1 millió spermium esetén a lombikmegtermékenyítés esélyei és kezelési lehetőségei

Az 1 millió spermiumot tartalmazó ondóminta önmagában nem határozza meg pontosan a lombikmegtermékenyítés esélyét, mert az eredményt a spermiumok mozgása, alakja, DNS-épsége, a petesejtek száma és minősége, a nő életkora, valamint az alkalmazott eljárás is jelentősen befolyásolja. Nagyon alacsony spermiumszám esetén a klasszikus IVF helyett gyakran az ICSI jön szóba, amelynek során egy kiválasztott spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek.

A lombikprogramot általában akkor javasolják az orvosok, ha több inszemináció is sikertelenül végződött, illetve, ha az alacsony spermiumszámot a szükséges módokon nem sikerül megnövelni. Férfi eredetű meddőség esetén nagyobb a sikeres terhesség esélye ICSI módszerrel, mint egyszerű IVF eredményeként.

Mit jelent az 1 millió spermium?

A spermiogram eredményeit nem lehet egyetlen számmal értékelni. A férfiaknál elsősorban a spermák alakját, mozgását, ph-ját és minőségét ellenőrzik. A megtermékenyítésnek feltétele, hogy kellő számú, alakú, mozgású, kötődési képességű, illetve kromoszomálisan és genetikailag egészséges spermium legyen.

Az 1 millió spermium jelentheti a teljes ejakulátumban található spermiumok számát, de jelentheti a milliliterenkénti koncentrációt is, ezért az eredmény értelmezéséhez a laborlelet teljes adataira szükség van. Nem megfelelő spermaminőség: Ha a mesterséges megtermékenyítéshez biztosított spermaminta rossz minőségű vagy nem elegendő mennyiségű, az eljárás nem kivitelezhető.

Az alacsony spermiumszámot, gyenge motilitást vagy rendellenes spermiumformát mutató ondóvizsgálat arra utalhat, hogy mesterséges megtermékenyítésre lehet szükség a fogamzás esélyeinek növelése érdekében. A rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést.

Mikor beszélünk meddőségről?

A WHO definíciója szól: meddőség akkor áll fenn, ha egy év fogamzásgátlás nélküli rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés. Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha egy év rendszeres próbálkozás után nem fogan meg a baba.

A meddőségről elsősorban akkor beszélünk, ha a nő vagy férfi biológiai értelemben nem tud hozzájárulni a fogamzáshoz. Akad, amikor csak egyikük érintett, máskor a pár mindkét tagjára vonatkozóan találnak a háttérben meghúzódó okokat.

A párkapcsolatok 15-20 százalékában figyelhető meg, hogy minden próbálkozás ellenére sikertelen a gyermeknemzés. A sikertelen fogantatásnak ugyanis számos oka lehet mind női, mind férfi oldalról, ezért az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás.

A férfimeddőség lehetséges okai

Ritkán genetikai probléma áll a háttérben, amely valamiféle kromoszómaeltéréssel függ össze. Hormonális nehézséget szintén a hypothalamus és az agyalapi mirigy nem megfelelő működése okozhat, míg a szervi problémákhoz sorolhatóak a herék, mellékherék gyulladásai, eltérései.

Természetesen a pszichés okokkal a férfiak esetében is foglalkozni kell, esetükben az idegi eredetű problémák az erekciót gátolva is megnehezíthetik a fogantatást. Az okok felkutatását számos vizsgálat kíséri.

A leggyakrabban akkor találunk spermiumokat, amikor a meddőség oka az ondóúti elzáródás, tehát van spermiumtermelés, csak nem tud “kijutni” az ondóval. A másik eset, amikor úgyan károsodott a hereszövet spermiumtermelő mükődése, de nem teljesen és egy-egy területen megmaradt az úgynevezett fokális spermiogenezis.

Milyen vizsgálatok szükségesek?

Amennyiben a férfi oldalon van a hiba mindenképpen andrológiai vizsgálat és szakvélemény szükséges ahhoz, hogy az asszisztált reprodukció melyik formáját érdemes választani. A klasszikus sperma-paraméterek mellett, lehetőségünk van a spermiumok funkcionális vizsgálatára is.

A spermiogram az első vizsgálat, amely a férfiakat érinti. Ez az ejakulátum mikroszkópos elemzése. Nincs más teendő, mint mintát adni egy steril tartályba.

A sperma alapvizsgálata

A férfiaknál elsősorban a spermák alakját, mozgását, ph-ját és minőségét ellenőrzik. Az ondóminta értékelésekor ezért nemcsak a spermiumok száma, hanem a mozgó és célirányosan mozgó sejtek aránya, a morfológia, valamint a minta összvolumene is fontos.

Funkcionális spermavizsgálatok

Ez sokszor segítséget jelent a differenciáldiagnosztikában, illetve nagy a jelentősége abban hogy az Andrológus melyik mesterséges megtermékenyítő módszert tudja leginkább ajánlani a házaspárnak. Ezek köző a vizsgálatok közé tartozik: DNS fragmentáció vizsgálata, Szabadgyökök vizsgálata ( ROS ), Akroszóma reakció vizsgálata, Leukospermia - immunfestéses részletes leukocita analízis, IL6/IL8 cytokinek vizsgálata, HBA teszt (az összes teszt részletes leírása megtlálható a „Férfi meddőség” fejezetben).

A spermiumok örökítő anyagának (DNS) integritásáról ad információt. Ha a DNS fragmentáció (töredezettség) magas, az alacsonyabb megtermékenyülési és beágyazódási rátával és magasabb vetélési rátával járhat.

A normális spermium paraméterekkel rendelkező férfiaknál is lehet magas a DNS fragmentáció értéke. A spermium DNS fragmentációs vizsgálata ezért olyan esetekben is adhat kiegészítő információt, amikor a hagyományos spermiogram nem mutat jelentős eltérést.

Az azoospermia kivizsgálása

Amennyiben az első spermavizsgálat során azoospermia (nincs hímivarsejt az ejaculatumban) igazolódik a spermavizsgálatot még egyszer meg kell ismételni. Ezután javasolt általános laborvizsgálaton (vérkép, vesefunkció, májfunkció, ionok, rutin vizelet) kívül, úgynevezett férfi hormon-profil vizsgálat.

A férfiak hormonális vizsgálata - (Tesztoszteron, szabad-Tesztoszteron, FSH, LH, prolactin, ösztradiol, TSH) is végezni. Kötelező vizsgálatként tartjuk számon a nemi szervek ultrahangos vizsgálatát és a genetikai háttér elemzésére irányzott citogenetikai vizsgálatot (kromoszóma vizsgálat).

További ajánlott genetikai vizsgálat közé tartozik az Y-kromoszóma mikrodeléció -, és a cisztás fibrózis (CF) betegség génjének vizsgálata. A felsorolt vizsgálatok alapján tudja az andrológus megállapítani, hogy milyen ok lehet a háttérben, illetve hogy milyen eséllyel és melyik módszerrel lehet spermiumokat találni a herékben.

A női tényezők szerepe a lombik esélyében

A női meddőség hátterében hormonális, szervi vagy mechanikus okok állhatnak. Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen.

A teherbeesést gátolhatja a petevezetők elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méhfalán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.

A nőknél kismedence ultrahang, valamint nőgyógyászati vizsgálatok várhatóak: többek között a petevezetők átjárhatóságának ellenőrzése, vagy a méhnyak nyákjából való mintavétel. A nő termékenységének alapvizsgálata a Femme teszt.

Ez utóbbi vérmintából határozza meg az AMH (Antimüller hormon) szintjét, ami közvetlenül összefügg a rendelkezésre álló petesejtek számával. A teszt magában foglalja más női hormonok, például a TSH és a prolaktin elemzését is.

Miért fontos az életkor?

Bár a gyermekvállalás életkora egyre kitolódik, biológiai tény, hogy a megtermékenyülés esélye a kor előrehaladtával egyre kisebb. A fogantatás sikeressége 35 év alatt a legvalószínűbb.

A petesejtek száma és minősége azonban a kor előrehaladtával csökken, így 40 év felett kb. 10%, 42 év felett pedig már 5% alatti a sikerességi mutató. Az életkor előrehaladtával egyre növekszik a rendellenes, nem megfelelő minőségű petesejtek aránya: 35 év alatt 25-30%, 37-38 évesen kb. 50%, 40 év felett pedig már 70% feletti.

A petesejtek rendellenessége erősen összefügg az életkorral. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet.

Az eljárásban részt vevő nők életkora a leginkább meghatározó tényező, hiszen - ahogy a természetes úton történő teherbeeséskor is - a 35 év alattiak körében nagyobb arányban figyelhető meg sikeres gyermekáldás (transzferenként akár 40-50%-os sikerességgel), míg 40 fölött az arány csökken.

Inszemináció vagy lombikprogram?

A meddőség kezelésének első lépése még nem a lombikbébi-kezelés. Amennyiben a peteérés folyamatában találnak problémát, azaz nem érik meg a petesejt, vagy nem reped meg a tüsző, azt gyógyszerek segítségével támogatják: ez az ovulációindukció.

Az ovuláció indukció a petefészkekben található petesejtek növekedésének és érésének hormonális támogatása, melyet természetes megtermékenyülés követ. Ez tehát nem mesterséges megtermékenyítés, de fontos megemlíteni, hiszen sok nőnek ez a módszer hozza meg a várt sikert.

Ha a meddőség kezelése nem járt sikerrel, akkor az inszemináció következik: ennek során a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, - tehát a lombikprogrammal ellentétben, ahol a hímivarsejt és a petesejt testen kívül egyesül - itt maga a megtermékenyítés még természetes környezetben zajlik.

Az inszemináció menete

Az inszemináció során az ondót mesterségesen juttatják be a méhnyakba vagy a méhüregbe, ezt követően a petesejt a női szervezeten belül a szokásos módon termékenyül meg. Ez viszonylag gyors, olcsó és fájdalommentes beavatkozás.

A kezelés során a leendő kismamánál először a lehető legkíméletesebb módon, hormonkészítményekkel peteérésre késztetik a szervezetet. Ezt követően ultrahangvizsgálatokkal folyamatos megfigyelés alatt tartják a tüszők érését, majd a legalkalmasabb érettségi állapotban tüszőrepedést váltanak ki.

Ekkor kerül sor a teljesen fájdalommentes beavatkozásra. Egy vékony katétert vezetnek a hüvelyen keresztül közvetlenül a méhbe, így juttatva a megfelelő helyre a spermiumokat.

Mikor lehet megfelelő az inszemináció?

• a női reprodukciós szervekben enyhébb eltérések találhatóak (ovulációs zavar, enyhe endometriózis),
• az ivarszervek és a szervezet egésze alapvetően megfelelő állapotban van egy kisbaba kihordásához,
• legalább egy petevezeték átjárható,
• a spermiogram kis fokban csökkent spermiumszámot, vagy a spermiumok nem megfelelő mozgékonyságát mutatta ki,
• méhnyak eredetű női meddőség áll fenn,
• pszichés- vagy szervi eredetű ejakulációs képtelenség áll fenn,
• a pár szexuális kapcsolatának indokolt hiánya áll fenn.

Az inszemináció a normál házasélethez képest ciklusonként 8-15 százalékkal javítja a teherbeesés esélyét, hiszen a spermiumok célzottan a méhbe kerülnek, pontosan a megfelelő időpontban. Sikertelen beavatkozás esetén sincs szükség várakozásra a következő próbálkozásig, mindössze az a feltétele, hogy a petefészek és a méh megfelelő állapotban legyen.

IVF és ICSI: mi a különbség?

Az in vitro fertilizáció a leggyakrabban alkalmazott testen kívüli mesterséges megtermékenyítési eljárás. Lényege, hogy a petesejtek és a spermiumok találkozása, így a megtermékenyülés egy laboratóriumi edényben (lombikban) megy végbe, és az embriókat ültetik vissza az anya méhébe.

A klasszikus IVF eljárás során a petesejteket és az apai spermiumot egy edénybe helyezik, a megtermékenyítés spontán módon történik. Az ICSI a lombikbébi kezelés egyik altípusa, amely annyiban tér el az IVF-től, hogy a petesejt és a spermiumok találkozása nem spontán módon történik a lombikban, hanem az orvosok a petesejtbe injektálják a hímivarsejtet.

Mikor előnyösebb az ICSI?

Az ICSI kifejezetten azoknak a pároknak nyújt segítséget, akiknél a férfi spermaképe olyan értékeket mutat, amely arra enged következtetni, hogy természetes úton igen csekély esély van a megtermékenyülésre.

• a férfi hímivarsejtjei nagyon alacsony számban mutathatóak ki,
• magas a kóros spermiumok száma,
• a spermiumok nem eléggé mozgékonyak,
• nem elegendő számú a célzott mozgású hímivarsejt,
• azoospermia esetén a heréből, illetve mellékheréből kinyert spermiumok használhatók,
• többszöri sikertelen IVF kezelés után.

A spermatogram eredményei alapján az ICSI javasolható rossz minőségű spermiumok esetén, például nagyon alacsony spermiumszám, a mozgó spermiumok aránya 20% alatti, több mint 70% az abnormális spermiumok aránya vagy gyenge célirányos mozgás mellett.

Az eljárás során a petesejtet rögzítik, és egy igen vékony tű segítségével, mikroszkóp alatt fecskendezik bele az egyetlen spermiumot. Ezt követően az embrió fejlődése és az embriótranszfer azonos módon történik, mint a klasszikus IVF esetén.

A lombikprogram fő lépései

A módszer körülbelül egy 5 hetes folyamatot vesz igénybe: amely a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig zajlik. Az IVF egy hosszabb folyamat, amely több lépésből és folyamatos kontrollvizsgálatokból tevődik össze.

1. Petefészek-stimuláció

Az első lépés a stimuláció: az egyik legfőbb cél, hogy minél több érett petesejt álljon rendelkezésre a leszívás előtt, ezért hormontartalmú gyógyszerek, illetve injekciók segítségével arra ösztönzik a petefészket, hogy mindenképpen egynél több tüsző kezdjen fejlődni.

A ciklus 2-3. napján indul a hormoninjekciók beadása, ezt követően pedig kétnaponta ellenőrzik ultrahanggal a fejlődő tüszők számát. Amikor ezek elérik a megfelelő méretet, szintén injekcióval előzik meg a túl korai tüszőrepedést.

2. Petesejtleszívás

A második lépés a tüsző- vagy petesejtleszívás: az eljárás altatás során történik, amikor is az ultrahangfejre egy tűt helyezve leszívják a tüszőfolyadékot. Ebből nyerik ki a petesejteket, amelyeket ezután egy különleges tápoldatban, inkubátorban tárolnak, biztosítva ezzel az anyaméhben fennálló körülményeket.

Amikor elérik a megfelelő állapotot, hüvelyen keresztül leszívják a megtermékenyítéshez szükséges petesejteket. A levett petesejteket speciális körülmények között, tápoldatban tárolják, így laboratóriumi körülmények között ugyan, ám a sejtek számára optimális környezetben történhet meg a megtermékenyítés.

3. Megtermékenyítés

A harmadik lépés a megtermékenyítés: ha a leszívást követő 4-5 óra eltelt, az előre bekészített spermiumokkal végbemehet a mesterséges megtermékenyítés. Ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor konvencionális módon a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés.

Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárás során, azt közvetlenül a petesejtbe juttatják. Az eljáráshoz a petesejtet előkezelik, majd a spermiumot egy üvegkapillárisba szívják fel, ahonnan közvetlenül a petesejt belsejébe úsztatják, így elkerülhetetlen találkozás jön létre a két ivarsejt között.

4. Embriótenyésztés

A negyedik lépés az embriótenyésztés: miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyai közeget, a biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre.

Az első 16-18 óra után lezajlik a megtermékenyülés, majd 26-28 órát követően az első sejtosztódás. A tenyésztés folyamata maximum öt napig tart, erre már megjelenik az embrió belsejében a hólyagcsíra.

5. Embriótranszfer

Az ötödik lépés az embrió beültetése: a kiválasztott embriót vagy embriókat egy katéter segítségével juttatják a méhbe, a beavatkozás fájdalommentes és a páciens aznap távozhat a kórházból.

Az embriótranszfer, vagyis az embrió visszaültetés a megtermékenyítést követő 2-3. vagy 5. napon kerül sor. A megtermékenyített petesejt méhbe való beültetése kb. 1-2 perces, minimális kellemetlenséggel járó eljárás, katéter segítségével történik.

A punkciót helyi érzéstelenítéssel, vagy enyhe altatásban végzik, a transzfernél egyikre sincs szükség. A visszaültetés után 2-3 héttel már kiderül, hogy sikeres volt-e a beültetés.

Mi történik a fel nem használt embriókkal?

Az embriófagyasztás egy lehetőség a meddő párok számára: amennyiben maradtak szabályosan fejlődő embriók, amelyeket nem ültettek be, azok különleges körülmények között fagyaszthatóak és tárolhatóak.

Ezek felhasználhatóak, ha a pár ismét gyermeket szeretne, fagyasztott embrió transzfer keretében. A fagyasztott embrió transzfer a korábbi ciklusban vagy ciklusokban lefagyasztott embriókat felengedik, majd beültetik a méh üregébe.

Amennyiben az egy ciklusban visszaültethető, szabályosan osztódó sejtek száma meghaladja a hármat, úgy azok mélyfagyasztásával a következő ciklusban leegyszerűsödik a beavatkozás. A préembriókat mélyfagyasztva tárolják és egy későbbi időpontban használják fel.

Sebészi spermiumnyerés nagyon alacsony spermiumszám esetén

Ezen eljárások révén beszűkült, illetve hiányzó ondótermelődés esetén is lehetséges a lombikbébi eljáráshoz elegendő számú spermium kinyerése. Amikor az ejakulatum nem tartalmaz ondósejtet (azoospermia), vagy olyan alacsony számban, és rossz szerkezeti minőségben, hogy még IVF, vagy ICSI formájára sem alkalmas a minta, ezen andrológiai műtéti eljárások még eséllyel kecsegtetnek.

Ilyenkor a heréből, vagy a mellékheréből mikrosebészeti úton nyerjük ki a spermiumokat és/vagy különböző érési fázisban lévő spermakezdeményeket, amelyek tenyésztése után a megfelelő fejlettségi szintig, a későbbiekben felhasználhatóvá válhatnak az előbbiekben vázolt módszerek segítségével.

Meg kell említeni, hogy lehetőség van a herebiopszia során nyert spermiumok azonnali felhasználására is, de ebben az esetben a nő szinkron hormonális előkészítése és a petesejtek leszívásával egy időben végzett herebiopszia szükséges.

Micro-TESE és MESA

Jelenleg lehetőség van operációs mikroszkóp segítségével sebészi spermiumnyerésre a heréből, illetve a mellékheréből spermium aspiráció elvégzésére is. Az operációs mikroszkóp alkalmazásával, a szabad szemmel nem látható, de ilyen nagyítás mellett már jól érzékelhetően tágult vagy tágultabb herecsatornácskák célzott mintavétele történik.

A módszerrel a sebészi spermiumnyerés nagyobb sikerrel kecsegtet, így azokban az esetekben, amikor az előzetes vizsgálatok „nem-elzáródásos” spermiumhiányt mutatnak, kötelező a mikroszkópos módszert választani.

Annak ellenére, hogy a műtét hosszabb ideig tart, speciális tudást igényel, illetve lényegesen költségesebb, a „nem-elzáródásos” esetekben már elsőként választott módszernek ajánlják a nemzetközi szakmai irányelvek. Nem véletlenül, hiszen a sikeraránya 20-25 %-kal magasabb a hagyományos sebészi spermiumnyerésnél.

Az ICSI mellett alkalmazható laboratóriumi módszerek

PICSI

A fiziológiás ICSI eljárás az ICSI továbbfejlesztett formája. Az eljárás során a spermiumok először egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hialuronsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, így az életképes spermiumok kötődni képesek hozzá.

Így történik meg az optimális, legegészségesebb spermiumok kiválasztása, melyeket az ICSI módszerrel alkalmaznak a megtermékenyítéshez.

MACS

A MACS (magnetic-activated cell sorting, magyarul: mágnesesen aktivált sejtválogatás) a spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat.

A MACS-módszer a sérült spermiumokat mágnesesen megjelöli, és a mágneses mezőnek köszönhetően rögzíti is őket. A megmaradt egészséges spermiumok, amelyek átjutnak a módszerrel, használhatók inszemináció, IVF, ICSI eljárás során is.

Asszisztált hatching

Az AHA eljárás során mechanikusan - kémiai úton, esetleg lézerrel - segítik elő a burokrepedést, így a növekvő embrió már magától ki tud bújni, nagyobb eséllyel tud beágyazódni.

Akkor alkalmazzák, ha a vizsgálatok kimutatták, hogy az embriót körülvevő üveghártya megvastagodott, azon kevés eséllyel tud áttörni, az anya pedig két sikertelen lombikbébi kezelésen esett már át.

Preimplantációs genetikai vizsgálat

A preimplantációs genetikai vizsgálat, rövidítve PGT, lehetővé teszi az egészséges embrió kiválasztását a méhbe való beültetése előtt. Az IVF során létrejött embriók genetikai vizsgálata a beültetés előtt annak érdekében, hogy bizonyos kromoszóma- vagy géneltérések kockázatát felmérjék és a legalacsonyabb kockázatú embriókat válasszák ki beültetésre.

A kariotipizálás során a férfi és a nő kromoszómáit is megvizsgálják. Vért vesznek, hogy megtalálják azokat a kromoszóma problémákat, amelyek a lombikkezelés sikertelenségét okozhatják.

Ha a kariotipizálás problémát mutat ki, akkor preimplantációs genetikai vizsgálattal kiválaszthatók az egészséges embriók és csak ezeket ültetik vissza, így jelentősen növelve a lombikkezelés sikerét és csökkentve a komplikációk esélyét.

Mekkora a lombikmegtermékenyítés esélye?

Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint Magyarországon lombikbébi kezelések esetében a terhességek aránya petesejt-leszívásonként 31,4%. ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) kezelések esetében 32,3%.

Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy a lombikbébi kezelési eljárás sikerességét sokféle tényező befolyásolja, így egyénenként igen eltérőek tudnak lenni az esélyek. Sajnos az élveszülések arányáról nincs hivatalos adat.

Az eljárás tehát sikeresnek bizonyult: napjainkban átlagosan 100 beültetésből 19-20 baba fogan meg. Míg, ha nem feltétlenül az első beültetés eredményessége a mérvadó: akkor 50-70 százalékot is mutathat a meddő párok teherbeesésének aránya.

Az IVF sikerességének számos tényezője lehet. Miután a teljes folyamat egészen az embrionális állapotig fokozottan felügyelt és optimális körülmények között zajlik, a test, valamint a biológiai óra határozzák meg a továbbfejlődés sikerességét.

A lombikkezelés első három alkalma során nagyjából egyforma esély van a terhesség létrejöttére, a sikerességi ráta csak ezután kezd csökkenni. A párok 75-80%-a az első három kezelés valamelyike után lesz terhes.

A lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta kb. 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%.

Mi csökkentheti a siker esélyét?

Rendellenes petesejtek

Az emberi petesejt szerkezete nagyon összetett, emiatt igen sérülékeny és a különböző sérülések működésképtelenné tudják tenni. A petesejtekben található egy úgynevezett osztódási orsó, amely részt vesz a kromoszómapárok rendezésében, hogy a párok a petesejt fejlődése során megfelelően osztódjanak.

Ha az osztódási orsó károsodik, az a kromoszómák rendellenes eloszlásához és így rendellenes, életképtelen embriókhoz vezethet. Emellett a petesejteket a petefészekben keletkező szabad gyökök és egyéb anyagcsere termékek is károsítják.

Rendellenes spermiumok

A rendellenes spermiumok ritkábban játszanak szerepet a lombikkezelés sikertelenségében, de ennek ellenére fontos „mellékszereplői” a folyamatnak. Egy rendellenes spermiumnak sokkal kisebb az esélye arra, hogy a petesejtet megtermékenyítse, ugyanakkor ez nem is teljesen lehetetlen.

A lombikbébi-kezelés egyik válfaja az ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás), amit kifejezetten akkor alkalmaznak, amikor rosszak a spermiumok paraméterei. A módszer lényege egyetlen spermium kiválasztása, amit közvetlenül az érett petesejtbe juttatnak.

Gyenge minőségű embrió

A méhbe visszaültetendő embriókat egy embriológus választja ki, aki többféle kritériumot is figyelembe vesz. Sajnos még a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordul, hogy egy embriót egészségesnek ítélnek a laborban, ám olyan észrevehetetlen hibája van, ami miatt végül nem tud beágyazódni.

Gyenge petefészek-válasz

A lombikbébi-kezelés során folliculus (magyarul tüsző) stimuláló hormont tartalmazó injekciókat kell beadnod magadnak minden nap. Ennek az a célja, hogy növelje a petesejtek termelését.

Egyes nőknél azonban a petefészek válasza nem megfelelő és nem termelődik több leszívható petesejt. A gyenge petefészek-válasz sem jelenti a kezelés végét.

A petefészek-tartalék kiértékelését követően megállapítható az optimális hormondózis, amivel stimulálható a petefészek és elegendő petesejt termelődhet.

Beágyazódási problémák

Előfordul, hogy az embriók nem ágyazódnak be a méhbe. Ennek a hátterében állhat méhpolip, a progeszteronszint korai megemelkedése, a nem elég vastag méhnyálkahártya, vagy éppen a méh fertőzése is.

A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik. Fontos tudnod, hogy nem a te hibád, ha nem ágyazódik be egy embrió - az esetek többségében ez ellen senki, az orvosok se tehetnek semmit.

Életmódbeli tényezők

A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is. Az egészséges testsúly, rendszeres testmozgás és a tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás szintén sokat segít.

A káros szenvedélyek elhagyása létfontosságú: a dohányzás és az alkoholfogyasztás szintén negatívan befolyásolhatják a lombikprogram sikerét. A rendszeres mozgás, a megfelelő táplálkozás és az ideális testsúly szintén lényeges szempont.

Vizsgálatok sikertelen lombikkezelés után

Méhüreg vizsgálata

A méhüreg vizsgálata még a legelső lombikbébi-kezelés előtt elvégzendő, hiszen kimutatja a teherbeesési esélyt befolyásoló polipokat, miómákat és hegszövetet.

Egyszerű és fájdalommentes módszere a sóoldat-infúziós szonográfia (SIS), amikor is fiziológiás sóoldatot fecskendeznek a méhüregbe és ezt követően végeznek hüvelyi ultrahang-vizsgálatot. Ha találnak valamilyen rendellenességet, akkor méhtükrözést is végeznek.

Méhnyálkahártya-vizsgálatok

A méhnyálkahártyának kritikus szerepe van a beágyazódásban. Háromféle teszt is létezik, ami információt ad a méhnyálkahártya állapotáról és arról, hogy szükség van-e személyre szabott kezelésre.

• Az ERA nevű teszt a méhnyálkahártya befogadóképességét vizsgálja.
• Az EMMA a méhnyálkahártya mikrobiális összetételét vizsgálja.
• Az ALICE a meddőséget okozó, fertőző krónikus méhnyálkahártya-gyulladást vizsgálja.

Spermium-DNS-fragmentáció

A spermiumok örökítő anyagának (DNS) integritásáról ad információt. Ha a DNS fragmentáció (töredezettség) magas, az alacsonyabb megtermékenyülési és beágyazódási rátával és magasabb vetélési rátával járhat.

Kariotipizálás és genetikai vizsgálatok

A kariotipizálás során a férfi és a nő kromoszómáit is megvizsgálják. A hiányzó/többlet kromoszómák vagy például a petesejteket, spermiumokat érintő DNS problémák beágyazódási zavarhoz, vetéléshez vezethetnek.

Immunológiai vizsgálat

Bizonyos esetekben előfordul, hogy az immunrendszer a saját szervezetet támadja meg és ez okoz meddőséget, ismétlődő vetéléseket és sikertelen lombikbébi-kezeléseket. Az esetleges immunológiai okok felderítésére vérvizsgálatot végeznek.

Hogyan növelhető a siker esélye?

A legfontosabb a megelőzés. De mit jelent pontosan? Egyszerűen lépjenek időben.

Ha több, mint egy éve nem sikerül a fogantatás, ne vesztegessék az időt, és forduljanak meddőségi szakemberekhez. Ha 35 évnél idősebbek és hat hónap elteltével sem sikerül teherbe esniük, javasolt ellátogatniuk egy specialistához.

Érdemes kiiktatni a koffeintartalmú, valamint a cukros ételeket. A minél több fehérje és az elegendő folyadék viszont segítik a megtapadást.

Bizonyos vitaminok segítenek az embrió megtapadásában, a C, E, B-vitaminok, valamint a folsav is fontos étrendkiegészítő lehet. A terhesvitaminokban a felsoroltak gyakran egyben megtalálhatóak, így érdemes ezek között keresgélni.

Nem szabad megterhelő sportot végezni, hiszen a túledzés is állhat a meddőség hátterében. Azonban egy-egy hosszabb séta a friss levegőn hetente többször hozzájárul az egészséges élethez.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is. Az egészséges testsúly, rendszeres testmozgás és a tápanyagokban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás szintén sokat segít.

A meddőségkezelés finanszírozása Magyarországon

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet alapján a meddőség megállapítására és kezelésére irányuló, e rendelet szerinti egészségügyi szolgáltatás csak orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen.

Az orvosszakmailag kötelező vagy szükségesnek ítélt vizsgálatok, illetve reprodukciós eljárások tehát a társadalombiztosítás terhére elvégezhetők a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) adott tevékenység végzésére szerződött szolgáltatóknál.

A Rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a meddőség kezelése körébe tartozik a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálat, az ivarszervek reprodukciós funkcióját javító kezelés, a gyógyszeres stimuláció petesejtnyerés céljából, az ovuláció indukció, a mesterséges ondóbevitel, valamint a saját embrióval vagy embrióadományozással végzett embrióbeültetés.

Beutalók és kivizsgálások

Főszabály szerint az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott egészségügyi szakellátásokat érvényes orvosi beutalóval lehet térítésmentesen igénybe venni - ez alól a jogszabály határoz meg kivételeket.

A biztosított orvosi beutaló nélkül is jogosult igénybe venni többek közt a szakorvosi rendelő által nyújtott nőgyógyászati szakellátást. A meddőség tényének és okának megállapításához szükséges vizsgálatokat a biztosított szülész-nőgyógyász vagy urológus szakorvos beutalása alapján veheti igénybe.

Gyógyszertámogatás

A támogatás mértéke gyógyszerenként egyedileg megállapított, a gyógyszer árának fennmaradó része pedig a pácienst terheli. A támogatásban részesülő készítmények publikus nyilvántartása (PUPHA) a NEAK honlapján érhető el.

Kiemelendő, hogy az intézményi regisztrációs listán szereplő, bizonyítottan meddő párok asszisztált reprodukciós kezeléséhez, a kijelölt intézmények szülész-nőgyógyász, illetve andrológus szakorvosa által felírt készítmények ára 100%-os támogatásban részesül.

Életkori korlát és regisztráció

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások, valamint az ivarsejt-, illetve embrióletét a kötelező egészségbiztosítás terhére a nő reprodukciós kora felső határának eléréséig, de legfeljebb 45. életéve betöltéséig kezdhetők meg.

Amennyiben az asszisztált reprodukciós központ a páciensnél komplex kivizsgálást, illetve inszeminációt vagy IVF beavatkozást tervez, köteles őt intézményi regisztrációs listára felvenni. Amennyiben a biztosított nem szerepel a regisztrációs listán, az ellátás nem vehető igénybe a közfinanszírozás terhére.

A kezelések száma és megszakítása

A meddőség kezelésének közfinanszírozott lehetőségeit és az egyes beavatkozástípusok számát a hatályos jogszabályok, az orvosi indikáció és az intézményi nyilvántartás alapján kell meghatározni. A vonatkozó jogszabályokban nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy hányadik gyermek vállalása érdekében lehetséges közfinanszírozottan igénybe venni a meddőségkezelési eljárásokat.

Azonos szabályok vonatkoznak azokra is, akiknek már van(nak) (akár természetes fogantatásból született) gyermeke(i). Az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások megszakításuk esetén térítésmentesen akkor vehetők igénybe, ha a megkezdett beavatkozás megszakításának orvosi indoka volt, vagy a megkezdett beavatkozás megszakítására az egészségügyi szolgáltatóra visszavezethető indok miatt került sor.

A lombikbébi eljárás esetén két stimulációs ciklus között minimum 3 hónapnak (90 napnak) kell eltelnie.

Egyedülálló nőknél és donorivarsejttel

Egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat.

Egyedülállóvá vált nő esetében, akinek házastársi vagy élettársi kapcsolata a reprodukciós eljárás megkezdését követően szűnt meg, a reprodukciós eljárás - amennyiben a női ivarsejt megtermékenyítése már megtörtént - a házastársi vagy élettársi kapcsolat megszűnése után tovább folytatható.

Donor spermium használata esetén a mintát felolvasztják és előkészítik a megtermékenyítésre. A spermiumot laboratóriumban feldolgozzák, hogy a legegészségesebb spermiumokat koncentrálják és eltávolítsák a szennyeződéseket.

A pár élhet a petesejt-, a sperma- valamint az embriódonáció lehetőségével, azaz adományozás útján juthat a felsoroltak valamelyikéhez.

Lehetséges kockázatok és mellékhatások

Mesterséges megtermékenyítés esetén a nagyobb a többes terhesség kockázata. Ez még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget, ezért különös odafigyelést igényel.

A mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben.

Fontos tudni a petefészek-túlstimulálási szindrómáról is, mint lehetséges mellékhatásról. Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni.

Ez olyan tüneteket okozhat, mint hasi fájdalom, haspuffadás, akár hasűri folyadék, súlyos esetben mellkasi folyadékgyülem, mélyreható anyagcsere-változások, a vér besűrűsödése, vese- és májfunkciók romlása.

Sikertelen lombik után

Bármilyen odaadó figyelemmel is járt el a pár, illetve az értük dolgozó szakemberek, a lombikprogram még ezzel együtt is lehet sikertelen. Hasonlóan más biológiai folyamatokhoz, a terhesség létrejötte is egy rendkívül komplex folyamat.

Ezért gyakran nem is lehet egyszerűen és egyértelműen beazonosítani a kezelés sikertelenségének az okát. Segíthet a feldolgozásban az, ha a sikertelen kezelés okát megismered, de tudd, hogy gyakran ez nem kideríthető és számos tényező szerepet játszhat benne.

Ha nem sikerül a kezelés, semmiképpen ne keress bűnbakot, ne hibáztasd magad, párodat vagy akár a klinikát, hiszen a szakemberek mindent a legjobb tudásuk szerint tesznek. A gyász folyamata mindenkinél egyéni színezetet ölt: időtartama, intenzitása, feldolgozása is eltérő.

Adj időt magadnak, mielőtt döntenél a következő lépésről, de ne zárkózz be, kommunikálj pároddal, szeretteiddel, orvosoddal, vagy akár terapeutával, pszichológussal. Ne félj azonban segítséget kérni, szakemberhez fordulni.

Sikertelen kezelés után a kezelőorvosod feladata, hogy próbáljon választ találni a sikertelenség okára, ismét kiértékelje a te és párod vizsgálati eredményeit, esetleg további vizsgálatokat rendeljen el, majd szükség szerint döntsön a további teendőkről.

Ez lehet egy adott betegség műtéti vagy gyógyszeres kezelése, életmódbeli változtatások előírása, akár étrend-kiegészítők használata. Az esetek túlnyomó többségében a sikertelen kezelést nem a méh rossz állapota okozza, hanem a petesejtek, illetve embriók nem megfelelő minősége, a beágyazódás elmaradása.

Nagyon sok, sőt a legtöbb párnak második, harmadik próbálkozásra sikerül a lombikbébi-kezelés. A siker azonban számos tényezőtől függ, például életkor, petesejt minőség és mennyiség, sperma minőség, lombik protokoll, meddőség oka, és így tovább.

tags: #1 #millio #sperma #lombik