Aragóniai Katalin és VIII. Henrik házasságából körülbelül kilenc terhesség származott, de a királyné gyermekei közül csak egy érte meg a felnőttkort: az 1516-ban született Mária, aki később I. Mária néven Anglia trónjára lépett. A többi terhesség vetéléssel, halva születéssel vagy rövid életű csecsemő születésével végződött.
A sikertelen terhességek és a fiú trónörökös hiánya döntően hozzájárultak ahhoz, hogy VIII. Henrik érvényteleníteni akarta a házasságát, majd Boleyn Annával kötött új házasságot. Katalin azonban mindvégig azt vallotta, hogy ő a király igazi és törvényes felesége, és nem volt hajlandó kolostorba vonulni vagy lemondani királynéi rangjáról.
Aragóniai Katalin házassága és az örökös kérdése
Aragóniai Katalin, aki VIII. Henrik első felesége volt, alig múlt 50 éves, amikor 1536. január 7-én elhunyt. A kor egyik legnagyobb királynőjének, I. (Katolikus) Izabella kasztíliai királynőnek és férjének II. Ferdinánd aragóniai király legkisebb lányaként született 1485. december 16-án, s nevét angol dédanyjáról, Lancesteri Katalinról kapta.
Már kisgyermekkorától úgy nevelték, hogy Artúr walesi herceg, az angol trónörökös felesége lesz, így ennek megfelelően számos ismeretet szerzett Angliáról. A hercegnő tizenhat éves kora után indult Angliába, de az ifjú férj hamarosan elhunyt és Katalin elhatározta, hogy Artúr öccsének, Henriknek a felesége lesz.
Amikor azonban 1502-ben Artúr meghalt, Henrik lett a trónörökös. Apja közelíteni kívánt a spanyolok felé, ezért elhatározta, hogy az Artúr és Aragóniai Katalin közt fennállt házasság ellenére összeházasítja Henriket és Katalint, hogy ne csak a hercegnő által hozott tekintélyes összegű hozományt, de a spanyolokkal kialakított diplomáciai szövetséget is megőrizhesse Anglia számára.
Habár a Biblia tiltja az elhunyt testvér feleségével kötött házasságot, VII. Henrik megszerezte a szükséges pápai feloldozást, olyan ürüggyel, hogy Katalin és Artúr állítólag nem hálták el a házasságukat. 1502-ben, Artúr halálakor Henrik még csupán 10 éves volt, így még kellett várni néhány évet a Katalinnal kötött házasságáig, aki ekkor már tizenhét éves volt.
(Még 7 évig élt a hercegnő özvegyként, mire jegyese elérte a megfelelő kort a nősüléshez.) Még a koronázás előtt, június 7-én a II. Gyula pápától kapott diszpenzáció alapján - részben a hatalmas Franciaország iránt táplált ellenszenvből - nőül vette korán elhunyt bátyjának özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella királynő egyik leányát.
1509. június 27-én Henriket királlyá, Katalint pedig Anglia királynéjává koronázták. A házasság kezdetén VIII. Henrik és Aragóniai Katalin kapcsolata sokáig harmonikusnak tűnt, és Katalin királynéként nemcsak férje udvarában, hanem az angol politikai életben is jelentős szerepet töltött be.
A terhességek időrendje
A források alapján Katalin körülbelül kilenc terhességen esett át. A pontos szám és az egyes terhességek időpontja nem minden esetben rekonstruálható teljes bizonyossággal, de a királyné gyermekvállalásának története világosan mutatja, milyen súlyos testi és lelki megpróbáltatásokon ment keresztül.
| Időpont | Esemény | Kimenetel |
|---|---|---|
| 1509 után | A házasság első évei | A terhességek több alkalommal vetéléssel vagy halva születéssel végződtek. |
| 1516 | Mária születése | Egészséges leánygyermek született, aki később I. Mária néven uralkodott. |
| 1516 után | További terhességek | Fiúgyermekei mind halva születtek vagy röviddel születésük után meghaltak. |
| Az 1520-as évek | Újabb várandósságok | Nem született életképes fiú trónörökös. |
Az első gyermekek és a veszteségek
Hiába győzte le Katalin a skótokat Floddennél, s hiába szült egy egészséges, okos kislányt, Henrik egyre kevesebbet foglalkozott vele. 1516-ban megszületett a király első olyan gyermeke, aki megérte a felnőttkort. Ő később I. Mária néven lépett trónra.
A királyt aggodalommal töltötte el is, hogy mindössze egy lánygyermeke, Mária született, fiúutódai mind halva születtek. A sok szülés, a sok veszteség, a halva született gyermekek mind ott hagyták a sebeiket és a nyomaikat az aranyhajú szépségen.
Az első és második házasságából is született egy-egy lánya, azonban egy fiú örökös nélkül az angol trón nagy veszélyben volt, hiszen bármelyik lánya is örökli majd a koronát, annak nagy valószínűséggel külföldről kerül majd házastársa, tehát a Tudor vérvonal azonnal eltűnik és meglehet hogy egy holland, egy német vagy akár egy spanyol ház veszi át a hatalmat az országban.
Alapvetően ezt szerette volna Henrik elkerülni, ehhez pedig mindenképpen szüksége volt egy olyan nőre, aki életképes, stramm kisfiút tud a világra hozni. Az eredendő ok, amiért VIII. Henrik mindenáron egy fiú utódot szeretett volna, az a trónutódlás biztosítása volt ugyanis.
Mária születése és jelentősége
Az 1516-ban megszületett Mária volt Aragóniai Katalin egyetlen gyermeke, aki felnőttkort ért. Születése ezért a királyné életének legfontosabb sikerei közé tartozott, még akkor is, ha VIII. Henrik fiúörököst várt.
Mária később I. Mária néven lépett trónra. Bár Anglia trónjának öröklését a korszakban nem zárták ki automatikusan a nők előtt, a Tudor-dinasztia helyzete bizonytalan maradt, és Henrik egy fiú uralkodóban látta a dinasztikus stabilitás legbiztosabb garanciáját.
Az, hogy Katalin egészséges leánygyermeket szült, egy időre enyhítette a trónutódlással kapcsolatos aggodalmakat, de nem oldotta meg az örökösödés kérdését. Henrik számára ugyanis a fiúgyermek hiánya egyre nagyobb politikai és személyes problémává vált.
A sikertelen terhességek következményei
A király végül rászánta magát, hogy érvénytelenítse a Katalinnal kötött házasságát, azzal az ürüggyel, miszerint a királyné nem szűzen ment nőül hozzá, ugyanis az asszony előbb Henrik bátyjának, Artúr walesi hercegnek volt a hitvese négy hónapig, a herceg haláláig.
Katalin megesküdött arra, hogy nem hálta el első házasságát, férje gyenge egészségi állapota miatt, amin a pápai diszpenzáció is alapult. Henrik azonban a bibliai tilalomra hivatkozva azt állította, hogy a Katalinnal kötött házassága nem lehetett érvényes, és a fiúörökös elmaradását is ezzel hozta összefüggésbe.
Henrik akkoriban Boleyn Anna udvarhölgynek udvarolt, aki öregedő, ájtatoskodó hitvese, a királyné szöges ellentéte volt. Ez a kapcsolat még inkább növelte a király és felesége közötti feszültséget.
Végül bő tíz év és körülbelül kilenc terhesség után VIII. Henrik már válni akart, hiszen 1522 márciusában feltűnt Boleyn Anna, aki hamar az ujja köré csavarta a királyt. Persze addig sem fogadott (testben) örök hűséget Katalinnak, de Anna teljesen megbolondította.
A „király nagy ügye”
A király azt szerette volna elérni, hogy Katalin vonuljon zárdába, s így ő újra megnősülhessen, de Katalin válasza csak ennyi volt „Isten soha nem hívott kolostorba. Én vagyok a király igazi és törvényes felesége.”
Ekkor elkezdődött a "király nagy ügye" amely végül az anglikán vallás megalapításával és a király új házasságával végződött. Bár az ügy közvetlenül a házasság érvényességéről szólt, hátterében a fiú trónörökös hiánya, Boleyn Anna iránti szenvedély és a Tudor-dinasztia jövője állt.
Ennek a tervének a politikai helyzet is kedvezett. VII. Kelemen pápa szövetségese volt Henriknek Károllyal szemben és Wolsey biztosra vette, hogy a pápa, tekintettel a teológiai, de még inkább a Katalin első házasságára vonatkozó, kényes természetű indokra, fel fogja bontani a házasságot.
Reményei azonban gyorsan szertefoszlottak: V. Károly zsoldos hadai 1527. május 6-án elfoglalták és feldúlták Rómát (Sacco di Roma), rövidesen magát a pápát is elfogták, és megegyezésre kényszerítették a császárral - aki nem mellesleg Aragóniai Katalin unokaöccse volt.
Bár az 1529. június 28-án Blackfriarsban (ma City of London része) megtartott tárgyalás eredménytelen maradt (Katalin nem akart kolostorba vonulni), Henrik hiába bízott Wolsey ígéretében. A Római Kúria Campeggiót visszahívta és a per aktáit Rómába kérette, más szóval: a pert ad graecas calendas elnapolta.
Katalin ellenállása
Katalin nem fogadta el, hogy házasságát utólag érvénytelennek nyilvánítsák, és nem mondott le sem férje, sem Anglia előtt királynéi rangjáról. A királyné egy ízben így válaszolt Henriknek: „Azt választom, amiben hiszek, és nem mondok semmit. Mert nem vagyok olyan egyszerű, mint amilyennek látsom.”
A királyné álláspontja egyszerre volt vallási, jogi és személyes természetű. Hitt abban, hogy házassága érvényes, és hogy ő Anglia törvényes királynéja. Ezt a hitet akkor sem adta fel, amikor a király elfordult tőle, a pápa pedig nem tudta megakadályozni az angol egyház Rómától való elszakítását.
1531 júliusában a király magára hagyta Katalint és kislányát és a spanyol hercegnő soha nem látta többé ezután. Boleyn Anna beköltözött a királynéi lakosztályba, ő pedig kastélyról kastélyra vándorolt, végül a Kimbolton-kastélyban talált menedéket, s a szobáját csak a mise miatt hagyta el.
Ekkor a lányát is elválasztották tőle. Ott aztán sanyargatta magát, mint testileg, mint lelkileg. Talán anorexiában szenvedett, s a betegeskedés valamint a depresszió is megviselte.
A terhességek testi és lelki ára
Katalin szervezete számára a sorozatos terhességek, szülések, vetélések és veszteségek súlyos megterhelést jelentettek. A sok szülés, a sok veszteség, a halva született gyermekek mind ott hagyták a sebeiket és a nyomaikat az aranyhajú szépségen.
Egyre rosszabbul volt, mire Henrik egyre kegyetlenebb módon bánt vele, s a leveleket Katalinnak, mint "Wales özvegy hercegnőjének" nevezte, mintha az ő házasságuk nem is történt volna meg. Szerencsétlenségére még negyvenéves sem volt, amikor már átesett a menopauzán, bár ennek bizonyosan köze volt a betegségéhez.
1535-ben egy furcsa betegség támadta meg Katalint, amelytől egyre gyengébbnek érezte magát, s mikor érezte, hogy már közel a vég, akkor egy utolsó levelet írt a királynak, amelyet így fejezett be „A magam részéről mindent megbocsátok, és áhítattal imádkozom Istenhez, hogy neked is megbocsásson.” aztán így írta alá „Katarina királyné”.
Katalin végül 1536. január 7-én hunyt el a Kimbolton-kastélyban egy rendkívül ritka betegség következményeképpen. A halála után több orvos is megvizsgálta és azt találták, hogy a teste majdnem minden része egészséges volt, kivéve a szívét, amely teljesen megfeketedett.
Ezt talán a szívrák okozhatta, amely nagyon ritkán ugyan, de előfordul, bár egyesek mérgezést gyanítanak. Katalin halálának pontos oka ezért nem tekinthető teljes bizonyossággal megállapítottnak.
A fiúörökös hiánya és Boleyn Anna felemelkedése
Miután Annának sem sikerült fiúgyermeket szülnie (több ízben is elvetélt), Henriknek egyre kevésbé volt ínyére a házasság. A második vetélés után felmerült benne a gyanú, hogy Anna boszorkány, és egy új udvarhölgynek, Jane Seymournak kezdett udvarolni.
1533. június elsején királynévá koronázták Annát, aki ekkor már hat hónapos terhes volt. Boleyn Annától Henriknek (1533. szeptember 7.) leánygyermeke született, a későbbi I. Erzsébet királynő.
A krónikák alapján Katalin temetésének napján Anna egy kisfiúval elvetélt, aztán néhány hónap múlva a vérpadon találta magát. 1536. május 2-án alaptalan vádak alapján (házasságtörés és vérfertőzés) a londoni Towerbe záratták Annát, bátyját és néhány társát szintén koholt vádak alapján elfogatta és lefejeztette.
1536. május 19-én a Tower előtti téren Annát is lefejezték. Egy nappal később Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül Lady Jane Seymourt, akire hithű katolikusként emlékezik a történelem, s aki Aragóniai Katalin és Boleyn Anna udvarhölgye is volt egymásután.
Jane Seymour és a várva várt fiú
1537. október 12-én fiút szült, Eduárd trónörököst. A törékeny fizikumú, ifjú királyné a szülés után 12 nappal gyermekágyi lázban meghalt.
Henrik azt tervezte, hogyha Jane fiút szül neki, megkoronáztatja feleségét, hogy a kis herceg trónhoz való joga megkérdőjelezhetetlen lehessen mindenki számára, ám a fényes ünnepségre sajnos már nem kerülhetett sor az asszony halála miatt.
Jane Seymour fiának megszületése megmutatta, hogy a fiú trónörökös kérdése politikailag mennyire fontos volt VIII. Henrik számára. Ugyanakkor Eduárd születése nem tette semmissé azt a tényt, hogy Aragóniai Katalin terhességei és gyermekveszteségei döntően alakították az angol történelem menetét.
Aragóniai Katalin öröksége
Katalin nem tudott fiú utódot adni a királynak, és ez megpecsételte a sorsát Katolikus Izabella lányának. Ugyanakkor egyetlen életben maradt gyermeke, Mária, később Anglia királynője lett, így Katalin öröksége nem szakadt meg a fiúörökös hiányával.
Ugyanakkor az udvarban és az országban szinte mindenki szerette, míg Boleyn Annát egyenesen a "király szajhája" néven nevezték. Még a királyi udvar egyik legfontosabb embere, Thomas Cromwell is elismerte, hogy Katalin, „Ha nincs a szex, dacolhatott volna a történelem összes hősével.”
Talán ezért is maradt Aragóniai Katalin alakja egyszerre a gyermekszülések, a veszteségek, a dinasztikus politika és a rendíthetetlen hűség történetének egyik legfontosabb szereplője. Egy történet egy bátor, vallásos, erkölcsös, erős, kitartó nőről, aki nem hajlik meg, nem tagadja meg az elveit, nem hasonul meg önmagával.

tags: #aragonia #katalin #terhessegei