Magas ATPO kismamaként: mit jelent a terhesség alatt?

A magas anti-TPO-érték önmagában nem jelenti azt, hogy a magzat károsodik, és nem bizonyítja önmagában a pajzsmirigy alul- vagy túlműködését sem. Ha a TSH és a szabad T4 megfelelő tartományban van, a legfontosabb feladat a pajzsmirigy működésének rendszeres ellenőrzése, nem pedig az anti-TPO-érték önmagában történő kezelése.

Az anti-TPO-pozitivitás ugyanakkor jelezheti, hogy autoimmun folyamat zajlik vagy zajlott a pajzsmirigyben, ezért a terhesség alatt nagyobb figyelmet kell fordítani a hormontermelésre. A terhesség megnöveli a pajzsmirigy hormonigényét, így korábban normális laboreredmények mellett is kialakulhat pajzsmirigy-alulműködés.

Mi az ATPO, és mit jelez a magas érték?

Az „anti-TPO” rövidítés az „anti-thyroid peroxidase antibody” kifejezésre utal, ami egy olyan antitest, amelyet a szervezet a pajzsmirigy-peroxidáz (TPO) nevű enzim ellen termel. A TPO az egyik kulcsfontosságú enzim a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin és a trijód-tironin termelésében.

A tiroid-peroxidáz (TPO) enzim jódot köt a pajzsmirigyhormonhoz. A TPO a tireoidea eredetű mikroszómális antigénként ismert nagyméretű fehérje fő alkotórésze, katalizálja a tireoglobulinban lévő tirozilcsoportok jodinációját, ami a T3 és T4 pajzsmirigyhormon szintézisét eredményezi.

Néhány autoimmun megbetegedésben a szervezet antitesteket termel a TPO enzim ellen. Az anti-TPO antitestek megnövekedett szintje gyakran arra utal, hogy az immunrendszer támadja meg a saját pajzsmirigyet, ami autoimmun pajzsmirigybetegségekhez vezethet.

Az anti-TPO nem a pajzsmirigy működését mutatja, hanem azt jelzi, hogy a pajzsmirigyben autoimmun folyamat zajlik vagy zajlott. Önmagában ettől még lehet teljesen normális a TSH és a szabad T4 értéke, vagyis a pajzsmirigy megfelelő mennyiségű hormont termel.

Magas ATPO mellett lehet normális a TSH?

A magas anti-TPO-szint mellett igen gyakran fedezhető fel egyéb pajzsmirigyzavar is, ám ez nem minden esetben van így. Előfordulhat, hogy bár nagy számban vannak jelen ezek az antitestek, a TSH normál tartományon belül mozog, vagyis nem áll fenn sem pajzsmirigy-túlműködés, sem pedig alulműködés.

Attól még, hogy valakinek magasabb az ATPO- és/vagy az anti-tireoglobulin (aTG) szintje, nem feltétlenül pajzsmirigybeteg. A magas ATPO-szintű nőnek nagyobb a rizikója a nehezített terhességre még akkor is, ha a TSH-szint jó.

A kockázat nagyobb, de ez nem jelenti azt, hogy akinek valamelyik ellenanyagszintje magasabb, az meddő, vagy biztosan nehezebben esik teherbe. Az anti-TPO és az aTG jelenléte nem azonos a meddőséggel, és önmagában nem bizonyítja, hogy a terhesség nem fog létrejönni.

„Időbe telhet, amíg az antitestek megváltoztatják a TSH-szintet. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor hónapokig, sőt, akár évekig magas az ATPO mennyisége, mielőtt például pajzsmirigy-alulműködést diagnosztizálnának. Sőt, vannak olyanok is, akiknek bár magas az ATPO-szintjük, soha nem alakul ki náluk pajzsmirigy-alulműködés.”

Az anti-TPO és a Hashimoto-thyreoiditis

A Hashimoto-thyreoiditis autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer fokozottan támadja a pajzsmirigyet, és ennek eredményeként a pajzsmirigy működése idővel csökkenhet, ami hipotireózis, vagyis pajzsmirigy-alulműködés kialakulásához vezethet.

Az anti-TPO antitestek szintje az aktív autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegek több mint 90 százalékában emelkedett. A Hashimoto-kórban szenvedők többségénél nagy mennyiségben megtalálhatók, míg Graves-Basedow-kór esetén a betegek mintegy 75 százalékánál fordulnak elő.

A Hashimoto-thyreoiditis tünetei változhatnak az egyéntől függően, és lehetnek enyhe vagy súlyosak. A pajzsmirigy-alulműködéshez társulhat fáradtság és kimerültség, hidegérzet, súlygyarapodás, száraz bőr és haj, izomgyengeség, székrekedés, hangulatingadozás, memória- és koncentrációs zavar, menstruációs rendellenesség, puffadás és lehangoltság.

A terhesség alatt a hipotireózis gyakran tünetmentes. A nem megfelelő súlygyarapodás, a hidegintolerancia, a száraz bőr és a mély ínreflexek késleltetett relaxációja utalhat alulműködésre, de a székrekedés, a fáradtság és az aluszékonyság általában a terhességhez is kapcsolódhat.

Az anti-TPO és a Graves-Basedow-kór

A Graves-Basedow-kór egy másik autoimmun pajzsmirigybetegség, ahol az immunrendszer stimulálja a pajzsmirigy túlzott működését, ami hipertireózist, vagyis pajzsmirigy-túlműködést okoz. Ebben az esetben is magas lehet az anti-TPO, bár általában más antitestek, például TSH-receptor-antitestek is jelen vannak.

A pajzsmirigy-túlműködéshez fokozott szívverés, remegés, izomgyengeség, melegintolerancia, fokozott izzadás, fogyás, szorongás, ingerlékenység, álmatlanság, hajhullás és emésztőrendszeri panaszok társulhatnak. Graves-kór esetén szemtünetek, például szemfájdalom, szemirritáció vagy exophthalmus is kialakulhatnak.

Az anti-TPO-szint emelkedése önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki pajzsmirigybetegségben szenved. Az eredményeket mindig a tünetekkel, a TSH- és szabadT4-értékekkel, szükség esetén a szabadT3-szinttel, valamint a pajzsmirigy képalkotó vizsgálatával együtt kell értékelni.

Miért fontos a pajzsmirigy működése a terhességben?

A pajzsmirigyhormonok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a humán reprodukcióban és a magzati agy korai fejlődésében is. A terhesség alatt előforduló hypo- és hyperthyreosis gyakorisága 1-2 százalék közötti.

A kóros anyai pajzsmirigyműködésnek anyai és magzati káros hatásai egyaránt lehetnek. Az anyai pajzsmirigy alul- vagy túlműködése egyaránt veszélyt jelenthet a gyermekre, ezért a terhesség alatt a hormonális eltéréseket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A terhesség első harmadában a szükséges pajzsmirigyhormont a magzat csak az anyától kapja, majd a 16. héttől kezdődően folyamatosan beindul a saját hormontermelése is. A magzat szervezete körülbelül a 16. hétig nem képes a pajzsmirigyhormonok kellő mennyiségben történő előállítására, ezért ebben az időszakban az anyai hormonokra van utalva.

Ezt követően a baba is termel elegendő hormont, így az anya esetleges hormonszint-eltérései már nem jelentenek rá közvetlen veszélyt. A TSH csak kismértékben jut át a placentán, de a T3 és T4 transzportja jelentős lehet.

Miért nőhet meg a kockázat magas ATPO mellett?

A terhesség alatt a pajzsmirigynek körülbelül 30-50 százalékkal több hormont kell termelnie, mint korábban. Egy egészséges pajzsmirigy ezt általában gond nélkül képes biztosítani.

Autoimmun pajzsmirigybetegség esetén azonban a hormontermelő tartalék csökkenhet. Emiatt előfordulhat, hogy a terhesség megnövekedett hormonigényét a pajzsmirigy már nem tudja teljes mértékben követni, és a TSH emelkedni kezd.

Ez az egyik oka annak, hogy az anti-TPO-pozitív nők esetében a pajzsmirigy működését a gyermekvállalás előtt és a várandósság alatt is szorosabban követik, még akkor is, ha kezdetben teljesen normálisak a laboreredmények.

A cél azonban nem az anti-TPO csökkentése, hanem annak időben történő felismerése, ha a pajzsmirigy hormontermelése már nem elegendő. A magas anti-TPO önmagában nem a kezelési célpont; a kezelés szükségességét elsősorban a pajzsmirigy működése, a TSH, a szabad T4, a terhességi kor és az egyéni kockázati tényezők alapján kell mérlegelni.

Magas ATPO és a teherbeesés

A meddőségért körülbelül 37 százalékban női ok felelős, ezért a meddőségi kivizsgálás során a férfiakat is vizsgálni kell. Az ATPO jelenléte esetén gyakoribb lehet a női infertilitás, bár az aTG szerepéről jóval kevesebb tudományos adat áll rendelkezésre.

Férfiak esetén jelenleg nem tűnik úgy, hogy az ATPO vagy az aTG jelenléte önmagában káros lenne a termékenységre. A pajzsmirigy autoimmunitása elsősorban a női reproduktív folyamatok és a terhességi kimenetelek szempontjából került előtérbe.

Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a szubklinikus hypothyreosis, vagyis a 4,5 mIU/l feletti TSH normális szabadT4-érték mellett, önmagában összefüggésben van a meddőséggel. Jó minőségű bizonyíték áll rendelkezésre azonban arra, hogy a pajzsmirigy autoimmunitása összefügghet a meddőséggel és növelheti a vetélés kockázatát.

Egy retrospektív kohorszvizsgálatban nem mutattak ki szignifikáns különbséget az anti-TPO-pozitív és az anti-TPO-negatív csoport között az élveszületések, a terhességi veszteség vagy a koraszülés arányában. A TSH alapján, 2,5 mIU/l feletti és az alatti csoportokat összehasonlítva sem igazoltak különbséget a vetélések és az élveszületések számában.

Egy másik retrospektív kohorszvizsgálat szerint euthyreoid nők körében a magas normáltartományban, 2,5 és 4,9 mIU/l között mért prekoncepciós TSH-értékek nem befolyásolták negatívan az intrauterin inszemináció eredményét vagy a terhesség kimenetelét.

Beágyazódás és pajzsmirigyellenes antitestek

A megtermékenyített petesejt csak akkor tud a méh falába, az endometriumba beágyazódni, ha ott helyi, kisfokú gyulladásos állapot alakul ki. Ha azonban ez a gyulladás túlzottá válik, már káros lehet.

Ha jelen van az ATPO, akkor ez túlzott gyulladást okozhat a beágyazódás környezetében, így gátolhatja vagy nehezítheti a terhességet. Ez lehetséges biológiai magyarázat, de önmagában nem bizonyítja, hogy minden anti-TPO-pozitív nőnél beágyazódási zavar alakul ki.

Petefészek-tartalék és pajzsmirigyellenes antitestek

A magas ATPO-szint gyakrabban jár alacsony ovariumrezervvel. A petesejtek közötti folyadékban is kimutathatók pajzsmirigyellenes antitestek, és felmerült, hogy ezek közvetlenül is károsíthatják a petefészek működését.

A petesejtek körüli, follikuláris folyadék összetétele eltér a vérétől. Az itt lévő anyagok a petesejtek éréséért is felelősek, és többek között immunanyagokat, valamint hormonokat tartalmaznak.

ATPO okozta pajzsmirigybetegségben, Hashimoto-kórban szenvedő nők petesejtjei körüli folyadékát elemző vizsgálatban több eltérő anyagot mutattak ki az egészségesekéhez képest. Ezek közül egy olyan anyagot is azonosítottak, amely ismerten a spermium ellen lép fel, ami káros lehet a terhességre.

Mivel az ATPO és az aTG átjut a vérből a petefészekbe, illetve a follikuláris folyadékba, itt is fokozott gyulladást provokálhat, ami káros lehet a petesejtek érésére és fejlődésére. Ezek az eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a magas anti-TPO biztosan alacsony petefészek-tartalékot vagy meddőséget okoz.

PCOS és pajzsmirigyellenes antitestek

A policisztás ovárium szindróma, vagyis a PCOS oka lehet a meddőségnek. PCOS-ban ötször gyakoribb a pajzsmirigyellenes antitestek jelenléte, ezért PCOS esetén ezek vizsgálata is megfontolható.

Nemcsak az ATPO- és/vagy az aTG-szint lehet magasabb PCOS-ban, hanem más szervek elleni ellenanyagok szintje is. A PCOS, a pajzsmirigy autoimmunitása és a termékenységi problémák összefüggéseinek értékelésekor ezért a teljes klinikai képet kell figyelembe venni.

Vashiány és pajzsmirigyellenes antitestek

Nehezített teherbeesés és meddőség esetén a vashiány gyakrabban fordul elő. Pajzsmirigyellenes antitestek jelenlétekor ezért érdemes a vasanyagcserére is ügyelni és szükség esetén ellenőrizni.

Magas ATPO és vetélés

Több vizsgálatban is fennállt a vetélés kockázata autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedő betegeknél. Bár az oksági tényezők nem bizonyítottak, az antitestek csak az autoimmun eredetű ismétlődő vetélés markerei is lehetnek.

Az anti-TPO-pozitív, euthyreoid, vagyis normális pajzsmirigyműködésű nők körében megfigyeléses vizsgálatokban gyakrabban fordult elő spontán vetélés, koraszülés, terhesség alatt kialakuló pajzsmirigy-alulműködés és szülés utáni pajzsmirigy-gyulladás.

Fontos azonban megérteni, hogy ezek megfigyeléses összefüggések. Ez azt jelenti, hogy az anti-TPO-pozitív nők körében valóban gyakoribbak lehetnek ezek a szövődmények, de ebből önmagában még nem következik, hogy maga az anti-TPO okozza őket.

Az anti-TPO-pozitív és anti-TPO-negatív csoportok összehasonlításakor egy vizsgálatban az anti-TPO-pozitív csoportban több terhességi szövődményt észleltek, köztük vérszegénységet, koraszülést, eklampsziát és terhességi magas vérnyomást. Ezek az eredmények azonban a vizsgálat körülményei között értelmezendők, és nem jelentik azt, hogy minden anti-TPO-pozitív kismamánál szövődmény fog kialakulni.

Anti-TPO és lepényleválás

A szülés közben fellépő lepényi rendellenességek háromszor gyakoribbak azokban a terhesekben, akiknek vérében bizonyos ellenanyagok vannak. A kutatók 17 298 terhes nőnél, a terhesség 20. hete előtt mérték meg az anti-TPO-antitestek szintjét, majd ezt összehasonlították az édesanyák és újszülöttjeik szülést követő állapotával.

A terhesek átlagosan közel 6 százaléka rendelkezett anti-TPO-ellenanyagokkal. Az arány az etnikumtól is függött: 8,4 százalékban fordult elő a fehérbőrű lakosságban, 6,1 százalékban a spanyolajkúak és 2,6 százalékban az afrikai származásúak között.

Az anti-TPO-ellenanyagok ellenére a kismamák pajzsmirigyhormonszintje a normál tartományban maradt. A szülés közben fellépő szövődmények között nem volt különbség a két csoportban, csak a lepényleválás volt gyakoribb.

A lepényleválás ritka, de akár halálos szövődmény is lehet, amelynek során a lepény túl korán válik le a méh faláról. A lepényleválás az anti-TPO-ellenanyaggal rendelkező terhesek 1 százalékában fordult elő, szemben az ellenanyaggal nem rendelkezők 0,3 százalékával.

Az antitestek jelenléte ugyanakkor nem befolyásolta az újszülöttek egészségi állapotát. Az eredmények alapján az anti-TPO-ellenanyagok megemelhetik a lepényleválás gyakoriságát, ám ez nem jelenti azt, hogy a pajzsmirigyhormonok rutinszerű adagolása javítaná akár az édesanyák, akár magzataik egészségi állapotát.

Anti-TPO és a baba egészsége

Az ATPO-nak és az aTG-nek nincs közvetlenül bizonyított káros hatása a magzatra. A magzati kockázat szempontjából elsősorban az számít, hogy az anya pajzsmirigye megfelelő mennyiségű hormont termel-e, illetve fennáll-e kezeletlen pajzsmirigy-alul- vagy túlműködés.

Normális pajzsmirigyfunkció mellett a magas anti-TPO-érték önmagában nem jelenti azt, hogy a baba károsodik. Egy korábbi szakértői válaszban is az szerepelt, hogy a magas ATPO-érték miatt a baba nem károsodik, miközben a szükséges levotiroxin-pótlást továbbra is folytatni kell.

A pajzsmirigyhormonok különösen a terhesség első harmadában fontosak, amikor a magzat nagyrészt az anyai hormonellátásra van utalva. Ezért a megfelelő TSH- és szabadT4-szint fenntartása lényegesebb, mint az anti-TPO-érték önmagában.

Mi a TSH, és miben különbözik az ATPO-tól?

A TSH, vagyis a thyroid-stimulating hormone, az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely a pajzsmirigyhormonok szintjét befolyásolja, ezért pajzsmirigy-szabályozó hormonnak nevezik.

Amennyiben alacsony a pajzsmirigyhormonok szintje, a TSH mennyisége megemelkedik, míg ha túl sok a T4 vagy T3, a TSH csökken. Éppen ezért a TSH értékéből jól lehet következtetni arra, hogy fennáll-e pajzsmirigy-alul- vagy túlműködés.

Az ATPO ezzel szemben egy, a TPO enzim ellen termelődő antitest. Az emelkedett ATPO autoimmun pajzsmirigyfolyamatra utalhat, de önmagában nem mutatja meg, hogy a pajzsmirigy aktuálisan megfelelő mennyiségű hormont termel-e.

Milyen vizsgálatok szükségesek magas ATPO mellett?

A magas anti-TPO diagnózisát általában vérvizsgálattal állapítják meg. A kivizsgálás során az orvos figyelembe veszi a tüneteket, a kórtörténetet és a családi előzményeket.

A laboratóriumi vizsgálat rendszerint magában foglalja a TSH és a szabad T4 mérését, szükség esetén a szabad T3, az anti-TPO, az anti-TG és más pajzsmirigyellenes antitestek vizsgálatát. Pajzsmirigy-ultrahang vagy további képalkotó vizsgálat is szükségessé válhat.

A TSH értékét számos tényező befolyásolhatja, többek között az életkor, a jódellátottság, a nem, az évszak, a napszak, a kísérő betegségek, az alkalmazott gyógyszerek, a vizsgálati módszer, a vérben kimutatható autoimmun gyulladás, a felszívódási viszonyok és bizonyos ellenanyagok jelenléte.

Terhességben a laboreredményeket trimeszterspecifikus referenciaértékek alapján kell értékelni. A TSH első trimeszterben megfigyelhető csökkenése a hCG-szint emelkedésével függ össze, amely enyhe serkentő hatást fejt ki a TSH-receptorokra.

TSH-értékek a terhesség alatt

A dinamikus változások eredményeként trimeszter- és módszerspecifikus TSH-tartományok alkalmazása ajánlott. Az American Thyroid Association által megadott célértékek a következők:

A laboratóriumok referenciaértékei eltérhetnek, ezért a kapott eredményt mindig az adott laboratórium tartományával és a terhességi korral együtt kell értékelni. A terhesség alatt a thyroxin-kötő globulin, vagyis a TBG ösztrogénfüggő emelkedése miatt a teljes T3- és T4-szint is megemelkedhet.

Az össz-T3- és T4-szint a terhesség korai szakaszában a TBG-szint emelkedése miatt növekedhet, ezért terhességben a T3- és T4-normáltartomány felső határa másfélszerese a nem terhes állapotban érvényes értéknek.

Kell-e levotiroxin magas ATPO mellett?

Ha az anti-TPO magas, de a TSH és a szabad T4 normális, önmagában az anti-TPO emelkedett szintjére általában nem adnak gyógyszert. Ilyenkor a rendszeres kontroll és a pajzsmirigyműködés követése a lényeg.

Ha a magas ATPO-értékhez pajzsmirigy-hormontermelési zavar társul, azt kezelni kell. Hashimoto-thyreoiditisben a levotiroxin, például a Letrox, a hiányzó pajzsmirigyhormont pótolja, és nem az anti-TPO-szintet kezeli közvetlenül.

Évekig logikusnak tűnt, hogy ha az anti-TPO-pozitív nők körében gyakoribb a vetélés és a terhességi szövődmények előfordulása, akkor a korán elkezdett levotiroxin-kezelés javíthatja ezeket az eredményeket. Az elmúlt évek nagy klinikai vizsgálatai azonban azt mutatták, hogy a kezelés előnye nem minden anti-TPO-pozitív, normális pajzsmirigyműködésű nőnél igazolható.

A rendelkezésre álló eredmények alapján a kezelés elsősorban akkor mérlegelendő, ha a TSH emelkedett, a szabad T4 csökkent, ismert pajzsmirigy-alulműködés áll fenn, vagy a terhesség alatt a hormonigény növekedése miatt a pajzsmirigy működése romlani kezd.

Szubklinikus pajzsmirigy-alulműködés és terhesség

A szubklinikus hypothyreosis definíciója a normál tartomány felső határát meghaladó TSH-szint normális szabadT4-szint mellett. A szubklinikus hypothyreosis prevalenciája a terhesség alatt 2-5 százalék között van, és szinte mindig tünetmentes.

Szubklinikus hypothyreosisban szenvedő nőknél gyakrabban mutatható ki anti-TPO, mint euthyreoid nők között. A pajzsmirigy autoimmunitása összefügghet a meddőséggel és növelheti a vetélés kockázatát.

Megfelelő bizonyíték van arra, hogy 4 mIU/l feletti TSH esetén a szubklinikus hypothyreosis növeli a vetélés kockázatát. Nincs megfelelő minőségű bizonyíték arra, hogy a 2,5-4,0 mIU/l közötti TSH önmagában növelné a vetélés kockázatát.

Megfelelő bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy a 4 mIU/l feletti TSH-val járó szubklinikus hypothyreosis kezelése csökkenti a terhesség alatt az anyai szövődményeket és a vetélés esélyét. Pajzsmirigy-ellenanyag-pozitivitás esetén a levotiroxin-kezelés javíthatja a terhesség kimenetelét, különösen akkor, ha a TSH meghaladja a 2,5 mIU/l értéket.

A magzat számára a két pajzsmirigyhormon, az fT3 és az fT4 fontos, nem a TSH, így azok normális értékei mellett nem feltétlenül jelent problémát, ha a TSH enyhén emelkedett. A várandósság alatt 6-8 hetente szükséges lehet a pajzsmirigyhormonszintek ellenőrzése.

Miért nem javasolt mindenkinek gyógyszert adni?

Az anti-TPO-pozitivitás és a terhességi szövődmények között megfigyelt kapcsolat nem bizonyítja, hogy az anti-TPO önmagában okozza a szövődményeket. Emiatt a gyógyszeres kezelés előnyeit és kockázatait nem lehet kizárólag az antitest jelenléte alapján megítélni.

A kutatási eredmények alapján a pajzsmirigyhormonok rutinszerű adagolása nem bizonyítottan javítja minden normális pajzsmirigyműködésű, anti-TPO-pozitív nő vagy magzata egészségi állapotát. A gyógyszeres kezelés célja a pajzsmirigy-hormonhiány megelőzése vagy kezelése, nem pedig az anti-TPO laborértékének mindenáron történő normalizálása.

A levotiroxin adagját terhesség alatt gyakran módosítani kell, mert a hormonigény növekedhet. A dózis beállítását a TSH- és szabadT4-eredmények, a terhességi kor, az előzmények és az orvosi ellenőrzés alapján kell elvégezni.

Terhességi pajzsmirigyszűrés

Jelenleg az endokrin és a szülészeti szervezetek nem javasolják az univerzális pajzsmirigyszűrést minden várandósnál. A terhesség alatti szűrés általában pozitív családi anamnézis, 1-es típusú cukorbetegség, terhesség előtt már ismert pajzsmirigy-rendellenesség, korábbi koraszülés, antitestpozitivitás vagy korábbi fej- és nyaki besugárzás esetén javasolt.

A pajzsmirigyellenes antitestek vizsgálata nem ajánlott rutinszerűen mindenkinél, de megfontolható, ha a TSH ismételten 2,5 mIU/l felett van, vagy más pajzsmirigybetegségre utaló kockázati tényező áll fenn.

Ha anti-TPO-emelkedés igazolható, ellenőrizni kell a TSH-szinteket, és a kezelést akkor kell mérlegelni, ha a TSH meghaladja a 2,5 mIU/l értéket. A pontos döntéshez azonban a terhességi trimesztert, a szabadT4-szintet és az ismert pajzsmirigybetegséget is figyelembe kell venni.

Mit érdemes tenni magas ATPO esetén?

• A magas ATPO önmagában nem jelent magzati károsodást.
• A TSH- és szabadT4-érték fontosabb a kockázat megítélésében, mint az anti-TPO számszerű értéke.
• Ismert Hashimoto-thyreoiditis vagy korábbi pajzsmirigy-alulműködés esetén a levotiroxin-kezelést nem szabad önállóan abbahagyni.
• A gyógyszer adagját kizárólag a kezelőorvossal egyeztetve kell módosítani.
• Terhességben a pajzsmirigyműködést rendszeresen, gyakran 6-8 hetente kell ellenőrizni.
• A laboreredményeket trimeszterspecifikus referenciaértékek szerint kell értékelni.
• Az anti-TPO csökkentése önmagában nem a terhességi gondozás fő célja.
• Nehezített teherbeesés esetén a férfi és női tényezőket egyaránt ki kell vizsgálni.
• Meddőség vagy ismétlődő vetélés esetén a pajzsmirigyműködés mellett a vashiány, a PCOS és más lehetséges okok vizsgálata is szóba jöhet.

Az anti-TPO változása a terhesség során

Egy több mint ezer terhes nő adatait vizsgáló kutatásban a TSH-értékek a terhesség alatt, a szülés utáni időszak kivételével, a normál tartományban voltak. Az anti-TPO-szint az első trimeszterben volt a legmagasabb, majd a második és harmadik trimeszterben csökkenő tendenciát mutatott.

Az anti-TPO-érték változhat és ingadozhat, miközben a szervezet működését vagy működési problémáit elsősorban az aktív pajzsmirigyhormonok határozzák meg. Ha a TSH és a szabadT4 megfelelő tartományban van, az anti-TPO magas értéke önmagában nem akadálya a kívánt terhességnek.

Mit nem lehet az anti-TPO-értékből megállapítani?

A magas anti-TPO-értékből önmagában nem lehet megállapítani, hogy a pajzsmirigy aktuálisan alulműködik-e. Nem lehet belőle biztosan következtetni arra sem, hogy a nő meddő, hogy biztosan vetélése lesz, vagy hogy a magzat károsodni fog.

Az anti-TPO-érték nagysága önmagában nem határozza meg a terhesség kimenetelét. A klinikai jelentőségét a TSH-val, a szabadT4-gyel, a tünetekkel, az ultrahanglelettel, a korábbi pajzsmirigykórtörténettel és a terhességi korral együtt lehet megítélni.

A magas anti-TPO legfontosabb jelentősége az, hogy fokozott figyelmet indokolhat, mert nagyobb lehet a későbbi pajzsmirigy-működési zavar, a terhesség alatti alulműködés és a szülés utáni pajzsmirigy-gyulladás kockázata. Ez rendszeres ellenőrzést tesz indokolttá, nem pedig automatikusan gyógyszeres kezelést.

tags: #atpo #magas #kismama