Erzsébet hercegné Viktória szülése: a leendő királynő születésének története

Viktória brit királynő 1819. május 24-én, hajnali 4 óra 15 perckor született Alexandrina Victoria néven a londoni Kensington-palotában. Születése nem csupán családi esemény volt: a brit trónöröklési válság idején egy lehetséges jövőbeli uralkodó világrajöveteleként azonnali politikai és közéleti visszhangot váltott ki.

A gyermeket Viktória hercegné, Edward kenti herceg felesége hozta világra, természetes úton, különösebb komplikációk nélkül. A szülés helyszíne a Kensington-palota egyik étkezője volt, amelyet előzetesen átalakítottak a szüléshez szükséges higiéniai és udvari követelményeknek megfelelően.

Miért volt Viktória születése politikailag fontos?

Viktória születésekor a brit trónöröklés kérdése különösen bizonytalan volt. 1817-ben III. György kedvenc unokája, Sarolta hercegnő, a trón várományosa, tragikusan elhunyt a szülés után, miután halva született gyermeket hozott világra.

Ez válságot idézett elő a trónöröklésben, mert hirtelen nem maradt egyértelmű örökös. Ennek következményeként több királyi herceg - köztük Edward, Kent hercege - házasodni készült, hogy biztosítsa a dinasztia folytatását.

Viktória apja Edward Augustus, Kent hercege volt, aki III. György király negyedik fiaként született. Édesanyja, Viktória hercegné, a német származású Saxe-Coburg-Saalfeld hercegnője volt.

A házasságuk tehát pragmatikus döntés volt, amely célzottan az örökös nemzését szolgálta - Viktória születése emiatt nem csupán családi öröm, hanem politikai szükségszerűség is volt.

Viktória ennek ellenére nem született egyértelmű trónörökösnek, mivel apja csak sokadik volt a trónöröklési sorban. Azonban mivel több magasabb rangú trónvárományos sem hagyott maga után törvényes örököst, Viktória néhány év alatt az első helyre került az öröklési sorban.

Viktória hercegné és Edward kenti herceg házassága

Marie Louise Victoire, vagyis Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnő, Viktória brit királynő édesanyja, 1786. augusztus 17-én született Coburgban, Ferenc szász-coburg-saalfeldi herceg és Auguszta reuss-ebersdorfi grófnő hetedik gyermekeként.

Viktória hercegnő alig múlt tizenhét éves, amikor 1803. december 21-én, Coburgban feleségül ment a huszonhárom évvel idősebb Károly leinengeni herceghez, akinek ez már a második házassága volt.

Viktóriának és Károlynak két gyermeke született: 1804. szeptember 12-én Károly, aki édesapja halála után leinengeni herceg lett, és 1807. december 7-én Feodóra.

Károly leinengeni herceg 1814. július 4-én elhunyt, így a hercegnő huszonnyolc évesen két gyermekkel özvegyen maradt, és régensként irányította a hercegséget fia helyett.

A trónöröklési válság és az új házasság

1817-ben Sarolta hercegnő, III. György angol király unokája és a későbbi IV. György egyetlen törvényes gyermeke, több napos vajúdás után egy halott fiút szült meg. Pár óra múlva a hercegnő hirtelen rosszul lett, hányt és hasi fájdalmakra panaszkodott, s folyamatosan vérzett.

Végül nem tudták elállítani a vérzést, és a hercegnő elvérzett. Az egész királyság gyászba borult, két hétig zárva voltak az üzletek, és zárva volt a Tőzsde is.

III. György számtalan gyermekének nem maradt törvényes örököse, legfiatalabb gyermeke is negyven fölött volt már. Ebben a helyzetben szállt be az utódnemzési versenybe Edward kenti herceg, aki eddig nem is gondolt a trónöröklésre.

A kenti hercegnek két jelöltet ajánlottak, és a badeni hercegnő helyett Viktória hercegnőt választotta, akivel már 1814-ben is szóba hozták. Az angol közvélemény nem nézte jó szemmel, hogy a kenti herceg német feleséget választott, és ez nem kevés problémát okozott a későbbiekben is.

Az esküvőre először 1818. május 29-én Amorbachban került sor, majd a szertartást a Kew-palotában is megismételték egy dupla esküvő keretében, ahol Clarence hercege feleségül vette szász-meiningeni Adelaide-ot.

A hercegi pár hamarosan Németországba költözött, hiszen ott sokkal olcsóbb volt az élet, és az angol parlament nem sokban járult hozzá a költségeikhez. Az esküvő után azonban a hercegnő teherbe esett, és a gyermek születése előtt visszatértek Angliába.

A terhesség utolsó hetei

A hercegi pár 1819. április 23-án Doverből Londonba érkezett, majd a Kensington-palotába költözött, ahol a kis Viktória megszületett. Elkísérte őket Viktória hercegné nagyobbik lánya, Feodóra is, ugyanakkor Károly Leiningenben maradt.

A hercegné terhességét a kor szokásainak megfelelően szigorúan ellenőrizték, és már hetekkel a szülés előtt visszavonult a nyilvánosságtól. Állapota különös figyelmet kapott, mivel férje a trónöröklési sorrend egyik kulcsfigurájává vált.

Viktória tehát politikailag „reménység-gyermeknek” számított. Születése egy olyan időszakban vált fontossá, amikor a brit királyi családnak sürgősen szüksége volt törvényes utódra.

Viktória hercegné a szülés előtt részletesen irányította, hogyan alakítsák ki a Kensington-palotában a szüléshez szükséges teret. A német udvari szokások szerint a légmozgás minimalizálása, a megfelelő textíliák, valamint a páratartalom és a hőmérséklet szabályozása kulcsfontosságú volt.

A hercegné naponta ellenőrizte a takarítókat, és volt, hogy személyesen is utasításokat adott. Ez az angol személyzet körében szokatlan volt, és némi megütközést keltett.

Korabeli sajtófeljegyzések szerint a Kensington-palota környékén egy kisebb tűz keletkezett pár nappal Viktória születése előtt. A tűz nem fenyegette közvetlenül a palotát, de feszültséget és babonás aggodalmat keltett az udvarban.

Egyesek szerint ez rossz ómen volt, mások szerint „tüzes életet” jósolt a kislánynak. Eközben a londoni színházak aktuálpolitikai utalásokat tartalmazó szatírákban figurázták ki a valós királyi helyzetet.

A szülés a Kensington-palotában

1819. május 24-én, hétfőn hajnalban, 4 óra 15 perckor megszületett Alexandrina Victoria, a későbbi Viktória királynő.

A szülés helyszíne a Kensington-palota egyik étkezője volt, amelyet előzetesen átalakítottak a szüléshez szükséges higiéniai és társadalmi követelményeknek megfelelően. A Kensington-palotát ekkoriban elöregedett, hideg, dohos helynek tartották, messze nem volt olyan pompás, mint a Buckingham-palota vagy Windsor.

A hercegi család lakosztályait sietve rendezték be a szüléshez. A bábák és udvari orvosok már napokkal korábban készenlétben álltak, mivel az akkori orvostudomány nem tudott pontos szülési időt jósolni.

A szülés során az akkori arisztokrata gyakorlat szerint a szülő nőt félig ülő helyzetben helyezték el, és nem alkalmaztak érzéstelenítést. Egy korabeli feljegyzés szerint forró borogatásokat, erős teákat és kamillát is alkalmaztak a fájdalmak enyhítésére.

A szülés természetes úton zajlott le, és meglehetősen gyors volt. Viktória hercegné jó fizikai állapotban volt, és a szülés különösebb komplikációk nélkül zajlott le.

A korszak szokásainak megfelelően több szülésznő és udvari orvos is jelen volt. Sir Matthew Tierney királyi orvost gyakran emlegetik a szüléssel kapcsolatban.

A szülésen több magas rangú személy, köztük politikusok és udvari hivatalnokok is jelen voltak, hogy hitelesítsék a gyermek nemét és életképességét, ezzel is elkerülve a trónöröklés körüli vitákat vagy csalásokat.

A legmagasabb rangú jelenlévő Frederick Augustus, York hercege, a születendő kislány egyik nagybátyja volt. Ez a „nyilvános születés” egyfajta uralkodói rituálé volt, de Viktória születésekor a jelenlét már jóval formálisabbnak számított.

A szülőszobába ténylegesen csak az orvosok és a szolgálók léphettek be. A magas rangú személyek jelenléte elsősorban a születés hivatalos hitelesítését szolgálta.

Az újszülött állapota és az első órák

Az újszülött kislány egészséges volt, körülbelül 3-3,5 kilogrammos súllyal jött világra. Pontos adat nem maradt fenn, de a források egészséges gyermekről számolnak be.

Az újszülöttet hamarosan elvitték lemosdatni és melegen tartani, majd anyja mellé helyezték. Ez fontos volt a túléléshez, mivel a paloták gyakran huzatosak voltak.

Az akkori orvosi protokoll szerint különösen figyeltek az első 24 órára, mert a csecsemőhalandóság még a királyi családban is gyakori volt.

Viktóriát levendulás vízben fürdették meg az első napon, amit akkoriban egyfajta királyi rituálénak tartottak. A levendula a béke, a tisztaság és a hosszú élet szimbóluma volt.

A szokás francia és német udvarokból szivárgott át, és a hercegné német származása miatt alkalmazták Angliában. A kis Viktóriát abban a bölcsőben fektették le, amelyet eredetileg Sarolta hercegnő, a korábbi trónvárományos számára készítettek.

Ez szimbolikus gesztus is volt, mintha a sors folytonosságát próbálták volna hangsúlyozni. Ugyanakkor egyesek szerint balszerencsés választásnak tartották.

Kortárs beszámolók szerint Viktória nagyon sokat sírt az első hetekben, és az udvarban többen úgy tartották, hogy „ez a gyermek túl érzékeny lesz a világra”. Ez azért is ironikus, mivel Viktória uralkodóként szívós, határozott és keménykezű nőként vált ismertté.

Vérzés a szülés után

Bár a hivatalos beszámolók zavartalan szülésről írnak, több magánlevél és naplóbejegyzés szerint Viktória hercegnének a szülés után vérzése volt, és egy ideig gyengélkedett.

Emiatt a kislányt nem az anyja fogta először kézbe, hanem a dajka. Végül a hercegné gyorsan felépült a szülésből, és a gyermekágyas időszak után teljes figyelmét a kislánynak szentelte.

Apja, Edward herceg, állítólag rendkívül meghatódott volt a születés után, különösen azért, mert addigra már érződtek rajta az egészségromlás jelei. Nyolc hónappal később elhunyt.

A kenti herceg csupán nyolc hónappal élte túl lánya születését: tüdőgyulladásban halt meg, amikor Viktória még csak nyolc hónapos volt.

A név kiválasztása és a keresztelő

A gyermek nevéről komoly vita bontakozott ki. Szülei a Viktória Georgina Alexandrina Sarolta Auguszta nevet javasolták, de a régensherceg, a későbbi IV. György utasítása szerint ebből három nevet elhagytak.

A keresztelőn III. György fia, Clarence hercege, a későbbi IV. Vilmos király, kifejezetten neheztelt, amikor Viktória anyja az Alexandrina nevet választotta az orosz cár után.

Ő inkább a „Charlotte” vagy az „Elizabeth” nevet akarta. A végső kompromisszum szerint a gyermek neve Alexandrina Victoria lett, de uralkodói nevét sosem Alexandrinaként használta.

Személyesen Charles Manners-Sutton canterburyi érsek keresztelte meg 1819. június 24-én a Kensington-palota kupolatermében.

A nevet egyik keresztszülője, I. Sándor cár után Alexandrinának, anyja után pedig Viktóriának adták. A család az előbbi név után csak Drinának becézte.

Német udvari szokások a szülés körül

Viktória hercegné a szüléshez német nyelvű imakönyvet használt, és a személyzet jelentős része is német volt, ami kissé eltért az angol udvari hagyományoktól.

A gyermek első éveit is német nyelvű környezetben kezdte. A születés napján a hercegné egyik német udvarhölgye egy kis tálka „védelmező vizet” helyezett a szoba sarkába, benne egy rézkereszttel és egy mágiaellenes talizmánnal.

Ez a szokás dél-német, bajor és frank területekről származott, ahol népi vallási elemek keveredtek a kereszténységgel. Bár a hivatalos egyház nem nézte jó szemmel, az anyai ág német tagjai fontosnak tartották a babonás védekezést az „árnyak” ellen a születéskor.

A születés hivatalos bejelentése

Viktória születésekor az Egyesült Királyság politikai válságban volt, ezért a világrajövetel nem volt egyszerű magánesemény. A szülés után az udvar külön dokumentumban jelentette be a születést, amelyet több példányban szétküldtek a birodalom kormányzóinak, diplomatáknak és sajtóorgánumoknak.

Ez nem csupán rövid híradás volt, hanem retorikailag gondosan megszerkesztett „boldogságnyilatkozat”, amelyben hangsúlyozták a szülés természetességét, a gyermek jó egészségét és a királyi ház dicsőségét.

Ez az egyik első példája annak, hogyan használták a királyi családot tudatos médiareprezentációra. A korabeli brit sajtó, például a The Times és a Morning Chronicle, örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta a hírt, hogy egy lehetséges jövőbeli uralkodó megszületett.

Némi csalódottság érződött néhány politikai körben, mivel nem fiúgyermek született, ami a patriarchális öröklési rendszerben kedvezőbb lett volna. A német származású hercegné szereplését többen gúnyos megjegyzésekkel illették, a xenofób hangok különösen a radikális sajtóban jelentkeztek.

A sajtó egy része hamarosan találgatni kezdett, vajon egy nő is alkalmas-e trónra lépni. Bár a brit történelem már ismerte I. Erzsébet, I. Mária, II. Mária és Anna példáját, mégis kérdéses volt Viktória jövőbeli elfogadottsága.

Mivel ekkor még nem volt távíró, a Viktória születéséről szóló hivatalos hír futárokkal, lóháton és kézbesítőkkel jutott el vidéki nemesi házakba. A születés utáni napokban a vidéki arisztokrácia tagjai külön ünnepségeket rendeztek, főként ha személyes kapcsolatuk volt a Kent hercegi házzal.

Viktória helye a trónöröklési sorban

Születésekor Viktória ötödik volt a trónöröklési rendben apja és annak három bátyja, a régensherceg, a yorki herceg és a clarence-i herceg, a későbbi IV. Vilmos után.

A régensherceg elhidegült feleségétől, míg a yorki herceg neje már 52 éves volt, így kicsi volt az esélye annak, hogy bármelyiküknek további utóda szülessen.

A kenti és a clarence-i hercegek tizenkét hónappal Viktória születése előtt, egy napon házasodtak meg, de Clarence hercegének mindkét lánya, akik 1819-ben, illetve 1820-ban születtek, csecsemőkorban meghalt.

1820-ban Viktória apja és nagyapja is elhunyt, alig egy hét különbséggel. York hercege 1827-ben hunyt el. IV. György 1830-as halála után másik nagybátyja, IV. Vilmos lett az uralkodó.

Így a kislány néhány év alatt egyre előrébb került a trónöröklési sorban. IV. Vilmos örökös nélkül halt meg 1837. június 20-án, és Viktória tizennyolc éves korában az Egyesült Királyság királynője lett.

A Kensington-rendszer és Viktória gyermekkora

A kenti herceg halála után a hercegné hatalmas adósságot örökölt, ezért segítséget kért a brit kormánytól, hogy a trónörököst megfelelő körülmények között nevelhesse fel.

Otthon, Németországban fényes palota és nyugodt élet várta volna őket, de a hercegné Angliában szeretett volna élni az éves 6000 fontnyi évjáradékból. A kormány egy lakosztályt utalt ki számára a meglehetősen leromlott állapotú Kensington-palotában.

Viktória nemcsak itt született, hanem itt is nőtt fel egészen tizennyolc éves koráig. A kenti hercegné azonban nagyon szigorú neveltetési rendszert épített ki, hogy lányát „megvédje” a nemkívánatos személyektől.

Ebben elsősorban Sir John Conroy segítette, aki minden részletre kiterjedően kidolgozta a Kensington-rendszert. A rendszer megakadályozta, hogy a hercegnő találkozzon bárkivel, akit anyja vagy Conroy nemkívánatosnak tartott, beleértve apja családjának nagy részét is.

A visszaemlékezések szerint a kis Drina kedves, játékos gyermek volt, aki szinte csak nőkből álló háztartásban nőtt fel. Édesanyja Lehzen bárónő segítségével poroszos nevelést biztosított számára, és nagy hangsúlyt fektetett a vallásoktatásra is.

A trón örököse később „meglehetősen melankolikusnak” írta le gyerekkorát. Anyja talán túlságosan is féltette őt, ezért más gyerekektől elzárva nevelkedett.

Viktória az anyjával osztotta meg a hálószobáját, magántanároktól tanult meghatározott órarendben, szabadidejét pedig babáival és Cavalier King Charles spánielével, Dash-sal töltötte.

Franciat, németet, latint és olaszt tanult, de otthon csak angolul beszélt. Viktória később gyakran érezte magát feszélyezve műveltségének hiányosságai miatt.

A trónhoz vezető út

1830-ban a kenti hercegné és Conroy Közép-Angliába vitte Viktóriát, hogy megnézzék a malverni hegyeket. Útközben több városban és vidéki kastélyban is megálltak.

Hasonló utakat tettek Anglia egyéb tájaira és Walesbe is az ezt követő években. Vilmos király legnagyobb bosszúságára Viktóriát minden megállónál lelkes ünnepléssel fogadták.

Vilmos király ezeket az utazásokat uralkodói felvonulásokhoz hasonlította, és úgy ítélte meg, hogy ezáltal Viktória inkább riválisának, mint az örökösének tűnik.

Viktória azonban nem szerette ezeket az utazásokat. Az állandó nyilvános szereplések kifárasztották, megbetegedett, és csak kevés szabadideje maradt.

Ramsgate-ben, 1835 októberében Viktória súlyosan megbetegedett, amit Conroy kezdetben csak gyerekes szimulálásnak minősített. Ezalatt anyja és Conroy sikertelenül próbálta rávenni, hogy fogadja el a férfit személyi titkárának.

A tinédzser Viktória kitartóan ellenállt anyja és Conroy törekvéseinek. Később, királynőként, kitiltotta a férfit környezetéből, bár Conroy továbbra is a kenti hercegnő udvartartásában maradt.

Állítólag amikor nevelőnőjétől, az imádott Louise Lehzen bárónőtől megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodója, azt mondta: „Nagyon jó leszek.”

Viktória 1837. május 24-én betöltötte tizennyolcadik életévét, és alkalmassá vált arra, hogy elfoglalja a trónt. Nem sokkal később, június 20-án IV. Vilmos király meghalt, és Viktória lett az Egyesült Királyság királynője.

Viktória és Albert herceg házassága

1836-ban I. Lipót belga király, Viktória anyjának fivére, abban reménykedett, hogy összeházasíthatja unokahúgát az unokaöccsével, Albert szász-coburg-gothai herceggel.

Lipót elintézte, hogy Viktória anyja 1836 májusában meghívja Coburg rokonait látogatásra, azzal a céllal, hogy bemutassák egymásnak Viktóriát és Albertet.

A két fiatal első találkozásakor Viktória közelebb állt Anglia trónjához, mint valaha, miután családjában több haláleset is közelebb hozta a koronához. Albert a szász-coburg-gothai herceg és Viktória unokatestvére volt.

Négy évig nem látták egymást, majd a fiatal uralkodónő így írt a hercegről: „Albert rendkívül jóképű. A haja majdnem ugyanolyan színű, mint az enyém, a szeme nagy és kék, gyönyörű orra és nagyon puha szája van gyönyörű fogakkal, de arcának bája a kifejezésében rejlik, ami igazán elbűvölő”.

Viktória naplója szerint már a kezdetektől fogva élvezte Albert társaságát. A látogatás után ezt írta: „[Albert] rendkívül jóképű; a haja hasonló színű, mint az enyém; a szemei nagyok és kékek, valamint gyönyörű orra van és vonzó szája, tökéletes fogakkal; de megjelenésének igazi vonzerejét az arckifejezése adja, ami rendkívül bájos.”

Viktória Albertet „a legkellemesebb társaságnak és a legvonzóbb embernek” nevezte, akit valaha látott. A két szerelmes számos levelet váltott, mielőtt megpecsételték szerelmüket.

A házassági ajánlatot Viktória tette, mivel uralkodóként neki kellett megkérnie Albert kezét. Viktória királynő és Albert herceg 1840. február 10-én házasodtak össze.

Házasságuk boldognak és kiegyensúlyozottnak volt mondható Viktória heves vérmérséklete és - főként terhességei alatt jelentkező - depressziós rohamai ellenére.

Kilenc gyermek és a királyi család átalakulása

1840 és 1857 között Viktória kilenc gyermeket hozott világra. Házasságuk alatt négy fiuk és öt lányuk született, köztük VII. Edward, II. Erzsébet királynő dédapja.

Albert igen nagy hatással volt feleségére: megváltoztatta szokásait és politikai nézeteit, rávette a kemény munkára és a napi politizálástól való távolságtartásra.

Bár a parlament és a nép nem különösebben kedvelte Albert herceget, aki csak kilenc évnyi windsori tartózkodás után szerezte meg a hitvesi herceg státuszt, Viktória uralkodása alatt valóban számíthatott férje támogatására és tanácsaira.

Viktória királynő és Albert herceg otthon szilárd és népszerű pár képét alkotta. Hétköznapi ruhákat viseltek házon belül, ami hozzájárult a középosztálynál elért sikereikhez.

Számos nyilvános szereplésük is volt együtt. A házaspár a technológia megszállottja volt, amit Albert herceg tudomány iránti szenvedélye fűtött.

Különféle találmányokkal rendelkeztek otthon, például elektromos izzóval. Albert és Viktória vezette be a karácsonyfa állításának és díszítésének szokását is.

Viktória 1859-ben lett először nagymama, halálakor pedig 37 unokája élt világszerte. Kilenc gyermekük és 34 unokájuk közül 26 a kontinens különböző országainak uralkodói és nemesi családjaiba házasodott be.

Ezzel érdemelte ki Viktória királynő az „Európa nagyanyja” becenevet. Leszármazottai révén számos későbbi európai uralkodóval került rokonságba.

A Viktória-kor és Albert szerepe

Uralkodásának kiemelkedő eseménye volt az 1851-es Világkiállítás, amely a vetélytárs nélkül álló Anglia hatalmát volt hivatva demonstrálni.

Az ötlet Albert fejében született meg, és a híres Kristálypalotában rendezett bemutató olyan impozáns lett, hogy az orosz cár alattvalóinak megtiltotta, hogy megnézzék.

Anglia sietett a sikert a maga hasznára fordítani: múzeumokat és iskolákat alapítottak, képezték a munkaerőt, és fokozták a kivitelt.

Viktória több mint 63 évig és 7 hónapig uralkodott. Róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek.

Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett.

Viktória volt a Hannoveri-ház utolsó uralkodója. Fia és utóda, VII. Eduárd, a Szász-Coburg-Gothai-ház megalapítója lett.

Albert herceg halála és Viktória gyásza

Viktória királynő és Albert herceg szenvedélyes kapcsolata meghatározta a brit királyi család történetét. Egyszerre volt politikai és stratégiai szerelem, egy olyan kapcsolat, amelyet az emberek nagyra értékeltek.

Ám 1861. december 14-én Albert herceg tífuszban, mindössze 42 éves korában elhunyt. Lesújtó hír volt ez az uralkodónő számára, aki magába fordult, visszavonult a közélettől, és hosszú évekre a windsori kastélyba menekült.

Albert herceg halála után Viktória mély depresszióba süllyedt, és kerülte a nyilvánosságot. Bezárkózása következtében a republikanizmus átmenetileg megerősödött, de uralkodása második felében ismét népszerű lett.

Elszigeteltsége alatt Viktória királynő fekete ruhát viselt gyásza kifejezésére, és ezt tette élete végéig, 1901-ig. Soha nem ment újra férjhez.

A bánatos özvegy nem lett hűtlen Albert emlékéhez: háromezer emlékművet emeltetett neki, és az ő nevét viseli a londoni Royal Albert Hall is.

Depressziójából csak 1866-ban lábalt ki, amikor vigasztalóra talált Albert egykori vadászmestere, a skót John Brown személyében. A sajtó kevésbé lojális része ettől kezdve „Brown császárnőként” emlegette.

Brown 1883. március 27-én, 56 évesen hunyt el a Berkshire-i Windsor kastélyban. Viktória királynő életének meghatározó veszteségei közé tartozott édesanyja, férje és későbbi bizalmasa elvesztése is.

Viktória öröksége

A királynőt kora előrehaladtával egyre jobban megszerették alattvalói. Születésnapjai és jubileumai valódi népünnepéllyé dagadtak.

A hatalma tetőpontjára érkezett Anglia, a világ legnagyobb és leggazdagabb birodalmának úrnője ilyenkor mind az öt földrészre kiterjedő gyarmatbirodalmában is gyönyörködött.

A keveset utazó Viktória egyetlen gyarmatot sem keresett fel személyesen. Indiába szeretett volna eljutni, amelynek 1877 óta császárnője is volt, de útra végül mégsem kelt, mert orvosai az éghajlat miatt eltanácsolták.

A királynő kistermetű és hízásra hajlamos volt: szeretett enni, kedvelte a sört és a bort, és alkatának nem tettek jót a szülések sem.

Segített a populáris kultúra kialakításában is. Viktória volt az, aki elindította azt a trendet, hogy az esküvő napján fehéret viseljen a menyasszony, a gyászidőben pedig teljesen feketét hordjon az özvegy.

Uralkodásának végén tört ki a búr háború, utolsó nyilvános szereplése pedig a sebesült katonák meglátogatása volt. Nem sokkal később ágynak esett, és 1901. január 22-én meghalt a Wight-szigeti Osborne kastélyban.

Halálát sokan katasztrófaként élték meg, hiszen még meg sem születtek, amikor már ő uralkodott. Egy egész korszak szállt a sírba vele.

Viktória volt az angol alkotmányos monarchia első olyan uralkodója, aki önszántából nem hágta át az alkotmányosság korlátait. Hosszú uralkodása alatt megerősítette a tekintélyét vesztett monarchiát, amely a hagyományokat őrző, de politikailag üres intézménnyé vált.

tags: #erzestelenites #viktoria #szules