Készségek kialakulása csecsemőkorban: mozgás, kommunikáció, gondolkodás és társas fejlődés

A készségek kialakulása csecsemőkorban több, egymással szorosan összefüggő területen zajlik: fejlődik a mozgás, a finommozgás, az érzékelés, a gondolkodás, a kommunikáció és a társas kapcsolatokhoz szükséges viselkedés. A csecsemők már a születésük pillanatától kezdve folyamatosan tanulnak és fejlődnek.

A fejlődés üteme gyermekenként eltérhet, ezért nem szükséges minden mérföldkőnek ugyanazon a napon megjelennie. Fontos, hogy a gyermeket támogassuk, de ne sürgessük, és ne állítsunk fel vele szemben túl nagy elvárásokat.

Mit jelent a csecsemőkori készségfejlődés?

A kognitív képességek olyan mentális folyamatok, melyek során megértjük világunkat. Olyan folyamatok összessége, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára a tanulást, a gondolkodást, a megértést és a problémamegoldást.

Ezek a képességek felelősek a figyelemért, az emlékezetért, a nyelvhasználatért, a térbeli gondolkodásért, a logikáért és a kreativitásért is. Az érzékszerveink segítségével szerzett információkat értelmezzük, emlékezünk rájuk, kategóriákba soroljuk, megértjük a köztük lévő összefüggéseket és következtetéseket vonunk le belőlük.

Az újszülöttek mentálisan aktívak és különböző kognitív képességekkel születnek, melyek segítenek nekik alkalmazkodni az anyaméhen kívüli világhoz. A születés pillanatától kezdve folyamatosan tanulnak, kognitív képességeik pedig nap, mint nap fejlődnek és bővülnek.

A fejlődés fő területei

Mozgásfejlődés az első évben

A csecsemők mozgásfejlődése az életük első évében rendkívül fontos és izgalmas folyamat. Ebben az időszakban a kicsik különböző mérföldköveket érnek el, amelyek meghatározzák a motoros készségeiket és előkészítik őket az önálló mozgásra.

A mozgásfejlődés során nemcsak az izomzat és a mozgásszervrendszer fejlődik, hanem rendkívül fontos idegrendszeri fejlődés is bekövetkezik. Az, hogy egy baba megtanul kúszni vagy mászni, nem csupán a végtagok fejlődésétől függ, hanem párhuzamosan az agyban is fejlődés történik.

Újszülöttkor és 1-2 hónapos kor

Világrajövetelt követően észlelhető: végtagok véletlenszerű, holokinetikus mozgása. Egy hónaposan az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani.

A csecsemő kezdetben a legtöbb mozgást nem képes kontrollálni. Mozdulatai ekkor még szaggatottak vagy rángatózóak. Az újszülöttek képesek fejüket oldalra fordítani, azonban a nyakuk még nagyon gyenge, ezért szükségük van a fej megtámasztására.

Két hónaposan egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez.

A csecsemő idegrendszere most már kialakult valamelyest. Néhány újszülött reflex kezdi átadni helyét a szándékos mozgásoknak. Az izomkontroll javulásával a mozgás folyékonyabbá és egyre kontrolláltabbá válik.

2-4 hónapos kor

Három hónaposan a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja.

Négy hónaposan az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül.

A csecsemő kar- és lábmozgásai folyamatosan egyre gördülékenyebbé válnak. Erősebbé válik és képes jobban összehangolni mozgásait. Kezei már nem lesznek mindig ökölbe szorítva, és elkezdi élvezni, hogy tudatosan kinyitja és becsukja őket.

Ahogy a rúgásai egyre erőteljesebbek lesznek, hamarosan képes lehet saját magát átfordítani a hasáról a hátára. Talán képes lesz fogva tartani és rázogatni a csörgőit, játékait.

4-6 hónapos kor

Hátán fekve fejét, vállát emeli. Hátáról oldalra fordul. Támasztékkal ül, fejét egyenesen, stabilan tartva. Hason fekvő helyzetben alkarjára támaszkodva mellkasát felemeli. Hátáról a hasára fordul.

Amint képesek a fejüket felemelni, a babák elkezdik karjaikat tolva emelgetni a mellkasukat. Ez a „gyakorlat” erősíti a felsőtestüket. Ugyanakkor rúghatnak lábaikkal, és „úszhatnak” a karjaikkal.

Amint a baba felemeli a mellkasát, segíthet neki az ülés gyakorlásában. Némi időbe telik, mire önállóan képes lesz ülő helyzetbe hozni magát segítség nélkül.

6-9 hónapos kor

Támaszték nélkül is ülve marad, rövidebb ideig, hasáról a hátára fordul, hason kúszni kezd. Kapaszkodva feláll, segítséggel áll. Önállóan felül, kapaszkodva áll, négykézláb mászik.

A kúszást általában hét és tíz hónapos kor között sajátítják el a gyermekek. Mivel a karizmaik erősebbek, mint a lábacskáik, eleinte még hátra is tolhatják magukat, de egy kis idő és gyakorlás után rájönnek, hogy képesek magukat előre hajtani a szobában a választott cél felé.

Néhány gyereknél a felgyorsult mozgásfejlődés során kimarad a kúszás szakasza. A mozgásfejlődési lépéseket úgy kell teljesíteni, hogy a gyermek minden egyes mérföldkőt megtapasztaljon, és ne hagyjon ki egyetlen szakaszt sem.

9-12 hónapos kor

Önállóan leül, ülve játszik. Ülésből mászóhelyzetbe billen. Egy kézzel fogódzkodva áll, két kezénél fogva jár. Kapaszkodva feláll, álló helyzetét önállóan megtartja. Jár, ha egyik kezénél fogva vezetik.

Amint a baba biztonságban érzi magát állva, kipróbál néhány óvatos lépést a szülő biztonságot nyújtó támogatása mellett. Amikor a kezek nem állnak rendelkezésre, a bútorokba kapaszkodva fog botorkálni.

Az első lépései bizonytalanok lesznek. Hamarosan azonban képes lesz tartani magát és mozogni, amíg néhány lépés megtétele után el nem kapják.

Ne csodálkozzunk, ha a gyermek néha még elkezd mászni, miután elkezdett járni; ha sietni akarnak, a babák mindig azt a módszert választják, ami a legegyszerűbb és leggyorsabb.

A nagymozgások szerepe

A nagymozgások azok a természetes mozgások, melyek során egész testünket és annak különböző izomcsoportjait összehangoltan használjuk. Ilyen mozgás a járás, a futás, ugrás, egyensúlyozás, felülés, kúszás, mászás, rúgás, hajítás.

A nagymozgások fejlődésénél fontos kiemelni a mozgáskoordináció szerepét is. Ez különböző mozgásaink összehangolását jelenti. Ez alapján beszélhetünk például szem-kéz-koordinációról, ami a szemünk és kezünk összehangolt mozgását jelenti.

A nagymozgások nem csak a szó szerint vett „mozgáshoz”, sportoláshoz, közlekedéshez, sétához és játékhoz kellenek. Az önálló élet minden területén szükségünk van rájuk, az öltözködéstől kezdve egészen a tanulásig.

A fizikai fejlődés és a neurológiai fejlődés kölcsönhatása miatt a mozgásfejlődés során lényeges, hogy a baba átélje az egyes szakaszokat. Ez azt jelenti, hogy a baba meg kell tanulja az összes nagyobb mozgást a fejlődési folyamat során, kezdve a fordulástól egészen a saját erőből történő járásig.

Finommozgás és szem-kéz koordináció

A finommotorika a kezünk és ujjaink apróbb, összehangolt mozgásait foglalja magában. Például az apróbb tárgyak felcsippentését, a vágást az ollóval és a gyúrást.

Két hónaposan az ujjak már csak 50 %-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása. A csecsemő kezébe adva a csörgőt megtartja, ruháját markolássza, és a középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi.

Három-négy hónapos kor körül a csecsemő kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Színes, érdekes tárgyra szemével már odafigyel, azt 180 fokban követi.

Négy-hat hónapos korban a meglátott tárgy felé nyúl, a kezébe adott tárgyat rázza, lóbálja, szájába veszi. A meglátott, elérhető tárgyat két kézzel megragadja és megtartja.

Hat-kilenc hónapos korban két tárgyat is megtart, a tárgyakat egyik kezéből a másikba átteszi. Egy tárgyat másik, nyugvó tárgyhoz ütöget. Kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent szájba vesz.

Kilenc-tizenkét hónapos korban a mutatóujj és a hüvelykujj szembeállításával emel fel egyre kisebb tárgyakat. Tárgyakat egymásba tesz, mutatóujjával közelít a tárgyakhoz, majd megtanulja elengedni azokat.

A finommotoros készségek fejlődése elősegíti az önálló étkezést és az öltözködés későbbi megtanulását. Tizenkét-tizenöt hónapos korban a baba labdát gurít, cipőjét lehúzza, két kockát egymásra tud tenni.

A finommotorika és a grafomotorika kapcsolata

A grafomotorika kifejezés alatt az íróeszközzel végzett mozgásokat, azaz az írásmozgásokat értjük. A finommotorika és a grafomotorika szorosan kapcsolódik egymáshoz, de nem ugyanazt jelenti.

Ahogy a házépítésnél a stabil alapokra épülhetnek a falak, a mozgásfejlődésben a nagymozgások adják a később kialakuló finommozgások alapját. A gyerekek fejlődése ezen a területen is a nagyobbtól a kisebb felé halad.

Először a nagyobb, kevésbé összetett mozgást kell begyakorolnia, majd erre építve kezdi elsajátítani az aprólékosabb, összehangoltabb finommozgásokat. A nagymozgásból lesz a finommozgás, a finommozgásból pedig az írómozgás.

Érzékelés és a külvilág felfedezése

A csecsemők a világról alkotott képüket elsősorban az érzékszerveiken keresztül alakítják ki. Különböző ingerekre van szükségük, hogy felfedezhessék az eltérő textúrákat, színeket, hangokat és illatokat.

Adjunk a babának különböző tapintású és alakú játékokat, például plüssállatokat, készségfejlesztő kockákat, labdákat vagy fajátékokat. A különböző tárgyak megfogása, rázása, ütögetése és szájba vétele egyaránt tapasztalatszerzést jelent.

A mozgás fontos szerepet játszik a csecsemők fejlődésében. Ahogy a babák mozgásukban fejlődnek, új dolgokat tanulnak a környezetükről és magukról.

A csecsemőnek különböző ingerekre van szüksége, de fontos elkerülni a túlzott ingerlést. A gyermek jelzései megmutatják, hogy mikor érdeklődő, mikor fáradt, és mikor van szüksége nyugalomra.

Kognitív fejlődés és gondolkodás

A babák reakciói elég gyorsan átalakulnak reflexekké, melyekkel már intelligensen tudnak reagálni a történésekre. Ahogy a gyermek növekszik, lassan elkezdi megérteni, hogy milyen ok-okozati összefüggés van aközött, amit tesz, és ami történik.

Az első év végére sikerül a picinek olyan kategóriákba rendezni a körülötte lévő világot, melyek segítenek neki értelmezni azokat a dolgokat, amiket addig látott és érzékelt.

Az ötletelés, a kísérletezés és az ismétlés mind a kognitív fejlődés része. Például amikor a kilenc hónapos csecsemő mindent ledob az etetőszékről, a cselekedete és az eredmény közötti összefüggést tanulja meg.

Az, ha látja, hogy a szülő felveszi azt, amit eldob, segít megérteni neki a cselekedete és az eredmény közötti összefüggést: eldobja; a szülő lehajol és felveszi neki. Ez egy fontos kognitív eredmény.

A tárgyállandóság és a problémamegoldás

Hat-kilenc hónapos korban a csecsemő a kukucsjátéknál a fejére borított kendőt leveszi. Kilenc-tizenkét hónapos korban az elrejtett tárgyat megkeresi.

A csecsemő a tárgyakat összefüggésbe hozza egymással, például összeütögeti azokat. A játékot eldobva várja, hogy visszakapja, és tárgyat kérésre átad.

Tizenkét-tizenöt hónapos korban egyszerű ok-okozati összefüggéseket lát át. Körformát behelyez, utánozza a látott mozdulatokat, és kérésre ismerős tárgyat mutat.

Beszéd, hallás és preverbális kommunikáció

A beszéd és a kommunikáció a kognitív fejlődés egyik legfontosabb területe. Minden nap beszéljünk a babához, vagy énekeljünk neki. Fontos, hogy hallja a hangunkat.

A hallás már a születés előtt fontos szerepet játszik. A magzati életben sok érzéki tapasztalathoz jut, hallása előnyben részesíti az emberi hangokat.

0-2 hónapos kor

A magas és a mély hangok között különbséget tesz, a magasabbat kedveli jobban; a mély, ritmikusabb hangok megnyugtatják, elaltatják. Erős, váratlan zajra összerezzen, sír. Anya hangjára képes megnyugodni.

Összerezzen, vagy más viselkedésváltozással reagál a hangos zajra, figyel, ha beszélnek hozzá. Elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jelez.

A csecsemő saját hangjára is reagál sírással vagy mosollyal, további aktivitással. Mindemellett az is tapasztalható, hogy sírása egyre gyakrabban marad abba, ha szóval vigasztalják.

Megjelennek az első magánhangzó szerű beszédhangok. A sírás differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul.

2-4 hónapos kor

Fokozatosan, ahogy tanulja a hangok jelentését, már nem minden hangos és hirtelen zajra rezzen össze. Ez a változás egy tanulási folyamat első lépcsője, mely során a gyermek megtanulja figyelmen kívül hagyni a számára jelentéktelen zajokat, és figyelni a fontos hangokra.

A négy hónapos korú gyermek megkülönbözteti édesanyja vagy gondozója hangját másokétól. Ebben az életkorban még a magas hangok a figyelemfelkeltőbbek számára, de már a mélyebb, dörmögőbb férfihangokat is el tudja különíteni.

Megindul a hangadás, főként magánhangzók és diftongusok formájában. A csecsemő képes háton fekve fejét a középső pozícióban tartva szemével a fölé hajló felnőttre rövidebb ideig fókuszálni.

A szociális mosoly igazi, fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”. Megindul a gőgicsélés.

4-9 hónapos kor

Hangra figyelő magatartással válaszol. A hang irányába fordítja szemét, vagy fejét. Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának már többször van dallama.

Biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket. A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé válik a gőgicsélés, a szólamok változatosan modulálnak.

A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik. A párbeszédszerű hangadásba bevonható: hallgat, amikor beszélnek hozzá, és hangokat ad, amikor a felnőtt elhallgat.

Élvezi a hangadást, hosszasan játszik a saját hangjával. A hangok forrását odafordulással keresi, és felfigyel a saját nevére.

9-15 hónapos kor

Ismételget szótagokat, például ba-ba-ba, ma-ma-ma, te-te-te. Szülei és gyakran látott családtagjai hangját felismeri, tekintetét magabiztosan rájuk szegezi.

Megérti és felfigyel az anya, apa, nagyi szavakra, valamint saját és testvérei nevére. Képes szándékot tulajdonítani mások közléseinek a beszéd prozódiája és a mimika összevetése alapján.

Az akaratlagos viselkedésszervezésben megjelenik a belső érzések és kívánságok egyértelmű, gesztusokkal történő kimutatása. A gyermek például azt jelezheti, hogy vegyék fel, mutatni szeretne valamit, adna valamit vagy kérne valamit.

A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejezi ki. Megjelennek az első kimondott szavak.

A szociális és érzelmi készségek kialakulása

A csecsemő már születésétől szociális, vagyis társas lény. A szociális kapcsolatok alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek.

A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái.

Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, valamint a mimika utánzása. A szociális fejlődésben a szülői válaszkészség és a mindennapi interakciók alapvető jelentőségűek.

A szociális válaszmosoly

A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást”, és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”.

Ez azt jelenti, hogy a csecsemő mosollyal reagál a környezete, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglát egy-egy ismert tárgyat maga körül.

A mosoly azt jelenti, hogy a gyermek nyitott a környezetére, érdeklődő. Ez az első, tudatos mosoly tehát nem csupán a jókedv jele, hanem sokat elárul a csecsemő szociális és érzelmi fejlődéséről.

Szociális referencia

A szociális referencia azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról.

A szociális referenciának, vagyis vonatkoztatásnak az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

A szülő és az elsődleges gondozó szerepe

Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire.

A gyermek számára fontos az „adok-kapok”: a baba mosolyog, amire az anya válaszképp visszamosolyog, a baba gügyög, amire a mama is megszólal. Ezek a kölcsönös válaszok a kommunikáció és a kötődés alapját jelentik.

A legfontosabb kommunikációs forma az anya és a gyermek között a testi kontaktus, az érintés, a sírás, a tartva levés biztonsága és a dajkanyelv.

Beszéljünk minden nap a babához, énekeljünk neki, mondjunk mondókákat, és reagáljunk a hangadására. Olvassunk neki mesekönyveket, játsszuk el a benne szereplő állatokat, és utánozzuk a hangjukat.

Az érzékeny gondozás nem jelent állandó szórakoztatást vagy teljesítményelvárást. A csecsemő jelzéseire adott nyugodt, megfelelő időben érkező válasz a legfontosabb.

Játék és tapasztalatszerzés

A sikeres és élvezetes tanulás növeli a baba kíváncsiságát és önbizalmát is, viszont ha kellemetlen és frusztráló tanulási tapasztalatai vannak, a motiváció csökkenni fog.

Még ha a gyermek nem is érte el a szülő által kitűzött célt, az oda vezető folyamatnak is hatalmas értéke van. A pici minden szituációból, gyakorlatból és kísérletből képes tanulni, akár még a hibákból is.

Ha úgy dönt, hogy a csörgőt a szájába veszi ahelyett, hogy megrázza, hagyjuk neki. Ne próbáljuk meg rávenni arra, amit mi akarunk, hanem fogadjuk el, amit csinál, és beszélgessünk vele arról, hogy milyen élmény neki a csörgőt a szájába venni.

Adjunk sok pozitív visszajelzést, akár szóban, mosollyal, öleléssel vagy egy jóváhagyó pillantással. A tanulás akkor lesz hatékonyabb, ha a szülő és a csecsemő egyaránt élvezi az intellektuális kihívást.

Játékötletek csecsemőkorban

• Különböző tapintású és alakú játékok felfedezése.
• Puha labdák gurítása és megfogása.
• Csörgők rázása, lóbálása és hangjuk megfigyelése.
• Texturált játékok tapintása.
• Törhetetlen tükör használata felnőtt felügyelete mellett.
• Babakönyvek nézegetése.
• Éneklés, mondókázás és hangutánzó játékok.
• Kukucsjáték és elrejtett tárgyak keresése.
• Biztonságos tárgyak egyik kézből a másikba helyezése.
• Ölbeli játékok, ritmikus és mozgásos mondókák.

Az ölbeli játékok, például a ritmikus, mozgásos mondókák segítik a csecsemő figyelmét összpontosítani, ami a tanulási folyamatokban fontos szerepet játszik.

Biztonságos környezet a mozgó csecsemő számára

Ahogy a fizikai koordináció javul, a baba egyre több tárgyat képes elérni, megfogni és a szájába venni. Ezért el kell távolítani a környezetéből azokat a tárgyakat, amelyeket lenyelhet, vagy amelyekkel sérülést okozhat magának.

Ne hagyjunk apró tárgyakat a padlón, a kanapé alatt vagy bármely olyan helyen, ahol a csecsemő megtalálhatja és a szájába veheti. Az olyan apró dolgok, mint a kis gombok és érmék, különösen veszélyesek.

A forgás veszélyes lehet a pelenkacseréknél, ezért a pelenkázóasztal helyett biztonságosabb lehet a padlót vagy az ágyat használni. A csecsemőt soha ne hagyjuk egyedül.

A lépcsők veszélyesek lehetnek. Helyezzünk erős kapukat a lépcső tetejére és aljára, és ne engedjük, hogy a csecsemő felügyelet nélkül próbálkozzon.

A bútoroknak és tárgyaknak, amelyeket a baba elérhet, ne legyenek éles élei, és megfelelően rögzítettnek kell lenniük, nehogy magára rántson valamit.

Figyelmeztető jelek a mozgásfejlődésben

A csecsemők mozgásfejlődésének üteme eltérhet egymástól, és ez normális. Ha a baba fejlődése kicsit lassabb a tankönyvinél, akkor nincs feltétlenül ok pánikra, de a biztonság kedvéért érdemes védőnővel vagy gyermekorvossal egyeztetni.

• Felhagy új képességei gyakorlásával.
• A fejlődése visszafelé halad vagy huzamosabb ideig stagnál.
• Nem használja a testének egyik oldalát.
• Rázkódik vagy túl sokat remeg.
• Nem tud egyedül ülni kilenc hónapos korára.

Minden babának vannak jobb és rosszabb napjai. Előfordulhat, hogy néhány napig nem ismétel meg egy új készséget, de ha a fejlődése visszafelé halad vagy huzamosabb ideig stagnál, akkor beszéljünk a gyermekorvossal.

Figyelmeztető jelek a kognitív és kommunikációs fejlődésben

A kognitív képességek fejlődésének finom árnyalatait nehezebb felfedezni, mint azt, hogy a baba már tud ülni, mászni vagy járni. A figyelmi, érzékelési és kommunikációs jelzéseket ezért a mindennapi helyzetekben érdemes megfigyelni.

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek, például a gügyögés, elmaradnak.
• A gyermek nem próbál kapcsolatba lépni környezetével.
• Mimikája sivár.
• Nem észlelhető érdeklődés a környezete iránt.
• Nem figyel az emberi hangra vagy az emberi arcra.
• Nem reagál ismerős hangokra.
• Nem jelenik meg a szociális válaszmosoly.
• Nem nyúl a tárgyakért, és nem érdeklődik a játékok iránt.

Egy-egy jel önmagában nem feltétlenül jelent fejlődési problémát. A tartósan fennálló, több területet érintő eltérések azonban indokolhatják szakember megkeresését.

A szociális fejlődés problémáinak jelei

• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást”, és nem mosolyog vissza a felnőttre.
• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék.
• Nem vonható be közös helyzetekbe.
• Gyakran közönyös vagy kedvetlen.
• A szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik.
• Elfordul, másfelé néz, vagy nem néz a szülő szemébe.
• Ha válaszol, akkor hangadásban és mimikában nagyon siváran teszi.
• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust.
• Rövid ideig sem tud megmaradni testi kontaktushoz kapcsolt játékhelyzetekben.
• Fél éves kor után sem mutat érdeklődést a tárgyak és játékok iránt.

Figyelemfelhívó, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik. A tartósan fennálló jeleket érdemes a védőnővel, gyermekorvossal vagy a megfelelő fejlődési szakemberrel megbeszélni.

A gondozói környezet hatása

Ha az anya lelki vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet.

Előfordulhat, hogy az anya nem képes megfelelő társas ingerekben részesíteni a csecsemőt, nem érinti a gyermeket olyan gyakran, és kevesebb játékba vonja be.

Keveset beszélhet, vagy sivár lehet a kommunikációja: hiányozhat a dajkanyelv, a beszédmódja monoton lehet, alig gesztikulálhat és artikulálhat. Nem kezdeményezhet párbeszédet a gyermekkel, nem énekelhet, nem mondhat mondókát és nem mosolygással válaszolhat.

Mindezek hiánya a csecsemő kommunikációs és társas fejlődését jelentősen hátráltathatja. A szülő lelki nehézségei nem hibáztatást, hanem támogatást és megfelelő segítséget igényelnek.

A szociálisan sivár környezet lehetséges következményei

• A babákra alacsonyabb aktivitásszint jellemző és többet szomorkodnak.
• Az egyébként egészséges csecsemő túl csendes, visszahúzódó, szükségleteit nem jelzi.
• Nem reagál a fölé hajoló arcra, mert megtanulta, hogy kapcsolatteremtési szándékai válasz nélkül maradnak.
• A tartós anyai depresszió később a gyermek depresszióra való hajlamát is növelheti.
• Óvodáskorban a gyermek a nyelvi és társas feladatokban rosszabbul teljesíthet kortársainál.
• Sérülhet az anya-gyermek közötti kötődés.
• Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra.
• Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben, például a közös játékokban és a kortársakkal való barátkozásban.

Az anya depressziója vagy mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt, például apa, nagyszülő, rokon vagy barát is legyen a gyermek közelében.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A figyelemfelkeltő jelek tartós, hetekig tartó fennállása esetén a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat munkatársaihoz, például pszichológushoz vagy fejlesztőpedagógushoz lehet fordulni.

Szükség esetén a szakemberek továbbküldik a gyermeket a megfelelő ellátásba. A gyermek fejlődését a védőnő és a gyermekorvos is segíthet megfigyelni és értékelni.

Amennyiben a szülő vagy az elsődleges gondozó hosszantartó depresszióval, lelki vagy mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget.

A korai segítség nem azt jelenti, hogy a gyermek fejlődését hibásnak kell tekinteni. A cél annak megértése, hogy milyen támogatás segíti legjobban a mozgás, a kommunikáció, a gondolkodás és a társas kapcsolatok kibontakozását.

tags: #keszsegek #kialakulasa #csecsemo