Szülések a világ körül: szülési szokások, szülői szabadságok és a családok támogatása

A gyermek születésének körülményeit egyszerre alakítják az egészségügyi lehetőségek, a társadalmi szokások, a családi hagyományok és az állami szabályozás. A világ különböző országaiban más és más válasz születik arra, hogy hol jöjjön világra a gyermek, kik segítsék az anyát, mennyi ideig maradhasson otthon valamelyik szülő, és hogyan kapcsolódjon össze a gyermekgondozás a munkába való visszatéréssel.

A szülési, apasági és későbbi anyasági szabadság segíthet a szülőknek kötődni a gyermekükhöz, támogatja a gyermekek egészséges fejlődését és növeli a nemek közötti egyenlőséget (UNICEF, 2021). Európa és Magyarország idősödő társadalmainak szempontjából a munkaerőhiány kezelésének egyik módja a kisgyermekek mellől visszatérő szülő(k) segítése.

A gyermek születése és a társadalom kihívásai

A gyermekek, a családok és a társadalmak szempontjából is fontos kérdés, hogy a szülő(k) gyermekük születését követően milyen feltételek mellett maradhat(nak) otthon nevelni gyermeküket és mikor térnek vissza a munkaerőpiacra. Ugyanakkor sem a gyermekek, sem a szülőknek nem mindegy az intézményi gyermekellátás elérhetősége, megfizethetősége és minősége.

A koronavírus-járvány utáni gazdasági újraindulással párhuzamosan a munkaerőhiány is újból felütötte a fejét Európában és Magyarországon egyaránt, melyre az idősödő társadalom egyébként is folyamatosan ráerősít. A hiányzó munkaerő pótlása érdekében a kisgyermeket nevelő, munkába visszatérni szándékozó szülő(k) támogatása munkáltatói és nemzetgazdasági szinten is fontos feladat.

A járványt követő gazdasági fellendülés mellett Európa és Magyarország idősödő társadalma is hozzájárul a munkaerőhiány növekedéséhez. Amikor egy társadalom idősödik, alacsonyabb a születések száma, így egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra a korábbi évekhez képest, akik pedig egyre kevésbé tudják pótolni a munkában a nyugdíjba menőket.

Ezáltal csökken a gazdaságilag aktívak tábora, vagyis a munkaerő-kínálat, tovább feszítve a munkaerőpiacot. A munkaerőhiány kezelésének egyik módja a munkaerőpiac peremén lévő potenciális munkaerő mobilizálása, bevonása a munka világába.

Az idősödő társadalom és a munkaerőhiány

A gazdasági tevékenység és termelés új lendületet kapott, mely felszívta a járvány során munkahelyüket elvesztett álláskeresőket. 2022-re Magyarországon megközelítettük a teljes foglalkoztatást és felütötte ismét a fejét a munkaerőhiány.

Ilyenkor nehezebb újabb munkaerőt bevonni, tovább mobilizálni a munkaképes korú (15-65 éves) lakosságot, mivel aki szeretne dolgozni, már tudott magának állást szerezni. Ugyanígy potenciális munkaerő a gyermekek születését követően a munka világába visszatérni szándékozó szülők köre.

A medián életkor a vizsgált népesség azon tagjának életkora, akinél idősebbek és fiatalabbak egyenlő számban fordulnak elő az adott csoportban. Az Európai Unió egészét vizsgálva 2002-ben a medián életkor 38,7 év, 2012-ben már 41,9 év, míg 2022-ben 44,4 év volt.

Ez azt jelenti, hogy az EU lakosságának fele 44,4 évnél idősebb, míg a másik fele fiatalabb volt 2022-ben, míg 2002-ben a „középső érték” még csak 38,7 év volt. Egy harmadik, munkaerőhiányt kiváltó jelenségre az ING hívta fel a figyelmet elemzésében, mégpedig arra, hogy csökkent az egy foglalkoztatottra jutó ledolgozott munkaórák átlagos száma a koronavírus-járványt követően.

Az egy foglalkoztatottra jutó átlagos munkaórák száma 2,2%-kal alacsonyabb, mint a járvány előtti években. Ezáltal több munkavállalóra van szükség hasonló mennyiségű munka elvégzésére.

A szülés utáni szabadságok rendszere a világban

Egy gyermek születését követő első hetek és hónapok kulcsfontosságúak az újszülött és szülei szempontjából, mely időszakot az államok és a munkáltatók szabadságok kiadásával segíthetik. Az OECD (2023) adataira támaszkodva az UNICEF mutatta be 2021-es jelentésében - egyéb témák mellett - a világ magas jövedelmű országaiban érvényben lévő, gyermek születését követően igénybe vehető különféle szabadságokat.

Szülési szabadság az anyák számára

A szülési szabadság a szülés körüli (vagy egyes országokban az örökbefogadás) időszakra járó, munkahelyvédelemmel egybekötött juttatás az anya részére. A szülési szabadság általában rövid időtartamú, de jól fizetett: az OECD-tagországokban átlagosan 19 hét, és a nemzeti átlagbér 78%-át fizetik.

2022-ben Bulgáriában (59 hét) és Görögországban (43 hét) volt a leghosszabb a nőknek járó szülési szabadság, míg az USA-ban magánfeladatnak tekinthetik a gyermekgondozást, mivel nem jár fizetett szülési szabadság. Magyarországon 24 hét a szabadság, ezzel a rangsor első negyedében vagyunk.

Ráadásul 17 más ország gyakorlatához hasonlóan az anyák a szülési szabadság ideje alatt teljes korábbi fizetésüket kapják idehaza (csecsemőgondozási díjnak hívják, CSED). Összességében az látható, hogy a legtöbb OECD által vizsgált ország közvetlenül a gyermek születése után rövidebb időre szóló, de jelentős összegű fizetett szabadságot biztosít a nőknek.

Apasági szabadság és az apák részvétele

A gyermek születését követően az apáknak is jár szabadság Magyarországon, illetve több országban is a világon, bár ezt nemzetközi egyezmény nem írja elő. Időtartama a nőknek járó szülési szabadságnál általában sokkal rövidebb, viszont teljes fizetést kapnak alatta a legtöbb esetben.

Az OECD-országok összességében átlagosan alig több mint 10 hét fizetett apa-specifikus szabadságot biztosítanak a gyermek megszületését követően közvetlenül. A legnagyobb akadályt a szabadság igénybevétele jelenti, mivel a dolgozó apák jellemzően szakmai és kulturális akadályokba ütköznek, amelyek megakadályozzák őket a szabadság igénybevételében.

Az összehasonlítható adatokkal rendelkező 18 OECD-országban az igénybevétel átlagosan 57%-os. Az igénybevétel ösztönzése érdekében a legtöbb magas jövedelmű ország bevezette a „használd ki vagy veszítsd el” jellegű apasági szabadságot.

Izrael, Új-Zéland és az Egyesült Államok egyáltalán nem biztosít fizetett apa-specifikus szabadságot, 16 OECD által vizsgált ország pedig legfeljebb két hetet. A skála másik végén tizenkét OECD-ország három hónap (13 hét) vagy annál több fizetett szabadságot tart fenn kizárólag az apák számára.

A két kelet-ázsiai OECD-ország - Japán és Korea - biztosítja a leghosszabb, 12 hónapos (52 és 54 hetes) részben fizetett apa-specifikus szabadságot az OECD-országok közül. Magyarországon az apaszabadság időtartama 2023. január 1-től megduplázódott, és 10 munkanapot tesz ki.

Szülői és gyermekgondozási szabadság

A szülői szabadság a legtöbb ország esetében kiegészíti a szülési és apasági szabadságot, és gyakran - de nem minden országban - a szülési szabadságot követi. Maga a szülői szabadságra való jogosultság gyakran egyéni (azaz minden szülőnek megvan a saját jogosultsága), de a szülői szabadság ideje alatt az állami jövedelemtámogatásra való jogosultság gyakran családi alapú, ami azt jelenti, hogy egyszerre csak az egyik szülő igényelhet jövedelemtámogatást.

Egyes országokban a szülői szabadság bizonyos időszakai csak az anya vagy az apa számára vannak fenntartva, és nem átruházhatók; más országokban (például Ausztriában és Németországban) „bónusz” fizetett heteket kínálnak, ha mindkét szülő igénybe veszi a családi jogosultság egy bizonyos részét.

Végezetül a gyermekgondozási vagy gyermeknevelési szabadságok szintén munkaviszonnyal védett szabadságok, amelyek gyakran a szülői szabadságot követik. E típusú szabadságok általában lehetővé teszik, hogy legalább az egyik szülő otthon maradjon a gyermek két-három éves koráig.

Az otthoni ápolási szabadságok kevésbé elterjedtek, és csak az OECD-országok kisebb részében találhatóak meg. Gyakran fizetés nélküliek is. Ahol van juttatás, ott az otthoni ápolási szabadságot általában csak alacsony átalányösszegben fizetik.

Magyarország helye a nemzetközi összehasonlításban

Magyarországon a szülési szabadságot (CSED), vagyis 24 hét 100%-os juttatást követően gyermekgondozási szabadság jár (GYED) a gyermek 2 éves koráig a szülő jövedelmének 70%-áig, majd gyermekgondozást segítő ellátást (GYES) igényelhetnek a gyermek 3. életévének betöltéséig havi 28 500 forint összegben.

Magyarországon az ún. gyermekgondozási díj (GYED) a szülési szabadság után a gyermek 2 éves koráig, ikrek esetén a gyermekek 3 éves koráig jár a szülőnek, mely a szülő jövedelmének 70%-át teszi ki. Magyarországon a gyermekgondozást segítő ellátás, vagyis a GYES a gyermek 3. életévének betöltéséig jár a gyermekgondozási díj lejártát követően.

A GYES havi összege 28 500 forint, amelyből 10% nyugdíjjárulékot vonnak. Ikergyermekek esetén a havi összeg a gyermekek számával többszöröződik.

Az OECD adatai együtt jelenítik meg a nőknek járó szülői szabadságokat és a gyermekgondozási típusú szabadságokat. Időtartamukat tekintve a magyar anyáknak járó 136 hét szülői és gyermekgondozási szabadság az élmezőnyben, a finn 143,5 hét után következik.

Az OECD által vizsgált országok átlagában e típusú szabadságok együttesen 32,5 hetet tesznek ki. Magyarország az egyik legtovább, akár a gyermek 3 éves koráig tartó fizetett szabadságot biztosít az édesanyáknak.

A szabadság hossza és a juttatás összege

A szabadság hossza tehát nem minden esetben mutat teljes képet az adott ország „szabadság-politikáját” illetően, mivel nagyon eltérő mértékben fizethetnek juttatást a szabadság ideje alatt az egyes országok az anyáknak (és az apáknak).

Ami az anyáknak járó juttatásokat illeti a szülői és gyermekgondozási szabadságuk alatt, jelentős a szórás az országok között. 17 országban, köztük Magyarországon is, a szülési szabadság ideje alatt teljes fizetést kapnak a nők, azonban csak három országban - Chilében, Észtországban és Szlovéniában - kapnak ezt követően is teljes bért.

Ugyanakkor ebben a három országban jóval rövidebb (12-68 hét) a szülői és gyermekgondozási szabadság ideje, mint hazánkban (136 hét). Idehaza a fizetés 40,85%-át kapják a nők szülői és gyermekgondozási szabadságuk alatt.

A magas jövedelmű országokban egy átlagos nőnek a szülési és szülői szabadság alatt a keresetének kétharmadát fizetik ki: a finnországi fizetés egynegyedétől a chilei, kolumbiai, costa ricai, izraeli, mexikói, hollandiai, észt, spanyol, szlovén és török teljes fizetésig terjed.

Ezért a teljes fizetésnek megfelelő, szabadságon töltött hetek összege mutatja meg leginkább a jogosultság nagyvonalúságát (szabadság hetei szorozva a kifizetési rátával). Például, ha egy nő 10 hét szabadságra jogosult a szokásos fizetésének 50%-áért, akkor a teljes fizetéssel egyenértékű szabadsága 5 hét.

Ilyen módon számolva a legbőkezűbb szabadságot Románia (92 hét), Észtország (82 hét) és Magyarország (közel 80 hét) kínálja a nőknek. A skála másik végén Írország, Ausztrália és Svájc kevesebb mint 10 hét teljes fizetést kínál.

A magyar rendszer különleges lehetőségei

Magyarországon több speciális típusú gyermekgondozási lehetőség létezik. Az egyik a nagyszülői GYED. Eszerint 2020. január 1-jétől a még nem nyugdíjas, biztosított nagyszülő is jogosulttá válhat gyermekgondozási díjra.

További lehetőség a nevelőszülői GYED, mely a gyermek nevelésbe vételének napjától a gyermek 2 éves koráig jár. Harmadrészt az ún. diplomás GYED, ahol államilag elismert felsőoktatási intézményben teljes idejű képzésben legalább két félév aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik.

Ráadásul a diplomás GYED után sem kell személyi jövedelemadót fizetniük a 25 év alatti fiataloknak 2022. január 1-től.

A szülési és szülői szabadságok közkiadásai

A szülési és szülői szabadságra fordított közkiadások is jelentős szórást mutatnak az OECD által vizsgált országokban (2019-es adatok). Születendő gyermekenként a legtöbbet, 76 334 dollárt (vásárlóerő-paritáson számolva) Luxemburgban költöttek, míg legkevesebbet Törökországban (612 dollár/születendő gyermek).

Az OECD-átlag 16 600 dollár volt 2019-ben. Magyarország a rangsorban a negyedik helyen állt 2019-ben gyermek születését követő szabadságok miatti közkiadások terén 26 400 dollárral gyermekenként (9,5 millió forint).

A szabadságokra fordított közkiadások általában az északi, valamint a közép- és kelet-európai OECD-országokban a legmagasabbak, ami az előbbi esetben a fizetések nagyvonalúságát és a szabadság magas szintű igénybevételét tükrözi mind az anyák, mind az apák körében, az utóbbi esetben pedig az anyák számára rendelkezésre álló fizetett szülői szabadság hosszát.

Hol és hogyan szülnek a nők a világban?

A kórházi szülőszoba csak egy a megannyi helyszín között, ahol az anyák világra hozzák gyermeküket. Európától Afrikáig, a Távol-Kelettől Ausztráliáig más és más szokások övezik az új élet születését.

A születés misztérium. A köré kialakult évezredes hitek, hiedelmek, szokások és szertartások az adott társadalomról mutatnak hiteles képet.

Egy gyermek világrajövetele bárhol és bármely korban tisztán mutatja a tradicionális rituálét, a családi vagy épp a közösségi élményt, feladatot. Ősi indián mesékből tudjuk például, hogy az apák is jelen voltak a vajúdáskor, és asszonyukkal együtt hangosan jajgattak, szenvedtek.

Azért tették, hogy átvegyék a fájdalom egy részét, és hogy maguk is részesei lehessenek az életet adó folyamatnak.

Ausztrália: névadás és a gyermek szelleme

Az ausztráliai aboriginálok szokásairól aránylag keveset tudhatunk, mert az ezzel kapcsolatos rituálék sokáig csak a beavatottak számára voltak ismertek. Annyit azonban mégis megfigyeltek, hogy a várandós asszonyt a törzs nőtagjai kísérték, védték.

Amikor a fájások elkezdődtek, egy pandanus - csavart pálmafajta - leveléből font kötelet erősítettek egy faágra, az asszony ebbe kapaszkodott, függeszkedett, ezzel segítve magán.

Vajúdás közben az egyik családtag a szülő nőnek háttal, a nőtől távolodó irányban lépegetve skandálta a családtagok neveit. Amelyik névnél elszakadt a köldökzsinór, azt a nevet kapta a gyermek is.

A köldökzsinórt pedig azon a helyen ásták el, ahol a név épp elhangzott. Ez a hely lett a gyerek szellemének helye. Ide élete folyamán többször is visszatért, akár a kontinens másik feléről vándorolva is.

A segédkező asszonyok egy része mindeközben felgyújtott egy termeszhangyabolyt, hogy a frissen szült nő a füst fölé guggolva csillapítsa a vérzést.

Dél-Amerika: az anya szül, a törzs imádkozik

A venezuelai letuama indiánok szokásairól Vass Éva könyvéből kaphatunk képet. Amikor elérkezik a szülés ideje, a kismama félrevonul, és egyedül ad életet gyermekének.

Előzőleg senki sem mondja el neki, mire számíthat a szülés közben. Fájdalmát csillapítandó tojáshéjból készült teát iszik.

Az erdőbe érve levelekből fészket épít, miközben a falubeliek fohászkodnak, hogy el ne ragadja egy arra portyázó jaguár. Csak amikor már felsír a gyermek, akkor mennek oda a szülő nőhöz asszonytársai, hogy segítsenek, és megvigyék a hírt a falubelieknek.

A letuama indiánok úgy tartják, a fájások alapján meghatározható a gyermek neme. Míg a fiúk szinte fájdalommentesen születnek, a lányok világra jötte fáj az anyának.

Ha fiú születik, paprikacseppet cseppentenek a gyermek szemébe, hogy erős legyen. Az apa viszont csak ötnaposan láthatja gyermekét, amikor is a varázsló ünnepélyes rítussal beviszi a növényi nedvvel feketére festett gyermeket a malokába - ez nagyjából a mi keresztelőnknek felel meg.

Óceánia: a víz gyermekei

Egyes déli szigetek lakóiról tudjuk, hogy régen a tengerben szültek. Ahogy a panamai indiánok, néhány csendes-óceáni törzs és valószínűleg a új-zélandi maorik is a vizet használták vajúdáskor.

„Mindannyian a víz gyermekei vagyunk” - állítja Michel Odent francia szülészorvos. A szülő asszonyok többsége kihasználja a folyadék fájdalomcsillapító hatását, de akkor sincs probléma, ha a baba a víz alatt jön a világra, szervezete ugyanis tökéletesen képes alkalmazkodni a körülményekhez.

Mi több, a tengerben született gyermekeknek az első benyomása, legelső élménye a természethez kötődik. Korábban Japánban is gyakori volt a tengervízben vajúdás.

Ha a szülőkád 37 Celsius-fokos vizéből kikel a szülő nő, méhe a hűvösebb levegő hatására összehúzódik, ezáltal segíti a préselő nyomást.

Japán: tisztaság, rituálé és huszonegy nap gyermekágy

Japánban, ha a jelek azt mutatják, új családtag érkezik, az egész háznép átszellemül. Nagy a sürgés-forgás, a legtisztább szobát az anyának tartják fenn.

A szülés napján a férfiak elhagyják a házat, mert a sinto vallás a szülés folyamatát tisztátalannak tartja. Ilyenkor még a felvilágosult családok is papot hívnak, hogy elvégezze a megtisztító szertartást.

A tokonomának nevezett falmélyedésben apró talizmánokat helyeznek el, hogy távol tartsák az gonosz szellemeket. Amikor a kisbaba világra jön, és ő és az anya is láthatóan jól érzi magát, jóformán azonnal házi bankettet adnak.

Teljesen mindegy, hogy délelőtt van, hajnal vagy éppen a legsötétebb éjszaka. Az asztalok halételektől roskadoznak, a házbeliek, különösen a férfiak szakét isznak.

Szülés után a japán nő 21 napig ágyban fekszik.

Tibet és Délkelet-Ázsia: munka, csend és gyermekágy

Tibetben hajdan a földművelő asszonyok a gyermek megszületésének idejéig dolgoztak, így a csecsemők gyakran a földeken születtek. Az ott élők hite szerint a gyermeket nem szabad az apa előtt megszülni, mert ha lány, szégyenlőssége miatt nem mer előjönni az anya hasából.

A szülést tisztátalan eseménynek tartották, amelyre a házon kívül egy sátorban vagy védett helyen került sor. A csecsemő megszületése után a szájába tettek egy kis pirított árpalisztet és vajat, ezzel kívántak neki boldog, szerencsés és hosszú életet.

A vietnami lányokat már egészen fiatal koruktól arra tanítják, hogy szülés közben tilos megnyikkanni, szégyen kimutatni, mennyire fáj a gyermek érkezése. Tajvanon úgy illik, hogy a szülő nő ne zavarja a közösséget hangoskodásával.

Az afrikai Togóban pedig azért vajúdik némán az anya, nehogy magára vonja az ártó, gonosz szellemek figyelmét. A mexikói nők pedig szégyenben maradnak, ha nem képesek csendben megszülni gyermeküket.

Afrika: táncolva, guggolva és közösségben

A kontinens északi részén élő beduin asszonyok izgató hastánca nem csak a férfiaik gyönyörűségét szolgálja: ha egy beduin nő szül, egyik társa körbetáncolja és biztatja, hogy ő maga is hasonlóan forgassa, mozdítsa medencéjét.

Hiszen ezzel a mozgással elősegíti a magzat fejének születéshez készülő elhelyezkedését, és fokozza a méhösszehúzódások intenzitását. A táncolva vajúdás, a csípő sétáló ringatása nem idegen a közép-afrikai törzseknél sem.

Etiópia déli részén, ha egy napnál tovább tart a vajúdási szakasz, szó szerint körbelövik a szülő sátrat, ezzel siettetik a szülést. Mindeközben az asszonyok táncaikkal igyekeznek felvidítani a kismamát.

Afrika déli részén, a Kalahári sivatagban viszont a vékony, szikár asszonyok guggolva himbálóznak, esetleg egy fa törzsébe kapaszkodva próbálják kiringani magukból a gyermeket.

Szinte minden törzs tagjai hiszik, hogy a gyermek egy spirituális világból adott életfeladattal érkezett. Születése áldás, nemcsak a családnak, de az egész közösségnek is.

Komolyan figyelnek nevének megválasztására, hiszen az segíti élethivatásának beteljesítését.

Norvégia és az otthonszülés dilemmái

„Ez az álom a gyermekem” - foglalja össze saját történetét Eva Rose, a Norvégiában élő dúla és fotográfus, aki előbb vált a szüléseket kísérő szakemberré, mint hogy ez a fogalom elterjedtté vált volna a közbeszédben.

Több mint 20 éve fotóz szüléseket, és több száz szülésnél volt már jelen a legkülönfélébb helyzetekben. „Egyszerre vagyok masszázsterapeuta és egyfajta pszichológus, közben segítek berendezni a teret a gyermek fogadására, megteremtem a feltételeket és figyelek rá, hogy minden a megbeszéltek szerint alakul” - mondja arról, hogy pontosan mit is csinál egy-egy szülés alkalmával.

Az a célja, hogy képeivel megmutassa a világnak, hogy a szülés és a születés nem olyasmi, amit rejtegetni kellene, hanem egy mindennapos csoda, ami rengetegféleképpen történhet világszerte.

A szülések során segít minél meghittebb és nyugodtabb légkört teremteni, és azzal támogatja a nőket, amire éppen szükségük van. Ehhez figyelemre, felkészültségre és persze rengeteg türelemre is szükség van.

De nem csak a nőkkel foglalkozik ilyenkor, hanem az egész családdal, a szülés minden résztvevőjével. Ráadásul ma már nem csak Norvégiában, hanem Európa szerte kísér szüléseket, de járt már Afrikában és az Egyesült Államokban is, hogy megismerje, hogyan zajlik ott ez az esemény.

A dúla szerepe

Rose hamar rájött, hogy munkásságát a szüléseknek szeretné szentelni. A fotózás mellett dúlává vált úgy, hogy akkor még nem is tudta, hogy tulajdonképpen ezt a szerepet vette fel.

Masszírozott, ha arra volt szükség, légzőgyakorlatokkal támogatta a szülő nőket, vagy segített nekik természetes és ösztönös eszközökkel csillapítani a szülés közben fellépő fájdalmat.

A dúla szerint mindegy, hogy otthoni, kórházi vagy szülőotthoni szülésről van szó, a legfontosabb a biztonság, a tájékoztatás és a választás lehetősége.

Abban hisz, hogy a szülés természetes és csodálatos, és mindenkinek ott kellene szülnie, ahol biztonságban érzi magát. Ugyanakkor a dúla nem lépheti át a kompetenciahatárait, nem végezhet vizsgálatokat, és döntést sem hozhat arról, ha a szülés során mégis kórházba kell mennie a nőnek.

Szülőotthonok és hozzáférés Norvégiában

Rose leszögezi: Norvégia csak távolról tűnhet úgy, mintha „szülőparadicsom” lenne. Valójában ott ugyanúgy nehéz megtalálni az ideális körülményeket és feltételeket, mint máshol, ráadásul egy otthonszülés sokba kerül: 20-30 ezer norvég koronát (650-970 ezer forintnak megfelelő összeget) kell áldozniuk rá a szülőknek az egyéb költségeken felül.

„Van még néhány szülőotthon az országban, amit nem zártak be, de néhány 10 éve még 70 volt, ma talán 5 működik” - mondja.

Eva Rose hisz abban, hogy a szülés mindenki számára lehet csodálatos, de a felkészülés elengedhetetlen. Rose megemlíti azt is, hogy az alacsony kockázatú szüléseknél nemcsak azért jó választás az otthonszülés, mert ott nyugodtabb légkört lehet teremteni, hanem azért is, mert azok a nők, akik a terhesség alatt is erre készülnek, általában kevesebb beavatkozásra szorulnak a szülés során.

Ez azt jelenti, hogy a komplikációk száma és a műszeres beavatkozások aránya is alacsonyabb lehet. Ugyanakkor az, hogy ki hol és milyen támogatással hozza világra a gyerekét, Rose szerint nagyon fontos döntés; ő maga a rábeszélés helyett a támogató tájékoztatásban hisz.

„Norvégiában a legjobb szülni, ezt mondják sokan, de igazából itt is rengeteg pénzbe kerül, és emiatt nem mindenki fér hozzá az otthonszülés lehetőségéhez. Ezért a nők alig 1 százaléka választja ezt a lehetőséget, pedig biztonságos, háborítatlan és nyugodt lehet az egész”.

Otthonszülés Európában

Épp ezért viszonylag kevés olyan szülésznő van az országban, aki otthon is kísér szüléseket, pedig a dúla szerint ez egészen máshogy is működhetne: „Láttam, hogy Dániában, Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban a fájások jelentkezésekor felhívják a szülésznőt vagy a kórházat, és egyeztetnek róla, hogy a szülésznő házhoz jöjjön, vagy bemenjenek a kórházba”.

Mindez nem jelenti azt, hogy Európában az otthon történő élveszülések aránya a többszörösére emelkedett volna. Egy 2022-ben publikált tanulmány szerint 2015 és 2019 között a legtöbb otthonszülést Hollandiában kísérték (16,3 százalék), a második helyen Dánia (1,4 százalék) szerepel, a harmadikon pedig Németország (1,3 százalék).

Az Európai Unió tagállamainak nagy részében a nők legálisan dönthetnek úgy, hogy otthon szeretnének szülni, ennek ellenére a legtöbben még mindig a kórházakat részesítik előnyben. Magyarországon ugyancsak 1 százalék körül alakul az otthonszülések száma; igaz, itthon inkább a császármetszések kimagasló aránya aggasztja a szakembereket.

Rose munkásságával és képeivel nem meggyőzni akarja az embereket arról, hogy otthon szüljenek - sokkal inkább az a célja, hogy megmutassa, hogy ez is egy biztonságos opció, ami nemcsak létezik, hanem rendelkezésre is áll.

Magyarországi szülési lehetőségek és dilemmák

Munkácsi Eszter szülésznő, ciklustudat-oktató és női segítő szerint egyre többen és egyre jobban beszélnek mindarról, ami a szülés környékén történik. Magyarországon is egyre többen vesznek részt szülésfelkészítő tanfolyamokon, elérhetők perinatális tanácsadók, az időszak problémáira specializálódott pszichológusok, és tulajdonképpen minden nő vagy pár talál magának olyan segítő szakembert, akihez bizalommal fordulhat.

„Erre pedig szükség is lenne, mert a legtöbb szülési komplikáció és császármetszés annak lehet az eredménye, hogy a nők elfelejtették, hogy képesek a szülésre” - mondja Munkácsi. Pedig „ha mindenki úgy és ott szülhetne, ahol biztonságban és alkalmasnak érzi magát, sokkal jobb élménnyé válna az egész”.

Ez nem jelenti azt, hogy az ideális az otthonszülés: Munkácsi is azt vallja, hogy a cél továbbra is a biztonságérzet fokozása, és kiemeli a beleegyezés és a teljes körű tájékoztatás fontosságát is.

2010 vízválasztónak bizonyult az otthonszülés hazai megítélését illetően: az otthoni szüléseket segítő Geréb Ágnes letartóztatása több halálos tragédia után alaposan felrázta a közvéleményt.

Ügye rávilágított arra, hogy a választás nem elegendő; biztonságos és reakcióképes rendszerre van szükség, amiben hasonló eset nem fordulhat elő.

Üdítő kivételek is vannak, nemcsak a közösségi médiában egyre gyakrabban felbukkanó magyarországi dúlák és női segítők képében, hanem olyan intézmények formájában is, mint a Budai Perinatális Központ, ahol igénybe lehet venni szülész-nőgyógyász szakorvosok segítségét, miközben a szülőotthonhoz hasonló körülmények közötti szülésre is lehetőség nyílik - biztonságban.

A dúla és a szülésznő is azt mondja tehát, hogy a szülésre sor kerülhetne otthon, a szülőotthonban vagy a kórházban is, és a kockázatmentes szüléseknél elég, ha az orvos csak támogatóként van jelen.

A műszeres beavatkozások száma nagy mértékben függ attól is, hogy a nők milyen félelmekkel érkeznek meg a helyzetbe. A kételyek eloszlatásában segíthet a saját test, a ciklus, a terhességi folyamat és magának a szülés eseményeinek a megismerése - ehhez viszont idő kell és sok-sok önfejlesztés, tanulás.

Kórházi szülés: eltérő élmények és személyes döntések

A kórházi szülés nem feltétlenül jelent egyforma élményt minden család számára. A választott orvos, a szülésznő jelenléte, az intézmény adottságai, a szülés lefolyása és az esetleges beavatkozások egyaránt meghatározhatják, hogyan éli meg az anya és a család a gyermek érkezését.

Brigi kisfia császármetszéssel jött világra a Péterfy Sándor utcai kórházban. A vajúdás szépen haladt, majd egy ponton megtorpant, és az orvos a műtéti befejezést választotta.

Délután 3 körül kaptam oxitocint, hátha az segít, de Tomikának nem tetszett, esni kezdett szívhangja, ezért leállították. 4 körül beérkezett az orvosom, Dr. Domokos Tamás.

Vizsgálat után azt mondta, hogy várjunk még egy órát, és ha nincs előre lépés, császármetszés lesz belőle. A helyzet nem változott, így megkaptam a gerinc-közeli érzéstelenítést.

A műtőben már nagyon bennem volt a félsz, annak ellenére, hogy mindenki nagyon kedves volt velünk. Letakartak, és nekiláttak a munkának.

Apa a fejem mellett ült, és mondhatom rengeteg jelentett, hogy ott volt. Néztem az arcát, és ez segített a realitások talaján maradni, erőt adott.

Aztán a semmiből, egyszer csak meghallottuk a világ legédesebb hangját. Nem a klasszikus újszülött oázás volt, sokkal inkább mekegés, vagy nem is tudom igazán.

Az, amit akkor éreztem, leírhatatlan. Tényleg nem találom rá a megfelelő szavakat.

De tudtam, hogy oda adják Apának, így az ő meztelen mellkasán pihenhet egy kicsit. Szerintem ez az első találkozás meghatározó lesz egész életükben.

A megfigyelőben aztán megkaphattuk, és eltöltöttünk vagy 2 csodás órát hármasban. Ez volt a boldogság kicsi szigete számunkra.

Tomi nem sokkal délután fél hét előtt született, 4020 grammal, és 58 centivel. Valószínűleg ezért nem tudott kibújni természetes úton.

Minden esetre én örülök, hogy mindketten egészségesen átéltük a világ legcsodálatosabb eseményét. Nem bántam meg semmit, és nincsenek bennem negatív érzések.

A természetes szülés és a kórházi támogatás egyensúlya

Tina ugyan választott orvost, de végül az élet úgy hozta, hogy mégis az ügyeletes orvosnál szült - és nem bánta meg. Választott szülésznője és a doktornő segítségével született meg első gyermeke a Szent Imre Kórházban.

A szülés közben bordásfalon nyújtózás, labda, hátmasszázs vajúdó olajjal és meleg víz is segítette a vajúdást. A fájások egyre erősödtek, majd a gyermek feje beilleszkedett.

A fél hétre a baba feje beilleszkedett, felkelhettem, mehettem óvatosan vajúdni tovább, Vera a zuhanyzóba betett egy labdát és meleg vízzel Zoli a hasamat, hátamat fél óráig zuhanyoztatta.

Egyszerre 8 óra körül azt éreztem, hogy valami ki akar törni, szakadni belőlem és én nem tudom visszatartani - és ha nem tartom vissza, akkor nagyon-nagyon jó érzés lesz azt kitolni magamból.

Vera és Orsi a két lábamnál kétoldalt, fájásoknál hárman biztattak Zolival együtt, lábaimat oldalt fogtam és hajrá.

Aztán a gyermek feje búbját már meg tudtam érinteni, aztán Zoli hangjára emlékszem, hogy „már kint van a feje!” és egyszerre kicsúszott a kis halacska.

Egy 4250 grammos, 57 centis Csoda! A következő fél órában Zolié volt a baba, ott sétált vele mellettem, simogattuk, dédelgettük.

Aztán átmehettünk 1,5-2 órára az alternatív szobába babázni, csak hármasban lenni, ismerkedni, rácsodálkozni egymásra.

Tajvan: gyors munkába visszatérés és családi gyermekgondozás

Tajvanon a szüléshez kapcsolódó hagyományok és a modern egészségügyi rendszer egyszerre vannak jelen. Az ország egészségügyi rendszere kiemelkedő színvonalú.

Egy, a mi tajkártyánkhoz hasonló egészségbiztosítási kártya bemutatásával a kismama választhatott magán- és állami egészségügy közül. A kártya bemutatása mellett minimális díj befizetése volt szükséges vizsgálatonként, melyekre havonta került sor.

A vérnyomás- és súlymérésen kívül mindig volt ultrahangvizsgálat is. A kismama ezt nagyon pozitív élményként élte meg, hiszen így rendszeresen „találkozhatott” a magzatával.

Császármetszés, munkavégzés és születési időpont

Tajvanon kiemelkedően magas azok száma, akik császármetszést kérnek. Igen, itt kérni is lehet, nem feltétlenül szükséges hozzá alapos orvosi indok.

A helyi nők a várandósságuk utolsó napjáig dolgoznak, és a kicsi 5 hetes korában már visszaállnak a munkába. Fontos tényező a császármetszések arányának megértéséhez az is, hogy a Tajvanon élők a Hold-kalendáriumot követik, és ennek alapján az anyák szeretik meghatározni, mikor, melyik szerencsés dátumra essen a gyermekük születése.

Krisztina természetes szülést szeretett volna, amivel meglepetést is okozott a kórházi dolgozók körében. A szülés napjáig dolgozott, aznap délelőtt még angol dalocskát tanított az óvodában, amikor úgy érezte, mintha egyre gyakrabban jönnének az összehúzódások.

Délben aztán felült a robogójára, elment a kórházba, leparkolt, majd jelentkezett az felvételen. Azért a liftben már volt egy kis izgalom, nehogy ott szülessen meg a kisbaba.

A gyermekágy hagyományai

A szülés utáni első hónapot úgy hívják, hogy 做月子 (fonetikusan: zuo yuezi), és ez a szülést követő hónap szokásait jelöli. Ez alatt az időszak alatt pontos szabályok vonatkoznak az újdonsült édesanyákra.

Nem szabad például hajat mosniuk, nem szabad járkálniuk, nem szabad hideget inniuk, hidegben lenniük, nem szabad kimenniük, vagy ha muszáj, akkor melegen fel kell öltözniük, sok hallevest kell fogyasztaniuk.

Vizet mérsékelten ihatnak, és csak langyosan. Különleges diéta alapján étkeznek, az ételeikbe kínai gyógynövényeket is tesznek.

A diéta célja, hogy a szülés alatt elveszített fontos anyagokat pótolják a szervezetben. Krisztina nem mindent tartott be ezekből a szabályokból, de ezt a diétát kipróbálta.

Postpartum centrumok és szoptatás

A gyermekágyas időszak segítéséhez nemcsak különleges étrend áll az anyukák rendelkezésére, de elterjedtek az úgynevezett postpartum centrumok is, amelyek leginkább wellnesshotelekhez hasonlíthatók.

A szülés utáni első hónapra beköltözhet egy ilyenbe az anyuka a babával, és itt amíg a kicsit ellátják, ő kipihenheti a szülés fáradalmait.

A szoptatást nem igazán támogatják, mindenhol tápszerreklámok láthatók. Krisztina sem kapott segítséget, nem is ment neki könnyen a mellből táplálás, de sok próbálkozással végül belejöttek, így a gyermekei anyatejet kaphattak.

Gyermekgondozás a nagyszülőkkel

Tajvanon nincs védőnő, viszont a gyermek is jogosult az egészségügyi ellátásra. A kérdésekkel, problémákkal a választott gyermekorvoshoz lehet fordulni, de szükség esetén más gyermekorvos is ellátja a kicsit.

Mivel a tajvani anyukák a baba 5 hetes korában visszamennek dolgozni, a babákkal a nagyszülők maradnak otthon. Ezen a helyen jóléti társadalomban élnek az emberek, nem kényszerből állnak vissza a munkába, hanem egyszerűen így működik a társadalom, ez a szokás.

Tajvanon ugyanakkor nincs nyugdíj, a nagyszülők a babákra vigyázással veszik ki a részüket a családi munkamegosztásból. Jellemzően a fiúgyermekük családja lakik velük.

Bölcsi nincs, az óvodát 3 éves korban kezdik a gyermekek. Van állami ovi, de aki teheti, magánóvodába íratja a csemetéjét, ahol a kicsik mindent angolul tanulnak, ezenkívül külön kínaióra is van.

A szülés modernizációja és a választás lehetősége

A XVIII. században Európa-szerte megváltoztak a szokások. 1739-ben nyíltak meg Angliában az első nőgyógyászati klinikák, 1752-ben William Smellie nőgyógyász megírta A szülés elméletéről és gyakorlatáról című kézikönyvét.

A század végére már számos tanulmány látott napvilágot a terhesség és a szülés témakörében. A szülés levezetése kikerült a család és a rokonság köréből, és a szakemberek kompetenciája lett.

Orvosok, bábaasszonyok végezték a műveletet, kizárva a szobából a laikus hozzátartozókat. S ezzel mintha egy kicsit a betegségekhez közelített volna az élet természetes folyamata.

Ám az vitathatatlan, hogy látványosan emelkedett az élve születések száma. Aztán megint fordult a világ, s ismét választhatóak az alternatívnak nevezett szülési módok.

A kismama szülhet gyermeke apjával, vízben, labdán rugózva, ülve, állva, fákat pótló bordásfallal, korábban kiválasztott dúlájával.

A különböző országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a szülés helyszíne önmagában nem ad teljes választ a biztonság, az intimitás vagy a beavatkozások kérdésére. A döntő tényezők közé tartozik a tájékoztatás, a szakmai segítség elérhetősége, a család támogatása, az anya beleegyezése és az, hogy szükség esetén milyen gyorsan lehet megfelelő ellátáshoz jutni.

tags: #szulesek #a #vilag #korul