A csecsemő és kisgyermek korszerű és egészséges táplálásának alapelvei

A korszerű táplálás célja a csecsemő és gyermek egészséges növekedésének és fejlődésének biztosítása minőségileg és mennyiségileg az életkornak megfelelő táplálék biztosításával. Az optimális táplálás fontos szerepet játszik a megfelelő súlygyarapodásban, az immunrendszer érésében, a mozgás fejlődésében, az értelmi és érzelmi élet alakulásában.

A legfontosabb alapelvek a változatosság, az életkornak és fejlettségnek megfelelő állag, a megfelelő energia- és tápanyagbevitel, a fokozatosság, a higiénia, a biztonságos étkezési környezet, valamint a gyermek éhség- és jóllakottsági jelzéseinek figyelembevétele. A táplálásnak mennyiségileg elegendőnek, minőségileg helyes összetételűnek, a higiénés követelményeknek megfelelőnek, megfelelő konyhatechnikai eljárásokkal elkészítettnek és élvezhetőnek kell lennie.

A csecsemőtáplálás legfontosabb céljai

A csecsemő táplálásának biztosítania kell a csecsemő optimális fejlődését, növekedését és a betegségekkel szembeni maximális ellenállását. A helyes táplálkozás fedezi a szervezet minden folyamatának energia- és tápanyag felhasználását, megfelelő táplálkozásnál pedig optimális testtömeg alakul ki.

A táplálkozási alapelvek iránytűt jelentenek az egészséges életvitelhez. A fent felsorolt alapelvek fokozottan érvényesek a csecsemő és kisdedek táplálkozására vonatkoztatva.

Szoptatás és tápszeres táplálás

A csecsemőtáplálás módjai közül a legideálisabb a kizárólagos szoptatás, melyet a csecsemő 6 hónapos koráig mindenképpen folytatni kell, majd fokozatos hozzátáplálás mellett legalább 12 hónapos korig, igény szerint 2 éves korig ajánlott az anyatejes táplálás.

Elégtelen anyatej esetén csecsemőkorban tápszert kell adni, melynek egyszeri mennyisége 150-200-250 ml, a napi etetések száma 5. A tápszerek elkészítésekor fokozottan ügyelni kell az előállításra vonatkozó utasításokra és a szavatossági idők figyelembevételére.

A tápszer tárolása száraz, szellős helyen történjen. A csecsemő ételeinek és a tápszereknek az elkészítéséhez külön tejkonyhát kell biztosítani, a csecsemő edényeit pedig a többi kisdedétől külön kell tárolni és mosogatni.

Energia- és tápanyagigény csecsemőkorban

A szükséges energiamennyiség életkor szerint 1-3 hónapos korban 100-120 kcal/kg/nap, 3-6 hónapos korban 90-110 kcal/kg/nap, 6-9 hónapos korban 80-100 kcal/kg/nap, 9-12 hónapos korban 80-100 kcal/kg/nap.

A bevitt energia 50-60 százaléka szénhidrát (15-20 g/kg/nap), 25-40 százaléka zsír (3-4 g/kg/nap) és 10-15 százaléka komplett fehérje (2,0-2,5 g/kg/nap).

Szénhidrátok

A szénhidrátok szerepe az energiabiztosítás, az agy és idegrendszer fejlődése, a normál bélflóra kialakítása, a kötőszövetek felépítése. A szénhidrátok biztosítják az energiát a gyermekek anyagcseréjéhez, növekedéséhez, működésben tartják az agyukat és idegrendszerüket, és fenntartják az általános egészségi állapotukat.

A szénhidrátok a szervezet legfontosabb és könnyen elérhető energiaforrásai. A gyermekek és a felnőttek egészséges étrendjének szükséges részét képezik.

A szénhidrátok két fő formája: egyszerű szénhidrátok (vagy egyszerű cukrok, beleértve a fruktózt, a glükózt és a laktózt), és összetett szénhidrátok (vagy keményítők, olyan élelmiszerekben találhatók, mint keményítőtartalmú zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, rizs, kenyerek és gabonafélék).

Egyes élelmiszerek szénhidrátjai (leginkább az egyszerű cukrot vagy fehér lisztet tartalmazók) könnyen lebomlanak, és gyorsan megemelik a vércukorszintet. A komplex szénhidrátok (amelyek teljes kiőrlésű gabonákban találhatók) viszont lassabban bomlanak le, lehetővé téve a vércukorszint fokozatos emelkedését.

Zsírok

A zsírok energiaforrások, a zsíroldékony vitaminok felszívódásában, az étvágy szabályozásában, a sejtmembránok felépítésében fontosak. A zsír elősegíti bizonyos vitaminok felszívódását, a hormonok építőköve, jóllakottságérzetet ad, és jelentős energiát szolgáltat.

A 2 évesnél fiatalabbak számára nem szabad korlátozni a zsírt. Általában a kisgyermekek változatos étrend fogyasztásakor a kalóriák körülbelül egyharmada zsírból származzon.

A gyermek olyan forrásból jusson hozzá a zsírhoz, ami a leginkább egészséges, például halakból, avokádóból, normál tejtermékekből, többféle növényi olajból, darált dióból és tojásból.

A kókuszzsír ne legyen mindennapos gyermekek számára, hiszen túl sok, nagyon jól hasznosuló telített zsírt tartalmaz, amely rendszeres, napi fogyasztása növelheti a vér koleszterinszintjét és növelheti a szívbetegségek kockázatát.

Fehérjék

A fehérjék feladata az enzimek, hormonok, immunglobulinok, transzportfehérjék biztosítása. A test minden sejtje fehérjéből áll, ami elengedhetetlenné teszi ezt a fő tápanyagot az egészséges növekedés és fejlődés szempontjából.

A fehérje például állati eredetű termékekben található, például tejtermékekben, tojásban, tenger gyümölcseiben és húsokban, illetve nagyon jó források a babfélék, a diófélék, néhány zöldségféle és a gabonák.

Az állati eredetű fehérjék tartalmazzák azokat az esszenciális aminosavakat, amelyek elengedhetetlenek a növekedéshez és fejlődéshez, ezeket a növényi eredetűek nem tartalmazzák, így a vegetarianizmus nem engedhető meg csecsemő- és kisgyermekkorban.

A túl magas fehérjebevitel az első 2 életévben elősegítheti az elhízást és a testsúlygyarapodást, ami nem feltétlenül jelent elzsírosodást. A napi fehérjebevitelt könnyű túllőni kisgyermekkorban.

Fontos, hogy amennyiben a gyermek valamilyen oknál fogva nem fogyaszt tejfehérjét vagy állati eredetű fehérjét, szakember segítségét kell kérni, hogy a kieső tápanyagok ne okozzanak gondot.

Vitaminok és ásványi anyagok

A vitaminok szerepe a fejlődésben rendkívül összetett. A zsírban oldódó vitaminok közül az A-vitamin fontos a látásban és a szöveti differenciálódásban, hiányában szürkületi vakság, túladagolása esetén hányás léphet fel.

A D-vitamin szerepe a kalciumháztartás szabályozása, hiánya angolkórt, túladagolása étvágytalanságot, lázat és hányást okozhat. Az E-vitamin antioxidáns, hiányában izomgyengeség jelentkezhet. A K-vitamin a véralvadásban játszik fontos szerepet, hiánya esetén vérzés lehetséges.

A vízben oldódó vitaminok közül a B1-vitamin (tiamin) szerepe a szénhidrát-anyagcserében van, hiányában beri-beri lép fel. A B2-vitamin (riboflavin) szintén a szénhidrát-anyagcserében fontos, hiánya nyelv- és szájgyulladást okoz.

A B3-vitamin (niacin) jelentős a DNS-szintézisben, elégtelen fogyasztása bőrbetegségeket von maga után. A B5-vitamin (pantoténsav) a koenzim A része, hiánya során izomgyengeség jelentkezhet.

A B6-vitamin (piridoxin) a glikogén-, zsír- és hormonanyagcsere szereplője, hiányában csecsemőkori görcsök és bőrgyulladás lehetséges. A B12-vitamin (kobalamin) a vörösvértestek érésében és a központi idegrendszer anyagcseréjében szerepel, hiánya hasmenést, gyengeséget és anorexiát okoz.

A folsav a DNS-szintézisben kiemelt szerepet érdemel, hiányos bevitel esetén velőcsőzáródási rendellenesség a következmény. A biotin a zsír- és szénhidrát-anyagcserében fontos, a C-vitamin antioxidáns, skorbut jelentkezhet hiánya esetén.

Az ásványi anyagok közül kiemelten fontos a vas a vérképzésben, a jód a pajzsmirigyhormon-termelésben, a fluor a fogzománc képződésében, a szelén pedig antioxidáns.

A hozzátáplálás alapelvei

Az elválasztás során a baba egyre több idegen fehérjével találkozik. Minél éretlenebb a gyomor- és bélrendszerének nyálkahártyája, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy táplálékallergia alakul ki nála.

Ezért is javasolt, hogy a hozzátáplálást anyatejes etetés mellett 6 hónapos kor után kell elkezdeni. A mennyiséget és az étkezések gyakoriságát fokozatosan kell emelni.

3-4 napig csak egy újdonságot próbáljanak adni a babának, hiszen számára eddig teljesen ismeretlen, új ízeket kóstol. Ha nem ízlik, akkor nem szabad erőltetni, mert ez a későbbiekben gondot okozhat a többi étel elfogadtatásában.

Ha az elválasztás a cél, akkor 2-4 hét alatt kell kiváltani egy szopást. A kisbaba számára változatos étrendet kell biztosítani, hogy minden tápanyaghoz egyformán hozzájusson.

Az életkornak megfelelő étrend

0-4 hónapos kor

0-4 hónapos kor között anyatej vagy tápszer etetése szükséges. Anyatejes táplálás esetén továbbra is elegendő csak a tejet adni a babának.

4-6 hónapos kor

4-6 hónap között tápszer mellett már adható rizs és vastartalmú cereáliák, például búza, árpa, rozs és zab.

A gluténtartalmú ételeket 7 hónapos kor előtt fokozatosan mindenképp be kell vezetni, mivel csökkenti a lisztérzékenység és a cukorbetegség kockázatát.

5-7 hónapos kor

5-7 hónapos korban zöldségek, főzelékfélék és gyümölcsök adhatók minden édesítés és ízesítés nélkül. Ezek bevezetése csökkenti az édességekre való igényt és segít kialakítani a helyes táplálkozási szokásokat.

Anyatejes vagy tápszeres etetések között gyümölcslé, majd gyümölcspép (40-50 g) adható.

6-8 hónapos kor

6-8 hónapos korban joghurt, túró, tojássárgája, darabolt hús és száraz kenyér adása ajánlott, mert ezek növelik a fehérje-, vitamin- és vasbevitelt, emellett segítik a rágás tanulását.

8-10 hónapos kor

8-10 hónapos korban főtt, darabos zöldség és falatméretű hús, például baromfi és hal adható, hetente egyszer pedig hüvelyesek is szerepelhetnek az étrendben.

Főzelékfélék közül burgonya, répa, borsó, paraj, karfiol, tök és cékla adható.

9-12 hónapos kor

9-12 hónapos korban a gyermek már próbál önállóan enni. Továbbra is zöldségek, gyümölcsök, búzafélék, kenyér és sajtok fogyaszthatók.

Egyéves kor után

Egyéves korban már tojásos ételeket is ehet, valamint ihat kakaót. Egyéves kor után már a család vegyes kosztját fogyaszthatja.

Az első életév után sem válik korlátlanná minden étel fogyasztása. A családi étrendnek továbbra is változatosnak, mérsékelt só- és cukortartalmúnak, valamint a gyermek fejlettségéhez igazodónak kell lennie.

Rágás, állag és önálló evés

Az 1-3 éves gyermekek táplálásánál arra kell törekedni, hogy változatos legyen, és ismerje meg a gyermek az ételek széles skáláját.

A fogzás megindulása után már a csecsemőt is rágásra kell késztetni. Pirítós kenyeret és kenyérhéjat adjunk eleinte, majd a rágófogak kibújása után kezdjük el adagolni - eleinte egy-egy falatot az étkezés elején - a darabos főzeléket.

Ha már zárt fogsora van a gyermeknek, vagyis 16 foga van, akkor ugyanígy cseréljük fel a darált húst apró kockára vágottra, ám a darabos gyümölcsöt csak akkor adjuk, ha a gyermek biztosan meg tudja rágni, és a félrenyelés veszélye nélkül le tudja nyelni.

Új korszakba lépnek a kicsik, már biztosan önállóan esznek, nyelnek, rágnak, ülnek, falatot képeznek és csippentenek, valamint isznak.

2 éves kor végére általában önállóan eszik. A pozitív és a negatív szokások könnyen kialakulnak, ám az utóbbiakról leszokni nagyon nehéz.

Biztonságos étkezés és veszélyes ételek

Az étkezés befejezéséig üljön az asztalnál a kisgyermek. Ne engedjük, hogy étkezés közben szaladgáljon, mert félrenyelhet.

Étkezés közben ne hagyjuk magára. Ebben a korban nagyon kíváncsiak és merészek, de még nem elég ügyesek, ezért ne férjenek hozzá veszélyes ételekhez.

Ilyen veszélyes étel lehet a dió, a mogyoró, a kukorica, a szőlő, a szeder, a cseresznye, a cukorka, valamint a kemény nyers gyümölcs- vagy zöldségdarab.

Folyadékbevitel

A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható. Folyadékpótlásra adható szénsavmentes víz, hársfatea, kamillatea, limonádé és frissen facsart gyümölcslevek.

A cukrozott italok rendszeres fogyasztása nem illeszkedik az egészséges étrendbe. A hozzáadott cukor korlátozott legyen, a szomjúság oltására pedig elsősorban víz szolgáljon.

A kisgyermek kiegyensúlyozott étrendje

Kisgyermekkorban a növekedés némileg lelassul, de a táplálkozás ebből a szempontból továbbra is a legfontosabb befolyásoló tényező.

Az anyatejen, melynek ekkor még szerencsés, ha jelen van, ameddig a babának és anyának is igénye szerinti, valamint a tápszeren kívül a gyermek különféle ételeken keresztül biztosítsa tápanyagigényét.

A kisgyermeknek pontos életkorától, méretétől és aktivitási szintjétől függően naponta körülbelül 1000-1400 kalóriára van szüksége. Ezt nem szükséges naponta méricskélni, mert változatos étrenddel általában biztosítható.

A fiatalabb kisgyermekek, vagyis az 1-2 évesek valószínűleg nem esznek nagy mennyiségeket. Legyenek reális elvárásaink, a gyermek általában nem tud annyit enni, mint a felnőtt.

A kiegyensúlyozott étrend fő élelmiszercsoportjai

A Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottsága kidolgozta az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás alapelveit, illetve ajánlásait, melyek felnőttre és gyermekre egyaránt vonatkoznak.

Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző elkészítési módok felhasználásával állítsuk össze az étrendet.

• Bőséges fogyasztásra javasolt a gyümölcs, a zöldség, a főzelékféle, a zsírszegény tej és tejtermék, a hal, a barna kenyér és a burgonya.
• Mérsékelt fogyasztásra javasoltak a sovány húsok és húskészítmények, a zsíros tejtermékek, a zsiradékok, a tojás, a tészta és a száraz hüvelyesek.
• Csökkenteni kell az édességek, fagylaltok, cukrozott készítmények, zsíros húsok, zsíros ételek, tejszín, cukros üdítők és a só fogyasztását.

Naponta többször együnk nyers gyümölcsöt, zöldségfélét, párolt főzeléknövényt és zöldséget. Asztalunkra mindig kerüljön barna kenyér, köretként vagy egy-egy fogás alapjaként pedig inkább burgonyát és párolt zöldségfélét válasszunk a rizs és a tészta helyett.

Naponta négyszer, ötször étkezzünk, egyik étkezés se legyen túlságosan bőséges vagy nagyon kevés. Lehetőleg egyenletesen osszuk el a napi tápanyagigényt.

Konyhatechnika és étkezési környezet

Kerüljük a zsíros ételeket, részesítsük előnyben az olajat és a margarint. Részesítsük előnyben a gőzölést, párolást, a fóliában vagy cserépedényben történő sütést, és kerüljük a rántást.

Kedvezőbb, ha kevés liszttel vagy keményítővel készítünk habarást. A főtt ételeket elkészítésük után minél előbb együk meg, ne tároljuk melegen órákig.

Kevés sóval készítsük az ételeket, utólag ne sózzunk. Különösen vonatkozik ez a gyermekélelmezésre, hiszen a fiatal korban kialakult ízlés egész életre kihat.

Ételeinket egyáltalán ne, de legfeljebb csekély mértékben cukrozzuk. Csak az étkezések befejező fogásaként, hetente legfeljebb egyszer együnk édességet vagy süteményt.

Együnk nyugodtan, kényelmes körülményeket teremtve. Legyen meg a napi megszokott menetrendünk, lehetőleg mindig azonos órában étkezzünk.

Elhízás és túlzott fehérjebevitel megelőzése

A gyermekek elhízásának kialakulásához többféle tényező járul hozzá. Ide tartozik a nem megfelelő ételek és italok rendszeres fogyasztása, például a magas cukortartalmú italok, készételek és gyorséttermi ételek fogyasztása, a nagy adagok otthon, az egyre kevesebb családi étkezés, az egyre kevesebb testmozgás, a rövidebb alvásidő és a képernyőhasználat.

A genetikai tényezők is szerepet játszanak, és kölcsönhatásba lépnek a környezeti tényezőkkel az elhízás kialakulásában. Újabb kutatások egyre több bizonyítékot adnak arra nézve, hogy van úgynevezett anyagcsere-programozás, amelynek szerepe van az elhízás kialakulásában.

A kutatások megerősítik, hogy a csecsemőkorban vagy a korai gyermekkorban fellépő súlygyarapodás és az azt követő elhízás vagy metabolikus szindróma között korai gyermekkorban, serdülőkorban vagy felnőttkorban összefüggés van.

Két éves kor felett a testtömeg-index (BMI) a túlsúly és az elhízás elfogadott standard mértéke. Kiszámolása: a test tömege kilogrammban elosztva a méterben vett testmagasság négyzetével.

Egy gyermeket tilos fogyókúráztatni, ők belenőnek a súlyukba. Azonban a megfelelő tudással, személyre szabott étrenddel és mozgással nagy sikerek érhetőek el.

Alultápláltság és növekedési eltérések

Az alultápláltság kialakulásához hozzájárulhat a nem megfelelő kalória- és fehérjebevitel. Szüksége van minden gyermeknek megfelelő mennyiségű kalóriára a növekedéshez és a fejlődéshez, valamint makrotápanyagokra, vagyis fehérjére, zsírra és szénhidrátra.

Alultápláltságnál fennáll a kiszáradás veszélye és a másodlagos fertőzések megjelenése. Amint a gyermeknél súlyvesztés tapasztalható, mielőbb gyermekorvosi vizsgálatra van szükség.

A hossznövekedés komplex folyamat. Meghatározza a genetika, a táplálkozás és a szociális-gazdasági tényezők kölcsönhatása egyaránt.

A gyermek hossz- és súlyadatait továbbra is szükséges vezetni, és szakember segítségét kérni a kiértékelésben. Ne egy-egy adatból induljunk ki, hanem a születése óta tartó görbéjét és értékeit figyeljük.

A növekedés rendszeres értékelése a gyermekgyógyászati gyakorlat elengedhetetlen része, és magában foglalja a gyermek növekedési mintázatának összehasonlítását az elfogadott normákkal.

A bölcsődei étkeztetés alapelvei

A bölcsődei élelmezés során a korszerű csecsemő- és kisgyermek-táplálkozási elveket és a felnőttétkeztetésre vonatkozó elveket és normatívákat kell figyelembe venni.

• A táplálék mennyiségileg elegendő és minőségileg helyes összetételű legyen.
• A táplálék feleljen meg a higiénés követelményeknek.
• Az ételek megfelelő konyhatechnikai eljárásokkal készüljenek.
• Az étel legyen élvezhető.

Bölcsődébe 20 hetes kortól vehető fel csecsemő, amely egybeesik az elválasztási időszak kezdetével. A bölcsőde orvosának feladata, hogy nyomon kövesse, értékelje a gyermek fejlődését és táplálását, és ha kell, az illetékes háziorvossal egyeztetve változtasson az alkalmazott gyakorlaton.

A csecsemők bölcsődei és otthoni étkezése között ne legyen különbség. A bölcsődei étrendet ismertetni és egyeztetni kell a szülőkkel, hogy a szülők figyelembe vehessék a bölcsődében kapott ételféleségeket és mennyiségeket.

Valamennyi étkezés mennyisége, energia- és tápanyagértéke közel azonos legyen. Az elfogyasztott étel mennyisége a csecsemő igényéhez igazodjon.

Az étkezési szokások kialakítása

A helyes táplálkozás nem jelenti egyetlen étel vagy élelmiszer tilalmát sem, azonban célszerű egyeseket előnyben részesíteni, mások fogyasztását pedig csökkenteni.

Fontos a rendszeresség, a nyugodt étkezési környezet és az, hogy a felnőttek példát mutassanak. A gyermekek étkezési szokásait a családi minta, az elérhető élelmiszerek, az étkezések ritmusa és az ételek elkészítési módja egyaránt alakítja.

A táplálkozás az átlagokról szól, ezért nem szükséges pánikba esni, ha nem tökéletesen összeállított minden nap. A lényeg a sokféle tápanyag, sokféle étel, az arányok és a rendszeresség.

Bízzunk a gyermek jelzéseiben, és figyeljük az éhség, a jóllakottság, az étel elfogadásának és elutasításának jeleit. Ha a gyermek korlátozza az elfogyasztott ételek mennyiségét, növekedése eltér, vagy egyéb tünetei vannak, szakember segítségét kell kérni.

tags: #a #csecsemo #es #a #kisgyermek #korszeru