Miért kúszik a kisgyerek „mint a fóka”, és mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A „fókázó” kúszásnál a baba a lábaival rúgja magát előre, miközben a kézhasználat hiányzik vagy nem megfelelően kapcsolódik a mozgáshoz. Ez lehet átmeneti mozgásforma, amely a gyakorlással rendeződik, de ha a gyermek régóta, gyorsan és változatlanul így közlekedik, érdemes szakemberrel megvizsgáltatni.

A szabályos kúszás váltott kar- és lábmozgással történik: a jobb kar és a bal láb, illetve a bal kar és a jobb láb dolgozik együtt. A kúszás és a mászás nem csupán helyváltoztatás, hanem az izmok, az egyensúly, a szem-kéz koordináció, a test két oldalának összehangolása és az idegrendszeri érés szempontjából is fontos fejlődési állomás.

A kúszás és a mászás szerepe a fejlődésben

A nagymozgások nem csak a mozgást, a helyzetváltoztatást szolgálják. A kúszás és a mászás is utat nyit a világ megismeréséhez, a magasabb szintű értelmi, logikai készségek kialakulását szolgálják.

Tehát a kúszás és a mászás sokkal több információt ad a gyerekeknek a világról, mint gondolnánk. A kúszás és mászás során kialakulnak a keresztmozgások, amelyekkel a két agyfélteke közötti hídban sejtkapcsolódások jönnek létre.

A kúszás az első olyan mozgásforma, ahol összehangoltan, mégis külön-külön mozgásokat kell végezni az alsó és felső testfélnek, illetve a jobb és bal oldali végtagoknak. Ez a váltott mozgás elkezdi összehangolni a két agyfélteke működését, ami elengedhetetlen a nyelvi készségek fejlődéséhez.

A mászás szintén kulcsfontosságú a két agyfélteke közötti kapcsolat kialakítására, megerősítésére. Emellett az ellentétes kar-láb mozdulat úgynevezett keresztezett mozgásforma, ami a jobb és bal agyféltekének összehangolásában játszik szerepet.

A szabályos kúszás jellemzői

A kúszás egy olyan előrehaladó mozgásforma, amelyben a pici még a hasán csúszik, váltott kar- és lábmozgásokkal halad előre. A gyermek a lábujjaival és a térde segítségével tolja magát előre, ezzel gátolja a talpi markoló reflexet.

Szabályos a kúszás, amennyiben a medencéje lent van a földön, mellkasát elemelve tartja a mozgás során, alkaron támaszkodik, és onnan nyújtózik előre, miközben az ellentétes oldali alsó végtagját csípőben, térdben hajlítja oly módon, hogy a belső comb, lábszár belső fele és a belső talpél a talajt érinti, innen tolja el magát.

Normál esetben a szabályos kúszás megelőzi a mászást és 7 hónapos korra rutinosan, kommandózva, hason csúszva járja be a lakást, amit legalább 1 hónapon keresztül gyakorol a baba.

Mit jelent a „fókázás”?

Kúszásnál sokszor előfordul: páros kézzel kúszás, lábhasználat nincs - „fókázik”. Lábbal rúgja magát előre a baba, kézhasználat nincs.

Előfordulhat az is, hogy két kar egyszerre húz, csak az egyik láb rúg, a gyermek csak a jobb kar-bal láb használatával kúszik, vagy csak a bal kar-jobb láb használatával kúszik.

A baba tolathat hátrafelé, saját tengelye körül forogva kúszhat, vagy egyáltalán nem kúszik. Van olyan, hogy a gyermek az elején nem kúszik szabályosan, de ahogy megy az idő és gyakorolja, bejön a helyes mozgásforma.

Ha a gyermek régóta kúszik szabálytalanul és gyorsan műveli ezt a mozgást, akkor valószínű, hogy ez így is marad.

Mikor kezdődik a kúszás?

A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, ezért kisebb időbeli eltérések elfogadhatóak. A mozgásfejlődés nem verseny, és egy-egy hónap elcsúszása önmagában még nem feltétlenül jelent kóros eltérést.

A csecsemő helyes mozgásfejlődési sorrendje a következő: fejfordítás, hason fekve fejemelés, hason fekve alkaron támaszkodás, hason fekve tenyéren támaszkodás, oldalra fordulás, forgás hátról hasra és hasról hátra, kúszás, mászás, önálló felülés, kapaszkodva felállás és járás.

Kisebb időbeli eltérések elfogadhatóak, de a mozgások sorrendje nem cserélődhet fel. A sorrendiség folyamatos erősödést jelent az izomrendszernek és az ízületeknek, ugyanakkor optimális idegrendszeri érést fog eredményezni.

A kúszás előfeltételei

A kúszás nem egyik napról a másikra jelenik meg. A csecsemőnek korábban meg kell erősítenie a nyak, a vállöv, a hát, a törzs és a végtagok izmait, valamint ki kell alakulnia a megfelelő fej- és törzskontrollnak.

Hason fekve a gyermek először rövid ideig emeli és fordítja a fejét, majd alkaron támaszkodik. Később kialakul a tenyértámasz, a mellkas elemelése, a súlyáthelyezés, a forgás és a játékért való célirányos nyúlás.

Normál esetben a gyermek először alkaron támaszkodik, mindkét karján egyformán eloszlatva súlyát, így lehetséges, hogy fejét tudja emelni, később kialakul a teljes tenyértámasz.

Ha gyermekünk nem támaszkodik, akkor a fejét törzsizomból tartja, ez hosszútávon a hátizmok feszességéhez vezethet illetve a lapockazáró izmok is érintettek lehetnek. Ezen izmok feszessége akadályozhatják a gyermek mozgásfejlődését.

Mi akadályozhatja a kúszást?

A kúszás elmaradásának vagy szabálytalanságának többféle oka lehet. Nagy súlyú, „hurkás” babánál is kimaradhat a kúszás, mert a végtagjaik nem elég erősek ahhoz, hogy ekkora súlyt elmozdítsanak.

Laza izomtónusú babáknál is kimaradhat a kúszás, hisz a kar gyenge a kúszáshoz, de tapasztalataim szerint, gyakorlással nagy valószínűséggel behozható ez a mozgás.

Feszes izomtónusú babák kihagyhatják a kúszást és egyből a négykézláb helyzetet gyakorolják. Nem ritkán valamilyen csípő probléma is közrejátszhat, sokszor egy bakteriális fertőzés, ami véráram útján bekerül a csípőízületbe és gyulladást generál, vagy akár egy csípő fejlődési rendellenesség (csípő diszplázia).

A mozgásfejlődésben szerepet játszhatnak a fennmaradó primitív reflexek, az aszimmetrikus izomtónus, az ízületi lazaság vagy kötöttség, illetve az, ha a baba kevés lehetőséget kap a szabad mozgásra.

Gyakori kúszási eltérések

• Páros kézzel húzza magát előre.
• A lábait nem használja.
• A lábaival rúgja magát előre, miközben a kezeit nem használja.
• Egyszerre húzza előre mindkét karját.
• Csak az egyik lábával rugaszkodik el.
• Csak a jobb kar-bal láb vagy csak a bal kar-jobb láb dolgozik.
• Hátrafelé tolat.
• Saját tengelye körül forogva halad.
• A végtagokat aszimmetrikusan használja.
• Nem próbálkozik helyváltoztatással.

A mászás kialakulása

A négykézlábra állást ideálisan 8 hónaposan kezdik a gyerekek, ha minden korábbi fejlődési szakaszon áthaladtak. Bár a négykézláb ringatózás sok szülőt azzal a gondolattal ihlet meg, hogy „mindjárt mászni fog”, valójában ez egy fontos és időnként sokáig tartó művelet.

A négykézláb helyzetben a szemizmokat, az alsó- és felső testfelet, valamint a jobb és bal oldalt készítik elő a szabályos mászásra. A gyermek előre-hátra helyezi át a testsúlyát, vagyis hintázik, miközben erősíti a végtagjait.

A mászás jóval bonyolultabb művelet a kúszásnál, mivel a mászás bizonyos fázisaiban csak két ponton, az ellentétes kézen és térden, illetve lábszáron egyensúlyozik a gyerek.

A mászás nehezebb, mivel a gravitációt leküzdve kell a hasát megemelnie a földről, az új testhelyzetben kell megtanulnia a szemizmok helyes működtetését, megtalálnia az egyensúlyt.

A mászás lehetséges változatai

A klasszikus mászási póz fejlődése a térdeken és a kezeken való egyensúlyozási képesség elsajátításával indul. Eleinte csak egy-két mászó mozdulatot tesz és utána visszamegy kúszásba.

Jellemző az is, hogy a közelebbi játékokért mászik, viszont a távolabbi játékokért a jól begyakorolt kúszást választja. A mászás formája kezdetben változatos lehet, de az eltérő minták tartós fennállása esetén érdemes szakemberhez fordulni.

• A lábak mászó pozícióban vannak, a karok azonban még alkartámaszban maradnak.
• A gyermek ökölben tartott kézzel mászik.
• „Pattogó” mászás figyelhető meg.
• „Medvézés” során a karok tenyértámaszban vannak, a lábak pedig teljesen nyújtva maradnak.
• A gyermek kihagyja a mászást.
• Az egyik lábát oldalra kiteszi vagy talpra helyezi.
• A térdei nem a csípő alatt, hanem szélesebb terpeszben vannak.
• A súlypontja hátrahelyezett, szinte sarokülésben halad.
• A lábait riszálva teszi előre.

Amennyiben a kúszást kihagyta, az nem azt jelenti, hogy olyan erős és ügyes, hogy biztosan készen áll a mászásra. A kúszás készíti elő az agyat a mászáshoz szükséges bonyolult szervezési feladatokra.

Kimaradhat-e a kúszás vagy a mászás?

Nem feltétlenül lesz tanulási problémája annak a gyereknek, aki nem kúszott és/vagy mászott eleget, de ebben a fontos és érzékeny fejlődési fázisban zavar keletkezhet a reflexek közötti érzékeny egyensúlyban.

Előre nem lehet megmondani, hogy lesz-e tanulási nehézsége a gyermeknek. A kúszás vagy a mászás elmaradása önmagában nem jelenti azt, hogy a gyermeknek később diszlexiája, diszgráfiája vagy diszkalkuliája lesz.

A fejlődés szempontjából teljesen mindegy, hogy a baba csak kúszik és szinte teljesen kihagyja a mászást, rövid ideig kúszik, aztán megtanul mászni. A látszólag kimaradt mozgásformák sem maradnak ki teljesen feltétlenül.

Ha a kicsi tud kúszni, és elkezd felkapaszkodni, hogy fel tudjon állni, 1-1 alkalommal négykézláb is van, csak éppen ez nem érdekli annyira, ezért szépen visszafekszik a megszokott pózba, tehát ilyenkor is képes a mászásra, csak éppen nem érdekli - ez nem jelenti azt, hogy kimaradt volna a mászás, később még visszatérhet rá.

Mikor jelezhet problémát a fókázó kúszás?

Érdemes szakemberhez fordulni, ha a baba tartósan és kizárólag szabálytalan mintával közlekedik. Már az elején érdemes szakembert keresni, mert a berögződött mozgásformát nehezebb megváltoztatni.

• 7 hónaposan még nem mutatja a kúszás jeleit.
• 7 hónaposan nem forog körbe a hasán.
• 6 hónapos kor körül gyakran négykézlábra áll, de még nem tud kúszni és/vagy forogni.
• Hason csak úgy tud játékért nyúlni, ha mindkét kezét megemeli.
• Nem helyezi át a testsúlyát az egyik alkarra.
• A mozgás tartósan aszimmetrikus.
• A gyermek inaktív, keveset mozog.
• Nem szeret hason játszani.
• A mozgásfejlődés megreked a kúszás szintjén.
• 8 hónaposan még semmilyen irányba nem próbál kúszni: sem körbe-körbe, sem hátrafelé, sem előre.

Az otthoni környezet szerepe

A hason fekvés fontos lehetőség a kúszáshoz és mászáshoz szükséges izmok megerősítésére. Legyen sokat hason, legyen benne öröme, sikerélménye!

Ha nem szeret hason lenni a babád, kérdezz meg egy szakembert, hogyan tudsz neki segíteni benne, hogy komfortos legyen. A játékokat érdemes a látóterébe helyezni, esetleg a kezeivel megérintetni azokat.

A nyugodt és letisztult környezet támogatja a gyermek mozgásigényét és fejleszti a játéktevékenységét. A túl sok játék nem motiváló a mozgásra, sem a rendkívül színes játszószőnyeg, hiszen az is érdekes lehet, ha csak nézegeti, matat rajta.

Ha a háttérben folyton megy a tv vagy a tablet-en a mese, az kiszolgálhatja az érdeklődését: anélkül kap izgalmas információkat, hogy tenni kéne érte valamit. A nyugodt környezet és a szabad mozgástér jobban ösztönzi a felfedezést.

Hogyan támogathatja a szülő a mozgásfejlődést?

Amikor csak lehetőség van rá, ne a pihenőszékben, a rácsos ágyban vagy a járókában legyen korlátozva. Hagyd, hogy felfedezze a környezetét!

Ne ültesd sokat megtámasztva, csak amennyit feltétlenül szükséges, például evéshez. A babát nem ültetjük stabil felületen mindaddig, amíg ő maga ki nem ül.

Nem érdemes kitámasztani őket párnákkal sem. Ha túl sokat ültetjük, az jelentősen lassíthatja a csecsemő mozgásfejlődését is, hiszen ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal, és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.

Játszatok olyan játékokat, amik ösztönzik a mozgásra: 6-7 hónaposan már meg lehet tanítani rá, hogy gurítsa vagy dobja vissza a kislabdát, ezzel kénytelen az egyik kezét elemelni a földről és közben a másikra támaszkodni.

Guríthattok kisautót is. Hagyd mozogni, de semmit sem szabad erőltetni.

Az ülést, állást, járást nem szabad erőltetni. Ha nem önmagától, saját izomerejéből ül fel vagy áll fel a gyermekünk, teljesen máshova kerül az ízületek terhelése.

Ne tedd bébikompba, mert ez meggátolja abban, hogy magától, segédeszköz nélkül akarjon haladni. A mozgásfejlődés támogatásának alapja a szabad, biztonságos padlón töltött idő.

A mozgásfejlődés további fontos állomásai

A mászó helyzetből való önálló felülés általában 9-10 hónapos korban jelenik meg. A legtöbb esetben a csecsemő a négykézláb helyzetből szokott kiülni, és onnan helyezkedik szabályos ülésbe.

Fontos, hogy a babának kifejlett legyen a fej- és törzskontrollja, illetve az egyensúlya is valamilyen szinten. A helyes ülőhelyzet ülőgumón ülve, egyenes háttal, leengedett vállakkal alakul ki.

A gyermek négykézláb helyzetből térdel fel, és onnan húzza magát fel állásba, de van olyan is, hogy kimarad a mászás és kúszó pozícióból kapaszkodik fel.

Felálláskor a gyermek még nagyon ingatag, egyensúlya még fejletlen. A széles alapú állás és a kifelé forduló lábfej kezdetben normális lehet, de ezeknek napról napra, hétről hétre változniuk kell, ahogy a baba egyre többet gyakorolja a mozgást.

Az első lépésektől a teljesen önálló szabályos járás akár hónapokig is eltarthat. Nem kell megijednünk, ha a kisgyermek 12 hónaposan még nem jár önállóan, ám ha 18 hónapos koráig elkezdi az önálló járást, és azt szabályosan kivitelezi, teljesen időben van.

Mit figyeljünk a mozgás minőségén?

Nemcsak azt fontos megfigyelni, hogy a gyermek eléri-e az adott mozgásformát, hanem azt is, hogyan hajtja végre. A szabályos mozgás fokozatosan egyre összehangoltabbá, szimmetrikusabbá és hatékonyabbá válik.

• A gyermek mindkét oldalát hasonlóan használja.
• A fejét mindkét irányba könnyedén fordítja.
• A kúszás váltott kar- és lábmozgással történik.
• A négykézláb helyzetben a tenyerek nyitva vannak, a könyökök nyújtottak.
• A térdek a csípő alatt, a lábak párhuzamosan helyezkednek el.
• A mászás során a törzs nem gömbölyödik túlzottan.
• A gyermek képes a mozgásformák között váltani.
• A mozgás nem tartósan merev, erőltetett vagy koordinálatlan.

Figyelemfelkeltő, ha a gyermek csak az egyik oldalán fordul, csak egy irányba tekint, a törzse ferde, gyakran hátrafeszíti magát, a kezeit ökölben tartja, vagy mozgás közben tartósan aszimmetrikus.

Mikor kérjünk segítséget?

Ha a mozgásfejlődésben elakadást tapasztalunk, késik egy-egy mozgásforma 1-2 hónapot, vagy adott mozgásformát megfelelő időben, de nem megfelelő minőségben végez, érdemes szakemberhez fordulnunk.

Először a területileg illetékes védőnőhöz és házi gyermekorvoshoz forduljunk. Az ő javaslatuk alapján gyermekneurológushoz vagy fejlődésneurológushoz lehet fordulni.

A neurológus javaslata alapján szóba jöhet speciális manuális technikát alkalmazó gyógytornász, gyermekgyógytornász, területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat vagy korai fejlesztő központ.

Komplex szemléletre van szükség, adott esetben egyéb szakember, orvosi kivizsgálás is szükségessé válhat, akár csak komolyabb problémák kizárása érdekében.

A vizsgálat során feltárt lehetséges háttértényezők

Amikor egy család azzal a problémával érkezik, hogy 11 hónapos, de még nem mászik és nem áll fel, akkor nem kezdem el gondolkodás nélkül a mászás és állás felé terelni a gyereket. Meg kell vizsgálnunk, hogy minden alapkészséget megszerzett-e a gyerek.

A vizsgálat során figyelmet kap a spontán mozgás, a szimmetria, az ízületek mozgása, az izomtónus, a primitív reflexek működése és a csípő körüli terület állapota.

Csecsemőkorban még nincsen kézdominancia, így azt szeretjük, ha mind a forgás, mind a tárgyak után való nyúlás szimmetrikusan történik. Aszimmetria fennmaradhat egy méhen belüli téraránytalanság miatt is, de akár az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex egyik oldalon fokozottabb aktiválódásának következtében is.

Ha valamelyik aszimmetrikus tónusos nyaki reflex fokozottabban jelen van, vagy bizonyos izmok tónusosabbak, ízületek kötöttebbek vagy gyengébbek, ezek mind-mind megnehezítik a mozgásfejlődés zavartalan lejátszódását.

Mit tehet a szülő, ha eltérést észlel?

1-3 hónapos életkorban a csecsemő fejének és törzsének helyzetét érdemes figyelnünk. Figyelemfelkeltő, ha csak egy irányba tekint, esetleg oldalra billenti a fejét, törzsét is oldalirányba hozza.

A kevésbé preferált oldal felől próbáljon neki kontrasztos játékokat mutatni. Fejét próbálja mindig középre igazítani.

4-5 hónapos életkorban hason eleinte alkaron, majd nyújtott könyökkel, elemelt mellkassal támaszkodik, vállait leengedve, nyitott tenyérrel. Ha nem akarja kezeit maga elé hozni, nem akarja megfogni a játékokat, ez ebben a korban igen figyelemfelkeltő.

6 hónapos korban érdemes odafigyelnünk, ha a gyermek nem fordul hátról hasra, és vissza, vagy nem is próbálkozik. Figyelmeztető lehet az is, ha belefeszít vagy belehomorít a törzsébe, fejét és felső végtagjait hátrafeszíti.

7-9 hónapos korban a gyermeknek érdemes sokat a földön lennie, nagy mozgástérrel. Ha a kúszás nem szabályos, például mindkét kézzel húzza magát, az alsó végtagjaival nem rugaszkodik el, vagy aszimmetrikusan használja a végtagjait, érdemes szakembert felkeresni.

8-10 hónaposan a baba négykézlábra áll, mindkét tenyere nyitva, könyöke nyújtva, lábai párhuzamosak, térdei a csípő alatt helyezkednek el, majd előre-hátra helyezi át a testsúlyát.

10-11 hónapos korban a csecsemő felül, feltérdel, esetleg kapaszkodva feláll. Ha nem ül önállóan, nem mászik, vagy a mozgásformákat szabálytalanul hajtja végre, érdemes szakemberhez fordulnunk.

Amennyire lehet, érdemes segíteni azzal a babát, ha motiváljuk, mozgatjuk, tornáztatjuk picit, de semmit sem szabad erőltetni.

Miért fontos az egyéni megfigyelés?

A humán mozgásfejlődés előre meghatározott program szerint halad. Ha homokszem kerül a gépezetbe, egy-egy lépcsőfok kimaradhat, túl rövid vagy túl hosszú lehet, vagy nem megfelelő minőségben mehet végbe.

Ennek az a veszélye, hogy az alaptudás hiányos, az erre épülő készségek stabilitása veszélyeztetett. Ugyanakkor nem minden eltérés jelent betegséget, és nem minden kimaradt vagy rövid ideig gyakorolt mozgás vezet későbbi problémához.

Kisgyermekkorban a szükséges ismeretanyag nem olyan szerteágazó, mint később, az óvodás- és iskoláskorban, ezért a nem megfelelő fejlődés negatív hatásai nem mindig ütköznek ki.

Az életkor, a fejlettségi szint és az egészségügyi vizsgálat együtt adhat megfelelő támpontot annak megítéléséhez, hogy a gyermeknek szüksége van-e további segítségre.

A szülő feladata nem az, hogy összehasonlítsa gyermekét más babákkal, hanem hogy biztosítsa a szabad mozgás lehetőségét, figyelje a mozgás minőségét, és eltérés vagy bizonytalanság esetén időben kérjen segítséget.

tags: #a #kisgyerek #kuszik #mint #a #foka