Angliában egy magyar férfi és élettársa összesen hat és fél év börtönbüntetést kapott, miután kiderült, hogy a nő három hónapos gyermekének eltört a karja, a bordája, az egyik combcsontja és a lábszára. A bíróság szerint a csecsemő sérülései mindegyike rendkívül nagy erőbehatás következménye volt, és azonnali, szélsőséges fájdalmat okozott.
A 34 éves Német Tamás három és fél évet, a 26 éves Répási Orsolya pedig három évet kapott. A bíróság nem tudta megállapítani, hogy együtt vagy külön követték el a bántalmazást, illetve ha külön, akkor pontosan melyikük törte el a gyermek végtagjait, de úgy ítélte meg, hogy együtt éltek, ezért mindkettőjüknek tudnia kellett a kisgyermek szenvedéséről.
A csecsemő több súlyos sérülést szenvedett
A helyi sajtó az ottani szokásrendnek megfelelően nevesítette Német Tamást és Répási Orsolyát, és fényképeket is közzétett róluk. A bíróság előtt ismertetett bizonyítékok szerint a három hónapos gyermeknek eltört a karja, a bordája, az egyik combcsontja és a lábszára.
A per során bemutatott bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a sérülések mindegyikéhez rendkívül nagy erőkifejtésre volt szükség, és mindegyik azonnali és szélsőséges fájdalmat okozott a csecsemőnek. A bíróság szerint a gyermek olyan súlyos bántalmazást szenvedett el, amelynek következményeivel mindkét vádlott tisztában lehetett.
Először egymásra hárították a felelősséget
A bíró az ítélethirdetés során felidézte, hogy a pár először hazudott a hatóságoknak a sérülések keletkezéséről. Amikor azonban már lehetetlenné vált a szándékosság tagadása, mindketten a másikat vádolták az erőszak elkövetésével.
A bíróság nem tudta megállapítani, hogy a sérüléseket együtt okozták-e, vagy külön-külön bántalmazták a csecsemőt. Azt sem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy ha külön követték el a bántalmazást, pontosan melyikük törte el a gyermek végtagjait.
Mivel együtt éltek, tudniuk kellett arról, hogy a gyermek milyen szenvedéseknek van kitéve. A bíróság szerint a közbelépés elmulasztása is bűncselekménynek minősült ebben az ügyben, ezért mindkettőjüket felelősségre vonták.
A bíróság szerint nem mutattak megbánást
A bíróság figyelembe vette azt is, hogy a vádlottak a megbánás semmilyen jelét nem mutatták. Sem a férfi, sem a nő nem mutatott érzelmeket az ítélethirdetés alatt, a törvényszék előtt még nevetgéltek is.
Az egyik esküdt viszont elsírta magát. A bíró kiemelte, hogy vannak olyan kegyetlenkedések, amelyeknek elkövetői korlátozottan tudják csak felmérni tetteik következményeit, de ebben az esetben erről szó sem volt.
A bíró szerint a két vádlott tudatában volt annak, mit tesz, majd ravaszul hazudtak a történtekről. Ez súlyosbította a helyzetüket az ítélet meghozatalakor.
Német Tamás korábban is elítélték gyermekbántalmazás miatt
Német Tamást korábban Magyarországon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték gyermekbántalmazás miatt. A 2006-os esetben egy csecsemőnek megrepedt a koponyája és eltört egy bordája.
Angliai élettársa azt állította, hogy erről nem tudott. A kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor a nő már terhes volt valaki mástól.
A bíró azt mondta, nem emlékszik olyan esetre, hogy valakit kétszer ítéljenek el hasonló ügyben. Német Tamás három és fél év börtönt, Répási Orsolya pedig három év szabadságvesztést kapott.
Más angliai ügyekben is magyar állampolgárok érintettek
Az Angliában történt gyermekbántalmazási ügy mellett több más, magyarokat érintő súlyos bűncselekményről is beszámoltak. Az angliai Cambridgeshire megyében egy kisgyerek egy krokodilok számára kialakított kifutóba került a Johnson’s of Old Hurst állatkertben.
A rendőrséget helyi idő szerint 13:24-kor riasztották, miután bejelentés érkezett arról, hogy egy kisgyerek a krokodilok kifutójába került. A rendőrség emberölési kísérlet miatt őrizetbe vett egy 30 éves norfolki férfit.
A gyerek és a férfi nem ismerték egymást. A helyiek beszámolói szerint az állatkert tulajdonosának felesége, Tracey Johnson habozás nélkül a kifutóba ugrott, hogy kimentse a gyereket.
A kisfiú súlyos sérüléseket szenvedett, sajtóértesülések szerint eltört a karja és a medencéje is. Mentőhelikopterrel szállították kórházba, állapota kritikus, de stabil volt.
Az állatkert közölte, hogy az incidens miatt a krokodilházat határozatlan időre bezárják. A helyieket sokkolták a történtek, és többen hangsúlyozták, hogy a park betartja a biztonsági előírásokat, így továbbra is rejtély, hogyan történhetett meg mindez.
A rendőrség nagy erőkkel nyomozott, és arra kért mindenkit, hogy tartózkodjon a találgatásoktól.
Magyar férfit késeltek halálra Barnsleyban
Meghalt egy magyar férfi, miután szíven szúrták az angliai Barnsley városközpontjában. A Dél-Yorkshire-i rendőrök a 28 éves férfi holttestére augusztus 9-én találtak, miután a barnsley-i városközponthoz riasztották őket.
Dániel mellkasán egyetlen szúrt sebet találtak, és ugyan még sikerült kórházba szállítani, de ott nem sokkal később meghalt - közölte a rendőrség szóvivője. A férfit Váradi Dánielként azonosították.
A gyilkossággal egy szintén magyar, mindössze 21 éves férfit gyanúsítottak meg, aki szintén Barnsleyban élt. A rendőrök elfogták és őrizetbe vették.
Az áldozat legközelebbi barátja szerint a tragédia hátterében féltékenység állt. Dániel nemrég összejött egy lánnyal, akinek a volt barátja a gyanú szerint féltékenységből szúrta le.
„Már előtte üzenetben megfenyegette, hogy elvágja a torkát, de nem vette komolyan” - mondta a barát. Dániel négy éve ment ki Angliába szerencsét próbálni egy barátjával, akivel később ugyan már egy órányi távolságra laktak egymástól, de továbbra is tartották a kapcsolatot.
Dániel szülei meghaltak, Ózdról ment ki munkát vállalni Angliába. Két gyermeke Magyarországon maradt az édesanyjukkal.
Kettős gyilkosság miatt kerestek egy férfit Lincolnshire-ben
A rendőrség nagy erőkkel kereste azt a 29 éves férfit, aki megalapozottan gyanúsítható volt azzal, hogy hétfő este kegyetlen módon meggyilkolt egy fiatal nőt és kisgyerekét az angliai Lincolnshire-ben.
A mentőket a szomszédok riasztották az egyik lincolnshire-i lakáshoz, miután sikoltozásokat hallottak. A kiérkező mentők azonban már csak arra tudták kérni a rendőrséget, hogy vonuljon a helyszínre, ugyanis a nőt és kisgyerekét holtan találták a lakásban.
„Sajnos a kollégák a helyszínen egy fiatal nőt és gyerekét holtan találták meg. Nagy erőkkel nyomozunk a brutális kettős gyilkossággal alaposan gyanúsítható 29 éves Daniel Boulton után, akinek megtalálásában a lakosság segítségét kérjük” - közölte a Lincolnshire-i rendőrség.
A férfi fotóját is közzétették a brit rendőrség közösségi oldalán. Azt azonban egyelőre nem közölték, hogy milyen viszonyban volt az áldozatokkal, és milyen módon végzett velük.
Halálos gázolás után négy év börtön
Egy 38 éves magyar férfi, Hegedűs Gábor, Szilveszterkor egy Peugeot 807-tel gázolt halálra egy 12 éves lányt és 11 éves unokatestvérét, majd továbbhajtott. A férfi gyorsan hajtott, nem volt jogosítványa, és egy fals alibivel is megpróbálta félrevezetni a hatóságokat.
A Csehországból bevándorolt, 12 éves Helina Kotlarovát és a 11 éves Zaneta Krokovát a Manchester közelében található Oldham egyik utcáján gázolta el. Helina a szemközti sávba zuhant, ahol egy másik autó is elütötte, és a helyszínen meghalt.
Unokatestvére mintegy húsz métert repült, majd két nappal később a kórházban hunyt el. A 30 mérföld/órás sebességkorlátozás ellenére Hegedűs 40 mérfölddel hajtott az utcán, a bíróság szerint azonban legalább 29 mérfölddel ment, amikor elgázolta a fiatal lányokat.
Miután elütötte a gyerekeket, beletaposott a gázba, majd mások segítségével megszabadult a Peugeot-jától, és bejelentette, hogy ellopták. A térfigyelő kamerák felvételei alapján azonban azonosították, és másnap elfogták.
A felvételek elemzése után a bíróság arra jutott, hogy Hegedűs legfeljebb gondatlanul, de nem veszélyesen vezetett. A baleset oka volt az is, hogy a lányok egy szemből érkező mikrobusz takarásában léptek le az útra, ezért a sofőr mindössze két másodpercre láthatta őket.
Hegedűst négy év börtönre ítélték, emellett öt évre eltiltották a járművezetéstől. Három bűntársát is letöltendő börtönre ítélték: Orsós Dávid húsz, Pető Zoltán pedig huszonöt hónapos szabadságvesztést kapott, mert segítettek eltüntetni a bizonyítékokat.
Kalanyos János, aki fals alibivel segítette Hegedűst, huszonegy hónap börtönt kapott. A bíró az ítélethirdetés után azt javasolta, hogy az összes elítéltet toloncolják ki az országból, amint letöltötték a büntetésüket.
Magyar emberkereskedő hálózat működött Angliában
Angliában éveken át működött egy kiterjedt magyar hálózat, amely munkát és szállást ígérve csábított ki embereket, majd kiszolgáltatott helyzetben tartotta őket. Az áldozatok nappal dolgoztak, éjszaka patkányok közt forgolódtak, a megkeresett pénzüket pedig mások tették zsebre.
Az embereket fizetség nélkül dolgoztatták hagymaföldeken, kerítések bontásán, gyümölcsválogatásban vagy futószalag mellett, hajnaltól késő estig. Közben elvették a fizetésüket és a nekik járó állami segélyeket, valamint kimerítették a bankszámláik hitelkeretét.
A rendszer nagyon hasonlított ahhoz a kanadai emberkereskedő hálózathoz, amelyet szintén magyarok építettek ki és működtettek, és amely emberek tucatjait tartotta lényegében rabszolgasorban éveken át. Kanadában lebuktak a bűnözők, ügyükben a Torontóhoz közeli Hamilton város bírósága mondta ki az utolsó ítéletet.
Angliában azonban zavartalanul működött egy, szoros kanadai kapcsolatokkal rendelkező magyar szervezet. Az áldozatok száma feltehetően több száz lehetett.
Így csábították ki a munkásokat
Az egész azzal kezdődött, hogy 2009 nyarán egy ismerős azt mondta Lászlónak: munkát tud szerezni neki Angliában. Szállást és ellátást ígért, valamint napi 40 font, körülbelül 14 ezer forint fizetést.
László nem beszélt angolul, de olyan szegény volt Magyarországon, hogy megragadta a lehetőséget. Nem telt bele két hét, és nyolcadmagával az éjszaka közepén egy lepusztult Ford Transitba ültették, majd elindultak Anglia felé.
A 43 éves férfi így csatlakozott azoknak a munkásoknak a sorához, akik végül átverve és kisemmizve találták magukat brit vidéki városok bérelt házaiban. Munkát ígértek nekik, ehelyett fizetség nélkül dolgoztatták őket.
Többségüket először ugyanannak a dunántúli falunak az egyik házába vitték, ahol meg kellett várniuk, amíg akad hely egy charterjáratra, vagy elindul velük egy autó Anglia felé. Az érintett férfiak mindegyike először Dewsburybe került, onnan vitték őket dolgozni különböző angol városokba.
Dewsburyből Wolverhamptonba vitték őket
„Calais-ból komppal keltünk át, akkor már nem volt kiszállás. Négy-ötszáz kilométert mentünk még Dewsburybe” - magyarázta László.
Dewsbury viszonylag szegény és nem különösebben mutatós, de valószerűtlenül zöld mezőkkel körülvett yorkshire-i kisváros, hatvan kilométerre északkeletre Manchestertől. Itt egy pakisztániaktól bérelt házban helyezték el a frissen érkezett munkásokat 2009 őszén.
László úgy emlékezett, hogy mire odaértek, már nyolc-tíz munkás lakott a házban. Amikor kérdezősködött, mindig csak annyit válaszoltak: „meglátod, jó lesz”.
Három napig laktak a kétszintes házban, majd néhányukat egy másik városba, a Birminghamhez közeli Wolverhamptonba vitték. László itt töltötte a következő csaknem egy évet egy pakisztáni tulajdonostól bérelt, háromszobás házban.
Negyvenhárman laktak három szobában
„Volt, amikor 43-an laktunk ott. Nem volt matrac a földön, csak pokrócok. A kádban, a konyhában, a hallban is aludtak, volt olyan szoba, ahol húszan laktak. Mindig azt ígérgették nekünk, hogy nemsokára jobb lesz” - mondta László.
A munkásoknak nem biztosítottak megfelelő alvóhelyet vagy emberhez méltó körülményeket. A házban egyszerre több tucat ember zsúfolódott össze, miközben a lakók folyamatosan cserélődtek.
Legtöbbször a főnök fiai vigyáztak rájuk és hajnalban, öt órakor vitték őket dolgozni. A főnök egy dunántúli származású, összeszokott bűnözőcsoporttá alakult magyar család feje volt, akit mindenki csak a becenevén ismert.
Feketén dolgoztak, fizetést nem kaptak
Először a hegyekben szedtek borsót napi tíz órán keresztül. „Az első hetünk végén a főnök fia kapta a pénzünket, vagy 1200 fontot. Ebből ezret levont a pakisztáni főbérlő valami tartozás miatt, maradt 200 hat emberre, de ebből is egy csomót eljátszott ez a huszonéves gyerek.”
„Ő KFC-be járt, mi meg naponta egyszer ettünk. Csak a 25 pennys babkonzervre tellett.” A munkások ekkor már biztosak voltak benne, hogy valami nincs rendben.
László később hagymaföldeken is dolgozott arab munkaadóknak, majd Wolverhampton határában egy papírgyárban lengyel főnököknek. A munkát mindig feketén végezték, és mindig fizetés nélkül.
A legolcsóbb kenyeret ették naponta egyszer, de előfordult, hogy két napig semmit sem kaptak. „Sokan megszöktek, most kukáznak valahol. Sokat cserélődtek az emberek” - mondta László.
Bankszámlákat nyitottak az áldozatok nevére
Egy hét után a főnök üzent a fiának, hogy mindenkinek bankszámlát kell nyitnia. Egyenként elvitték őket a Lloyds TSB helyi fiókjába, a PIN-kódot és a bankkártyát pedig később postán küldték ki.
„Mi ezt nem is láttuk, a főnök valamelyik fia vette át, amikor kihozta a postás” - mondta László. Tudomása szerint a kártyákhoz tartozó hitelkeretet ezután kimerítették.
László fél év alatt körülbelül kétszáz munkást látott hosszabb-rövidebb időre a házban. Mindegyiküknek ugyanarra a címre nyitottak bankszámlát a Lloyds Banknál.
A férfi nem értette, hogyan lehetséges, hogy a bankban senkinek nem tűnt fel: több száz ember lakik ugyanazon a címen, ráadásul valamennyi bankkártya hitelkeretét kimerítették a főnökök. „Reggelenként a postaláda tele volt fizetési felszólításokkal” - mondta.
Segélyeket is igényeltek a nevükben
László csak később tudta meg, hogy az ő nevén 2000 font tartozás volt. A brit társadalombiztosítás pedig úgy utalta a különféle szociális segélyeket a számlájára, hogy azt hitte, két kiskorú fia van, akiket el kell tartania.
„Ezt a pénzt sem láttam soha” - mondta. A pénzügyi visszaélések így nemcsak a munkabérek elvételére korlátozódtak, hanem a bankszámlákhoz kapcsolódó hitelkeretek és az állami támogatások felhasználására is kiterjedtek.
A wolverhamptoni Lloyds TSB-fiókban meglepetten hallgatták a történetet, és azt mondták, hogy az esetet a bank csalási csoportja ki fogja vizsgálni. Információk szerint a probléma korábban sem volt ismeretlen előttük.
Szigorítottak a bankszámlanyitás szabályain
Sok kelet-európai, köztük magyar nemzetiségű bevándorló élt a városban, akik a bankban is megjelentek ügyfélként. Egy idő után azonban egyre több számlanyitási kérelmet utasítottak el.
A bank központi döntése nyomán megváltozott a rendszer: már nem nyithatott bankszámlát akárki, aki rendelkezett személyi igazolvánnyal. Olyan irattal kellett igazolni, hogy valóban azon a címen lakik, amelyet megadott, például egy villanyszámlával, és fel kellett mutatnia egy igazoló levelet a leendő munkaadójától.
A bank azt várta a változtatástól, hogy csökkennek a visszaélések és a csalások.
Patkányok, szemét és ágyi poloskák a házban
A tömegszállássá alakított házat a szomszédok elől is egyre nehezebben lehetett elrejteni. A munkásokat szigorúan irányították, mikor és hogyan hagyhatják el az épületet.
„Amikor reggel jött az autó, hogy vigyen minket dolgozni, egyesével kellett kimenni a házból, hogy ne tűnjön fel. Este párosával, a háztól messzebb tettek ki minket, és mindig várni kellett egy kicsit, hogy ne egyszerre menjünk be.”
A hátsó udvarban három méter magasan gyűlt a szemét. A főbérlő egyszer arra kérte őket, hogy éjszaka szórják el a hulladékot, mert a szomszéd feljelentette.
Ezután megjelentek a patkányok. „Azokat kergettük éjszakánként” - emlékezett vissza László.
Később az ágyi poloskák okoztak állandó kellemetlenséget. Kiirtani nem tudták őket, a munkások csak vakaróztak. Ha panaszkodtak, László szerint mindig ugyanaz volt a válasz: „Taposd el, tesókám!”
Fenyegetéssel és erőszakkal tartották őket kordában
A fizikai erőszak az érintett férfiak elmondása szerint ritka volt, de a fenyegetettség érzése állandó maradt. A veréssel fenyegetés mindennapos volt, és gyakran elhangzott az is, hogy „kitépem a vesédet”.
László szerint részben az állandó ígérgetés, részben a fenyegetettség és a félelem tartotta ott az emberek többségét. Egy idő után már minden apróbb jutalomnak - néhány fontnak vagy egy szelet kenyérnek - örültek.
Hetente egyszer vagy kétszer kannában olcsó cidert hoztak nekik, amelytől be lehetett rúgni. László szerint ennek az volt az értelme, hogy a munkásokat meggyőzzék arról: „mégis szép az élet”.
„Kaját egyszer hoztak ajándékba, karácsony után. Azért se fizettek, csak kitolták a boltból az önkiszolgáló kasszánál” - mondta László. Ennek nem volt szemtanúja, de hasonló eseteket több másik áldozat is említett.
Nem engedték ki őket az utcára
A munkások egy részét szegény, lecsúszott emberek vagy hajléktalanok alkották, de több forrás szerint sokan olyan kisstílű bűnözők voltak, akiket Magyarországon keresett a rendőrség.
Ők azért mentek Angliába dolgozni, mert ott menedéket találtak, és még akkor is „örömmel vannak kint”, ha a munkáért egy pennyt sem kaptak. Legfeljebb apró juttatásokban részesültek, például egy tréningruhát, egy kilogramm kávét vagy egy olcsó órát kaptak.
„Valahol ez menedék nekik” - magyarázta az egyik forrás. Az ilyen embereket nem kellett külön őrizni, a többieket azonban folyamatosan figyelték.
„Nem tudsz elmenni, áll egy kocsi a házak előtt, benne pár tagbaszakadt ember. Egyszer ki akartam menni cigizni az ajtó elé, de azonnal tereltek befelé” - emlékezett vissza Tamás.
József azt mondta, az első két hónapban ki sem engedték az utcára, mert azt mondták neki, hogy el fog tévedni. A személyi igazolványát is le kellett adnia, hogy „el ne veszítse”.
Aki lázadt, azt elvitték vagy megverték
László szerint aki nem akart dolgozni, azt megverték. „Csak úgy kisétálni” nem lehetett, a felügyelők folyamatosan ellenőrizték a munkásokat.
„Aki lázadó típus volt, arról megérezték, és egy-két hét múlva vitték Magyarországra” - állította. Ugyanez történt szerinte azzal a munkással is, aki súlyosan megbetegedett és rövid idő alatt húsz kilogrammot fogyott.
„Hazavitték, azóta nem láttam.” A beszámolók szerint az emberek egyik napról a másikra eltűnhettek a hálózatból, és a többiek nem kaptak tájékoztatást arról, mi történt velük.
Embereket cseréltek és adtak tovább
László szerint a főnök fiai és rokonaik minden héten más autóval jártak kaszinóba. Esténként gyakran érkeztek hozzájuk családi barátok Londonból, Dewsburyből és Sheffieldből.
Egy-egy ilyen buli után néhány munkás „házat cserélt”. László szerint ez azt jelentette, hogy a főnök éjszaka alkut kötött, és „eladta” az embert a barátjának, ha annak valamelyik ügyesebb munkására volt szüksége.
A hálózat így nemcsak munkát és pénzt osztott be, hanem az emberek mozgását és elhelyezését is ellenőrizte. A munkások egyik helyről a másikra kerültek, miközben kiszolgáltatott helyzetük változatlan maradt.
Bolti lopásokra is használtak fiatalokat
Tibor azt mondta, találkozott három tatabányai tizenéves fiúval, akiket azért hoztak Angliába, mert profi bolti és zsebtolvajok voltak.
A fiúk pontosan tudták, hogyan lehet az önkiszolgáló pénztáraknál egész bevásárlókocsinyi árut kivinni úgy, hogy az ne tűnjön fel. „Ők csak ezzel foglalkoztak, loptak nekünk kaját” - magyarázta Tibor.
László szerint a hálózat egyes tagjai a munkások ellátását is ilyen módon oldották meg. A munkások kiszolgáltatottságát az is növelte, hogy a pénzüket elvették, miközben élelmiszerhez csak korlátozottan jutottak.
László egy év után megszökött
László és egyik társa körülbelül egy év után úgy döntöttek, hogy megszöknek. Korábban többször elejtették a felvigyázók előtt, hogy egyre gyakrabban jár a háznál a rendőrség.
Egyszer valóban megjelentek a rendőrök, és az egyik kisfőnök után érdeklődtek. Ezután elkezdték kiüríteni a bérelt házat, egyre kevesebb munkás lakott ott, a bandatagok pedig már csak „lótifutikat” küldtek maguk helyett, hogy begyűjtsék a heti fizetést.
2010 augusztusának egyik hajnalán László és társa kimászott a kerítésen, majd egyenesen a helyi rendőrkapitányságra ment. Részletes vallomást tettek a wolverhamptoni rendőrségnek, és még egy piramist is rajzoltak a banda felépítéséről, valamint a tagokat összekötő rokoni szálakról.
A rendőrség hotelben védte a megszökött férfiakat
A rendőrök mindkettőjüket egy hotelbe vitték, és vigyáztak rájuk. László szerint erre szükség is volt, mert a banda már reggel keresni kezdte őket.
„Felhívtak telefonon, én meg mondtam, hogy berúgtunk egy parkban, és józanodunk. Közben a rendőrségen voltunk.”
László szerint a rendőrök azt mondták, hogy a bandatagok egy részét már ismerték, de nem volt olyan kiindulópontjuk, amely alapján felléphettek volna ellenük.
Az ügyben nyomozást indított a területileg illetékes West Midlands Police. A két férfi védelméhez segítséget kértek a londoni Metropolitan Police-tól is.
A nyomozásról kevés részletet közöltek
Az ügyben 2012-ben is folyt a nyomozás. A wolverhamptoni rendőrségen az ügyeletes tiszt megerősítette, hogy az eljárás még tart, de ennél többet nem árult el.
A nyomozást vezető rendőrtiszt nem válaszolt a kérdésekre, ezért nem volt világos, történt-e konkrét intézkedés, például letartóztatás az ügyben.
A londoni Metropolitan Police emberkereskedelmi részlegének nyomozója, Kevin Hyland megerősítette, hogy részt vettek a magyar áldozatok védelmének megszervezésében. A West Midlands Police az ő segítségüket kérte.
Hyland szerint ugyanakkor a nyomozásba nem szálltak be, részben azért, mert az ügynek nem volt londoni szála, ezért nem tartozott a Metropolitan Police illetékességi területéhez.
A nyomozó nem hallott arról, hogy addig letartóztatások történtek volna, de hozzátette: a rendőrségek azért is szűkszavúak, mert a részletek nyilvánosságra hozatala meghiúsíthatja egy-egy akció sikerét.
Menedékhelyeken bújtatták az áldozatokat
Több városban, köztük Londonban, különböző menedékhelyeken helyezték el Lászlót és társát. Az egyik menedékhely vezetője megerősítette, hogy egy időre több magyar állampolgárt is elrejtettek, akik emberkereskedelem áldozatai voltak.
A menedékhely vezetője azt kérte, hogy még a szervezet nevét se hozzák nyilvánosságra, mert nem szeretné, ha bármilyen bűnszervezet tudomást szerezne a tevékenységükről.
László abban reménykedett, hogy azzal, hogy mert a rendőrséghez fordulni, sikerült elindítania valamilyen folyamatot. Később több társát is megpróbálta rávenni a tanúskodásra.
Több mint egy éve hiába várta azonban, hogy a brit rendőrök értesítsék az ügy előrehaladásáról.
A magyar képviselet rendőrségi feljelentést javasolt
Leeds, Dewsbury, Manchester és Bolton neve nem volt ismeretlen a londoni magyar nagykövetségen. A képviselethez gyakran fordultak bajba jutott, átvert vagy hajléktalanná vált magyar állampolgárok.
A konzuli védelem azonban nem terjedt ki minden problémára, és a követség például pénzt sem tudott adni a hazajutáshoz. Leginkább tanácsot tudtak adni azoknak, akik úgy érezték, hogy emberkereskedők áldozataivá váltak.
Riskó László első konzul szerint ilyenkor a rendőrséghez kell fordulni és feljelentést kell tenni, mert ezt a követség nem teheti meg az érintettek helyett. Ugyanakkor próbáltak segíteni, és intenzív kapcsolatban álltak egy leedsi hajléktalanellátó szervezettel.
Egy magyar orvos súlyos gyógyszerelési hibát vétett
Egy Manchesterben dolgozó magyar gyermekorvos, R. Gy. 2009-ben potenciálisan halálos mennyiségű gyógyszert adott be egy négyéves kisfiúnak egy aranyérvizsgálat során. A gyermek „katasztrofális” belső sérüléseket szenvedett, és az eset után harmincnál is többször kellett megoperálni.
A férfinak 5 százalékos koncentrációjú fenolinjekciót kellett volna beadnia a gyermeknek, de félreolvasta a címkét, ezért 80 százalékos koncentrációjút adott neki.
A BBC akkori beszámolója szerint az orvos a műtét alatt nem tudott megfelelően kommunikálni kollégáival. Hibája ellenére tovább dolgozhatott a manchesteri Royal Children’s Hospitalben.
Csak 2012-ben hallgatták meg és függesztették fel, miután megállapították, hogy súlyos kötelezettségszegést követett el. Büntetésének lejárta után újra praktizálhatott, de már csak felügyelet mellett.
Egy kollégája figyelte a munkáját a műtőben, az előírt kezelésekről szóló dokumentumokat pedig nem maga írta. Később egy másik, az orvosokkal kapcsolatos panaszokat kivizsgáló testület is meghallgatta.
A testület megállapította, hogy továbbra sem tud elég jól angolul ahhoz, hogy kórházban dolgozzon, ezért ismét eltiltották a gyógyítástól.
A gyermekek elleni erőszak különböző formái
Az angliai ügyekben különböző körülmények között, de egyaránt kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek és családok kerültek veszélybe. A magyar pár három hónapos gyermekének súlyos sérülései közvetlen fizikai bántalmazásra utaltak, míg a cambridgeshire-i esetben egy kisgyermek került egy krokodilok számára kialakított kifutóba.
A Lincolnshire-ben történt kettős gyilkosságban egy fiatal nő és kisgyermeke halt meg, Oldhamben pedig két kiskorú lány vesztette életét egy közlekedési balesetben. Az esetekben a hatóságok minden alkalommal súlyos bűncselekmények vagy életveszélyes helyzetek miatt indítottak eljárást.
A történetek közös eleme, hogy a gyermekek nem tudták megvédeni magukat, a felelősség pedig a velük kapcsolatban álló felnőtteket, illetve a veszélyt előidéző személyeket terhelte.