Az új apák boldogabbá teszik a férfiakat?

Az apaság sok férfi életét mélyen és tartósan megváltoztatja: átrendezi a fontossági sorrendet, erősítheti a gondoskodást és az érzelmi kötődést, miközben új felelősségeket, szorongást és bűntudatot is hozhat. A kutatások szerint a gyermek érkezése az apa agyának működésére, hormonháztartására, kapcsolataira és önmagáról alkotott képére is hatással van.

Az új apák tehát nem feltétlenül egyszerűen „boldogabbak”, hanem másfajta örömöket és nehézségeket tapasztalnak meg. A gyermekkel kialakított közeli kapcsolat, a gondozásban való részvétel és az érzelmi jelenlét sok férfinak jelentős beteljesülést adhat, de ehhez gyakran át kell alakítaniuk a korábbról örökölt apai mintákat és férfiszerepeket.

Miért foglalkoztak sokáig kevesebbet az apákkal?

Az anyaság neurológiai hatásaival egyre több tanulmány foglalkozik, és azzal kapcsolatban is jó néhány kutatás született, hogy miként hat az anyaság a pszichére vagy az egészségre, illetve milyen szociológiai, gazdasági, pénzügyi összefüggései vannak a gyermekvállalásnak. A férfiakkal azonban jóval kevesebbet foglalkoztak a tudósok, sőt sokáig még abban sem voltak biztosak, boldogabbak lesznek-e a férfiak, ha apává válnak, vagy éppen teljesen közömbösen állnak ehhez a sorsfordító eseményhez.

Az elmúlt években azonban több figyelem fordult az apukák felé, és a szakemberek is egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy az apaság nemcsak “járulékos költség”. “Sokáig úgy tekintettek az apákra, akik csak mellékszereplői a gyermekvállalásnak, hiszen az anyában zajlanak le a legnagyobb változások, az ő teste, lelke igazodik ahhoz, hogy kihordja, megszülje és gondozza a gyermeket” - mondja Lee Gettler antropológus. “Mostanra viszont egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy az apaságnak is megvan a maga biológiája.”

„A gyermeknevelésre vonatkozó tudományos és köznapi érdeklődés egészen az utóbbi évtizedekig kevés figyelmet szentelt az apaság jelentőségének” - írja dr. Bújna Eleonóra, a Konstantin Egyetem neveléstudományi tanszékének oktatója Az apa szerepe a múltbeli és a korszerű családban című tanulmányában. „Az apák szerepe napjainkban átértékelődik, és hatásuk sokkal fontosabbnak és többarcúnak bizonyul, mint azt az anyaság kitüntetett szerepére koncentráló tudományos érdeklődés hosszú évtizedei alatt sejteni lehetett.”

Az apaság biológiája

Élettani szempontból egyáltalán nem véletlen, hogy az apákat egy kicsit elhanyagolták. Az állatvilágban a különböző emlősöknek alig néhány százalékánál figyelhető meg, hogy az apák is részt vesznek az utódok körülötti feladatokban: amit az apaság biológiájáról tudunk, nagy mértékben egy pocokfajta tanulmányozásának az eredménye.

A pockok agyának vizsgálatából például kiderült, hogy az utódok megszületése megváltoztatja a büszke apuka agyának struktúráját (ennek köszönhető például, hogy az apa képes felismerni a kölykét). Az emberi agy vizsgálata során is hasonló eredményeket kaptak.

James Rilling és társai fMRI képalkotó eljárás segítségével olyan férfiak agyát hasonlították össze, akiknek volt már gyereke, olyanokéval, akiknek még nem. Mikor kisgyermekek képét mutatták nekik, az apák bizonyos, a jutalmazásért felelős agyterületei aktívabbnak bizonyultak; a nem-apáknál hasonló aktivitást az erős szexuális töltettel rendelkező képek váltottak ki (az apákat ezek a fotók egyszerűen “nem izgatták” annyira).

Vagyis, az apasággal megváltozik a férfiak számára fontos dolgok sorrendje: a szexuális vágyak a háttérbe szorulnak, helyüket a gondoskodás és törődés veszi át.

Hormonális változások az apává válás során

A szakemberek szerint ennek az egyik oka az oxitocin nevű hormon, melyet korábban az “anyaság hormonjának” tartottak, most viszont egyre több a bizonyíték arra, hogy az apai gondoskodás, apai szeretet kialakulásában is legalább olyan nagy szerepe van. Az oxytocin hatására kezdünk el kötődni nemcsak a gyermekünkhöz, de a párunkhoz is.

Egy 2010-es kutatás során például azok az apukák, akik oxitocint tartalmazó étrend-kiegészítőt kaptak, sokkal intenzívebben foglalkoztak a gyermekükkel, mint akik csak placebót szedtek.

A tesztoszteronnak is nagy szerepe lehet az apaság során bekövetkező biokémiai változásokban. “Amikor egy férfinak monogám kapcsolata lesz, családot alapít, a tesztoszteronszintje csökken. A legnagyobb csökkenés azokban a férfiakban mérhető, akiknek újszülött gyermeke van. Ez ráadásul már a terhesség alatt, a baba születése előtt megfigyelhető” - mondja Gettler.

Az apák családban betöltött szerepe jelentős változáson megy át. Feladatuk már nemcsak a nevelés és a fegyelmezés, egyre több férfi vesz részt a gyermekvállalás teljes folyamatában, átélve annak minden lelki aspektusát.

Már az anya hasában élő magzattal kialakítják a kötődést: beszélnek a kicsihez, aki felismeri az édesapa hangját is; simogatják az anya hasát, amivel erősítik a szülő-gyermek kapcsolatot. Ennek köszönhetően a közösen, vagyis hármasban töltött meghitt pillanatok nagyon hasznosak.

Tesztoszteron és ösztradiol

Több kutatás igazolta, hogy a várandósság alatt sok férfiban csökken a tesztoszteron szintje. Ez a hormon az egyik legfontosabb androgén hormon, amely a férfiak agyában az agresszivitást képes fokozni, ezért csökkenése szelídebb viselkedést eredményez.

Az apai ösztradiol (mely az ösztrogén egyik formája, gyengéd óvó, védelmező szerepe van) szintje a tesztoszteronnal ellentétben emelkedik. Közvetlenül a szülés előtt és után újból megemelkedik az agresszivitásért felelős tesztoszteron, ez hívja életre az apában a gyermeket védelmező, férfias viselkedésformát.

Kis idővel a gyermek születését követően átmenetileg ismét csökken a tesztoszteron termelődés és nő az ösztradiol szint, ami a libidót csökkenti. Vagyis a természet gondoskodik arról, hogy a férfit képessé tegye a védelmező funkcióra (ösztradiol hatás), de ne fokozza a szexuális aktivitását (tesztoszteronszint csökkenés), mindezt a baba és a család érdekében.

Többek között ennek köszönhető, hogy az édesanya szülése után sok férfi hetekig képes mellőzni a szexuális életet. Mindez nagymértékben hozzájárul a pár kapcsolatának erősödéséhez, a fokozódó intimitáshoz.

Kortizol és prolaktin

Stressz hatására emelkedik a kortizolszint, ami nemcsak a stresszreakció kialakításában játszik fontos szerepet, hanem a védelmi reakciókban (az utód megvédése) is. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a kortizol nevű stresszhormon szintje a férfiakban jelentősen megemelkedik a szülés előtt, és utána is magasabb egy ideig.

A párjukkal szoros és bensőséges kapcsolatban élő férfiaknál a ragaszkodás és a kötődés hormonja (prolaktin) nagyobb mértékben termelődik.

Mit él át lelkileg az új apa?

Amikor egy férfiból apa lesz, egy teljesen új szerepben kell helyt állnia, hiszen már egy másik emberi lényért is felelős lesz. “A legtöbb férfi vágyik arra, hogy beteljesíthesse ezt a feladatát, vagyis ellássa, tanítsa, gondozza, vezesse, támogassa a gyermekét. Ez pedig azt is jelenti, hogy máshogy látják saját magukat, és egyszerűen mást akarnak tenni a rendelkezésükre álló idővel, pénzzel és energiával” - mondja Marcy Carlson szociológus.

Ehhez az új szerephez természetesen számos új - vagy legalábbis újnak tűnő - érzelem társul. Bár az apák érzelmi életének tanulmányozása még gyermekcipőben jár, a szakemberek szerint az apák nagyon pozitívan élik meg, ha új dolgokat taníthatnak meg a gyermekeiknek, vagy ha ott lehetnek a nagy mérföldköveknél.

A legerősebb negatív érzelmek között pedig a fájdalmat és a bűntudatot említik meg. “Az apáknak is bűntudata van, ha dolgozniuk kell menni, vagy éppen saját magukkal, esetleg a párjukkal szeretnének foglalkozni egy kicsit, még akkor is, ha pontosan tudják, ezek a dolgok fontosak” - mondja Margaret Kerr pszichológus. “Fájdalmat pedig azért érezhetnek, mert úgy érzik, a gyermekük nem kötődik hozzájuk annyira, mint az anyához.”

Az apaság felé vezető út komoly lelki munkával jár, ugyanúgy, mint az anyának. Ezt a folyamatot sokszor megnehezíti, ha a nő nem fordít kellő figyelmet az empatikus odafordulásra és biztatásra.

A férfiak is küzdenek az érzelmeikkel, félelmeikkel, aggodalmaikkal (még ha nem is vallják be vagy mondják ki), ezt vizsgálatok is kimutatták, a gyermekvállalás a férfiak számára is igen komoly stresszt jelent.

Az apává válás már a várandósság alatt elkezdődhet

A leendő édesapa egyre többet foglalkozik a szülői szereppel, elképzeli milyen apa lesz. Ehhez gyakran felidézi emlékeiből az édesapjához, nagyapjához fűződő viszonyát, értékeli a felmenőktől kapott mintát.

Eldönti, hogy mit tart abból követendőnek, és mit fog csinálni esetleg másképp. Érezni kezdi felelősségének súlyát és felismeri, hogy ismeretlen terepen kell bizonyítania társának, önmagának, a külvilágnak.

Ezt a folyamatot gyakran kísérik lelki tünetek, például szorongás, rosszkedv vagy alvászavar, de akár magatartásváltozás is. Egyesek időnként indokolatlanul ingerültté, morcossá válnak.

A feszültségek levezetésére különféle megoldásokat keresnek. Akadnak olyanok, akik noha örülnek a babának, mégis túl sokat járnak társaságba, barátokhoz, és emiatt a kismama elhanyagolva érzi magát.

Mások épp ellenkezőleg, nagyon figyelmessé válnak: vásárolnak, kedvességgel, ajándékokkal halmozzák el várandós párjukat.

Gyakran hallani, hogy a nőknek könnyebb a dolguk, mert van kilenc hónapjuk, hogy felkészüljenek a szülővé válásra. Egy anya gyakorlatilag a fogantatás pillanatától együtt fejlődik a babával, segítik őt a hormonális változások, érzi a magzat mozgását, míg ez a férfiaknak nem adatik meg.

Én arra szoktam bíztatni mindenkit, hogy vegye ki a részét abból a kilenc hónapból, ami a fogantatástól a születésig tart. Menjen el az összes ultrahangra, a vizsgálatokra, hordozós vagy kommunikációs tanfolyamra, nézze meg ő is a kórházat, és merjen kérdezni.

A születést, a szülővé válást semelyik iskolában nem tanítják, muszáj erről magunknak információt szerezni. Nagyon jó élmény aktívan részt venni ebben a kilenc hónapban.

Nem a külső elvárások vagy szokások miatt, hanem mert személyesen is nagyon sokat ad. Az így megszerzett tapasztalás, a tudás hatalmas magabiztossággal ruházza fel az embert, aminek köszönhetően semmi nem fogja tudni őt kibillenteni az apai szerepből.

Emellett egyébként a férfiakban is vannak hormonális változások, tudnak szimpatikus tüneteket produkálni a kismamákkal. Náluk is megjelenhet a súlygyarapodás, váll- és derékfájás, hangulatingadozás.

Az apai jelenlét nem merül ki a pénzkeresésben

Az apák szerepe napjainkban átértékelődik, és hatásuk sokkal fontosabbnak és többarcúnak bizonyul, mint azt az anyaság kitüntetett szerepére koncentráló tudományos érdeklődés hosszú évtizedei alatt sejteni lehetett. Ez leginkább olyan társadalmi és kulturális változásokkal függ össze, mint a nők nagyobb szakmai érvényesülése és az egyenlőbb munkamegosztás a családokban.

Ma az apáktól elvárjuk a személyes gondoskodást, persze többségük már nem érzi áldozatnak ezt. Arról nem beszélve, hogy a párjuknak szükségük is van a részvételre, hiszen a legtöbb családban ma már mindkét felnőtt dolgozik - akár személyes igénye, akár mert csak így lehetséges megélni.

Egykor voltak tehát a „hagyományos apák”, ma azonban sokfélék léteznek. Vannak külön élő apák, mozaikapák, örökbefogadók, gyesen otthon lévők… Nem is a státusz a lényeg, hanem hogy mennyire sikerül megtölteni értékkel.

Az a férfi, aki osztozik a gyermeknevelési és háztartási feladatokban, példát mutat párkapcsolati működésből is.

Régebben az apák voltak a családfenntartók, az anyagi és fizikai biztonságról kellett gondoskodniuk elsősorban, nem közvetlenül a gyerekekről. De még manapság is, mikor egyre több apa veszi ki a részét aktívan a babagondozásból, gyereknevelésből és a háztartási munkákból, általában „másodlagos“ szülők maradnak, akik „besegítenek“.

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb társadalmi változása pedig éppen az, hogy a jó apaság fogalma ma már egyre kevésbé a fizikai javak biztosításáról és egyre inkább az érzelmi jelenlétről, támogatásról, bevonódásról szól.

Apának lenni 90%-ban arról szól, hogy jelen vagy.

A régi és az új apamodell közötti feszültség

Az apával szemben támasztott elvárásokat az elmúlt évszázadokból örököltük, ezek szerint az apa fő feladata elő­teremteni a család fenntartásához szükséges anyagiakat. Jó apának mindenekelőtt az számított, aki „gondoskodni volt képes” a családjáról.

Az emelkedő karrier, a nagyobb fizetség ugyanakkor számos áldozattal jár. És persze kevesebb időt is jelent, amit az apa a családjával tölthet.

Az apák többsége szívesen venné át felerészben a gyermek gondozását partnerétől, de a valóság végül egészen más képet fest. Az apáknak csupán 7 százaléka dolgozik részmunkaidőben.

Ezzel szemben az ellentmondás sokkal inkább abból fakad, hogy a férfiak ma is két világban élnek. Az egyikben látszólag jól tesszük, ha lehetőleg sok időt töltünk azzal, hogy gyerekkocsit tologatunk a háztömb körül.

A másikban sikeres férfinak illene lennünk, eurókban mérhető teljesítménnyel, miközben senkinek sem engedhetjük meg, hogy beleszóljon a dolgunkba. Ez a két világ állandó konfliktusban van egymással, közöttük pedig ott őrlődünk mi, férfiak, akik megpróbáljuk fejleszteni önismeretünket.

Az apák világát ma ezek az ellentmondások jellemzik. Világosnak tűnik, hogy valamit másképpen kéne és kell csinálni, mint korábban, de nehéz tájékozódni.

Annyi elvárás fogalmazódik meg az úgynevezett új apákkal szemben, hogy lehetetlen nekik megfelelni. Aki például arra törekszik, hogy egyiknek vagy másiknak megfeleljen, biztosan elhanyagol majd sok másikat.

Apának lenni manapság nem könnyű feladat. A hagyományos, „pénzkereső” apa-modell mellett a családcentrikusság is fontos, sőt e szerepek egyre inkább kettős elvárásként, egyszerre „nehezednek” a férfiak vállára.

Egy apának tehát ma már nemcsak a család anyagi biztonságát kell megteremtenie, hanem egyre nagyobb az igény arra is, hogy kivegye a részét a család életéből, ami a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok egy részének az átvállalásán túl többek között a megfelelő férfiminta átadását is magába foglalja.

Miért nehéz megváltoztatni a hozott mintákat?

Ezzel szemben az anyai szerepet még mindig kis kortól tanítják. Vannak persze kivételek, de a lányok legtöbbször babákkal játszanak, utánozzák az anya tipikus cselekvésmintáit.

Amikor pedig anyjukat figyelik főzés közben, későbbi önmagukat látják egy szociálisan elismert szerepben. A fiúk még mindig ritkán nézik apjukat főzés közben, amire nem is igen van módjuk, hiszen az apa leggyakrabban teljes munkaidőben dolgozik.

A gyermekkor korai fázisában a legtöbb esetben keveset lehet tanulni az apától, ami fordítottan magára az apára is érvényes: minél inkább van távol, minél kevesebb időt tölt a gyermekével, annál kevésbé tanulhatja és gyakorolhatja saját apai szerepét.

Gyermekkorom médiavilágában egyértelműek voltak az apai és anyai szerepek. A reklámokban az anyát Mr. Proper tisztító­szerei inspirálták a megfelelő takarításra, máskor meg családi Mirácoli-tésztanapot hirdettek az anyák, akiknek gyermekei a „legjobb anyuka!” felkiáltással dicsérték mamájukat.

Az anya a háztartás menedzsereként betöltött megannyi szerepében pompásan teljesített. Az apa autó- és bankreklámokban tűnt fel néha.

Leggyakrabban azonban az asztalnál, ahová egy fá­rasztó nap után boldogan lehuppant, miközben felesége tálalta az ételt. De sosem tűnt fel egyetlen apa, akinek a gyerekei azt találták volna mondani, hogy „te vagy a legjobb!”. Ilyet, úgy tűnik, nem kellett mondani az apának.

Ő hajtotta a kocsit, hordta haza a pénzt, adagolta tányérokba a tésztát vacsora­kor. Az üzenet annyi volt: csinálj valamit magadból, és az, ami belőled valamit csinálni képes, nem más, mint a pénz.

Csakis pénzzel biztosíthatod családod létét.

A jelen lévő apa és a gyermek fejlődése

Volt idő, amikor az a tévhit uralkodott, hogy egy kis- gyermeknek főként anyai gondoskodásra és szeretetre van szüksége, az apák feladata majd akkor következik, amikor focizni, fára mászni, barkácsolni kell tanítani őt.

Mára a kutatások alátámasztják: az apa-gyermek viszonynak kulcsszerepe van a pszichoszociális fejlődésben. „Érzelmileg elérhető apa” - így hívják az új ideálképet.

Az ilyen szülők gyerekei nagyobb eséllyel teljesítenek jobban az iskolában, viselkedésük kiegyensúlyozottabb. A bevonódó apák gyermekei átlagosan jobb tanulmányi eredményeket érnek el, fejlettebb kognitív képességeket mutatnak, kevesebb viselkedési problémával küzdenek, és felnőttként is stabilabb kapcsolatokat alakítanak ki.

Az apa törődése legalább annyira fontos a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából, mint az anyáé.

A gyermekeknek és a társadalomnak ma olyan apákra van szükségük, akik érzelmileg elérhetők, kapcsolódni tudnak, és aktív, jelen lévő gondozóként vesznek részt a gyermekeik életében.

A társadalomnak és a közösségeknek is támogatniuk kell az apákat ezen az úton. A változás sosem könnyű, de az apa szerepének újraértelmezése nemcsak az apák, hanem az egész társadalom számára hasznos és értékes lehet.

Az átmeneti korszak: hagyományos szerepek és modern apaság

Ugyanakkor az is látszik, hogy átmeneti időszakban vagyunk. Sokan még ragaszkodnak a régi sémához, mások már a skandináv példát követik.

Mint az összefoglalóban írják: „Kifejezetten érdekes volt látni, hogy milyen különbözőképpen gondolkodnak apai és anyai szerepekről, játékokról és együtt töltött időről a kitöltésben részt vevő édesapák.

Úgy gondoljuk, hogy bár manapság a kutatások alapján egyre inkább a modern apák idejét éljük, akik ott vannak a szülőszobán, előszeretettel pelenkázzák, etetik gyermeküket, és gyakran együtt játszanak a kicsivel, azért még továbbra is jelen van az a hagyományos szemlélet és nemi szerepelvárás, mely a gyermek érzelmi nevelését és gondozási tevékenységeinek ellátását az édesanyák feladatának tartja.”

A szerzők véleménye szerint azonban nem feltétlenül okoz problémát, ha az apa kismértékben megmarad a hagyományos szerepeinél addig, amíg az gyermeke érdekeit, egészséges fejlődését és alakuló énhatárainak megszilárdulását segíti elő, valamint a gyermekkel együtt töltött idő ezáltal jobbá, minőségivé válhat.

Ma a játszótereken egyre több az apa, ami a nemi egyenlőségnek, és talán a párkapcsolatoknak is jót tesz. Nem beszélve a gyerekekről.

Ez pedig a családi viszonyokat is jócskán megváltoztatta. A többség azonban vélhetően üdvözli a változást, amelynek nyomán egyre több férfi vállal egyre nagyobb szerepet a család életében.

Ez a szerep pedig már nem merül ki az anyagi stabilitás biztosításában és a fegyelmezésben, nem; ez valós időt, energiát, szívvel-lélekkel való részvételt jelent.

Nem szabad persze minősíteni, hiszen a lényeg az, hogy egy párkapcsolatban olyan munkamegosztás alakuljon ki, ami nem szorít háttérbe, nem nyom el senkit, és lehetőleg mindenki számára elfogadható.

Ám itt nemcsak feladatok, de örömök elosztásáról is szó van. Szerencsére sokak számára ma már nem kérdéses, hogy a minőségi időtöltés a családdal érték, a gyerekeknek pedig nagyon fontos, hogy szüleik egyformán jelen legyenek - az életük első pillanatától kezdve.

Az apák és a közös gondozás történelmi változása

Egy vizsgalatban olyan szülőket kérdeztek, akiknek az ötvenes- hatvanas-hetvenes években született gyerekük. Mint kiderült, a hetvenes években apává válók már kétszer annyi időt töltöttek a gyerekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a megelőző két évtized szülői.

Egy Nagy-Britanniában végzett vizsgálat pedig azt találta, hogy az apák 1960-ban egyszer sem keltek fel éjszaka a gyerekük miatt, és csak 30%-uk segített az otthoni teendőkben a szülés utáni időszakban, míg 1980-ban már 87%-uk szakította meg éjszakai pihenőjét gyerekének megnyugtatása érdekében, és 77%-uk vett részt a házimunkában a gyermekágy ideje alatt.

A hetvenes években apává válók már kétszer annyi időt töltöttek a gyerekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a megelőző két évtized szülői.

Az új apák saját útja

Az újgenerációs apák nehezen találnak hiteles forrásokat, vagy éppen támogató közeget az új működésmódok tanulásának átmeneti időszakában. Relatíve kevés Apapara él közöttünk, azaz olyan férfiak, akik megosztják tapasztalataikat a gyerekes hétköznapokról, mind praktikus, mind érzelmi szempontból.

Éppen ezért most pszichodramatistaként a férfiak oldaláról szeretnénk - a teljesség igénye nélkül - körbejárni a témát, hiszen az önismereti csoportok nyomokban férfiakat is tartalmaznak.

Az a tény, hogy ők jóval kevesebben vannak az önfejlesztő közegekben, mint a nők, elsősorban a férfiak eltérő érzelmi szocializációs mintáiból adódik: mindannyian azt tanuljuk, hogy az „igazi férfi” megoldja egyedül, segítség nélkül a problémáit, nem kerül válságba, nem gyengül el, és egyáltalán: az érzéseit nem, vagy alig mutatja ki.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éreznek, vagy ne lennének mély érzéseik, sokkal inkább azt, hogy kevésbé tudják őket kifejezni, hiszen arra nevelték őket, hogy racionálisabban, cselekvő módon próbáljanak boldogulni az életben.

Hiszem, hogy annyiféle jó apa létezik, ahányféle ember. Csak rá kell lelnie mindenkinek a saját útjára.

Elgondolkozni, hogy tényleg használjuk-e az adottságainkat, vagy csak leamortizáljuk magunkat? El kell végeznünk magunkon az önreflexió munkáját, mert az nagyon jó helyekre tud vinni.

A családunkkal akkor tudunk minőségi időt tölteni, aktívan odafordulva, ha magunkkal rendben vagyunk. Ez pedig messze nemcsak a gyerek szempontjából fontos, az apának is sokat ad.

Úgy érzem, az egy kulcsmondat, hogy az apáknak is meg kell találni önmagukat: azt a fajta apaszerepet, ami őket boldoggá teszi.

Az „apás szerdák” és a mindennapi jelenlét

Kertész András coach, kommunikációs tanácsadó könyvet írt az újfajta apaságról - saját tapasztalatai nyomán. Kisfia születésekor napi tizenkét-tizennégy órát dolgozott, és nem tudott elég időt tölteni a gyermekével.

Amikor Dávid fia kétéves lett, elhatározta, hogy bevezeti az „apás szerdákat”. Vagyis heti egy napot munka helyett a kisfiával tölt.

„El sem tudtam képzelni az én első gyermekes apai szívemmel, hogy ő elmegy bölcsődébe, én pedig dolgozom. Így találtam ki ezt a megoldást. Annyi gondolat és érzés kavargott bennem ezeken a szerdákon…”

András elkezdte leírni a tapasztalatait, így született egy blog, majd az Apaidő című könyv. És bár nem mindenki teheti meg, hogy heti egy napra háttérbe szorítsa a munkáját, az jelzésértékű, hogy mennyien érdeklődnek a téma iránt.

András szerint ebben közrejátszik társadalmi nyomás, kihívások és rögzült dolgok, de lehet a jelenségnek lelki vetülete is: „A férfiaknak többnyire lassabban megy a szerepváltás, kevésbé tudatosak a szülővé válás során, mint a nők.

Mostanában azonban egyre többen gondolkodnak azon, hogy hogyan lehetne másképpen, jobban csinálni az apaságot, mint ahogyan a szüleik, nagyszüleik tették” - magyarázza Kertész András, aki szerint az első évek fizikai kapcsolata (sőt a várandósság alatti odafigyelés) alapozza meg a jó apa-gyermek kapcsolatot.

„Ennek nagyon fontos része az érintés. Ha egy apa nincsen fizikailag együtt a gyerekkel eleget, nem fogja, nem öleli, nem altatja, nem pelenkázza, nem fürdeti, akkor az egy egész másfajta kapcsolatot eredményez.

Én a pocaktól egészen máig - most hat és fél éves a kisfiam - tulajdonképpen összeérünk, együtt lélegzünk, és ez mindent megalapoz.”

A gyesen lévő apa identitásválsága

A Magyar Férfi erős, domináns. Identitásának meghatározó része, hogy irányító pozícióban van, ami legtöbbször abban gyökerezik, hogy nagyrészt ő gondoskodik a család anyagi javainak előteremtéséről.

Az a férfi, aki - ha mégoly tudatosan is, és akár csak átmeneti időszakra - ezt a szerepet átváltja egy másik, ráadásul számára szokatlan szerepre, komoly identitásválságba kerülhet.

A férfiak önértékelése szocializációjuknál fogva szorosan összefügg a kenyérkereső funkcióval, a férfiasság (mérete) hozzá van rendelve a fizetés nagyságához.

A férfiakat érintő szerepnyomás ugyanannyira létező elváráshalmaz, mint a nőket sújtó szépség- és fiatalságkultusz. Tény, hogy nincsenek könnyű helyzetben azok a férfiak, akik a jelenlegi magyar társadalomban uralkodó férfiideáltól szeretnének eltávolodni.

Nem segít a helyzeten az sem, hogy a szűkebb környezet, beleértve a származási családot és különösen a férfimintát adó nagypapákat, jellemzően nem támogatja, hanem legjobb esetben elviseli, épphogy tolerálja a szerintük papucs újdonsült apát.

A lesajnáló-kigúnyoló attitűddel párhuzamosan létezik egy másik, ugyanolyan eltúlzott társadalmi reakció a gyes-apukákra, mégpedig a „nahát, micsoda fantasztikus apa, hogy tud pelenkát cserélni!”- típusú, már-már megtapsolós égbemenesztés, mintha egy férfi számára alig megugorható kihívást jelentene két ragasztócsík felhelyezése.

Pedig a kisgyerekes létezésben épphogy nem a „technikai” feladatok nehezek - az igazi kihívást a monotonitás, a folyamatos készenlét, az időszorítás és a másik életért való állandó felelősségérzet jelenti.

Ezeknek a nehezen konkretizálható és kívülről szinte láthatatlan feladatoknak a nők próbálnak és mindig is próbáltak megfelelni - a férfiak viszont csak akkor értik meg ennek a helyzetnek az összes nehézségét, amikor ők is belelépnek.

A társadalom tehát egyszerre közvetít csodálatot és lenézést az újhullámos apák felé, és ezek a kétértelmű üzenetek még egy lapáttal rátesznek a férfiak belső vívódásaira.

A szerepcsere párkapcsolati nehézségei

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a közösen meghozott döntés ellenére a pár női tagjában lendülnek működésbe olyan hozott minták, amelyek minden jó szándék mellett is roppantul megnehezítik az új rendszer fenntartását.

Gyakran maguk a nők is elveszítik a talajt a lábuk alól, nem találják a helyüket az egyedüli kenyérkereső pozíciójában. Őket ugyanis épp az ellenkező irányba taszigálja a társadalom: az otthonmaradást támogatja, és szankcionálja a három év alatti gyerek melletti munkát, miközben megállás nélkül zúdítja a nőkre a „jó anyákkal” kapcsolatos elvárásokat.

A párkapcsolatban mindez úgy csapódhat le, mintha a nők nem tartanák magukat a korábbi megállapodáshoz, és megkérdőjeleznék a társuk „férfiasságát” vagy szülői kompetenciáját - pedig valójában a saját belső női mintáik állnak tótágast.

Sajnos időnként a szerepcsere legrosszabb változata valósul meg: a munkából hazaérő nő már rúgná le a cipőt a nap végén, majd szétnéz a csatatérré vált lakáson, és úgy érzi, hogy a másik “egész nap nem csinált semmit”.

A nők ilyenkor frusztráltan ugyan, de legtöbbször „visszaveszik” a kompetens szülő szerepét, beindul a verkli a régi mintával, hogy anya nélkül nem működik a család élete.

A férfiak erre reagálva néha küzdenek azért, hogy maguknál tarthassák az újonnan megszerzett „térfelet”, de jellemzően inkább az történik, hogy megkönnyebbülten feltartják a kezüket, és képletesen és a gyakorlatban is elengedik azt, amiben éppen benne voltak, gyerekestül-háztartásostul.

Szükség lenne ilyenkor egy átmeneti türelmi időszakra, amíg a férfi rutinosabbá válik a mindennapi feladatok intézésében, de leginkább arra, hogy a szülők elfogadják: a kisgyerekes élet logisztikája egyszerűen ilyen: megterhelő, embert próbáló, soha véget nem érőnek tűnő, ezernyi feladatból álló körforgás.

Sajnos nem ez szokott történni, hanem szaporodnak a viták, bedugulnak a kommunikációs csatornák, állandósul egyfajta hidegháborús állapot.

A pénzkereső szerep és a munka-család konfliktusa

Valóban jellemző, hogy ilyenkor kicsit megőrülnek a pénzkeresés miatt a férfiak. Ezt a tradíciót hozzuk a családi mintákból, de ez már nem segít minket.

Teljesen másképp lehet ma férfinek lenni, mint ötven évvel ezelőtt: másra van szükség egy tanyán élve önfenntartóként és másra az átlagos városi mindennapokban. Emiatt nem tudunk automatizmusokkal apává válni.

Megváltozott minden: az életkörülmények, a helyszínek, a szerepek. Az anya elsődleges támasza már nem az őt körülvevő többi nő, a tapasztalt anyák a korábbi generációkból, hanem az apa.

A férfi emancipációnak a mai urbánus környezetben fontos része, hogy a férfiak is meghódítsanak maguknak olyan területeket, amik régebben nem álltak a rendelkezésükre.

Hiszen ma már nem úgy tudnak hasznosak lenni, hogy megvédik a családot a vadállatoktól vagy elmennek vadászni, ez okozhat egy identitásválságot, egyfajta feleslegességérzést.

Kivéve, ha azt mondjuk, hogy rendben, erre nincs szükség, de helyette meg tudom tanítani a gyereket olyan dolgokra, amiket csak én tudok a családban - legyen szó idegen nyelvekről, barkácsolásról, fára mászásról vagy tulajdonképpen bármiről, amihez az édesapa kompetenciája szükséges.

Ehhez persze nagyfokú önismeret szükséges. Az önreflexión és a saját erősségeinken át vezet az út az apává váláshoz.

Az általad említett feleslegességérzés már a nulladik percben, a szülőszobán megjelenhet, és később nagyon nehéz ezt az élményt felülírni.

Sokan említik, hogy mennyire csodálták a párjukat, hogy képes volt világra hozni a gyermeküket, mennyire felemelő volt látni a nőben rejlő erőt, közben pedig saját magukat haszontalannak érezték.

Semmit nem tudtak tenni a szenvedések enyhítéséért, csak szemlélőként vettek részt az eseményekben.

Hogyan találhatja meg az apa a helyét?

Nekem ez a személyes küldetésem: a társadalomnak tanulni kell azt, hogy a férfiak hogyan tudnak jelen lenni egy ilyen helyzetben.

Ne a konvenciók uralkodjanak, hanem váljon evidenciává, hogy jogunk van felfedezni a saját igényeinket, feltenni a saját kérdéseinket és megtalálni ezekre a saját válaszainkat.

Azok az apukák, akik feleslegesnek érzik magukat a gyermekük születésekor, nem találták meg a helyüket.

Az apás szülésfelkészítőimen mindig elmondom, hogy a szülés egy szakrális pillanat. Ilyenkor el kell engedni a tenni akarást, a problémafókuszú alapbeállítottságunkat, mert a szülőszobán nem kell csinálnunk semmit.

Ott az a csinálás, hogy nem teszel semmit: csendben kell lenni, várni, teret tartani, engedni az érzéseket.

Ez nagyon nehéz, nem erre vagyunk szocializálva. Ilyenkor az édesanya olyan, mint egy médium: összeköti a földet és az eget.

Ebben pedig csak kísérnünk kell őt, bátorítani, befelé figyelni és érzelmileg elfogadni, ami történik. Ha valaki ezeket megérti, csodás élmény lesz, hogy ezt is megtapasztalhatja magában.

Később pedig ez egy rettentően erős köteléket ad a párkapcsolatban. Én ennek csak a nyereségét látom szakemberként.

Apai szorongás, depresszió és segítségkérés

Miközben minden a mama és a baba körül forog ebben az időszakban, a férfiak is ki vannak téve néhány nehéz helyzetnek. Aki hajlamosabb a szorongásra vagy nagyon helyt akar állni, azoknál kialakulhatnak lelki zavarok.

A szülés utáni hetekben, hónapokban nem ritkák a hangulati zavarok és a szorongásos panaszok. Ennek oka részben lelki (a mellőzöttség és a kirekesztettség érzése, a felelősségérzet növekedése, félelmek a családfenntartó szereptől), részben biológiai hátterű (stressz, kortizolszint növekedése, alváshiány, tesztoszteron csökkenés).

A gyermek születése után gyakran jelennek meg pszichoszomatikus tünetek (pszichoszomatikus: a lelki problémák testi tünetekben jutnak kifejeződésre) is, ilyenek lehetnek például: a vérnyomásproblémák, a fejfájás, a mozgásszervi fájdalmak vagy a gyomor- és bélrendszeri tünetek.

Az apáknál is előfordulhat szülés utáni depresszió, mely leggyakrabban a szorongásból és a megfelelési vágyból ered.

Az apai depresszió jóval gyakoribb azoknál, akik az elismerés és a megbecsülés hiányát élik meg, anyagi gondokkal küzdenek, munkanélküliek, egzisztenciálisan bizonytalannak érzik a helyzetüket, vagy tartós munkahelyi stressznek vannak kitéve.

Szintén súlyos rizikó tényezőt jelent a beteg gyermek, vagy akik maguk is küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Depressziós társ mellett is magasabb a depresszió kialakulásának a kockázata.

Ugyanakkor az édesapák hangulata a kismama lelki világára is befolyással van.

A férfiak a pszichés panaszaikat (pl.: szorongás, hangulatzavar) és tüneteiket gyakran saját maguk próbálják orvosolni. Ilyenkor sportba, munkába vagy rosszabb esetben önpusztító tevékenységekbe (alkohol, szerencsejáték, számítógépes játékok, pornó) menekülnek.

Fokozottabban jellemző rájuk, hogy problémájukkal, panaszaikkal ritkábban fordulnak külső segítségért. Ez a tulajdonság hátrányt is jelent a számukra (de a család számára is!), hiszen sokszor csak a súlyos tünetek esetén vagy tarthatatlanná vált krízisállapotban (amikor már elfajultak a dolgok és a problémák) vesznek igénybe szakszerű segítséget.

Ennek hátterében gyakran az áll, hogy szégyellik érzéseiket, gondolataikat és a gyengeség jeleként minősítik a segítségkérést. A társadalomban elvárt és megtanult nemi szerep elvárja a férfiaktól, hogy ne vállalják fel és ne mutassák ki érzelmeiket.

Leginkább úgy tudjuk megelőzni a férfiaknál ezeket a lelki zavarokat, vagy felismerni, hogy szükségük van külső segítségre, ha kiegyensúlyozott, jól működő párkapcsolatunk van, törekszünk egymás igényeinek elfogadására, értéknek tekintjük a kölcsönös intim beszélgetéseket, érzéseink megosztását és feltárását.

A család mint megtartó erő

Több kutatás is kimutatta, hogy a családban élő férfiaknak hosszabb az élettartama, kevésbé érintik őket a szív- és érrendszeri panaszok, jobb a mentális egészségük.

Tehát a családban élésnek nagyon nagy megtartó ereje van.

Nem kell konzerv-megoldásokat keresni, hanem rá kell szánni az időt, figyelmet és energiát, hogy megismerjük a saját gyerekünket, megértsük a jelzéseit és válaszkészen reagáljunk ezekre.

Ha az ember kitanulja a saját gyerekeinek a működését, akkor a külvilág mondhat bármit, az apukát nem fogja tudni megingatni. Ez a magabiztosság nagyon klassz, én ezt kívánom minden édesapának.

Boldogabbá teszi-e az apaság a férfiakat?

Az apaság nemcsak feladat, hanem kapcsolat - mély, formáló, egész életre szóló. Hogy mindez kinek mit jelent pontosan, arra nincs egyetlen, univerzális válasz.

Minden apa más történetet hordoz, másképp éli meg a változást, és mást tanul önmagáról a gyereke mellett.

Az új apák számára a boldogságot nem önmagában a gyermek megszületése garantálja. Inkább az számít, hogy sikerül-e olyan apai szerepet kialakítaniuk, amelyben nem kizárólag pénzkeresőként vagy távoli védelmezőként vannak jelen, hanem kapcsolatot teremtenek, gondoznak, beszélgetnek, tanítanak és érzelmileg is elérhetők.

A gyermek érkezése egyszerre lehet szorongás és motiváció, veszteség és nyereség, identitásválság és önismereti lehetőség. Az apaság akkor válhat a férfi számára valóban gazdagító élménnyé, ha a felelősség mellett megéli a kötődést, a közös hétköznapokat és azt is, hogy a családban nemcsak szükség van rá, hanem valódi kapcsolata van a gyermekével.

tags: #az #uj #apak #a #babak #boldogga