A csecsemő mozgásfejlődése hónapról hónapra: mi számít normálisnak, és mikor kell segítséget kérni?

A csecsemők mozgásfejlődése nagy egyéni eltéréseket mutathat: minden gyermek más tempóban fejlődik, ezért önmagában nem jelent problémát, ha egy baba valamivel korábban vagy később fordul, kúszik, mászik, ül fel vagy indul el. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is.

A mozgásfejlődés nem verseny. A nagyobb babák általában később kezdenek mászni, járni, de az sem számít kirívónak, ha 7-8 hónapig egyáltalán nem csinál semmit a baba, még csak nem is forog, aztán pedig egyszercsak behozza a lemaradást, akár 1-2 hét alatt is.

A csecsemő mozgásfejlődésének általános menete

A szinte magatehetetlen újszülöttből 1 év alatt hatalmas tempóban száguldozó kis rosszcsont lesz: ez minden anyuka álma. Vannak azonban lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem mindig olyan, mint ahogyan mi azt elképzeltük.

Valójában minden gyerek más és más, és mindegyik más tempóban fejlődik. A múlt gyakran megszépíti az emlékeket és elmossa a dátumokat: valójában egy 8 hónapos kisbabának még nem kéne járnia, és még a mászás sem kötelező.

Vannak „lassan, de biztosan” típusú csecsemők is, akik lépésről lépésre haladnak, gyakran látszólag semmi nem történik velük, nem fejlődnek, aztán egyik napról a másikra előrukkolnak a következő nagymozgással, mégpedig rögtön biztonságos és kifinomult formában.

Ezzel szemben vannak olyan babák, akik egészen bámulatosan gyorsan fejlődnek, de a biztonsági óvintézkedések hiányát a saját bőrükön kell megérezniük. Például pillanatok alatt megtanulnak állni, de leülni még nem tudnak, ezért folyton elesnek. Megtesznek pár lépést egyedül, de megállni nem tudnak.

A nyugodtabb, lassabban fejlődő babák ezzel szemben nem esnek akkorákat, mert amíg látszólag semmit nem fejlődtek, kifigyelték, elsajátították a biztonságos esés és megállás művészetét is.

Ez a tankönyvi forma, de minden gyermek más és más, ezért egyéni eltérések lehetnek, mi az 1 hónap elcsúszást még nem tartjuk kórosnak. A feszes illetve laza izomtónusú csecsemők mozgásfejlődése is elcsúszik általában, de idővel szépen rendeződni szokott.

Az első hónapok mozgásfejlődése

1-2 hónapos kor: fejfordítás és fejkontroll

1. hónapos korban a baba hason fekve átfordítja a fejét, ülésbe húzva pedig egy pillanatig meg tudja tartani a fejét. A 2. hónapban a fejét pár másodpercig meg tudja tartani, hason fekve pedig kicsit megemeli.

Születés után nagyon fontos, hogy a csecsemő „ne tartsa a fejét”, karban tartva rá kell simulnia szüleik testére, ellenkező esetben a nyak-vállövi izomzat feszességére következtethetünk.

Normál esetben a gyermeknek mindkét irányba egyformán kell fordulnia a fejének. Például, ha háton fekszik és játékot csörgetünk a feje fölött jobbra majd balra, mindkét irányba egyformán fordítja el a fejét.

Hason is igaz ez, azzal lehet igazolni, hogy a gyermekünk mindkét oldalra le tudja tenni a fejét és akár tud így is aludni. Ha csak egyik megy csak a fordítás. akkor érdemes szakemberhez fordulni.

3-4 hónapos kor: alkar- és tenyértámasz, oldalra fordulás

3 hónapos korban a csecsemő hason fekve alkarján támaszkodik. Fejét, mellkasát elemeli a földről és meg is tartja. Háton karjaival szimmetrikusan kalimpál, lábaival aszimmetrikusan mozog.

Kezével játékok után nyúl, de ez inkább ütő mozgás, és a játékot nehezen engedi el. A 4. hónapban hason fekve fejét magabiztosan emeli és meg is tartja, a fejét 90 fokos szögben tartja, tenyerére illetve öklére támaszkodik és így szemléli a körülötte lévő világot.

Ügyetlenül, de megfogja az elé tartott játékot, egyik kezéből a másikba átadja. Előfordul, hogy véletlenül megfordul. Forgáshoz hasonló mozdulatokat végez, például oldalára fordul, és 1-1 alkalommal oldalra fordulhat.

A 4 hónapos kortól bármikor sor kerülhet rá: a baba segítség nélkül a hasára fordul. Ezért különösen fontos, hogy soha ne hagyd a babát egyedül a pelenkázón!

5-6 hónapos kor: forgás és célirányos nyúlás

Az 5. hónapban a csecsemő a játékért célirányosan nyúl, megfogja, átadja, elengedi. Hasról hátra illetve hátról hasra forog, mindkét oldalán keresztül.

A 6. hónapban a csecsemő magabiztosan forog mindkét oldalán keresztül hasról hátra és hátról hasra, így gurul a tárgyakért. Előfordul, hogy hátrafelé tolatnak, saját tengelye körül forogva kúszik, de ilyenkor elkezdődhet a kúszás is.

Hat hónapos babád nyakizma erős, már tudja egyedül tartani a fejét huzamosabb ideig is. Ebben a korban a babák mindkét irányba forognak, azaz hátról-hasra, valamint hasról-hátra, de előfordulhat, hogy elkezdenek kúszni, nagy egyéni eltérések is előfordulhatnak.

Már két kézzel nyúlnak a tárgyakért, azokat egyik kezükből átteszik a másikba, megrágcsálják őket, így ismerkednek, gyűjtik a tapasztalatot a világról, tárgyakról, anyagokról.

A csecsemő nagymozgásának fejlődését azzal segíthetjük, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Ez fogja arra ösztönözni, hogy a távolabb lévő játékok után oldalra forduljon, forogjon, távolabbra nyúlással próbálja azokat elérni.

Fontos, hogy minél többet tartózkodjon a baba viszonylagosan kemény felületen, mert puha ágyon, süppedős paplanon nehezebb a hely- és helyzetváltoztatás.

A kúszás fejlődése és eltérései

A kúszásnak nagy jelentősége van a gyermek életében, hisz ez az első olyan mozgásforma, amivel létrejön a két agyfélteke között a kapcsolat. Az a szabályos, ha a jobb kar-bal láb illetve a bal kar- jobb láb dolgozik egyszerre. Ezt nevezzük alternáló kúszásnak.

A 6. hónapban kialakul a teljes tenyértámasz. A 7. hónapban a csecsemő rutinosan kúszik, emelgeti a fenekét, négykézláb helyzetbe feltolja magát és így hintáztatja magát előre hátra.

Hason fekve a baba hátrafelé tolat, saját tengelye körül forogva kúszik, vagy elkezdhet előrefelé haladni. A kúszásnak sok változata fordulhat elő:

• páros kézzel kúszás, lábhasználat nélkül;
• lábbal rúgja magát előre a baba, kézhasználat nélkül;
• két kar egyszerre húz;
• csak az egyik láb rúg;
• csak a jobb kar-bal láb használatával kúszik;
• csak a bal kar-jobb láb használatával kúszik;
• hátrafelé tolat;
• saját tengelye körül forogva kúszik;
• egyáltalán nincs kúszás.

Van olyan, hogy a gyermek az elején nem kúszik szabályosan, de ahogy megy az idő és gyakorolja, bejön a helyes mozgásforma. Ha a gyermek régóta kúszik szabálytalanul és gyorsan műveli ezt a mozgást, akkor valószínű, hogy ez így is marad.

Nagy súlyú, “hurkás” babánál is kimaradhat a kúszás, mert a végtagjaik nem elég erősek ahhoz, hogy ekkora súlyt elmozdítsanak. Előfordul ilyenkor, hogy csak mászik a baba, és utána szépen rendben megy a csecsemő mozgásfejlődése.

Laza izomtónusú babáknál is kimaradhat a kúszás, hisz a kar gyenge a kúszáshoz, de tapasztalataim szerint, gyakorlással nagy valószínűséggel behozható ez a mozgás. Feszes izomtónusú babák kihagyhatják a kúszást és egyből a négykézláb helyzetet gyakorolják.

Fontos, hogy sokat kell mászni ilyen esetben és később 3-4 éves korban tudatosan megtanítsuk a kúszást.

A csecsemőkori mozgások hosszú távú meghatározói a gyermek fejlődésének. Például a kúszás és mászás időszakában alakulnak ki a keresztmozgások, amivel a két agyfélteke közötti hídban sejtkapcsolódások jönnek létre,- ez borzasztó komplex módon hat a gyermekre.

Ha ez a szakasz kimarad, vagy késik, vagy nem “mintaszerű”, természetesen akkor is alakulnak sejtkapcsolatok, csak az agy hálózottsága nem olyan sűrű, mint ellenkező esetben.

Előre nem lehet megmondani, hogy lesz-e tanulási nehézsége a gyermeknek, de ennek a valószínűségét csökkenthetjük, ha megtanítjuk neki az előzőleg kimaradt kúszást.

A mászás fejlődése

A mászás 8-10 hónapos kor körül válik jellemzővé. A mászás szintén kulcsfontosságú a két agyfélteke közötti kapcsolat kialakítására, megerősítésére.

A klasszikus mászási póz fejlődése a térdeken és a kezeken való egyensúlyozási képesség elsajátításával indul. A helyváltoztatáson túl a mászás jó testgyakorlás is, mely éppen azokat az izmokat erősíti, melyek a járáshoz lesznek majd szükségesek.

A négykézláb helyzet felvételével indul a mászás. Többféleképp lehet felvenni a négykézláb helyzetet: ülésből veszi fel a négykézláb helyzetet, vagy hasalásból kinyomja magát és lábait maga alá húzza.

Ezután megfigyelhető a csecsemőnél a “kutyázás”, ez a mászás előfutára. Ilyenkor a baba előre-hátra mozog, hintázik, vagyis a testsúlyát a kezeire viszi utána pedig a lábaira, ezzel is erősítve végtagjait.

Eleinte csak egy-két mászó mozdulatot tesz és utána visszamegy kúszásba. Jellemző az is, hogy a közelebbi játékokért mászik, viszont a távolabbi játékokért a jól begyakorolt kúszást választja.

A mászás során előfordulhat, hogy a lábak mászó pozícióban vannak, a karok azonban még nincsenek teljesen nyújtva, hanem alkartámaszban vannak, és így halad a baba előre. Ilyenkor a karok még gyengék a teljes tenyértámaszhoz.

Előfordulhat az is, hogy a baba ökölbe szorított kézzel mászik. Ez lehet rossz szokás, fennmaradt primitív reflex, illetve feszes csukló következménye.

“Pattogó” mászásnál a gyermek hiperszenzitív, furcsa neki a különböző anyagok érintése, és felkapkodja gyorsan a kezét és térdeit.

“Medvézés” esetén a karok teljes tenyértámaszban vannak, a lábak nem térden támaszkodnak, hanem teljesen nyújtva vannak, a popsi az égben és így halad előre a baba.

A mászás kimaradása önmagában nem jelenti azt, hogy a gyermek fejlődésével biztosan probléma van, de a szabályos mászást nagyon sokáig kell gyakorolnia annak a gyermeknek, aki nem kúszott.

Az önálló ülés

Magabiztosan önállóan, támaszték nélkül, kezekkel való támaszkodás nélkül a baba általában 10 hónaposan képes ülni, de ez sem kőbevésett szabály, mert az önálló ülés összefügg azzal, hogy a baba mennyi ideig kúszott és mászott előtte.

Itt már fontos, hogy a babának kifejlett legyen a fej- és törzskontrollja, illetve az egyensúlya is valamilyen szinten. 6-7 hónaposan a baba már tud úgy ülni, hogy a kezein támaszkodni.

A legtöbb esetben a csecsemő a négykézláb helyzetből szokott kiülni, és onnan helyezkedik szabályos ülésbe. Előfordul olyan is, hogy oldalt fekszik a baba, és innen tolja fel magát kezei segítségével ülésbe.

Laza babánál az ízületi lazaság miatt az is egy lehetőség, hogy hason a lábaikat oldalra kiteszi terpeszbe és kezeivel feltolja magát.

Miért nem érdemes ültetni a babát?

A babát nem ültetjük stabil felületen mindaddig, amíg ő maga ki nem ül. Ilyenkor még a gerince nem elég fejlett a stabil üléshez, fej- és törzsizmai sem elég erősek ehhez a pozícióhoz.

Nem érdemes kitámasztani őket párnákkal sem. Arra is érdemes figyelnünk, hogy a baba ne üljön be a két lába közé, hanem “Z” ülésben, törökülésben vagy párhozamos lábakkal üljön.

Az is előfordul, hogy magától ül fel a csecsemő, de a háta még nagyon görnyedt, ez a hátizmok gyengeségére utal. Nem kell megijedni ettől a jelenségtől, mert a baba háta folyamatosan meg fog erősödni és szépen egyenes háttal fog majd ülni.

Ha túl sokat ültetjük, az jelentősen lassíthatja a csecsemő mozgásfejlődését is, hiszen ülve remekül elfoglalja magát a nézelődéssel, játékkal, és ez nem ösztönzi helyváltoztatásra.

Sokszor előkerülő kérdés, hogy baj-e ha a gyermek beül a lábai közé. Általában laza izomtónusú babánál fordul ez elő. Ez a pozíció nem jó gyermekünknek, nagyon kicsavarja a csípő ízületet és azt szokták ajánlani, hogy korrigáljuk gyermekünknél, ha azt vesszük észre, hogy így „W”-ben ül.

Térdelés, felállás és oldalazó járás

Normál helyzetben a gyermek négykézláb helyzetből térdel fel, és onnan húzza magát fel állásba, de van olyan is, hogy kimarad a mászás és kúszó pozícióból kapaszkodik fel.

Gyermekünk, mikor feláll, még nagyon ingatag, egyensúlya még fejletlen. Sokszor merül fel az a kérdés, hogy segítsünk-e gyerekünknek felállni.

Gyógytornászként én mindenképp azt javaslom, hogy saját maga csináljon mindent, mi ne segítsük a felállást, hisz fontos, hogy önerejéből erősödjön.

Álláskor a gyermek terpeszben, széles alapon állhat. Ez normális dolog, hisz az egyensúlya még éretlen a babának, és szélesebb alapon könnyebb állni.

A gyermek lábfejei kifelé állhatnak, a boka eleinte bedőlhet, a lábujjak pedig karmoló helyzetben lehetnek. A karmoló lábujj a kapaszkodó reflex maradványa, amikor a bizonytalan egyensúly miatt a lábujjak kapaszkodnak.

Fontos, hogy ezeknek a jelenségeknek napról napra, hétről hétre változniuk kell, ahogy a baba egyre többet gyakorolja. Csökken a terpesz mérete, a lábak középhelyzetbe rendeződnek, a boka egyre kevésbé dől be, a lábujjak pedig kinyúlnak.

Előfordulhat, hogy a baba sokat álldogál lábujjhegyen, vagy csak az egyik lábára terhel. Ezek is változhatnak, ha nem, érdemes szakemberhez fordulni.

Járás előtti alternatívaként előfordulhat a két térden járás, illetve a fél térden csúszva haladás úgy, hogy a baba egyik karjával letámaszt a földre.

Az első önálló lépések

A 11. hónapban a baba továbbra is négykézláb közlekedhet, felhúzhatja magát állásba, és oldalazva járhat. A 12. hónapban egy-két másodpercig önállóan áll, képes már kapaszkodva, álló helyzetből leguggolni, lehajolni a játékokért.

A 13. hónapban önállóan áll, egy-két lépést önállóan megtesz. A 14 hónapos kortól felfelé indul az önálló járás.

A 12. hónapban a baba néhány másodpercig egyedül megállhat kapaszkodó nélkül, a 13. hónapban pedig megteheti az első önálló lépéseket.

Az is előfordulhat, hogy egy baba csak később indul el. Noha a csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes.

Hiába tanul meg tehát néhány baba hamarabb járni, 3 évesen ugyanolyan ügyesen ugrál és szalad majd, mint azok a társai, akik csak 14. hónaposan indultak el.

Mikor kell orvoshoz vagy szakemberhez fordulni?

Természetesen, ha valahol megakadt a mozgásfejlődése és emiatt később következett a következő fázis, az egész folyamat elcsúszhat. Ha egy baba csak 12 hónaposan tanult meg felállni, lehet, hogy csak másfél évesen fog járni, de az is előfordulhat, hogy 1-2 hónap alatt pótolja a lemaradását.

Figyelmeztető jelek életkor szerint

• 1 hónaposan: ha a baba a fejét egyáltalán nem emeli, szemével és fejével nem követi a mozgásokat, vagy hangra nem reagál.
• 2 hónaposan: ha két kezénél fogva ülő helyzetbe húzva egyáltalán nem tartja meg egy pillanatra sem a fejét.
• 3 hónaposan: ha ismerős hangokra nem fordul oda, nem forgatja a fejét, vagy hason fekve nem emeli a fejét.
• 4 hónaposan: ha soha, még egyetlen alkalommal sem fordult oldalra vagy hasról hátra, illetve ha hason fektetve nem támaszkodik a könyökére vagy a kezére.
• 5 hónaposan: ha megtámasztva nem tud ülni, vagy nem tudja magát két kezén kinyomva megtámasztani hason.
• 6 hónaposan: ha nem tud hason fekve tárgyak után nyúlni, vagy nem tudja magát a kezén megtámasztva játszani, nézelődni.
• 7 hónaposan: ha nem tud pár másodpercig támasz nélkül vagy a kezére támaszkodva ülni, nem fordult át még soha egyik irányba sem, vagy nem próbál valamilyen módon kúszni vagy forogni.
• 9 hónaposan: ha nem tud felülni, vagy nem kúszik.
• 10 hónaposan: ha nem próbál mászni, négykézlábra állni, vagy nem húzza magát fel állásba.
• 11 hónaposan: ha nem áll fel, vagy nem ül stabilan támaszték nélkül is.
• 12 hónaposan: ha nem jár kapaszkodva.
• 18 hónaposan: ha nem képes még önállóan járni, kapaszkodás nélkül állni.

Korábbi kivizsgálást indokolhat

Ferde a testtartása. Teljesen elhárítja, hogy hasra fektetve tegyék le. Hason fekve nehezen és alig emeli a fejét, és csak néhány percig tartja meg.

Hasra fektetve még nem támaszkodik az alkarjára 4 hónapos korban, illetve nyújtott karral a tenyerére 6 hónapos korban. Egyik oldali végtagjait kevésbé mozgatja, kezei szoros ököltartásban vannak.

Nem nyúl a látott tárgyakért, játékokért. Könnyű tárgyakat, például csörgőt, hosszabban nem képes megtartani vagy játszani vele: megnézni, forgatni, szájba venni, rázogatni.

Kezeit nem viszi a szájához. Nem fordul az oldalára 4-5 hónaposan, illetve hasról hátra vagy hátról hasra 6 hónaposan.

Hangos zajokra nem reagál. Nem ad ki hangot, soha nem sír. A már megindult gőgicsélés egyre ritkábbá válik, vagy elmarad.

A mozgó tárgyakat nem követi a szemével. Nem mosolyog vissza. Túl lassan eszik, egyáltalán nem szopik, vagy túl sokat bukik.

Túlságosan nyugtalan, vagy épp ellenkezőleg nagyon nyugodt, aluszékony.

Fejtartás, támaszkodás és izomtónus

Az előzőekben leírt normál fejlődést követve van olyan, hogy a csecsemő nem emeli a fejét, ez következhet abból, hogy a nyakizmai nem elég erősek, hipotón izomtónusúak, illetve a támaszkodás nem a megfelelő.

Gyakorta előfordul az is, hogy a baba rosszul fekszik az anyaméhben és ennek következményeként kialakulhat kiflizés, ferde nyaktartás, szélfútta és dongaláb. Ezen problémák esetén mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.

Normál esetben a gyermek először alkaron támaszkodik, mindkét karján egyformán eloszlatva súlyát, így lehetséges, hogy fejét tudja emelni, később kialakul a teljes tenyértámasz.

Előfordulhat, hogy a gyermek nem használja a kezét támasztásra, a karok hason a törzs mellett nyújtva vannak, oldalt mintha repülőzne, vagy a földön vannak, csak nem tesz rájuk súlyt.

Előfordulhat az is, hogy a gyermek támaszkodik, de túl széles alapon, csak egyik kezén támaszkodik alkaron, ez a támasz kar, másik nyújtva, általában oldalra támaszt, ez az ügyesebb kéz.

Ha gyermekünk nem támaszkodik, akkor a fejét törzsizomból tartja, ez hosszútávon a hátizmok feszességéhez vezethet, illetve a lapockazáró izmok is érintettek lehetnek.

Ezen izmok feszessége akadályozhatják a gyermek mozgásfejlődését. Támaszkodás nélkül a fejkontroll sem tud megfelelően fejlődni, hamar elfárad gyermekünk hason és sírni kezd.

Sok hasznos feladat van, amivel tudjuk a fejtartást és a támaszt erősíteni, ezeket a szakemberek betanítják a szülőnek és otthon tudják gyakorolni.

A forgás lehetséges eltérései

A forgást a csecsemő kétféleképpen oldhatja meg. Az egyik, hogy csípőből indítja a forgást és ezt követi a törzs és a fej. A másik variáció, hogy a fejjel indítja a mozgást, és azt követi a törzs és a csípő.

Előfordul, hogy a kar a törzs alá szorul, és utólag húzzák ki a baba, vagy nagy lendülettel átfordul rajta.

Előfordulhat, hogy csak az egyik oldalán keresztül fordul hátról hasra, illetve hasról hátra. Ilyenkor lehet, hogy az az oldal, amin átfordul, feszesebb, és a másik oldal lazább.

Előfordulhat az is, hogy a baba csak hasról hátra forog, vagy csak hátról hasra forog. Utóbbi esetben lehet, hogy a gyermek túlságosan homorít, és ezért nem forog a hasáról a hátára.

Érdemes még megemlíteni, hogy a pici baba 2-4 hónapos korban is alkalmanként megfordul. Ez teljesen normális, de ez még nem a tudatos forgás.

Az is előfordul, hogy a baba 0-3 hónapos korban sokat fordul hasról hátra. Ennek az lehet az oka, hogy homorítanak, feszítik magukat hátra. Ilyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni.

Hogyan segíthető a mozgásfejlődés?

Amennyire lehet, érdemes segíteni azzal a babát, ha motiváljuk, mozgatjuk, tornáztatjuk picit, de semmit sem szabad erőltetni.

A csecsemő nagymozgásának fejlődését azzal segíthetjük, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Nyugodtan tedd le a babát egy plédre a padlóra, így lesz elegendő mozgástere a felfedezéshez.

Mivel egyre nagyobb mozgástérre van szükségük, nem tanácsos órákra a járókában vagy a kiságyban hagyni őket. A legjobb, ha a baba napközben a földön leterített játszóhelyen vagy hempergőben, járókában van.

A baba számára a viszonylagosan kemény, biztonságos felület kedvezőbb a hely- és helyzetváltoztatás gyakorlásához, mint a süppedős ágy vagy a puha paplan.

A tárgyakat érdemes olyan távolságra elhelyezni, amely ösztönzi a babát az oldalra fordulásra, forgásra, nyúlásra, kúszásra vagy mászásra, de nem okoz számára kudarcot.

A túl mozgékony, kíváncsi babákat a földön is át lehet pelenkázni. Már nem lehet őket a franciaágyon, kanapén hagyni játszani, vagy akár csak egy pillanatra is otthagyni a pelenkázón.

A hat hónapos baba fejlődése

A hatodik hónap az önfelfedezés kora a babáknál, ilyenkor kezdik el felfedezni saját testüket és a körülöttük lévő világra is nyitottabbak.

A kicsik ilyenkor kezdik el felfedezni saját testüket, szeretnek játszani a végtagjaikkal, nézegetik magukat a tükörben, leveszik a zoknijukat, és általában véve is minden érdekli őket, ami saját magukkal kapcsolatos.

Megfigyelheted, ahogy babád rátámaszkodik a kinyújtott karjára és előre-hátra hintázik. Ez a mozdulat a mászás első jele.

A hatodik hónapban a babák mindkét irányba forognak, és előfordulhat, hogy elkezdenek kúszni. Megpróbálkozhatnak az üléssel is, de utóbbit még ne hagyd nekik egyedül, mert sérülhet a gerincük.

Egyedül majd csak a 8-9. hónap környékén tudnak ülni, addig szükségük van segítségre.

Játék és motiváció

Hat hónapos korban jönnek rá a csecsemők, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor éppen nem látják, hallják, vagy tapintják őket. Ezt nevezik tárgyállandóságnak.

Az összefüggések felfedezésében úgy tudjuk motiválni őket, hogy kukucs vagy “Hol a labda?” eldugós játékot játszunk velük. Óriási öröm nekik, amikor megtalálják, kikutatják a párna vagy a takaró alá rejtett kincset.

Az ismétlés iránti érdeklődése hatalmas. Előszeretettel dobálja el a játékait vagy rombolja le újra és újra a tornyot, amit építesz neki.

A játékokat már nemcsak meg tudja tartani, hanem képes elengedni is őket, valamint azt is megfigyelheted, hogy mekkora örömet jelent számára a játékok rázása, egymáshoz ütögetése.

Hintázni szintén imád, ez a mozgás nemcsak megnyugtatja, hanem fejleszti a térérzékelését és az egyensúlyérzékét.

A mozgásfejlődés és a többi fejlődési terület

Azt is fontos tudni, hogy amikor látszólag semmit nem fejlődik a baba, akkor is sokat tanul. Lehet, hogy csak későn kezd el mászni, de közben megtanul szépen beszélni, vagy nagy kézügyességre tesz szert.

Az is gyakori, hogy 1-2 alkalommal csinál valamit a baba, aztán pár hétig nem produkálja, ilyenkor nincs gond, egyszerűen csak még nem tartotta hasznosnak az adott mozgásformát.

A lényeg az, hogy tudja, és amikor valóban szüksége lesz majd rá, akkor elő fogja venni.

A csecsemő mozgásfejlődése mellett a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés, a szaglás, a kézhasználat, a hangadás és a társas kapcsolatok fejlődését is érdemes figyelni.

Érzékelés és korai készségek

Velünk született reflexek

Szopóreflex: az újszülött születése után nem sokkal szopni próbál.

Nyelő- és köhögőreflex: alapvető fizikai reakciókat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek szoptatáskor vagy köhögési inger esetén.

Moro- vagy átkaroló reflex: ha az újszülöttet hirtelen a hátára fektetik vagy valamitől megijed, karjait széttárja, ujjait pedig szétnyitja.

Azért fontos ez az újszülött reflex, mert lehetővé teszi az első lélegzetvételt, és támogatja a légcső tágulását.

Fogóreflex: a tenyérre nyomást gyakorolva a kisbaba erősen megfog tárgyakat vagy megfogja az ujjunkat.

Látás

A szemek születéskor már teljesen kifejlettek. Az agynak azon területei, amelyek a képek feldolgozásához szükségesek, még nem fejlődtek ki tökéletesen, ezért az újszülöttek az arcokat és a tárgyakat legfeljebb 25 cm távolságban látják élesen.

Az első hónapban csak a csecsemő arcától mintegy huszonöt centiméter távolságban lévő dolgokat látja élesen, a többi kissé homályos még előtte.

Az újszülött miután kipihente a „születés fáradalmait”, olykor hosszasan és feszülten nézi az édesanyja arcát, csak azután alszik el.

A szemkontaktus révén nemcsak az anya fürkészi a csecsemő arcát, hanem az újszülött figyelme is az anyja arcára rögzül. A kölcsönös „bámészkodás” is elősegíti a kötődést.

Az 1-2 hónapos csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. 3-5 hónapos korában a csecsemő képes felismerni az arckifejezéseket, és érzékelni az örömöt, a szomorúságot és a meglepettséget.

Körülbelül három hónapos kortól ránézésre felismeri az ismerős arcokat. A mozgó tárgyakat tekintetével és fejével követi.

A kis csecsemő szemei egy ideig egymástól függetlenül mozognak, tehát időnként kancsalíthat, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára, de néhány hét alatt kialakul a koordinált mozgás.

A tökéletes látás ugyan csak körülbelül négy éves korra alakul ki, de a csecsemőkor végén, egyéves korban már adottak a felnőtt képességek.

Hallás

Az újszülöttek hallása a felnőttekéhez hasonló, talán csak egy kicsit gyengébb. Az anyaméhből már ismerős a szülők és a testvérek hangja.

Körülbelül két hónapos korban a kisbaba elkezd az érdekes zajok felé fordulni. Mivel a hallás nélkülözhetetlen a beszédfejlődéshez, az orvos általában végez hallásvizsgálatot.

Tapintás

A tapintás fontos szerepet játszik abban, hogy a baba megnyugtassa önmagát, felfedezze környezetét, és kapcsolatot létesítsen.

A bőrkontaktusnak, simogatásnak, masszírozásnak számos kedvező élettani és érzelmi hatása van. A csecsemő ellazul, megnyugszik, nő a komfortérzete.

Jobban alszanak és nyugodtabbak azok a babák, akiket gyakran simogatnak, dédelgetnek, masszíroznak.

Szaglás és ízlelés

A szaglás már a kezdetektől nagyon fejlett, és segíti a babákat, hogy megtalálják anyjuk mellét és szopni kezdjenek közvetlenül a szülés után.

A csecsemők képesek anyjuk illatát is felismerni. Az újszülött ízlelése rendkívül fejlett, az ízlelő sejtek már a magzati korban kifejlődnek.

A csecsemők egészen apró ízbeli különbségeket is képesek felismerni. Kedvelik az édes ízeket, és nemtetszésüket nyilvánítják, ha enyhén sós vagy savanyú folyadékot kapnak.

Finommotorika és hangadás

Az első hónapokban a baba még ökölbe szorítja a kezét, és nem képes tárgyakat megfogni. Egyedül a fogóreflexnek köszönhető, hogy például összeszorítja az ujjait.

Kezdetben mindkét kezét használja, amikor megfog valamit, és ehhez az egész kezére szüksége van. 6 hónapos kor körül a legtöbb gyermek már képes egy tárgyat egyik kezéből a másikban átadni.

Három hónapos korában a csecsemő háton fekve a kezeit maga előtt összekulcsolja, ökleit a szájába gyömöszöli, ezért az ököl rágását vagy az ujjszopást nem csak éhségjelnek tekinthetjük.

Kezeit, a körülötte lévő tárgyakat és személyeket hosszan nézegeti, közben különböző hangokat ad, játszik a hangjával.

Gőgicsélése először főként magánhangzókat tartalmaz. A baba utánzó képessége egyre pontosabbá válik, és folyamatosan megjelennek az ajakkal képzett mássalhangzók: p, b, m.

A fejlődési szakasz vége felé nagy változás történik a hangadásban: a gőgicsélést felváltja a gagyogás.

A lapos fej szindróma és a mozgásfejlődés

A plagiocefália, más néven laposfejűség, csecsemőknél jelentkezik. Az újszülött puha koponyája lehetővé teszi a baba szülőcsatornán való áthaladását.

Néhány héttel születés után a baba koponyája még mindig lágy és puha. Amennyiben a baba hosszú ideig egy helyzetben fekszik, a fejecskéje aszimmetrikusan ellapulhat.

A leggyakoribb a helyzeti plagiocefália, amely akkor keletkezik, amikor a csecsemő egy testhelyzetben, általában a hátán fekszik, ezzel ellapítva koponyáját.

A lapos fej szindróma nem veszélyes, csupán kozmetikai hibáról van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a problémát.

Hogyan ismerhető fel?

Az egészséges baba koponyájának hátsó része tökéletesen gömbölyű és mindkét oldala szimmetrikus.

Figyeld meg, egyenletesen nő-e a baba haja, és ne félj kezeiddel „megvizsgálni” a baba fejét. A mindennapi simogatás során bizonyára észrevennéd a laposabb helyeket vagy egyéb abnormális asszimetriákat.

A plagiocefáliát a rendszeres szűrővizsgálatokon belül az orvos is felfedezheti, de ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben a fej formájával, keresd fel a gyermekorvost még a szűrővizsgálat előtt.

Mi okozhatja?

A plagiocefália egyik kiváltó oka a csecsemők háton való altatása. A testhelyzet változása következtében több mint 50%-kal csökkent a bölcsőhalál gyakorisága, de nőtt a plagiocefáliában szenvedő csecsemők száma.

A fej laposságához az autósülésekben, bölcsőkben és speciális gyerekszékekben töltött idő is hozzájárulhat.

Ezekben a baba szabadon mozgathatja a fejét, de nyakizmai még nem elegendően erősek a fej megtartásához és mozgatásához, ami végeredményben ahhoz vezet, hogy a csecsemő feje nagyrészt egy pozícióban van túl sok ideig.

Hibának számít az is, ha a babát a szülők az autósülésben hagyják aludni, ahol nagyon természetellenes testhelyzetben van. Ha utazás közben a baba elalszik, hazaérkezés után helyezd őt a kiságyba.

A lapos fej szindróma helyhiány miatt a terhesség során is kialakulhat. Ezért koraszülött babáknál vagy többmagzatos terhesség során előfordulása gyakoribb.

Megelőzés és kezelés

Ne hagyd a babát ugyanabban a helyzetben feküdni hosszú ideig. Ha a csecsemő hajlamos alvás közben egyik oldalra fordítani a fejét, próbálj változtatni a baba alvási pozícióján, illetve a kiságy elhelyezkedésén.

A babák szívesen fordítják fejüket a fény felé vagy egy bébijáték után, ezért ezeket a kiságy egyik-másik oldalára felváltva rögzítsd, vagy fordítsd meg a kiságyat.

A plagiocefáliát úgy is elkerülheted, ha a babát napközben hasra fekteted, aki így fokozatosan hozzászokik az új testhelyzethez, megtanulja tartani a fejét, ami közelebb hozza őt a következő fejlődési lépcsőfokhoz, az átforduláshoz és az üléshez.

A lapos fej kezelése speciális sisak segítségével is lehetséges, amely mindig méretre készül. A sisak alkalmazása súlyosabb esetekben ajánlott, amikor a plagiocefália nagyon asszimetrikus és abnormális.

E speciális koponyaortézist a baba 3-6 hónapon keresztül napi 23 órát viseli. A sisakot ideális esetben a baba már 4 hónapos korától hordja, amikor a koponyacsontok a leggyorsabban nőnek.

Mikor kérjünk segítséget?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül bennetek a probléma gyanúja, mindenképpen forduljatok szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy, a védőnő és a házi gyermekorvos feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése.

Mivel a felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressétek fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.

Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhattok.

A gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből, gyógytornászból, szomatopedagógusból, konduktorból és pszichológusból álló szakmai team segítséget nyújthat a gyermek további fejlődésének érdekében.

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”.

A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak.

Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémátok adódik, bizalommal forduljatok a gyermeketeket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak nektek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

tags: #csecsemo #nagy #pocsel