Csecsemőkori keresztelés Németh Sándor tanítása alapján

Németh Sándor tanítása szerint az újjászületés, a vízben való alámerítkezés és a Szent Szellemmel való betöltekezés egymástól elkülöníthető események, ezért a keresztelés kérdését is a személyes megtéréshez, hithez és tudatos döntéshez kapcsolja. A hangsúly nem egy külső, szakrális rítus automatikus hatásán, hanem az ember Jézus Krisztusba vetett hitén és Istenhez fordulásán van.

Az Egyház egy spirituális, morális, isteni intézmény, ahová újjászületés, vízben való alámerítkezés és Szent Szellemmel való betöltekezés által lehet bekerülni; nem emberek alapították, hanem Jézus Krisztus halálával, eltemetkezésével és feltámadásával, illetve a Szent Szellem eljövetelével jött létre. Ezért szükséges, hogy az ember először megtérjen, újjászülessen, majd pedig Isten Szellemével és erejével találkozzon valóságosan.

A keresztelés helye a megtérés folyamatában

Az újjászületés és a Szent Szellemmel való betöltekezés tehát nem egy és ugyanaz, hanem egymástól elkülöníthető természetfölötti esemény. Az újjászületés három eseményből áll: 1. a megtérés válasz a názáreti Jézus Krisztus halálára, 2. a hit válasz Jézus feltámadására, 3. a Szent Szellemmel való betöltekezés pedig válasz Jézus megdicsőítésére.

Tehát a megtérés és a hit elsősorban Jézus halálára és feltámadására adott válasz, ezáltal pedig az ember igaznak fog bizonyulni. De ezt követően még van egy lépés, hiszen Jézus nem maradt a földön a feltámadás után, hanem felment a mennyekbe, az Atya felruházta dicsőséggel, az Atya jobbján foglalt helyet, mint főpap, és rendelkezésre bocsájtotta a Szent Szellem kitöltését, azért hogy a Szent Szellem által megossza az Ő áldásait a földön élő szentekkel, a Jézus Krisztusban hívő emberekkel.

A Szent Szellemmel tehát az ember nem automatikusan töltekezik be, hanem az újjászületés után is megmarad a szabadsága, hogy veszi-e a Szent Szellemet vagy nem. Senkire sem kényszeríti rá az Úr. Az apostolok úgy hirdették az evangéliumot, hogy az emberek nem csak megtérni akartak, hanem a Szent Szellemet is akarták venni, nyitottak voltak a karizmák megnyilvánulása előtt.

Miért vitatott a csecsemőkori keresztelés?

A csecsemőkori keresztelés kérdésében az egyik legfontosabb különbség az, hogy a gyermek képes-e személyes megtérésre, hitvallásra és tudatos döntésre. A tanítás szerint a megtérés válasz Jézus Krisztus halálára, a hit pedig válasz a feltámadására, ezért ezek személyes események.

Az üdvözítő hit személyes: az evangélium hallgatása által elhiszem, hogy Jézus a bűneimért halt meg. Az üdvözítő hit tárgya először is az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért. A másik nagyon fontos tárgya pedig Jézus halálból való feltámadása harmadnapon.

A megtérés és a hit elsősorban Jézus halálára és feltámadására adott válasz, ezáltal pedig az ember igaznak fog bizonyulni. Ebből a szemléletből következik, hogy a keresztelés a már megtért és hívő ember tudatos lépése, nem pedig önmagában egy olyan szertartás, amely automatikusan újjászületést eredményez.

A vízben való alámerítkezés és a Szent Szellem

Az Egyház egy spirituális, morális, isteni intézmény, ahová újjászületés, vízben való alámerítkezés és Szent Szellemmel való betöltekezés által lehet bekerülni. Ezért szükséges, hogy az ember először megtérjen, újjászülessen, majd pedig Isten Szellemével és erejével találkozzon valóságosan.

Az egyik ilyen alapigazság a Szent Szellemmel való betöltekezés és a nyelveken szólás. Újra és újra helyre kell állítani a Szent Szellem különleges szerepét a hívők életében, azért, hogy Isten országa ne csak beszédben álljon, hanem szellemben és erőben, megnyilvánuljon jelekben, csodákban, démonoktól való szabadulásban és gyógyulásokban.

A Szent Szellem által ruház fel bennünket Jézus Krisztus az Ő javaival és áldásaival. Isten azért adja a kegyelmet, a Szent Szellemet, hogy kilépjünk és szóljuk az evangéliumot, szaporodjon és sokasodjon a gyülekezet.

A samáriaiak példája

A csecsemőkori keresztelésről szóló kérdésben fontos szerepet kap az Apostolok cselekedeteinek samáriai története, mert a szöveg egymás után mutatja be a hitet, a vízben való keresztelkedést és a Szent Szellem vételét.

„Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve. (. ) Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket. De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. (. ) Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.” (ApCsel 8:1, 11-12, 14-17)

A fenti igeszakaszból látható, hogy először hittek, vízben alámerítkeztek, ezt követően pedig az apostolok azért imádkoztak, hogy ne csak újjászületett, megtért keresztények legyenek, hanem vegyék a Szent Szellemet, és fogadják el a Szent Szellemmel való betöltekezést. Ez kézrátevés által történt.

Tehát az újjászületés és a Szent Szellemmel való betöltekezés két különálló esemény volt. A történetben a hit és a keresztelkedés megelőzi a Szent Szellem vételét, és a sorrendben minden alkalommal személyes válasz és tudatos részvétel jelenik meg.

Pál apostol megtérése

Pál apostol története szintén azt szemlélteti, hogy a Krisztussal való találkozás, az újjászületés, a keresztelkedés és a Szent Szellemmel való betöltekezés nem feltétlenül ugyanabban a pillanatban történik.

„És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. (. ) Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.” (ApCsel 9:3-6, 17-19)

Pál apostol itt találkozott Jézus Krisztussal. Farizeus volt, tehát morális szempontból megtért ember, de Jézus Krisztusban nem volt hite, illetve üdvözítő hite sem volt. Pál ekkor azonnal megkérdezte az Úrtól, hogy mit cselekedjen.

Jézus itt kijelentette magát és Pál befogadta az Urat, újjászületett. Pál buzgó farizeus volt, erkölcsi problémái nem voltak, viszont spirituális problémái annál inkább.

Amikor Pál megkapta Jézusról a kijelentést, akkor még nem töltekezett be Szent Szellemmel, a főpappal, mint dicsőség Urával még nem találkozott. Ezután Ananiás kézrátétellel szolgált neki, majd Pál megkeresztelkedett.

Kornélius találkozása a Szent Szellemmel

Kornélius története más sorrendet mutat, és éppen ezért a keresztelés és a Szent Szellem kapcsolatának összetettségére világít rá.

„Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. (. ) Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is? És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.” (ApCsel 10:2, 44-48)

Kornélius megtért ember volt, a megtérés gyümölcsei is már jelentkeztek az életében, de Jézus ismeretével kapcsolatosan voltak hiányosságai. A történetben a Szent Szellem vétele megelőzte a vízben való keresztelkedést, ami azt mutatja, hogy a bibliai események sorrendje nem minden esetben azonos.

A gyermekekről és a mennybe kerülésről

A gyermekek sorsával kapcsolatban külön kérdésként merül fel, hogy milyen állapotban vannak az örökkévalóságban, illetve mit jelent a „nagyok és kicsinyek” kifejezés a Jelenések könyvében.

Több helyen is szerepel a Bibliában, hogy nagyokat és kicsinyeket; ez a megjegyzés a társadalmi pozícióra vonatkozik. Isten az Ő kiválasztottait különböző társadalmi rétegekből hívja ki, örök élettel, üdvösséggel áldja meg őket, és belőlük jön létre az eklézsia, az Isten népe.

A múlt adásban a lelkész úr említette, hogy a gyermekek a mennybe már felnőttként kerülnek. János apostol a Jelenések könyvében a mennyei trón előtt „nagyokat és kicsinyeket” lát.

Ez vajon a testarányokra vagy a korukra utal, vagy valami másra? Több helyen is szerepel a Bibliában, hogy nagyokat és kicsinyeket; ez a megjegyzés a társadalmi pozícióra vonatkozik.

A katolikus keresztelési felfogással való különbség

A Hit Gyülekezete és a katolikus egyház tanításának különbségeiről szóló magyarázat szerint a katolikus hit nem kizárólag egyéni megtéréshez és személyes hitvalláshoz kapcsolja Isten megváltó munkáját.

Egyik fő tanításuk, hogy Jézus helyettünk vállalta a szenvedést, amit mi érdemeltünk volna, és ez akkor válik az egyén számára érvényessé, ha ezt elhiszi, ha átadja életét Jézusnak. A katolikus hit ennél sokkal többet mond.

Jézus, az Isten Fia már a megtestesülésével magára vette a mi emberi természetünket, és ezzel megnyitotta az Isten és ember egyesülésének lehetőségét. Ennek mintegy egyenes vonalú következménye Jézus élete, tanítása, majd pedig kereszthalála és feltámadása.

Nem csak a kereszten váltott meg minket az Isten Fia, és főként ez nem csak azokra érvényes, akik "átadják neki életüket". Isten minden embert megváltott kivétel nélkül, mennybemenetelével pedig fölvitte emberi természetünket a mennybe.

A katolikus keresztelési felfogásban ezért a csecsemők megkeresztelése nem feltétlenül a gyermek önálló hitvallására épül, hanem Isten kegyelmének, az Egyház közösségének és a szülők, illetve keresztszülők hitvallásának összefüggésében értelmezhető. Ezzel szemben a bemutatott tanítás a megtérés, a hit és a tudatos döntés személyes jellegét emeli ki.

A Szent Szellem szerepe a tanításban

Vajon a Szent Szellem automatikusan beköltözik az emberbe a megtérés pillanatában, vagy van egy külön, természetfölötti találkozás? A március 14-ei istentiszteleten egy olyan alapigazságról volt szó, amely ma is vita tárgya a keresztény világban: az újjászületés és a Szent Szellemmel való betöltekezés kapcsolata.

Ha Isten országa nemcsak beszédben, hanem erőben is megnyilvánul a Szentírás szerint, akkor miért hiányoznak sok helyen a jelek, csodák és áttörések? És vajon mi az, ami ma Európában leginkább akadályozza az embereket abban, hogy valóban találkozzanak Istennel?

A kegyelem munkálkodásának a kezdeti jele, hogy az ember szellemében létrejön olyan vágy, kívánság, amely Isten felé fordítja, érdeklődni kezd az evangélium, a Biblia iránt. Az emberek szívét és szellemét szinte szemétlerakó telepként használják és töltik meg mindenféle értéktelen dologgal.

Ezzel pedig tönkremegy az emberben az Istenre és a természetfölöttire való éhség és szomjúság. A mi feladatunk Isten országa ajtajának az újbóli megnyitása közbenjáró imákkal, virrasztással.

A kereszténnyé válás és a tudatos válasz

Az apostoli példák alapján a keresztény élet nem pusztán egy közösséghez való tartozás vagy egy külső rítus teljesítése. A tanítás szerint az embernek hallania kell az evangéliumot, hinnie kell Jézus Krisztus halálában és feltámadásában, meg kell térnie, majd a hitből fakadóan kell belépnie a vízben való alámerítkezésbe.

A tanítványok Jézus földi szolgálata során hitre jutottak, viszont ez nem üdvözítő hit volt. Az apostolok Jézus feltámadásáig nem rendelkeztek üdvözítő hittel, hiszen amikor látták Jézus szenvedését és keresztre feszítését, megalázását, kivettetését a társadalomból, akkor megrendültek és kivétel nélkül mindegyik elveszítette a hitét.

János evangélium 20. fejezetében azt olvassuk, hogy a tanítványok akkor jutottak hitre, amikor megtudták, hogy a sír üres, a Mester a zárt ajtók ellenére megjelent közöttük, és rájuk lehelt. Visszatérve tehát, a tanítványok az üdvözítő hitre Jézus feltámadása és megjelenése után jutottak.

A Szent Szellemmel való betöltekezésük pedig ezt követően, később történt meg. Jézus a tanítványokat is várakozásra kérte, amíg a Szent Szellem eljött.

A pünkösdi esemény és a nyelveken szólás

A nyelveken szólás később adatott meg. Pünkösd egy speciális esemény volt, akkor a Szent Szellem missziós célból is megjelent a tanítványoknak, ezért szóltak ismert nyelveken.

A tanítványok később értették meg, hogy ez az esemény tette világossá, hogy elkezdődött a nemzetek evangélizálása, amikor minden népnek a saját nyelvén hirdetik az evangéliumot. Pünkösd előre jelezte, hogy a Szent Szellem kiáradása újra megújítja a nemzetek nyelvének használatát, a nemzetek nyelvét Isten megszenteli, az evangélium hirdetésére alkalmassá teszi.

A 20. század elején szinte semmi nem létezett a karizmatikusságból a keresztény világon belül, de olyan tömegmozgalom alakult ki a Szent Szellem kiáradásának következtében, hogy ma már százmillióra is tehető azoknak a személyeknek a száma, akik az elmúlt évszázadban a hitüket megújították, betöltekeztek Szent Szellemmel, és használta őket Isten.

Közülük többen olyan karizmatikus ajándékokban is részesültek, amin ők maguk is csodálkoztak. Ez a munka továbbra is zajlik, és mi nem engedhetjük, hogy visszaszorítsák a Szent Szellemmel való betöltekezést, illetve a karizmák működését.

A Hit Gyülekezete karizmatikus önértelmezése

Karizmatikus mozgalom a Hit Gyülekezete (Hitgyüli) is. A Kádár-rendszerbe betagolódó hivatalos római katholikus egyházzal szembefordulva személyesen Németh Sándor és Hack Péter indították el a mozgalmat mint karizmatikus imacsoportot a nyolcvanas évek elején.

Maga Németh mondta el egyszer egy rádióinterjúban, hogy ők ketten voltak az alapítók. A hivatalos egyházzal való szembenállás közel vitte őket és híveiket az ellenzéki mozgalmakhoz, az úgynevezett demokratikus ellenzékhez.

Az önértelmezés középpontjában a Szent Szellemmel való betöltekezés, a karizmák működése és az újjászületett emberekből álló gyülekezet áll. Az Egyház építésében ez alapvető fontosságú, Szent Szellem nélkül nem lehet Krisztus testét építeni.

A személyes hit és a gyermekek vallási nevelése

A csecsemőkori keresztelés kérdése nemcsak a keresztelés időpontjáról szól, hanem arról is, hogy miként kapcsolódik egymáshoz a gyermek vallási nevelése, a család hite és a későbbi személyes döntés.

Isten az Ő kiválasztottait különböző társadalmi rétegekből hívja ki, örök élettel, üdvösséggel áldja meg őket, és belőlük jön létre az eklézsia, az Isten népe. A gyermekekkel kapcsolatban ezért külön kell választani a közösséghez tartozás, a családi hit, a vallási nevelés és a személyes újjászületés kérdését.

Az erkölcsi törvények betöltése önmagában nem ad az ember szívébe fényt, ismeretet Jézus Krisztusról, hanem szükséges a kijelentés, amikor Jézus feltárja magát az ember előtt, és a Szent Szellem által a szívbe helyezi a szellemi ismeretet (ld. 1Kor 12:3. „Senki nem mondhatja Jézus Krisztust Úrnak csak a Szent Szellem által.”).

Érzékszervekkel és gondolkozással nem lehet megszerezni ezt a szellemi ismeretet, hanem a Szellem kijelentése által lehet ismeretre jutni. Ez is a kegyelem megnyilvánulása.

A keresztelés értelmezésének fő szempontjai

• A megtérés válasz a názáreti Jézus Krisztus halálára.
• A hit válasz Jézus feltámadására.
• A vízben való alámerítkezés az újjászületett és hívő ember hitből fakadó lépése.
• A Szent Szellemmel való betöltekezés elkülöníthető természetfölötti esemény.
• A Szent Szellemmel való betöltekezés nem automatikus és nem kényszeríthető ki.
• A bibliai történetekben a hit, a keresztelkedés és a Szent Szellem vétele eltérő sorrendben is megjelenhet.
• A csecsemőkori keresztelés vitája elsősorban a személyes hit, a kegyelem és az Egyházhoz tartozás kapcsolatáról szól.

A bemutatott tanítás szerint a kereszténnyé válás középpontjában a személyes hit áll: az ember elhiszi, hogy Jézus Krisztus a bűneiért halt meg, hisz a feltámadásban, megtér, majd a vízben való alámerítkezéssel is kifejezi döntését.

A csecsemőkori keresztelés ezzel szemben olyan vallási gyakorlatként jelenik meg, amelyben a gyermek még nem tud önállóan hitvallást tenni vagy megtérési döntést hozni. A két megközelítés közötti különbség ezért nem csupán a keresztelés életkoráról, hanem az üdvösség, az Egyházhoz tartozás és a személyes hit kapcsolatáról szól.

tags: #csecsemokor #kereszteles #nemeth #sandor