Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához

A laktációs segítségnyújtás középpontjában nem egyetlen, minden helyzetre alkalmazható megoldás áll, hanem az anya-csecsemő diád sajátos helyzetének megértése, a megfelelő információk megosztása és az anya támogatása az informált döntésben. A laktációs szaktanácsadó helyes információkat tud közvetíteni, és támogatni tudja az anyát, de nem felelős az anya elhatározásáért.

A sikeres szoptatás három összetevője: elhatározás, információ, támogatás. A segítő egyik legfontosabb célja az anya önbizalmának megtámasztása, kompetenciaérzetének előmozdítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az anya maga is aktív cselekvője legyen a problémamegoldásnak.

A tanácsadás és az információmegosztás különbsége

A hagyományos egészségügyi képzés arra készíti fel a szakembert, hogy a jelentkező problémákra gyors és hathatós megoldást tudjon kínálni. A klasszikus helyzetben a segítőre (pl. orvos, nővér, védőnő) több irányból is nehezedik a felelősség.

Egyrészt teljes egészében átveszi a problémáért érzett felelősséget, így az ő feladatává válik a probléma megoldása. Ezáltal a kliens végrehajtó szerepbe kerül, az ő feladata mindössze a segítő által adott utasítások kivitelezése.

Ez a felállás megnehezíti azt, hogy a kliens szempontjai bekerülhessenek a megoldás megtervezésébe, vagyis másrészről maga a megoldás és a hozzá vezető út is a segítő felelősségévé válik. Ez burkoltan azon a feltételezésen alapul, hogy az egyes problémáknak létezik EGY jó megoldása, amelyet a segítő birtokol.

Ehhez képest a laktációs tanácsadás kicsit eltérő célokat fogalmaz meg. A kliens itt az anya-csecsemő diád. Fontos, hogy az egyes problémák mögött (pl. kevés a tej, cumizavar, mellgyulladás, éjszakai ébredések) meglássuk a konkrét szereplőket és az ő speciális helyzetüket.

A problémamegoldó megközelítés az utasításokra és a tanácsadásra, javaslattételre épül. Ilyenkor a felelősség nagyrészt a tanácsadóé.

Ha az anya sikerrel alkalmazza a tanácsot, akkor is a tanácsadónak tulajdoníthatja a kreditet, és saját magát inkompetensnek érezheti. Ha nem válik be a tanács, vagy az anya nem tudja azt alkalmazni, akkor elveszítheti bizalmát a tanácsadóban, és többé nem fog hozzá segítségért fordulni (La Leche League, 2003/a).

Bár időnként a tanácsadás, javaslattétel is szerepet kaphat (pl. ha egy mellgyulladás vagy egy gyarapodásban elmaradó kisbaba esetén javasoljuk orvos felkeresését), a laktációs segítségnyújtásban az információmegosztásé a fő szerep, ami lehetővé teszi, hogy az anya informált döntést tudjon hozni.

Az információmegosztás jelentősége, hogy az anyát hatalmazzuk föl a döntés meghozatalára a megfelelő információk birtokában. Ha az anya hozhatja meg a döntést, akkor kompetensnek érezheti magát saját helyzetében.

Nagyon fontos azt megerősítenünk, hogy saját helyzetének és csecsemőjének legjobb ismerője az anya. Előfordulhat, hogy az anya nincs fölkészülve rá, hogy felelősen döntsön, szeretné, ha ezt a tanácsadó tenné meg helyette.

Frissen szülővé válva olykor riasztó lehet a felelősség egy másik életért, főképp, hogy nagyon nagy a nyomás az anyákon, hogy mindent jól, sőt, tökéletesen csináljanak. Ilyen szituációban is fontos, hogy az anya megélje, hogy a felelősség az övé, de döntésében nincs magára hagyva, védett környezetben van, a tanácsadó támogatja és elfogadja.

A felszíni probléma és a háttérben ható tényezők

Ahhoz, hogy az anya kompetenciáját támogatni tudjuk, kísérhessük őt a megoldás felé vezető úton, lényeges, hogy az adott anya-kisbaba páros és helyzet összetevői megjelenhessenek a tanácsadás folyamán.

Konkrét példát véve alapul, tételezzük föl, hogy egy anya azért kér segítséget, mert két hónapos kisbabája nyugtalanná vált a mellen, szopás közben tépkedi, rángatja a mellet, majd sírni kezd. A kikérdezés során arra a következtetésre jutunk, hogy a kisbaba cumizavaros lett a nyugtatócumitól, amit használnak.

Ha a tanácsadási, javaslattételi megközelítést alkalmaznánk, akkor egyszerűen azt javasolnánk az anyának, hogy hagyja el a nyugtatócumit, tegye gyakrabban mellre a kisbabát, és meg fog oldódni a probléma.

De ha nem vesszük figyelembe a háttérben ható tényezőket, az anya motivációit, akkor az anya nagy valószínűséggel nem fog tudni eleget tenni az utasításnak. A tanácsadó könnyen az anya noncompliance (nem együttműködő) viselkedésének tudhatja be a kudarcot, és nem gondol arra, hogy az anya eredeti problémáját nem címezte meg.

Sokféle motiváció húzódhat meg annak hátterében, hogy egy édesanya cumit ad a kisbabájának. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

• Hasfájós a kisbaba, a cumizással meg tudott nyugodni a hasfájásnak gondolt időszakokban.
• A kisbaba túl sokat gyarapodott, az anya azt a tanácsot kapta, hogy húzza ki az időt két etetés (szoptatás) között.
• Mivel nem szerette volna sírni hagyni a kisbabáját, cumit adott neki.
• A kisbabának sérve van, az anyának a lelkére kötötték, hogy semmiképp nem sírhat.
• Az anya melle kisebesedett, a komfortszopás pótlására adott cumit a kisbabának.
• Az anya azt az információt kapta, hogy ha nem ad cumit a kisbabának, akkor az ujját fogja szopni, és a cumit mégiscsak könnyebb elvenni tőle, mint az ujját.
• A kórházban ajánlották a cumihasználatot, mert azt mondták, hogy a kisbabának „különösen nagy a szopásigénye”.
• A koraszülött-osztályon kapta a kisbaba a cumit, amikor az inkubátorban, az anyától elszeparálva feküdt, és hazatérve is folytatták a használatát.
• A kisbaba elaltatásához használja a cumit az anya, mert azt mondták neki, hogy nagyon káros, ha a csecsemő rászokik a mellen való elalvásra.

Beláthatjuk, hogy ez a sokféle, az anya részéről a háttérben ható aggodalom, szorongás, téves információ mind-mind különböző megközelítést igényelhet. Lényeges, hogy a felszíni problémán kívül az anya szempontjai is bekerüljenek a tanácsadási helyzetbe, mert csak így tudjuk azokat hatékonyan kezelni.

Az anamnézisfelvétel és a részletes kikérdezés

Különböző technikák segíthetnek abban, hogy az anya szempontjait minél inkább megismerjük. A laktációs segítségnyújtás során az egyik legfontosabb az anamnézisfelvétel, a részletes kikérdezés.

Általában amikor az anya beszámol a problémájáról, kezd kialakulni a fejünkben egy kép a lehetséges okokról. Lényeges azonban, hogy ne „ugorjunk rá” a feltételezett okra, mert nagyon sok minden más is lehet a háttérben, ami elsőre rejtve maradt (pl. a tünetek utalhatnak cumizavarra, de kiderülhet, hogy a kisbaba emellett refluxos is, ez is akadályozhatja őt a hatékony szopásban).

A gyakorlattal mindenkinek kialakul egyfajta kérdezési stratégiája: mik a legfontosabb kérdések, miket érdemes föltenni. Egy előre megírt anamnézises kérdéssor jó vezérfonalat nyújthat.

Ez a kérdéssor idővel folyton bővül, változik a gyakorlat és a személyiség tükrében. Fontos lehet az anya szóhasználata, problémaleírása, ez is információt szolgáltathat az anya szempontjairól.

A háttér feltérképezése teszi lehetővé, hogy célzott információval tudjunk szolgálni, vagyis rendkívül fontos, hogy mielőtt bármi konkrétumot mondanánk, kérdezzünk!

A segítőben esetleg aggodalom ébredhet, hogy az anya segítség helyett elsőre további kérdéseket kap, de valójában az anyának is jó és fontos tapasztalás, hogy valaki nemcsak a problémáját látja, hanem az egész történetre kíváncsi.

Az értő és aktív figyelem

Az anyával folytatott beszélgetés során érdemes az értő/aktív figyelem technikáját alkalmazni. Az aktív figyelem egy gyakorlással elsajátítható kommunikációs készség, melynek lényege, hogy a hallgató önmagát a háttérbe helyezi, ezzel lehetővé teszi, hogy a beszélő szempontjai és érzései kibontakozhassanak (La Leche League, 2003/a).

Fontos elemei az empatikus, elfogadó megközelítés, a fókuszálás és a visszatükrözés (ILCA, 2007).

Empatikus, elfogadó megközelítés

Az empatikus megközelítés azt jelenti, hogy az anya helyzetét, érzéseit megértjük és elfogadjuk. Sokszor a tanácsadási helyzetben megélt elfogadás segíti az anyát abban, hogy a gyermekét és gyermekének szükségleteit is el tudja fogadni.

Hosszú távon nem lehet válaszkészen és igény szerint gondozni egy kisbabát, ha az anya a saját igényeivel nincs tisztában, azokat nem tudja felismerni.

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy az anya megoldásával, szemléletével teljesen azonosulunk, azt mindenáron helyeseljük, hanem azt, hogy elfogadjuk, hogy az anya az adott helyzetben, ismeretekkel, előtörténettel egy adott megoldási kísérlettel állt elő, és semmiképpen nem ítélkezünk fölötte.

Az elfogadás talaján jöhet létre a változtatás is.

Fókuszálás

A fókuszálás a lényeges tartalmak, a történet lényeges pontjainak kiemelése. Ez lehet adat, gyakorlat, érzés, szóhasználat, amiről úgy ítéljük meg, hogy érdemes jobban belemenni.

Visszatükrözés

A visszatükrözés során a szavak tartalmát és a mögöttes érzéseket, az anya által elmondottakat fogalmazzuk újra. Ezzel visszajelezzük az anyának, hogy halljuk és értjük, amit mond, ami bátoríthatja őt érzéseinek további megosztására.

A visszatükrözés segíthet az anyának felismerni a saját érzéseit, és a visszajelzésből következtethetünk arra, hogy jól értettük-e a problémát.

A felnőtt tanulás szerepe a laktációs segítségnyújtásban

A felnőtt tanulás három szinten megy végbe, ezek a verbális, a vizuális és a cselekvéses szint (ILCA, 2007). Mindhárom szint jelentőséget nyerhet a laktációs segítségnyújtás során.

Például ha az anya a hozzátáplálás menete iránt érdeklődik, akkor a verbális szinten tudunk információt nyújtani számára. Amikor a helyes mellre tételt, a lehetséges szoptatási pozíciókat demonstráljuk például egy szoptatásra felkészítő csoportban, akkor a vizuális szintet célozzuk meg.

A legfontosabb és leghatékonyabb azonban a cselekvéses tanulás, amikor mindhárom szint egyszerre hat, mint például ha egy édesanyának segítünk a mellre helyezésben, a hatékony fejésben vagy az újszülött pohárból itatásában.

Épp ezért a laktációs szaktanácsadónak fontos szem előtt tartania, hogy ne ő végezze el a szükséges műveleteket az édesanya helyett (pl. mellre teszi a kisbabát, „megfeji” az anya mellét), hanem az anyát segítse abban, hogy ő lehessen a cselekvő fél.

Ideális esetben az anya a tanulási folyamat aktív részese, ez teszi lehetővé, hogy felelősséget tudjon vállalni a problémamegoldásban.

Kommunikációs technikák

Bizonyos kommunikációs technikák elősegíthetik az anya és a tanácsadó közötti bizalomteli légkör kialakulását, az információk befogadását (La Leche League, 2003/b).

A pozitív megfogalmazás és a megerősítés

Az anya által elmondottak pozitív megfogalmazása fontos megerősítő jelzés az anya számára. Ha kiemeljük és megerősítjük az anya jelenlegi gyakorlatában a pozitív elemeket, azzal segíthetjük az anya kompetenciaérzésének és önbizalmának megalapozását.

A szoptatási problémák sokszor az anya önértékelését is aláássák, így nagy jelentősége lehet annak, hogy a pozitívumok kiemelése által önmagát, mint „jó anyát” láthassa (pl. „valóban sok erőfeszítést tett azért, hogy szoptatni tudja a kisbabáját, és ezek nagyon fontosak is voltak a tejtermelés fennmaradása szempontjából” vagy „jó, hogy ilyen érzékenyen próbál ráhangolódni a kisbabája szükségleteire”).

Az ítélkezés kerülése

Ebbe a körbe tartozik az is, hogy az ítélkezést lehetőleg kerüljük. Az olyan szavak és kifejezések használata, mint „nem jó”, „kell”, „nem szabad” (pl. „nem szabad megvárni, amíg a kisbaba már sírni kezd, hogy mellre kerülhessen”) egyenlőtlen viszonyt teremtenek az anya és a segítő között, ezzel gátolják az anya kompetenciaérzetének kialakulását, a bizalom és elfogadás megalapozódását.

Lehetőség szerint ne az anya jelenlegi gyakorlatának érvényességét tagadjuk, hanem pozitívan fogalmazzuk meg a további lehetőségeket (pl. ahelyett, hogy „túl kevésszer teszi mellre a kisbabát” inkább „meg lehet próbálni többször is megkínálni a kisbabát, amikor még csak cuppog, keresgél, de nem sír”).

A téves információk korrigálása

Az anyák sokfelől szerezhetnek be információkat, sokfelé tájékozódhatnak (pl. rokonok, egészségügyi személyzet, könyvek, internet). Természetesen ezek között az információk között lehetnek a szoptatás szempontjából nem helytállóak is.

Fontos, hogy nagyon szenzitíven korrigáljuk a téves információt, különösen ha az az édesanya számára fontos személytől, pl. a saját édesanyjától vagy egy barátnőjétől származik (pl. „Régebben valóban úgy hitték, hogy…, de ma már tudjuk, hogy ez nem egészen így van.”)

Nyílt végű kérdések

Általában érdemes nyílt végű kérdéseket föltenni (pl. „Együtt alszanak?” helyett „Hol szokott aludni a baba?”). A zárt végű kérdés egyfajta „helyes megoldást” sugallhat, aminek az anya igyekezhet megfelelni (pl. „Igény szerint szoptat?”).

A nyílt végű kérdés személyesebb és részletesebb választ hívhat elő. Lényeges, hogy a megfogalmazás az anya számára érthető legyen.

Például a fenti esetben nem biztos, hogy az anya is ugyanazt érti igény szerinti szoptatáson, mint mi. Hívebb képet kaphatunk az anya szoptatási gyakorlatáról, ha pl. azt kérdezzük, hogy „Hányszor kerül mellre a kisbabája 24 óra alatt?”.

A kérdéses pontokat visszatükrözés segítségével tisztázhatjuk (pl. „Amiatt aggódik, hogy…?” vagy „Úgy érzi, hogy…?”)

Élettani magyarázatok és az információ mennyisége

A tejtermelés és a szoptatás, szopás élettani háttérmechanizmusainak ismertetése, elmagyarázása sokat segíthet az édesanyának abban, hogy megértse a működés lényegét és korrigálni tudja jelenlegi gyakorlatát.

Az anyák ebben az időszakban általában nagyon sok, egymásnak ellentmondó tanácsot, javaslatot kapnak, ami sokszor összezavarja őket. A részletes magyarázat és az utasítás elkerülése segíthet abban, hogy a laktációs szaktanácsadó ne csak egy legyen a rengeteg, kért és kéretlen tanácsadó tengerében.

Természetesen a magyarázat során lehetőleg kerüljük az idegen szavakat, orvosi szakkifejezéseket, mert ezek is a paternalista, egyenlőtlen szemléletet tükrözhetik, azt sugallhatják, hogy a megoldás egyedül a segítő kezében van.

Ugyanígy kerülendő az is, hogy egyszerre túl sok információt öntsünk az anyára. Így is sok minden újdonság hangozhat el, de a túl sok információból az anya nem tud szelektálni, ráadásul azt a képzetet kelthetjük, hogy a problémája megoldása valami nagyon bonyolult és nehézkes dolog.

Inkább a visszajelzés és az után-követés során módosíthatunk az információkon, megoldási lehetőségeken annak fényében, hogy mi az, amit az anya magától nagyon távol állónak érez, vagy mi az, ami nem vált be a számára.

Összefoglalás és utánkövetés

Itt el is érkeztünk az összefoglaláshoz, vagyis hogy a beszélgetés végén még egyszer emeljük ki a lényeges pontokat (személyes találkozás esetén lehetőleg írásban is!), kérjük az anya visszajelzését a hallottakkal kapcsolatban (pl. mit tart megvalósíthatónak).

A szavak tartalma mindössze az üzenet 7%-áért felel, a maradékért a hanghordozás és a testbeszéd (ILCA, 2007)! Fontos az elfogadó testtartás és mimika, a gyakori szemkontaktus, a megfelelő helyen alkalmazott érintés.

Mielőtt a babát vagy az anya mellét megérintenénk, kérjünk engedélyt! A testbeszéd értelmezése az anya szavainak értelmezésében is segít (pl. szavakban minden rendben van, de a non-verbális csatorna mást mond).

Az anya kompetenciaérzésének elősegítése

A laktációs segítségnyújtás során a segítő egyik legfontosabb célja az anya önbizalmának megtámasztása, kompetenciaérzetének előmozdítása.

A kompetencia támogatása nem az anya helyett meghozott döntést jelenti, hanem olyan védett, elfogadó és információban gazdag helyzet kialakítását, amelyben az anya képes lehet saját és csecsemője szükségleteinek felismerésére, a lehetőségek mérlegelésére és a számára megvalósítható megoldás kiválasztására.

A képzés tartalmi területei

A laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyaga több, egymással összefüggő szakmai területet foglal magában. A tananyagban szerepel a szoptatás szociokulturális vonatkozása, a Bababarát Kórház Kezdeményezés kiterjesztése az újszülött ellátásra, az emlő anatómiája, a tejszintézis molekuláris biológiája, az igény szerinti szoptatás, a centrális oxitocin gyakorlati jelentősége, a kötődéselmélet és a szoptatás, valamint a kevés tej, a nem megfelelő szopás és a masztitisz témaköre.

A képzéshez szükséges anatómiai-élettani alapok közé tartozik az emlő, a női ivarszervek és a szájüreg anatómiája, a gyomor-bélrendszer és az emésztés, az immunrendszer, a hormonrendszer, valamint a szénhidrát- és bilirubin-anyagcsere alapjainak ismerete.

A szoptatás támogatásának gyakorlatához hozzátartozik a várandós felkészítése a szoptatásra, a családbarát szülészeti ellátás, a szoptatás normál menete, különös tekintettel a szülést követő napokra, a szoptatási nehézségek felismerése és segítése, a kommunikáció szerepe, valamint az anya és az újszülött egészségi állapotával összefüggő nehézségek kezelése.

Fontos terület a speciális élethelyzetben lévő anyák támogatása, továbbá a szülés módjának szoptatásra gyakorolt hatása, a szülés utáni módosult tudatállapot változásainak ismerete, a szoptatás mint biológiai norma felismerése és az anya-gyermek páros támogatása nehézségek esetén.

Oktatási módszerek és gyakorlati kompetenciák

A tervezett tevékenységek és módszerek: előadás, esetelemzés, helyzetgyakorlat, videó- és képanyag.

A képzés célja, hogy a résztvevők szoptatással kapcsolatos ismeretei elméleti és gyakorlati szinten bővüljenek. Megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek, hogy tájékoztatást tudjanak nyújtani az édesanyáknak, egységben tudják kezelni az anya-gyermek párost, képessé váljanak a szoptatás gyakorlati segítésére.

A résztvevő ismeri a szülés módjának hatásait a szoptatásra. Ismeri a szülés utáni módosult tudatállapot változásait.

Tisztában van a szoptatás, mint biológiai norma létével. Tudja hogyan kell támogatni az anya-gyermek párost nehézségek esetekben.

Megtalálja a megfelelő megoldást a frissen szült anya támogatására. Képes a lelki változások felismerésére.

Támogatja nehézségek esetén az anya-gyermek párost.

Ajánlott szakirodalom

Alapozó és szakmai művek

• Varga Katalin, Suhai-Hodász Gábor (2002): Szülés és születés - a lélektanon innen és túl
• Gárdos László, Kovács Tamás, Nádor Csaba, Szabó Miklós: Az egészséges újszülött és a koraszülött táplálás
• Az egészséges csecsemő táplálása (0-12 hónap) - Ajánlás az egészségügyi szakmai irányelv alapján
• Márta Guóth Gumberger Elizabeth Hormann: Szoptatás - Tanácsok és gyakorlati segítségnyújtás a szoptatás egész ideje alatt
• Török SzJ - Kun JG szerk.: Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához / Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet, 2012
• Lampé László: Szülésznők könyve / Medicina, 2004
• Prohászka-Füst-Dinya: Biostatisztika a klinikumban / Semmelweis Kiadó, 2009

A tanácsadási módszerhez kapcsolódó művek

• Eric Berne: Emberi játszmák / Háttér Kiadó, 2009
• Bálint Mihály: Az orvos, a betege és a betegség / Animula, 1990
• Daniel Golemann: Érzelmi intelligencia / Háttér Kiadó, 1997
• Ruth Bang: A segítő kapcsolat / Tankönyvkiadó, 1980
• Tringer László: A gyógyító beszélgetés / Medicina, 2007
• Kovács József: A segítő kapcsolat etikai dilemmái. Embertárs 2007/1. (52.-64.o.)

Nemzetközi ajánlások és szakmai irányelvek

• ILCA (Szoptatási Tanácsadók Nemzetközi Szövetsége): A kizárólagos szoptatás elérésének irányelvei (Ford. Cholnoky Péter). Szerencsejáték ZRT, 2005
• A szoptatás védelme, támogatása és elősegítése Európában: Indítvány, 2004. EU Project Contract N.SPC 2002359
• Az anyatejet helyettesítő készítmények marketingjének nemzetközi kódexe (1981)
• Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az egészséges csecsemő táplálásáról.
• Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az egészséges csecsemő (0-12 hónap) táplálásáról.
• Bizonyítékok „A sikeres szoptatáshoz vezető tíz lépés”-hez (kivonat), Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (2006)

Történeti, antropológiai és társadalmi megközelítések

• A csecsemőgondozás paraszti hagyományai In: Nagy Olga: A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák / Gondolat, 1989
• Sulamith Shahar: A negyedik rend. Nők a középkorban / Osiris, 2004
• A szoptatás, szoptatós dajkák, a gyermekkor első szakasza című fejezetek In: Shulamith Shahar: Gyermekek a középkorban / Osiris kiadó Budapest, 2000
• A bölcsőtől a sírig In: Aly Mazahéri: A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-13. századig / Európa könyvkiadó, 1989
• A halál bölcsője In: Kaari Utrio: Éva lányai. Az európai nő története / Corvina 1989
• Elisabeth Badinter: A szerető anya. Az anyai érzés története a 18. századi Franciaországban / Csokonai kiadó, Debrecen

A nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő könyvek

• W. Ungváry Renáta: A szoptatás kézikönyve / Sanoma, 2012
• Márta Guoth-Gumberger - Elisabeth Hormann: Szoptatás / Kismama könyvek, 2003
• Hannah Lothrop: Szoptatós könyv / Golden Book, 2003
• William Sears: Éjszakai gondoskodás / Sanoma Budapest Kiadói Rt., 2006
• Marshall M. Klaus, Phyllis H. Klaus: A csodálatos újszülött / Jaffa Kiadó, 2005
• Sheila Kitzinger: Miért sír a baba? / Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft., 2007
• Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell / Mérték Kiadó, 2008
• Steve Biddulph: Hogyan neveljük a kicsiket? / Partvonal Könyvkiadó, 2007

A csecsemőkről, a szülésről és az anyai gondoskodásról

• Desmond Morris: Babafigyelőben / Gabo Könyvkiadó, 2009
• Desmond Morris: Az emberállat - Személyes vélemény az emberi fajról. / Magyar Könyvklub, 1997
• Sue Gerhardt: A szükséges szeretet - az affektusok hatása a kisgyermek agyfejlődésére / Lélekben Otthon Kiadó, 2009
• Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában / Kétezeregy Kiadó, 2010
• Mérei-Binét: Gyermeklélektan / Gondolat, 2003
• Katona Ferenc: Az öntudat ébredése / Gondolat, 1979
• Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia / Okker Kiadó, 1998
• Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió / Saxum Kiadó, 2012
• Michel Odent: A szeretet tudományosítása / Napvilág Születésház Bt., 2003
• Makói Zita: Sír a csecsemő, Kommunikáció az újszülöttel / Springer Hungarica, 1994
• David Haslam: Ha a gyerek nem alszik / Park Kiadó, 1984
• Frédéric Leboyer: Gyöngéd születés / Katalizátor Könyvkiadó, 2008
• Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában - Katarzis vagy krízis? / Alternatal Alapítvány, 2008
• Ethel Sloane: A nő biológiája / Gondolat, 1987

A szoptatási tanácsadónak ismerendő ellenpéldák

• Tracy Hogg: A suttogó titkai / Európa 2003
• Béjar-Estivill: Aludj jól gyermekem / Marfa-Mediterrán, új kiadás 2003
• Gina Ford: Kiegyensúlyozott babák és nyugodt mamák kézikönyve / 5 perc Angol Könyv és Lapkiadó Társaság, 2006

A képzéshez kapcsolódó szakmai témák

A laktációs szaktanácsadói munkában a terepmunka tutoriális kíséréssel, a klinikai laktációs tanácsadási gyakorlat, a hivatásetika, az angol szaknyelv, a laktációs tanácsadói helyzetgyakorlatok, az emlő patológiája, az anyai kórállapotok laktációs vonatkozásai, a csecsemő orális patológiája és a laktációs problémák gyermekgyógyászati vonatkozásai egyaránt fontos szerepet kapnak.

A szakmai továbbképzések témái között szerepel a családbarát szülészet, a szülés módjának hatása a szoptatásra, a szoptatástámogatás hibái a PIC-ben, a szoptatástámogatás színterei, a különböző segítők kompetenciahatárai, a szopást akadályozó anatómiai eltérések, a szülés alatti fájdalomcsillapítás és beavatkozások hatása, valamint a szoptatási mítoszok és tények.

A gyakorlati felkészítésben szerepet kapnak az esettanulmányok is, például a cumihasználattal, a kevés tejjel, a mellgyulladással és az érzékeny, sebes bimbóval kapcsolatos helyzetek.

tags: #fejezetek #a #laktacios #szaktanacsado #kepzes #torzsanyagahoz