A „Hej, babám, a teringettét” fordulatban a teringettét régi, eredetileg káromkodásként használt, ma inkább szelíd vagy tréfás szitokszó, amely főként bosszúság kifejezésére szolgál. A dalban azonban nem feltétlenül valódi haragot fejez ki: a „Hej, babám” megszólítással együtt játékos, érzelmes vagy udvarló hangulatú felkiáltásként is értelmezhető.
A teringette és a teringettét eufemisztikus szóalkotással jött létre, vagyis egy erősebb, vallásos hátterű káromkodás enyhített változata. A szó történeti alapja a teremtette káromkodás, amely az „ördög teremtette” szerkezetből alakult ki.
A „teringette” és a „teringettét” jelentése
A magyar értelmező szótári meghatározás szerint a teringette régen káromkodásként, ma inkább szelíd vagy tréfás szitokszóként használatos, főleg bosszúság kifejezésére. Ugyanez vonatkozik a teringettét alakra is.
A két szó nem egészen azonos alakváltozat, hanem a magyarban megszokott nyelvtani különbséget is mutatja. A teringettét a teringette szóból keletkezett tárgyraggal; ehhez hasonló a kutyafáját és a teremburáját alak is.
| Alak | Jelentés és használat |
|---|---|
| teringette | Régi káromkodásból kialakult, ma inkább enyhe vagy tréfás szitokszó. |
| teringettét | A teringette tárgyragos származéka, hasonló jelentésben. |
A szó eredete: a „teremtette” enyhített változata
A szócsalád alapjai, a teringette eufemisztikus szóalkotás. A teremtette ’teringettét, mennydörgős mennykő’, tkp. ’teremt, alkot’ szitokszóból keletkezett, amely az „ördög teremtette” szószerkezetből jött létre.
Az eufemizmus olyan kifejezés, amely egy erősebb, durvább vagy tiltottabb szót enyhébb formával helyettesít. A teringette esetében a hangalak megváltozása lehetővé tette, hogy a beszélő a káromkodás indulati erejét részben megtartsa, miközben kevésbé durva formát használjon.
A hangalakot feltehetőleg a terenget, teringet is befolyásolta. A teringettét származékszó, amely a teringette alakhoz kapcsolódik tárgyraggal.
A „teringette” történeti alakváltozatai
A szó többféle írás- és kiejtésváltozatban fordult elő. A korábbi adatok között szerepel a teréngetette, a terregette, a teringette, a keringette és a teringötte alak, a nyelvjárásokban pedig a teröngette változat is megtalálható.
A tárgyragos alak történeti formái között a teringettét, a Téringettét, a teregettét, a Teréngettét, a terringettét, a keringettét és a teréngėttét szerepelnek. Nyelvjárási változatként a teröngettét is adatolt.
| Szó | Történeti és nyelvjárási alakok |
|---|---|
| teringette | teréngetette, terregette, keringette, teringötte, terėgette, teröngette |
| teringettét | Téringettét, teregettét, Teréngettét, terringettét, keringettét, teréngėttét, teröngettét |
Mit jelent a dalban a „Hej, babám, a teringettét”?
A dalszövegben a „Hej, babám, a teringettét” sor nem feltétlenül a szó eredeti, káromkodó jelentését őrzi. A környező sorok szerelmes, játékos megszólításként használják: „Olyan gyönyörű vagy!”, majd „Gyere ide, szeretgessél!”
A „Hej” indulatszó, a „babám” pedig szeretetteljes megszólítás, ezért a teljes fordulat hangulata inkább pajkos és udvarló, mintsem haragos. A teringettét ebben a környezetben olyan nyomatékosító felkiáltásként működik, amely lelkesedést, csodálatot vagy játékos meglepetést fejez ki.
A sor értelme körülbelül így közelíthető meg: „Hej, babám, a mindenit, milyen gyönyörű vagy!” A fordulat azonban nem szó szerinti káromkodásként hangzik, hanem megszelídült, tréfás nyelvi elemként.
A „babám” megszólítás szerepe
A „babám” a dalszövegben közvetlen, bizalmas és szeretetteljes megszólítás. A dal beszélője a szépségét dicséri, közeledésre hívja, és csókot kér tőle.
„Szíved az, amire vágyom én” és „Nincs nálad szebb, a Föld kerekén” - ezek a sorok egyértelműen szerelmi vallomásként keretezik a „Hej babám a teringettét” felkiáltást.
A dal további részei is ezt a hangulatot erősítik: „Gyere ide, szeretgessél!”, „Hogy egy-két csókot adjak” és „Hadd legyek veled!” A teringettét ezért itt inkább a szerelmi lelkesedés játékos nyomatékosítója.
A kifejezés hangulata és mai használata
A teringette és a teringettét ma már többnyire nem számítanak erős káromkodásnak. Régies, népies vagy tréfás hangulatot hordoznak, ezért gyakran olyan helyzetekben jelennek meg, ahol a beszélő enyhébb indulatszóval szeretné kifejezni a bosszúságát, csodálkozását vagy lelkesedését.
A szó jelentését mindig a szövegkörnyezet határozza meg. Egy bosszús mondatban a „teringettét!” enyhe mérgelődést fejezhet ki, szerelmes dalszövegben viszont játékos felkiáltásként, dicséretként vagy érzelmi nyomatékosításként működhet.
Az ilyen szavak azért is érdekesek, mert megőrzik a régebbi káromkodási szokások emlékét, miközben a mai nyelvérzék már sokkal enyhébbnek érzékeli őket. A korábbi vallásos és démonológiai háttér a mindennapi használatban többnyire elhalványult.
Miért változott meg a szó ereje?
A káromkodások és szitokszók jelentése idővel gyakran megszelídül. Egy eredetileg erős vallásos vagy átokjellegű kifejezés később puszta indulatszóvá válhat, majd akár játékos, humoros vagy szeretetteljes szövegben is megjelenhet.
A teringette esetében az enyhülést az eufemisztikus alak is elősegítette. A szó már létrejöttekor egy durvább kifejezés helyettesítője volt, ezért a beszélők számára kevésbé hatott közvetlenül sértőnek vagy káromlónak.
A dalban ezt a megszelídült jelentést használják ki: a kifejezés megőrzi a népies és indulatos színezetet, de nem bontja meg a szerelmes, játékos hangulatot.
A népies hangulat és a szerelmes dalszöveg
A „Hej, babám” kezdetű megszólítás a magyar népies dalok és mulatós szövegek jellegzetes fordulata. A „hej” indulatszóval együtt közvetlen, könnyen énekelhető és érzelmileg hangsúlyos mondat jön létre.
A dalszövegben a természet képei - a szél, a Hold fénye, az őszi homály, a falevelek és a napsugár - a szerelmi vallomás hangulatát kísérik. „Virágokat fújja a szél”, „Hullnak a falevelek” és „Elért már az őszi homály” - ezek a képek a vágyakozás és az elválás közelségét érzékeltetik.
A „Hejj Babám a teringettét” sor ebben a szerkezetben kiemelkedő felkiáltás. A körülötte álló sorok szépséget, csókot, közelséget és szeretetet említenek, így a teringettét nem durva sértésként, hanem érzelmi töltésű, játékos szóként értendő.
Kapcsolat a régi népi nyelvhasználattal
A régi magyar népi nyelvben a káromkodás, az átok, a tréfás szitok és a szerelmes felkiáltás határai nem mindig estek egybe a mai nyelvérzék szerinti határokkal. Ugyanaz a szó különböző helyzetekben eltérő erősségű és hangulatú lehetett.
Nem nagyon ismerjük őseink virágnyelvét, jelbeszédét, így aztán lelkesen énekeltetjük az ovisokkal és kisiskolásokkal az ártatlannak tűnő gyerekdalokat. Pedig ezek, ha hihetünk a néprajztudósoknak, tele vannak „korosztályos” tartalmakkal.
Ettől persze még hihetjük ártatlanul, hogy döglött békák kuruttyolnak, katicák repdesnek és lepkék libegnek dalainkban. A nép nem volt olyan szégyenlős, mint a mai magyar óvónénik és dadusok.
Az ilyen értelmezések azonban nem változtatják meg a teringettét szó közvetlen nyelvtörténeti eredetét. A szó eredete a teremtette káromkodáshoz, azon keresztül pedig az „ördög teremtette” szerkezethez kapcsolódik.
A kifejezés rövid értelmezése
- „Hej”: indulatszó, amely érzelmi nyomatékot ad a megszólalásnak.
- „Babám”: szeretetteljes, bizalmas megszólítás.
- „Teringettét”: eredetileg káromkodásból kialakult, ma inkább enyhe vagy tréfás szitokszó.
- A teljes sor: játékos, udvarló felkiáltás, amely nagyjából azt fejezi ki, hogy „Hej, babám, a mindenit, milyen gyönyörű vagy!”
A „Hej, babám, a teringettét” tehát egy szerelmes dalban nem durva káromkodásként értendő. A teringettét történetileg enyhített szitokszó, amely ebben a szövegkörnyezetben a csodálatot, a lelkesedést és a pajkos udvarlást hangsúlyozza.
tags: #hej #babam #a #teringettet