A gyereknek akkor érdemes először pénzt adni, amikor már meg tudja számolni, vagyis nem kell megvárni, hogy úgymond bánni is tudjon vele. Nem baj, ha elsőre „butaságokra” költi, ez is a tanulás része.
A pénzügyi nevelés nem egyetlen beszélgetésből áll, hanem a mindennapi példákból, játékos feladatokból, saját döntésekből, sikerekből és hibákból épül fel. A szülő feladata, hogy fokozatosan megtanítsa a gyereket a pénz értékére, a választásra, a várakozásra, a beosztásra és a megtakarításra, miközben önállóságot is ad neki.
Mikor mutató a kisgyerek a pénzre?
A gyerekek azt tanulják meg a leghamarabb a pénzről, hogy bármire becserélhető, mindenfélét lehet kapni érte. Ezért már nagyon korán pénzt kérnek a szüleiktől, a Mikulástól, a nyuszitól stb.
Amennyiben a gyermek már tud számolni, lehet neki adni pénzt, megbeszélni vele, hogy mire szeretné költeni és azt is, hogyan tudja elérni a céljait. A kérdésre, hogy mikor adjunk pénzt a gyermeknek, a válasz, hogy minél hamarabb, amikor lehet, vagyis amikor már meg tudja számolni.
A pénzhez való viszony fejlődése azonban nem egyformán történik minden gyereknél. Körülbelül 7 éves kortól fokozatosan fejlődik ki a pénz fogalmának megértése, de már egy hároméves gyermek is sokat megtanulhat a felnőtt élet egyik alapjáról, a pénzről és a számokról.
A pénzérmék értékének felismerése
Nézzünk meg egy esetet, amely megmutatja, honnan tudhatjuk, eljött-e az ideje, hogy pénzhez jusson a gyermekünk.
Ez történt a hétéves Bercivel is: megírta a Mikulásnak, hogy csak pénzt kér tőle. A szülők úgy gondolták, hogy ez nem teljesen megfelelő kérés, így a Mikulás csokipénzt hozott a kisfiúnak. Berci ennek örült ugyan, de egy picit csalódott volt, mivel „bakuganra” gyűjtött volna.
A nagymamája azonban felajánlotta, hogy segít a pénzgyűjtésben. Elővett egy marék aprópénzt, és azt mondta a gyereknek, hogy három pénzt választhat. Berci két, kétszáz forintost és egy, százforintost választott, így maximalizálva a megszerezhető összeget, és bizonyítva, hogy ismeri a pénzérmék értékét.
Közben megjelent a kisfiú húga, Borika. Ő is kijelentette, hogy pénzt gyűjt valamire, és ő is akar választani. A kislány egy tíz, egy húsz és egy ötven forintost választott, és ennek nagyon örült.
Egészen addig, amíg a testvére fel nem világosította, hogy neki sokkal több pénze van, hiszen 300 Ft több, mint 80 Ft. Erre Borika sírva fakadt. Nagymamája megengedte, hogy újabb pénzérmét vegyen el. A kiválasztott érmével összesen 180 Ft-ja lett.
Ezek után már hiába dicsekedett Berci, hogy neki több pénze van, Bori ezt már nem hitte el: pontosan tudta, hogy a négy, több mint a három. Darabra számolja tehát a pénzt a kicsi, mint ahogyan akkor is többnek - értékesebbnek - gondol egy adott darabszámú pénzérmét, ha az szét van szórva, azaz nagyobb „felületet”, teret foglal el.
Fenti példa arra világít rá, hogy a két gyermek közül a nagyobbik képes a pénzérmék, bankjegyek értékének beazonosítására, és a szükséges számolási feladatok elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy lehet saját pénze, gyűjtögetheti vagy elköltheti, vagyis pénzügyi műveleteket végezhet, döntéseket hozhat.
A kisebb gyermeknek azonban még várnia kell egy kicsit. A történet ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a pénzzel kapcsolatos döntési érettséget nem pusztán az életkor alapján lehet megítélni, hanem azt is figyelni kell, hogy a gyerek érti-e az érmék értékét és képes-e elvégezni az ehhez szükséges számolást.
Mit tanul a gyerek abból, ha rossz helyre költi a pénzt?
Nem baj, ha a gyerek első alkalommal „butaságokra” költi a pénzét, ez is a tanulás része. A gyerek pénzügyi tudatosságra elsősorban leckéken, saját kudarcokon és sikereken keresztül nevelhető.
A szülők manapság gyakran túlóvják a gyermekeiket, nem adnak nekik pénzt, nem engedik önállóan dönteni őket. Rosszul teszik. Kutatási eredmények igazolják, hogy a pénzügyi ismeretek megszerzésében ugrást jelent az, amikor a gyermeknek saját pénze van, amiről önálló döntéseket hozhat.
Fontos, hogy hagyjuk a gyereket hibázni, mert így szerezhet csak rutint és magabiztosságot. A cél nem az, hogy minden vásárlási döntését a szülő előre kijavítsa, hanem hogy a gyerek fokozatosan megértse a döntései következményeit.
Segít a pénzügyi rutin kialakulásában az is, ha a gyerek önmaga megy időnként vásárolni, ami számos döntéssel jár. A szülő ilyenkor megbeszélheti vele, hogy mire szeretné költeni a pénzét, mennyibe kerül a kiválasztott dolog, és mennyi maradna a vásárlás után.
A szülői minta meghatározó, de nem mindenható
Akár jól, akár rosszul bánik valaki a fizetésével, bevételeivel, gyakran fejti vissza az okokat a gyermekkorára, mutat rá s szülői mintára.
A nehéz, nélkülözésekkel teli gyermekkor, a szülők esetleges rossz példája okozhat mintakövető vagy éppen a szülői mintát elutasító felnőttkori magatartást. Amennyiben a gyermek a szülői mintát követi, például felnőve ugyanúgy nem képes a pénz beosztására, vágyainak prolongálásra, mint a szülei, úgy ez pénzügyi sérülékenységhez vezethet.
Mások megtanulták, milyen az, ha nincs, ezért igyekeznek bebiztosítani magukat, hogy velük ez ne fordulhasson elő. Tudnunk kell azonban, hogy ez a típusú ellenidentifikáció nem könnyű, hiszen nincs követhető, megtanult családi minta.
A kétféle magatartás azt mutatja, hogy nem csak a szülői minta fontos, de az is, hogy milyen következtetéseket vonunk le a tapasztalatainkból. Ha pénzügyi tudatosság hátterét vizsgáljuk, nem szabad elfelejtkezni a velünk született képességekről, készségekről, személyiségjegyekről.
Vajon a szocializáció, vagy az öröklődés a meghatározó? Ezt a kérdést is érdemes a pszichológia eldönthetetlen, nature or nurture jellegű vitái közé helyezni.
Azaz, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy a biológia vagy a nevelés hatása-e az erősebb egy adott személyiségjegy kialakulásában, nem adhatunk kategorikus választ, mivel ez is, az is befolyásolja, hogy milyen a pénzhez való viszonyunk, tücskök vagy inkább hangyák vagyunk.
Több kutatás is készült már a témában. A testvéreket megfigyelve gyakran látunk különbségeket mind a pénzhez fűződő viszony, mind a szükséges tudás, kalkulációs készségek tekintetében, ami azt jelzi, hogy nem minden a családi példa, szülői nevelés.
Ha viszont különböző családokat hasonlítunk össze, gyakran megfigyelhetőek közös vonások a testvérek között, azaz nem lehet elmenni amellett, hogy mit hozunk otthonról.
Mi magunk vagyunk a minta
Fiatal életkorban a gyermek számára a szülő a példakép, a követendő példa. Véleményem szerint nagyjából 10 éves korig van időnk az alapvető igazságokat elmagyarázni a gyerekünknek.
Ezután már a gyerek véleményét a társak, a kultúra, a reklámok is formálják, azaz ettől kezdve már sokkal több mindenben kérdőjeleznek meg minket. Kamaszkorban pedig már olyan erős lesz a közösséghez való tartozás vágya, hogy nem a mi normáinknak akar a gyermek megfelelni, hanem a csoportban kialakult normákhoz.
A fentieket megerősíti egy 2020-as kutatás, mely szerint: „financial discussion with parents during childhood positively influences financial well-being of young adults.” Azaz a szülőkkel folytatott gyerekkori pénzügyi beszélgetések pozitív hatást gyakorolnak a gyermek fiatal felnőttkori pénzügyeire.
Jó dolog tehát, hogy az iskolában az alapvető pénzügyekkel kapcsolatos oktatás is van, de ez nem pótolja a szülő tanítását. A pénzügyi tudatosság ugyanis alacsonyabb felnőttkori eladósodottsághoz és magasabb megtakarítási rátához vezet, és ezeket a mintákat nagy valószínűséggel a szülők tudják megtanítani a gyerekeknek.
Amennyiben rendszeresen „shoppingolással” jutalmazzuk magunkat, esetleg a pénzkötés dob fel bennünket a rosszabb napokon, akkor a gyerek számára is ez lesz a követendő minta. Mint ahogy az is, ha hónap végére mindig lenullázzuk a számlánkat, emiatt az utolsó napokon már a hitelkeretből költünk.
Persze sokféleképpen lehet élni, de az biztosan nem fog menni, hogy mi magunk érzelmi alapon hozunk pénzügyi döntéseket, a gyerektől viszont tudatosságot várunk el.
Az ehhez vezető első lépés az, hogy mindig bevásárlólistával megyünk vásárolni, és igyekszünk ragaszkodni ahhoz, hogy ezen kívül más ne nagyon kerüljön a kosárba. Persze lehet elcsábulni, ettől még nem dől össze a világ, hiszen valószínűleg még így is hatékonyabbá tehetjük a pénzügyeinket.
A pénzügyi attitűdök már kisgyermekkorban kialakulhatnak
Bizonyára találkoztál már olyan emberekkel, akik szeretnek költekezni. És bizonyára ismersz olyan embert is, aki sokkal jobban megtervezi a pénzügyeit, nem vásárol hirtelen felindulásból, kevesebbet költ, megtakarít.
A fentiek alapján két pénzügyi attitűdöt is el lehet különíteni, költekező és takarékoskodó, és könnyen lehet, hogy már a gyermekedben ki is alakultak az első benyomások, melyek meghatározzák, hogy felnőtt korában költekező vagy takarékoskodó lesz.
Azonban a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek már nagyon fiatalon képesek pénzügyi összefüggéseket megérteni, és ezek alapvetően formálják a pénzügyi beállítottságukat.
A Michigan Egyetem 2018-as kutatásában kérdéseket tettek fel a gyereknek a megtakarítás és a költekezéssel kapcsolatosan, és a gyerekek érzelmi reakcióit vizsgálva azt tapasztalták, hogy már öt éves korban kialakítanak attitűdöket a két tevékenységgel kapcsolatban, és ez a tényleges viselkedésükben is megmutatkozott.
A vizsgálatban résztvevő gyerekek egyértelműen elkülöníthetők voltak a két tevékenység alapján, azaz egyes gyermekek nagyobb hajlamot mutatnak a megtakarításra, mások könnyedebben költekeznek.
Fontos tehát, hogy ne csak a hétköznapi életben ismert ellentétek, szorgalmas-lusta, céltudatos-határozatlan, nagylelkű-irigy, jó-rossz, becsületes-csaló, közötti különbségre tanítsuk meg a gyermekünket, hanem a pénzügyi beállítottság ellentétére, takarékos-költekező.
A pénzről beszélni kell, nem tabuként kezelni
A gyerekek pénzügyi neveltetése gyakran képezi vita tárgyát a felnőttek körében. Van, aki szerint érdemes minél előbb, már óvodás korban elkezdeni a gyermekek pénzügyi képzését, mások szerint ezzel csak elraboljuk a gondtalan gyerekkorát gyerekünknek.
De egyes szülők szerint a pénzügyi neveltetést majd megtanulják az iskolában a gyerekek, megint más szülők a pénzre egyfajta sötét anyagként tekintenek, azaz beszélni nem beszélnek róla, de az életüket teljes mértékben meghatározza a pénz.
A pénzről szóló beszélgetés ne egyszeri, feszengős beszélgetés legyen, hanem inkább a mindennapi társalgás része. A pénzügyi tudatosságra nevelést pedig már akár óvodás korú gyermekeinkkel is elkezdhetjük, csak egy kicsit más formában, játékos módon.
Itt roppant egyszerű és gyakorlatias dolgokra kell gondolni, mint például közösen átnézni egy áruház akciós katalógusát, majd átbeszélni, hogy mit, mennyivel olcsóbban lehet megkapni az adott időszakban.
Ráadásul az árakat nem is feltétlenül könnyű összehasonlítani hiszen valamikor a kedvezmény százalékos értékét tüntetik fel, míg máskor a megtakarítható összeg van kiemelve. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyes termékek csomagolása is rendkívül változatos, ami ugyancsak megnehezíti az összehasonlításukat.
Ilyenkor hasznos az árcédulán lévő egységár, amit sokan nem is ismernek. Ügyes kommunikációval a gyerek ezt akár nyomozós játékként is felfoghatja, miközben gyakorolja kicsit a matematikát is.
Játékos pénzügyi nevelés óvodáskorban
Fentebb látható volt, hogy a legtöbb ajánlás szerint már óvodás korban érdemes elkezdeni a gyerekek pénzügyi tudatosságának a fejlesztését, azonban ebben az életkorban még nem szabad túlzásokba esnünk, hiszen a 10-es számkörön túli összeadással sincsenek tisztában a gyerekek, így a pénzügyi tudatosság inkább csak játéknak tekinthető.
Ide tartoznak az olyan társasjátékok, mint a Gazdálkodj okosan, Monopoly, a Teli tyúkól, és a Noris Zsebre megy című játék. Ez utóbbi két játék 3 és 5 éves kortól játszható, és nagyon jól elsajátítható belőle a gyűjtögetés, a „sok nem biztos, hogy többet is ér” ismerete, és a megtakarítás, költekezés közötti különbség.
A Noris zsebre megy társasjáték nagyon nagy segítség abban, hogy felismerjék a gyerekek, munkavégzéssel pénzt lehet szerezni, és a költekezés csökkenti a vagyonunk, ugyanis a megvásárolt játékok értéke kevesebb lesz a játékban, de a megtakarítások értéke növekszik.
Hároméves korban: a türelem és a várakozás
Ebben az életkorban a legfontosabb, hogy a gyermek elsajátítsa a türelmet: azt hogy hogyan kezeljék, amikor nem kapnak meg valamit azonnal, amikor akarják.
A szükségletek kielégítésének késleltetése olyan fontos lecke lehet, amely előnyükre válik egész hátralévő életükben. A szülő úgy tudja rávezetni a gyermekét, hogy a várakozás kifizetődő lehet, ha például a gyermek kekszet kér, azt mondja neki: vagy kaphat most egy kekszet, vagy kaphat kettőt, ha vár 10 percet.
Mit tanulhat ebből a gyermek? Azt, hogyha türelemmel vár, kifizetődőbb, mintha azonnal enged a vágyainak.
Négyéves korban: érmék, számolás és válogatás
Bár a gyermek ebben az életkorban még nem fogja megérteni a pénz szerepét és összefüggéseit, ami ehhez később alapvető szükséglet lesz, az a számolás és összeadás készsége.
A gyermeknek csak hasznára válhat, ha megismeri a különböző pénzérméket. Ezért a szülőnek nem kell tartózkodnia tőle, hogy a gyermek valódi érméken gyakorolja a számolást: adjunk neki összekevert érméket, és számoltassuk meg vele, hány darab van.
Ezután külön is válogathatjuk, mérete és nagysága alapján, megszámolhatjuk vele hányféle érméje van, és azokból hány darab van. Ezután megtaníthatjuk neki, hogy mi az egyes érmék neve, majd gyakoroltassuk vele, hogy adunk egy halomnyi aprót a gyermeknek, és megkérjük, hogy válogassa ki az 5 forintosokat.
Mit tanulhat ebből a gyermek? Gyakorolja az alapvető számolási készségeit, és megismeri a pénzérmék alakját és nevét.
Ötéves korban: nemet mondani a költésre
Amint a gyermek óvodás lesz, előbb utóbb felüti a fejét a közösségi nyomás, mely sok gondot okoz a szülőknek. Ráadásul a gyerekek hetente váltogatják, mire is vágynak igazán, és az őket az óvodában érő rengeteg hatás közül bőven tudnak válogatni.
Őszintén el kell mondania a szülőnek, hogy nem tud mindent megvenni, amire a gyermek vágyik. Mondjuk a gyermeknek, hogy döntenie kell, a vágyott dolgok közül mi a legfontosabb számára, azt megkaphatja.
Értessük meg vele, hogy nem kaphat meg mindent. Az is fontos, hogy a szülők és nagyszülők is egységesen képviseljék ezt a szemléletet, mert kialakulhat a gyerekben az a téves gyakorlat, ha anyu nemet mondott, legközelebb aput támadja be a boltban.
Mit tanulhat ebből a gyermek? Az, hogy megvegyünk dolgokat pénzbe kerül, amelyből nem áll rendelkezésre végtelen mennyiség, be kell osztani. Tehát nem kaphat meg mindent, amire vágyik, döntést kell hoznia, mire van igazán szüksége.
Hatéves korban: a zsebpénz és a megtakarítás kezdete
Ez az az életkor, amikor a gyermeknek meg kell tanulnia a pénz „működését” a gyakorlatban is. Sok szakértő javasolja, hogy iskolaérett korban érdemes elkezdeni rendszeresen kisebb összeget adni a gyermeknek és megtanítani a spórolásra.
A kis összegű zsebpénzt, amelyet ilyen idős korban elkezdhet a szülő adni a gyermeknek, ne arra adjuk, hogy magánál hordja, hanem arra, hogy spóroljon. Ezután, ha szeretne megvenni egy matricaalbumot, vagy egy játékfigurát, arra kell sarkallnia a szülőnek, hogy vegye meg magának: ha nem elég a pénz rá a malacperselyben, akkor várjon, amíg összegyűlik.
Kezdjünk el zsebpénzt adni a gyermeknek, amely lehet egy nagyon kis összeg is, mondjuk 200 forint hetente, amivel ő rendelkezhet. Az összeg mindig attól függ, hogy mire van szüksége a gyermeknek, hatéves korban ez már szögesen eltérhet.
Tehát a gyermek szükségletei, érdeklődése, és természetesen a szülők pénztárcája szerint érdemes megszabni egy megfelelő összeget. Bármilyen kevés is legyen, a cél a rendszeresség, ezzel nevelve a gyermeket a megtakarításra.
Zsebpénz alanyi jogon vagy feladatok után?
A zsebpénz adásának módjáról megoszlanak a vélemények. Van, aki alanyi jogon ad rendszeres összeget, más a házimunkához vagy külön feladatokhoz köti a pénzt.
Az alanyi jogon járó zsebpénzt még nem vezettem be a gyerekeknél, és valószínűleg ilyen formában nem is fogom, azaz a zsebpénzt bizonyos ház körüli feladatok, házimunkák elvégzéséhez kötném, például saját szobájában rendrakás, ruhák elpakolása, házimunkában való segédkezés.
Ezeknek azért érzem szükségét, hogy lássák a gyerekek, ingyen pénz nincs, az életben sem lesz feltétel nélküli juttatás, ami csak úgy érkezik minden héten.
Én ezt a vonalat támogatom, azaz már kisiskolás korban érdemes a gyerekeknek megmutatni, hogy munka után jár a fizetség. Sajnos azonban könnyű itt csapdába esni, ugyanis ha a gyerekkel mindent pénzért csináltatunk, akkor a legegyszerűbb „segíts légy szíves bepakolni a mosógépbe” kérésre is az a válasz fog érkezni, hogy mit kapok érte.
A fenti problémát én úgy kerültem el, hogy előre meghatároztam olyan házkörüli munkákat, melyek a család működéséhez szükségesek, például mosogatás, terítés, teregetés, ruhák elpakolása, rendrakás, takarítás.
Ezek elvégzése a család közös érdeke, és a gyerekeknek ebbe be kell segíteni. Motivációs eszköz itt az, hogy a gyereknek elmagyarázzuk, ha segít a házimunkában, akkor több idő marad a közös játékra, így ha apának és anyának segít, akkor ezzel ő is jól fog járni.
Járjon-e pénz a jó jegyekért?
A lányom osztályában nagyon sok gyereket pénzzel motiválnak a szülők, az „50-500 Ft-ot kapsz egy ötösért” típusú motivációkra gondolok, de a „ha ötös lesz év végén, kapsz egy playstationt” típusú motivációkkal is találkoztam.
Én ezt a motivációs technikát nem alkalmazom egyik gyereknél sem, és a kezdetektől fogva hangsúlyozom nekik, hogy kizárólag magukért tanulnak. Fontos tehát, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, magukért, a jövőjükért tanulnak, de ezt példákon, eseteken keresztül lehet nekik megtanítani.
Sok szakértő tartja borzasztóan károsnak, ha a gyermeket a különböző házimunkák elvégzéséért, vagy a jó jegyekért pénzzel jutalmazzuk. Mert ez a gyakorlat el fogja venni a gyermek belső motivációját, hogy a jó eredményekért önmagukban tegyen, vagy azért végezzen házimunkát, mert abból a családban mindenki kiveszi a részét, így ő is.
Ha a gyermek másokhoz hasonlítja magát, minden esetben meg kell magyarázni a gyermeknek azt, hogy azért nem adunk neki pénzt, mert a tanulás a saját felelőssége.
Hogyan ösztönözzük megtakarításra?
Az idő a pénzmennyiség növelésének döntő tényezője. Beszéljen gyermekével vágyairól, hosszú távú céljairól, például egy új kerékpár beszerzéséről.
Az ehhez szükséges pénz megtakarításához fegyelem szükséges. Használjon grafikákat is a cél megjelenítésére.
Fontos, hogy a gyerekkel közösen gondoljuk át, valóban szükségünk van-e bizonyos dolgokra vagy hagyjuk, hogy a fogyasztási láz fertőzzön meg bennünket.
Mutassa meg gyermekének, mennyi ideig tart félretenni a pénzt az új gördeszkára és bízza rá, hogy saját maga takarékoskodjon vagy legalább zsebpénze egy részével járuljon hozzá.
A szülők mintaként szolgálnak. Meséljenek gyermeküknek olyan esetről is, amikor takarékoskodtak a vágyott dologra vagy éppen lemondtak róla.
Három átlátszó gyűjtődoboz
Lehet azt a módszert is alkalmazni, hogy három átlátszó gyűjtődobozt adunk a gyereknek. Az elsőbe kerüljön az a pénz, amellyel szabadon rendelkezhet.
A másodikba a fix költségek, pl. az okostelefon havi költségei. A harmadik a megtakarításra szolgáljon.
Ily módon a gyerek látja, hogyan „fogy” vagy „gyarapodik” a pénz és kifejlődik benne a tudatos pénzkezelés.
Érdemes célhoz kötni a megtakarítást
Motivációt jelenthet, hogy könnyen kiszámolható egy-egy döntés pénzügyi előnye. Ha pedig a megtakarított pénzt félretesszük egy „családi alapba”, akkor pár hónap alatt látványos összeg gyűlhet össze.
Ezt az összeget költhetjük azután olyan élményekre, amelyeket az egész család élvezhet. Lehet ez például fürdőzés, mozi, bowling vagy akár egy étterem meglátogatása.
De maguk a gyerekek is dönthetnek arról, hogy mi legyen az összegyűlt pénz sorsa. A tudatos pénzügyi döntésnek legyen kézzelfogható haszna, jutalma.
A tudatosság nem csak spórolást jelent
Persze nem kizárólag a spórolásra, az akciókra kell kihegyezni a beszélgetéseket, érdemes lehet azt is megvitatni, hogy két hasonló termék ára vajon miért lehet nagyon különböző.
Megnézhetjük a gyerekkel együtt az összetevőket, a kiszerelés nagyságát, de akár azt is meg lehet vitatni, hogy jobban ízlik-e nekünk a drágább változat.
Amennyiben pedig a drágább terméket jobbnak találjuk, akkor nem ördögtől való azt megvenni, ám ennek is tudatos döntésnek kell lennie. Itt jön képbe az ár/érték arány fogalmának a tudatosítása.
Mit tanuljon a bevásárlásból?
Amikor a gyerekkel egy üzletben az árakról beszélünk, akkor előkerül majd a kérdés, hogy minek, miért annyi az ára, amennyi.
Itt lehet beszélni az üzlet működtetésével kapcsolatos kiadásokról, az ott dolgozók béréről, vagy éppen a termék előállításának költségeiről.
Nem szükséges túlbonyolítani a dolgot, ha időt és energiát szánunk az ilyen beszélgetésekre, akkor a gyerekünk szép lassan tisztában lesz a munka értékével és azzal, hogy nem mindenkinek azonosak az anyagi lehetőségei.
A gyerekek bevonása a vásárlási folyamatba és a vásárláshoz vezető beszélgetésekbe segít megértetni, hogy bizonyos dolgok túl drágák és gondosan meg kell fontolni a vásárlást.
Annak érdekében, hogy a családi pénzmozgás érhető legyen, a szülőknek pénzkeretet kell tervezniük. Ha valamely vásárláshoz pénzkeretet határoztak meg, a gyerekek is vegyenek részt a megvalósításban.
A vásárolt dolgokat, pl. az élelmiszereket összevetjük a korábban meghatározott költségkerettel. Ha elfogy a tervezett pénzkeret, nem vásárolhatunk többet.
Életkoronként változó pénzügyi leckék
Hétéves korban: munka, szakmák és jövedelem
Egy hétéves, iskolás gyermek egyre többször találkozik a kérdéssel, milyen foglalkozást választ majd magának felnőttként. A gyermekeket is egyre inkább érdekli, mi a szülei, rokonai, ismerősei foglalkozása.
Fontos, hogy a gyermek lássa az összefüggést a munka és a pénz között: az egyik szempont, amely szerint a karrierben döntést hozhatunk, hogy mennyi pénzt kereshetünk az adott munkával.
Fontos, hogy a gyermek szembesüljön vele, hogy a pénzt a felnőttek munkával szerzik meg, és hogy minden munkának megvan a kellemes és kellemetlen része is.
Nyolcéves korban: családi kiadások
Egy nyolcévesnek már megy olyan jól az összeadás és kivonás, hogy fogalma lehessen arról is, hogyan gyarapszik és apad a pénz a családi kasszában.
A gyermek és a szülő együtt sorra vehetik az egyszerűbb dolgokat, amelyek pénzbe kerülnek minden hónapban, mint a víz, vagy a villany. Aztán a rezsiköltségen túl elmagyarázhatjuk a gyermeknek, hogy egy átlagos bevásárláskor mennyit fizetünk, és miért.
Mivel már ismeri a számokat, meg is mutathatjuk a termékek árát, így ő is tudni fogja, hogy mennyibe kerül a tej, a kenyér, vagy a felvágott.
A gyermek megtanulja, hogy vannak olyan költségek minden hónapban, amelyre muszáj rászánni a pénzt: ilyen a rezsi, és a lakhatás egyéb költségei, az élelmiszerek költsége, stb.
Kilencéves korban: hosszabb távú megtakarítás
Egy kilencéves viszont már elég nagy hozzá, hogy megértse a spórolás lényegét általában: ne csak egy rövidtávú cél elérése érdekében tegyen félre a zsebpénzéből.
Egy ilyen idős gyermeknek már nyithatunk takarékszámlát, amelyen az összespórolt zsebpénzét, vagy egyéb bevételeit, karácsonyi, szülinapi pénz, gyűjtheti.
Magyarázzuk el a számla célját: ide rendszeresen félretéve egy bizonyos összeget később nagyobb dolgokat is megvásárolhat belőle, és ha még most nincs is szüksége ilyesmire, később örülni fog, hogy félretett.
Amikor pedig lesz valamilyen célja a pénzzel, azt szintén meg tudja beszélni a szülővel. Mire vágyik? Az mennyibe kerül? Mekkora összeg áll rendelkezésre? Mennyit kell még spórolni?
Tízéves korban: bankkártyák és hitelkártyák
Vegyük elő a kártyáinkat a pénztárcánkból, és magyarázzuk el a gyermeknek, hogy melyiket mire használjuk. A bankkártya használatot valószínűleg látta már tőlünk.
Ideje megmutatni, hogyan is működik: akár a boltban a paypass, akár az automatából a pénzfelvétel. A többi kártyával is foglalkozhatunk, mint a pontgyűjtő kártya, kedvezménykártya vagy a hitelkártya.
A hitelkártya működésével sajnos sok felnőtt sincsen tisztában, főként a kockázatait ítélik meg a legtöbben tévesen. Vannak kártyák, amelyek hitelkeretet biztosítanak, de ennek ára van.
Már nem csak a készpénzt és a megtakarítás működését fogja ismerni, hanem a bankkártyahasználatot is. Ezen túl megtanulhatja a többi kártyáról is, mire valók, és hogy a hitelkártya használat pedig nagy felelősséggel jár.
Tizenegy éves korban: reklámok és közösségi nyomás
Egy felső tagozatos gyerek élete a megfelelésről, közösségbe illeszkedésről szól. A világból pedig egyre több inger éri a gyermeket, amelyek között el kell igazodnia.
Gyermekeink egy olyan világban élnek, ahol minden nap adatok, információk, benyomások, vélemények százaival bombázzák őket. Gondolok itt a tv-reklámokra, az internetes tartalmakra, a közösségi média végtelen hírfolyamára, a youtube vloggerekre, celebekre.
A család fontos szerepet tölt be abban, hogy a nemkívánatos médiabefolyásnak ellenálljanak a gyermekek, illetve a tévénézés gyakorisága és az anyagias értékrend, reklámok miatt, között pozitív a kapcsolat, kivéve azoknál a családoknál, ahol erős a családon belüli kommunikáció.
A gyerekeknek meg kell tanítani, milyen forrásokban bízhatnak, milyen forrásokból tájékozódjanak. És minél jobban megtanítjuk a gyerekeknek, hogy kiben bízhatnak, annál jobban ellent tudnak állni az értelmetlen költekezésre motiváló tartalmakkal szemben.
Készpénz vagy bankszámla?
Ha már a gyerek elég érett, akkor lehet zsebpénze, ami lehet bankszámlán vagy akár készpénzben.
A számla és a hozzá tartozó bankkártya annyival talán jobb, hogy így bármikor hozzáférhet a pénzéhez, ha szükséges, a mobilalkalmazásban pedig utólag látható, hogy mire is ment el a pénz.
A bankszámla a szülői kontrollt is segíti, hiszen a szülő a gyerek számlájára bármikor ráláthat, ha pedig szükséges, beavatkozhat.
Ugyanakkor pszichológusok szerint az elektronikus pénzt az ember könnyebben költi, míg a készpénz megfogyatkozása sokkal érzékelhetőbb, „fájdalmasabb”.
A pénzügyi tudatosság és az önállóság kapcsolata
A szülők manapság gyakran túlóvják a gyermekeiket, nem adnak nekik pénzt, nem hagyják, hogy önállóan döntsenek, esetleg hibázzanak. Rosszul teszik.
Teszteljük és tanítsuk tehát gyermekeinket, hogy minél hamarabb elkezdhessék a pénzzel való gazdálkodás megtanulását. A saját pénz lehetőséget ad arra, hogy a gyerek gyűjtögessen vagy elköltsön egy összeget, döntést hozzon, majd megtapasztalja annak eredményét.
Mindenesetre szülőként tegyünk meg mindent a gyermekünk legjobb neveléséért, felnőttként pedig vállaljunk felelősséget, és ne mutogassunk hátra.
A három átlátszó gyűjtődoboz, az önálló vásárlás és a konkrét célok mind segíthetnek abban, hogy a pénz látható, követhető és érthető legyen a gyermek számára.