Kisbaba és az anyukája cicije: duzzanat, csomó és szoptatás mellett jelentkező elváltozások

A csecsemő mellbimbója alatt tapintható duzzanat vagy csomó gyakran átmeneti hormonális jelenség, de az eltérést érdemes gyermekorvosnak megmutatni, különösen akkor, ha egyoldali, növekszik, piros, lilás, fájdalmas vagy váladékozik. A vizsgálatig a baba mellét nem szabad nyomkodni, masszírozni vagy a váladékot kinyomni.

Az újszülöttek mellében gyakran tapintható ki kemény csomó, duzzanat. Előfordulhat csak az egyik mellnél, de akár mindkettőben is. Fiúknál és lányoknál egyaránt megjelenhet.

Miért duzzadhat meg a baba melle?

Terhesség alatt megnő az ösztrogén hormon szintje, amely átjuthat a magzathoz is. A hormon hatása a születés után is fennmaradhat, ez okozza a baba mellének duzzanatát. Az anyai megnövekedett prolaktin hormon, amely lehetővé teszi a tejtermelést, szintén átjuthat a babába, ez okozhatja a baba mellében a csomókat.

A prolaktin hormon hatására még az is előfordulhat, hogy az újszülött az előtejhez hasonló kevés tejet is termel, ezt boszorkánytejnek nevezzük. A csecsemők mell megnagyobbodásának leggyakoribb oka az anyai hormonokban keresendő.

Tanulmányok szerint a jelenség igen gyakori: a csecsemők közel 70 százalékánál tapasztalható bizonyos mértékű mellnagyobbodás. A jelenség bármennyire is ijesztő, semmilyen tennivaló nincs vele, ahogy a baba szervezetéből távoznak az anyai hormonok (általában a megszületést követő 2 hétben), úgy szűnik meg a jelenség.

Az újszülöttkori illetve kora csecsemőkori kétoldali - esetleg féloldali - lényegileg békés környezetben kialakuló, emlőduzzanat anyai hormonhatás következménye lehet. (Előfordulhat mindkét nemben.)

Az újszülötteknél az anyai hormonok méhlepénnyel keresztül történő átjutása miatt az emlők mirigyes duzzanata gyakran megfigyelhető. Ez lehet nagyon feltűnő kb diónyi ill. pici amely csak tapintással észlelhető. A két oldal között is lehet különbség.

Néha a mirigyekből tejszerű váladék is ürül. Kislányoknál a szülés utáni hetekben még akár véres nyákürítés is előfordulhat a hüvelyből.

Összefügghet-e a duzzanat a szoptatással?

A szoptatással viszont csak nagyon kis mennyiségű női hormon jut a baba szervezetébe, és az a kevés hormon sem rögtön a fő keringésbe jut hanem a beleken át felszívódva először a baba máján halad át, ahol nagyrészt lebomlik még mielőtt a cicikhez juthatna.

Ezért egy hosszabb ideje fennálló, féloldali mellcsomó esetében nem érdemes automatikusan kizárólag a szoptatásra vagy az anyai hormonokra hivatkozni. Az anyai hormonhatás által kiváltott duzzanat általában szimmetrikus (persze nem abszolút értelemben.)

Ha kifejezett aszimmetriát látnak, illetve tömött, esetleg rögzült részeket tapintanak, vagy ha a bőr elszíneződését veszik észre, az inkább utal kóros folyamatra.

Előfordulhat azonban, hogy a szoptatott csecsemőnél a hormonális eredetű emlőduzzanat hosszabb ideig is megmarad. Egy 11 hónapos kislánynál a duzzanat várhatóan néhány hét alatt elmúlik.

Előfordulhat olyan eset is, amikor a duzzanat másfél hónapig fennáll, de nem növekszik. A szoptatás befejezése után az elváltozás eltűnhet, de a tartós vagy növekvő csomót akkor is orvosnak kell követnie.

Miért lehet csak az egyik oldalon csomó?

A hormonok mindkét cicijére egyformán hatnának. A féloldali eltérés ezért kevésbé jellemző az egyszerű, általános hormonhatásra, bár a két oldal között az újszülöttkori hormonális duzzanatnál is lehet különbség.

Nem lehet kizárni azt sem, hogy a baba megütötte a mellkasát. Egy 11 hónapos gyermek már próbálhat járni, felállhat mindenhol, és könnyen ráeshet valamire. Sérülést okozhat például az is, ha kantáros nadrágban hasra esik a mellmagasságban lévő csatra.

Lehet szúnyog vagy más csípés is. Esetleg egy kis viszkető kiütés, amit elvakart és begyulladt.

Mi okozhat még mellcsomót vagy mellduzzanatot?

Korai emlőnövekedés

Izolált korai telarche, vagyis korai emlőnövekedés is állhat a háttérben. Az emlőbimbó kiemelkedése optimális esetben a lányoknál 7-8 éves korban kezdődhet meg, korai telarche esetében ez sokkal korábban 2-4 éves korban jelentkezik.

A kisgyermekeknél általában úgy nevezett izolált korai telache tapasztalható, ami azt jelenti, hogy a pubertásnak semmilyen egyéb jele nem tapasztalható. Az elszigetelt korai thelarche általában az anyai hormonok miatt következik be, esetleg túlzott ösztrogén érzékenység miatt.

Néhány ritka esetben oka lehet petefészek-ciszta vagy túl korai pubertás. Ismeretesek olyan hormonális eltérések is, amelyek már kicsi korban emlőduzzanat kialakulásával járnak, azonban ezekben az esetekben szinte mindig egyéb tünetek is jelzik a zavart.

Gyógyszerek és hormonhatások

Ha az anya terhesség alatt bizonyos gyógyszereket szed, az a hormonok szintjének megugrását okozhatja. Ezek a hormonok átjuthatnak a magzatba és csomók kialakulásához vezethetnek az újszülött mellében.

Mint hormontartalmú készítmény el tudom képzelni, hogy emlőnövekedést okozzon a gyermeknél tekintettel, hogy ilyenkor az emlőbimbó alatti mirigyállomány növekedése indul meg.

A fogamzásgátlók esetében általában a gyógyszer kiválasztódik az anyatejbe és így a babára is hat, szoptatás mellett tudtommal nem javasolt fogamzásgátló szedése.

Azt javaslom nézzen utána: a gyógyszer tájékoztatójában le van írva, hogy szoptatás alatt javasolják e a szedését, én úgy gondolom érdemes más fogamzásgátló módszert választani mindaddig amíg a kicsit szoptatja.

Fertőzés és gyulladás

Bizonyos fertőzések is okozhatnak mellduzzanatot a babánál, a Staphylococcus és a Streptococcus baktériumok állhatnak a háttérben. A bakteriális fertőzésnek egyéb jelei is megmutatkoznak, például láz, nyűgösség, letargia.

Természetesen előfordulhat ezen a területen bakteriális fertőzés okozta gyulladás is, de azt általában általános tünetek: rossz állapot, láz, is kíséri, fájdalmas, és helyi kezelésre nem gyógyul.

A pír általában valóban gyulladása utalhat, azonban annak alapján, hogy helyi kezelésre ilyen hamar visszahúzódik, nem kell komoly fertőzésre gondolnunk.

Ritkább elváltozások

Ritka esetekben a fertőzések és rendellenességek is okozhatnak a csecsemő mellében elváltozásokat, csomókat vagy duzzanatot, ilyenek lehetnek endokrin eredetű rendellenességek, ritkán központi idegrendszeri vagy genetikai rendellenességek is állhatnak a háttérben.

Veleszületett deformitások is okozhatnak mellbimbó eltéréseket vagy mell megnagyobbodást. Ritka esetekben a csecsemő jóindulatú melldaganattal vagy vaszkuláris deformációval születhet, amelyek szintén okozhatják a mell duzzanatát.

Mikor szükséges orvoshoz fordulni?

Ha a baba mellében duzzanatot, csomót vagy elszíneződést veszünk észre, érdemes gyermekorvosi vizsgálatot kérni. Különösen fontos az orvosi ellenőrzés, ha az eltérés nem csökken, növekszik, vagy a baba általános állapota megváltozik.

• Ha a csomó, duzzanat a baba megszületését követő két héten túl is megmarad.
• Ha folyamatosan növekednek a csomók.
• Ha a duzzadt mellek vörösek.
• Ha a megduzzadt mellben csomókat is észlelünk.
• Ha gennyedzik a baba melle.
• Ha a baba lázas, étvágytalan, nyűgös.

Ha az állapot nem változik, valóban gyermek endokrinológus vizsgálata válhat szükségessé. Ha a csomó nem kisebbedik meg, ill. esetleg még növekedett, vagy nő, kérem keressenek fel gyermek-endokrinológiai szakrendelést, ott amennyiben szükséges, a szükséges vizsgálatokat elvégzik.

Amennyiben kifejezett aszimmetria, tömött vagy rögzült rész, bőrelszíneződés, növekedés, fájdalom, láz vagy váladékozás jelentkezik, a gyermekorvos dönthet további endokrinológiai, gyermek-nőgyógyászati vagy képalkotó vizsgálatról.

Mit ne tegyünk a baba mellével?

Ne nyomogassuk a baba mellét, mert fertőzést okozhatunk. A boszorkánytejjel ne csináljunk semmit, ne akarjuk kinyomni a baba melléből.

Esetleg nedves, puha textillel letörölhetjük, de ennél többet ne tegyünk. Tartsuk mindig tisztán a baba mellbimbóját és környékét.

Az otthoni teendő rendszerint a megfigyelés, nem pedig a masszírozás vagy a váladék eltávolítása. Könyvből, cikkekből nem lehet a szakmát megtanulni, pláne nem alkalmazni.

Hogyan követhető otthon az elváltozás?

A szülő figyelje, hogy változik-e a csomó mérete, megjelenik-e bőrpír vagy lilás elszíneződés, érzékeny-e a terület, illetve tapasztalható-e váladékozás. Érdemes azt is megfigyelni, van-e láz, nyűgösség, letargia, étvágytalanság vagy a gyermek általános állapotának romlása.

Azt is meg kell ítélni, hogy a duzzadt mell mennyire a mirigyes állomány - tehát közvetlen a mellbimbó alatti tájék - duzzanata, és az milyen szerkezetű, illetve nem lehet-e az, hogy egy jó súlyú csecsemőnek kikerekedett idomait tapintják.

Ha az orvos a várakozást és a követést javasolja, ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek otthon kezelnie kell a csomót. Addig otthon a figyelésen kívül egyéb teendőjük nincs, azt hiszem túlzott aggódásra nincs okuk.

A szoptatás jelentősége a baba számára

Az újszülöttekben nagyon erős a szopizásra az ösztön (ultrahangfelvételekből tudjuk, hogy már magzati korban is sok baba szopja az ujját) és könnyen megnyugszanak az anyamellen.

Sok baba el is alszik rajta, aminek több oka is van: a szopizás még fárasztó az újszülött számára, néha lehet is látni, mennyire „dolgozik” a kicsi, van, amelyik meg is izzad a nagy munkában 🙂

Az újszülötteknél nincs éles határ az alvás és az ébrenlét között, sok a félálomban töltött idő, némi szopizás után hajlamosak mélyen bealudni, aztán hamarosan felébrednek és újra szopiznának.

Ahogy a kicsi fejlődik, egyre ügyesebben tud szopizni és hamarosan kialakulhat, hogy az altatás is szoptatással történik. Ez néha úgy néz ki, hogy evés után rögtön bealszik a baba és ilyenkor az anyuka leteszik a kiságyba, máskor úgy, hogy evés után ébren marad a baba, de amikor jön az alvásidő van egy rövidebb „altatós” szopi és ezen alszik el.

Cicin altatás és emésztés

Az anyukákat gyakran azért óva intik cicin altatástól, mondván, ha túl gyakran szoptatnak, összekeveredik a baba pocakjában a korábbi már megemésztett és a friss még emésztetlen tej és ez hasfájást fog okozni.

A valóság éppen ennek az ellentéte: a baba emésztése nagyon gyors, ha ritkán vagy időre etetik, mohó lesz, gyorsan akar enni (mert már nagyon éhes), ezért több levegőt nyel, hajlamos túlenni magát és jobban fáj a pocak is.

Ha többször kevesebbet ehet, a mohóság és a túlevés elkerülhető. Amíg az újszülött kicsike és szinte összefolynak az etetések, ennek nincs jelentősége, később pedig észrevehető különbség lesz az etetések között (ilyenkor többet, hosszabban szopizik a baba) és az altatás között (ilyenkor rövidebben szopizik és hamarosan elalszik, a kiszívott első tej inkább csak szomjcsillapító).

Az etetés és az altatós szopi megkülönböztetése

Jó, ha a napoknak azért van egy sorrendje, ami követi a baba igényeit is. Reggel a baba ébredés után éhes, tehát etessük meg, etetés után mindig büfiztesd kicsit a válladra véve, innen fogja tudni, hogy ez most etetés volt, büfi után pedig tedd le játszani, nézelődni.

Amikor álmosodik, következhet az altatós szopi, aminek a végén nincs büfizés (félálomban a babák nem esznek olyan mohón, tehát a hasfájós koron (6 hetes kor) túl már nem igazán nyel levegőt ilyenkor).

A babák számára fontosak a szokások és ezek helyekhez, testhelyzetekhez is kötődhetnek, tehát lehet azt csinálni, hogy az etetős szopi mindig a nappaliban történik, míg az altatós szopi a szobájában, ebből is érezni fogja a különbséget.

A testhelyzetet is lehet változtatni, pl. az etetés történhet ülve bölcsőtartásban, az altatás pedig fekve (ez különösen az örökmozgó 1 éven túli babáknál segíthet az ellazulásban).

Érdemes törekedni rá, hogy miután elaludt a baba, tegyük le az ágyába, ismerkedjen meg azért a saját alvóhelyével is. Letenni akkor lehet, amikor elengedte az anyamellet és láthatóan mélyen alszik, ez nagy átlagban 20 percet vesz igénybe.

Miért ébredhet fel éjszaka a szoptatott baba?

A babák újra gyakran kérhetik a cicit nappal, akár óránként többször is. Ennek az az oka, hogy számára a szopi lelki szükséglet is, biztonságot és erőt nyer belőled és ez segít neki feldolgozni a lassan elveszített csecsemőkort és átlépni a kisgyerekkorba.

Nagy változások idején, mint amilyen a járás- és a beszédtanulás időszaka, a baba újra gyakran kérheti a cicit nappal, akár óránként többször is. Erről nem a cicin altatás tehet, hanem életkori jelenség, amin túllép a baba.

A valóság az, hogy ha a baba álmát semmi nem zavarja (nem fogzik, nem fáj a torka, nincs bedugulva az orra stb.), akkor képes hosszabb szakaszokat (korának megfelelő mértékben 3-6 órát) átaludni éjszaka és csak ritkán kel fel (amikor éhes).

Ha viszont valami baja van és azt szokta meg, hogy cicin nyugszik meg és alszik vissza, akkor értelemszerűen a cicit kéri. Ha cumis baba lenne, akkor a cumit kérné, ha ringatással altatod, akkor meg a ringatást.

Tehát nem a cici miatt kel fel, hanem azért, mert baja van és ezen a problémán kell segíteni, nem pedig a ciciről leszoktatni (ekkor ugyanúgy kelni fog, csak nem cicit kér, hanem valami mást).

El kell-e választani a gyermeket a cicitől?

Sokan 1 éves kor után már úgy érzik, ideje lenne leszoktatni a cicizésről a babát és ezzel meg is próbálkoznak, aztán mégis engednek neki, de belül mégis bizonytalanok benne, hogy jól teszik-e, néha próbálkozgatnak húzni az időt, másként altatni.

Ez bizony összezavarhatja a kicsit és még jobban ragaszkodhat a cicihez, amikor hozzájut, nem akarja elengedni, mert attól tart, többé nem kapja meg.

Éppen ezért jobb megoldás, ha kivárod ezt az időszakot és nem akarod leszoktatni őt róla. Ha a baba megtanulja, hogy cicin alszik el és amikor kéri, meg is kapja, általában gyorsan elalszik rajta.

Ha nincs rá egyéb ok, érdemes megvárni, míg a saját tempójában elhagyja. Tapasztalatok szerint a legtöbb kisgyerek idővel magától is elhagyja a szopizást és megtanul másként elaludni.

Fokozatos elválasztás egészségügyi okból

Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni.

Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp.

Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről!

Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.

Ez egy elválasztási kapcsolatban megjelenhet úgy, hogy mindketten átélik: cici nincs, de anya van! Az érzelmi és fizikai jelenlét egyáltalán nem szűnik meg, "csak" átalakul.

Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.

Elalvás szoptatás nélkül

A cicin altatott babát is lehet ahhoz szoktatni, hogy néha másként aludjon el. Ehhez jó megismerni azt, hogy ő milyen módon tud a legkönnyebben ellazulni (minden babánál több van).

Fontos, hogy az altatás módja nála személyekhez és helyekhez kötött, tehát hiába próbálkozol azzal, hogy te szoktasd rá a szopi nélküli elalvásra, hogy amikor majd a mamánál alszik, ne legyen gond, ezt tőled nem fogadja el, mert hozzád az ő kis buksijában a cici, mint altatási mód kötődik.

Ha viszont már egészen kis korától kezdve néha a Nagymama altatja, máskor Apa vigyáz rá és ő altatja el, akkor kialakulnak azok az altatási módok, amik kifejezetten hozzájuk kötődnek.

A bölcsiben megtanulja, hogyan kell ott elaludni, fáradtabb is lesz majd a sok élmény miatt. Persze az első napokban lehetnek nehézségek, viszont ha hosszabb távon sem megy a bölcsiben alvás, akkor általában nem az altatás módja az ok, hanem az, hogy a kicsi nem bízik az új környezetben.

Segíthetünk neki azzal, ha az otthoni alvós szopizásoknál mindig odateszünk mellé egy kis alvósállatkát is (ez lehet egy párna, rongyi vagy anya pólója, kendője is, ezekkel könnyebb összebarátkozni, mert „anya-szaguk” van), így idővel az állatka is az elalvás része lesz.

Amikor a szoptatás véget ér

Van, aki egy "szopibúcsúztató" szertartást tart a gyermekkel egy közösen kitalált időpontban és szertartásosan megünneplik az egész elmúlt időszakot és lezárják azt egy utolsó szopizással.

Nem érdemes akkor kezdeni, ha más változás is zajlik épp (pl.költözés, közösségbe kerülés, stb.), vagy esetleg betegség.

Utolsó gondolatként: nagyon gyakori, hogy 2 éves kor körül intenzívebbé válnak a szopizások, van, akinek unaloműzésként jelenik meg, van, akinek a beszédfejlődés megugrását előzi meg, lehet ez reakció környezetben megjelenő stresszre is.

Ám vannak, akik elválasztódás előtt tankolnak fel intenzívebben, majd elmaradoznak a szopizások. Szóval, ez is sokrétű, ám gyakori jelenség.

tags: #kisbaba #meg #az #anyukaja #cicije