A kisgyerek számára a „gonosz bagoly” lehet valóban félelmetes mesealak, de a történet akkor működik jól, ha a veszély mellett megjelenik a bátorság, a barátság, a segítség és a megmenekülés lehetősége is. A baglyokról szóló mesék között vannak humoros népmesék, sötétebb fantasyk és kifejezetten gyerekeknek szánt varázslatos történetek.
A legkisebbeknek inkább a bagoly és a varázserdő történetéhez hasonló, enyhébb mesét érdemes választani, míg Az Őrzők legendája komolyabb csatajelenetei és sötét ellenfelei inkább nagyobb gyerekeknek valók. A klasszikus „A bagoly” című mese különösen sötét hangulatú, mert a városlakók félelmükben szörnyetegnek hiszik az ártalmatlan uhubaglyot.
Mitől lesz ijesztő egy gonosz bagoly a mesében?
A bagoly éjszakai madár, ezért a sötétséghez, a csendhez és a titokzatos erdőkhöz kapcsolódik. A nagy szemek, a hangtalan repülés és az éjszakai huhogás a kisgyerek képzeletében könnyen egy félelmetes mesealak tulajdonságává válhat.
A mesékben azonban a bagoly nem mindig valóban gonosz. Gyakran csak ismeretlen, félreértett vagy különleges teremtmény, akit a szereplők a külseje és a hangja miatt ítélnek veszélyesnek.
„A bagoly” - amikor egy ártalmatlan madarat szörnyetegnek hisznek
Jó pár száz esztendővel ezelőtt, amikor még az emberek nem voltak olyan okosak és minden hájjal megkentek, mint manapság, furcsa dolog történt egy városkában. Éjnek idején egyszer egy nagyfajta bagoly - uhubagolynak hívják - betévedt egy környékbeli erdőből az egyik polgárnak a csűrjébe. Ott lepte meg a virradat.
Tudni való, hogy a bagoly éjszakai madár, nem lát jól a napvilágnál, nem is szeret nappal mutatkozni, mert olyankor a többi szárnyas rettenetes ricsajjal űzőbe szokta venni. Nos hát ez a mi uhumadarunk sem merte elhagyni a csűrt, amelyikben éjjel tanyázott; behúzódott az egyik sarokba, ott gubbasztott, ott várta, hogy megint besötétedjék.
Reggel a szolgalegény bement a csűrbe szalmáért. Meglátta a sarokban a nagy szürke madarat. Megijedt tőle, szaladt hanyatt-homlok a gazdájához, és jelentette neki, hogy a csűrben egy szörnyeteg kuporog, amilyet ő még életében sosem látott, forgatta a szemét, és olyan félelmetes a formája, hogy aki a közelébe merészkedik, bizonyára minden teketória nélkül bekapja.
- Ismerlek, jómadár! - mondta a gazda. - Egy rigót még valahogyan megkergetsz, de ha már egy döglött kakas hever az utadban, előbb hazaszaladsz a botodért, és csak úgy mersz a közelébe kerülni! No, majd én megnézem azt a szörnyeteget - tette hozzá.
Nagy bátran lement a csűrbe, és körülnézett. Hanem amikor a tulajdon szemével is megpillantotta a riasztó jószágot, nem kisebb ijedelem fogta el, mint az imént a szolgalegényt. Egyetlen hatalmas ugrással kint termett a csűrből, rohant a szomszédjához, lélekszakadva esett be az ajtaján, alig bírta kinyögni, mi baja.
- Egy veszedelmes vadállat ütött tanyát nálam. Sohasem láttam még hozzá hasonlót. Ha kitör a csűrből, az egész város szörnyű veszedelembe jut. Gyertek, segítsetek.
A városlakók félelme egyre nagyobb lesz
Föllármázták a környéket, zenebona támadt az utcákban, a polgárok nyársat, vasvillát, kaszát, fejszét ragadtak, és elszántan a csűr felé tódultak. Csakhamar megérkezett a tanács is, élén a polgármesterrel.
A piactéren csatarendbe álltak, aztán megindultak a csűr ellen. Óvatos hadmozdulatokkal annak rendje és módja szerint körülvették, mint egy ellenséges várat.
Akkor előállt egy eltökélt dalia, előreszegezte a nyársrudat, és halált megvető bátorsággal behatolt a csűrbe. Egy pillanatig néma csend volt, majd irtózatos ordítás harsant: a dalia rohant ki a csűrből, elhajította a nyársat, és halotthalaványan rogyott megrökönyödött társai karjába.
Egy szó nem sok, annyit sem bírt kinyögni.
- Eh, nyúlszívű! - mondta egy még nála is vakmerőbb pocakos hős, és vasvillát szegezve, teljes terjedelmében benyomult az ellenség hadiszállására. Egy félperc múlva iszkolt ő is kifelé, mint akit kergetnek. Még hátra is tekingetett, nem üldözik-e.
Leroskadt a téren a kút mellett a kőpadra, tenyerébe ejtette a fejét, úgy rebegte:
- Nem, ez aztán igazán nem tréfa!
Még egy vállalkozó akadt, de az se járt különben; nagy garral elindult, aztán szégyenszemre megfutamodott. Már-már úgy látszott, hogy nem a polgárok űzik ki a szörnyeteget a csűrből, hanem a szörnyeteg őket a városukból.
A „bátor” hős sem tud szembenézni a bagollyal
Végül azonban jelentkezett egy nagy behemót ember, aki sokat forgott mindenféle hadakban, és híres volt vitézi tetteiről.
- Mit gondoltok, elég, ha csak megbámuljátok az ellenséget? Komoly munka ez, nem gyerekjáték! De látom, mindnyájan anyámasszony katonái vagytok; mind féltek, hogy beletörik a fogatok ebbe a kemény dióba!
- Jó, jó - mondták neki a polgártársai -, elismerjük, hogy te vagy a legnagyobb vitéz a városban; segíts hát rajtunk!
- Hozzátok ide a fegyverzetemet! - rendelkezett a nagy hős.
Páncélt öltött, kardot kötött, dárdát fogott. A többiek áhítattal figyelték s készülődését, magasztalták a bátorságát, aggódtak az életéért.
Aztán önkéntes jelentkezők odakúsztak a csűrhöz, és elszántan kitárták a kapuját. Elképedt, megdöbbent moraj hangzott: ott ült a bagoly a szemük előtt a csűr közepén, a magasban; elunta magát a sarokban, és rátelepedett az egyik keresztgerendára, onnét hunyorgott vaksin lefelé.
- Hamar ide a létrát! - adta ki a parancsot a hős férfiú.
Hoztak is nyomban egy éktelenül hosszú lajtorját. Azt a vitéz nekitámasztotta a gerendának, és elkezdett fokról fokra fölfelé mászni.
A bagoly csak védekezni próbál
Odakint egyszeriben elragadta a nézőket a lelkesedés. Éljeneztek, hurráztak, biztatták a páncélos vitézt, viselkedjék igazi hőshöz illően, mutassa meg, hogy helyén a szíve, mentse meg a város becsületét.
A baglyot egészen megvadította a lenti sokadalom meg a nagy zsivajgás. Látta, hogy valamiféle ismeretlen óriás közeledik felé a levegőben, de zavarában nem tudta, merre meneküljön.
Ijedtében kimeresztette a szemét, fölborzolta a tollát, csattogtatta a csőrét, és rekedtén rikoltozni kezdett:
- Szúrd le! Szúrd le! - kiáltozta lent a tömeg.
- Bezzeg nem ordítoznátok így, ha ti volnátok a helyemben! - szólt vissza bosszúsan a hős.
Már nem volt messze a bagolytól. Megtorpant, topogott, izgett-mozgott a páncéljában, de mert mégsem akart szégyenben maradni annyi ember szeme láttára, összeszedte magát, és még egy fokkal feljebb hágott.
A bagoly még nála is jobban félt. Még jobban kimeresztette a szemét, és kétségbeesésében még rémültebben elrikkantotta magát:
- Uhu!
Ez már a mi bajnokunknak is sok volt! Tetőtől talpig reszketni kezdett, nem volt se holt, se élő, azt sem tudta, hogyan jutott le a létráról.
Ha már ő is így járt, hogy is akadt volna ezután vállalkozó, aki az életét kockáztatni merte volna!
- Ez a szörnyeteg éppen csak ráfújt a város legerősebb emberére, máris semmivé tette! - mondták. - Nincs az a halandó, akivel el ne bánnék!
A félelem rossz döntéshez vezet
Tanakodni kezdtek, hogyan mentsék meg a várost a végveszedelemtől. Sokáig tanácskoztak, mert úgy látszott, nincs mentség, el kell készülniök a pusztulásra.
Akkor azonban a polgármesternek mentő ötlete támadt.
- Én azt javaslom, fizessük meg a város pénztárából a gazdának a csűre árát gabonástul, szalmástul-szénástul, nehogy károsodás érje, aztán gyújtsuk föl ezt az átkozott épületet; ha porig ég, a szörnyeteg is megég benne, és így senkinek sem vész oda az élete érte. Ilyenkor nincs helye a takarékosságnak. Ha fukarkodnánk, csak pórul járnánk!
Egyhangúlag, nagy lelkesedéssel el is fogadták nyomban a javaslatot. A csűrt meggyújtották mind a négy sarkán.
Csakhamar lángba borult, és a bagoly nyomorultul benne égett. Így szabadultak meg a szörnyetegről.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Mit taníthat ez a mese a kisgyereknek?
A történet egyik fontos tanulsága, hogy az ismeretlen külseje önmagában nem bizonyítja, hogy valaki gonosz vagy veszélyes. A városlakók nem próbálták nyugodtan megérteni, mi történt, hanem a félelmük és egymás rémhírei alapján cselekedtek.
A mese azt is megmutatja, hogyan növekedhet a pánik: a szolgalegény szörnyetegről beszél, a gazda veszedelmes vadállatról, a városlakók pedig már ellenséges várként veszik körül a csűrt. A bagoly közben csak nappali fényben rejtőzik, majd megijed a hangos tömegtől.
Kisgyerekkel érdemes különválasztani a mese két elemét: a bagoly valódi viselkedését és a szereplők téves értelmezését. Így a gyermek megértheti, hogy a hangos huhogás, a nagy szem vagy a borzolt toll nem feltétlenül jelent támadási szándékot.
Az Őrzők legendája - gonosz baglyok fantasyvilágban
Az Őrzők legendája egy varázslatos animációs mese, amely egy fiatal bagoly, Soren kalandos utazását meséli el, aki meg akarja találni a legendás Ga’Hoole őrzőit.
Soren, az ifjú bagoly az apja meséin nőtt fel. Ezek a mesék a nagy fa, a Ga-Húl őrzőiről szólnak: azokról a bátor, mitikus szárnyasokról, akik az egyszerű bagolynépet védik a gonosz Tisztáktól.
Miközben Soren szeretne az ősök nyomába lépni, testvére, Tukk kigúnyolja ezért. Egyik nap a két bagolycsemetét elrabolja egy lázadó bagolycsapat.
Sorennek néhány társával együtt sikerül megszöknie. A barátaival együtt elindulnak megkeresni a nagy fát és az Őrzőket. Az egyetlen reményük, hogy segítségükkel legyőzhetik az ellenséget.
Soren és a gonosz Tiszták
Soren egy fiatal gyöngybagoly, aki a Tyto erdőségben él családjával, és szenvedélyesen szereti apja meséit a Ga’Hoole őrzőiről.
Ezek a történetek olyan legendás harcosokról szólnak, akik egykor legyőzték a gonosz Tisztákat és megvédték a bagolykirályságokat.
Míg Soren hisz ezekben a mesékben, bátyja Kludd kigúnyolja őt, mondván, hogy ezek csak kitalált történetek. Egy végzetes éjszakán mindketten leesnek fészkük fájáról, és elrabolják őket a Tiszták nevű gonosz baglyok.
Ezeket a gonosztevőket a Szent Aegolius Akadémiára viszik, ahol a fiatal baglyokat vagy katonáknak, vagy rabszolgáknak (úgynevezett „szedőknek”) képezik ki.
A Tiszták vezetői egy félelmes folyamatot alkalmaznak, amit „holdkábulatnak” neveznek, amely során az ifjú baglyok agyát mossák.
Soren azonban ellenáll ennek a brainwashing-nek, és egy Grimble nevű lázadó bagoly segítségével megtanulja a repülés művészetét.
Grimble azt tanácsolja neki, hogy keresse fel a Nagy Ga’Hoole Fát, de mielőtt többet mondhatna, Nyra, a Tiszták királynője megöli őt.
A barátság és az összefogás szerepe
Soren és új barátja, Gylfie végül megszöknek a fogságból, és elindul a nagy útra, hogy megtalálják az őrzőket.
Gylfie egy apró, törpe bagoly, aki Soren legközelebbi barátjává válik a fogságban. Ez a bátor kis bagoly ugyancsak ellenállt a holdkábulatnak, és Sorennel együtt szökött meg a Szent Aegolius Akadémiáról.
Gylfie okossága és állhatatossága nélkülözhetetlen lesz a későbbi kalandokban. Twilight (Dereng) egy hiperaktív és önbizalommal teli nagy szarvas bagoly, aki a költészetet kedveli.
Digger (Kotor) egy üregi bagoly, aki állandóan vicceket mesél, ezzel gyakran az őrületbe kergeti barátait. Twilight-tal közösen alkotnak egy elválaszthatatlan párost.
Soren, Gylfie, Twilight és Digger alkotta „banda” mutatja be, hogy a különböző képességekkel rendelkező egyének hogyan egészíthetik ki egymást.
Mindegyiküknek megvan a maga egyedi tehetsége, de csak együttműködve képesek legyőzni a gonosz erőket.
Nyra, a gonosz bagoly királynő
Nyra a Tiszták félelmetes királynője, akit Helen Mirren hangján ismerhetünk meg. Ez a könyörtelen vezető minden eszközt bevet, hogy uralmát kiterjeszze a bagolykirályságokra, még a pszichózist is használja fegyverként.
Nyra különösen veszélyes, mert képes alvajáró zombibaglyokká változtatni azokat, akikből nem lehet önfeláldozó harcost nevelni.
Vascsőrű (Metal Beak) Nyra párja és a Tiszták másik vezetője. Ez a terrorisztikus bagoly egy fémcsőrt visel, amelyet harcra éleztek, és ő képviseli a film egyik legfélelmetesebb antagonistáját.
Vascsőrű és Nyra együttesen jelentik a legnagyobb veszélyt Soren és barátai számára.
Kludd, Soren bátyja tragikus módon a gonosz oldalra áll át. Kludd esetében különösen fájdalmas a családon belüli árulás, amely a történet egyik legdrámaibb eleme.
A Ga’Hoole őrzői és a hősök
Boron és Barran a Ga’Hoole őrzőinek királya és királynője, akik befogadják Sorent és társait.
Ezek a bölcs vezetők irányítják a Nagy Fa közösségét, és ők döntik el, hogy háborúba vonulnak-e a Tiszták ellen. Boron különösen nagy szürke bagoly, aki méltósággal és bölcsességgel vezeti népét.
Ezylryb Soren tanítómestere lesz a Nagy Fán. Később kiderül róla, hogy valójában Lyze of Kiel, a legendás harcos, aki egykor legyőzte Vascsőrűt.
Ez a titokzatos bagoly kulcsszerepet játszik Soren kiképzésében és a végső csata előkészületeiben.
Otulissa egy fiatal füleskuvik, aki a Nagy Fán él. Soren beleszeret ebbe az intelligens és bátor bagolylányba, aki gondoskodik az újonnan érkezettekről.
Gyereknek való-e a gonosz baglyokról szóló film?
A gyerekmeséhez képest meglehetősen explicit csatajelenetek miatt egészen piciknek nem javasolnám megtekintését.
Nos, a rendező e filmben is csak minimális mértékben fogja vissza magát. Annyit azonban le kell szögezni: vér egy csepp sincs a filmben, azonban a végső nagy csata, azért elég rendesen ott van, pestiesen szólva.
A baglyok Leonidász vértezetére emlékeztető szerelésben játszanak, a karmaik óriási, pengeélesre csiszolt műkarmokban végződnek, melyeknek egymáshoz csattanó, vészjósló pendülései, csisszanásai valódi csatazajt adnak.
A nyak- és szárnytörő légi ütközetek lassított felvételei is meglehetősen expresszívek, szinte az első világháborús repülőgépes ütközeteit idézik. Mivel ez egy igazi harc, áldozatok is vannak, sőt…
Tudom, hogy a mai gyerkőcök ingerküszöbe már máshol van, annyit azonban el kell mondanom, hogy a mellettem ülő, kb. 7-8 év körüli kiskorúak szinte eltűntek ekkor az ülésben.
Egy nyikkanás sem hallatszott.
Milyen üzeneteket közvetít a történet?
A film mondanivalója nem több annál, minthogy a legerősebb az, aki a gyengéken segít, nem pedig az, aki azt állítja, hogy az erősebbnek a gyengéken kell uralkodnia.
Alapvető erkölcsi normák, testvéri szeretet, önfeláldozás, ha ügyes vagy, sikeres leszel.
A történet központi témája a „hisz a legendákban” gondolat, amely azt sugallja, hogy álmaink valóra válhatnak, ha elég bátrak vagyunk követni őket.
Soren útja tulajdonképpen minden gyermek álmának megtestesülése: főszereplővé válni kedvenc történetében.
A film komoly témákat is tárgyal, mint például a családon belüli konfliktusok és az árulás. Kludd és Soren testvéri viszonya bemutatja, hogy ugyanabból a családból is kikerülhetnek jó és rossz szereplők.
A történetben fontos szerepet kap a barátság és az összefogás ereje is.
A látványvilág és a történet megítélése
A baglyokat szeretem. A fantasyt is. De a kettő együtt valahogy nem fekszik nekem.
Az Őrzők legendája eye-candyként remekül működik, önálló filmként, illetve adaptációként azonban már véleményem szerint nem állja meg a helyét.
Azonban a pozitívumok listája sajnos ennyiben ki is merül. A történet, ámbár alapjáraton nem lenne rossz, egy teljesen átlagos fantasy… lenne, ha nem madarak lennének a szereplők.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én valahogy egy percig sem tudtam komolyan venni ezeket a csatázó, királyságokban élő baglyokat.
Hiába, ez a fantasy körítés nemes egyszerűséggel nem illik ezekhez a csodás állatokhoz, pláne nem ilyen formában.
A film igazából csak ízelítőt ad a világból, ám ez adaptációként aligha működőképes.
A játékidő szűkösségéből adódóan végigrohanunk az egész filmen, senki és semmi nincs kifejtve, a több mérföldnyi hosszú út viszontagságai is hiteltelennek hatnak így 2-3 percben előadva, ahogy a halálok is teljesen súlytalanok.
A film grafikája viszont kiváló, sőt, szemkápráztató. A tájképek lélegzetelállítóak, a viharok csillogóak, a karmok pedig úgy ragyognak, hogy az egész produkció Snyder legjobb vizuális munkáját hozta ki.
Az őrzők legandája szinkronizált bemutató 2 (Legend of the Guardians hundub trailer 2)
A bagoly és a varázserdő titkai
Egy csöndes, holdfényes éjszakán, amikor a csillagok szinte táncoltak az égen, Huppancs, a kíváncsi kis bagoly, fent ült kedvenc tölgyfáján.
Szemei fényesen csillogtak, ahogy figyelte az erdőt. Valami megváltozott - valami, ami furcsán idegen volt számára.
A fák suttogtak, a szél furcsa hangokat hordott magával. Huppancs úgy érezte, valami különleges fog történni.
- Érzed ezt, Borka? - szólította meg barátját, a kis rókát, aki éppen az odúja előtt heverészett.
Borka felpillantott, és megrázta vörös bundáját.
- Miféle kérdés ez, Huppancs? Az egész erdő mintha titkokat suttogna!
Ebben a pillanatban egy különös fénycsóva húzott át az égen, és mintha a földbe csapódott volna valahol a sűrű rengeteg mélyén.
Huppancs és Borka egy pillanatig csak némán bámulták a jelenséget, majd Huppancs tollait felborzolva megcsóválta fejét.
- Meg kell néznünk! - jelentette ki határozottan. - Az erdőnek szüksége lehet ránk.
Borka először habozott, de tudta, hogy Huppancsot nem lehet csak úgy lebeszélni. Végül megadta magát, és a két kis barát elindult a sötét fák között, követve a furcsa fény nyomait.
A kristályba zárt tündér
Ahogy egyre mélyebbre hatoltak az erdőben, a fák sűrűbbé váltak, a levegő nehezebb lett, és egy különös illat kezdett terjengeni.
Végül egy tisztásra értek, ahol egy óriási, ragyogó kristály hevert a földön. A kristály belsejében egy apró, szárnyas lény vergődött, mintha szabadulni próbált volna.
- Segítsünk neki! - kiáltotta Borka, és közelebb lépett.
Huppancs azonban figyelmeztetően kitárta szárnyait.
- Várj! Nem tudhatjuk, mi ez a lény.
Ekkor a kristály halkan felzúgott, és a benne lévő lény apró hangon megszólalt:
- Kérlek, segítsetek! Elátkoztak, és ha nem szabadulok ki, az erdő is veszélybe kerül!
Huppancs tétovázott, de Borka bátorító pillantása meggyőzte. Óvatosan megérintette a kristályt karmaival.
Abban a pillanatban a kristály szétrobbant, és a szárnyas lény kiszabadult. Huppancs és Borka hátrahőköltek a hirtelen fényáradattól, de amikor kinyitották szemüket, egy aprócska tündér állt előttük.
- Köszönöm nektek! - hajolt meg a tündér kecsesen. - A nevem Csillám, és a varázserdő tündére vagyok.
Az Árnyékbanya terve
A gonosz Árnyékbanya átokkal sújtott, hogy fogságban tartsam a varázserdő erejét.
Huppancs kíváncsian billentette oldalra a fejét.
- Miért tette ezt? Mit akarhat az erdő erejétől?
Csillám szomorúan sóhajtott.
- Az Árnyékbanya gonosz terve, hogy az erdő minden varázsát elszívja, és saját hatalmát növelje. Ha sikerül neki, az egész erdő elpusztul, és csak sötétség marad utána.
- Ezt nem hagyhatjuk! - kiáltott fel Borka, és mancsát dühösen a földre csapta. - Mondd meg, hogyan segíthetünk!
Csillám szemei hálásan csillantak meg.
- Az egyetlen módja, hogy megállítsuk, ha eljutunk a Varázstölgyhöz és megszerezzük a Fénygömböt. Az megakadályozza, hogy az Árnyékbanya elszívja a varázserőt.
Huppancs szárnyra kapott.
- Akkor induljunk! Egy percet sem veszíthetünk.
Huppancs és Borka megmentik az erdőt
A három apró kalandor nekivágott az útnak a Varázstölgy felé, át a sűrű bozótoson és a mocsaras lápvidéken.
Útjuk során szembe kellett nézniük a Banya küldötteivel: sötét árnyékokkal és veszélyes tüskés növényekkel, de kitartó bátorságukkal és Csillám varázslataival sikerült legyőzniük minden akadályt.
Végül elérték a Varázstölgyet. A hatalmas fa törzse fénylett a holdfényben, és a magasban, egy ág között ott ragyogott a Fénygömb.
Huppancs gondolkodás nélkül felrepült, karmaival megérintette a gömböt, és érezte, ahogy melegség árad szét benne.
- Ezzel megmenthetjük az erdőt! - lelkendezett.
Csillám intett, hogy kövesse őket. Visszatértek a tisztásra, ahol a Fénygömb ereje felizzott, és egy hatalmas fénysugár zúdult a földre, semmivé oszlatva az Árnyékbanya átkát.
- Sikerült! - kiáltotta Borka boldogan.
Csillám mosolyogva nézett rájuk.
- Nélkületek sosem tudtam volna megmenteni az erdőt. Hálás vagyok nektek, bátor barátaim!
Huppancs és Borka elégedetten néztek egymásra, tudva, hogy az éjszaka kalandja nemcsak az erdőt mentette meg, hanem még szorosabbra fűzte barátságukat is.
Az erdő ismét békében susogott körülöttük, a tündér pedig egy varázsos pislantással eltűnt, de Huppancs tudta, hogy ez az éjszaka emlékezetes marad mindannyiuk számára.
Rövid választási útmutató kisgyerekeknek
| Mese vagy történet | Hangulat | Kinek lehet megfelelő? |
|---|---|---|
| A bagoly | Félelmetes, ironikus, sötét | Nagyobb gyerekeknek, felnőtt magyarázattal |
| Az Őrzők legendája | Fantasy, kalandos, harcos | Inkább nagyobb gyerekeknek |
| A bagoly és a varázserdő titkai | Varázslatos, veszélyes, de megnyugtató | Kisebb gyerekeknek is könnyebben befogadható |
A legkisebbeknek a Huppancs és Borka történetéhez hasonló mese lehet a legjobb, mert a gonosz erő jelen van ugyan, de a történet középpontjában a kíváncsiság, a segítségnyújtás, a barátság és az erdő megmentése áll.
A klasszikus uhubaglyos történet inkább akkor ajánlható, ha a gyermek már képes megérteni, hogy a mese szándékosan túlzó és ironikus. A történetben a bagoly nem gonosz, hanem félő, félreértett állat, akit a városlakók saját rettegésük miatt látnak szörnyetegnek.