A „lépcsőn guruló babakocsi” motívuma Szergej Eisenstein 1925-ös némafilmjének, a Patyomkin páncélosnak egyik legismertebb jelenetéből származik. A lövöldözés közepette a lépcsőn lefelé guruló babakocsi - benne a magára hagyott csecsemővel - az ártatlanság pusztulásának szimbóluma lett.
A jelenet az ukrajnai Odessza híres lépcsőjén játszódik, amelyet a film után Patyomkin-lépcsőként kezdtek emlegetni. Az epizód a filmtörténet egyik legtöbbet idézett és elemzett képsora, amelynek hatása későbbi akciófilmekben és más filmes alkotásokban is újra megjelent.
A jelenet háttere
Az ukrajnai Odessza városa a történelem során több háborús konfliktus helyszíne is volt. 1905-ben a városban zavargások törtek ki, nem sokkal a Patyomkin hadihajó lázadó legénységének megérkezése után.
A városban tartózkodó katonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. Ezt dolgozta fel Szergej Eisenstein rendező a Patyomkin páncélos című, klasszikussá vált fekete-fehér némafilmjében, és világhírűvé tette Odessza lépcsőjét, a Patyomkin-lépcsőt.
A megtörtént eseményeken alapuló film 1905-ös történéseket dolgozott fel: Szentpéterváron abban az évben volt a véres vasárnap, és akkor vesztette el Oroszország a Japánnal folytatott háborúját. Az egész országban forradalmi hangulat volt, az általános elégedetlenség egyre csak nőtt.
A Patyomkin-lázadás történelmi előzményei
A Patyomkin névre keresztelt orosz hadihajó és legénysége lőgyakorlaton vett részt Odessza közelében. A hajón a gyújtópont akkor következett be, amikor a matrózok megtagadták, hogy olyan kosztból egyenek, ami férges húsból készült.
A hajó parancsnoka válaszként ponyvát dobott a zendülőkre (a 19. században ponyvát használtak a hajókon a kivégzéseknél, hogy ne legyen minden véres), a lázadó matrózok azonban visszavágtak. A kialakult tűzharcban nemcsak a hajó kapitányát lőtték le, hanem a felkelőket vezető Grigorij Vakulincsukot is.
Vakulincsuk holttestét a hajó legénysége a közeli kikötővárosban, Odesszában ravatalozta fel, ott töltötték volna fel a készleteiket is. Odesszában is feszült volt a hangulat, és a hadihajó lázadó legénysége csak tovább fűtötte ezt.
Ezrek gyűltek össze az odesszai kikötő partján is, akik idővel csatlakoztak a lázadók ügyéhez. A zendülésről szóló hírek hamarosan II. Miklós orosz cárhoz is eljutottak, aki utasította katonáit, hogy verjék szét a lázadást.
Miután Odesszában zavargások, gyújtogatások törtek ki, a városban állomásozó katonák válogatás nélkül kezdték el lőni a felbőszült embertömeget, a harc legbrutálisabb jelenetei pedig a Patyomkin-lépcsőn (korábban Richelieu-lépcső) zajlottak. A mészárlás után ezer halott hevert a város utcáin, ahogy arról a Múlt-kor cikke megemlékezett.
Az odesszai lépcső története
A híressé vált lépcsőt 1837 és 1841 között építették, az olasz építész, Francisco Boffo és két orosz építész, Pottier és Avraam Melnyikov vett részt a tervezésben. A 142 méter hosszú lépcsősor megépítése akkoriban 800 000 rubelbe került.
Eredetileg 200 lépcsőfoka volt, azonban egy későbbi, 1933-as renoválás során nyolcat elvesztett. A Patyomkin-lépcső köti össze a várost és a kikötőt.
Egyes források szerint úgy tervezték, hogy bármelyik végén állunk is, akár a tetején, akár az alján, úgy tűnhet, mintha nem létezne más, csak a végtelen lépcsősor.
| Adat | Részlet |
|---|---|
| Építés ideje | 1837 és 1841 között |
| Hosszúság | 142 méter |
| Eredeti lépcsőfokok száma | 200 |
| 1933-as renoválás | nyolcat elvesztett |
| Korábbi elnevezés | Richelieu-lépcső |
A Patyomkin páncélos című film
A Szergej Mihajlovics Eisenstein rendezte Patyomkin páncélost 1925-ben mutatták be Moszkvában. A film az 1905-ös orosz forradalom 20. évfordulójára készült.
Eredetileg egy több részből álló filmsorozatban akarták bemutatni az 1905-ös eseményeket, azonban a sorozat nem készült el. Végül Eisenstein a patyomkini lázadásról szóló eseményeket vitte vászonra, aminek az egyik leghíresebb momentuma az, amikor a menekülő emberek között egy babakocsit látunk legurulni a lépcsőn.
A film öt részre tagolódik, és mindegyik egy-egy érzelmi csúcspontot épít: a fedélzeti konfliktustól a halott matróz miatti népharagig, a tömegek összecsapásáig. A rendező számára a film nem a színészek játéka, hanem a képek ütköztetése volt - ebből született meg a híres szovjet montázs.
A filmben két hivatásos filmipari szereplőn és egy színészen kívül - a Vakulincsukot alakító Alekszandr Antonov - mind amatőr színészek szerepeltek, a jeleneteit pedig külső helyszínen forgatták, díszletek nélkül.
Mit jelent a lépcsőn guruló babakocsi?
A város lakói ünnepelni jönnek a tengerpartra, ám a cári katonák tüzet nyitnak a tömegre. A kamera nem a katonák, hanem a civilek oldalán marad: az arcok, sikolyok, mozdulatok ritmusa a képek között teremt drámát.
És ott van a babakocsi. A lövöldözés közepette a lépcsőn leguruló kocsi - benne a magára hagyott csecsemővel - az ártatlanság pusztulásának szimbóluma lett.
Ez a néhány másodperc a filmművészet egyik legtöbbet másolt képsora: a Patyomkin páncélos itt vált mítosszá. A jelenet a menekülő tömeg káoszát, a fegyvertelen civilek kiszolgáltatottságát és az erőszak ártatlanokra gyakorolt hatását sűríti egyetlen erős képi motívumba.
A szovjet montázs és Eisenstein filmnyelve
A Patyomkin páncélos mérföldkőnek számított a filmkészítésben a filmben használt montázstechnika miatt. Szergej Eisenstein 1925-ös mesterműve nem csupán a szovjet forradalmi propaganda zászlóshajója volt, hanem egy új filmnyelv megszületésének pillanata is.
A montázs, a ritmus, a feszültség - ezek lettek a modern mozi alapfogalmai. A szovjet film célja nem a hű történelmi rekonstruálás volt, hanem a forradalmi érzelmek felkeltése - a mozgókép erejével.
A rendező, Szergej Eisenstein nem hagyományos elbeszélést akart, hanem vizuális sokkot, az érzelmek közvetlen manipulálását. Eisenstein felismerte, hogy a film nemcsak rögzítheti a valóságot, hanem új érzelmi valóságot is teremthet.
A montázs - vagyis a képek tudatos egymásra vágása - nemcsak ritmust ad, hanem jelentést is. Egy arc és egy tárgy egymás után: az agy összekapcsolja őket, és megszületik az értelmezés.
A Patyomkin páncélos a montázs első igazi laboratóriuma volt. A rendező például három különböző oroszlánszobor felvételeit vágta egymás után: az egyik fekszik, a másik ébred, a harmadik feláll.
Így éri el, hogy a „nép felébredésének” szimbóluma szó szerint képkockákból álljon össze. Ez a vizuális gondolkodásmód alapozta meg a modern film szerkesztését - Alfred Hitchcocktól Quentin Tarantinóig.
A lépcsőjelenet filmes hatása
A Patyomkin páncélos legismertebb epizódja, az odesszai lépcsőjelenet azóta is a filmtörténet egyik legidézettebb és legtöbbet elemzett szekvenciája. Az odesszai lépcsőn guruló babakocsi motívuma azóta újra és újra feltűnik a mozitörténetben.
Brian De Palma Aki legyőzte Al Caponét című filmjében a chicagói pályaudvaron ismét lejtőn gurul a kocsi, miközben lövöldözés tör ki. Terry Gilliam, Woody Allen, sőt még a Star Wars: A Sith-ek bosszúja rendezője, George Lucas is megidézte a jelenetet.
De Palma egyenesen tisztelgésnek szánta az hommage-t: „Ez a jelenet olyan, mint a filmnyelv ősforrása. Ha valaki akciójelenetet vág, akaratlanul is Eisensteinre épít” - mondta egy interjúban.
A ritmus, a párhuzamos vágás, a feszültség építése - mind a Patyomkin öröksége. A filmben megteremtett vizuális dramaturgia és ritmus annyira új volt, hogy a nyugati világban is azonnal hivatkozási ponttá vált.
[4k] Patyomkin csatahajó (1925) – Odesszai lépcső teljes jelenet
A film filmtörténeti jelentősége
Bár a Patyomkin páncélos kifejezetten forradalmi propagandának készült, a művészi ereje messze túlnőtt a politikai céljain. A Patyomkin páncélos világszerte ismert lett, és olyan hatása is volt, hogy a bemutatása után, 1926-ban számos ország megtiltotta a matrózoknak, hogy moziba menjenek és megnézzék, tartva a következményektől.
1958-ban a brüsszeli világkiállításon a kritikusok minden idők legnagyobb filmjének választották. A film szerepel az, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című, Steven Jay Schneider által készített gyűjteményben.
A Patyomkin páncélos az évtizedek során több díjat is bezsebelt: az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta, 1958-ban bekerült a világ legjobb filmjeinek listájára, a Brüsszeli tizenkettőbe, és még húsz évvel később is, 1978-ban a filmtudomány szakemberei a 100 legjobb alkotás közé sorolták.
A Brit Filmintézet 2012-ben beválogatta minden idők legjobb filmjei közé. A film összbevétele 45 100 dollár volt (imdb.com).
Hogyan lett híres a Patyomkin-lépcső?
A film nemcsak a rendezőt, a stábot és a történetet tette híressé, hanem magát a helyszínt is. A legnagyobb érdeme talán még is az, hogy lépcsőt a film megjelenése után keresztelték át Patyomkin-lépcsőre.
2015 júliusában az Odessza Nemzetközi Filmfesztiválon az Európai Filmakadémiától az európai filmkultúra kincsei-emblémát is megkapta a fekete-tengeri kikötőváros híres lépcsője. A lépcső így bekerült a világ leghíresebb filmes helyszínei közé, többek között a svéd Bergman Center, az orosz Eisenstein Központ, a francia Lumière Intézet és az olasz Tonino Guerra Világa múzeum mellett.
„A lépcső minden kétséget kizáróan a világ egyik leghíresebb filmes helyszíne” - olvasható az Európai Filmakadémia közleményében. A kezdeményezéssel az akadémia szeretné felhívni a figyelmet az európai mozi szimbolikus és történelmi jelentőségű helyszíneire, amelyeket fontos megóvni az eljövendő generációk számára is.
A Patyomkin-lépcső ma már nem csupán egy odesszai építészeti látványosság, hanem a filmtörténet egyik emblematikus helyszíne. A lépcsőn guruló babakocsi képsora pedig olyan filmes jelképpé vált, amelyet a nézők gyakran akkor is felismernek, ha nem látták a teljes filmet.
A jelenet öröksége
Kevés olyan film született az elmúlt évszázadban, amelynek hatása ennyire átszivárgott volna a világ filmművészetébe, mint a Patyomkin páncélosé. Eisenstein forradalmi filmje száz év után is jelen van a hollywoodi akciókban, reklámokban, klippekben.
Ironikus, hogy miközben a film a kollektív lázadásról, az elnyomás elleni harcról szól, öröksége leginkább az egyéni alkotói szabadság szimbólumává vált. A montázs ugyanis azt tanította meg a filmeseknek: a film nem a valóság tükre, hanem annak újrateremtése.
A Patyomkin páncélos ma már nemcsak filmtörténeti érdekesség, hanem egy olyan kód, amely minden vágásban, ritmusban, filmes feszültségben tovább él. Ha valaha láttunk babakocsit gurulni egy lejtőn, tömeget menekülni, vagy katonákat gépiesen tüzelni, valójában a Patyomkin páncélos kísértett meg bennünket.