A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény deklarálja, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg, ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy ez nem abszolút hatályú, hiszen például amennyiben az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van, akkor kérheti várandóssága 12. hetéig a terhesség megszakítását.
A magyar jog ezért a magzati élet védelmét és a terhes nő önrendelkezési jogát egymással összefüggő, de nem korlátlanul érvényesülő szempontokként kezeli. A terhesség megszakításának lehetősége időbeli és tartalmi feltételekhez kötött, miközben a magzati élet védelme a fogamzástól kezdve állami kötelezettség.
A magzat jogi helyzete a magyar jogban
Az Országgyűlés a magzati élet védelméről szóló jogszabály preambulumában meghatározza az elvi alapokat. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdése nem komplex fejlődési rendellenesség diagnosztizálását teszi a terhességmegszakításról való tájékoztatási kötelezettség feltételévé, hanem a genetikai vagy teratológiai ártalom 50%-os valószínűséget meghaladó fennállását.
Ebben az esetben a rendellenesség tényéről, annak mibenlétéről, a terhességmegszakítás jogszabályban biztosított lehetőségéről, és a szakmai felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségéről a szülőket tájékoztatni kell, hogy az anya önrendelkezési jogával élve dönthessen az esetleges terhességmegszakításról.
A törvény nem azt jelenti, hogy bármely magzati rendellenesség észlelése automatikusan megalapozza a terhesség megszakítását. A terhességmegszakításnak az Mvtv. 6. § (3) bekezdése értelmében van egyfelől időbeli korlátja, másfelől a genetikai, teratológiai ártalom - és nem komplex fejlődési rendellenesség, szindróma - bekövetkezése valószínűségének el kell érnie az 50%-ot.
A magzati élet védelme és az anya önrendelkezési joga
Az anya önrendelkezési joga nem lehet korlátlan, semmilyen jogszabályi célból vagy orvosszakmai megfontolásból nem következik, hogy az a megkötés, amely a 12. hétig csak a súlyos magzati fogyatékosság vagy károsodás esetén teremt lehetőséget az anya számára az önrendelkezési jog esetleges gyakorlására, az az Mvtv. 6. § (3) bekezdése szerinti határidőben teljesen elenyésszen, vagy korlátlanná váljon a magzat élethez való joga felett.
Az egymással ütköző alkotmányos jog és védett érték, a magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelesség és a terhes nő önrendelkezési joga alkotmányosan szükséges, egymással szembeni mérlegelését a törvényhozó az Mvtv. 6. § (3) bekezdésében úgy biztosítja, hogy legkésőbb a terhesség 24. hetéig még lehetőség van a terhesség megszakítására, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának a valószínűsége két szakorvos egybehangzó véleménye alapján az 50%-ot eléri.
Véleményeltérés, illetve a terhességmegszakítást nem javasló orvosi vélemény esetén az állapotos nőnek lehetősége van szakmai felülvizsgálatot kérni, amelynek lehetőségéről őt tájékoztatni kell. A tájékoztatási kötelezettség a terhességmegszakítás kérdésében elfoglalt nemleges orvosi álláspont esetén is fennáll, ugyanis az orvos tájékoztatási kötelezettsége szélesebb körű, mint a magzati ártalom valószínűségének megítélése.
Milyen jogok kapcsolódnak a magzati diagnózishoz?
A várandós nő és a szülők jogainak gyakorlásához szükség van arra, hogy a magzat állapotáról megfelelő, érthető és időben közölt tájékoztatást kapjanak. A genetikai gondozótól az várható el, hogy a magzat súlyos rendellenességét mérje fel, vagy az élettel összeegyeztethetetlen kórképről nyújtson tájékoztatást.
A (3) bekezdés szerinti esetben olyan jelre, jelekre kell felhívni az anya figyelmét, amelyek valamely szindróma előfordulásának valószínűségét legalább 50%-os eséllyel prognosztizálják előre. A másodfokú bíróság szerint az lett volna elvárható az egészségügyi szolgáltatótól, hogy tájékoztassa az anyát a terhességmegszakítás elvi lehetőségéről, valamint adott esetben a terhességmegszakítás kérdésében elfoglalt nemleges orvosi álláspontról és a szakmai felülvizsgálat kérésének lehetőségéről.
Ez a tájékoztatás nem jelenti azt, hogy az orvos döntene a terhesség megszakításáról. A tájékoztatás célja az, hogy az anya ténylegesen élhessen a jogszabályban biztosított döntési lehetőséggel.
A méhen belüli fejlődés veszélyei
A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei, így az agy, a szív, a tüdő, a szem, a fül, a szájpadlás, az emésztőszervek és a testrészek.
Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.
A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. A veleszületett rendellenességeket a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.
Ez a statisztika azokat a csecsemőket is számba veszi, akik valamilyen genetikai rendellenességgel születtek, nem csak azok szerepelnek benne, akik méhen belüli magzati ártalmat szenvedtek.
A magzatot veszélyeztető tényezők
Veszélyesek lehetnek a magzatra a gyógyszerek, a vegyszerek és a fertőző betegségek, amelyek akár maradandó károsodást is okozhatnak. A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek, például az alkohol, a dohányzás és a kábítószerek, valamint a különböző környezeti ártalmak, sugárzások és nehézfémek károsak lehetnek a magzat fejlődésére.
Az anya egyes betegségei szintén okozhatnak méhen belüli fejlődési rendellenességeket. A lehetséges ártalmak közé tartozik az ólom- vagy higanymérgezés, egyes vegyszerek és toxinok hatása, továbbá az oxigénhiány is.
Fertőző betegségek
- Rózsahimlő: a vírus főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást, szürke hályogot, szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat.
- Mumpsz: a terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat, és ha a magzat megmarad, fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki.
- Parvo B19 vírus: az első trimeszterben vetélést okozhat, továbbá magzati vérszegénység, ödéma és súlyos esetben halvaszülés is előfordulhat.
- Herpesz: a fertőzött várandós nők kis százalékánál a magzat is megfertőződhet.
- Cytomegália vírus: ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést, és vetélést, méhen belüli elhalást, valamint hallás- és májkárosodást okozhat.
- Bárányhimlő: ha a fertőzés a terhesség első harmadában lép fel, nagy eséllyel okozhat fejlődési rendellenességet a központi idegrendszerben, a szemen és a végtagokon.
- HIV: a fertőzés a méhben, a szülés közben vagy az anyatejes táplálás során is átadható, de a vírusgátló gyógyszeres kezelés jelentősen csökkenti a kockázatot.
A vírus az anya szervezetéből vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. A fertőzés következményei között vetélés, méhen belüli elhalás, fejlődési visszamaradás, hallás- és látáskárosodás, szív- és idegrendszeri károsodás is szerepelhet.
Paraziták és élelmiszer útján terjedő fertőzések
Az élősködőket kutyák, macskák és egyéb állatok terjeszthetik, de fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki.
A terhesség középső harmadában a toxoplazmózis agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, valamint szívizomgyulladást okozhat. A liszteriózis agyhártyagyulladást okozhat.
Környezeti ártalmak
A röntgensugárzás mikrokefáliát, vagyis kisfejűséget okozhat, és károsíthatja a magzat ivarsejtjeit közvetlen besugárzás esetén. Ha mégis röntgenezni kell az anyát, akkor a hasára ólomkötényt kap, hogy védjék a magzatot.
A nehézfémek, vegyszerek és toxinok nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, és komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak. Ha az anya olyan munkahelyen dolgozik, ahol kapcsolatba kerülhet ezekkel az anyagokkal, akkor a terhesség alatt táppénzre kell mennie.
Gyógyszerek és káros szenvedélyek
A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók a betegtájékoztatóban feltüntetik, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra, ennek oka pedig az, hogy a készítmények károsak lehetnek a magzatra.
A thalidomidot az 1950-60-as években nyugtatóként alkalmazták, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra. Ezután betiltották.
A vérnyomáscsökkentők hatására a méhlepény és a magzat vérellátása is csökkenhet, ezzel kevesebb oxigén juthat a baba szervezetébe. Isotretinoin szedése esetén a magzatnál előfordulhat a fülkagyló hiánya vagy fejletlensége, az agykamrák kóros tágulata és szívfejlődési rendellenesség.
A keringési zavarok, például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt, nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe. Az oxigénhiány agykárosodást okozhat, a babánál pedig értelmi vagy mozgásszervi problémák alakulhatnak ki.
A magzati ártalmak felismerése és a terhesgondozás
A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Ezért is nagyon fontos, hogy terhesgondozásra járjon, ugyanis a vizsgálatokkal kiszűrhetők a magzat betegségei.
Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat.
Ezzel megelőzhető, hogy az esetleges betegségekre ne a szülés után derüljön fény. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni arról, hogy volt-e valamilyen betegsége, és be van-e oltva egyes vírusok, például a rózsahimlő vagy a bárányhimlő ellen.
Előfordul, hogy a kismama nem is veszi észre, hogy elkapott valamilyen betegséget, emiatt szükséges lehet a laborvizsgálat, ha fennáll a gyanú, hogy megfertőződött. A 12. héten végzik először a genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot.
A fejlődési rendellenességek közül a Down-kórt lehet a legjobban kimutatni egy úgynevezett kombinált teszt, vagyis ultrahang és vérvizsgálat segítségével. Ha ennek negatív az eredménye, akkor a 20. héten kerül sor a második genetikai ultrahangvizsgálatra.
Az egészségügyi szolgáltató tájékoztatási felelőssége
A magzati jogok gyakorlati jelentősége különösen akkor válik láthatóvá, amikor egy fejlődési rendellenességet az egészségügyi szolgáltató nem ismer fel. Egy ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelő eljárás esetén felismerhető lett volna-e a magzat fejlődési rendellenessége.
Egy bírósági ügyben a gyermek bal felső végtagja a könyökízületi tájból disztálisan teljesen hiányzott, a végtagcsonkon egy bőrfüggelék és egy behúzódás volt. A gyermek a csonkot jól használta minden testhelyzetben, de motoros fejlődése elmaradást mutatott életkora átlagától, és megkésett beszédkészsége miatt fejlesztésre szorult.
A szülők arra hivatkoztak, hogy a diagnosztikus tévedés miatt nem derült fény magzati korban gyermekük csontos, a vázat érintő fogyatékosságára, így nem élhettek a magzati élet védelméről szóló törvényben foglalt jogukkal.
A kirendelt orvosszakértői intézet véleménye alapján a bal felső végtag részleges hiányát az ultrahangvizsgálatot végző orvosnak fel kellett volna ismernie, mivel a leletekből az tűnt ki, hogy a végtag a látóterébe került, és nem volt olyan objektív akadály, amely meggátolta volna a végtaghiány felismerését.
A szakvélemény alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a magzat bal felső végtagja az első és második trimeszterbeli ultrahangvizsgálatok során látótérbe került és ábrázolódott. Az alkar hiányának felismerését egyik alkalommal sem gátolták objektív körülmények.
A bíróság arra következtetett, hogy az alkarhiány felismerése elvárható lett volna az egészségügyi szolgáltatótól. A negatív ultrahangleletek kiállítása ezért olyan diagnosztikai tévedésnek minősült, amely az egészségügyi szolgáltatónak felróható.
A Kúria álláspontja a magzati rendellenesség felismeréséről
A Kúria szerint a másodfokú bíróság nem szakkérdésben foglalt állást a szakértők véleményétől eltérően, hanem azok alapján jogkérdésben hozott döntést a magzati élet védelméről szóló törvény rendelkezéseinek értelmezésével.
A szakértői vélemény figyelembevételével a másodfokú bíróság helytállóan tekintette felróhatónak a végtaghiány felismerésének elmaradását, mivel az ultrahangvizsgálatok során gondos eljárás esetén detektálható lett volna.
Az pedig, hogy az ultrahangos felismerés mértéke nem 100%, nem jelenti azt, hogy a szakma szabályai szerinti vizsgálat esetén a rendellenességet ne lehetne kimutatni.
A végtaghiány felismerése további vizsgálatokat tett volna szükségessé, és nem lett volna mellőzhető a várandós anya tájékoztatása a terhességmegszakítás lehetőségéről, különös tekintettel arra, hogy az alkarhiány súlyosabb össz-szervezeti fejlődési rendellenességre is utalhat.
Az 1/2008. Polgári jogegységi határozat a végtagfejlődési rendellenességet is azon genetikai, teratológiai ártalmak közé sorolja, amelyek megalapozhatják a terhesség megszakítását. Adott esetben a végtaghiány ábrázolódott, bekövetkezése nem valószínűsíthető volt, hanem biztos.
A Kúria döntése szerint az egészségügyi szolgáltató felelősségének megállapítása esetén az összegszerűség iránti eljárásban kell meghatározni, hogy mi az a kár, amely a szülőket azzal okozati összefüggésben érte, hogy gyermekük egészségkárosodottan született.
A magzat védelme a foglalkoztatásban
A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges. A Munka törvénykönyve szerint tilos a kiválasztás során terhességi tesztre kötelezni az álláskereső nőt.
Kizárólag akkor lehet jogszerű a terhességi teszt alkalmazása, ha olyan veszélyes vagy sugárzó anyagokkal kell majd érintkeznie a munkavégzés során, amelyek károsíthatnák a magzatot.
A magzati élet védelmének megelőző eszközei
A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Fontos, hogy a terhes nők kerüljék a károsító tényezőket, így a dohányzást, az alkoholt, a nem megfelelően alkalmazott gyógyszereket, a vegyszereket és a sugárzást.
Figyeljenek arra, hogy mit esznek, és megfelelő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot fogyasszanak. Néhány vírus, például a rózsahimlő ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi.
A terhes nőknek nem ajánlott a háziállatokkal érintkezni. A megelőzéshez hozzátartozik a rendszeres terhesgondozás, az orvossal való egyeztetés gyógyszerszedés előtt, valamint a fertőzésgyanú és a veszélyes munkahelyi expozíció haladéktalan jelzése.
A magzati jogok etikai és gyakorlati dilemmái
Ha az emberi jogok a születés előtt is megilletik a magzatot, akkor felmerül a kérdés, hogy az anyának kötelessége-e mindent elkövetni a magzat védelmében. Ebben az esetben további kérdések is felmerülnek: bűncselekményt követ-e el az a terhes nő, aki dohányzik vagy hegymászásra indul, és mi lesz a lombikbébi-programokkal?
Ha a társadalom a magzatot is személynek tekinti, akkor szükségszerűen sérülhet az egyéni szabadság eszméje. Ha a magzatokat is megilletik az emberi jogok, akkor a terhes nők legszemélyesebb döntései is állami kontroll alá kerülhetnek.
A magzat emberi személyként való elismerése nemcsak az abortusz jogának korlátozásával járhat. Ha a magzatot személynek tekintjük, akkor felmerülhet, hogy a várandós nők semmilyen módon nem veszélyeztethetik a magzatot.
Jogosan felvethető, hogy büntetni kellene a dohányzó vagy alkoholt fogyasztó terhes nőket, sőt akár azokat is, akik hegymászásra indulnak, veszélyes országban végeznek humanitárius munkát, vagy felülnek a vidámparkban a hullámvasútra.
Az elterjedt fogamzásgátlási módszerek egy része is tiltólistára kerülhet, a bevett lombikbébi-eljárásokkal egyetemben. További nehéz kérdés, hogy mi legyen azokkal a nőkkel, akik a magzat életét veszélyeztető kemoterápiára vagy egyéb orvosi beavatkozásra szorulnak.
Az ilyen hatósági beavatkozások azt eredményezhetnék, hogy a terhes nők magánéletébe a hatóságok belássanak, sőt korlátozhassák azt. Ez a nyugati civilizáció hagyományaival és szabadságfelfogásával lenne ellentétes.
Minél több joga van a magzatnak, annál több kötelezettség hárul a terhes nőkre. A magyar jog azonban a magzati élet védelmét nem az anya minden döntésének általános büntetőjogi ellenőrzésével, hanem a magzati élet védelmét szolgáló szabályokkal, az egészségügyi tájékoztatással, a terhesgondozással és a jogszabályban meghatározott döntési keretekkel kapcsolja össze.