A negyedik gyermek megszületése önmagában nem jelenti azt, hogy az anya vagy a baba szükségszerűen veszélyben van, de a terhesség kockázatait az anya életkora, az előző szülés óta eltelt idő, az általános egészségi állapot, a korábbi terhességek tapasztalatai és az aktuális várandósság alakulása együtt határozza meg. A rendelkezésre álló adatok szerint mind az anyára, mind a gyermekre nézve fokozott kockázattal jár, ha két terhesség gyorsan követi egymást.
A szakértők szerint legalább 12 hónapnak szükséges eltelnie két várandósság között, hogy sem az anyára, sem a babára nézve ne növekedjen meg jelentősen az egészségügyi kockázatok mértéke, a legoptimálisabbnak pedig a 18 hónapnyi várakozást tartják. A negyedik gyermek vállalásáról ezért nem pusztán a gyermekek száma alapján kell dönteni, hanem egyéni orvosi értékelés, megfelelő terhesgondozás és az anya regenerálódása alapján.
Miért fontos a két terhesség közötti idő?
Ha a terhességek között túl rövid időt hagynak, nő a koraszülés, a kis születési súly esélye, valamint a csecsemő- és a gyermekágyi halandóság valószínűsége. A kutatók tehát arra jutottak, hogy ha az anyák kis korkülönbséggel szeretnének gyereket, ideális esetben az első szülés után 12-18 hónapot érdemes várniuk az új terhességgel.
Az újabb terhesség az előző szülést követő 12 hónapon belül kortól függetlenül fokozott egészségügyi kockázatot jelent minden anyának. A tanulmány megnövekedett kockázatot állapított meg mind az anyára, mind az újszülöttre nézve, ha az előző szülés óta nem telt el elegendő idő.
| Vizsgált helyzet | Megfigyelt kockázat |
|---|---|
| 20-34 év közötti anyák, 6 hónap után újabb terhesség | 8,5 százalékos koraszülési kockázat |
| 20-34 év közötti anyák, 18 hónap után újabb terhesség | 3,7 százalékos koraszülési arány |
| 35 év feletti anyák, 6 hónap után újabb terhesség | 1,2 százalékos gyermekágyi halandóság vagy más, szüléssel összefüggő súlyos komplikáció |
| 35 év feletti anyák, 18 hónap után újabb terhesség | 0,5 százalékos súlyos komplikációs kockázat |
Mit mutatott a közel 150 000 szülés adatait elemző kutatás?
Egy nemrégiben készült, közel 150 000 várandós nő megfigyelésén alapuló tanulmány során a kutatók arra keresték a választ, hogy mennyi az az idő, aminek mindenképpen el kell telnie két terhesség között. A kutatás 150 ezer kanadai szülés adatain alapult.
Az anyukákat két korcsoportra osztották az adatok elemzéséhez: 20-34 év közöttiekre és 35 év felettiekre. A kutatás során kiderült ugyanis, hogy a terhességgel és a szüléssel járó egészségügyi kockázatok különböző módon és mértékben érintették a korcsoportokat.
A 20-34 év közöttiek esetében az eredmények azt mutatták, hogy nem az anyukára, sokkal inkább a babára nézve jár veszélyekkel, ha az az előző szüléshez számítva 12 hónapnál rövidebb időn belül fogant meg - az ilyen kisbabák esetén 8,5 százalékos a koraszülöttség kockázata -, míg a 12 hónapon túliak között ez az arány már csak 3,7 százalék.
A 35 évnél idősebb anyukák kisbabáinak körében is felfedezhető volt ez a különbség. Az ő esetükben a koraszülöttség veszélye 6 százalék volt a 12 hónapon belül, és 3,4 százalék a későbbi terhességnél.
Utóbbi korcsoportban már az anyukára nézve is sokkal fontosabbá vált, hogy mennyit vár két baba között: az egy éven belül újabb gyermeket vállalóknak 1,2 százalék, míg a 18 hónapot kivárók között már csak 0,5 százalék volt a szülés közben fellépő, az anya életét veszélyeztető, súlyos komplikációk aránya.
Az anya életkora és a negyedik terhesség kockázata
Napjainkban egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás: sokszor a karrierre és az anyagiakra fogják a késői szülést. Azonban minél később akarunk babát vállalni, annál több egészségügyi kockázattal kell szembenéznünk.
A rizikótényezők között szerepel a sikertelen próbálkozás, vetélés, szülés közbeni komplikációk vagy a gyermek rossz egészségi állapota, azaz a kromoszóma-rendellenességek. Minél idősebb korban vállal valaki babát, annál nagyobb az esélye annak, hogy a szülés nem lesz komplikációmentes.
A 20-29. életév között a legegészségesebb babát vállalni. Ilyenkor a terhesség sokkal zökkenőmentesebb, az anya egészségi állapota biztosabb.
Azonban a 30 feletti szülés esetén is tehetünk azért, hogy a magzat egészséges legyen. Ezek a problémák természetesen nincsenek kőbe vésve, 30, sőt 40 felett is bőven akadnak egészséges kismamák.
A 35 év feletti anyáknál a kis korkülönbség különösen fontos lehet, mert kevés idejük van, és életkoruk miatt hajlamosabbak arra, hogy nagyon hamar vállalják a második vagy a harmadik babát. A kutatás vezetője szerint az egyéves várakozási idő igazán kibírható, és meg is éri, ha ezáltal csökkenthető a komplikációk kockázata.
Nemcsak az életkor, hanem a regenerálódás is számít
A szülés után az anya szervezetének időre van szüksége a testi és lelki regenerálódáshoz. A negyedik terhesség előtt ezért fontos figyelembe venni, hogy az előző szülésből mennyire épült fel az anya, fennáll-e vérszegénység, tartós fájdalom, medencefenéki panasz, műtéti sebgyógyulási probléma vagy más egészségi eltérés.
A negyedik trimeszterben az édesanya lábadozik a szülésből, fájdalmakat, görcsöket tapasztalhat, a sebgyógyulás kellemetlenségeivel, és/vagy a szülés utáni, akár több hétig tartó vérzéssel kell megküzdenie. Hetekig, sőt hónapokig is tarthat, amire ismét teljesen jól érzi magát.
A szülés utáni első hetekben komoly hormonális változást lehet tapasztalni, mert az édesanyák szervezete a terhességi hormonok megnövekedett szintjét ismét a normál szint felé tereli. Ez hangulatingadozásokat okozhat, és gyakran a “baby bluesnak” nevezett állapotot.
A baby blues esetén jellemzőek a hangulatingadozások, de a tünete lehet az ingerlékenység, a fokozott fáradékonyság vagy a túlzásba vitt aggodalmaskodás is. Előfordulhat az is, hogy az édesanya elhanyagolja magát, mert úgy érzi, hogy nem tud időt szakítani például még az evésre vagy a zuhanyozásra sem.
A baby blues általában a szülést követő 10 napon belül megszűnnek. Ha valaki olyan hangulatingadozásokat tapasztal, amelyek ezt követően is fennállnak, vagy amelyek megnehezítik a mindennapokat, a normál működést, érdemes az orvosához, szakemberhez fordulnia, mert előfordulhat, hogy valamilyen gyakori, kezelhető szülés utáni hangulatzavarral küzd, például szülés utáni depresszióval vagy szülés utáni szorongással.
A negyedik gyermek terhessége és a korábbi szülések
A negyedik terhesség megtervezésekor az orvosnak ismernie kell az előző szülések történetét. Különösen fontos, hogy korábban történt-e császármetszés, vákuumos vagy fogós beavatkozás, jelentős vérzés, súlyos gátsérülés, koraszülés, terhességi magas vérnyomás, terhességi cukorbetegség, vetélés vagy más szülészeti komplikáció.
A korábbi problémák nem jelentik automatikusan azt, hogy a negyedik szülés is komplikált lesz, de befolyásolhatják a terhesgondozás gyakoriságát, a szükséges vizsgálatokat és a szülés megtervezését. A megfelelő fizikai állapot is sokat nyom a latba: ne legyünk restek mozogni, helyesen étkezni.
Ha babát szeretnénk, különösen fontos, hogy ne dohányozzunk, ne igyunk, fogyasszunk megfelelő mennyiségű vitamint. Kellő odafigyeléssel a középkorú nők is egészséges gyermeknek adhatnak életet.
Terhességi cukorbetegség: miért fontos a negyedik terhességben?
Terhesség során a hormonháztartásban történt átalakulások hatására a szénhidrátanyagcsere-állapot változik, egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon.
Ez a változás normál terhességben is előfordul, és a második trimeszterben derül ki, hogy az anyukának a hasnyálmirigye lépést tud-e tartani ezzel az inzulinrezisztencia-fokozódással. A hormonok okozta szénhidrátanyagcsere-változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik.
A magas vércukorszint hatása a babára
Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. A magzatnál gyakrabban fordulnak elő fejlődési rendellenességek, ezek jelentős részét a nőgyógyászati vizsgálat során ki tudják szűrni.
Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat.
Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül.
Ugyanakkor a rossz szénhidrátanyagcsere-állapotú terhességből született csecsemőknél nagyobb gyakorisággal alakulhat ki sárgaság, légzészavar vagy akár kóros elektrolitszint (magnézium, kalcium).
A magas vércukorszint hatása az anyára
Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapotnak. Ultrahangvizsgálat során gyakrabban észlelnek több magzatvizet, nagyobb a vetélés, illetve a koraszülés kockázata.
A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti.
Ennek veszélye a görcsös állapot kialakulása, amely akár halálos kimenetelű is lehet. A magzat nagy mérete miatt nagyobb a valószínűsége annak, hogy császármetszéssel kell a terhességet befejezni, mert a szülés során nagy az esélye az édesanya sérülésének.
A terhességi cukorbetegség későbbi jelentősége
A szüléssel a szénhidrátanyagcsere-zavar nagy eséllyel normalizálódik, de nagy a kockázata annak, hogy egy következő terhességben szintén kóros vércukorértékek jelentkeznek, vagy később 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.
A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében. A keringési betegségek kockázata pedig ezeknél az édesanyáknál négyszeresre nő.
A terhességi cukorbetegség az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik, de a későbbiekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy kóros szénhidrátanyagcsere-zavar alakuljon ki. A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt.
A terheléses vizsgálatot a szoptatás után is, majd 1-2 évente, illetve újabb terhesség vállalása előtt meg kell ismételni! Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség.
A nagy baba és a szülés kockázatai
A várandósság vége felé az ultrahangos vizsgálat során elég gyakran hangzik el a vizsgálatot végző orvos szájából, hogy a baba nagy, sőt akár hogy túl nagy! Egyes kutatók makroszómiáról, vagyis nagy születési súlyú újszülöttről 4 kilós súly felett beszélnek, mások pedig 4,5 kg felett.
Abban azonban egységes a szakmai álláspont, hogy hát bizony az öt kiló feletti babák már nagyon nagynak számítanak. A makroszómiát általában ultrahangos méréssel vagy a pocak körbetapogatásával jósolják előre és való igaz, hogy a XX. század közepe óta megnőtt a babák születési súlya és gyakoribb a makroszómia, mint a korábbi évszázadokban.
A babák általában nagyobbak akkor, ha a családban „szokásos” a nagy születési súly, ugyanis ez egy örökletes jellemző. Akkor is nagyobbak általában a babák, ha az édesanyák elhízottak, ha idősebbek és ha a szokásosnál jóval nagyobb volt a várandósság alatti súlygyarapodásuk.
Szintén nagyobbak általában a fiú babák és azok a babák, akik a 42. héten vagy azután látják meg a napvilágot. Meg kell említeni a cukorbetegséget is, mert ez is nagyon gyakran eredményezi azt, hogy az újszülöttek nagyobbak a szokásosnál.
A terhességi cukorbetegség kapcsán viszont fontos azt tudni, hogy csak akkor nagyobbak az újszülöttek a szokásosnál, ha az édesanya vércukorszintjét nem sikerült kordában tartani diétával, mozgással vagy gyógyszerrel!
Mennyire pontos az ultrahangos becslés?
Az ultrahangos mérés ugyanis nem diagnózis, csak becslés, ráadásul egy elég megbízhatatlan becslés! Kutatások azt találták, hogy tíz olyan várandósság esetén, ahol nagy babát becsülnek, a valóságban csak öt baba lesz tényleg nagy.
Amikor pedig extra nagy babát becsülnek, az eredmény még rosszabb: tíz XL-esnek becsült újszülöttből csak kettő vagy három lesz tényleg 5 kg feletti XL-es kisbaba! Ez a pontatlanság igaz mindenféle ultrahangos becslésre, függetlenül attól hogy 2D-s vagy 3D-s készülékről van-e szó!
Vállakadás és szülési sérülések
Nagy babák kapcsán a másik feltételezés, hogy születéskor elakadhat a baba válla akkor, ha nagyobb a baba és emiatt a kockázat miatt merülhet fel a műtéti szülés. A számok azt mutatják, hogy ha a baba 4 kg feletti, akkor valóban valamivel gyakrabban fordul elő ez az idegtépő komplikáció és a nagyobb babák 7-15%-ánál valóban problémás lehet a vállak megszületése.
A jó hír ezzel kapcsolatban azonban az, hogy bár a vállelakadásnak valóban súlyos következményei lehetnek, az esetek többségét a szakemberek megfelelő trükkökkel orvosolni tudják és el tudják hárítani a bajt! Ráadásul a vállelakadás kapcsán fontos tudni azt is, hogy a vállelakadásos esetek fele szokásos méretű babákkal történik, tehát nem lehet azt kijelenteni, hogy a vállelakadás csak a nagy babák kockázata!
Vállelakadás viszont valóban jóval gyakrabban fordul elő cukorbeteg édesanyáktól született babáknál, mert cukorbetegség esetén nagyon tipikus széles, hurkás vállal születnek általában a babák - még akkor is, ha a születési súlyuk nem volt túl nagy és teljesen a szokásos határokon belül marad!
Nagy méretű újszülöttek esetén a harmadik feltételezés az, hogy a baba méretei miatt egyéb kompliációk léphetnek fel hüvelyi születésnél, mint például a súlyos gátsérülés. Kutatások azt találták, hogy nagyobb babáknál a súlyos gátsérülések aránya valóban magasabb, mert gyakrabban válik szükségessé fogó vagy vákuum használata, ami gátmetszést tesz szükségessé és a vágás repedhet tovább a baba megszületésekor.
| Komplikáció | Nagy baba esetén | „Normál” méretű baba esetén |
|---|---|---|
| Súlyos gátsérülés | 1,7% | 0,9% |
| Csonttörés | 0,54% | 0,08% |
Fontos azonban megnézni a számokat is! A súlyos gátsérülések előfordulása makroszómiás babáknál 1, 7%, szemben a 0,9%-kal, ami a súlyos gátsérülések gyakorisága „normál” méretű babáknál! Tehát való igaz, hogy megnő a kockázat, de hál’Istennek a szám még mindig nagyon alacsony, tehát nem érdemes emiatt túl sokat aggódnod!
Nagy babák születésekor azonban a babákkal kapcsolatos komplikációk gyakorisága is emelkedik és gyakrabban fordul elő nagy babáknál, hogy valamilyen csonttörést szenvednek (pl kulccsont, kar), de nézzük meg megint a számokat! Nagy babáknál a csonttörés kockázata 0,54%, „normál” méretű babáknál ugyanez 0, 08%, tehát itt is nagyon alacsony számról beszélünk!
Nagy babáknál szintén gyakrabban fordul elő, hogy túl alacsony a vércukorszintjük vagy hogy a születésük után légzési nehézségeik vannak. Az viszont nem derül ki a számokból, hogy a légzési probléma azért gyakoribb-e, mert a babák nagyobbak a szokásosnál, vagy pedig azért, mert a nagyobb babák sokkal gyakrabban születnek műtéti úton és légzési problémák eleve gyakrabban fordulnak elő műtéti szülés során.
Indukció vagy császármetszés szükséges-e nagy baba gyanúja esetén?
Azzal valóban nem lehet vitatkozni, hogy ha beindítják a szülést, akkor a baba valamivel kisebb lesz, mint ha még várnának tovább, hiszen a baba onnantól kezdve, hogy megszületett, már tényleg nem az anyaméhben nő.
Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy a beindítással csökkenteni lehet a korábban említett kockázatokat, az ezzel kapcsolatos kutatások ugyanis elég ellentmondásosak. Úgy tűnik, hogy a beindítás a baba csonttörési kockázatát valamennyire csökkenti, de a mérleg másik serpenyőjében viszont a beindítás növeli a súlyos gátsérülések előfordulását, tehát a kockázatok nagyjából kiegyenlítik egymást.
A hasi szülés kockázatairól a terhesgondozás során nagy baba estén általában nem esik egyetlen szó sem, pedig a császáros szülésnek is van kockázata - az édesanya és a baba számára is! Műtéti szülésnél gyakrabban fordul elő fertőzés az édesanyánál, a műtét komolyabb vérzéssel jár, ami akár vérátömlesztést is szükségessé tehet és megnehezítheti a későbbi teherbeesést is.
Császármetszésnél a babánál is gyakrabban előfordulnak légzési problémák és gyakrabban szükségessé válik a baba intenzív kezelése mint a hüvelyi szülésnél - és a megnövekedett kockázatok listája még nem teljes!
A makroszómiával kapcsolatban egy korábbi tudományos eredményeket összegző kutatásnak volt egy nagyon érdekes megállapítása: a legnagyobb kockázati tényező a nagy babák kapcsán nem feltétlenül az, hogy a baba nagyobb a szokásosnál, hanem sokkal inkább maga a feltételezés, hogy a baba nagy lesz!
Emiatt ugyanis - óvatosságból - sokkal hamarabb eszközölnek beavatozásokat a szülés természetes folyamatába, sokkal gyakrabban indítják a szüléseket és sokkal hamarabb ítélik meg úgy a szülést, hogy műtéti megoldásra van szükség. Ezek a lépések pedig óhatatlanul megnövelik a szüléssel kapcsolatos kockázatokat mind az édesanya, mind pedig a kisbaba számára!
A medence mérete és a téraránytalanság
A baba méretével kapcsolatban nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem áldoznánk néhány mondatot a téraránytalanság problémájának. Sok édesanyát ugyanis azzal riogatnak, hogy a keskeny csípő miatt esetleg nehéz lehet a szülése, függetlenül a baba méreteitől.
A babának valóban át kell navigálnia magát a medencén és a medence méretét valóban befolyásolja a csontok mérete, de fontos azt tudnod, hogy a medence mérete nincs kőbe vésve! A medencéd ugyanis több csontból áll, amiket ízületek kapcsolnak össze és amiket a várandósság végére a relaxin hormon szépen fellazít!
A kitolási szakaszban pedig a medence belső dimenziója azáltal is megnő, hogy a keresztcsont hátrafelé kimozdul - illetve kimozdulna, ha nem éppen azon ülnél vagy feküdnél a kitolás során.
Az anya és a baba terhelése a szülés utáni időszakban
Az újszülöttnek számos szükséglete van, amiről gondoskodni kell, ezért a szülők úgy érezhetik, mintha soha nem pihennének. A baba első három hónapjára úgy tekintenek, mint a terhesség egy újabb trimeszterére, mert az újszülöttek még sok szempontból úgy fejlődik, mint a várandósság idején.
Számos újszülöttkori viselkedés - mint például az állandó hordozás, táplálás, ringatás, megnyugtatás - abból fakad, hogy a babáknak még mindig alkalmazkodniuk kell az élethez, az édesanyjuk méhének otthonos és ismerős környezetén kívül.
Ugyan a negyedik trimeszter számos kihívást tartogathat, de egyben remek lehetőség arra, hogy alakuljon a kötődés a baba és a szülei között. Amellett, hogy az élete első három hónapjában a baba sokat növekszik, változik és fejlődik - mindezt úgy, hogy közben nagyon sok figyelmet igényel -, az újdonsült, szülésből lábadozó anya is óriási változáson megy keresztül, mind testileg és lelkileg.
Ha az édesanya szoptat, tapasztalhatja a mellei túltelítődését, érzékeny, kisebesedett mellbimbókat, vagy éppen az éjszaka közepén jelentkező szivárgást. Ha bármilyen nehézséget, fájdalmat, problémát tapasztal az anya, javasolt szoptatási tanácsadó segítségét kérni.
Ne érezd úgy, hogy mindennel magadnak kell megküzdened, és engedd, hogy a párod, és/vagy közeli barátaid, családtagjaid is részt vegyenek a baba gondozásában, a teendők ellátásában. Az alváshiánnyal együtt ez komoly érzelmi kihívást jelenthet.
Próbálj meg magadról is gondoskodni, hiszen ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy erősnek és energikusnak érezd magad, hogy hamarabb felépülj. Próbálj egészséges ételeket enni, például gyümölcsöket, zöldségeket, sovány fehérjéket és teljes kiőrlésű gabonákat, és korlátozd a cukros ételek fogyasztását.
Igyál sok vizet, és menj ki egy kicsit a szabadba, még ha csak annyira is, hogy sétálsz egyet a babával a környéken. Amikor a baba is alszik, te is próbálj meg aludni egy kicsit. Ne hagyd ki a szülés utáni vizsgálatokat sem, hiszen ezek alkalmat adnak arra, hogy beszélj a fizikai problémáidról, aggodalmaidról, és akár az érzelmi kihívásokról is.
A nem tervezett terhesség szerepe
A megállapításokat ugyanakkor erősen árnyalja, hogy az adatokat kizárólag Kanadában vették fel, illetve hogy a statisztikai összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati kapcsolatot. A szülés és a következő terhesség között eltelt rövid idő arra utal, hogy nem tervezett terhességről lehet szó, különösen ha fiatal anyáról van szó.
Így a kockázat növekedése tulajdonítható annak is, hogy az anya testének nem volt elég ideje a regenerálódásra, de azoknak a tényezőknek is, amelyek a nem várt terhességekkel függhetnek össze: például a nem megfelelő terhesgondozással vagy szülői gondoskodással.
Akármi is a helyzet, a most újragondolt ajánlás szerint javítani kell a fogamzásgátlók szülés utáni hozzáférhetőségén, illetve ebben az időszakban is tartózkodni kell a védekezés nélküli szextől.
Fontos, hogy az első szülés után az anyák a megfelelő ismeretek birtokában hozzák meg a döntést arról, hogy mikor jöhet a következő, és ehhez szükség lenne hatékonyabb fogamzásgátlási tanácsadásra is, hogy tényleg a kezükben legyen a döntés joga.
Mikor indokolt különösen körültekintő terhesgondozás?
- Ha a két terhesség között kevesebb mint 12 hónap telt el.
- Ha az anya 35 év feletti.
- Ha korábbi terhességben terhességi cukorbetegség vagy magas vérnyomás alakult ki.
- Ha korábban koraszülés, vetélés, fejlődési rendellenesség vagy súlyos szülési komplikáció fordult elő.
- Ha az anya korábban császármetszésen esett át.
- Ha cukorbetegség, túlsúly, magas vérnyomás vagy más krónikus betegség áll fenn.
- Ha a magzat növekedése vagy a várható születési súlya miatt aggály merül fel.
- Ha ikerterhesség áll fenn.
A terhesség előtti és közbeni szűrővizsgálatok monitorozzák a babát és a mamát is. Fontos, hogy a terhesgondozás lelkiismeretesen történjen.
Éppen ezek miatt a feltételezések és feltételezett kockázatok kapcsán azt javaslom Neked, hogy nagyon alaposan kérdezd ki az orvosodat, hogy mi a helyet a Te konkrét esetedben, és a kockázatok és vélt előnyök ismeretében dönts az orvosoddal közösen arról, hogy szükséges-e az indítás vagy esetleg a műtéti megoldás.
