Nem hall az újszülött: a hallásvizsgálat okai és a szükséges teendők

Magyarországon az újszülöttkori hallásszűrés kötelező objektív vizsgálat, amelyre rendszerint a születés utáni első napokban, még a kórházban sor kerül. Ezer újszülöttből megközelítőleg két-három gyermek hallásveszteséggel jön világra, ezért a korai felismerésnek nagy jelentősége van.

Ha a baba nem reagál a hangokra, a szűrés eredménye nem megfelelő, vagy a vizsgálat kimaradt, a teendő a hallásszűrés megismétlése, szükség esetén pedig részletes audiológiai és fül-orr-gégészeti kivizsgálás. A nem megfelelő szűrési eredmény önmagában még nem jelenti azt, hogy a gyermek hallássérült, mert az újszülöttkori szűrésen a ténylegesen hallássérült csecsemőknél jóval gyakrabban fordul elő átmeneti vagy technikai okból sikertelen eredmény.

Miért fontos az újszülött hallásvizsgálata?

A halláscsökkenés korai felismerése döntő fontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából. A halláscsökkenés nem csupán a hangok érzékelését érinti, hanem közvetlenül befolyásolja a beszédfejlődést és a nyelvi készségeket is.

A beszéd tanulása hallás útján történik. A szavak megkülönböztetéséhez és a helyes beszéd kialakulásához elengedhetetlen, hogy a gyermek pontosan hallja a beszédhangokat.

A hallássérülést minél korábbi életkorban szűrik ki, annál nagyobb az esélye annak, hogy a gyermek a legtermészetesebb úton, azaz a hallás útján tanul meg beszélni. A halláscsökkenés időben történő diagnosztizálása és kezelése - például hallókészülék vagy cochleáris implantátum használatával - jelentősen javíthatja a gyermek nyelvi és kommunikációs fejlődését.

Persze a hallókészülék önmagában nem elég, ehhez színvonalas korai fejlesztésre van szükség, különösen azért, mert a beszédelsajátítás szempontjából az első három év a legfontosabb időszak.

Miért lehet sikertelen vagy később szükséges a hallásvizsgálat?

Mivel az újszülöttkori hallásszűrés az újszülött kötelező szűrővizsgálatai közé tartozik, sok szülő később sem gondol gyermeke halláscsökkenésének lehetőségére. Több ok miatt is előfordulhat azonban, hogy később válik indokolttá a gyermek hallásvizsgálata, ahol igazolódik a nagyothallás.

Egyrészt a szűrés nem teljes körű diagnosztika: a középsúlyos vagy súlyos esetek felismerésére alkalmas, ugyanakkor nem minden esetben mutatható ki a részleges halláscsökkenés. Ilyenkor a baba alapvetően reagál a hangingerekre, ám későbbi fejlődésében mégis gondot okozhat az elégtelen hallás.

Az okok másik csoportja abból fakad, hogy a szűrés időpontjában az újszülött hallása valóban jó, de a későbbi hónapokban kialakul a hallásromlás, vagy fokozatosan súlyosbodik a kezdetben még nem kimutatható, enyhe nagyothallás.

Az újszülöttkori hallásszűrésre már a születés utáni első napokban sor kerül, rendszerint a kórházban. A szűrővizsgálat Magyarországon kötelezően objektív vizsgálati módszerrel történik, mivel a szubjektív, a baba visszajelzésén alapuló módszerek nem kellően megbízhatóak.

Mit jelent a „nem megfelelő” hallásszűrési eredmény?

Általában szólnak, ha nem sikerült elvégezni a szűrést, ilyenkor visszakérik a babát. Akkor is kérik, hogy hozzák vissza a babát, ha nem lesz jó a szűrés eredménye.

Ez sokkal gyakrabban előfordul, mint ahány baba ténylegesen hallássérült, de ilyen esetben mindig vigyük vissza a kisbabát a szűrés megismétlésére!

A mérés eredményét befolyásolhatja, ha a baba sír, mozog, nyugtalan, vagy a hallójáratban magzatmáz és más váladék marad. Ezért a sikertelen első mérés után nem szabad azonnal végleges halláskárosodásra következtetni.

Ha a megismételt szűrés eredménye is eltérő, a gyermek audiológiai kivizsgálása szükséges. A vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy fennáll-e halláscsökkenés, milyen mértékű, melyik fület érinti, és a hallásrendszer mely szakaszán található az eltérés.

Mi a teendő, ha a szűrés kimaradt?

Amikor kisbabátokkal elhagyjátok a kórházat, feltétlen érdeklődjetek az újszülöttkori szűrésekről, így a hallásszűrés eredményéről is.

Ám ha valamiért ez kimaradt, érdemes a BERA hallásvizsgálatot utólag pótolni a pici első hónapjaiban. A hallásvizsgálat megszervezésében a gyermekorvos, a gyermek fül-orr-gégész vagy az audiológiai szakrendelés tud segítséget adni.

Ha a baba nem reagál a hangokra, vagy a család a szűrés eredményétől függetlenül hallásproblémára gyanakszik, nem érdemes a következő kötelező vizsgálatig várni. A tartós vagy ismétlődő gyanú indokolttá teszi az orvosi ellenőrzést.

Az újszülöttkori hallásszűrés kialakulása

Magyarországon 2016 óta kötelező az újszülött osztályokon az objektív hallásszűrés. Korábban is szűrték az újszülöttek hallását.

A csecsemőgondozók hangkeltő eszközzel hangot adtak és figyelték a baba reakcióit, ennek alapján jelezték a Kiskönyvben, hogy hall vagy nem hall a baba. Ezt szubjektív szűrésnek nevezzük.

A szubjektív szűrési eljárással az a probléma, hogy nagy benne a hibalehetőség. Az újszülött babának valamilyen formában együtt kellett működni a vizsgálatban, hiszen az ő visszajelzését kellett értékelnie a szűrést végző személynek.

Az objektív szűrés során műszeres vizsgálat történik. Az újszülöttek visszajelzése nélkül kapunk eredményt, az agyból elvezetett hullámok adatainak összegyűjtése, és gépi kiértékelése alapján.

Milyen vizsgálattal ellenőrzik az újszülött hallását?

Otoakusztikus emisszió, vagyis OAE-vizsgálat

Az otoakusztikus emisszió (OAE) teszt a legegyszerűbb, szűrésként is alkalmazott módszer, amely a belső fül szőrsejtjeinek rezgését vizsgálja.

Ez csupán egy néhány perces, fájdalommentes vizsgálat, melyet legegyszerűbben alvás közben lehet elvégezni, ugyanis a mérést könnyen befolyásolhatja, ha a pici sokat mocorog.

Lényege, hogy a baba egyik, majd másik fülébe egy puha érzékelőt helyeznek be, amely kattanó hangot ad magából, és egyúttal méri a belső fülből érkező válaszokat.

Érdemes a vizsgálatot a pontosabb diagnózis érdekében többször is elvégezni. Ha azonban folytonosan rossz eredmények születnek, mindenképpen szükséges az audiológiai vizsgálat.

BERA-vizsgálat

A BERA a hangingerre adott agyi válaszokat elemzi elektródák segítségével. A BERA vizsgálat a hallópálya agytörzsig vezető szakaszát vizsgálja.

A vizsgálat során a gyermek fülébe hanginger jut, miközben a fejre vagy a homlokra helyezett elektródák rögzítik az idegrendszer válaszát. A módszerhez nem szükséges a csecsemő aktív együttműködése, ezért alvó babánál is alkalmazható.

A vizsgálat gyors és fájdalommentes, a baba fülébe helyezett eszközök nem okoznak fájdalmat, a csecsemő alvása közben is elvégezhetőek, az eredményeket gép jelzi a vizsgáló orvosnak.

Impedancia audiometria és tympanometria

Az impedancia audiometria vagy tympanometria során a dobhártyáról visszaverődő hangokat elemzi a műszer.

Az impedancia-teszt a leggyakrabban alkalmazott objektív hallásvizsgálat. Ez műanyag mérőcsöveknek a hallójáratba való bevezetésével történik, amelyet hermetikusan elzárnak egy gumidugó segítségével.

A mérés alatt a hangszórón keresztül egy állandó hang jut a dobhártyára az egyik mérőcsövön keresztül. A hallójárati nyomás megváltozásával párhuzamosan elemzi a műszer a dobhártyára jutó hang visszaverődését.

Az eredményül kapott „compliance” görbe segítségével következtetések vonhatók le a középfül állapotáról.

Hogyan vizsgálják a gyermek hallását későbbi életkorban?

Szubjektív vizsgálatok

Azok a módszerek tartoznak ide, amelyek a gyermek reakcióit vizsgálják a különböző hangingerekre. A csecsemőknél reflexaudiometria során a hanghatásra adott bármilyen reakciót figyelik, kétéves kor felett játékaudiometria alkalmazható, majd idősebb gyermekeknél küszöbaudiometria és beszédaudiometria is.

Általában öt éves életkor alatt kevésbé megbízhatóak, de a részletes kivizsgálás részeként szükségesek.

Reflexaudiometria

A vizsgálatot végző szakember nagy figyelemmel követi, hogy a gyermek bármilyen reflexválaszt ad-e a hangokra, és az milyen hangossági szinteken jelenik meg.

Ilyen reflexválasz lehet például a hangingerre bekövetkező összerezzenés, pislogás, a szopási ütem megváltozása.

Játékaudiometria

A vizsgálat előtt a gyermeket megkérik, hogy minden alkalommal, amikor hangot hall, dobjon üveggolyót egy vödörbe, vagy darabonként rakjon ki egy kirakóst.

Életkortól, fejlettségtől és a gyermek reakciójától függően a teszthangokat hangszóróból, vagy fejhallgatón keresztül hallja a gyermek.

A hangszóró esetében a hallásvizsgálat kevésbé pontos, mert a jobb és bal fül hallásküszöbe nem állapítható meg egymástól függetlenül.

A gyermekaudiológus a kisgyermekek és óvodáskorú gyermekek esetében a játék audiometriának nevezett vizsgálati módszert alkalmazza. Ez egy olyan hallásvizsgálat, amelyet játékká alakítanak a kisgyermekek számára.

A szülő vagy asszisztens a fülkében a földön ül a gyermekkel, és arra tanítja, hogy egy bizonyos feladat elvégzésével, például egy tárgyat egy vödörbe rakva, reagáljon minden hallott hangra.

Vizuális megerősítéses audiometria

A gyermekaudiológusok már hat hónapos csecsemőknél is végezhetnek viselkedéses vizsgálatot egy hanggal kezelt fülkében, a vizuális megerősítéses audiometriának (VRA) nevezett teszt segítségével.

A VRA kihasználja a csecsemő reflexszerű fejfordítását a hang felé. Ezek a vizsgálatok fájdalommentesek és nem invazívak.

Ebben a vizsgálatban a szülő ölében tartja gyermekét, miközben az a hangkabin közepén lévő székre ül. Az audiológus hangokat játszik le vagy beszél a gyermek bal és jobb oldalán elhelyezett hangszórókon keresztül.

Amikor a gyermek meghallja a hangot és felé néz, vizuális megerősítő játékkal, például villogó fénnyel vagy táncoló mackóval jutalmazzák.

Küszöbaudiometria és beszédaudiometria

Különböző frekvenciákon növekvő intenzitású hangingereket bocsájtanak a hangszigetelt helyiségben tartózkodó páciens fülébe, aki egy gomb megnyomásával jelzi, ha azt az intenzitást már hallja.

Az így kialakult görbe megmutatja, hogy a beteg hallásküszöbe az adott frekvencián csökkent-e, és ha igen, hány decibellel a standard értékhez képest.

Amint a gyermek iskoláskorú, általában már képes nyugodtan ülni, csendben maradni és felemelni a kezét a hangfülkében lévő beszéd- és hangingerekre válaszul.

Ekkor a gyermek könnyen viselhet fejhallgatót a fülspecifikus mérésekhez, és nyugodtan tud ülni a felnőtt hallásvizsgálatokhoz hasonló tympanometriás és akusztikus reflexvizsgálatokhoz.

Milyen jelek utalhatnak halláscsökkenésre csecsemőknél?

A korai életkorban nehéz észrevenni a problémát, mert a viselkedési reakciók természetes módon is eltérően fejlődnek csecsemő- és kisgyermekkorban.

Korai jel lehet, ha a baba nem reagál hangos, 90-100 decibeles zajra, nem fordul a beszélő felé, vagy nem változik a viselkedése hangingerre.

A reakció hiánya nem minden esetben a rossz hallás tünete, azonban ilyenkor indokolt lehet a hallásvizsgálat.

Csecsemőknél fokozottan figyeljük arra, hogyan reagál a hangokra, zajokra, keresi-e tekintetével a zaj forrását.

Az első hónapokban megfigyelhető reakciók

Ha a gyermek reagál a hangokra, akkor valószínűleg rendben van a hallása, például hangos hangokra megijed vagy felébred, mosollyal vagy nyávogással reagál a szülők hangjára, és ismerős hangra megnyugszik.

Az idősebb csecsemőknél is vizsgálhatjuk, hogy reagálnak-e a hangokra. Hallja őket, ha mosolyog, ha megszólítják, észreveszi a hangokat adó játékokat, fejét az ismerős hangok felé fordítja, gügyögő hangokat ad ki, ismétel néhány egyszerű hangot, megérti az alapvető kéréseket, vagy a hangját használja, hogy felhívja magára a figyelmet.

Figyelmeztető jelek otthon

A különböző irányokból érkező hangok, zajok a jól halló kisbabát elbűvölik és kíváncsivá teszik, ezért a kiságyban a fejét arra fordítja, amerről a hangot hallja.

Azt, hogy a pici egyáltalán nem, vagy csak részlegesen hall, onnan tudhatod, hogy csak bizonyos hanghatásokra reagál, illetve egyáltalán nem reagál.

Ha ilyet tapasztalsz, érdemes kipróbálni, hogy más-más irányból szólítgatod a csöppséget, és figyeled, hogy reagál-e a szavadra.

Jó, ha változtatsz a hangsúlyon és a hangerőn is, így még inkább le tudod szűrni, hogy mi az, amire a pici odafigyel, és mi az, amire nem.

Sőt, azt is érdemes kipróbálni, hogy egy olyan erős ingerre, mint az ajtó becsapódása, mit tesz a baba. Összerezzen, és sírni kezd? Vagy figyelmen kívül hagyja?

A sajátos tesztelés után mindenképpen orvoshoz kell fordulni, aki a tapasztalataid és nyilván a saját megfigyelései alapján fogja eldönteni, hogy a feltételezéseidnek van-e alapja.

Miért lehet gyanús a halláscsökkenés hat hónapos korban?

A féléves korú gyerekek szívesen játszanak hangokat adó játékokkal, sőt, a zenét is élvezik, és azt többnyire gőgicséléssel, gügyögéssel próbálják leutánozni.

Az ilyen korú babák már lényegesen többet szeretnének tudni a külvilágról, mint az újszülöttek, és jellemzően többet is próbálnak kommunikálni, különösen azért, mert a saját hangjuk megigézi őket.

Ezért gyanús lehet, ha a kisbabád nem akar sem veled, sem mással kommunikálni, és a zenélő játékok sem nyűgözik le.

Ilyen esetben a hangpróba lehet az első, amit házilag kipróbálhatsz. Próbáld meg ezeket a játékokat minél közelebb vinni hozzá, és figyelni, hogy mikor reagál rájuk, akár sírással, akár gőgicséléssel.

Ha a válaszreakciók már csak a füléhez nagyon közel állva történnek meg, vagy teljesen elmaradnak, szintén orvoshoz kell fordulni, ő fogja a továbbiakat eldönteni.

Milyen jelek utalhatnak halláscsökkenésre kisgyermekkorban?

A halláscsökkenés korai felismerése döntő fontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából. Az újszülöttkorban fel nem ismert, illetve még fel nem ismerhető károsodást legtöbbször két éves kort követően, illetve óvodáskorú gyerekeknél diagnosztizálják, de olykor az is előfordul, hogy csak kisiskoláskorban derül fény a problémára.

A halláscsökkenés egyik legjellemzőbb jele a kommunikációban való fejletlenség. Mivel a hallás útján sajátítjuk el többek között a párbeszéd alapvető szabályait is, annak hiánya árulkodó jel lehet korai hallásvesztésre.

Ilyen esetekben kevésbé érzékeli a gyermek, ha a látóterén kívül kezdeményeznek vele párbeszédet. Tipikus jelei még: túl hangosan és közelről nézi vagy hallgatja a televíziót, folyamatosan átteszi a telefont egyik füléről a másikra, nem reagál intenzív hangos hangokra, megijedhet, ha hirtelen, magas hangon szólítjuk a nevén.

Ha a beszédfejlődés nem indul meg 12-15 hónapos kor körül, akkor is ellenőrzésre lesz szükség.

Óvodáskorban gyakori jelek

Óvodáskorban a halláscsökkenés jelei között szerepelhet, ha a gyermek nem figyel a szülők vagy pedagógusok kérdéseire, félreérti utasításokat.

Ezt sokszor viselkedési problémaként, szófogadatlanságként vagy figyelmetlenségként értelmezik. Ilyenkor ugyancsak fontos a részletes audiológiai kivizsgálás.

Nehezen érti meg, amit az emberek mondanak, félreérti a kérdéseket, másképp beszél, mint a többi vele egykorú gyermek, nem válaszol, amikor a nevét szólítjuk, felhangosítja a tévé hangerejét, vagy nagyon közel ül a tévéhez.

Beszéd- vagy nyelvi késedelmei vannak, vagy problémái vannak a szavak artikulálásával. Fülfájásra vagy zajokra panaszkodik.

Nagyon figyelmesen figyeli a beszélő arcát, mert sok gyermek halláscsökkenését nem lehet észrevenni, mert nagyon sikeres szájról olvasók.

Iskoláskorban jelentkező jelek

Gyermekét tanulási rendellenesség vagy ADHD miatt jelölik meg - mindig győződjön meg róla, hogy halláscsökkenés szűrésen is részt vesz, mivel a halláscsökkenés tanulási rendellenességeket és viselkedési zavarokat utánozhat.

A halláscsökkenés a szociális készségre is kihat, így viselkedésproblémák vagy figyelemzavar is jelentkezhet a gyermeknél.

A kezeletlen halláscsökkenés negatívan befolyásolja az iskolai teljesítményt.

A részleges halláscsökkenés kevésbé feltűnő jelei

Fontos megérteni, hogy problémát nem csak a hallásküszöb-emelkedés jelent. Sőt, rendszerint azon esetek felismerése történik meg hamarabb, ahol a halkabb hangokat egyáltalán nem hallja a gyermek, ennek tünetei feltűnőbbek.

A halláscsökkenés azonban számos más, kevésbé nyilvánvaló formában is jelentkezhet. Előfordulhat, hogy a gyermek hallja a hangingereket és reagál azokra, azonban a szóbeli információk feldolgozása már zavart szenved.

A beszéd és a zaj elkülönítésének nehézsége azzal járhat, hogy csendes környezetben nem jelentkeznek a problémák, háttérzaj esetén azonban már nem érti az utasításokat, így visszakérdez vagy félreérti azokat.

Olykor a gyerek nem tudja megfelelően megkülönböztetni a beszédhangokat, nem világos számára, hogy ki szólt hozzá.

Ha a beszédfeldolgozás nehezebb, a gyermek sokszor csak lassabban reagál, mivel nem tudja kellő sebességgel követni a gyors illetve váltakozó beszédet.

A halláscsökkenés sokszor csak bizonyos frekvenciákra vonatkozik.

Egyes gyermekek például nehezen hallják a magas hangokat, de a mély hangok hallása nem okoz gondot, ez az úgynevezett nagyfrekvenciás halláscsökkenés.

Az a gyermek, akinek a magas frekvenciákon közepes mértékű halláscsökkenése van, a legtöbb beszédet nem hallja helyesen, de egy helikoptert mérföldekről gond nélkül meghallhat.

Ne feledjük, ezekre a nehézségekre a gyermek maga nem tudja felhívni a figyelmet, neki nem azonosítható az eltérés, hiszen számára ez a természetes állapot.

Milyen következményekkel járhat a fel nem ismert halláscsökkenés?

A halláscsökkenés nem csupán a hangok érzékelését érinti, hanem közvetlenül befolyásolja a beszédfejlődést és a nyelvi készségeket is.

A megkésett fejlődés, vagy a beszéd érthetőségével kapcsolatos problémák oka lehet a hallászavar, ugyanis a beszéd tanulása hallás útján történik.

A fenti problémák érzelmi és szociális problémákat okozhatnak, a gyermeknek nehézségei lehetnek a beilleszkedéssel kortársai közé.

Amennyiben legalább az egyik fül tökéletesen funkcionál, az anyanyelvi beszéd tökéletesen elsajátítható, azonban kutatások szerint később ezek a gyerekek is rosszabbul teljesítenek a nyelvi tantárgyakból.

A hallás fontos abban, hogy a külvilágot érzékelni tudjuk, kapcsolatban álljunk vele, valamint véd a veszélyektől.

A halláscsökkenés típusai és fokozatai

Egy gyermeknél akkor diagnosztizálható halláscsökkenés, ha a hallásvizsgálat eredményétől függően egy bizonyos hangerőszint alatt nem hallja a hangokat, akár az egyik fülében, úgynevezett egyoldalú halláscsökkenés, akár mindkét fülében, kétoldalú halláscsökkenés.

A legminimálisabb küszöbérték általában valahol 15-20 decibel (dB) hangerő körül van, ami nagyjából a levelek zizegésének vagy az emberek suttogásának hangját jelenti.

Még ha a levelek zizegését nem is lehet hallani, az már a halláscsökkenés enyhe fokának tekinthető, a beszéd bizonyos részeinek megértését megnehezíti.

Ha valaki gyakorlatilag minden hangot nem hall, azt mély süketségnek nevezik.

A halláscsökkenés azonban további komponenseket is tartalmazhat. A halláscsökkenés a hangerő (decibelben mérve) és a hangmagasság vagy frekvencia (Hertzben mérve) csökkenésének kombinációja.

A halláscsökkenés tehát egyedi és nagyon változó, ezért rendkívül fontosak a személyre szabott hallókészülékek, mivel azokat a gyermek halláscsökkenésének egyedi mintázatához lehet igazítani.

Mi okozhat halláscsökkenést újszülöttkorban?

Az újszülöttkori audiológiai problémák legtöbbször genetikai eredetűek, lehet öröklött gén vagy újonnan kialakuló mutáció, kialakulhat a méhen belüli fejlődés során fellépő káros hatások eredményeként, például oxigénhiányos állapot, vírusfertőzés, toxikus hatások, vagy a szülés körüli komplikációkkal összefüggésben, például koraszülött babák és születés során fellépő oxigénhiány.

Ezek a tényezők legtöbbször idegi eredetű halláskárosodást okoznak, mely legtöbbször gyógyszeres vagy műtéti úton nem kezelhető.

A veleszületett halláscsökkenés genetikailag meghatározott szindrómákhoz is kapcsolódhat, de terhesség alatti fertőzés is okozhat hallásproblémát a magzatnál, ugyanígy bizonyos születés közben szerzett károsodások.

Az esetek körülbelül felében az ok genetikai, azaz a szülőtől örökölt. Sokféle dolog okozhat ilyen típusú halláscsökkenést, nem is mindig derül ki, hogy micsoda.

Lehetséges kockázati tényezők

• Születési komplikációk: beleértve a herpeszt, a cytomegalovírust, a toxoplazmózist vagy más súlyos fertőzést; oxigénhiány.
• Koraszülés: Azok a csecsemők, akiknek kicsi a születési súlyuk vagy akiknek a koraszülöttség miatt életfenntartó gyógyszerekre van szükségük a légzéshez, fokozottan ki vannak téve a halláskárosodás kockázatának.
• Idegrendszeri vagy agyi rendellenesség.
• Halláscsökkenést okozó gyógyszerek használata az anya által a terhesség alatt.
• Az ototoxikus gyógyszerek potenciálisan károsíthatják a hallóideget vagy más halló struktúrákat a magzatban.
• Anyai cukorbetegség.
• Az anya drog- vagy alkoholfogyasztása vagy dohányzása a terhesség alatt.

Mi okozhat később kialakuló halláscsökkenést?

A tartós halláscsökkenés kialakulhat a szülés utáni hónapokban, években is. Előfordulhat ebben az esetben is genetikai eredet, ami lassan romló hallást okoz és csak a fejlődés későbbi szakaszában nyilvánul meg.

Lehet halláscsökkenés súlyos fertőzések szövődménye, például agyhártyagyulladás vagy kanyaró, okozhatja a középfül krónikus vagy ismétlődő gyulladása is.

Ezeken kívül trauma, például fejsérülések, zajártalom, nagyobb gyerekeknél zenehallgatás, toxikus hatás is kiválthatja, az esetek egy részében pedig nem derül fény a kiváltó okra, ezt idiopátiás halláscsökkenésnek nevezik.

A szerzett halláskárosodás oka leggyakrabban valamilyen elhúzódó felső légúti betegség. Csecsemőknél, kisgyermekeknél vírusos vagy bakteriális felső légúti fertőzés során megduzzad az orrmandula és a környező nyálkahártya, és ez elzárhatja a fülkürtöt.

A szerzett halláscsökkenésnek különböző okai vannak, többek között perforált dobhártya, otoszklerózis vagy Meniere-kór, fertőzések, például agyhártyagyulladás, kanyaró, mumpsz vagy szamárköhögés, halláscsökkenéssel összefüggésbe hozható gyógyszerek szedése, súlyos fejsérülés, hangos zajnak való kitettség, kezeletlen vagy gyakori középfülgyulladás, valamint passzív dohányzásnak vagy más toxinoknak való kitettség.

A középfülgyulladás és a fülkürt szerepe

A fülkürt vékony kis cső, amely az orrgaratot köti össze a középfüllel, és biztosítja, hogy a dobhártya mindkét oldalán azonos legyen a nyomás.

Ha elzáródik, vagy nem tud megfelelően működni, akkor a középfülből felszívódik az ott található levegő, „negatív nyomás” alakul ki, a dobhártya benyomódik a középfül felé, a középfülben savós folyadék gyűlik fel, ami felülfertőződhet.

Ez a középfülgyulladás. A behúzódott dobhártya kevésbé továbbítja a hangot, mert rugalmassága lecsökken.

A középfülben található folyadékban pedig rosszabbul terjed a hang, mint a levegőben. Ez a halláscsökkenés leggyakoribb oka, amely szerencsére gyorsan korrigálható.

Átmeneti halláscsökkenés óvodáskorban gyakori, leggyakrabban fülkürthurut okozza, ez azonban nem ad okot aggodalomra.

Akut középfülgyulladás

Akut gyulladás esetén a kórokozók felülfertőzhetik a középfülben felgyülemlett savós váladékot vagy virulens baktériumok akár közvetlenül is okozhatnak gennyes középfülgyulladást.

Szerencsére a mai hatékony, jól felszívódó antibiotikumok mellett egyre kevesebbszer van szükség a fül felszúrására, paracentézis, és ritkaság számba mennek olyan súlyos szövődmények, mint például a középfülgyulladás ráterjedése a csecsnyúlványra, mastoiditis, vagy a környező életfontosságú szervekre, agyhártyagyulladás, agytályog, amikor igen komoly műtéti beavatkozásra van szükség.

Krónikus középfülgyulladás

Krónikus gennyes középfülgyulladás során a dobhártyán lyuk keletkezik. Vissza-visszatérő fülfolyás jellemzi ezt az állapotot, annak ellenére is, ha a beteg nagyon vigyáz, hogy semmilyen folyadék vagy víz ne kerüljön a fülébe.

Sajnos az ismétlődő gyulladások miatt romlik a hallócsontok vérellátása, és hosszabb távon kisebb-nagyobb mértékben sérülnek.

Emellett a gyulladás során felszabaduló anyagok átszivárognak a belső fülbe is, és károsítják azt.

Ezért fontos ebben az esetben is a mielőbbi műtéti ellátás, a dobhártya pótlása, hogy az úgynevezett vezetéses halláscsökkenés mellett ne alakuljon ki idegi halláscsökkenés is.

Mit tesz az orvos halláscsökkenés gyanúja esetén?

A szokásos beszélgetésen és fül-orr-gégészeti vizsgálaton kívül objektív hallásvizsgálatot is elrendel.

Az információk birtokában tudja megítélni, hogy milyen beavatkozásra lesz szükség.

Első lépésben szabaddá kell tenni a levegőáramlást. Ha sikerül orrcseppel lelohasztani a fülkürtöt elzáró akadályt, akkor gyors javulást tapasztalunk.

Lehet, hogy szükség van a dobhártya felszúrására is ahhoz, hogy a váladék távozzon.

Ha többször visszatér a középfülgyulladás, a legbiztosabb gyógymód az orrgarat mandula eltávolítása.

Krónikus gennyes középfülgyulladás esetén komolyabb fülműtétre kerülhet sor, mely során a dobhártyát, és szükség szerint a sérült hallócsonto(ka)t pótolják.

Ebben az esetben nem is számíthatunk gyors hallásjavulásra.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

Számos mód áll rendelkezésre a halláscsökkenés kezelésére. A gyermek halláscsökkenésének súlyosságától és okától függően a hallókészülékek, a cochleáris implantátumok és a logopédia vagy a segédhallgató eszközök kombinációja lehet a javasolt kezelés.

Hallókészülék

A hallókészülék egyfajta eszköz, amely segíthet a halláskárosodott gyermekeknek újra tisztán hallani.

Számos gyermekgyógyászati hallókészülék létezik, beleértve a mély halláscsökkenésben szenvedő gyermekek számára készült nagy teljesítményű készülékeket is, amelyek kiváló minőségű hallássegítést nyújtanak.

Sok gyermekeknek szánt megoldás speciális borítást és egyéb tartozékokat tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy a kisgyermekek ne távolítsák el vagy tegyék félre a hallókészüléket.

Cochleáris implantátum

A cochleáris implantátumok olyan sebészi úton beültetett eszközök, amelyek elektromos ingerléssel közvetlenül stimulálják a belső fülben lévő hallóideget.

A cochleáris implantátumoknak van egy külső eszközük is, és sok cég gyárt gyerekbarát készülékeket, amelyeket puha fejpánttal lehet rögzíteni.

Csontra rögzíthető hallórendszer

A csontra rögzíthető hallórendszerek általában azok számára jelentik a legnagyobb előnyt, akiknek súlyos külső vagy középfül-rendellenességük van, például mikrotia és atrézia, valamint egyoldali süketségben szenvednek.

Logopédia és korai fejlesztés

Azoknak a gyermekeknek, akiknek a halláscsökkenése hatással volt a beszédükre, a hallókészülék vagy a cochleáris implantátum beszerzése után logopédiai terápiára lehet szükségük, hogy segítsenek felzárkózni a beszédfejlődésben mutatkozó lemaradásukhoz.

Emellett a beszédfejlesztésre fordított figyelem - például érthető beszéd, a gyermek felé fordulva, megfelelő hangerővel - segíti a hallottak feldolgozását és a beszédkészség fejlődését.

De sem a korszerű hallókészülék, sem a legjobb korai fejlesztő nem pótolja a szülőt, aki legtöbb időt tölt gyermekével, s aki legtöbbet tud tenni gyermeke beszédfejlődése érdekében.

Hogyan kommunikáljon a szülő hallásprobléma esetén?

Beszéljünk a gyermek felé fordulva, megfelelő hangerővel és érthetően. A gyermek arcának figyelése segítheti a beszéd és a szájmozgás összehangolását, de nem helyettesíti a pontos audiológiai kivizsgálást és a szükséges kezelést.

A gyermek mindennapi reakcióit érdemes megfigyelni csendes és zajos környezetben is. A háttérzajban jelentkező nehézségek különösen fontosak lehetnek, mert a részleges vagy frekvenciaspecifikus halláscsökkenés csendben kevésbé feltűnő.

A halláscsökkenés a mindennapi életben nem is annyira feltűnő, hiszen a kisgyerek sokszor mozdulatunkból, mimikánkból is érti, amit szeretnénk: „gyere ide!”, „hozd ide!”, „megyünk sétálni!”

Ezekhez az eseményekhez különböző nem verbális jelek is tartoznak, a gyerekek ezekből kiválóan olvasnak.

Ha gyanús a gyerek, szólaljunk meg a háta mögött, vagy kerüljük a gesztusokat, és figyeljük meg, hogy így is jól érti-e, amit mondunk. Ha nem, keressünk orvost!

Hogyan előzhető meg a későbbi halláskárosodás?

Segítheti gyermeke egészséges hallását egy életen át, ha megvédi hallását a hangos hangoktól, beleértve a fejhallgatókat is.

A zaj okozta halláscsökkenés egyre gyakoribb a gyerekek és tizenévesek körében. Különösen a fejhallgató használata áll összefüggésben a korai halláscsökkenéssel.

A gyakori vagy krónikus középfülgyulladás esetén, illetve bármikor, amikor a gyereken azt vesszük észre, hogy nem reagál szokásosan a megszokott hangra, hangerőre, keressünk fel gyermek fül-orr-gégészt.

A gyermekkori fertőzéseket, fülfájást, fülfolyást és tartós náthás panaszokat nem érdemes elhanyagolni, mert a középfülben felgyülemlő folyadék átmeneti halláscsökkenést okozhat.

Iskolai segítség halláscsökkenéssel élő gyermeknek

A kezeletlen halláscsökkenés negatívan befolyásolja az iskolai teljesítményt.

Nem csak a szülőknek kell gondoskodniuk arról, hogy a halláscsökkenéssel élő gyermekek egyenlő esélyekkel tanulhassanak; az iskoláknak is van felelőssége.

A legtöbb hallássérült gyermek beilleszthető a normál osztályokba. Egy oktatási audiológus felbecsülhetetlen segítséget nyújthat a lehetőségek áttekintésében.

A szülők számára a legfontosabb teendő, hogy ellenőrizzék a kórházi hallásszűrés eredményét, sikertelen vagy kimaradt vizsgálat esetén vigyék vissza a babát ismételt mérésre, és minden későbbi gyanús tünetet jelezzenek a gyermekorvosnak vagy a gyermek fül-orr-gégésznek.

tags: #nem #hall #az #ujszulott