Mit tegyél, ha nem örülsz a terhességnek?

Előfordulhat, hogy egy terhesség nem örömmel, hanem döbbenettel, félelemmel, dühvel, szomorúsággal vagy bizonytalansággal tölti el az egyik vagy mindkét szülőt. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy valaki rossz anya vagy rossz apa lenne, és azt sem, hogy később ne alakulhatna ki erős kötődés a gyermekhez.

A legfontosabb, hogy az érzéseket ne kelljen letagadni, ugyanakkor ne maradjon senki egyedül a döntés, a párkapcsolati konfliktus, a szorongás vagy a depresszió terhével. A helyzetet őszinte beszélgetéssel, a valódi okok feltárásával, gyakorlati segítség megszervezésével és szükség esetén pszichológus bevonásával lehet biztonságosabban feldolgozni.

Miért fordulhat elő, hogy valaki nem örül a terhességnek?

Egy hosszú távú kapcsolatban előbb-utóbb felmerül a gyermekvállalás gondolata. Azonban nem törvényszerű, hogy mindenki vágyik egy kisbabára.

Nemcsak a teljesen váratlan terhesség okozhat sokkot, hanem az is, ha a baba ugyan tervezett vagy korábban vágyott, de rosszabbnak érzett élethelyzetben érkezik. A szülő ilyenkor úgy élheti meg, hogy elveszíti korábbi szabadságát, megszokott életformáját, munkáját, testét, anyagi biztonságát vagy párkapcsolati egyensúlyát.

Gyereket vállalni lehet egy döntés, de hogy amúgy egy baba ehhez képest mikor és hogyan érkezik, tőlünk teljesen független dolog. Közben természetes, hogy lehet dühösnek vagy szomorúnak lenni, hiszen minden gyerekvállalás együtt jár egy gyászfolyamattal, csak erről nem szoktunk beszélni.

A váratlan terhesség első érzelmi reakciói

Amikor pozitív lesz a terhességi teszt, nem mindenkinél jelenik meg azonnal a boldogság. Lehet valaki sokkos, sírhat, haragot érezhet, vagy azt gondolhatja, hogy nem áll készen erre a feladatra.

Dóri három fiú anyukája, a harmadik baba akkor érkezett, amikor a bátyjai már éppen óvodások lettek, Dóri épphogy visszament dolgozni, és évek után nem volt terhes és nem szoptatott senkit. Amikor kiderült, hogy újra terhes, az abortusz is megfordult a fejében: „Amikor pozitív lett a terhességi teszt, úgy éreztem, hogy erre most nem állok készen, én ezt nem tudom megcsinálni.”

Az első sokk után gyakran nem azonnal születik meg az elfogadás. A szülő először azt próbálja megérteni, hogyan változik meg az élete, milyen következményekkel jár a terhesség, és képes lesz-e megbirkózni az új helyzettel.

Az is előfordulhat, hogy valaki egyszerre érez szeretetet, félelmet, bűntudatot, dühöt és reményt. Ezek az érzések nem zárják ki egymást.

Nem örülni a terhességnek nem ugyanaz, mint nem szeretni a gyermeket

Fontos különbséget tenni a terhesség, a szülővé válás és a gyermek iránti későbbi kötődés között. Valaki nehezen viselheti a várandósságot, az életmód megváltozását vagy a szülői szerep gondolatát anélkül, hogy később ne szeretné mélyen a gyermekét.

Az öröm nem egy permanens érzés, csak a nőknek például van egy természet adta nagy segítségük: amikor megszületik a gyermek, a szervezetükben oxitocin hormon termelődik, ami a későbbiekben, a szoptatás során is örömhormonokkal látja el. A férfiaknak ebből a szempontból nehezebb örömködni, egyrészről mert ők ebből a remek koktélból nem kapnak, azon kívül sokszor irreális elvárásokat támasztunk velük szemben mi, nők, vagy támasztanak ők saját magukkal szemben.

Nem feltétlenül arról van szó, hogy a férfi nem örül a gyereknek, egyszerűen meg kell várni, hogy megérkezzen az apaszerepbe. Előfordulhat, hogy ilyenkor félrecsúsznak a dolgok, és az apa a saját érzéseit - melyek inkább arról szólnak, hogy még nem érett meg a folyamat benne - azzal azonosítja, hogy igen, ő tényleg nem örül, és még azelőtt eltávolodik, mielőtt odaért volna.

Miért nehéz az apának kötődni a még meg nem született gyermekhez?

Az apának nincs közvetlen testi tapasztalata a várandósságról. Nem ő érzi a magzat mozgását, nem az ő teste változik meg, és a gyermek jelenléte számára sokáig inkább elképzelt jövő, mint közvetlen valóság lehet.

Első körben azt tanácsolta a férfinak, hogy adjon magának időt, ugyanis nagyon nehéz kötődni valakihez, akivel még nem is találkoztunk. Felhívta továbbá a figyelmét arra, hogy általában azok kapcsolódnak nehezen érzelmileg másokhoz, akik gyerekként nem kaptak elég együttérzést és lelki gondoskodást.

„Nehéz megadni másoknak, amit mi nem kaptunk meg, de azért nem lehetetlen” - fogalmazott. A szakértő szerint a férfi legbelül valószínűleg fél az ismeretlen helyzettől, és ez érthető is.

Több időre van szükségük ahhoz, hogy felvegyék a kicsivel a kapcsolatot, hogy a bőrük alá engedjék az illatát, s ahhoz is, hogy el tudják fogadni az átmenetileg babakaki- és anyatejillatú lakás hangulatát.

Amikor az apa kifejezetten ellenzi a gyermek megszületését

Más helyzet az, amikor az apa egyszerűen még nem érzi a kötődést, és más az, amikor határozottan ellenzi a terhességet, illetve abortuszt követel. Ilyenkor különösen fontos, hogy a felek ne sértegessék egymást, hanem próbálják megérteni, mi áll az elutasítás mögött.

„Nyolc éve vagyunk együtt a párommal. Soha nem laktunk együtt, mert élveztük, hogy így mindkettőnknek megvan a saját kis birodalma. Nemrég azonban teherbe esett, és most nem tudom, hogyan döntsek.”

„A kapcsolat elejétől kezdve világosan elmondtam, hogy nem akarok gyereket, a párom azonban mindenképpen meg akarja tartani a babát” - kezdte dilemmájának felvázolását a tanácstalan férfi.

A levélből az is kiderült, hogy a férfi két megoldás között vívódik: vagy külön élve folytatják a kapcsolatot és felváltva foglalkoznak a gyerekkel, vagy szakítanak és apaként csak anyagilag támogatja gyermekét.

„Nem kötődöm ehhez a gyerekhez, és a felnevelése gondolatáért sem különösen rajongok. Nem tudom, hogy mit tegyek, hálás lennék valamilyen útmutatásért” - fogalmazott a tanácstalan férfi.

A félelem felismerése és kimondása

A szakértő szerint a férfi legbelül valószínűleg fél az ismeretlen helyzettől, és ez érthető is. Ám ha egy érzést görcsösen szeretnénk elnyomni magunkban, azzal más érzelmeket is visszafogunk, például a szeretetet és az örömöt.

Ennek eredménye pedig - nem meglepő módon - a depresszió lesz. Ebből pedig csak az jelenthet kiutat, ha elismerjük a félelmünket, és bevalljuk magunknak, hogy pontosan mi az, ami megijeszt minket.

„Ne rejtsd el a félelmet a harag vagy az érzelemmentesség mögé, inkább öntsd szavakba és nézz szembe vele” - tanácsolta Perry.

A háttérben állhat korábbi nehéz gyerekkor, kötődési probléma, párkapcsolati bizonytalanság, anyagi szorongás, a szabadság elvesztésétől való félelem vagy az apaszerephez kapcsolódó alkalmatlanságérzés.

Hogyan beszéljen egymással a pár?

Az első lépés az őszinte, de nem támadó beszélgetés. Nem azt kell eldönteni, hogy kinek van „igaza”, hanem azt, hogy pontosan mitől fél az egyik fél, milyen segítségre van szüksége, és milyen felelősséget tud vállalni a másik.

Szerintem pedig azt kellene megtudni, hogy mi a valódi oka annak, hogy a férfi nem akar még egy gyereket. Nem hiszem el, hogy csak a pénz. A veszekedős játszmába meg szerintem ne menj bele, nem érdemes.

Beszéljétek át a dolgot. Nekem sem volt könnyű, de megmondtam apának, hogy már mindketten akartunk 2. babát, igaz később, de akartunk.

1 hétig nem igazán beszéltünk, de ezen is túl estünk. Ha igazán szeret benneteket, akkor felvállalja.

A beszélgetés során érdemes különválasztani a következő kérdéseket:

• Mitől fél az apa vagy az anya?
• A terhesség ténye okozza a pánikot, vagy a gyermeknevelés hosszú távú felelőssége?
• Az anyagi helyzet valóban akadály, vagy inkább más probléma húzódik mögötte?
• Milyen segítség érhető el a családtól?
• Hogyan lehetne megosztani a gyermek körüli feladatokat?
• Mit tud vállalni a szülő akkor is, ha a párkapcsolat nem marad együtt?

A gyermekvállalás felelőssége és a fogamzásgátlás

A váratlan terhességgel kapcsolatban gyakran felmerül a felelősség kérdése. Felnőtt ember csak tudja miből lesz a gyerek!

Ha nem kell neki, tegyen ellene hatékonyan. De ne az abortusz legyen a fogamzásgátlási módszer!

Minden alkalommal, amikor szexuális kapcsolatot létesítünk valakivel, számolnunk kell annak lehetőségével, hogy megtörténik a fogantatás. Mindkét fél felelőssége, hogy ezzel tisztában legyenek.

100%-os módszer nincs. Hiba esetén utólagos döntés van, még ha rohadt nehéz is.

A fogamzásgátlási módszerek megbízhatóságáról azonban nem érdemes egymást szégyeníteni vagy hibáztatni. A módszer hibája, a figyelmetlenség, a félreértés vagy az együttműködés hiánya különböző helyzeteket teremthet.

Nem maradtam terhes akkor, de szemléltetni akartam hogy a védekezési módszertől függően a férfiak akaratlanul is beleeshetnek egy dologba, amit nem akartak, bízva a feleségben.

Az anyagi nehézségek kezelése

Ha az elutasítás mögött az anyagi helyzet miatti félelem áll, akkor érdemes konkrétan áttekinteni a lehetőségeket, nem pedig általános szorongások alapján vitázni.

Szerintem inkább segíts lelkileg a férjednek olyan gondolatokkal, amivel a felelősségeit csökkentheted. Pl, támogatások, szülők segítsége, mama klub tagja leszel stb.

Ha a férfi az anyagiak miatt fél, lehet arra is megoldást találni, akkor megy a gyerek bölcsibe, nem lesz vele otthon az anya 2-3 évig.

A pénzügyi tervezés mellett a lakhatás, a munkába való visszatérés, a gyermekfelügyelet és a családi segítség kérdését is át kell beszélni.

Nálam a 3. már nem oszt nem szoroz, mert van fiúruha és lányruha is, kiságy, játékok stb. Én azt vettem észre hogy már a 2. is úgymond „olcsóbb” volt, de egyébként a fórumindító anyuka azt mondta hogy inkább a helyhiány a probléma nincs az a nagy nélkülözés.

A már meglévő gyermekek szempontja

Amikor újabb baba érkezik, a szülők nemcsak a saját életük változásától félhetnek, hanem attól is, hogy a már meglévő gyermekek hogyan alkalmazkodnak majd.

Vannak olyan helyzetek, amikor az egyik gyerek iránti szülői felelősség kiolthatja a másik, még meg nem született gyerek irántit. Amikor bármennyire vágynánk egy babára, az élethelyzet, a kapcsolat biztonsága, vagy bármilyen egyéni helyzet nem teszi lehetővé ennek a vágynak a kiteljesedését.

Dóri számára komoly változást jelentett, hogy a terhesség idején éppen visszakapta a testét, valamennyit a szabadidejéből és a szeretett munkáját, miközben az otthonuk is kicsivé vált három gyerekkel.

Anna két, a testvérséget amúgy is nehezen megszokó lánya mellé védekezés mellett érkezett meg a harmadik. Ők az első pillanatokban még az örökbeadást is számításba vették.

„Lelkiismeret-furdalásom nem volt, de nagyon aggódtam a nagyobb gyerekeim miatt: az elsőszülöttet nagyon megviselte, hogy testvére született, a kisebb meg nagyon anyás volt.”

A családi dinamika azonban idővel változhat. „A két nagyobb végül sokkal jobb testvér lett ettől a helyzettől, és nagyon jó fej nagytesók, akik nagyon sok mindenben segítenek.”

Amikor a párkapcsolat nem stabil

A terhesség önmagában is nagy változás, de különösen nehéz lehet, ha a párkapcsolat bizonytalan, a felek nem élnek együtt, sokat veszekednek, vagy az egyik fél már a terhesség előtt távolodni kezdett.

Fanni elég fiatalon, egy szakítás után tudta meg, hogy babát vár. „Felmerült bennem, hogy elvetetem, és a volt párom is ezt szerette volna, de végül nem tudtam megtenni.”

Közben kiderült, hogy minden tekintetben kétfős család leszünk, a biológiai apa semmiben nem szeretne részt venni. De nagyon sokan álltak mellénk, és állnak mellettünk azóta is, úgyhogy a nehéz kezdet ellenére szépen lassan a helyükre kerültek a dolgok.

Fanni kisfia lassan iskolás lesz, és az ő kis kétfős egységük sok közös élményen és persze jó néhány nehézségen is túl van.

A párkapcsolat jövőjét érdemes külön kérdésként kezelni a szülői felelősségtől. A romantikus kapcsolat megszűnhet, de a gyermek érdekében a szülői együttműködés lehetőségeit akkor is tisztázni kell.

Az abortusz kérdése és a közös döntés határai

A terhesség megszakításáról szóló döntés rendkívül összetett, és sokféle érték, élethelyzet, egészségi körülmény, kapcsolatdinamika és személyes meggyőződés befolyásolhatja.

Én nem mondom, hogy nem jogos ahogy gondolod. De teljesen más amikor előre döntünk, és más amikor már a tényekről van szó. Én mondjuk abortusz ellenes vagyok, de csak az ésszerű határokon belül.

Nehéz téma ez, és mindkét felet meg lehet érteni. Viszont ilyen helyzetben számomra már nem az „Akarat” áll az első helyen, hanem a kis élet védelme ha lehetőség van rá.

Mindkét fél véleménye fontos, de a terhesség a várandós nő testében zajlik, ezért az egészségét, testi önrendelkezését és döntési helyzetét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A másik fél érzései és felelőssége ugyanakkor a párkapcsolati és szülői együttműködés szempontjából meghatározóak lehetnek.

Az ilyen beszélgetésekben különösen fontos elkerülni a fenyegetést, a kényszerítést, a megalázást és az érzelmi zsarolást. A „fogja be és nevelje fel” típusú mondatok nem segítenek a nehéz döntésben.

Mi történik, ha a terhesség eleinte nem kívánt?

A váratlanul érkező baba nem feltétlenül marad örökre „nem kívánt” gyermek a szülő érzelmi világában. Az érzések változhatnak a terhesség alatt, a szülés után, illetve a közös mindennapok során.

Fanni történetében a nehéz kezdet ellenére szépen lassan a helyükre kerültek a dolgok. Dóri pedig a terhesség végére jutott el oda, hogy már teljesen örömmel tudja várni a harmadik fiát.

Mindhárom anyuka azért vállalta a beszélgetést, mert megélték, hogy egy ilyen helyzetben mennyit számít a támogató közeg.

Az is előfordulhat, hogy a kötődés nem a terhesség alatt, hanem csak a szülés után jelenik meg. A gyermek megismerése, a közös rutin kialakulása és a mindennapi gondoskodás fokozatosan erősítheti a kapcsolatot.

Ha az anya nem érez kötődést a magzathoz

Egy anya szereti a gyermekét, sőt, társadalmi elvárás is az, hogy ha terhes egy nő, akkor ragyogjon a boldogságtól és már akkor csorduljon túl benne a szeretet a magzata iránt, amikor még csupán zigótaként lakik a méhében.

Ez gyakran valóban meg is történik, de olykor az is előfordul, hogy a kismama nem érez semmit a magzata iránt, még akkor sem, amikor már félidőben van és egyre kerekedik a hasa.

„A 32. hétben járok, és végtelenül szégyellem, hogy nincs bennem az a mindent betöltő szeretet a baba felé, amiről más anyák beszámolnak.”

„Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor igazából semmilyen érzelem nincs bennem a babám iránt, maximum az állandó aggódás, hogy egészségesen fejlődjön a méhemben.”

Az anya elmondása szerint a házasságában boldog, szereti a férjét és tervezték a babát. A körülmények tehát adottak és ideálisak, mégsem tud szeretettel és rajongással fordulni a méhében növekvő gyermek felé.

„Sokat aggódom azon is, hogy milyen anya leszek? Lehet az jó anya, aki nem imádja a babáját már a méhen belül?”

A kötődés különböző időpontokban alakulhat ki

Sok anyánál akkor ébrednek fel az érzelmek, amikor már érzik a baba mozgását, másoknak kell hozzá az is, hogy tudják a baba nemét és eldöntsék, mi lesz a neve.

De van olyan is, akit akkor önt el a szeretet, amikor a kezében tarthatja a babáját és érzi az illatát szülés után.

Az emberi test és lélek azonban nem elvárások szerint működik, úgyhogy nincs abban semmi szégyen, ha nem tankönyv szerint éljük meg a saját terhességünket, és a kötődést, szeretetet is csak szülés után érezzük a baba iránt.

A terhesség őrült időszak, annyi változáson megy át az anya teste és lelke, hogy már ezzel is nehéz lépést tartani, ráadásul még hatalmas nyomás alá is kerül a kismama a társadalmi elvárásokkal.

A terhesség fizikai nehézségei

Nem mindenki éli meg kellemesen a várandósságot. A hányinger, a hányás, a kimerültség, a hátfájás, a vérző íny, az orrvérzés, az emésztési problémák és a test gyors változása komoly megterhelést jelenthet.

„A 20. hétig tartó mindennapos szélsőséges rosszullét, valamint a hátfájás között, amelyek a terhességem hátralévő részében eluralkodtak rajtam, gyakorlatilag a terhességem teljes ideje alatt otthon voltam” - mondja Celia S. egy kétéves gyermek 40 éves édesanyja.

A harmadik trimeszterben előfordulhat, hogy a kismama úgy érzi, mintha egy bowling golyót nyomtak volna a méhnyakára, és minden reggel másnaposan ébred annak ellenére, hogy jeges vízen és gyógyteán él.

Hirtelen elszállhat az az elképzelés, hogy a szülés időpontjáig edzeni fog és hosszú sétákat tesz, ehelyett a kanapén találja magát.

Bár tudjuk, hogy a terhességnek vannak kellemetlen velejárói, de a fizikai változások valahogy mégis meglepőek, amikor a saját testünkkel történnek.

A testkép és az identitás megváltozása

A terhesség nemcsak a test alakját változtatja meg, hanem azt is befolyásolhatja, ahogyan valaki önmagára tekint. A súlygyarapodás, a bőr változásai, a testszőrzet, a szagok, az emésztőrendszeri problémák és a kontroll elvesztésének érzése bizonytalanságot kelthet.

A ragyogó kismama társadalmi ábrázolása ellenére azonban sokak számára a terhesség pattanásokkal, testszőrzettel, szagokkal és emésztőrendszeri problémákkal jár.

„Egyszerűen nem éreztem magam otthon a testemben” - mondja Megan Roup. „Akármilyen régóta is élsz ezen a földön, tudod, hogy milyen a tested, aztán erre a 9 hónapra a tested bizonyos értelemben már nem a tiéd.”

„Határozottan küzdöttem azzal, hogy nem éreztem magam önmagamnak.”

A terhesség előtt azt hittem, hogy sokkal nyugodtabban fogok hozzáállni, mert a húszas éveim elején nagyon keményen dolgoztam azon, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki a testemmel.

Azonban amikor terhes lettem, néhány régi, a testemmel kapcsolatos bizonytalan érzésem újra előjött, ami nagyon frusztráló volt számomra, mivel olyan sokat dolgoztam azon, hogy megbékéljek a testemmel.

A terhességgel kapcsolatos hamis elvárások

Az idealizált képek és történetek miatt sokan azt hiszik, hogy a várandósság kilenc hónapja folyamatos boldogság, meghittség és ragyogás. Amikor a saját élmény ettől eltér, könnyen szégyen vagy bűntudat jelenhet meg.

„Emlékszel arra a címlapra, amin Demi Moore van a Vanity Fairben? Szexi, földanya istennő, aki búzafű levet iszik.”

Miután azonban Naomi olyan régóta szeretett volna terhes lenni, nem érezte úgy, hogy nyíltan meg tudná osztani a teste miatti szégyenérzetét és a terhességgel járó fizikai változásokkal kapcsolatos bizonytalanságát.

Az eredmény egy olyan ember lett, aki arra kényszerül, hogy boldog arcot vágjon, amikor megkérdezik tőle: „Hogy érzed magad?”, és ezzel egy hamis körforgást állandósít.

Nem kell úgy tenni, mintha minden terhesség könnyű, gyönyörű vagy állandóan örömteli lenne. A nehéz érzések kimondása nem hálátlanság.

A bűntudat és a szégyen szerepe

Sok várandós attól fél, hogy ha nem boldog, nem kötődik eléggé, vagy dühös a helyzet miatt, akkor ezzel árt a magzatnak. Ez a gondolat tovább növelheti a szorongást.

„Nagyon sok olyan dolog van a terhesség során, amit nem tudunk kontrollálni, ami kiszámíthatatlan. És közben nagyon sok esetben, akár várva várt babáknál is vannak azok az érzéseink, amik ambivalensek, nehezek, és akár nagyon szorongatók.”

„Mert várandósság közben sem csak a jó érzések jönnek, és a nem jó érzésekkel is meg lehet barátkozni, el lehet őket fogadni vagy dolgozni rajtuk, de az semmiképpen nem jó, ha úgy teszünk, mintha nem lennének rossz érzéseink, el akarjuk hallgattatni őket, vagy bűntudatunk van miatta.”

Nincs egy ok, ami eldönti, hogy egy születendő baba később boldog ember lesz, ezer különböző ok van, és megtörténhet az is, hogy ugyanaz az ok valakinél semmi káros hatást nem okoz, másnál meg akár komoly traumát.

De mindig van korrekciós lehetőség, így nem szabad egyetlen dolog, mint például ebben az esetben a terhesség váratlansága, miatti érzéseknek ekkora jelentőséget tulajdonítani.

A környezet támogatásának jelentősége

A terhesség alatti ambivalens érzéseket sokan nem merik megosztani a családdal vagy a barátokkal, mert félnek az ítélkezéstől. Pedig a támogató közeg jelentősen könnyítheti a helyzet feldolgozását.

Az ilyen helyzetben lévő szülőnek nem kioktatásra és megszégyenítésre van szüksége, hanem arra, hogy valaki meghallgassa, segítsen átgondolni a lehetőségeket, és ne tagadja le a nehéz érzéseit.

Roup számára az egyik dolog, ami a terhessége alatt a legnagyobb segítséget jelentette, az a támogató közösség volt, az az érzés, hogy képes volt beszélni vegyes érzelmeiről, miközben együttérzésre, bajtársiasságra és támogatásra számíthatott.

Mindhárom anyuka azért vállalta a beszélgetést, mert megélték, hogy egy ilyen helyzetben mennyit számít a támogató közeg - nekik ez megvolt, ami nagy szerencse, de ha nincs, akkor egy sorstárs története is erőt adhat.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Önmagában az, hogy valaki nem örül azonnal a terhességnek, nem feltétlenül jelez lelki betegséget. Segítségre azonban szükség lehet, ha a negatív érzések tartósak, nagyon intenzívek, vagy akadályozzák a mindennapi életet.

Kata még hozzáteszi, hogy akár a terhesség alatt, akár a későbbiek folyamán akkor forduljunk szakemberhez, ha azt érezzük, hogy a negatív gondolatok már a mindennapi életünket is befolyásolják, a megszokott életformánkat akadályozzák.

Akkor is érdemes segítséget kérni, amikor ezek miatt nem tudunk kapcsolódni emberekhez, vagy azért, mert azt feltételezzük, hogy nem értik meg, vagy azért, mert nem is merjük megosztani.

Főleg egy hormonálisan is érzékeny időszakban nagyon nehéz elmagányosodva megküzdeni azokkal az érzésekkel, amiket esetleg valakik szerint nem is lenne szabad éreznünk.

A segítségkérés különösen fontos, ha:

• a szorongás vagy a lehangoltság szinte minden nap jelen van;
• a félelmek miatt nehéz aludni, dolgozni vagy kapcsolatot tartani másokkal;
• valaki tartósan reménytelennek, értéktelennek vagy csapdába szorítottnak érzi magát;
• gyakoriak a heves viták, a fenyegetések vagy a teljes érzelmi eltávolodás;
• felmerül az önsértés vagy az öngyilkosság gondolata;
• a szülő nem tudja elképzelni, hogyan maradjon biztonságban ő és a gyermek.

Akut veszély, önsértési szándék vagy bántalmazás esetén azonnali sürgősségi segítséget kell kérni.

A szülés utáni kötődés hiánya

Az újdonsült anyák és apák nagyjából ötöde eleinte nem kötődik érzelmileg újszülött babájához. Egyes szülőknél ez az állapot csak a szülést követő néhány órában áll fenn, míg másoknál hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat.

Ha tehát te is ezzel a problémával küzdesz, jó, ha tudod, hogy nem vagy egyedül.

Ha szülés után sem érkezik meg a szeretet és kötődés, akkor figyelj a szülés utáni depresszió tüneteire.

• étvágytalanság;
• alvászavar;
• feledékenység;
• lehangoltság;
• szorongás;
• koncentrációs zavar;
• döntésképtelenség;
• bűntudat és önvád;
• értéktelenségérzés;
• örömtelenség és érdektelenség;
• ingerlékenység;
• fáradékonyság.

Ha ezek a tünetek megjelennek, kérj segítséget egy pszichológustól!

A várandósság mint veszteségfeldolgozás

Minden terhesség jelentős változást hoz, ezért még a vágyott baba érkezésekor is előfordulhat, hogy a szülő gyászolja korábbi életének bizonyos részeit.

Mert minden ilyen változásnál el kell gyászolnunk az addigi életünket, amiből vannak dolgok, amiket már sosem kapunk vissza.

De sok olyan dolog is van, amelyek idővel, akár picit más formában, de mégis visszailleszthetők az életünkbe. Ezeket azonban a várandósság alatt vagy a kisbabás lét időtlenségében még nem látjuk előre.

Talán az a fontos, hogy még akkor is el kell gyászolnunk a korábbi, gyerektelen, egygyerekes, kétgyerekes életünket, ha egy várt baba érkezik egy elvileg ideális pillanatban.

Váratlan terhesség és a gyermek későbbi élete

Nem fair dolog megbélyegezni a szülőket, vagy a gyerekeket, olyan kifejezésekkel dobálózni, hogy „becsúszott”, „nem várt” gyerek.

Mert szabad kiborulni egy nem ideális pillanatban történt terhesség miatt, ér dühösnek lenni, és nem kell úgy tenni, mintha nem kellene elgyászolni egy másik életet.

Attól még nem lesz rossz anya valaki, hogy ezeket az érzéseket megéli és kimondja. És nem rontja el visszavonhatatlanul a gyereke életét.

Bármilyen eltérés, várt vagy eleinte nem várt terhesség, annak a hatása, a terhesség során érkező érzések hatnak a babára, de nem kizárólagosan csak ezek lesznek a meghatározók.

Az elképzelhetetlen, hogy valakit nem érnek nehéz, negatív, ambivalens hatások. Éppen ezért nem egyetlen érzés vagy egyetlen nehéz időszak alapján kell megítélni egy szülő alkalmasságát, illetve egy gyermek jövőjét.

Vetélés után jelentkező vegyes érzések

A várandósság elvesztése után a következő terhesség öröme gyakran szorongással keveredik. Teljesen természetes, hogy az örömödbe üröm vegyül a szivárványbabáddal kapcsolatban.

Valószínűleg vagy az aggódás miatt nem tudsz most önfeledten örülni a várandósságnak, vagy pedig éppen azért érzel lelkiismeret-furdalást, mert örülsz a terhességnek és szinte vádolod magad, hogy elfelejted az „előző babát”.

Hidd el, teljesen normális, hogy így kavarognak az érzelmeid.

A vetélés veszteség, így a vetélést gyászfolyamat követi. Amikor először szembesülünk avval, hogy a baba elköszönt, általában az első érzés a döbbenet.

A gyászfolyamat következő lépcsője általában a düh: „Miért velem kellett ennek megtörténnie? Miért a mi családunkban?”

Az okok keresése után a gyászfolyamat gyakori következő lépcsője a szomorúság és a depresszió időszaka. A legfontosabb azonban nem megállni ezen a lépcsőn a gyász folyamatában!

El kell jutnunk - szükség esetén segítséggel - a következő lépcsőre, ami az elfogadás.

Hogyan segíthet a szakember?

A pszichológus vagy pszichoterapeuta segíthet megnevezni a félelmeket, feldolgozni a veszteségérzést, rendezni a párkapcsolati konfliktusokat és reálisabban átgondolni a szülői szereppel járó felelősséget.

Nem kell megvárni, amíg a helyzet teljesen elviselhetetlenné válik. A segítségkérés nem annak bizonyítéka, hogy valaki alkalmatlan a szülőségre, hanem annak a jele, hogy komolyan veszi önmagát, a párját és a gyermeket.

Közben elkezdtem szakemberhez járni, mert szerettem volna kezdeni valamit a rossz érzéseimmel, nem úgy tenni, mintha nem lennének.

Voltam pszichológusnál és ThetaHealingen, és ezek segítettek.

Ha hosszan fennáll, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy szakembert.

Mit tehet a partner?

A partner legfontosabb feladata, hogy ne szégyenítse meg a másikat az érzései miatt. A „örülnöd kellene”, „mások bármit megadnának ezért” vagy „ha ezt érzed, rossz szülő vagy” típusú mondatok inkább elmélyítik az elszigetelődést.

Érdemes meghallgatni a másikat anélkül, hogy azonnal megoldást vagy ítéletet adnánk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a félelmekről, a terhekről, az anyagiakról, a munkáról, a lakhatásról és a párkapcsolatról is lehet beszélni.

Az apává válás is egy folyamat, és nem 24 órában 100 százalékon örül az ember a gyerekének.

Egyrészről hagyni kell, amíg az apa el tud kezdeni örülni a gyerekének, másrészről egy mélyebb vizsgálódás része, hogy mi áll a háttérben.

Lehet ez szülői házból magával hurcolt örökség, lehet párkapcsolati probléma, mindenesetre, ha hosszan fennáll, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy szakembert.

Mit tehet az, aki nem örül a terhességnek?

1. Ne tagadd le az érzéseidet, de próbáld pontosan megnevezni őket.
2. Válaszd külön a terhességgel kapcsolatos félelmet a gyermek iránti későbbi kötődéstől.
3. Beszélj őszintén a partnereddel, lehetőleg sértegetés és fenyegetés nélkül.
4. Derítsd ki, hogy az anyagiak, a párkapcsolat, a szabadság elvesztése, a korábbi családi tapasztalatok vagy más ok áll-e a háttérben.
5. Gondoljátok át a gyakorlati segítséget, a lakhatást, a munkát és a gyermekfelügyeletet.
6. Ne maradj egyedül a szorongással, hanem keress támogató családtagot, barátot vagy sorstársi közösséget.
7. Ha a félelmek tartósak vagy bénítóak, kérj segítséget pszichológustól vagy pszichoterapeutától.
8. Ha a gyermek megszületése után sem alakul ki kötődés, figyeld a szülés utáni depresszió tüneteit.

Mindent szabad érezni, tényleg mindent, csak némelyik érzéssel kezdeni kell valamit, legalább őszintén kimondani őket.

A lényeg nem az, hogy bárkinek is szeretnie vagy nem szeretnie kellene a terhességet - hanem az, hogy mindannyiunknak joga van a saját tapasztalataihoz, és nem szabad úgy éreznünk, hogy van egy helyes vagy helytelen módja annak, ahogyan a terhességről beszélni kell.

Tehát, a lényeg, hogy kezdjük el a nyílt és őszinte beszélgetéseket mind a gyermekvállalás gyönyörű részeiről, mind a nem annyira szép aspektusairól, és hozzunk több árnyalatot a társadalmi párbeszédbe.

tags: #nem #orul #a #terhessegnek