Óvodai beszoktatás GYES mellett: hogyan legyen nyugodtabb az elválás és a mindennapi rutin?

Az óvodai beszoktatás GYES mellett is nagy változás a gyermeknek és a szülőnek: a gyermek új környezetbe, új felnőttek és gyerekek közé kerül, miközben a szülőnek a mindennapi gondozás mellett a munkába való visszatérés, a családi napirend és az óvodai logisztika kérdéseit is át kell gondolnia. A legfontosabb, hogy nincs egyetlen „normális” beszoktatási tempó: van, aki néhány nap alatt feloldódik, másnak hetekre vagy hónapokra van szüksége.

A beszoktatás célja nem az, hogy a gyermek az első héten soha ne sírjon, hanem hogy fokozatosan megtapasztalja: az óvoda biztonságos hely, az óvónő segít neki, a szülő pedig akkor is elérhető és szerető marad, amikor éppen nincs mellette, és mindig visszajön érte. GYES mellett különösen fontos előre összehangolni a beszoktatás ütemét, az óvoda nyitvatartását, a családi segítséget és az esetleges munkakezdést.

Miért jelentős változás az óvodakezdés?

Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Lehet, hogy ezt nem is fogalmazzuk meg magunknak tudatosan, de ekkor kapunk először visszajelzést arról, hogy a gyermekünk “beválik-e”, “megfelel-e”, “beszokik-e”…

Az óvodakezdés minden család életében mérföldkő. Ez az első olyan alkalom, amikor a gyermek hosszabb időre elszakad a szüleitől, és új közösségbe kerül. Az elválás egyáltalán nem könnyű sem a gyereknek, sem az anyának.

Más a környezet, más a napirend, új szabályokat kell elfogadni: a szeretetteljes szülői otthonból a követelményeket támasztó, nagy létszámú közösségbe kell beilleszkednie. Itt már nem hozzá alkalmazkodnak, hanem neki kell másokhoz alkalmazkodnia.

Az új hely, az ismeretlen gyerekek, az óvónők és a hosszú külön töltött idő egyszerre sok lehet. A kicsinek ehhez alkalmazkodnia kell, ami időbe telik.

Mit jelent a beszoktatás?

A beszoktatás segít, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, kialakuljon a kötődés az óvónőkhöz, és megtanulja, hogy anya vagy apa mindig visszajön érte. A gyermeknek nemcsak az óvodát kell megszoknia, hanem azt is meg kell tanulnia, hogy a szülő akkor is elérhető és szerető marad, amikor éppen nincs ott mellette.

Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. Az óvodai beszoktatás tehát “összeszokás” minden gyerek és az óvónők számára is.

A beszokás nem csak azt jelenti, hogy reggel könnyen leválik a szülőről, nem sír, napközben játszik, eszik, alszik, hanem a gyereknek az oviban nagyon sok személlyel /gyerek, óvónő, dajka/, tárggyal, az épülettel, szokásokkal kell megismerkednie, valamint sok új szabályhoz kell megtanulnia alkalmazkodni.

Mennyi ideig tart az óvodai beszoktatás?

Minden gyermek más. Van, aki néhány nap alatt megszokja az új környezetet, másnak hetekre, sőt hónapokra is szüksége lehet. Nincs meghatározott idő, hogy a gyereknek meddig kell ráhangolódnia az óvodára.

Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást.

Az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával, a felnőttekkel, a társakkal való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a gyermekek többször megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal újra kell kezdeni az óvodai beszoktatást.

Az egyik gyerek reggel vidáman besétál, a másik hetekig sír az ajtóban. Ettől még egyikük sem „ügyesebb” vagy „érettebb” a másiknál. Ha egy gyereknek több időre van szüksége, az nem azt jelenti, hogy rosszul csinálunk valamit.

Fokozatos beszoktatás a gyermek igényei szerint

Ha az óvoda lehetőséget ad rá, érdemes fokozatosan növelni az ott töltött időt. Az első alkalmak lehetnek rövidebbek, így a gyereknek van lehetősége felfedezni a környezetet, megismerni az óvó néniket vagy bácsikat, és megtapasztalni, hogy a szülő elmegy ugyan, de mindig visszatér.

A beszoktatás ütemét érdemes a gyerek életkorához, személyiségéhez és az óvoda lehetőségeihez igazítani. Tartsuk szem előtt, ez nem verseny, és nem az a cél, hogy a lehető leggyorsabban túl legyünk rajta.

Az intézményeknek különböző beszoktatási rendje lehet, érdemes még az óvodaválasztásnál tájékozódni erről. Nincs egyetlen „normális” beszoktatási tempó, és nincsenek általános szabályok, melyek mindenkinél egyformán használhatók lennének.

Óvodánkban a beszoktatás fokozatos és folyamatos, rugalmas, idejét és módját a gyermek és a család ismeretében állapítjuk meg. A fokozatosság elve érvényesül a gyerekhez igazodva.

A beszoktatás lehetséges lépései

Vannak gyerekek, akik már jártak közösségbe és könnyedén veszik az új környezetbe való beszokást, számukra biztosítjuk az első naptól való benntartózkodást, ám a sok új inger számukra is megterhelő lehet, ezért egyeztessünk a pedagógusokkal a részletekről.

Vannak, akiknek szükségük van arra, hogy az első napokban a szülővel töltsenek el rövidebb időt, míg ismerkednek a felnőttekkel, gyerekekkel, úgy, hogy a biztonságot nyújtó szülőhöz bármikor odamehetnek.

Következő napokban a szülő egyre rövidebb időt tölt az óvodában, majd egy-két órára ott is hagyja a gyermeket. Ennek célja, hogy a gyermek egyedül fedezhesse fel a csoportot, amelyben ezután óvodás napjait tölti.

A következő lépés pedig, hogy reggel, egy rövid búcsúzás után a szülő elmegy és a megbeszélt időpontban jön a gyermekért. Vannak olyan gyerekek is, akik rögtön az első napon „egyedül” jönnek be a csoportba és fedezik fel az óvoda titkait.

Van, aki már az első napokban is vágyik a testi kontaktusra, és megnyugszik egy érintéstől, simogatástól, van, akihez hozzá se lehet érni. Van, akinek elterelhető a figyelme, és az első perctől fogva nyitott az új élményekre, és van, aki napokig, hetekig elutasít minden közeledést.

GYES mellett különösen fontos az időzítés

GYES mellett a beszoktatás sok családban rugalmasabban szervezhető, de ettől még érdemes előre kialakítani a fokozatos átmenetet. Ha lehetséges úgy alakítsuk a munkába való visszatérés idejét, hogy az ne szeptember 1-re essen.

Minél inkább a gyermekre tudunk hangolódni a beszoktatás ideje alatt, annál könnyebben sikerül neki büszke óvodássá válnia. Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa!

A legtöbb anyuka a beszoktatástól tart, ami érthető, hiszen érzelmileg ez egy megterhelő időszak, és valóban ez a két-három hét jelentősen kihat arra, hogy utána milyen lelkiállapotban térsz vissza a munkahelyedre. Ám ez egy rövid időszak, és ami utána jön, az ugyanolyan fontos a te lelkiállapotod, a gyermeked lelkiállapota és a kapcsolatotok szempontjából.

Tehát nemcsak az első két-három hétre kell készülnöd, hanem az utána következő hetekre és hónapokra is. A mindennapi, hétköznapi működés, az, hogy hogyan fog majd kinézni egy átlagos dolgozós hétköznap, ugyanúgy befolyásolja azt, hogy egy gyermek mennyire tud könnyen beilleszkedni az óvodába, és mennyire érzi ott jól magát.

Óvodaválasztás GYES mellett: a gyermek és a szülő szempontjai

Az óvoda- vagy bölcsődeválasztás nem csak arról szól, hogy hova fog a gyermeked járni az elkövetkező években, hanem a te elkövetkező két-három-négy évedet is jelentősen befolyásolja.

Az óvodaválasztással egy időben, vagy már előtte el kell gondolkodnod azon, hogy vissza szeretnél-e menni a régi munkahelyedre. Vissza akarnak-e egyáltalán venni téged? Hiszen az is előfordulhat, hogy hiába szeretnél visszamenni, nem tud a cég téged foglalkoztatni, hanem el akarnak küldeni.

Így a választott óvoda lehet, hogy logisztikailag rossz helyen fekszik az új munkahelyedhez képest, amit majd keresned kell. Azt is érdemes átgondolnod, hogy teljes vagy részmunkaidőben szeretnél, vagy tudsz visszatérni, hiszen nem mindegy, hogy mondjuk napi négy-hat óra munka után kell odaérned az óvodába, kényelmesen, úgy, hogy még akár egy vásárlás is belefér, míg ha teljes munkaidőben térsz vissza dolgozni, akkor bizony nagyon ki lesznek számolva a perceid, hogy odaérj az óvodába zárásra.

Tedd fel magadnak nyugodtan azt a kérdést, hogy itt van-e egyáltalán az ideje a visszatérésnek, tehát az élethelyzeted, a családi helyzetetek, a jövőbeli terveitek, akár a jövőbeli gyermekvállalással kapcsolatos terveitek összeegyeztethetőek-e jelenleg a karriereddel, a munkavégzéssel, vagy inkább jobb, ha még nem állsz vissza a munka frontjára.

Gyakorlati szempontok az óvoda kiválasztásakor

Mindenképpen tájékozódj már az óvodakeresés, az óvodaválasztás pillanata előtt arról, hogy mikor nyit és zár az óvoda, mennyire rugalmasak az időkeretek tartásánál, például reggelizés időben fogadják-e a gyermeket, vagy ekkor nem lehet gyermeket beadni.

Számold ki, hogy mennyi idő odaérni a lakhelyetekről, kalkulálva a reggeli dugókkal, autóval, vagy tömegközlekedési eszközzel utazva. Sokan nem a lakhelyhez közeli óvodákat preferálják, hanem a munkahelyhez közelit, hiszen így délután, munkaidő után gyorsabban odaérnek.

Ha ketten oldjátok majd meg a napi logisztikát a pároddal, mindkettőtök munkahelyéhez, s munkaidejéhez passzolnia kell a kiválasztott intézménynek. Amikor megbetegszik a gyermeked, azt is érdemes előre tudni, ki marad majd otthon vele.

Nem tökéletes döntést kell hoznod, hanem egy jól működőt. Nincs olyan óvoda vagy bölcsőde, ami minden szempontból tökéletes lenne, és valószínűleg nem tudsz olyan döntést hozni, ami problémamentesen fog működni.

A különbség sokkal inkább ott van, hogy mennyire tudatosan hozod meg ezt a döntést, mennyire készülsz fel azokra a helyzetekre, amelyek nagy valószínűséggel be fognak következni a mindennapokban.

Óvónő vagy óvoda: mi alapján érdemes választani?

Megkönnyíti a majdani beszoktatást, ha nem elsősorban óvodát, hanem óvónőt választanak, amire remek lehetőséget kínálnak pl. az óvodákban a játszóházak, egyéb ismerkedési lehetőségek, ahol még a beiratkozás előtt a leendő óvodások és szüleik találkozhatnak a leendő óvónőkkel, megismerhetik az óvoda, az egyes csoportok arculatát /természetjáró, egészségvédő stb./.

Persze nagyon fontos az óvónők szakmai felkészültsége is, de sokkal fontosabbnak tartom a könnyebb beszokás és az egész későbbi óvodai élet szempontjából, hogy a gyermek és az óvónő személyisége mennyire „passzol” egymáshoz.

Minden szülő - még ha elfogult is - többé-kevésbé ismeri gyermeke személyiségét, tulajdonságait, hogy milyen típusú felnőtteket fogadott el eddig könnyebben, és ez alapján szerencsés olyan személyiségű óvónőt választani, akinél bízhatunk abban, hogy jó kapcsolat alakul ki közte és a gyerek között.

Ha a gyermek eleven, akaratos, szabályokat kevésbé betartó, akkor egy határozottabb, erőteljesebb személyiségű óvónő fogja tudni nagy valószínűséggel jobban kezelni, viszont ha túlérzékeny, félénk a gyerek, akkor egy melegebb, lágyabb óvónéni lehet számára a megfelelőbb.

A szülői szorongás hatása a gyermekre

Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához. Hogyan gondolunk mi az óvodára? Vannak saját emlékeink?

Milyen érzések töltenek el, amikor első nap visszük óvodába a gyereket? Vagy amikor először hagyjuk ott egy-két órára az óvodában? Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb.

A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre. Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi.

Ezért a szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt. Persze teljesen természetes, ha te is izgulsz az első napokban, de az sokat segíthet, ha az óvónővel kapcsolatban nyugodt, bizalommal teli üzenetet közvetítesz.

Felkészülés az óvodára

A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!

Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjetek be az épületbe egy-két csoportba bekukucskálni, a szekrényeket, kis mosdókat és az egyéb érdekességeket szemügyre venni.

Olvassatok óvodáról szóló könyveket. Beszéljétek át előre, mi fog történni. Már az óvodakezdés előtt mesélhettek arról, hogyan telik majd egy nap: mikor érkeztek, mit csinálhat, mikor lesz ebéd, mikor pihen, és mikor jössz érte.

Kezdjetek el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet (ha eddig még nem tettétek). Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport) az óvodakezdés időszakában.

Hogyan beszéljünk a gyermekkel az óvodáról?

Az ismeretlen helyzetek sokkal kevésbé ijesztőek, ha a gyerek nagyjából tudja, mire számíthat. Nem kell minden részletet előre elmagyarázni, és érdemes kerülni az olyan ígéreteket is, amelyeket nem tudsz biztosan betartani.

Ahelyett, hogy azt mondod: „Ne félj, nem lesz semmi baj!” inkább próbálkozz valami ilyesmivel: „Tudom, hogy most kicsit izgulsz. Az óvó néni veled lesz, és közben játszhatsz a többiekkel. Én pedig ebéd után/pihenés után/uzsonna után jövök érted.”

A gyerek számára a konkrét kapaszkodó sokkal többet jelenthet, mint az általános megnyugtatás. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek.

Nem tudnak különbséget tenni 3 óra vagy 3 nap között. Minden jelen idejű számukra, a jövőképük pedig még nem alakult ki. Ezért is lehet olyan nehéz a biztonságot jelentő mindenségtől (szülők) elszakadni akár csak rövid időre is.

A reggeli elválás szabályai

Ne tűnj el észrevétlenül

Talán csábító lehet gyorsan kisurranni, amikor a gyerek éppen mással foglalkozik, hogy elkerüljétek a sírást. Hosszú távon azonban ez inkább bizonytalanságot kelthet.

Ha a gyerek egyszer csak észreveszi, hogy a szülő eltűnt, legközelebb még görcsösebben figyelheti, mikor készül elmenni. Elbúcsúzás nélkül soha ne hagyjuk ott és ne csapjuk be, hogy, rögtön jövök érted!

Mondd határottan, hogy elköszönsz, és valóban köszönj el. Fontos, hogy lásson elmenni és előbb-utóbb megtanulja, hogy ez azt is jelenti, visszajössz érte.

Legyen rövid és kiszámítható a búcsú

A síró gyereket természetesen nagyon nehéz otthagyni. Ilyenkor könnyű újra és újra megölelni, még egy utolsó puszit adni, visszafordulni az ajtóból, majd ismét megígérni, hogy hamarosan jössz.

Pedig sok esetben éppen a hosszú búcsúzás nehezíti meg az elválást. Egy rövid, szeretetteljes, kiszámítható elköszönés sokszor többet segít, mint egy hosszúra nyúló jelenet.

Találjatok ki egy saját kis búcsúrutint: ölelés, puszi, egy rövid mondat, majd indulás. Például: „Szeretlek, délután jövök érted.” A lényeg, hogy minden reggel nagyjából ugyanígy történjen.

A reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozzunk az oviból. Nem jó többször visszamenni, vigasztalgatni, mert ezzel csak elodázzuk az elválást.

A sírás elfogadása

A sírás nem feltétlenül azt jelenti, hogy az óvodával baj van. A gyerek lehet egyszerűen szomorú azért, mert hiányzol neki. Ezt nem kell azonnal megszüntetni vagy megmagyarázni.

Mondhatod például: „Tudom, most nagyon nehéz elválni, nekem is az.” vagy: „Hiányozni fogok neked, és te is hiányozni fogsz nekem.” Ezzel nem erősíted a félelmét, hanem megmutatod neki, hogy érted, amit érez.

A cél nem az, hogy a gyerek soha ne sírjon az óvodában. Inkább az, hogy idővel megtapasztalja: a nehéz érzéseket is elbírja, az óvónő segít neki, te pedig mindig visszajössz.

Nagyfokú türelemmel éljük át gyermekünkkel együtt ezt a kezdeti, nehéz időszakot! Néhány napos kudarc, reggeli sírás, a gyerek könyörgése /hogy ne menjenek oviba/ esetén ne tegyék, hogy napokig megint otthon maradnak, aztán újra kezdik a beszoktatást, mert ez inkább a szülő bizonytalanságát jelzi.

Együttműködés az óvónővel

Az óvónők nagyon sokat segíthetnek, hogy az óvodai beszoktatás gördülékenyen menjen. Beszélgess velük, kérdezz bátran! Óriási tapasztalatuk és számtalan jó ötletük van, hogy éppen a ti esetetekben mi lenne hasznos.

A pedagógussal érdemes előre egyeztetni arról is, mi segít a gyereknek megnyugodni, és hogyan zajlik majd az elválás. Ha a szülő és az óvónő ugyanazt a kiszámíthatóságot képviseli, az a gyereknek is kapaszkodót adhat.

A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik.

A jó óvónő már első pillanatra felméri, milyen személyiségtípusba tartozik egy gyerek, és az óvodai beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik - hanem csak azt, hogy nem támaszt “elvárást” a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát.

Mit érdemes elmondani az óvónőnek?

A szülő segítheti ezt az összeszokást, ha minél több mindent elmond az óvónőnek a gyermekéről, tulajdonságairól, szokásairól, aki így könnyebben rá tud hangolódni a gyermekre, megfelelőbben képes majd reagálni az egyes viselkedéseire.

Ahhoz, hogy az óvónő jobban megismerhesse a gyereket, a szülőkkel anamnézist töltetünk ki, melyben részletes tájékoztatást ad gyermekéről pl.: eddigi betegségei, milyen szokásai vannak a gyermeknek, szokott-e lázgörcse lenni, szenved-e allergiában, vagy mire érdemes különösen odafigyelni …

Fontos, hogy fogalmazzuk meg igényeinket, szükségleteinket, merjünk segítséget kérni! Senki nem tudja kitalálni a gondolatainkat, de ha elkezdünk beszélgetni, akkor már együtt lehet a megoldásokat keresni.

A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat. Nemcsak az óvodai beszoktatással kapcsolatban, de gyermekünk személyiségéről is fontos visszajelzést kaphatunk.

Biztonságot adó tárgyak

Ha az óvoda szabályai engedik, egy apró, otthonról hozott tárgy is biztonságot adhat. Lehet ez egy kis kendő, zsebbe férő figura, plüss vagy más apróság, amelyhez a gyerek kötődik.

Az a lényeg, hogy ismerős érzést kapcsoljon az otthonhoz. Persze nem minden óvodában lehet játékot vagy más tárgyat bevinni, ezért ezt előtte mindenképpen egyeztessétek a pedagógussal.

Akinek a gyermeke cumizik, ne most az óvoda ürügyén akarja leszoktatni róla, mert ezzel csak megnehezíti a helyzetet, hiszen csak most van igazán szükség a megnyugtató, otthonra emlékeztető dolgokra.

Inkább vigyünk az otthonból egy darabot: kedvenc játék, takaró, pelenka, rongyi stb. Ezek átsegítik a gyerekeket a kezdeti nehézségeken. Kérjük azonban, hogy ez csak egy kiválasztott játék legyen és az „alvóka”!

Otthoni napirend és délutáni feltöltődés

Az óvoda önmagában is rengeteg új élményt jelent, ezért az első időszakban sokat segíthet, ha otthon minél több dolog változatlan marad. A megszokott esti rutin, a megfelelő mennyiségű alvás, a nyugodt reggelek és a közös idő mind kapaszkodót jelenthetnek.

Nem kell minden délutánra külön programot szervezni. Sok gyereknek éppen arra van szüksége, hogy az óvoda után hazamenjen, egyen, pihenjen, játsszon, és újra a megszokott családi közegben legyen.

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza.

Mert napközben fegyelmezte magát, jó gyerek volt, alkalmazkodott az óvoda szabályaihoz, viszont közben felhalmozódott benne a sok feszültség és a többlet-inger okozta frusztráció.

A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit. Menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, biciklizzetek, kismotorozzatok, focizzatok egy nagyot!

Lehetőség szerint az első néhány hónapban ne járjon ovi után különfoglalkozásra a kisgyerek, mert így is elég fáradt estére, ezeket jobb akkor elkezdeni, amikor már hozzászokott az ovihoz.

Esti elalvás és éjszakai ébredések

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled, több figyelmet, több együttlétet.

Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Ha erre nincs módja napközben, akkor este próbálja megszerezni.

Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Lehet lefekvés előtt egy fél óra, amikor csak vele vagy, azt játsszátok, amit ő szeretne.

A lefekvés előtti rutin (kb.a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét.

Kényelmesen vacsorázzatok meg, utána fürödjön, kislámpa fényénél öltözzetek át, olvass neki mesét, aztán lámpaoltás. Ha még nem alszik, a sötétben elmesélheted neki a saját napját, ez segít rendezni benne is a nap eseményeit és megnyugtatja.

Az ovikezdés utáni időszakban ismét jelentkezhetnek éjszakai felriadások. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. A jelenség ijesztő, de veszélytelen.

Segíthet, ha este a szokásosnál korábban fekszik le, ha az estéi nyugodtabbak, csendesebbek. A szülői ágyba átmászás egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni.

Beszélgetés az óvodai napról

Amikor végre újra találkoztok, természetes, hogy szeretnéd tudni, hogyan telt a nap. A „Jól viselkedtél?”, „Sokat sírtál?”, „Hiányoztam?” kérdések azonban könnyen azt az üzenetet közvetíthetik, hogy az óvoda valami olyan hely, amit a gyereknek teljesítenie kell.

Próbálj inkább nyitottan érdeklődni: „Mi tetszett legjobban?” „Kivel játszottál?” „Történt valami vicces?” És ha a gyerek egyáltalán nem akar mesélni, azt is fogadd el.

Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden („ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.

Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van.

Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele: azt tapasztalja meg, hogy megértik, feltétel nélkül elfogadják és szeretik.

Játékos módszerek a szorongás oldására

Ha már nagyon unjátok a sok beszédet, vegyetek elő papírt és ceruzát. Rajzoljatok közösen - ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének.

Válasszatok egy-egy színt és alkossatok úgy együtt valamit, hogy egyszer az egyikőtök rajzol valamit, majd a másik folytatja. Általában vicces rajzok születnek így, amelyeken jót lehet együtt nevetni.

Süssétek meg együtt a kedvenc sütijét! Igen, több idő lesz, a konyha is úszni fog, de most nem ez a lényeg, mert sokkal fontosabb történik közben a gyermekeddel és köztetek.

Az együtt töltött minőségi idő során gyermeked fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik. A kapcsolatotok pedig tovább bimbódzik.

Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, röptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is, az elalvással garantáltan nem lesz gond utána.

Félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal masszírozd meg az egész testét. Az érintés gyógyít. Közben akár dúdolhatsz is neki.

Ha a gyermek nem alszik az óvodában

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután.

Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban.

Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is, ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel.

Ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek, akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri, például egy pólót vagy kendőt.

Ha a gyermek nem eszik az óvodában

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen.

Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e.

Ha már szereti az óvónénit, kötődik hozzá, segíthet, ha az óvónéni maga mellé ülteti és ott ehet, a bizalmatlanabb gyerekeknél ez az, ami meghozza az étvágyat.

Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés.

Szobatisztasági nehézségek

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Az oviban sok minden leköti a kicsi figyelmét és míg otthon el tudott gyorsan szaladni a bilire, itt kezdetben gyakran csak későn kap észbe és addigra becsurog.

Olyan helyzet is előfordul, hogy nem akar az oviban kakilni, hazáig tartogatja, ez arra utal, hogy nem bízik még meg az óvodában annyira, hogy ezt a fontos csomagot otthagyja nekik.

Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután.

Ez idővel magától is megszűnik majd, ahogy megszokja a kicsi az ovit. Ha a tünetek gyakran előfordulnak, vagy átmeneti megjelenésük után nem szűnnek meg, akkor érdemes szakemberrel megbeszélni a problémát.

Új szokások és feszültséglevezetés

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát.

Ezek a szokások arra utalhatnak, hogy a kisgyermek nem adja ki közvetlenül a benne rejlő feszültséget, hanem elfojtja és ezekkel a szokásokkal igyekszik valamilyen módon megszabadulni tőle.

Ha piszkáljuk emiatt a kisgyereket, rászólunk, azzal csak megerősítjük a szokást és még inkább fog ragaszkodni hozzá. A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit.

• sok mozgás a szabad levegőn,
• küzdősportok,
• tánc, gyerektorna, ahol mozoghat, de kontrollált formában,
• gyurmázás, ujjfestés,
• rendszeres úszás,
• az érzelmi intelligencia fejlesztése,
• szerepjáték, amelyben eljátszhatjátok az óvodai helyzeteket.

És legfőképpen: legyünk türelmesek! Az első hetekben a gyermeknek alkalmazkodni kell a fokozott terheléshez, a mindennapos bejárás ritmusához, ez nem megy egyik napról a másikra, de idővel egyre könnyebb lesz majd.

Az óvodai napirend biztonságot ad

A felnőtt szerető jelenlétén kívül, ami még nagyon fontos a gyermek biztonságérzetében, az a napirend. A kiscsoportosok néhány hét alatt megszokják, hogy bizonyos rend szerint telnek napjaink.

A napi ritmus, a szokások megnyugtatják a gyermeket, biztonságérzettel töltik el, hogy mindig tudják mikor, mi fog következni. A napirendi szokások, az azonos tevékenységek ismétlődése segíti időérzéküket is.

Az óvoda önmagában is rengeteg új élményt jelent, ezért az első időszakban sokat segíthet, ha otthon minél több dolog változatlan marad. A megszokott esti rutin, a megfelelő mennyiségű alvás, a nyugodt reggelek és a közös idő mind kapaszkodót jelenthetnek.

Önállóságra nevelés az óvodakezdés előtt

Néhány praktikus dolog, amit érdemes megtanítani az óvodába készülő kicsiknek:

• WC, mosdó használat, kézmosás, kéztörlés gyakorlása.
• Orrfújás: Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyermek, hanem amikor elsírja magát valamiért.
• Valamennyire önálló étkezés: Fontos, hogy gyakorolják, megtanulják a kanállal történő étkezést.
• A pohárból való ivás is kívánalom a gyerekektől.
• Öltözködés: Minél több ruhadarabot tudnak a gyermekek egyedül le-és felvenni, annál könnyebb dolguk lesz.
• Nemcsak a játékoknak, hanem a ruháknak is megvan a maguk helye.
• A körülöttünk lévő eszközök használata: például hogyan kell kinyitni és elzárni a csapot, lenyomni a kilincset, megfogni a poharat, tányért, hogyan használjuk a szalvétát.
• Sírás helyett próbálják elmondani a problémájukat.

Érdemes az orrfújás technikáján túl azt is gyakorolni, hogy a gyerek fogja a zsebkendőt, és ne a szülő, és ő is dobja ki a szemetesbe.

Étkezés közben az asztalnál kell maradni, az asztal felé fordulva kell enni. A kenyér, zsemle és kifli harapását is érdemes gyakorolni, mert az óvodában nincs minden falatokra széttépkedve.

Többször előfordul, hogy egyforma cipője, kabátja, egyéb ruhaneműje van a gyermekeknek, ezeket nem ismerik fel, ezért fontos, hogy kezdetben minden ruhadarabban benne legyen a jelük.

Sokat segít az együttműködésben, ha a gyermekek meg tudják fogalmazni, mi a gond. Beszéltetni kell őket, mert a verbális kommunikáció nélkül nehéz az együttműködést megtanítani a gyerekeknek.

Óvodai felszerelés

• Orvosi igazolás.
• Ovis zsák, benne váltóruha az évszaknak megfelelően: fehérnemű, zokni, póló, nadrág, pulóver, egy csomag zacskó a szennyes ruháknak.
• Váltócipő: zárt, kényelmes, könnyen felhúzható, vagy szandál.
• Torna felszerelés: tornacipő, póló, rövidnadrág.
• Kis méretű törülköző, fogkefe, fésű.
• Ágynemű: takaró, párna, pizsama.

A felszereléseket minden esetben jellel érdemes ellátni. A váltócipő legyen zárt, kényelmes, könnyen felhúzható, vagy szandál, papucs nem.

Betegségek és testi tünetek

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor, például a szobatiszta gyermek újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás vagy fejfájás jelentkezik.

A beszoktatás időszakában a gyermekek kisebb-nagyobb mértékben instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól, a szülőtől, ami lelkileg megterhelő számukra, ez vezethet testi, immunrendszeri legyengüléshez.

Így könnyebben elkapják a különböző betegségeket, hiszen a közösségben számtalan új bacival találkoznak, amikkel korábban otthon nem. Az első évben a gyermekek gyakrabban megbetegszenek, és csak néhány napos otthonlét után is szinte elölről lehet kezdeni a beszoktatást.

Ha azonban a nehézségek tartósan fennállnak, a gyerek az óvodai napokon kívül is erősen szorong, vagy a viselkedésében jelentős változást tapasztalsz, érdemes beszélni az óvodapedagógussal, és szükség esetén gyermekpszichológus segítségét is kérni.

Kapcsolódás és biztonság az óvodában

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud.

A gyerekek óvodáskorban még nem a kortársaikra támaszkodnak, akkor érzik magukat biztonságban, ha egy felnőttel alakíthatnak ki kötődést.

A kulcs tehát az, hogy tud-e kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. Ha az óvónéni nem nyitott erre, ha túl sok a gyerek a csoportban, ha váltakoznak az óvónénik, ezért az első napokban mindig más van a csoporttal, akkor ez nem sikerül és a gyermek lassabban, nehezebben, több sírás árán fogadja el, hogy ott kell maradnia.

A beszoktatási időszak meghatározza a gyermekek óvodához való érzelmi kötődését, ebben a folyamatban kiemelt figyelemmel, türelemmel, megértéssel segítjük a gyermekeket.

Miből látszik, hogy sikeres a beszoktatás?

A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük.

Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

• Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.
• Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között.
• Amikor a gyerek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.
• Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában.
• Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.
• Amikor mélyen alszik éjszakánként.
• Gyermeked egyre bátrabban játszik az óvodában.
• Már nem sír minden reggel a búcsúzásnál, vagy csak rövid ideig.
• Kapcsolódni kezd az óvónőhöz és társaihoz.
• Otthon mesél az oviról, rajzol az óvónéninek, örömmel indul reggelente.

Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában, az azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni. Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ.

Hasznos óvodáról szóló könyvek és mesék

• Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
• Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
• Finy Petra: Az ovi-ügy
• Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
• Vackor az óvódában
• Óvoda az őserdőben
• Első nap az óvodában
• Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

GYES és vállalkozás az óvodakezdés idején

A kisgyermekes szülő dolgozhat vállalkozóként is a gyermeke kapcsán folyósított ellátás alatt. A keresőtevékenység korlátozása és a vállalkozó, valamint a vállalkozás által fizetendő közterhek kapcsán más szabályt kell alkalmazni akkor, ha a vállalkozásra a gyed folyósítása alatt vagy a gyes alatt kerül sor.

A gyermekgondozást segítő ellátást is szabályozza a Cst., amely a következő tevékenységeket nevesíti keresőtevékenységnek: munkaviszonyban, közalkalmazotti, egészségügyi szolgálati, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban politikai szolgálati, biztosi, kormányzati szolgálati, közszolgálati jogviszonyban, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyban, bírói, ügyészségi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban, a Magyar Honvédség, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszonyában folytatott munkavégzésre irányuló tevékenység.

Azaz az egyéni vállalkozás, a társas vállalkozás a fenti törvény alapján nem minősül keresőtevékenységnek. Erre tekintettel a gyes teljes időtartama alatt a kisgyermekes szülő egyéni vállalkozóként, illetőleg társas vállalkozóként - személyes közreműködést igénylő - tevékenységét úgy folytathatja, hogy ez esetben semmilyen idő-, és jövedelemkorlát nem érvényesül.

GYES melletti egyéni vagy társas vállalkozás

A gyes folyósítása mellett egyéni-, illetve társas vállalkozóként dolgozó kisgyermekes szülő az ún. minimális alapok szerint köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra is, amíg a gyes folyósításának tartama alatt a vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja.

Míg a gyes folyósítása mellett a vállalkozás is az ún. minimális alapok után fizeti meg a szociális hozzájárulási adót. Azaz a 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadó-előlegen túl a vállalkozó és a vállalkozás köteles a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót az alábbiak szerint megfizetni:

Ha azonban a keresőtevékenységből származó jövedelem a fenti járulék, illetve szociális hozzájárulási adó minimális alapját meghaladja - például az egyéni vállalkozó kivétje havi 300 000 forint - akkor ez a jövedelem/kivét lesz a fenti tb közterhek alapja.

Végezetül meg kell említeni, hogy a járulék és szociális hozzájárulási adó fenti minimális alsó határát többek között arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a gyes-ben részesülő egyéni-, illetve társas vállalkozó például táppénzben, baleseti táppénzben részesül, katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, fogvatartott, ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti, egyéni vállalkozó esetén, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

Ha a fenti körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a tb közteherfizetés alsó határának kiszámításánál egy naptári napra a járulék, illetve szociális hozzájárulási adó alapjának harmincad részét kell alapul venni.

GYED és GYES együttes folyósítása

A fentiek szerint kell eljárni akkor is, ha a vállalkozó gyermekeire tekintettel egyidejűleg gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban is részesül.

A GYES melletti vállalkozási és közteherfizetési szabályok a konkrét élethelyzettől, a vállalkozás formájától és a személyes közreműködéstől függhetnek, ezért az aktuális szabályok ellenőrzése indokolt.

A betegségek és a munkába való visszatérés megtervezése

A gyakorló anyukák már nagyon jól tudják, nincs bölcsőde és óvoda betegségek nélkül. A gyerekek időről időre megbetegszenek, így erre is fel kell készülnöd a következő kérdések végiggondolásával: ki marad majd otthon a gyerekkel, van-e valaki, aki be tud segíteni, hogyan reagál erre a munkahelyed, mennyire fér bele az, hogy időnként kiesel a munkából.

Jó erről is előre tájékozódni, és ennek megfelelően készülni! Ha már az elején végiggondolod az összes gyakorlati szempontot, nemcsak a gyermekedre és az intézményre koncentrálva, hanem a saját jövőbeli karrieredre is, akkor egy sokkal stabilabb alapra tudod helyezni ezt a döntést.

Ennek része a munkajogi kérdések tisztázása is, hogy mindennel tisztában légy, mire oda kerülsz, hogy le kell ülni a tárgyalóasztalhoz a főnököddel. Így nem egy tökéletes döntést fogsz meghozni, hanem egy olyat, ami a saját élethelyzetedben valóban működni fog.

tags: #ovodai #beszoktatas #gyes