Magyarországon az intézeten kívüli, köznyelven otthonszülés jogilag szabályozott egészségügyi ellátás. A vonatkozó szabályokat elsősorban a 35/2011. (III. 21.) Korm. rendelet tartalmazza, amely meghatározza az intézeten kívüli szülés szakmai feltételeit, a választható helyszíneket, a közreműködő személyeket, a kizáró okokat, a háttérkórház szerepét, valamint az anya és az újszülött szükség esetén történő kórházi szállításának rendjét.
Az intézeten kívüli szülés olyan egészségügyi szolgáltatás, amelynek keretében a várandós nő a szülészeti és újszülött-ellátást előzetes választása alapján, előre tervezett módon, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott fekvőbeteg-szakellátás, azaz kórház keretein kívül veszi igénybe. Az intézeten kívüli és az otthonszülés szabályozási hátterét tekintve rokon fogalmak, csak a helyszín különbözteti meg azokat.
Melyik rendelet szabályozza az intézeten kívüli szülést?
Magyarországon 2011 óta léteznek a tervezetten nem kórházi szülés jogi feltételei, melyeket az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól szóló 35/2011. (III. 21.) Korm. rendelet tartalmaz.
A kormány elfogadta az intézeten kívüli szülésről szóló rendeletet. Kormányrendelet, amely a szülő nőknek biztosítja az alkotmányból is levezethető jogait, ugyanakkor az anya és az újszülött védelme érdekében szabályozza az otthonszülés feltételeit.
A rendelet célja, hogy biztosítsa a szülő nő választási jogát, ugyanakkor az anya és a gyermek életének, egészségének védelmével összhangban szigorú szakmai, személyi, tárgyi, higiénés és szervezési feltételeket írjon elő.
Az intézeten kívüli szülés és az otthonszülés fogalma
Az intézményen kívüli szülések leggyakrabban valóban a szülő nő otthonában zajlanak, de az otthonszülés elnevezés valójában félrevezető. Nem maga a helyszín az, ami megkülönbözteti a kórházi szüléstől, a különbség inkább a szemléletből fakad.
A kórházi szülések általában az orvosi modell szerint zajlanak, mely a problémák elhárítására helyezi a hangsúlyt. Ennek érdekében támaszkodik a kórházi háttérre, a műszeres vizsgálatokra és a beavatkozási lehetőségekre.
Ezzel szemben az otthonszülések bábai modellje csak akkor tartja szükségesnek az orvosi közbelépést, ha a komplikáció más módon nem védhető ki. Tehát a két modell a szüléskísérés szemléletében, gyakorlatában különbözik egymástól, a szülés eltérő helyszíne csak következmény.
A bábai modell a szülést olyan természetes folyamatnak tekinti, amelynek a megzavarása önmagában komplikációkat vonhat maga után. A komplikációk beavatkozásokat eredményezhetnek, amelyek a bábai szakirodalom alapján növelik a következő beavatkozások valószínűségét.
A két modell eltérő szakmai felkészültséget és hozzáállást feltételez. Az orvosi modellben a komplikációk elhárítására képzett szülész-nőgyógyász szakorvos, míg a bábai modellben az élettani szülés kísérésében és a komplikációk felismerésében, elhárításuk helyszíni megkezdésében jártas bába részvétele szükséges.
Amennyiben a bábai szemlélettel kísért szülés során komplikáció lép fel, a szülés tervezetten az orvosi modell szerint, kórházban fejeződik be. Erre a bábák felkészültek, felismerik, hogy mikor van szükség a szülő nő vagy az újszülött kórházba szállítására.
A szülés helyszínének megválasztása
A kórházon kívül több lehetőség közül választhatunk. A vonatkozó jogszabály alapján, a várandós nőnek joga van eldönteni, hogy az otthonában, esetleg más, erre alkalmas lakásban, vagy az erre az ellátásra specializálódott születésközpontban kívánja világra hozni a gyermekét.
Jogi szempontból a lényeg, hogy a helyszín és az ellátást végző szolgáltató a rendeletben meghatározott feltételeknek megfeleljen. A születésházban történő szülés is intézeten kívüli szülésnek számít.
Az ellátás nem szűkíti le az otthonszülés fogalmára a lehetőséget, hanem lehetőséget ad úgynevezett születésházak létrehozására is, de szigorúan előírja a tárgyi és higiénés követelményeket.
A születésközpont egy kifejezetten e célra kialakított, bábák által üzemeltetett helyszín. Itt otthonos hangulatú környezetben, bábai szemlélettel, a szülészeti szakmai szabályoknak megfelelően történik a várandósgondozás, a szüléskísérés és a kora gyermekágyas gondozás.
A születésközpont nem átmeneti intézmény a kórház és az otthon között, így például nem rendelkezik műtőhelyiséggel, hanem egy szülések kísérésére kialakított egyéb helyszín. Ideális megoldás lehet azok számára, akiknek az otthona nem alkalmas szülésre.
Mikor választható az intézeten kívüli szülés?
A várandós nő a terhessége betöltött 36. hetéig dönthet úgy, hogy nem kórházban fog szülni. Az édesanya legkésőbb a terhessége 36. hetéig dönthet úgy, hogy intézeten kívül szül, a terhesgondozásnak azonban a jelenleg működő rendszerben kell történnie.
Az ellátás igénybevételéről a várandós nő a terhesség betöltött 36. hetéig dönthet. Az ellátásra a kismama és a választott egészségügyi szolgáltató között megbízási szerződés keretében kerülhet sor.
A szerződéskötést követően a szolgáltató képviselője tájékoztatja a döntésről a védőnőt, az illetékes vagy választott házi gyermekorvost és értesíti az adott háttérkórház szülészeti és újszülött-ellátást nyújtó osztályát.
Az intézeten kívüli szülés alapvető egészségügyi feltételei
Otthonszülésre, más néven intézeten kívüli szülésre akkor kerülhet sor, ha a szövődménymentes terhesség a 37. és 41. hét közötti időszakban van, a magzat fekvése koponyavégű, illetve az édesanya az intézeten kívüli szülésről történő döntése időpontjában betöltötte a 18. életévét, de még nem múlt el 40 éves.
Ahhoz, hogy az otthonszülés mellett dönthess, meg kell felelned néhány fontos egészségügyi feltételnek: szövődménymentes a terhességed, betöltötted a 18. életévedet, első szülés esetén nem töltötted be a 40. életévedet, a 37. és 41. hét között van a terhességed, a magzat koponyavégű fekvésű.
Fontos kiemelni, hogy ténylegesen a szülés csak akkor történhet intézeten kívül, ha a terhesség szövődménymentes, a várandós nő betöltötte a 18. életévét, illetve első szülés esetében a 40. életévét még nem töltötte be, a terhességi kor a betöltött 37. és 41. hét között van és a baba fejvégű fekvésű.
Ha a felsoroltak közül akár egy feltétel is hiányzik, akkor már csak kórházban szülhet. A rendelet meghatározza az egyértelműen kizáró feltételeket is, ezek olyan anyai, illetve magzati betegségek, állapotok, kórelőzmények, melyek veszélyeztethetik a várandós nő, illetve a magzat életét, egészségét.
Mikor nem engedélyezett az intézeten kívüli szülés?
Az intézeten kívüli szülést kizárja - többek között - az, ha az anya korábban császármetszéssel szült, a magzat válla elakadt, az anya lázas, beteg, vagy a magzat beteg, valamint felmerül az iker-, vagy többes terhesség gyanúja.
Ide tartozik például az előzetes császármetszés, az előző szülésnél előforduló vállelakadás, a várandós nő lázas állapota, a terhesség során kialakult cukorbetegség, magas vérnyomás, az ikerterhesség vagy a farfekvés és a jogszabály szerint az is, ha a terhesség mesterséges megtermékenyítés eredménye.
A kórházon kívüli szülés lehetőségét kizárhatja minden olyan anyai vagy magzati állapot, amely fokozott kockázattal jár, vagy amelynek ellátásához azonnal rendelkezésre kell állnia a műtéti, intenzív, neonatológiai vagy egyéb kórházi háttérnek.
Gyakori kizáró okok
- előzetes császármetszés;
- korábbi vállelakadás;
- iker- vagy többes terhesség;
- fark- vagy harántfekvés;
- anyai láz vagy akut fertőző betegség;
- anyai cukorbetegség;
- anyai magas vérnyomás;
- magzati betegség vagy veszélyeztetett magzati állapot;
- mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség;
- a 37. és 41. hét közötti időszakon kívül fennálló terhességi kor;
- olyan egyéb körülmény, amely az anya vagy a magzat életét, egészségét veszélyeztetheti.
A háttérkórház szerepe
Nagyon fontos a háttérkórház szerepe, hiszen ez az intézmény teremti meg azt a biztonságot, amely bármilyen váratlan helyzetben segíteni tud.
A háttérkórháznak olyan szülészeti és újszülött-ellátást nyújtó, az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott fekvőbeteg-gyógyintézetnek kell lennie, ahova az ellátást igénybe vevő nő és gyermeke a helyszínről húsz percen belül beszállítható.
Az egyik legfontosabb, helyszínre vonatkozó kitétel, hogy onnan az ellátást igénybe vevő nőnek és az újszülöttnek húsz percen belül a háttérkórházba szállíthatónak kell lennie.
Emiatt fontos, hogy a háttérkórházat előzetesen értesíteni kell arról, hogy a várandós nő intézeten kívül fog szülni, és az adott intézményt választotta háttérkórháznak.
Ha a választott háttérkórház az a kórház, ahova körzetileg tartozol, akkor a kórháznak a tájékoztatást csak tudomásul kell vennie. Ha nem a körzetes kórházat választottad, akkor az adott kórháznak el kell fogadnia, hogy a háttérkórházad legyen.
Ha nem fogadja el, másik kórházat kell választanod, de csak olyat választhatsz, amely szintén legfeljebb 20 perc távolságon belül van. Ha nincs ilyen kórház, a körzetes kórház lesz a háttérkórházad.
A körzetes kórház ezt nem utasíthatja vissza. Ha a körzetes kórházad is több mint 20 perc távolságra van, nem szülhetsz az otthonodban.
A szülés helyszínének tárgyi és higiénés feltételei
A helyszínre vonatkozó higiénés előírásoknak maradéktalanul teljesülniük kell ahhoz, hogy a várandós nő a választott helyen szülje meg gyermekét.
Ezen felül, az ellátásban közreműködő szolgáltatónak biztosítania kell a helyszínen az előírt tárgyi feltételeket, orvosi, egészségügyi eszközöket, felszereléseket és gyógyszereket.
A szülés helyszínén lennie kell:
- egy szükség szerint fűthető helyiségnek, amit a vajúdás és a szülés ideje alatt csak a szülésre használtok;
- vízöblítéses WC-nek;
- kádnak vagy zuhanyfülkének;
- kézmosónak folyó hideg-meleg vízzel;
- az újszülött számára tiszta, száraz, cserélhető lepedőnek;
- az újszülött ellátásához szükséges fertőtlenített asztalnak vagy pelenkázónak;
- szülésre alkalmas tiszta ágynak.
A szülésnek nem kell feltétlenül a saját otthonodban történnie. Ha az otthonodtól 20 perces távolságon belül nincs kórház, bármilyen kórházhoz közeli helyszínt választhatsz.
Szülhetsz akár egy rokonodnál vagy barátodnál is, vagy kibérelhetsz egy olyan lakást, ahonnan 20 percen belül elérhető a háttérkórház, amennyiben megfelel a higiéniai feltételeknek.
Ki kísérheti az intézeten kívüli szülést?
A tervezett intézeten kívüli szülést, mint ellátást csak olyan szolgáltatónál lehet igénybe venni, amely az erre vonatkozó működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkezik.
Az ellátást erre a tevékenységre vonatkozó működési engedéllyel és érvényes felelősségbiztosítással rendelkező egészségügyi szolgáltató nyújthatja.
A szülést minden esetben két szakképzett személy kíséri, aki vagy szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő lehet.
Az ellátás keretében minimális személyi feltételként a felelős személy, továbbá egy, a feltételeknek megfelelő szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvos jelenlétét kell biztosítani.
Az ellátás helyszínén egyszerre két egészségügyi dolgozónak kell jelen lennie. A felelős személy lehet szülész-nőgyógyász szakorvos, vagy felsőoktatási intézményben szerzett megfelelő szülésznői szakképesítéssel rendelkező szülésznő.
További előírás, hogy nekik két évnél nem régebbi csecsemő- és újszülött-, továbbá felnőtt-újraélesztési tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvánnyal kell rendelkezniük.
A felelős személy feladatai
Az ellátás keretében a várandós anya egészségügyi szolgáltatót és felelős személyt választ. Az egészségügyi szolgáltató a felelős személy jogkörében eljáró és a feltételeknek megfelelő helyettes felelős személyt jelöl ki.
A felelős személy és a helyettes felelős személy az egészségügyi szolgáltatóval munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló, vagy az egészségügyi szolgáltató vezetését ellátó személy.
A felelős személyek az ellátás során a tőlük elvárható gondossággal, a szülészeti és újszülött-ellátás szakmai szabályainak betartásával járnak el, és felelősek a rendeletben meghatározott előírások betartásáért.
A bába, a szülésznő és a dúla közötti különbség
A szülésznő egészségügyi végzettséggel rendelkező szakember, aki általában kórházban dolgozik. Feladata a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak egészségügyi szempontú kísérése, segítése.
A szülésznő vizsgálatokat is végezhet. Ha alacsony rizikójú a várandósságod, akkor a törvény szerint bármely, felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő végezheti a várandósgondozásodat, feltéve, hogy ebbe ő is beleegyezik.
A bába többnyire szülésznői végzettségű szakember, aki nem kórházban, hanem magánpraxisban dolgozik. Megfelelő képzésen elsajátította és meghatározott gyakorlati idő során elmélyítette azt a szakmai tudását, ami képessé teszi a bábai modell szerinti szüléskísérésre.
A bábák tulajdonképpen kórházon kívül, úgynevezett magánpraxisban dolgozó szülésznők. Ugyanolyan egészségügyi végzettséggel rendelkeznek, mint a szülésznők, de általában több a tapasztalatuk, mert már a tanulás folyamatának része, hogy segítenek a tapasztaltabb bábáknak a szülések kísérésében.
A nők otthonszülés esetén általában bábát választanak. Ilyenkor a bába kíséri végig a várandósságot, ő végzi el a szükséges vizsgálatokat és a szülést is végigkíséri a nő otthonában vagy a választott helyszínen.
A dúlák általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel, sőt, az is lehetséges, hogy nincs semmilyen, a szüléshez kapcsolódó végzettségük. A dúlák információval látják el a várandós nőt és akár az édesapát, valamint biztosítják a fizikai komfortérzetet és lelki segítséget nyújtanak a várandósgondozás és akár a szülés alatt is.
Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek, szakmai döntéseket nem hoznak.
A gyermekgyógyász és neonatológus szerepe
Az ellátásban biztosítani kell legalább két éves neonatológiai gyakorlattal rendelkező csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos közreműködését az újszülött ellátásában.
E mellett, biztosítani kell olyan csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos közreműködését az újszülött ellátásában, akinek legalább két éves neonatológiai gyakorlata van, ő vizsgálja meg az újszülöttet a megszületést követő 24 órán belül.
A döntéshez és a bejelentéshez kapcsolódó kötelezettségek
Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor találnod kell egy szülész-nőgyógyászt vagy bábát, aki a várandósságodat és a szülésedet kísérni fogja. A szülést kísérő szakemberek mellett szükséged lesz továbbá egy neonatológusra, aki legalább kétéves újszülött-gyógyászati gyakorlattal rendelkezik, és vállalja, hogy a szülést követő 24 órán belül megvizsgálja az újszülöttet.
A bábával, vagyis a bábapraxissal szerződést kötsz az ellátásra, ami tartalmazza az együttműködésetek legfontosabb pontjait. Az ellátásra vonatkozóan a várandós nő és az egészségügyi szolgáltató megbízási szerződést köt.
Ha az otthonszülést választod, ki kell töltened négy példányban egy adatlapot, az „Adatlap a tervezett, intézeten kívüli szülés választásához” című dokumentumot, amelyet az otthonszülésről szóló rendelet 4. mellékletében találsz.
Az adatlapot a döntés meghozatalát követően haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül kell kitölteni a felelős személy közreműködésével. Egy példányt három napon belül el kell juttatnod az általad választott bábának.
Ezen meg kell nevezned a körzeti védőnőt és a körzeti vagy választott gyermekorvost elérhetőségükkel együtt, valamint a háttérkórházat, ezért ezeket az adatokat már hamarabb be kell szerezned.
A felelős személy a kitöltött adatlap egy példányának átadásával legfeljebb 3 napon belül tájékoztatja a területi védőnőt és a területileg illetékes vagy választott házi gyermekorvost arról, hogy a várandós nő az intézeten kívüli szülést tervezi.
A felelős személy a várandós nő döntését követő 3 napon belül írásban vagy elektronikus úton értesíti a háttérkórház szülészeti és újszülött-ellátást nyújtó osztályát.
A háttérkórház az értesítés kézhezvételét követő 3 napon belül írásban vagy elektronikus úton tájékoztatja a felelős személyt arról, hogy az értesítést tudomásul vette.
A terhesgondozás kapcsolata az intézeten kívüli szüléssel
A terhesgondozás célja a várandós nő egészségének megőrzése, a magzat egészséges fejlődésének és egészségesen történő megszületésének elősegítése, a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése, illetve megfelelő időben történő felismerése, valamint a szülésre, a gyermek korai kötődésére, a szoptatásra és a csecsemőgondozásra való felkészítés.
A várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikóbesorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad.
Alacsony rizikójú a várandósság akkor, ha a várandós családi, egyéni, fertilitási és - nem első várandósság esetén - előző várandósságra vonatkozó anamnézisében nincs olyan tényező, amely szakorvosi megítélés szerint az anya vagy a magzat egészségét hátrányosan befolyásolhatja.
A várandósgondozás a szülés megindulásáig vagy a várandósság megszakadásáig tart.
A várandósgondozásban részt vevő szakemberek
A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a védőnő, a háziorvos, a szülész-nőgyógyász szakorvos, a várandós választása esetén a szülésznő, valamint a várandós együttműködésén alapul.
A várandósgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő, magas rizikójú várandósság esetén kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvos végzi a védőnő és a háziorvos együttműködésével.
Szülésznő kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított alacsony rizikójú várandósság esetén végezhet várandósgondozást, megfelelő szülésznői szakképesítéssel, érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással, valamint a várandós választása alapján.
A várandósgondozási könyv
Amennyiben a nő a terhesség megtartása mellett dönt, a védőnő kiállítja számára a Várandós anya gondozási könyvét. Ebben vezeti az általa elvégzett vizsgálatok eredményeit.
Gondozási kiskönyvet csak védőnő állíthat ki. Ezután azonban mind a területi várandós gondozóban dolgozó szakorvos, mind a kórházban az anya választott orvosa tehet bele bejegyzést.
A felelős személy a várandósgondozási könyvben feltünteti a szükséges adatokat, és aláírásával ellátja azt. Ha a felelős személy személyében változás áll be, az új felelős személy ezt a tényt a várandósgondozási könyvben rögzíti.
A várandósgondozási könyvben rögzítik többek között a várandóssági hetet, a rizikóbesorolást, a várandósgondozásban részt vevő szakemberek adatait, a vizsgálatok eredményeit és a szükséges beutalásokat.
A védőnő feladatai
A védőnő a várandósgondozás keretében vezeti a várandósok nyilvántartását, egészségügyi dokumentációját és gondozási tervet készít, családlátogatást végez, saját megállapításait rögzíti a várandósgondozási könyv megfelelő rovataiban, valamint szükség esetén járóbeteg- vagy fekvőbeteg-szakellátás igénybevételét kezdeményezi.
A védőnő igény és lehetőség szerint szervezi a várandós szülésre felkészítő tanfolyamon való részvételét, kiemelt figyelmet fordít a szoptatás szorgalmazására, felkészíti a várandóst a szülésre és az újszülött fogadására.
A védőnő tájékoztatást nyújt a várandósgondozás folyamatáról, a kötelező vizsgálatokról, a várandósság miatt megillető szociális kedvezményekről és szükség szerint a munkavédelem várandósokra vonatkozó előírásairól.
A védőnő tájékoztatja a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeire.
A várandósgondozás gyakorisága
A várandós jogosult arra, hogy a háziorvos legalább egy alkalommal, a védőnő a gondozásba vételen kívül trimeszterenként legalább egy alkalommal, és a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő trimeszterenként legalább egy alkalommal gondozásban részesítse.
Ha a várandós állapota alapján szakmailag indokolt, a várandóst az előírásnál nagyobb gyakorisággal kell gondozásban részesíteni.
Magas rizikójú várandósság
A várandósgondozásban közreműködő valamennyi szakember kiemelt figyelmet fordít a magas rizikójú, illetve szövődményes esetek szűrésére és gondozására.
Ha a szülésznő által végzett várandósgondozás során, annak bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja merül fel, a szülésznő a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja.
Ha a várandósság magas rizikója megállapítást nyer, a várandósgondozást szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell átvennie. Ha a várandósság során a felmerült rizikó megszűnik, az alacsony rizikó megállapítását követően a várandós gondozását a szülésznő is folytathatja.
A korábbi császármetszés, a többes terhesség, a fekvési rendellenesség, az anyai betegség, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a vérzés, a fenyegető koraszülés vagy más jelentős egészségi tényező fokozott gondozást és adott esetben kórházi szülést tehet szükségessé.
Mi történik, ha a szülés közben kórházba kell menni?
Amennyiben a szülés folyamata nem a kívánt irányba, vagy ütemben halad, kezd kilépni a normál medréből, a szülést kísérő szakemberek, illetve a gyermekgyógyász szakorvos döntenek a szülő nő és a magzat vagy újszülött kórházba szállításáról.
A háttérkórházba szállítás kötelező, ha a komplikáció jellege vagy előre nem látható ok a szülő nő vagy az újszülött életét, egészségét veszélyeztetheti, vagy maradandó fogyatékosságot okozhat.
A jogszabály szerint kötelező a kórházba szállítás például a szülés megindulásakor tapasztalt láz, akut fertőző betegségek fennállása, a szülés alatt felmerülő kóros magzati szívhangeltérés vagy a szülés bármely szakaszának elhúzódása esetén.
Szintén kórházi ellátás szükséges a szülést követő olyan állapotok fennálltakor, melyek az anya vagy az újszülött egészségét, életét veszélyeztetik.
A szállítás gyakorlati szabályai
Fontos, hogy a szülés során a várandós nő is bármikor dönthet úgy, hogy inkább kórházban szeretné befejezni a szülést.
A szülő nő és az újszülött szállítása akár saját gépjárművel is történhet, sürgősségi esetben pedig mentőt kell hívni. Erről a szülést kísérő szakember vagy a csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos dönt.
A szülést kísérő szakember a kórházba szállítás szükségességéről a szállítást megelőzően, telefonon, haladéktalanul értesíti a háttérkórház szülészeti és újszülött-ellátást nyújtó osztályát.
Amennyiben szükséges, gondoskodik a csecsemő állapotához mérten megfelelő ellátási kategóriájú kórházba szállításáról. Ezen kívül a szülő nőt, illetve az újszülöttet a háttérkórházba kíséri, és a rendelkezésére álló egészségügyi dokumentációt az ügyeletes szakorvosnak átadja.
Ha a háttérkórházba történő szállítás veszélyeztetné a szülő nő vagy az újszülött életét, egészségét, vagy maradandó fogyatékosságot okozhatna, olyan szülészeti és újszülött-ellátást nyújtó fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell szállítani őket, amely a szükséges ellátást megfelelő szinten biztosítja.
A szülés utáni ellenőrzések
A szülés befejezését követő 3 órán keresztül az anya és az újszülött felügyeletét a felelős személynek kell ellátnia.
A felelős személy vagy a helyettes felelős személy a szülést követő naptól számított három napon keresztül az anya és az újszülött állapotát naponta ellenőrzi, az első és a harmadik napon személyes ellenőrzés keretében.
Ha az ellenőrzés során azonnali ellátást igénylő rendellenességet észlelnek, akkor az anya, illetve az újszülött háttérkórházba vagy megfelelő fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő azonnali szállítását kell javasolni.
Egyéb eltérés észlelése esetén az általános beutalási rend szerint kell eljárni. Ha a rendellenesség az anya vagy az újszülött életét, egészségét veszélyeztetheti, vagy maradandó fogyatékosságot okozhat, a szállításról haladéktalanul gondoskodni kell.
Az újszülött vizsgálata és ellátása
Az újszülött első gyermekgyógyászati vizsgálatát a legalább két éves neonatológiai gyakorlattal rendelkező gyermekgyógyász végzi el a szülést követő 24 órán belül.
A BCG-védőoltás beadásáról a jogszabályban meghatározott időtartamon belül a házi gyermekorvos gondoskodik.
A veleszületett anyagcsere-betegségek szűrővizsgálatainak elvégzéséről, a levett vérminta megfelelő laboratóriumba szállíttatásáról és az eredmények értékelése kapcsán történő intézkedések megtételéről az egészségügyi szolgáltató gondoskodik.
A védőnő a gyermekágyas nőt és az újszülöttet az értesítést vagy a gyermekágyas nő akadályoztatása esetén a hazaérkezést követő 2 munkanapon belül meglátogatja.
Az újszülött ellátását a születést követő negyedik naptól a házi gyermekorvos veszi át.
Rh-negatív anya esetén szükséges intézkedések
Rh-negatív vércsoportú várandós nő esetében az egészségügyi szolgáltató gondoskodik arról, hogy a szülés várható megindulása előtt a várandós nő részére a szükséges anti-D ellenanyag vényre történő felírása és kiváltása megtörténjen.
A felelős személy a szülési eseményt követően a vérmintákat eljuttatja a véradó állomásra. Rh-negatív vércsoportú anya esetében a felelős személy gondoskodik a köldökzsinór- és az anyai vér levételéről, valamint annak megfelelő laboratóriumba történő szállításáról.
A laboratóriumi eredmény birtokában az anti-D ellenanyag beszerzéséről és beadásáról a felelős személy gondoskodik haladéktalanul, de legfeljebb a méhlepény távozását követő 72 órán belül, továbbá ezt a tényt az anya gondozási könyvében is dokumentálja.
Értesítések és dokumentáció
A felelős személy a szülés megtörténtéről a védőnőt és az anya nyilatkozata alapján a házi gyermekorvost haladéktalanul, de legkésőbb 72 órán belül telefonon vagy elektronikus úton értesíti.
Az egészségügyi szolgáltató az ellátásról szülési naplót vezet, amely tartalmazza az adott évben a közreműködésével lezajlott szülések sorszámát, időpontját, helyét, a várandós anya személyazonosító adatait, a felelős személy nevét, az ellátás során megállapított diagnózisokat és az elvégzett beavatkozásokat.
A szülési napló tartalmazza továbbá az újszülött nevét, nemét, testsúlyát, testhosszát és egészségi állapotát.
A felelős személy és a gyermekgyógyász vezeti az intézeten kívül született újszülöttről szóló vizsgálati lapot, amely részletesen tartalmazza az újszülöttel kapcsolatos egészségügyi eseményeket, beleértve az első gyermekgyógyászati vizsgálatot is.
A szülést követő 72 óra elteltével a felelős személy és a gyermekgyógyász két példányban elkészíti az intézeten kívül született újszülöttről szóló vizsgálati lapot, a felelős személy pedig kitölti az intézeten kívüli szülésről szóló összefoglalót.
A felelős személy a szülészeti eseményt követő 48 órán belül két példányban kiállítja az újszülött anyakönyvezéséhez szükséges, az intézeten kívüli születés tényéről szóló igazolást, és átadja azt az anya részére.
A vizsgálati lap és az intézeten kívüli szülésről szóló összefoglaló egy példányát át kell adni a házi gyermekorvosnak, valamint elektronikus úton meg kell küldeni a védőnőnek.
Finanszírozás és költségek
Az ellátás nem TB-támogatott, akkor sem, ha egyébként az édesanya az egészségbiztosítás keretében jogosult egészségügyi ellátásra.
A házi gyermekorvosi, a védőnői, továbbá a háttérkórház által biztosított egészségügyi szolgáltatás, a mentés és a laboratóriumi vizsgálatok ez esetben is finanszírozottak.
A bábák magánpraxisban dolgoznak, ezért a szolgáltatásaikért fizetni kell. A dúlák szolgáltatásai szintén díjkötelesek.
A tervezett otthonszülés és a kórházi befejezés jogi megítélése
Ha a szülés otthon kezdődött és a szülés beindulását követően a komplikációk, veszélyeztető tényezők miatt intézetbe kellett szállítani a kismamát és a szülés ott fejeződött be, az tervezett otthonszülésnek minősül.
Ha a kismama a terminus előtt meggondolta magát és mégis inkább intézetben szeretne szülni, vagy ha az időközben alakult úgy a várandósság, hogy nem felelt meg az otthonszülés feltételeinek és ezt a kismama tudomásul vette, elfogadta hogy intézetben kell szülnie, akkor intézeti szülésről van szó.
Biztonság és kockázatok
A magyar rendelet nyugat-európai viszonylatban is szigorú feltételekhez köti az intézeten kívüli szülést. A legtöbb országban ennél enyhébb és részleteiben sem ennyire kidolgozott a szabályozás.
Van, ahol megengedett kórházon kívüli szülést választani farfekvésű babával is, és van, ahol a császármetszést követően is lehet intézeten kívül természetes módon szülni.
Hazánkban az intézeten belüli és kívüli szakemberek működését egyaránt erős szabályok keretezik. Mindezek mellett fontos látni, hogy a szülés biológiai folyamat, és mind az intézeten kívüli, mind a kórházi ellátásnak vannak kockázatai.
Számos olyan publikáció jelent meg az elmúlt években, amely összehasonlította az otthonszülés és a kórházi szülés veszélyeit alacsony kockázatú várandósság esetén. Ezek a kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy alacsony kockázatú várandósság esetén az otthonszülés nem veszélyesebb a kórházi szülésnél.
Komplikációk azonban mindkét esetben felmerülhetnek, emiatt fontos otthonszülés esetén a háttérkórház gyors elérhetősége, amelyet a rendelet is előír.
A saját szülésünk biztonságosságát leginkább azzal tudjuk támogatni, ha teszünk mind testi, mind lelki felkészülésünkért és egy olyan támogató, számunkra biztonságot nyújtó közeget választunk, ahol át merjük engedni magunkat a szülés-születés folyamatának.
A szülő nő döntési és tájékoztatáshoz való joga
Minden várandós anyának alkotmányos joga van ahhoz, hogy eldöntse, otthoni körülmények között, vagy kórházban szeretné-e világra hozni gyermekét.
A Kormány ezt a jogot maximálisan tiszteletben tartja, azzal, hogy az édesanya döntése nem veszélyeztetheti saját vagy a születendő gyermeke életét, egészségét.
Ebben az esetben ugyanis a születés helyének szabad megválasztásához való jogot felülírja az élethez, egészséghez való alkotmányos alapjog.
Az intézeten kívüli szülést előnyben részesítők és a választás lehetőségét támogatók szerint probléma, ha a várandós nő megkérdezése nélkül hajtanak végre nem feltétlenül szükséges vizsgálatokat, beavatkozásokat.
Ez ellentmond a tájékozott beleegyezés elvének is, amelyet rögzít a magyar egészségügyi törvény is.
A felelős személy a várandós anyát írásban tájékoztatja az ellátás igénybevételének egészségügyi feltételeiről és kizáró okairól, továbbá a háttérkórházba vagy más megfelelő fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő szállítás indokairól és ennek megtagadása következményeiről.
A várandós anya a tájékoztatás egy példányát aláírásával látja el.
Kapcsolódó terhesgondozási vizsgálatok
A terhesgondozás keretében a védőnők önállóan végezhetik többek között a testtömeg és testmagasság mérését, a haskörfogat mérését, a vérnyomás és pulzus mérését, a magzati szívműködés vizsgálatát, a várandósság külső tapintásos vizsgálatát, az emlők szemrevételezését és tapintásos vizsgálatát, valamint a vizelet- és vércukorvizsgálatot tesztcsíkkal.
A szülésznők a vonatkozó szakmai irányelv alapján végezhetnek belső vizsgálatot, magzati szívműködés-vizsgálatot és -értékelést, a várandósság külső tapintásos vizsgálatát, az emlők vizsgálatát, az ultrahangvizsgálati leletek értékelését, vizelet- és vércukorvizsgálatot, vérnyomás- és pulzusmérést, valamint a veszélyeztetett vagy szövődményes várandósság felismerését.
A várandósság alatt az anya és a magzat állapotának ellenőrzése, a kockázatok felismerése és a szövődmények megelőzése érdekében a kötelező és szükség szerint további szakorvosi vizsgálatok elvégzése szükséges.
A terhesgondozás során kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett, illetve szövődményes esetekre. Szükség esetén a várandós nőt megfelelő személyi, diagnosztikai és terápiás ellátottságú központba kell irányítani.
A szülés I. szakasza: Tágulási szak
tags: #perinatalis #szules #rendelet