Egy 11 hónapos baba sokat kiabálhat azért, mert így jelzi az éhséget, a fáradtságot, a fájdalmat, az unalmat, a túl sok ingert, a közelség iránti igényét vagy a frusztrációját. Ebben az életkorban az akarat fejlődése is látványosabbá válik: a baba tiltakozik a pelenkázás, az etetés vagy a lefektetés ellen, illetve hangosan jelzi, ha valamit szeretne elérni, de még nem sikerül neki.
A kiabálás önmagában nem jelenti azt, hogy a baba „rossz”, manipulálni próbál, vagy biztosan fejlődési problémája van. A legfontosabb a kiváltó ok keresése, a kiszámítható napirend, a nyugodt és következetes szülői válasz, valamint annak megfigyelése, hogy társul-e a kiabáláshoz fájdalom, betegség, fejlődési eltérés vagy a környezetben tapasztalható tartós feszültség.
Miért kiabál sokat egy 11 hónapos baba?
Születése után a babát az ösztönei vezérlik: sírással ad hangot az igényeinek, számára ez az életbenmaradás eszköze. Azonban már az első hetekben egyre finomodnak a kommunikációs eszközei: másként sír, ha éhes, ha fáj valamije, ha álmos, vagy ha unatkozik.
A 11 hónapos baba még nem tudja pontosan szavakkal elmondani, mit szeretne, ezért a hangos sírás, kiabálás, sikítás, nyöszörgés, gagyogás vagy kiáltás sokféle szükségletet kifejezhet. A hangadás lehet kapcsolatkeresés is: a baba ellenőrzi, hogy a szülő figyel-e rá, válaszol-e neki, odamegy-e hozzá, felveszi-e, vagy segít-e elérni egy tárgyat.
Éhség, szomjúság és fáradtság
Ha éhes, ha álmos, ha fáj a hasa, nagyon kitartóan tud sírni, egészen addig amíg meg nem szerzi az ennivalót, le nem fektetik, meg nem nyugtatják. Ebben az életkorban az étvágy hullámzó lehet, és a baba könnyen ingerlékennyé válik, ha túl hosszú idő telik el két étkezés között.
Ha kisgyerekünk - ekkor már többé-kevésbé önállóan, ujjai, esetleg egy kiskanál használatával - nagyon lassan eszeget is, próbáljunk azért vele együtt étkezni a családban, mert ennek nagyon jó hatása van a későbbi társas képességeire, és az újfajta ételeket is általában nyitottabban fogadják, ha látják, hogy mi is megesszük azokat.
Lehetőleg ne ragaszkodjunk semmihez mereven az evés terén - így ahhoz se, hogy mekkora mennyiséget kellene a babának egyszerre megennie: fogadjuk el, hogy étvágya hullámzó lehet. Ételeik mellé adjunk a babáknak vizet- a(z általában eléggé cukros, így az emésztésükre nem túl előnyösen ható) gyári gyümölcsleveket inkább kerüljük.
Túl sok inger vagy frusztráció
Ebben a korban a baba már nagyon sok mindent szeretne megtenni, de a mozgása, a kézhasználata és a kommunikációja még nem elég fejlett minden cél eléréséhez. 10 hónapos kor tájékán az akarat fejlődésének újabb állomása jelenik meg: a baba a tárgyakra is ki szeretné terjeszteni az akaratát. Pl. egymásba szeretne illeszteni két építőkockát, de nem sikerül, ezért hisztizni kezd.
Most kezdi megtapasztalni a saját határait és korlátait és ezt az élményt bizony nehezen dolgozza fel. Ha egy játék nem működik, egy tárgy nem érhető el, vagy a szülő megakadályozza valamiben, a baba gyakran kiabálással reagál.
Az önállósodás és az akarat fejlődése
Az akarat a gyermek önállóságával párhuzamosan kezd el igazán látványosan fejlődni. Fél éves kor környékén már tiltakozhat a baba pl. az esti lefektetés ellen, ez azonban még nem igazi ellenállás, csupán az első jele annak, hogy a kicsi felismeri a helyzetet: tudja mi következik most és megpróbál ellenkezni.
8-9 hónapos korban már olyan elemek is megjelenthetnek a baba viselkedésében, mint pl. hogy ha etetni szeretnéd, kilöki a kezedből a kanalat, ha pelenkázod, fel akar állni, ha lefekteted, tiltakozik. 11 hónaposan ezek a viselkedések még határozottabbá válhatnak, mert a baba már jobban érti a helyzeteket, de továbbra sem tudja szabályozni az érzelmeit.
A baba a szülők irányába is egyre erőteljesebben kommunikál: nyújtja a kezét, hogy vedd fel, vezetgesd kézenfogva, vagy hangosan követeli azt, amit szeretne. Ez nem tudatos manipuláció, hanem a szükségletek és a kialakuló akarat még éretlen kifejezése.
Kapcsolatkeresés és figyelemigény
A csecsemő kommunikációja akkor fejlődik jól, ha a környezete válaszol a jelzéseire. Ha a baba azt tapasztalja, hogy a hangadására odafordulnak hozzá, beszélnek vele, megnyugtatják vagy segítenek neki, egyre többféle kommunikációs eszközt használhat.
A válasz: ha a baba az esetek többségében pozitív választ kap a kéréseire (azaz pl. ha enni kért, akkor megetetted) akkor jó élményekre tesz szert, elégedett lesz és egyre rövidebben sír majd és egyre kifinomultabban kommunikál, hiszen azt tapasztalja meg, hogy ha kér, akkor kap is.
Ha a válasz bizonytalan (pl. ha éhes és ezért sír, néha enni kap, néha altatni próbálják), akkor többet és kitartóbban sírhat. Ezért érdemes először mindig ugyanazokat az alapvető okokat végiggondolni: éhes-e, szomjas-e, fáradt-e, fáj-e valamije, melege van-e, fázik-e, tele van-e a pelenkája, vagy egyszerűen közelségre vágyik.
A baba temperamentuma és érzékenysége
Az, hogy milyen ez a sírás és hogy miben más az egyik sírás, mint a másik több tényezőtől is függ: a baba alaptermészetétől, a szülői válaszoktól és a baba érzékenységétől. Vannak hangosan és röviden síró babák, akik nagy hanggal kezdik, de hamar abbahagyják a sírást, vannak hangosan és hosszan síró, kitartó babák, vannak halkan, röviden síró babák, akik gyakran inkább csak nyöszörgéssel jelzik a kívánalmaikat és vannak halkabban, de hosszan síró babák.
Vannak olyan babák, akik érzékenyebbek, nehezebben alkalmazkodnak, ők többet és hosszabban sírhatnak, míg a könnyen alkalmazkodó, kevésbé érzékeny babák, akik jobban tűrik a változásokat, kevesebbet sírnak.
Mit tehet a szülő, amikor a baba kiabál?
Először keresse meg az okot
A kiabálásra nem az a legjobb első válasz, ha azonnal tiltani kezdjük, hanem az, ha röviden végigvesszük a lehetséges okokat. Ellenőrizzük, hogy nem éhes, szomjas, álmos, túlfáradt vagy beteg-e, szüksége van-e pelenkacserére, illetve nem zavarja-e valami a környezetében.
A csecsemő sírása sokszor megelőzi a nyilvánvaló jeleket. Ha a baba már túlfáradt, sokkal nehezebben nyugszik meg, ezért hasznos lehet a fáradtság korai jeleire figyelni, és még a teljes kiborulás előtt megkezdeni az alvás előtti rutint.
Maradjon nyugodt és kiszámítható
A szülő hangja, arckifejezése és testtartása hatással van a babára. A gyermek számára az a fontos, hogy bármi is történjék, mellette legyünk, biztonságban érezhesse magát. Az anyagi körülmények, a családi perpatvarok, a változások kevésbé viselik meg, ha tudja, hogy mellette vagyunk, ha számíthat ránk, amikor hív, ha megvigasztaljuk, amikor elesett, ha odabújhat hozzánk, amikor igényli.
Nem szükséges hosszasan magyarázni egy 11 hónapos babának, de rövid, nyugodt mondatokkal jelezhetjük, hogy értjük az érzését: „Látom, hogy mérges vagy”, „Most elfáradtál”, „Segítek”, vagy „Most pelenkázunk, utána felveszlek”. A nyugodt hang nem azt jelenti, hogy minden kívánságot teljesíteni kell, hanem azt, hogy a határok mellett is biztonságot nyújtunk.
Terelje el a figyelmét
Amit meg lehet próbálni ilyenkor: elterelni a kicsi figyelmét, például valamilyen játékot adni a kezébe, ameddig bepelenkázod. Ez különösen akkor működhet, ha a baba még nem került teljesen zaklatott állapotba.
Kevésbé éles helyzetekben inkább tereljük el valahogy a figyelmét, mert a túl gyakran használt tiltószavak könnyen elveszíthetik a súlyukat. Mutathatunk másik játékot, odamehetünk egy érdekes tárgyhoz, vagy bevonhatjuk a babát a következő tevékenységbe.
Adjon korlátozott választási lehetőséget
Ha nem csak mindig tilalmak vannak, ha nem csak falakba ütközik az akarata, akkor megtanulja uralni azt és elsajátítja a szükséges önuralmat is. Ebben az életkorban még egyszerű választási lehetőségeket érdemes kínálni, például két játék, két ruha vagy két étel közül.
Bizonyos határok mentén lehet választani (pl. reggelire megkérdezheted, hogy sajtos kenyeret kér vagy tojást), de csak kétféle választási lehetőség legyen, mert a túl sok lehetőség őt magát is elbizonytalanítja és idővel az lesz, hogy órákat válogat majd a hűtőszekrény előtt, mert úgy gondolja neki ezt lehet.
Legyél határozott abban, hogy márpedig fel kell öltözni, de adj neki választási lehetőséget abban, hogy melyik pólót venné fel. Legyél határozott abban, hogy le kell cserélni a pelust, de választhassa ő ki, hogy állva vagy fekve cserélitek le, vagy hogy melyik játékot akarja fogni közben, de kiválaszthatja azt is, milyen figura legyen a peluson.
Hogyan kezelhető a tiltakozás pelenkázás, etetés és altatás közben?
Pelenkázás
11 hónapos korban sok baba nehezen marad meg egy helyben, mert már mászni, felállni, kapaszkodni és járni szeretne. A pelenkázás ilyenkor megszakítja az érdekes mozgást, ezért a baba tiltakozhat, kiabálhat vagy megpróbálhat felállni.
Érdekesebbé tehetjük a pelenkázást egy biztonságos, csak ilyenkor előkerülő játékkal. Fontos azonban, hogy a babát pelenkázóasztalon soha ne hagyjuk egyedül, mert ebben az életkorban gyorsan megfordulhat és leeshet.
Etetés
Érdekesebbé tenni az étkezéseket, egyre több önállóan ehető ételt adni a kezébe, vagy egy kanalat, amivel ő maga próbálkozhat. A baba étkezése legyen nyugodt, a saját tempójához igazodó, és ne váljon állandó küzdelemmé.
Ha valamilyen új ételt a kicsi elutasít, akkor ne erőltessük, de pár nappal később meg lehet neki mutatni újra (majd ismét és ismét: van, hogy tíz alkalom is szükséges ahhoz, hogy egy különösen válogatós baba végül elfogadjon egy ételtípust), mert ízlésük ekkor még igencsak képlékeny, és könnyen lehet, hogy akkor már elfogadja.
Az étkezések során a potenciálisan fulladást okozó ételeket (virsli, popcorn, magvak, egész szőlőszemek stb.) továbbra is kerülni kell. A baba étkezése közben mindig fontos a felügyelet és a nyugodt környezet.
Altatás
Újra meg újra visszafektetni, ameddig meg nem tanulja, hogy márpedig ilyenkor aludni kell. Átszervezni az elalvás előtti rutint úgy, hogy mire a kicsi ágyba kerül, már kellőképpen ellazult állapotban legyen és ne legyen kedve tiltakozni.
Ha eddig nem érkezett volna el ez a fordulat, könnyen lehet, hogy babánk ebben a hónapban fog a két nappali szunyókálásról egyetlen délutánira váltani - ez utóbbira viszont mindenképp szüksége van még, így ragaszkodjunk hozzá akkor is, ha ő csak azért is fent szeretne még maradni játszani egy kicsit.
Mivel sokan ebben a hónapban kezdenek járni, testük pedig lendületesen növekedik, ami mind-mind összetett feladatokat ad az agynak, készüljünk fel rá, hogy babánk nyugtalanabbul aludhat éjszakánként, ám ez hamarosan magától elcsendesedik.
A mozgásfejlődés és a sok kiabálás kapcsolata
Ebben a hónapban a változások egy része továbbra is a babák mozgásrepertoárjának bővüléséhez kapcsolódik. Mivel 11 hónapos korra sok baba megtette már az első lépéseit (valószínűleg még inkább a bútorokba kapaszkodva, de megesik, hogy már önállóan is), vagy ha járni még nem jár is, lelkesen mászik-kúszik keresztül a lakáson, amivel megannyi kalóriát eléget, ne lepődjünk meg rajta, ha ezekben a napokban-hetekben gyerekünk veszít némiképp az addigi kerekdedségéből.
Megijednünk pedig pláne nem kell, hiszen a sok mozgás egyúttal azt is jelenti, hogy a baba izomzatot épít. A fokozott mozgásigény, a gyakori felállás, kapaszkodás, mászás és járáspróbálkozás azonban fáradtságot és frusztrációt is okozhat, ami hangosabb tiltakozásban jelenhet meg.
Mi számít életkornak megfelelő mozgásnak?
10-11 hónapos életkorban a csecsemőnek fejlődik az egyensúlya, váltott kézzel-lábbal, nyitott tenyérrel, egyenes háttal, leengedett vállakkal mászik. Felül, feltérdel, esetleg kapaszkodva feláll.
10-11 hónapos életkorban érdemes odafigyelnünk, ha a kisded nem ül önállóan, egyenes testtartással, medencéjét billenti, derekába, hátába belegömbölyít. Fontos megjegyezni, hogy az ülést, állást, járást nem szabad erőltetni.
Ha nem mászik, vagy nem szabályosan mászik: belegömbölyít a deréktáji szakaszba, vállait felhúzza, karjait, kezeit befele forgatja. Kúszás és mászás során a törzs izomzata erősödik, ami a későbbiekben is fontos jelentőséggel bír a helyes álló helyzet kivitelezésében, ahol a törzset a függőlegesben, a gravitációval szemben kell megtartani.
A járáskezdés gyakori sajátosságai
Ebben a járás szempontjából korai időszakban sok szülő tapasztalhatja majd, hogy gyermeke előszeretettel közlekedik lábujjhegyen. Ez ebben az időszakban még nem kell, hogy aggodalomra adjon okot: legyünk türelmesek a babával, mert általában magától elhagyja ezt a fázist, és elkezd rendesen a talpán járni.
Ha lehet, otthon mezítláb sétálgasson a kicsi, mert ez segíti legjobban a számára a helyes járás elsajátítását. Az első lépésektől a teljesen önálló szabályos járás akár hónapokig is eltarthat.
Ugyanakkor ha még a kúszás-mászással sem próbálkozik, akkor ebben az időben már mindenképp beszéljünk a gyerekorvossal és/vagy a védőnővel.
A baba biztonsága járáspróbálkozáskor
Mivel a babák immár járni kezdenek, eljuthatnak a lakásban olyan bútorokhoz, amelyekre fel szeretnének kapaszkodni - gondoljunk hát erre is, amikor a biztonságuk szempontjából ismételten áttekintjük a helyiségeket.
Szereljünk fel biztonsági zárakat azokra az ajtókra és fiókokra, amelyeket semmiképp nem szeretnénk, ha kinyitogatnának, állítsuk alacsonyabbra a rácsot az ágyon (vagy távolítsuk el), ha azt látjuk, hogy imádnak felkapaszkodni rá, és ügyeljünk rá, hogy ablakok közelében ne legyenek bútorok, amelyekre feltornászhatják magukat.
Ha úgy látjuk, hogy a baba valamilyen veszélyes mozgást végez, szóljunk rá egy határozott “nem szabad”-dal, hogy elkezdjenek kialakulni fejében a határok. A szabályokat nem fogja azonnal megtanulni, és még ha átlátja is, hogy mit nem szabad, nem biztos, hogy engedelmeskedik az igényeinknek, mert kíváncsisága ilyenkor még sok mindent felülír - ezért igyekezzünk türelmesek maradni.
Ne használjuk túl gyakran a tiltószavakat, mert könnyen elveszíthetik a súlyukat. Veszélyes helyzetben azonban a rövid és határozott tiltás mellett fizikailag is akadályozzuk meg, hogy a baba sérülést okozó tárgyhoz vagy helyzethez jusson.
Hogyan segíthető a kommunikáció fejlődése?
A nyelvi kommunikáció ezekben a hetekben elkezd új szintre lépni: a szülői kérdésekre általában kapunk már valamilyen választ - ami nem jelenti azt, hogy érteni is fogjuk, amit a baba visszagagyog.
Ha pedig megnevezünk tárgyakat, személyeket a szobában, a baba rá tud mutatni az adott dologra - amikor pedig mi mutatunk oda valamire, és kérést társítunk hozzá, sokszor ennek megfelelően fog cselekedni. Ha tenni akarunk a baba nyelvi fejlődéséért, továbbra is a legjobb módszer, ha sokat beszélgetünk vele, és mindennap olvasunk neki.
Olvasás közben engedjük meg, hogy aktív hallgató legyen: rámutathasson bátran a kedvenc képi részleteire, megfoghassa a lapokat, visszalapozhasson a kedvenc részeihez. A közös olvasás, a megnevezés, a mutatás és a szemkontaktus mind segíti, hogy a baba a kiabálás mellett fokozatosan más kommunikációs eszközöket is használjon.
Mutatás és megértés
Az ujjal mutatás nem minden gyermeknél jelenik meg ugyanabban az időpontban. Egy baba először teljes tenyérrel vagy egész karral jelezheti, amit szeretne, miközben tekintetével megkeresi a megnevezett tárgyat, odamegy hozzá, odaadja, amit kérnek tőle, vagy utánozza a szülő figyelmi irányát.
Az egyik fejlődési kérdésben szereplő 11 hónapos gyermek fizikai fejlődése, mozgásfejlődése, játéktevékenysége és étkezése rendben volt, azonban még nem mutatott ujjal, hanem teljes tenyérrel jelzett, és nem mindig figyelt a nevére vagy a tiltásra. A gyermekorvosi válasz szerint minden gyermek eltérő ütemben és módon fejlődik, és amit a szülő hiányol, az 1-2 hónap múlva megjelenhet a saját fejlődési ütemének megfelelően.
Ez az egyedi eset nem helyettesíti a gyermek vizsgálatát, de jól mutatja, hogy egyetlen kommunikációs jel hiánya önmagában nem értékelhető a gyermek teljes fejlődésének ismerete nélkül. A mozgást, a társas kapcsolatokat, a játékot, a megértést, a gesztusokat és a hangadást együtt kell figyelni.
A baba kiabálása és a szülők közötti veszekedés
Mindenkinél kicsúszik egy-egy rossz szó, mindenki kiabál néha, vannak temperamentumos és kevésbé temperamentumos szülők és családok, minden családban vannak néha viták és mindenki felemeli néha a hangját. Mégis sokan aggódnak amiatt, hogyan hat mindez a gyermekre.
Már az egészen kis csecsemő is reagál az édesanyja feszültségére, érzi azt. Hiába vágsz mindig mosolygós arcot előtte, tudni fogja, ha rossz kedved van. Ezért a cél nem az, hogy a szülő soha ne legyen mérges, szomorú vagy feszült, hanem az, hogy a feszültséget lehetőleg biztonságos módon kezelje, és a baba ne maradjon magyarázat és megnyugtatás nélkül.
Mi zavarja a gyermeket leginkább?
Nem a kiabálástól ijed meg a kicsi, hanem az ő helyzete bizonytalan ilyenkor, ha nem érzi biztonságban magát. Nem a kiabálás a rossz. A düh, az indulat természetes érzés, a visszafojtott düh sem jó, és az sem, ha elhallgatjuk a kicsi elől az érzéseinket.
Kísérletek bizonyítják, hogy a gyerekek nem attól ijednek meg, ha a szülők kiabálnak, hanem attól, ha nem értik, mi történik és miért. Az ok nélküli dühkitörés az, ami félelemmel tölti el őket.
Éppen ezért a megoldás nem az, ha egyáltalán nem emeled fel a hangodat a kicsi előtt, hanem az, ha elmondod neki, mit érzel (pl. „haragszom, mert…”) és megnyugtatod, hogy ne érezze bizonytalanul magát.
A rendszeres otthoni kiabálás hatása
Ha a veszekedés, kiabálás mindennapos egy családban az természetesen hatással van a kicsire. A kicsi automatikusan megtanulja, másolja a környezetében látott düh-modellt.
Ha a szülők temperamentumosabbak, ő is az lesz, ha a szülei szarkasztikusan közlik egymással az érzelmeiket, elvárásaikat, ők is így fogják, ha visszafojtják az érzelmeiket, ő is ezt fogja lemásolni. A másolás akkor is megtörténik, ha megjátsszuk magunkat.
Nehéz helyzetekben, amikor feszültség, gondok vannak a családban nem eltitkolni kell azt a gyerek elől, hanem kezelni a saját feszültségünket: megbeszélni a problémákat egymással, kiadni a fájdalmat, a dühöt, ha szükséges, akkor sírás, boxzsák, naplóírás.
Mit tegyünk, ha a baba nagyon felzaklatott?
Ha a baba már teljesen kiborult, a magyarázat és a fegyelmezés általában nem nyugtatja meg azonnal. A hiszti is az indulatkezelés része: még nem tudja, mit tegyen, amikor csalódott vagy dühös, ezért a teljes testével reagál rá.
Ilyenkor azzal segítesz neki a legtöbbet, ha odamész hozzá és magadhoz öleled. Ha érzi, hogy higgadt vagy, hallja a nyugodt lélegzetvételeidet: ebből megtanulja, hogyan kellene neki ilyenkor viselkednie, éreznie.
A testi közelséget azonban a baba jelzéseihez kell igazítani. Ha az ölelés fokozza az ellenállását, maradjunk mellette biztonságos távolságban, beszéljünk halkan, és akadályozzuk meg, hogy magában vagy másban kárt tegyen.
Mikor indokolt orvoshoz fordulni?
A sok kiabálás gyakran életkori sajátosság, de orvosi vizsgálat indokolt, ha a hangos sírás hirtelen kezdődött, szokatlanul éles vagy vigasztalhatatlan, illetve ha láz, hányás, hasmenés, nehézlégzés, bágyadtság, sérülés, étvágytalanság, alvászavar vagy nyilvánvaló fájdalom társul hozzá.
Ha a baba rendszeresen a füléhez nyúl, evés közben sír, nyeléskor fájdalma lehet, felhúzza a lábait, szokatlanul merev vagy ernyedt, esetleg a megszokottól eltérően reagál, érdemes mielőbb egyeztetni a gyermekorvossal.
A mozgásfejlődésben is fontos figyelni az eltéréseket. Ha nem mászik, vagy nem szabályosan mászik, ha a mozgásformák késnek, vagy ha a gyermek aszimmetrikusan használja a végtagjait, érdemes szakemberhez fordulnunk.
Összefoglalva: a csecsemők mozgásfejlődése egyéni ütemben zajlik. Ha a megadott életkori határokon belül megfelelő minőségben kivitelezi gyermekünk az adott kornak megfelelő mozgásmintát, nem kell aggódnunk.
Azonban ha a mozgásfejlődésben elakadást tapasztalunk, késik egy-egy mozgásforma 1-2 hónapot, vagy adott mozgásformát megfelelő időben, de nem megfelelő minőségben végez, érdemes szakemberhez fordulnunk.
Kihez fordulhatunk?
Először a területileg illetékes védőnőhöz és házi gyermekorvoshoz. Az ő javaslatuk alapján gyermekneurológushoz vagy fejlődésneurológushoz.
És a neurológus javaslata alapján speciális manuális technikát alkalmazó gyógytornászhoz, gyermekgyógytornászhoz, területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő központhoz.
Mit érdemes naponta megfigyelni?
- Mikor kezdődik a kiabálás: étkezés, altatás, pelenkázás, játékmegszakítás vagy mozgáskorlátozás közben?
- Mi történik közvetlenül előtte?
- Milyen gyorsan nyugszik meg a baba?
- Megnyugtatja-e a közelség, a ringatás, a szoptatás, a játék vagy a figyelemelterelés?
- Vannak-e fájdalomra vagy betegségre utaló jelek?
- Használ-e a baba más kommunikációs formákat is, például szemkontaktust, mosolyt, gesztusokat, mutatást, tárgyátadást, utánzást vagy hangadást?
- Fejlődik-e a mozgása, és megfelelően használja-e a két oldalát?
- A kiabálás minden környezetben jelentkezik-e, vagy főként bizonyos helyzetekben?
A kiabálás gyakoriságának és körülményeinek rövid feljegyzése segíthet felismerni a mintázatokat, és gyermekorvosi egyeztetéskor pontosabb képet adhat a baba viselkedéséről. A legfontosabb, hogy a szülő ne a kiabálást önmagában értékelje, hanem a baba teljes állapotát, fejlődését, kapcsolódását és környezetét együtt figyelje.
