A komorebi japán kifejezés a fa lombkoronáján átszűrődő napfényre, amely tulajdonképpen maga a kiegyezéssel teli béke és megelégedés. A szó a fák levelein átvillanó napsütésre vonatkozik, illetve a fény és a levelek közötti táncra.
A komorebi nem pusztán természeti látvány, hanem egy sajátos figyelmi állapot is: annak felismerése, hogy a mindennapokban is jelen vannak apró, könnyen elszalasztható csodák. Ezt a fogalmat különösen érzékletesen mutatja be Wim Wenders Tökéletes napok című filmje, amelyben a lombok között átszűrődő fény a megelégedés és az önmagunkkal való kiegyezés jelképévé válik.
A komorebi mint japán látásmód
Bár nyilvánvalóan nem csak a japán kultúrában van kiemelt szerepe a természet szeretetének, ez a szó szépen jelzi azt a figyelmet, amivel a japánok az évszakok változását szemlélik. A komorebi egyszerre írja le a fény fizikai jelenségét és azt az élményt, amikor valaki elmélyülten észreveszi a természet finom változásait.
A fény és a levelek közötti tánc minden pillanatban más lehet. A lomb sűrűsége, a napszak, az időjárás és a szél mozgása folyamatosan változtatja a látványt, ezért ugyanaz a fa sem ugyanazt a képet mutatja két egymást követő percben.
Komorebi a Tökéletes napok című filmben
A komorebi japán kifejezés a fa lombkoronáján átszűrődő napfényre, amely tulajdonképpen maga a kiegyezéssel teli béke és megelégedés. Legalábbis Wim Wenders legújabb, Tökéletes napok című filmje szerint, mely a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában debütált, és két díjat is elhozott.
Miután megnéztem a filmet, az egyik rokonom megkérdezte, miről szól. Azt válaszoltam: egy japán vécépucolóról. Komikusan hangzik, ám egy ilyen ember helyzete végtelenül tragikus - a társadalom peremére szorultaknak csekély esélyük van a boldogságra.
A téma végletes megközelítése könnyen rossz irányba terelhet egy tapasztalatlan vagy egyszerűen tehetségtelen rendezőt. De nem Wim Wenderst. A Tökéletes napokban nyoma sincs a szociális kérdésekkel kapcsolatos didaxisnak, ahogy a hasfájósan nevettető humornak is.
A néző valami nagyon szépet, nyugodtat és elgondolkodtatót kap. Ha közhelyesen szeretnék fogalmazni: a mindennapok apró csodáit.
Hirayama és a mindennapok apró csodái
Valóban erről van szó: a kétórás játékidő tele van banális kicsinységekkel, amelyeket a felszínes ember nem vesz észre, a főszereplő Hirayama (alakításáért Kôji Yakusho Cannes-ban megkapta a legjobb színésznek járó elismerést, maga a film pedig az ökumenikus zsűri díját) számára viszont ezek mind-mind magától értetődő örömforrások.
Titkos játékra invitáló papírfecni elrejtve egy nyilvános mosdóban, egy olcsón beszerzett jó könyv, egy mára már kuriózumnak számító magnókazetta. Vagy apró növénykezdemény egy fa tövében, esetleg a fa levelei között átszűrődő napfény.
Hirayama erőssége a csendes koncentráció, a megfigyelés - magának az életnek a megfigyelése. Ennek köszönheti, hogy elégedett a helyzetével és megbékélt a hivatásával.
Nem stigmatizálja magát, környezetének egy-egy ellenszenves rezdülése nem zökkenti ki nyugodt létállapotából. A robotszerűen folytatott rutin sem teher, hanem rendszer, amely keretet ad az egymást követő napoknak.
A rutin mint a nyugalom kerete
Az ébredéstől a viráglocsoláson át a munkáig, majd a jól megérdemelt italig és olvasásig tartó ív variációsan, de szilárdan ismétlődik a film egészében. A repetitív szerkezetet itt-ott váratlannak nem nevezhető, de a szokásostól eltérő mozzanat töri meg.
- A fiatal kolléga, aki Hirayama régi kazettáin akar meggazdagodni, hogy lenyűgözze a barátnőjét;
- a rég nem látott unokahúg felbukkanása;
- esetleg furcsa találkozás a kedvelt nő volt férjével.
Az ismétlődő napokat képi síkon fekete-fehér, álomszerű betétek választják el egymástól, amelyek a film előrehaladtával egyre elvontabbá, asszociatívabbá válnak.
E megoldás - a fény-árnyék játék gazdag kiaknázásával együtt - vizuális izgalmat kölcsönöz a mozinak: egyszerűen jó nézni, mert szép, amit látunk.
PERFECT DAYS - Official Trailer
A fa mint társ és visszatérő motívum
A napfény filmre gyakorolt jótékony hatása általában a fákkal összefüggésben jelentkezik, főleg a lombkoronán átszűrődve. Ezt a látványt Hirayama szinte mindennap lefényképezi analóg kamerájával, a fotókat pedig év és hónap szerint rendezett dobozokban őrzi.
A digitális bennszülöttek nemzedékét erősítő unokahúga egy ízben meg is kérdezi, a szóban forgó fa a férfi barátja-e, aki rövid gondolkodás után igennel válaszol. Sőt, nem csupán barátja, de egyetlen állandó társa is, és többszöri visszatérése megköveteli, hogy szimbólumként tekintsünk rá.
Kozmikus fa, a tudás fája, az újjászületés jelképe és a többi, a sor végtelen. Nagy, mitologikus jelentések helyett azonban a mindennapok szférájában kell keresnünk a választ, ahogy a film egészének értelmét is.
A fa csak összegzi mindazt, amiről eddig beszéltünk: a nyilvánvaló és szokványos dolgok mocsarában rejlő apró csodákat.
Fény és árnyék: a komorebi vizuális nyelve
E megállapítás felől nyer értelmet a komorebi fogalma, amely Wenders mozijában egyenlő a megelégedéssel, az egyén önmagával való kiegyezésével. A tanulság azonban nem szájbarágós, szigorú értelemben véve már nem is a film része.
A rendező csak az arra kíváncsiaknak kínálja fel a stáblista végén, ötletes késleltetésével figyelmezteve, hogy érdemes lenne mindenkinek olyan elmélyülten figyelni, mint Hirayamának.
Amellett, hogy a film egy lehetséges (és sok szempontból vonzó) életmodellt mutat be a főszereplő alakján keresztül, különböző nemű, származású és társadalmi helyzetű embereket is felvillant egy-egy jelenet erejéig.
Nyilvános mosdók és találkozások
Ehhez pedig kissé humoros, ám egyáltalán nem valószerűtlen helyszínként a nyilvános mosdókat választja. Ez pont ideális, hiszen kevés hely van, ahol több, egymással egyébként semmilyen módon nem érintkező ember útjai keresztezhetik egymást.
Találó itt az útmetafora, mivel az illemhely az úthoz hasonló jelképes tartalmakkal telítődik, így maga is toposszá válik: a legkülönfélébb emberek közötti találkozásé.
A Tökéletes napokban nem történik sok minden: maga az élet, apró csodáival és hétköznapi tragédiáival. Jönnek és mennek az emberek, generációs különbségeket, majdnem elfelejtett sebeket vagy váratlanul érkező empátiát hozva magukkal.
Mégsem unalmas a film, hiszen atmoszférája is történésértékű: a 21. század rohanó emberének szokatlan a Hirayamát körülvevő tökéletlen idill.
A belső béke és az azonosulás lehetősége
Mégis tudunk, szeretnénk azonosulni az emberrel, akinek eleinte nevetséges a mosdótakarítás iránti elhivatottsága, de rövidesen irigylendőnek tűnik belső békéje.
Wim Wenders filmje könnyen közhelyessé válhatna, ha tanulságszerű életigazságai nem szellemesen fogalmazódnának meg, vagy nem a legszokatlanabb helyekről érkeznének. Vagy ha nem lenne minden magától értetődő Hirayama világában.
Nem kérdés például, hogy tisztelni kell mások kedvenc sportcsapatát és vallását, vagy hogy az árnyékok sötétebbek lesznek, ha egymásra vetülnek. Legfőképp pedig az nem, hogy nincs szebb dolog a komorebinél.
A komorebihez kapcsolódó japán kifejezések
A szavak konkrét jelentésükön kívül egy másfajta nézőpontot is képviselnek, ami segíthet a mindennapos stressz legyőzésében, abban, hogy ne akarjunk folyamatosan megfelelni a nyugati civilizáció diktálta elvárásoknak, és abban is, hogy kedvesebbek legyünk embertársainkhoz.
1. Komorebi
A szó a fák levelein átvillanó napsütésre vonatkozik, illetve a fény és a levelek közötti táncra. Bár nyilvánvalóan nem csak a japán kultúrában van kiemelt szerepe a természet szeretetének, ez a szó szépen jelzi azt a figyelmet, amivel a japánok az évszakok változását szemlélik.
2. Itadakimasu
A kifejezést, ami azt jelenti, „Szerényen elfogadom”, minden étkezés előtt szokás elmondani, mert benne foglaltatik a hála mindazért a munkáért, ami benne fekszik az előttünk lévő ételben.
Ezen kívül a minden élőlény iránti tiszteletet is magában hordozza a szó, hétköznapibb síkon pedig egyszerűen azt jelzi, itt az evés ideje.
3. Otsukaresamadesu
Ennek a szónak a jelentése a környezettől függ. Ha a kollégánknak mondjuk a munkahelyen, azzal elismerjük, hogy keményen dolgozik, nagyjából, mintha azt mondanánk: „Nagyon nehéz a feladatod, biztosan elfáradtál”.
A munkában köszönésképpen is használják, érkezéskor és távozáskor, de akár napközben is a folyosón. A „Gokurasamadesu” annyiban más, hogy azt csakis idősebb, tapasztaltabb kollégák mondják a beosztottjaiknak.
Üres frázisok? Szerintünk sokat segítenének itthon is, hogy jobb legyen a légkör a munkahelyeken!
4. Natsukashii
Ezt a melléknevet gyakran használják arra, amikor valami nosztalgia érzést kelt bennünk, vagy egy konkrét, szép emléket hív elő. Nem sóvárgásról van szó, hanem jókedvű visszatekintésről, például, mikor a gyerekkori képeinket nézegetjük.
5. Mottainai
Egy buddhista szó, amely utat talált a japán nyelvbe, és azt jelenti: „Micsoda veszteség!”. Ez nem csak fizikai forrásokra értendő, hanem arra a veszteségre, ami akkor ér minket, ha nem jól használjuk fel az időnket vagy elszalasztunk egy lehetőséget.
Akkor is szokták mondani, amikor el szeretnének hárítani egy dicséretet, amiről az ember úgy érzi, nem érdemelte ki.
6. Shibui
Ez valami olyasmit jelent, hogy „fanyar, de finom”, és a „shibushi” szóból származik, ami a csípősen fanyar ízt jelzi. A „shibui” olyasmi leírására is használható, ami egy kicsit ódivatú, de mégis megnyerő.
Azt is jelentheti, hogy valaki savanyú arcot vág, de esztétikai értelemben olyasmire utal, ami éppen azért vonzó, mert visszafogott és szerény.
7. Kuidaore
A „kuidaore” azt jelenti, hogy valaki csődbe ment, mert minden pénzét ételre is italra költötte. A szó létezése önmagában bizonyítja, mennyire szeretik a japánok a gasztronómiai élvezeteket.
Ezen kívül a kifejezést olyan emberre is használják, aki csak alibizik, de nem dolgozik.
A lombokon átszűrődő fény a természetben
Az erdei futásnak saját ritmusa van. Az egyenetlen talaj puhább, a levegő páradúsabb, tisztább és hűvösebb, a lombokon átszűrődő fény, a madarak koncertje simogatja a lelket, télen pedig a csendes neszek és a letisztult erdei látvány adnak sajátos hangulatot.
A természetben végzett mozgás hatása ma már kutatásokkal is igazolt tény. A futás jól ismert módja az állóképesség fejlesztésének, a szív- és érrendszeri megbetegedések elkerülésének, de a természetben végzett mozgás számos más előnnyel is jár.
A fák között futni egyszerre fizikai és mentális felüdülés: a változó terep egy időben több izmot dolgoztat meg, miközben az agy pihen, a mentális regeneráció pedig hatékonyabb, mert a természetes környezet csökkenti a vérnyomást, illetve a stressz-szintet és segíti a koncentrációt.
A futók pulzusa hamarabb megnyugszik. Az erdő színei, illatai és hangjai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a futás ne csak sport, hanem lelki pihenés is legyen.
Komorebi és közös mozgás kutyával
Az pedig maga a csoda, ha a kutyánk is velünk tart. A kutya pedig ebben a világban van igazán otthon - ösztönösen tudja, merre kanyarodjon, hol érdemes megállni egy pillanatra, mikor kell visszanézni a gazdára.
A kutyák számára a futás mentális levezetés is. A rendszeres, változatos terepen végzett mozgás javítja az izmok és ízületek állapotát és csökkenti a viselkedési problémák esélyét, amelyeket a mozgáshiány okoz.
Nem mindegy azonban, milyen kutya indul el velünk: a kor, a testfelépítés és az egészségi állapot határozza meg, mennyi és milyen intenzitású mozgás javasolt. Fiatal, növésben lévő kutyával még nem tanácsos hosszabb távokat futni.
Ha biztosra akarunk menni, nem árt állatorvossal is megbeszélni, milyen terhelést bír biztonságosan kutyánk.
A természetben futás és a felelős jelenlét
A közös mozgás élménye erősíti a kutya és az ember közti kapcsolatot. A bizalom a mozdulatokban születik meg: a póráz enyhe feszülése, egy halk „gyere”, egy visszapillantás.
A futás alatt nincs szükség hosszú parancsokra - a ritmus maga a párbeszéd. Ez a csendes együttműködés az, amit sok kutyás futó a legnagyobb ajándéknak tart.
Kutyáknál ez ugyanígy működik: a mozgás oldja a feszültséget, a szorongást, és egészséges teret ad a természetes ösztönöknek.
Az erdő mindenkié - a futóé, a kutyáé, a vadé, a gombászé egyaránt. A felelős viselkedés ezért nemcsak elvárás, hanem természetes része annak, ha valaki otthon érzi magát a fák között.
Természetesen ebben az otthonban is van néhány szabály, amire szükséges és érdemes figyelni, ha valaki az erdőben fut a kutyájával. A felelős kutyás futó figyel a környezetére, nem hagy szemetet, és igyekszik nem zavarni az erdei életet.
A lombok fénye a festészetben és a fotográfiában
Ferenczy nyílt tekintetű, fiatal, komoly arca erdei környezetből, sötétlő lombháttérből világít elő. Öltözékén, arcán halványan dereng a lombokon átszűrődő fény.
Sötét kabátos, póztalan alakját keresetlenül egyszerű előadás jeleníti meg. Az ecset szelíden követi az arc plasztikáját, s a barna haj lágy vonalát.
Ferenczy bensőséges hangon szól ember és természet megtalált kapcsolatáról. Műve nem a szó szokásos értelmében vett festő-képmás.
A lombokon átszűrődő fény a természetfotográfiában is folyamatosan változó témát teremt. Egy nagyon pici madáritatón, ahol az állatok egészen közel kerülnek a fotóshoz, portrékat lehet készíteni róluk.
A lombokon átszűrődő fény folyamatosan változik, így percről-percre más megvilágítás van a témán és a háttéren is, ami izgalmassá teszi az alkotást.
A fény változása nemcsak technikai kihívás, hanem a kép egyik legfontosabb értéke is. Ugyanaz a madár, arc vagy erdei részlet más hangulatot kap, amikor a napfény közvetlenül éri, majd a levelek árnyéka részben eltakarja.