Az abortuszellenes jelképek olyan képek, tárgyak és vizuális motívumok, amelyek a meg nem született emberi élet értékét, sérthetetlenségét és védelmét fejezik ki. Jelentésük rendszerint vallási, erkölcsi, jogi vagy társadalmi állásponthoz kapcsolódik, ezért történetük nem választható el az abortusz megítélésének változásaitól.
Az abortusz megítélése évezredek óta megosztja az emberiséget. Van, aki gyilkosságnak tartja bármilyen formáját, vannak, akik az anya személyiségi jogaira hivatkoznak, és eltérőek az álláspontok a magzat emberi mivoltának megítéléséről is.
Mit jelentenek az abortuszellenes jelképek?
Az abortuszellenes szimbólumok központi üzenete általában az, hogy a magzat nem pusztán biológiai anyag, hanem védelemre és tiszteletre méltó emberi élet. A jelképek ezt az álláspontot többféleképpen jelenítik meg: a magzat önálló személy voltát, az anya és a gyermek kapcsolatát, az élet folytonosságát, az ártatlanságot, a gondoskodást vagy a vallási értelemben vett teremtett méltóságot hangsúlyozzák.
A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy az emberi élet szent, és a fogantatás pillanatától tisztelni és védeni kell. A Katolikus Egyház Katekizmusa, amely összefoglalja az egyházi tanítást, elismeri a meg nem születettek belső méltóságát és értékességét.
„Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell - áll a katekizmusban. - Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (KEK 2270)
Az abortuszellenes jelképek ezért többnyire nem önmagukban hordoznak jelentést, hanem egy összetett erkölcsi álláspontot sűrítenek egyetlen képbe vagy tárgyba. A szimbólumok értelmezését meghatározza az is, hogy vallási közösségben, jogi tiltakozásban, civil mozgalomban vagy személyes gyászban használják őket.
A leggyakoribb abortuszellenes motívumok
A magzat és az embrió képe
A magzat képe az abortuszellenes mozgalmak legismertebb jelképei közé tartozik. A kisméretű, fejlődő emberi test ábrázolása azt az állítást fejezi ki, hogy a magzatnak már a megszületése előtt is van saját értéke és védendő élete.
A Biblia tehát a fogantatás pillanatától kezdve védelmezi a magzatot, hiszen az egy új egyén, egy megismételhetetlen és utánozhatatlan személy életének a kezdetét jelenti. Megvalljuk, hogy a meg nem született gyermeket úgy kell védenünk, mint emberi életet, még akkor is, ha természetes, hogy egy ember különböző életszakaszokon megy át, és természetünkből fakadóan máshogy tekintünk egy csecsemő vagy egy kisgyermek elvesztésére, mint egy kéthónapos magzat elvesztésére.
A magzat képe gyakran azért kerül plakátokra, táblákra vagy kiadványokra, mert az elvont erkölcsi vita helyett konkrét, felismerhető emberi életet jelenít meg. Az abortuszellenes érvelésben ez a kép a láthatatlanná tett vagy jogilag kevésbé védett magzat láthatóvá tételének eszköze.
A meg nem született gyermek és az anya együtt
Az anya és a magzat együtt ábrázolt alakja azt hangsúlyozza, hogy az abortusz kérdésében két emberi élet, két méltóság és két érintett személy sorsa kapcsolódik össze. Pacholczyk így összegezte: „A katolikus egészségügyi ellátás mindig tiszteletben tartja az anya és a gyermek egyenlő méltóságát, és elismeri, hogy minden terhességben legalább két személy, két páciens vesz részt, azzal a kifejezett céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben mindkettőjük számára kiemelkedő egészségügyi ellátást nyújtson.”
Az ilyen jelképek különösen azokkal a megközelítésekkel állnak szemben, amelyek az abortuszt kizárólag az anya önrendelkezési jogának kérdéseként mutatják be. Az Evangelikál Csoport nyilatkozata szerint: „Elismerjük, hogy a nők emberi méltóságát és önrendelkezési jogát, ugyanakkor ezt mindig harmonizáljuk a magzat élethez való jogával.”
A gyermek, a kéz és a védelem motívuma
A gyermek apró keze, az anya kezében tartott magzat, illetve a védelmező kéz a gondoskodás és az oltalom jelképe. Ezek az ábrázolások nemcsak azt fejezik ki, hogy a magzat életben maradását kell biztosítani, hanem azt is, hogy az anya támogatása nélkül az életvédő álláspont önmagában nem teljes.
Megvalljuk, hogy keresztényként nem elég a meg nem születettek életéért küzdeni, hanem törődnünk kell azokkal is, akik már megszülettek: az elhagyott, elhanyagolt vagy örökbefogadásra váró gyermekekkel, azokkal, akik nyomorban élnek, vagy erőszak áldozatai lettek, továbbá a bántalmazott, egyedülálló vagy válságterhességben lévő anyákkal és a gyermekeiket rossz körülmények között nevelő családokkal.
Ez a gondolat a szimbólumok használatában is megjelenik: az életvédő jelképek egy része nem a büntetésre vagy az elítélésre, hanem a segítségre, a menedékre és az elfogadásra helyezi a hangsúlyt.
A szív motívuma
A szív az élet, a szeretet és az együttérzés általánosan ismert jelképe. Abortuszellenes környezetben a szív gyakran a meg nem született gyermek szerethetőségét és emberi méltóságát hangsúlyozza.
Megvalljuk, hogy a nagy parancsolatban szereplő „szeresd felebarátodat” kitétel magában foglalja azt is, hogy szeressük gyermekeinket. A megfogant gyermek ugyanúgy méltó a szeretetre - és a szeretetből fakadó védelemre és gondoskodásra -, mint a már megszületett, „világra jött” gyermek.
A lábnyom és a kis méretű emberi alak
A magzati lábnyom vagy apró kézlenyomat a fejlődő ember egyediségét és testi jelenlétét jelképezi. A motívum egyszerre utal a gyermek kicsiségére és arra, hogy a méret nem határozza meg az emberi értéket.
Az abortuszellenes üzenetekben a kicsiny lábnyom gyakran a jövő felé vezető életutat is jelenti. Azt fejezi ki, hogy a magzat előtt olyan jövő állhatna, amelytől az abortusz megfosztja.
A bölcső, a babacipő és a ruhadarabok
A bölcső, a babacipő, a kis ruha vagy a játék a megszületés lehetőségét idézi fel. Ezek a tárgyak a még meg nem született gyermek jövőbeli életét jelenítik meg: a családi kapcsolatokat, a gondozást, a növekedést és a társadalmi részvételt.
Don Marquis érvelése szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie.
A gyermekhez kapcsolódó tárgyak ezért a „lehetséges jövő” gondolatát teszik láthatóvá. Nemcsak a terhesség jelenlegi állapotára utalnak, hanem arra az életre is, amely a születéssel, a gyermekkorral és a felnőtté válással folytatódhatna.
A kereszt és a vallási jelképek
A kereszt az abortuszellenes keresztény jelképek egyik legfontosabb eleme. Jelentése egyszerre kapcsolódik az emberi élet szentségéhez, az áldozathoz, a bűnhöz, a megbocsátáshoz és a reményhez.
A Katolikus Egyház az abortuszt „emberélet elleni bűnnek” tekinti, és az abortusz elvégzése - vagy valaki másnak az abortuszhoz való hozzásegítése - alapot ad az automatikus kiközösítésre. (KEK 2272) „A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel” - mondja a katekizmus (2271).
Ugyanakkor a katolikus egyház megbocsátást és irgalmat kínál az abortuszban érintettek számára. Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt.” (2272)
A kereszt ilyen összefüggésben nem pusztán tiltó jel. A bűn súlyosságának hangsúlyozása mellett a megbocsátás és a lelki gyógyulás lehetőségére is utal.
A Madonna és a gyermek képe
A Madonna és a gyermek ábrázolása az anyaság, a várandósság és a gyermek védelmének keresztény hagyományát idézi. A motívum különösen a katolikus kultúrkörben kapcsolja össze az anyai testet, a megtestesülést és a megszületendő élet tiszteletét.
VI. Pál a Humanae vitae-ben, II. János Pál a Familiaris consortioban megismételte és megerősítette a magzati életnek ugyanazt a védelmét, amely a közvetlen animáció föltételezésével a fogantatás pillanatától oltalmazza az embert.
A gyertya, a fehér szalag és a megemlékezés tárgyai
A gyertya az életre, a lélekre és az emlékezésre utal. Abortusz vagy vetélés után a gyertya sokszor a veszteség személyes feldolgozásának eszköze, míg nyilvános életvédő eseményeken az el nem született gyermekekre való emlékezést jelképezheti.
A fehér szalag az ártatlanság, a tisztaság és a békés megemlékezés jelképe lehet. Ezek a motívumok különösen akkor kapnak szerepet, amikor a hangsúly nem a politikai vitán, hanem a gyász és a személyes veszteség kifejezésén van.
A jelképek vallási és erkölcsi háttere
A bibliai életvédelem értelmezése
A legrégebbi kultúrák törvényeit vizsgálva szembetűnő különbséget találunk a zsidó-keresztény kultúra alapjaként tisztelt Biblia és más ókori törvénykönyvek között. Az előbbi szemlélete szerint a terhes anya méhében levő magzat teljes értékű emberi élet, melynek (még véletlenül okozott) haláláért is emberi élettel kell fizetni, derül ki Mózes 2. könyvéből.
„Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen… De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.” (2Mózes 21:22-23)
Egy olyan esetet ír le Isten Igéje, amikor férfiak verekedése során egy terhes asszony megsérül. Ha nem vetélt el az asszony, hanem a dulakodás következtében megindult a szülése, ugyanakkor a gyermek egészségesen jött a világra, úgy pénzbírságot kellett fizetni. Amennyiben azonban elvetélt, és a gyermek meghalt, akkor halálbüntetést kellett alkalmazni.
Szembetűnő tehát, hogy a Biblia a magzatot nem egy sejtszövetnek tekinti, hiszen ugyanolyan súlyú büntetést kellett kiszabni egy magzati élet kioltása esetén, mint egy már felnőtt ember meggyilkolása miatt.
A Biblia szerint Isten már az anyaméhben ismeri és elhívja az embert. Jeremiás könyvében olvasható, hogy Isten már a fogantatása előtt ismerte. Márpedig ismerni egy sejtszövetet nem lehet, csak egy személyt.
A keresztény felekezetek életvédő érvei
Az Evangelikál Csoport 22 pontos nyilatkozatot tett közzé az abortuszról, amelyet különféle felekezetű keresztények fogalmaztak meg, hogy artikulálják a terhességmegszakítással/abortusszal kapcsolatos történelmi keresztény nézetet.
Megvalljuk, hogy mivel Isten az ember Teremtője és a bűnbe jutott emberiség Megváltója, az emberi élet Isten tulajdona. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember méltósága ebben áll, és azt nem közmegegyezéssel teremtjük.
Megvalljuk, hogy az emberi lélek nem választható el a magzat testi, biológiai fejlődésétől és mindkettőről a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk. Isten a bibliai beszámolók szerint már az anyaméhben elhívja és megszenteli a formálódó embert, így nem tagadhatjuk meg a magzatoktól, hogy emberi személyként tekintsünk rájuk.
Megvalljuk, hogy a megszületett és a már megfogant, de még meg nem született gyermek egyformán gyermekként kezelendő, ahogy a Biblia is sok esetben ugyanazt a szót használja a megszületett és a még meg nem született gyermekre.
A keresztény életvédő jelképek kettős üzenete
A keresztény jelképek egyik üzenete az abortusz erkölcsi elutasítása, a másik pedig az érintett személyek iránti irgalom és támogatás. Jézus Krisztust követve megvalljuk, hogy minden emberi élethez tisztelettel kell közelednünk - úgy a meg nem születettek, mint a csecsemők, a fogyatékossággal élő emberek vagy az idősek életéhez -, és azt is, hogy Jézus Krisztus nevében minden megvallott bűnre van bocsánat, így az abortusz bűnére is.
A püspökök irányelvei szerint a katolikus egészségügyi dolgozóknak segítséget és vigaszt kell nyújtaniuk az abortusz után szenvedő nőknek. A katolikus egészségügyi szolgáltatóknak készen kell állniuk arra, hogy együttérző fizikai, pszichológiai, erkölcsi és lelki gondozást nyújtsanak azoknak, akik abortuszt követő traumától szenvednek.
Az abortuszellenes jelképek történeti előzményei
Ókori társadalmak és a magzat jogi helyzete
Az abortuszt ismerték a görög-római kultúrkörben, sőt orvosok, Hippokratész és Aesculapius, az anyák megmentése érdekében alkalmazták is. Kr. u. az 1-2. században rendkívül elterjedt, de a keresztények ismertetőjegyeként tartották számon, hogy „nem ölik meg magzataikat”.
Hammurapi babiloni király törvényei szerint azonban csak pénzbírság járt hasonló vétekért, vagyis a magzatot még szabad nemes ember esetében is csak vagyontárgyként értékelték. Ha pedig szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, az uralkodó csupán az államot ért veszteséget látta, melyet hasznos munkáskezekből fosztottak meg.
Az ókori jogrendszerek eltérő szemlélete fontos háttér az életvédő szimbólumok történetéhez. A jelképek ugyanis nemcsak a jelenben folyó politikai vitákra reagálnak, hanem arra a régi kérdésre is, hogy a társadalom mikortól tekinti a magzatot önálló védelemre szoruló emberi életnek.
A korai kereszténység és az abortusz elutasítása
Athenagorasz, Minucius Felix és Tertullianus tanúskodik az Egyház abortuszt tiltó fölfogásáról, majd Nyugaton és Keleten egyaránt zsinati döntés született a kérdésben.
300 körül Hispániában az elvirai zsinat szigorúan büntette az abortuszt. „Ha egy asszony férje távollétében házasságtörő kapcsolatból fogant, és tette után megölte gyermekét, úgy határozunk, hogy még élete végén sem szabad megadni neki a közösségben való részesedést, mert bűnt bűnre halmozott.”
A zsinat kiközösítéssel, illetve a halál előtti utolsó pillanatban való befogadással sújtotta az abortuszt elkövető asszonyt. Keleten 314-ben az ankürai zsinat enyhített a korábbi, szigorú törvényen: „Úgy határoztunk, hogy 10 évet töltsenek vezeklésben a megfelelő fokozatok szerint”.
524-ben a hispániai léridai zsinat kimondta: „Akik házasságtörés után gonoszul megölni próbálják a magzatot vagy a megszületett gyermeket, mind a férfit, mind az asszonyt csak 7 év után fogadják vissza az egyházi közösségbe”.
678-ban a konstantinápolyi hatodik egyetemes zsinat 92. kánonja „azokat az asszonyokat, akik abortuszt okozó szereket, vagy a magzatot megölő mérget vesznek be, a gyilkosoknak járó büntetéssel” sújtotta.
Az animáció kérdése és a magzat erkölcsi státusza
Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e? A kérdést az animáció mindmáig megoldatlan problémája indokolta.
A 11-12. századtól tekintélyes képviselői voltak annak a nézetnek, hogy bizonyos ideig a magzat nem hordoz értelmes lelket, ezért az animáció időpontja előtt elkövetett abortusz bűn ugyan, de nem emberölés.
Ez a vita később is hatott az abortuszról szóló vallási és jogi gondolkodásra. Az életvédő álláspont modern jelképei ezzel szemben rendszerint a folytonosságot hangsúlyozzák: a fogamzástól a születésig nem éles határt, hanem egy fejlődési folyamatot látnak.
V. Sixtus Effrenatam kezdetű bullája
A 16. század végén V. Sixtus, aki híressé vált szigorú törvényeiről, az abortusz kérdésében adta ki az Effrenatam kezdetű bullát. A dokumentum az abortusz minden formáját szigorúan büntetendőnek tekintette, függetlenül attól, hogy a magzat már formálódott-e, illetve hogy hordoz-e lelket.
„Mindazok - bármilyen rendű és rangú, vagy bármely szerzethez tartozó férfiak és nők, vagy világi papok, bármilyen világi vagy egyházi hivatalt viselők -, akik ezután önmaguk vagy más személy közbejöttével abortuszt okoznak, úgy, hogy ez valóban be is következett, továbbá maguk a terhes asszonyok, akik ebbe beleegyeztek, azonnali hatállyal azon büntetéseket vonják magukra, amelyeket az isteni és az emberi jog, kánoni törvények és pápai rendelkezések, valamint a világi törvények a szándékos gyilkosokra szabnak ki.”
Az Effrenatam jelentősége abban állt, hogy az abortuszt nem csupán bizonyos fejlődési szakasz után tekintette súlyos bűnnek. A rendelkezés a magzat elpusztításának szándékát állította középpontba.
Az 1917-es egyházi törvénykönyv
1917-ben az Egyházi Törvénykönyv megismételte a hagyomány álláspontját: mindazok, akik abortuszt hajtanak végre, beleértve az anyát is, az ordináriusnak fenntartott, önmagától beálló kiközösítésbe esnek, s ha klerikus volt a tettes, letétetik.
A katolikus egyház álláspontja szerint amiatt is indokolt az abortusz ilyen büntetése, mert a világi jogrendek a születendő élet büntetőjogi védelmét nem védik ilyen széles körben. A büntetés a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozik.
Az abortuszellenes jelképek és a modern életvédő mozgalmak
A 20. századi jogi és társadalmi változások
Időközben fölmerült a születésszabályozás problémája, melyen belül különböző indokokat, úgynevezett indikációkat hoztak föl az abortusz mellett is. XI. Pius 1930-ban a Casti connubii enciklikában megerősítette a hagyományos törvényt, részletesen elemezve a szóba jöhető indikációkat.
VI. Pál a Humanae vitae-ben, II. János Pál a Familiaris consortióban megismételte és megerősítette a magzati életnek ugyanazt a védelmét, amely a közvetlen animáció föltételezésével a fogantatás pillanatától oltalmazza az embert.
A modern életvédő mozgalmak jelképei ebben a korszakban egyre inkább politikai és jogi jelentést is kaptak. A keresztény szimbólumok mellé olyan civil jelképek társultak, amelyek a törvényi védelem kiterjesztését, az örökbefogadást, a válságban lévő anyák támogatását és az abortusz alternatíváit hangsúlyozták.
A magzat láthatóvá tétele
A modern abortuszellenes mozgalmak egyik központi törekvése a magzat társadalmi láthatóvá tétele. Az ultrahangfelvétel, a magzati fejlődést bemutató kép és a kis emberi alak ábrázolása mind azt szolgálja, hogy a közvélemény ne kizárólag „terhességként” vagy „beavatkozásként”, hanem fejlődő emberi életként érzékelje a terhességet.
Megvalljuk, hogy őszintén és bátran kell beszélnünk a témáról, ugyanis a népszerű eufemizmusok gyakran eltakarják az igazságot. Tekintetbe kell vennünk, hogy a „terhességmegszakítás” mindig együtt jár a magzat életének megszakításával.
Ugyancsak félrevezető az abortuszra a fogamzásgátlás egyik módjaként tekinteni, hiszen az abortusz nem előzi meg a fogamzást, sőt éppen a megfogant élet elpusztítását jelenti.
Az életvédő színek
Az életvédő mozgalmak különböző színeket is használnak, amelyek jelentése közösségenként eltérhet. A fehér gyakran az ártatlanságot és a békét, a piros az életet és az áldozatot, a kék vagy rózsaszín pedig a gyermek és az anyaság képzetét idézi.
A színek önmagukban nem rendelkeznek egységes, minden mozgalomra érvényes jelentéssel. Üzenetük a felirattal, a képpel, a vallási jelképpel vagy az esemény céljával együtt válik értelmezhetővé.
Az örökbefogadás jelképei
Az örökbefogadásra utaló szív, kézfogás, családábra vagy egymásba kapcsolódó alakok az abortuszellenes érvelés alternatíváját jelenítik meg. Ezek a jelképek azt sugallják, hogy a gyermek életének megőrzése mellett az anya számára más megoldások is létezhetnek.
Megvalljuk, hogy nem nagyobb szégyen valakinek örökbe adni a gyermekét, mint elvetetni, mert aki elveteti gyermekét, az elveszi, aki pedig örökbe adja, az megmenti annak életét.
Az örökbefogadás jelképei ugyanakkor csak akkor hordoznak hiteles üzenetet, ha a válságban lévő anya valódi támogatást, biztonságot és segítséget kap. Megvalljuk, hogy keresztényként nem elég az abortusztörvény szigorításáért küzdenünk, hanem vállalnunk kell a felelősséget a következményeiért is.
Az abortuszellenes jelképek és a vitatott helyzetek
Az anya életének veszélye
Az abortuszellenes álláspontok között különbség van abban, hogyan értékelik azt az esetet, amikor a terhesség folytatása az anya életét veszélyezteti. A katolikus tanítás szerint a közvetlen művi abortusz nem megengedett, de az anya életének megmentését célzó kezelés megengedhető lehet, ha a magzat halála nem a beavatkozás célja, hanem annak előre látható következménye.
Az amerikai püspökök direktívája szerint egy katolikus nő kaphat életmentő kezelést - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg nem született babája közvetve meghal a kezelés következtében. A szándék és a cselekvés itt az anya életének megmentését célozza.
„Azok a műtétek, kezelések és gyógyszerek, amelyeknek közvetlen célja a várandós nő arányosan súlyos kóros állapotának gyógyítása, akkor megengedettek, ha nem halaszthatók el biztonságosan a születendő gyermek életképessé válásáig, még akkor is, ha ezek a születendő gyermek halálát okozzák” - olvasható az irányelvekben.
A méhen kívüli terhesség
A püspökök foglalkoznak a méhen kívüli terhességekkel is, amelyek életveszélyesek az anya számára. „Méhen kívüli terhesség esetén erkölcsileg nem megengedett olyan beavatkozás, amely közvetlen abortusznak minősülne” - fogalmaznak az irányelvek.
Ehelyett a méhen kívüli terhességek esetében a katolikus orvosszakértők egyetértenek abban, hogy a nők részleges salpingectomián eshetnek át, ami a petevezeték egy részének eltávolítását jelenti, ahol a meg nem született baba található.
A szándék és a közvetlen cselekvés a sérült szövetek eltávolítása, nem pedig a meg nem született baba életének kioltása. „Egy ilyen terhesség folytatása nem eredményezheti a baba túlélését.”
Nemi erőszakból fogant gyermek
A nemi erőszak következtében létrejött terhesség különösen nehéz erkölcsi és társadalmi helyzetet jelent. Az életvédő álláspont szerint a gyermek nem felelős a fogamzás körülményeiért, ezért nem lehet őt az elkövető tettéért büntetni.
Megvalljuk, hogy a nemi erőszakban fogant gyermekeknek is joguk van az élethez, hiszen az istenképűség hordozóiként ők is ugyanolyan értékesek, mint a többi ember. Egyúttal megkövetjük azokat a nemi erőszakban fogant embertársainkat, akiknek szívébe mély sebeket ütött, hogy sok esetben keresztények részéről is azt hallják, hogy jogos lett volna elvenni az életüket már azelőtt, hogy megszülettek.
A katolikusoknak még a legnehezebb helyzetekben is el kell fogadniuk az életet - nem pedig annak elpusztítását - mondta Tadeusz Pacholczyk atya. „A nemi erőszakot követő abortusz népszerűsítésével rossz célpontot célzunk meg” - mondta. A gyermek az anyaméhben nem a szexuális erőszak elkövetője, és nem szabad úgy bánni vele, mintha az volna.
A támogatás, mondta, mindent megváltoztathat. „Amire egy fiatal nőnek szüksége van egy ilyen helyzetben, az a család és a barátok támogatása, a megnyugtatás, hogy együtt túl tudunk lenni rajta.”
Fogyatékosság és életminőség
Az életvédő nyilatkozatok a magzat várható testi vagy értelmi fogyatékossága esetén is az emberi méltóság elsődlegességét hangsúlyozzák. Megvalljuk, hogy azon esetekben, amikor a magzat valószínűleg vagy biztosan fizikai vagy értelmi akadályozottsággal jön a világra, még kevésbé beszélhetünk az abortusz melletti döntésről.
A valószínűség fogalma azzal jár, hogy az abortált gyermek talán mégsem lenne sérült. De még ha az is, akkor is Isten teremtménye, emberi élet, amely felett ember nem rendelkezhet önhatalmúlag.
Megvalljuk azt is, hogy bár egy testi vagy szellemi fogyatékossággal élő gyermek elfogadása, gondozása és nevelése súlyos próbatétel lehet, Isten törvényének megszegését azonban keresztényként még súlyosabb tehernek kell éreznünk.
Az abortuszellenes jelképek filozófiai háttere
Az önrendelkezés és a test feletti rendelkezés
Az abortusz melletti érvelések közül több az anya önrendelkezési jogára épít. Thomson híres tanulmányában akként érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható.
Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani, így ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal.
Thomson álláspontja szerint az élethez való jog nem garantálhatja más testének használatát, vagy használatának folytatását, még akkor sem, ha ez szükséges lenne az életben maradáshoz. Ez az érvelés különösen a nemi erőszakból létrejött terhességek esetében kapcsolódik az abortusz vitájához.
A magzat jövője
Don Marquis future-like-ours érve szerint az abortusz erkölcsi problémája abban áll, hogy a magzatot megfosztja egy olyan jövőtől, amelyben tapasztalatokat, kapcsolatokat, örömöket és lehetőségeket élhetne át.
Érvelése szerint a gyilkosságot azért tekintjük az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek, mert többtől fosztja meg az áldozatát, mint bármely másik bűncselekmény. A magzat jövője ugyanígy értékes lehet számára.
Az abortuszellenes jelképek közül a babacipő, a bölcső, a gyermekrajz vagy a jövőre utaló felirat ezt a filozófiai gondolatot jeleníti meg. Azt sugallja, hogy a magzat halála nem csupán egy jelenbeli állapot megszakítása, hanem egy lehetséges teljes élet elvesztése.
Az élethez való jog
Az abortuszellenes mozgalmak egyik alapvető állítása, hogy a magzat élethez való joga nem függhet attól, hogy már képes-e önállóan élni az anyaméhen kívül. Az amerikai püspökök szerint az abortusz tilos, függetlenül attól, hogy a születendő csecsemő életképes-e, vagy képes-e túlélésre az anyaméhen kívül.
Ehelyett a püspökök szerint a meg nem születetteket a fogantatás pillanatától védeni kell. Minden olyan eljárás abortusz, amelynek egyetlen azonnali hatása a terhesség életképesség előtti megszakítása, ami morális összefüggésében magában foglalja a fogantatás és az embrió beágyazódása közötti intervallumot.
Az abortuszellenes jelképek Magyarországon
A történelmi jogi háttér
Magyarországon 1956-ig a katolikus Egyház és a polgári törvények egyaránt tiltották az abortuszt. Ennek ellenére a közvélemény hallgatólagosan tudomásul vette a nem kívánt vagy titkolt terhesség megszakítását.
Főleg az „egykéző” vidékeken, például Baranya, Somogy és Tolna vármegyében vált általános szokássá. Végrehajtója a bábaasszony vagy maga az anya volt.
Az 1956 előtti Büntető Törvénykönyv szerint az abortusz büntetése az abortuszt végző nő esetében 3 év volt, ha házasságban, 2 év, ha házasságon kívül fogant. Ha más végezte az abortuszt, büntetése ugyanaz volt, de 5 év börtön járt, ha nyereségvágyból tette, amennyiben az anya beleegyezett.
Az anya életét mentő bármilyen beavatkozás a Büntető Törvénykönyv szerint nem számított jogtalannak, tehát nem volt büntetendő.
A magyar életvédő jelképek jelentése
Magyarországon az abortuszellenes jelképek között megtalálhatók a keresztény vallási motívumok, a magzati életet ábrázoló képek, az anya és gyermek együttese, valamint az örökbefogadást és a válságban lévő anyák támogatását megjelenítő jelképek.
Az ilyen szimbólumok jelentése több rétegből áll. Egyfelől az emberi élet védelmét fejezik ki, másfelől a család, a felelősség és a társadalmi segítség gondolatát kapcsolják hozzá. A magyarországi életvédő kommunikációban ezért a tiltás mellett gyakran megjelenik a támogatás, a tanácsadás és az örökbefogadás lehetősége is.
Az abortuszellenes jelképek és a személyes veszteség
Abortusz és vetélés megkülönböztetése
Az abortusz, magzatelhajtás, angyalcsinálás, kaparás és küret kifejezések történetileg és köznyelvileg eltérő jelentésrétegeket hordoznak. A szó általános értelmében az abortusz a még életképtelen magzat eltávozása a méhből; szorosan véve az emberi magzat távozása vagy eltávolítása a méhből.
Erkölcsi szempontból az abortusz lehet akaratlan vagy spontán, ha a magzat külső beavatkozás nélkül, betegség következtében távozik az anyaméhből. Művi vagy mesterséges abortuszról van szó, ha a magzat méhen belüli életét külső beavatkozás szakítja meg.
A spontán vetélés és a művi abortusz személyes lelki következményei eltérőek lehetnek, de mindkét esetben megjelenhet gyász, veszteségérzés és emlékezési igény. A gyertya, a kereszt, az angyal vagy a névvel ellátott emléktárgy ezért nem kizárólag politikai jelképként, hanem személyes gyászjelként is használható.
A bűntudat és a lelki feldolgozás
Az abortusz után sokszor megjelenik az önvád és a bűntudat, amely sok esetben egy életen át elkíséri az abortuszt választó nőket. A katolikus egészségügyi szolgáltatóknak készen kell állniuk arra, hogy együttérző fizikai, pszichológiai, erkölcsi és lelki gondozást nyújtsanak azoknak, akik abortuszt követő traumától szenvednek.
Az abortuszellenes jelképek ebben a helyzetben az emlékezés és a megbékélés eszközei is lehetnek. A kereszt, a gyertya, az angyal vagy a virág nem feltétlenül a nyilvános tiltakozást fejezi ki, hanem azt, hogy az érintett személy a történteknek nevet, jelentést és lelki helyet próbál adni.
Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt.
A szimbólumok vitatható használata
Az elítélés és a támogatás egyensúlya
Az abortuszellenes jelképek használata könnyen válhat pusztán elítélő vagy megszégyenítő kommunikációvá. Az életvédő keresztény nyilatkozatok azonban azt hangsúlyozzák, hogy a meg nem született gyermek védelmét össze kell kapcsolni az anya támogatásával.
Az abortusz kapcsán nem feledkezhetünk meg a férfiak felelősségéről sem. Mivel egy gyermek foganásáért a férfi és a nő együtt tettek, ezért együtt viselik a felelősséget is a magzat, illetve a gyermek életéért.
Elutasítjuk a téma olyan irányú megközelítését, amely a kérdést pusztán érzéketlen érdekharccá silányítja, szembeállítva a magzatokat az anyákkal és a nőket a férfiakkal.
A jelképek és az összetett társadalmi felelősség
A jelképek önmagukban nem oldják meg azokat a társadalmi problémákat, amelyek a válságterhességekhez vezethetnek. A gazdasági bizonytalanság, a magára maradás, a bántalmazás, a lakhatási nehézségek és a partneri felelőtlenség mind olyan körülmények lehetnek, amelyek között az abortusz kérdése felmerül.
Megvalljuk, hogy a tömeges abortuszok túlnyomó többsége megelőzhető lenne, ha elfogadnánk és tekintetbe vennénk, hogy Isten a szexuális egyesülés helyét a házassági szövetség oltalmazó keretei között jelölte ki.
Megvalljuk, hogy bár egyes helyzetekben az abortusz tűnik a leginkább logikus lépésnek, korántsem biztos, hogy az, számolva az abortusz fizikai szempontból is megterhelő, sok esetben súlyos egészségügyi következményeivel, és azzal, hogy az állapotos nő számára az abortusz bizonyítottan hosszú távú lelki-pszichés sérüléseket okozhat.
Megvalljuk, hogy keresztényként nem elég a meg nem születettek életéért küzdeni, hanem törődnünk kell azokkal is, akik már megszülettek, továbbá a bántalmazott, egyedülálló vagy válságterhességben lévő anyákkal és a gyermekeiket rossz körülmények között nevelő családokkal.
Az abortuszellenes jelképek jelentősége napjainkban
Az abortuszellenes jelképek története az ókori vallási és jogi vitáktól a modern civil mozgalmakig ível. Jelentésükben egyszerre jelenik meg a magzat emberi státuszáról szóló vita, a vallási életvédelem, az anya és a gyermek kapcsolatának hangsúlyozása, valamint az a társadalmi igény, hogy a válságban lévő családok segítséget kapjanak.
A kereszt, a magzat képe, a gyermek apró keze, a szív, a gyertya, a bölcső, a babacipő, az anya és gyermek alakja, valamint az örökbefogadás jelképei mind más részletet emelnek ki ugyanabból az életvédő szemléletből. Egyesek az emberi élet kezdetét, mások a gyermek lehetséges jövőjét, a szeretetet, a gyászt vagy a támogatás szükségességét jelenítik meg.
A szimbólumok történeti és vallási háttere azt mutatja, hogy az abortuszellenes gondolkodás nem egyetlen korszakhoz vagy egyetlen jelhez kötődik. A jelképek formája változik, de visszatérő tartalmuk az emberi élet értékének, a meg nem született gyermek védelmének és az érintett anyák iránti felelősségnek a hangsúlyozása.
