Asztmásoknak többször kell: a tünetek felismerése, a rohamok megelőzése és a kezelés következetessége

Az asztma nem gyógyítható minden esetben teljesen, de megfelelően beállított kezeléssel a tünetek minimálisra csökkenthetők, a rohamok nagy része megelőzhető, és a betegek jelentős része teljes életet élhet. Az asztma kezelése az utóbbi évtizedekben olyan fejlődésen ment keresztül, annyi korszerű hosszú hatású kombinált készítmény áll rendelkezésünkre, hogy a legtöbb beteg tünetmentes teljes életet élhet.

Az asztmás betegnek ma már nem kell lemondania a sportolásról, a munkáról vagy a gyermekvállalásról, de a betegség rendszeres ellenőrzést, személyre szabott gyógyszeres kezelést és a rohamot kiváltó tényezők felismerését igényli. Elengedhetetlen a betegsége alapos ismerete és a kezelőorvosával, asztmanővérrel való együttműködés is!

Mi az asztma?

Az asztma a légutak krónikus gyulladásos betegsége, amelynek kialakulásában számos gyulladásos sejt és sejtproduktum játszik szerepet. A gyulladás és következményes fokozott légúti érzékenység eredményeként visszatérően fellépnek sípoló légzéssel, nehézlégzéssel, mellkasi feszüléssel, köhögéssel járó epizódok, főleg éjszaka vagy kora reggel.

Az asztma egy hörgőszűkülettel járó krónikus betegség, amely lehet allergiás is. Érintettjei a jellemzően rohamokban jelentkező hörgőszűkület miatt köhöghetnek és fulladhatnak, légzésük sípoló lehet.

A tünetek kiterjedt, változó mértékű légúti elzáródással kapcsolatosak, ami spontán vagy gyógyszeres kezelés hatására legtöbbször visszafordíthatóak. A tünetek klasszikus esetben rohamokban, időszakosan jelentkeznek, a légúti gyulladás azonban idült, folyamatosan jelen van.

Mi történik a tüdőben asztmás roham során?

Minden percben átlagosan 16-szor szívjuk be és fújjuk ki a levegőt, ami eljut a tüdőbe, aminek köszönhetően a vérünkbe oxigén kerül. A tüdő felépítése egy a feje tetején álló fára hasonlít.

A törzs két oldalán található a jobb, illetve a bal tüdő. Ezekhez vezetnek a főhörgők, amelyek egyre kisebb csövecskékre ágazódnak el. A legkisebbek végén találhatóak a tüdőhólyagocskák, melyeket apró erek ölelnek körbe.

Ezekben a hólyagocskákban történik a gázcsere. A belélegzett levegőből a vérbe kerül az oxigén, a szervezetben termelődő szén-dioxid pedig a vérből a tüdőn távozik.

Mivel a szén-dioxid és oxigén cseréje csak a tüdőhólyagocskákban lehetséges, elengedhetetlen, hogy a belélegzett levegő akadálytalanul eljusson odáig. Ez csak akkor lehetséges, ha szabad az út a tüdőhólyagocskákig.

Az asztmától szenvedő emberek légútjai érzékenyen reagálnak különböző anyagokra - de előfordul nem allergiás eredetű asztma is, amikor nem mutatható ki allergén. Ennek következtében megduzzadnak a hörgők nyálkahártyái, sűrű nyák keletkezik, a hörgőcskéket körbeölelő izmok összehúzódnak, azaz hörgőgörcs alakul ki.

Ennek hatására csökken a légutak átmérője, jelentősen akadályozva ezzel a levegő áramlását. Elsősorban a levegő kifújása okoz gondot, aminek következtében gyorsabban kell levegőt venni, így légszomj alakul ki.

Amikor az asztmás roham elkezdődik, a hörgők falában futó simaizmok összehúzódnak, így a betegek légutai beszűkülnek, a levegő pedig nem jut el jól a tüdő léghólyagocskáihoz. A tüdőből a levegő ki sem tud jönni, ezért a szerv teljesen felfúvódik.

Amikor a levegő a szűk légutakon megpróbál kijutni, sípoló, fütyülő hang hallható. Ez a típusos jele a légúti obstrukciónak (eltömődésnek, elzáródásnak).

Az asztma legfontosabb tünetei

Az asztma legtipikusabb tünetei közé soroljuk a köhögést, ami gyakran éjszaka jelentkezik, ezen kívül vezethet légszomjhoz, a légzés megrövidüléséhez, sípoló légzéshez és szorító érzéshez a mellkasban.

Az éjszakai köhögés és a légszomj akár állandósulhatnak is, míg más panaszok hirtelen jelentkezhetnek. Természetesen vannak tünetmentes időszakok is.

• Száraz vagy váladékos köhögés gyakran éjszaka is.
• Visszatérő sípoló légzés.
• Mellkasi feszülés vagy mellkasi szorító érzés.
• Nehézlégzés és légszomj.
• A panaszok éjszakai vagy kora reggeli romlása.
• Fizikai terhelésre jelentkező nehézlégzés.
• Allergiás nátha vagy ekcéma társulása.

Egy asztma roham a legtöbb esetben köhögéssel, sípoló és nehezített légzéssel kezdődik, amiből végül légszomj alakul ki. Egy ilyen roham több percig, de akár órákon át is eltarthat.

Nem csupán az időtartama, hanem a súlyossága is eltérő, sokszor orvosi segítségre is szükség van. Súlyos asztmás rohamban „néma tüdő” kerül leírásra.

Nagyon súlyos esetben a beteg annyira nem kap levegőt, hogy akár oxigénhiányos állapot is előállhat nála, ajkai és az ujjai elkékülhetnek. Az asztmába ilyenkor akár bele is lehet halni.

Az asztma típusai

Az asztmának két fajtáját kell megkülönböztetnünk: az egyik az allergiás, a másik a nem allergiás asztma. Allergiás asztma esetén a tünetek a környezetben található allergének hatására jelentkeznek hörgőgyulladást és hörgőszűkületet okozva.

Előbbit allergének - például pollenek - váltják ki, míg utóbbi esetén legtöbbször fizikai terhelés okozza a panaszokat. A nem allergiás asztma olyan környezeti hatásokkal áll összefüggésben, mint a légúti fertőzések, beltéri vagy kültéri levegőszennyezés, illetve az erős illatok.

Allergiás asztma elsősorban azoknál jelentkezhet, akik fapollenre, fűfélék és gyomok pollenjeire, penészgombára, házi poratkára, állati szőrökre és tollakra érzékenyek.

Allergia és asztma kapcsolata

Az allergia az immunrendszer „túlműködésének” következtében jön létre, az érintettek szervezete olyan anyag ellen védekezik, amely valójában rá nézve teljesen ártalmatlan.

Az asztma a légutak krónikus gyulladásával járó betegség, melyet időnként fellépő nehézlégzés, köhögési roham, sípoló légzés, mellkasi szorító érzés jellemez, tünetmentes időszakokkal felváltva.

A légúti allergiás betegek gyakran számolnak be idővel megjelenő asztmás tünetekről is. Az újabb allergiák megjelenése mellett előfordulhat asztma kialakulása is: a korábban szénanáthás beteg az idő múlásával egyszer csak asztmás tüneteket kezd produkálni.

Ennek az az oka, hogy az allergiás gyulladás jelei már nemcsak az orrnyálkahártyán jelennek meg, hanem a mélyebb légutakban is. Ilyenkor a betegnél a náthaszerű allergiás tünetek mellett már megjelenik a köhögés, nehézlégzés is.

Ahhoz, hogy a betegség súlyosbodását megelőzzük, fontos, hogy ismerjük az allergént és tüneti szerekkel kezeljük a betegséget. Több kutatás is igazolja, hogy az allergén immunterápia hosszútávon képes a tüneteket megszüntetni, emellett az újabb allergiák megjelenését és az asztma kialakulását megakadályozni.

Az asztma súlyossági fokozatai

Az asztma négy fokozatát különböztetjük meg:

Időszakos asztma: Ez a legenyhébb stádium, amelynél időnként jelentkeznek panaszok, melyek nem zavarják az éjszakai pihenést, és a gyors hatású hörgőtágító használatára is csak ritkán van szükség.

Enyhe, tartós asztma: Ebben az esetben már gyakrabban, hetente többször jelentkeznek a tünetek, melyek havonta pár alkalommal az éjszakai pihenést is megzavarják, illetve kismértékben a mindennapi tevékenységekre is hatással vannak.

Mérsékelt, tartós asztma: Ebben a harmadik stádiumban már komolyabb panaszok jelentkeznek, akár minden egyes nap. Ezek az éjszakai pihenést is gyakran megzavarják, továbbá a mindennapi tevékenységeket is befolyásolják.

Súlyos, tartós asztma: Súlyos asztma esetén már naponta többször alakulnak ki panaszok, melyek az éjszakai pihenést is megzavarják, továbbá a mindennapi tevékenységek elvégzését is korlátozzák.

Mi okozhat asztmát?

Az asztma oka komplex és valószínűleg multifaktoriális, a betegség kialakulása genetikai és környezeti tényezők együttes függvénye. Az asztmának számos oka lehet - így elhízás, helytelen életmód, olyan káros szenvedélyek, mint a dohányzás, felsőlégúti megbetegedések, allergia, de akár genetikai háttere is lehet.

Akkor alakul ki asztma, ha a légutak valami miatt túlságosan érzékenyek, és hétköznapi ingerekre - például allergénekre, fizikai terhelésre, hideg levegőre vagy stresszre - gyulladással reagálnak.

• Dohányzás és dohányfüst.
• Pollenallergia.
• Háziporatka, penészgomba, állati szőr és toll.
• Légúti fertőzések.
• Légszennyezés, szmog, füst, gázok és vegyszerek.
• Fizikai terhelés.
• Hideg, nyirkos, párás vagy száraz levegő.
• Stressz és intenzív érzelmek.
• Elhízás és helytelen életmód.
• Genetikai hajlam.
• Bizonyos gyógyszerek, élelmiszer-adalékanyagok és tartósítószerek.
• Reflux.

Több olyan tényező van, melyek növelhetik az asztma kialakulásának a veszélyét. Ide soroljuk a dohányzást, a pollenallergiát vagy a neurodermitiszt.

Az allergiás asztma az ún. atópiás betegségek közé tartozik, s mint ilyen jellemző a több génes öröklődés és a halmozott családi előfordulás.

Mi válthat ki asztmás rohamot?

Egy asztmás rohamot nagyon sok anyag kiválthat, például allergének, füst, hideg levegő, szmog, vegyszerek, fizikai terhelés, valamilyen légúti fertőzés, gyógyszerek, de akár a stressz és a düh is.

Az asztmás tünetek rosszabbodását több tényező is előidézheti: légszennyezettség, időjárási változások, dohányfüst, fizikai aktivitás, stressz és pollenek is.

A nyári időszakban a magasabb páratartalom önmagában is megnehezítheti a légzést, a forró levegő pedig beszűkítheti a légutakat és hörgőgörcsöt válthat ki.

A viharos szél felkavarja, felszippantja és mikroszkópikus méretűre tördeli szét a polleneket, melyek kis méretüknél fogva mélyebbre jutnak a tüdőbe és súlyosabb tüneteket váltanak ki, mint az ép pollenszemek.

A fülledt, párás nyári időjárás kedvez az olyan légúti allergének szaporodásának, mint a pollenek, penészgomba vagy poratka, emiatt jóval nagyobb mennyiségben vannak jelen a levegőben, fokozva az allergiás eredetű asztma tüneteit.

Az erős napsugárzás és az autók károsanyag kibocsátása következtében megnő a talajközeli ózon koncentrációja, ami szintén súlyosbíthatja az asztmás és allergiás betegek tüneteit.

Hogyan vizsgálják ki az asztmát?

Ha többször hirtelen tör ránk a légszomj, mindenképp keressünk fel egy orvost. A szakember először felveszi az anamnézist, amit vizsgálatok követnek.

Utóbbiak során a kezelőorvos kiemelt figyelmet szentel a légzésszámra, meghallgatja a tüdőt és megkopogtatja a mellkast. Speciális vizsgálatok elvégzése is szükségessé válhat.

A légzésfunkciós vizsgálat is ilyen, aminek során legtöbbször spirométerrel állapítják meg a légzés paramétereit. Ehhez mély levegőt kell vennünk, majd azt bele kell fújnunk a spirométerbe.

Amennyiben a belélegzett levegőt a beteg csak lassan tudja kifújni, akkor hörgőtágítás után is megismételjük a vizsgálatot. Ha ezután normál vagy az előzőnél jobb értékeket kapunk, akkor ez megerősíti az asztma diagnózisát.

A tüdő légzési funkcióinak vizsgálata egyszerű spirometriával, tüdőgyógyász irányításával, további vizsgálatokkal, mint pl. testpletizmográf. A gondozás során rendszeres vizsgálatként kilégzési csúcsáramlás monitorozás szükséges.

Tudni kell, hogy nyugalmi helyzetben egy asztmásnak lehetnek akár teljesen normálisak a légzésfunkciós értékei, de futásra, lépcsőzésre vagy allergén provokációra romlanak ezek a mutatók.

Amennyiben szükséges, az orvos végezhet egy provokációs tesztet, amely során egy olyan szert kapnak a betegek, ami enyhe hörgőszűkületet okoz. Ha a teszt pozitív, akkor az érintett személy biztosan asztmás.

Allergiavizsgálat elvégzése is gyakran szükséges az asztmát provokáló allergének kimutatására. A tüneteket kiváltó allergének meghatározása bőrpróbával vagy vérből, specifikus ellenanyag-meghatározással történik.

Ezeken a teszteken kívül egy vérvizsgálat, mellkasröntgen mellett egyes esetekben CT, gyomor pH-vizsgálat és nyelőcső vizsgálat is segíthet a diagnózis felállításában és más kórképek elkülönítésében.

Az asztma kezelésének célja

Az asztma megfelelő kezeléséhez tudni kell, hogy pontosan melyik formájával állunk szemben, illetve az életkorunk és az asztma súlyossága is befolyásolja a megfelelő terápia kiválasztását.

A személyre szabott gyógyszeres kezeléssel a tünetmentesség elérése, illetve a roham esetén azok feloldása a cél. Az asztma kezelésének célja a hörgőszűkületet kiváltó gyulladás csillapítása.

A betegség súlyossága alapján beállított kezelés segítségével jobban kontrollálható az asztma. A legfrissebb irányelvek szerint a tünetek alapján végzett rugalmas kezelés a legmegfelelőbb.

Az asztma terápiája során ún. több lépcsős kezelési tervet alkalmazunk. Az életkor, a tünetek súlyossága, gyakorisága és a vizsgálati eredmények függvényében állítunk össze egy kezdő terápiát, melyet bizonyos idő elteltével, a rendszeres kontroll vizsgálatok alkalmával van lehetőség módosítani.

A lépcsőkről le és fel is léphetünk, attól függően, hogy a beteg panaszai súlyosbodtak, vagy javultak-e az addig alkalmazott gyógyszeres kezelés mellett.

Fenntartó gyógyszerek

Fenntartó kezelés során napi szinten kell alkalmazni olyan készítményeket, melyek a légutak gyulladásának enyhítésével csökkentik a tünetek súlyosságát, és megelőzik a rohamok kialakulását.

A fenntartó kezelésre használatos gyógyszereket rendszeresen kell használni a krónikus panaszok kezelése és az asztmás rohamok megelőzése végett. Ezeket a gyógyszereket általában hosszú távon, mindennap kell szedni.

Inhalációs kortikoszteroidok

Az inhalációs szteroidok bizonyulnak a legjobb választásnak, ugyanis ezek közvetlenül a légutakban fejtik ki hatásukat. Ezek a gyulladáscsökkentő gyógyszerek a leghatásosabbak az asztma kezelésében.

Csökkentik a légutak gyulladását, a hörgőnyálkahártya duzzanatát, a kóros váladékképződést. A kortikoszteroidok használatával csökken a rohamok gyakorisága és csökken a tünetek kezeléséhez szükséges gyógyszer mennyisége is.

Tekintettel arra, hogy az inhalációs kortikoszteroidok hatásukat közvetlenül a légutakba jutva fejtik ki, kevesebb mellékhatásuk van, mint a szájon át bevett kortikoszteroidoknak.

Az inhalációs kortiokszteroidok közé tartozik például a fluticason, a budesonid, a ciklesonid és a beclomethason. A jelenleg forgalomban lévő inhalatív szteroidok biztonsággal használhatók évtizedeken keresztül jelentős mellékhatás nélkül.

Gyermekeknél sem okoznak a fejlődésben, növekedésben elmaradást. Az inhalációs kortikoszteroidok szedése mellett kialakulhat rekedtség, gombás szájfertőzés, mely könnyen kezelhető, és megelőzhető a szteroidtartalmú spray vagy porbelégző használata utáni szájöblítéssel.

Az asztmánál alkalmazott készítmények szteroidtartalma egészen minimális. Helyes alkalmazás mellett - amikor az inhalátor használata után a szájat kiöblítik, majd az öblítővizet ki is köpik - egészen minimális mennyiségben jut hatóanyag a szervezetbe.

A hörgőkbe juttatott inhalációs szteroidok annyira biztonságosak, hogy használatuk terhességben is engedélyezett.

Hosszú hatású hörgőtágítók

A hosszú hatású béta-2 receptor agonisták a hörgtágítók csoportjába sorolandók, amelyek fő hatása a beszűkült hörgők tágítása. A hosszú hatású béta-2-agonisták, például a salmeterol és a formoterol, legalább 12 órán keresztül kifejtik hatásukat.

Mérsékelten súlyos vagy súlyos asztmás tünetek kezelésére, illetve az éjszakai rohamok kivédésére szolgálnak. Ezeket a készítményeket az inhalációs kortikoszteroidokkal együtt rendszeresen alkalmazzák, azonban önmagukban nem elegendők az asztma kezelésére.

A formoterolnak gyors hatása is van, ezért az ilyen hatóanyagú kombinált készítmények rohamoldásra is alkalmasak, és adagolásuk az asztmás tünetekhez igazítható.

Leukotriénantagonisták

Ezek a gyógyszerek vagy a leukotriének termelődését, vagy hatását gátolják. A leukotriének hatására a légutakat bélelő sejteknél gyulladás alakul ki.

Ez sípoló légzéshez, légszomjhoz és nyáktermelődéshez vezet. A leukotriénantagonisták tabletta formában alkalmazhatók kisgyerekkortól kezdve.

A leukotriénmódosítókat általában inhalációs készítményekkel kombinálva adjuk, de önállóan is alkalmasak például a fizikai terhelés indukálta asztma kezelésében.

Theophyllin

A theophyllin nem tartozik az asztma korszerű terápiájához. Súlyosbodás esetén átmenetileg adható, de számos mellékhatása, például hányinger, gyomorfájdalom és szapora szívverés lehet.

Rohamoldó gyógyszerek

A rohamoldó gyógyszerek gyorsan, de csak rövid ideig hatnak. Ezekkel meg lehet fékezni, illetve el lehet mulasztani a rohamokat, ugyanis megnyitják a légutakat, és segítik a váladék eltávolítását, azonban a kiváltó okokra nincsenek hatással.

A jól beállított fenntartó kezelés mellett a rohamoldó szerek használatára alig van szükség. Amennyiben mégis heti két alkalomnál gyakrabban szükséges ezeket használni, a fenntartó terápián változtatni kell.

Rövid hatású hörgőtágítók

Néhány percen belül szüntetik a nehézlégzést, megállítják a kezdődő asztmás roham kialakulását. Ezeket a gyógyszereket akkor kell használni, ha köhögés, sípoló légzés, mellkasi szorító érzés vagy légszomj jelentkezik.

A rövid hatású béta-2-agonisták perceken belül elkezdenek hatni, és hatásuk négy-hat órán keresztül tart, nem alkalmasak azonban a tünetek ismétlődésének kivédésére. Rövid hatású béta-2-agonista szer például a salbutamol.

Ipratropium-fenoterol

Két hörgőtágító hatóanyag kombinációban, ugyancsak a gyors tünetenyhítésre használható.

Szájon át vagy vénásan adott kortikoszteroidok

Ezek a kortikoszteroidok - többek között a prednison, methylprednisolon - adhatók az akut asztmás rohamok, vagy a nagyon súlyos asztma kezelésére. A teljes hatás kialakulásához szükség lehet néhány napra.

Ezeknek a gyógyszereknek a hosszú távú rendszeres alkalmazása azonban súlyos mellékhatásokkal járhat, többek között kialakulhat szürke hályog, csontritkulás, izomgyengeség, csökkent védekezőképesség a fertőzésekkel szemben, magas vérnyomás és a bőr elvékonyodása.

Hogyan változik a kezelés az asztma súlyossága szerint?

Az asztma legenyhébb formájában eddig elegendőnek tartották a rövid hatású hörgőtágítók szükség szerinti alkalmazását, de a legújabb szakmai ajánlások szükség esetére is azokat az inhalatív szteroid tartalmú kombinációkat javasolják, melyeknek gyors hörgőtágító hatásuk is van.

Ezzel a kezeléssel kivédhetők az enyhe asztmások hirtelen állapotrosszabbodásai. A második lépcsőben már kötelező a rendszeres, folyamatos gyulladáscsökkentő terápia, az inhalációs kortikoszteroid és mellé a szükség esetén adott rövid hatású hörgőtágító.

Ha a tüneteket nem tudjuk megfelelően kontrollálni, vagyis a betegnek továbbra is gyakori hörgőtágító inhalációra van szüksége, éjjel felébred fulladása miatt, akkor emelni kell az inhalációs kortikoszteroid adagját.

Ha ez sem elég, akkor ki kell egészíteni egy hosszú hatású hörgőtágítóval: salmeterol vagy formoterol. Ezeket a szereket kombináltan, egy inhalációs eszközzel is be lehet juttatni a szervezetbe, hatásuk így sokkal jobb, mintha külön-külön alkalmaznánk.

A súlyos asztmában indokolt lehet a szájon át adott szteroid is. Az asztma legsúlyosabb formájában lehet alkalmazni a hármas kombinációjú belégzőszereket, amelyben a szteroidon kívül kétféle hörgőtágító van.

Abban az esetben, ha az asztma olyan súlyos, hogy évente 4 vagy több alkalommal szteroidra szoruló fellángolás (exacerbáció) lép fel, elérhető az anti-IgE vagy az antieozinofil terápia.

Biológiai kezelések súlyos asztmában

Elenyésző százalékban vannak nehezebben kezelhető súlyos asztmás betegek, akik speciális kiegészítő terápiára szorulnak a belégzőszereken kívül.

Az asztmás betegpopuláció egy kisebb hányada azonban - különböző felmérések szerint a betegek 5-10 százaléka - a súlyos asztmának egy olyan formájában szenved, ami a szokásos asztmaterápiával nem kezelhető eredményesen.

Ezek a betegek az inhalációs szteroid és hosszú hatású hörgőtágító kezelés ellenére is folyamatosan kínzó tünetekkel küszködnek, gyakran szorulnak sürgős kórházi vagy intenzív osztályos kezelésre, korlátozott a fizikai terhelhetőségük, munkaképességük, következésképpen rossz az életminőségük.

Súlyos allergiás asztma esetén, amennyiben a kombinált terápia nem hatásos, rendszeres asztmás fellángolások jelentkeznek, a kezelés mellett adható az anti-IgE terápia, az omalizumab injekció.

Ezt az IgE-szint és a testsúly alapján adagolják. Az antitestek hatására az immunrendszer reaktivitása csökken, ezáltal csökken a légzést nehezítő gyulladás.

Az omalizumab 6 éves kor felett alkalmazható. Ezt a kezelést asztma centrumok javasolhatják szigorú szabályok szerint.

A legsúlyosabb úgynevezett súlyos eozinofil asztma kezelésére már elérhetők a legkorszerűbb biológiai terápiák (mepolizumab, benralizumab), melyek az asztmás gyulladást okozó sejtek számát csökkentik, ezáltal eredményesen csökkentik a tüneteket.

Allergiás asztma kezelése és megelőzése

Az allergiás asztma esetében szedhető készítmények az allergénekre adott reakciókra vannak pozitív hatással, ugyanis csökkentik az immunrendszer érzékenységét.

Mivel a betegek több mint kétharmada allergiás, meg kell próbálni csökkenteni az allergének koncentrációját a beteg környezetében, még akkor is, ha az allergiás eredetről sokan nincsenek is meggyőződve.

Allergiás asztma esetén sokat segíthet az immunterápia, amely során a kiváltó okokat is kezelik. A terápia során meghatározott dózisban kapjuk az allergént, így idővel a szervezet megtanulja tolerálni azt, és többé nem jelentkeznek panaszok.

Az allergén immunterápia az immunrendszer működésére hat. Azáltal, hogy a szervezetet fokozatosan szoktatjuk hozzá az allergénhez, idővel megtanulja panaszok nélkül elviselni a jelenlétét, és az allergia tünetei sem jelentkeznek.

A csak allergén indukált, szezonális, vagy másnéven allergiás asztmában, vagy a csak légúti fertőzések kapcsán tünetes BHR (bronchiális hiperreaktivitás, a hörgők túlérzékenysége) betegeknél nem szükséges állandó fenntartó terápia, de ez is rendszeres kontrollt igényel.

Az allergiás náthánál javasolt immunterápia nem használatos súlyos asztmás betegnél. Enyhébb asztmás tüneteknél azonban az allergénre való érzékenység mérséklődhet miatta, javulhat a beteg állapota, csökkenhet a rohamok száma és súlyossága.

Életmód és mindennapi teendők

Számos relaxációs- és légzőgyakorlat létezik, melyek bizonyítottan hatásosak asztma esetén. Mivel a stressz is kiválthatja ezt a betegséget, fontos, hogy megtanuljuk azt kezelni és csökkenteni.

A rendszeres mozgásnak is nagy szerepe van ebben. Sokan azt hiszik, hogy az asztmásként nem sportolhatnak, ez azonban tévhit, ugyanis jól beállított gyógyszerek mellett nyugodtan mozoghatunk.

Sőt mi több, sportolással jelentősen javíthatunk a légzésfunkción. A rohamokat megelőző gyógyszeres kezelés mellett fontos, hogy az asztmások sportoljanak is, erősítsék légzőizmaikat, végezzenek légzőtornát.

Az asztmát súlyosbító vagy kiváltó tényezőket ajánlott kerülnünk, azaz például ne tartózkodjanak a szabad levegőn rossz levegőminőség esetén. Ezen kívül tegyünk a túlsúly ellen, hiszen az elhízás is ronthat az állapotunkon.

Fontos a fertőzések elleni védelem is, mert az asztmát minden infekció belobbanthatja. A rendszeres ellenőrzés része mindig a megelőzés, ezért szükséges az asztmás betegek rohammentességének érdekében védőoltásokról gondoskodni, valamint az életmódi változtatásokat figyelemmel kísérni.

A dohányzásról történő leszokás a tüdő egészségének megőrzésében alapvető jelentőségű. A kezelést nehezítheti, ha egy asztmás beteg például dohányzik, mert ilyenkor nem csak az asztmás gyulladás okoz bajt, hanem a krónikus irritáció is.

Szintén rendkívül lényeges, hogy mindig az időjárásnak és évszaknak megfelelően öltözzünk, így elkerülve a meghűlést. Az immunrendszer erősítéséről se feledkezzünk meg!

Figyeljünk a kiegyensúlyozott étkezésre, hiszen így tudjuk bevinni a szervezetünkbe a szükséges tápanyagokat. Természetesen a rendszeres mozgás is nagy jelentőséggel bír.

Sétáljunk a friss levegőn, menjünk futni, úszni, biciklizzünk. Ezekkel növeljük az állóképességünket, továbbá erősítjük a tüdőnket. A megfelelő mozgásforma kiválasztásánál kérjük ki a kezelőorvosuk véleményét.

A sókabin használata asztma esetében abból a szempontból lehet hasznos, hogy az idő alatt a beteg biztosan allergénmentes környezetben van. Hasznosak lehetnek azok a probiotikumok és vitaminok is, amelyek támogatják az immunrendszer működését.

Az inhalátor helyes használata és az önmegfigyelés

Az asztma kezelésben nagyon fontos a betegek folyamatos oktatása, írásos kezelési tervek kidolgozása. A betegnek tisztában kell lennie betegségével, fel kell ismerni azokat a helyzeteket, amikor rohamoldó szerre van szüksége, és tudnia kell, mikor forduljon orvoshoz az asztmája miatt.

Nagyon fontos, hogy hibátlanul használja belégzőszerét. Ennek elsajátításában leghatékonyabban az asztmanővér tud segíteni.

Az asztma hatékony kezelése a beteg, az orvos és az asztmanővér szoros együttműködésének eredménye. A kezelés hatékonysága a nappali és az éjszakai tünetek előfordulásán, a fizikai aktivitás provokálta tünetek megjelenésén, a rohamoldó gyógyszerek használatának mennyisége alapján követhető.

Fontos, hogy a betegek rendszeresen járjanak kontrollra olyan esetekben is, amikor panasz- és tünetmentesek, csak megelőző kezelésüket használják, rohamoldásra egyáltalán nincs szükségük.

A fél évenként javasolt kontroll vizsgálatok alkalmával a beteg és a kezelőorvos részletesen átbeszélik a tüneteket, amik a betegség kapcsán jelentkezhettek. A vizsgálatok alapján pedig pontosan kimutatható, hogy mennyit változott a tüdőfunkció.

A jelenlegi ajánlások szerint, ha a legalább 6 hónapja alkalmazott gyógyszeres kezeléssel az asztma jól kontrollált, a gyógyszerelést lehetőleg csökkenteni kell.

Fontos kiemelni, hogy senkinek sem szabad felfüggesztenie a gyógyszerek szedését orvosi ellenőrzés nélkül, pusztán azért, mert bizonyos idő elteltével, jól beállított kezelés mellett jobban érezte magát.

Mikor kell azonnal orvosi segítség?

Az asztmás roham az életet veszélyeztetheti, kezelését biztonságosabb orvosra bízni. Ha a nehézlégzés gyorsan romlik, a beteg nem tud összefüggő mondatokban beszélni, ajkai vagy ujjai elkékülnek, illetve a légzés feltűnően gyengévé válik, sürgős orvosi segítségre van szükség.

Ugyancsak kiegészítő terápia szükséges abban az esetben, ha egy légúti vírus- vagy baktériumfertőzés, allergénterhelés, nagy fizikai megterhelés az asztma hirtelen rosszabbodását (exacerbációját) okozza.

Ha a súlyos asztmás rohamot nem sikerül megelőzni, az ügyeletes orvos vénásan ad be szteroidot. Mellette oxigénre, infúzióra is szükség lehet.

Az asztma lehetséges szövődményei

Az asztma legsúlyosabb szövődménye a fulladás lehet, amely akár az életet is veszélyeztetheti. A kezeletlen allergia tartós kárt okozhat, főleg, ha asztmát is okoz.

Ez a légutak nyálkahártyájának folyamatos gyulladását, légzésfunkciós beszűkülését, hosszabb távon kezelés nélkül a nyálkahártya átépülését okozza.

Az asztma klinikai megjelenései, a nappali és éjszakai tünetek, valamint a korlátozott fizikai aktivitás megfelelő kezeléssel jól kontrollálhatók. Jól kontrollált asztma esetében a tünetek ritkán jelentkeznek, és a súlyos kiújulások is ritkák.

Asztma gyermekkorban

Mivel a kicsik 7-8 éves kor előtt nem tudják szabályosan megfújni a légzésfunkciós készüléket, a gyerekkori asztma diagnózisának felállításához elegendő a kórtörténet és a hallható sípoló légzés.

Minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy légutai egy egyszerű gyulladástól, gyulladásos nyálkahártya-megvastagodástól is összeszűkülhetnek - a simaizmok görcsös összehúzódása nélkül is.

Emiatt kicsi korban sokszor észlelnek sípoló légzést, de abból az esetek jelentős részében nem alakul ki asztma. Amikor ugyanis a gyerek megnő, tágabbak lesznek a légutai is, azokon pedig már könnyen átmegy a levegő.

Az asztmára való hajlam öröklődik, de ha a gyereket nem „búra alatt” tartják, nem kap szükségtelen antibiotikus kezelést, nem főzik ki a cumiját, a tünetek megjelenése késleltethető, vagy a panaszok enyhíthetők.

tags: #asztmasnak #tobbszor #kell