A Balázs atya ügyében ismertetett történet egy gyermek sérelmére elkövetett szexuális erőszak gyanújáról, az elmaradt intézményi segítségről, a késedelmes egyházi intézkedésekről és arról szól, hogy az egykori áldozat később maga került büntetőeljárás alá. A 13 éves korától többször szexuálisan molesztált Pető Attila gyerekként és felnőttként sem kapott megfelelő segítséget sem az egyházától, sem az államtól.
Az ügy jelentősége túlmutat egyetlen gyermek történetén: megmutatja, milyen következményekkel járhat, ha a bántalmazás gyanúját nem vizsgálják ki időben, ha az áldozatot nem tájékoztatják, és ha a gyermeket korábban elérő felnőtt továbbra is kapcsolatban maradhat más kiszolgáltatott gyerekekkel.
Mi történt Balázs atyával és Pető Attilával?
Különleges büntetőper tárgyalása indul kedden fél kilenckor a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A vádlott egy ma 35 éves férfi, akit 13 éves korától kezdve többször szexuálisan molesztált a papja.
Mindez értelemszerűen nem maradhatott volna az egyház magánügye. Ez már akkor is gyermek ellen elkövetett szexuális erőszaknak számított, amit külön súlyosbított, hogy Balázs atya, az akkori kispap mindezt egy rábízott gyerek sérelmére követte el.
Ő a világi büntetőjog értelmében mégis büntetlen maradt, büntetés most egykori áldozatát, Pető Attilát fenyegeti.
Az első évek: bizalom, molesztálás és hallgatás
Pető Attila sem gyerekként, sem felnőttként nem kapott segítséget sem az egyházától, sem az államtól. Magára hagyták szégyenével és félelmeivel.
13 évesen, 1999-ben indult a kálváriája. Szülei még kiskorában elváltak, őt és testvéreit édesanyjuk nevelte egyedül.
A kisfiú számára sokat jelentettek a plébánián dolgozó Balázs atyával folytatott beszélgetések. Az akkori kispap azonban többször molesztálta őt.
Erről évekig nem volt képes beszélni senkivel, majd 17 éves korában tanára érdeklődésére kifakadt. De sem a plébános, sem tanárai nem kísérték el őt az egyházi hatósághoz, hogy bejelentést tegyen.
Egyedül kellett elmondani sérelmét a bizalmatlan felnőtteknek. A bejelentése alapján nem történt semmi: Petőt nem keresték, számára nem mutatott arra semmi, hogy vizsgálat folyna, Balázs atya tovább folytatta papi munkáját.
Mindez érthetően csalódottá tette Pető Attilát, és inkább igyekezett elfelejteni a történteket. Később felzaklatta az is, amikor a hazai katolikus média arról adott hírt, hogy itt csak elvétve fordulhattak elő papi molesztálási ügyek, és ezek sem róhatók fel az egyháznak.
Miért tett később újabb bejelentést?
Ugyanakkor olvasott egy pannonhalmi tanár szexuális zaklatási ügyéről, amelyet megfelelően vizsgált ki az egyház. Ezért 2015-ben - közel a harmincéves korához - úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy ne maradjon következmények nélkül a rajta esett sérelem.
Nem csak maga miatt jutott erre, hanem a mostani gyerekek védelme érdekében, akik Balázs atya vonzáskörébe kerültek.
Pető Attila ismét bejelentést tett az őt gyerekként ért szexuális erőszakról. Többször próbálkozott egyre magasabb szinteken megtudni, hogy hogy áll a vizsgálat, milyen döntések születtek.
Számára mégis úgy tűnt, a hitegetésen kívül éveken át alig történt valami. Nem tájékoztatták a vizsgálatról, pszichológiai vagy egyéb segítséget sem kapott, és Balázs atya továbbra is gyerekek közelében lehetett.
Az egyházi intézkedés és annak korlátai
Igaz, az atyát 2016-ban tíz évre eltiltották a papi hivatás gyakorlásától („laicizálták”). Csakhogy ezt Pető Attilával egészen 2019 nyaráig nem közölték.
Ennél is fontosabb azonban, hogy az egykori erőszaktevő éveken át a Remény Kis Emberei Egyesület révén a Kárpát-medencei gyermekotthonokból kikerülő és mélyszegénységben élő gyerekeknek szervezhetett, vezethetett táborokat, összejöveteleket, előadásokat.
A táborokban alkalmanként hatszáznál is több gyerek vett részt. 2012-ben pedig Balázs atya a Budapest II. Kerületi Önkormányzat Gyermekekért című díját vehette át.
Pető Attila többször megkereste a vizsgálatot vezető Süllei László atyát és az időközben püspökké szentelt, apjaként tisztelt egykori plébánosát, Snell Györgyöt, hogy válaszoljanak kérdéseire.
De érdemben soha nem álltak vele szóba. Sőt próbálkozásait, érdemi válasz nélkül hagyott ismétlődő SMS-eit és telefonjait követően az egyház nevében feljelentették őt zaklatás miatt.
Hogyan került Pető Attila büntetőeljárás alá?
2019. augusztus 20-án rendőrök szálltak ki érte az otthonához, majd megbilincselve előállították, és bármiféle jogszerű indok nélkül 6 órán át tartották fogva.
Abszurd volt, ahogyan intézkedtek a rendőrök. Ágyúval verébre - így summázható a Pető elleni büntetőeljárás.
Meglehet, az egyház vezetői csak annyit akartak elérni a rendőrség riasztásával, hogy az érthetően elkeseredett fiatalembert biztosan távol tartsák a Szent Jobb-körmenettől, az ügy azonban túlnőtt önmagán.
A 2019 nyarán indított nyomozást ugyan végül megszüntette a rendőrség, az ügyészség 2020 márciusában azonban újraindította, és az ügyész megrovásban akarta részesíteni Pető Attilát.
Ő azonban nem fogadta el az ügyész „ajánlatát”, hogy a legenyhébb szankcióval kimenekülhessen a büntetőeljárásból, és elismerje bűnösségét, mert nem követett el semmiféle bűncselekményt.
Így 2020 júliusában vádat emeltek ellene. Ártatlanságát most a bíróságon akarja bizonyítani.
Mivel vádolták meg?
Az ügyészség zaklatással vádolja Pető Attilát a soha meg nem válaszolt SMS-ei és soha fel nem vett telefonhívásai miatt.
Vajon mi mást csinálhat az az évek óta hitegetett ember, akinek megkereséseire nem válaszol az ügyintéző? Újra próbálkozik.
A vád tárgya még az is, hogy kétszer személyesen kereste fel Snell püspököt is, és többször telefonált neki és Sülleinek is.
A büntetőjog kivont pallosával lép fel az állam az ellen is, hogy Pető hat bíráló SMS-t írt a vizsgálatot vezető Sülleinek, aki 2019 júniusában kurta levélben közölte vele, hogy a Balázs atya elleni vizsgálatot már 2016-ban lezárták.
De az ügyész szerint az is a Btk.-ba ütközik, hogy Pető két e-mailt küldött Süllei Lászlónak, miszerint továbbra is tisztességes bocsánatkérést és a fű alatt lefolytatott eljárások kivizsgálását várja.
Ahogyan az is büntetendő a vádirat szerint, hogy a papi pedofília egykori áldozata kétszer szórólapokat helyezett el a budapesti Szent István Bazilikában.
A „zaklatás” jogi jelentése
Fontos tudni, a zaklatás vétsége nem azonos a mindennapos nyelvhasználat szerinti „szexuális zaklatás” fogalmával.
A Btk. szerint zaklatást követ el az, „aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja”.
Alapesetben ez egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Azzal, hogy Pető nem fogadta el az ügyészség megrovását, most ezt a büntetést kockáztatja.
Mi számít gyermekkel szembeni szexuális erőszaknak?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint szexuális zaklatásnak minősül minden olyan magatartás, amely a felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyának kielégítése céljából használja fel a gyereket olyan tevékenységekre, amelyek nem a gyerek életkorának, fejlődésének megfelelőek.
Ebbe beletartozik minden, amit a gyerek nem ért teljesen, és amihez ezért nem adhatja a valódi hozzájárulását.
Ilyen, ha a felnőtt megfogja a gyerek cicijét, ha megerőszakolja, de az is, ha pornót néz előtte, vagy szándékosan a szeme előtt él nemi életet.
Ha teljes definíciót akarunk adni, akkor a szexuális erőszak kizsákmányoló és kereskedelmi formáit is ide kell sorolnunk, mint a prostitúció, a pornográfia, a szexturizmus, a gyerekek házasságra kényszerítése vagy a nemi szervek csonkítása.
A gyermekbántalmazás formái és a zéró tolerancia
Az erőszaknak számos formája van, de mindegyik megengedhetetlen: fizikai erőszak, lelki, érzelmi bántalmazás, mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása vagy zaklatása, szexuális együttlétre kényszerítése, szexuális kihasználása és zaklatása - ez mind-mind erőszaknak számít.
Magyarországon zéró tolerancia van hatályban a gyermekbántalmazás és gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájával szemben az 1991. LXIV. törvény 19. cikk és a 1997. XXXI. törvény 6. § (5) alapján.
A gyerekekkel szembeni erőszak esetén négy alapvető formát különböztetünk meg, amelyek között nincs hierarchia, tehát egyenrangú védelem illeti meg a 18 éven aluli gyerekeket a fizikai, az érzelmi (lelki) és a szexuális erőszaktól, valamint az elhanyagolástól.
A gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető. A gyerek megverése lehet, hogy testileg jobban fáj, mint ha „csak egy pofont adunk”, de mindkettő az erőszak skáláján helyezkedik el, és mindkettő sérti a gyerek emberi méltóságának és testi épségének tiszteletben tartásához való jogát.
Miért fontos a gyermek szavát komolyan venni?
Minden erőszak esetén, de a szexuális erőszaknál különösen fontos, hogy azt komolyan vegyük. Az erőszak a gyerekben súlyos gátakat képezhet, amik akadályozzák őt abban, hogy beszéljen arról, mi történt vele.
A legtöbb gyerek és felnőtt is szexuális erőszak után magát hibáztatja, önvád marcangolja, azt hiszi, hogy ő tehet arról, amin keresztülment, és szégyelli az egészet.
Ha mindezeket leküzdve egy gyerek elkezd beszélni, fontos, hogy ne vonjuk kétségbe, amit mond, hogy meghallgassuk, hogy értő fülekre találjon.
Ha valami nem pontosan úgy történt, akkor is oka van annak, hogy a gyerek története olyan, amilyen. Okkal meséli úgy az eseményeket, és a felnőtt feladata, hogy ilyenkor ezen a kapun keresztül, amit a gyerek kinyitott, megtalálja ezt az okot - és így jól tudjon segíteni a gyereknek.
A szexuális bántalmazás lehetséges jelei
A szexuális bántalmazásnak mindig van olyan jele, amelyet észre lehet venni. Ezek a jelek lehetnek nyilvánvalóbb testi tünetek, mint viszketés, fájdalom, vagy sérülés a nemi szervek környékén, nemi betegségek, terhesség, hirtelen súlycsökkenés, vagy súlygyarapodás.
Megváltozhat a gyerek viselkedése, ez lehet feltűnő magatartásváltozás, vagy épp visszahúzódás a korábbi viselkedéséhez képest.
Előfordulhat tanulási, vagy koncentrálási nehézség, romlás az iskolai teljesítményben, a kortárs és más társas kapcsolatokból való kimaradás, korai iskolába érkezés, félelem a hazameneteltől, átszexualizált viselkedés, ennek megjelenése a kortársakkal való játékban, rajzaiban, elmesélt történeteiben.
A kamasz korosztálynál gyakoribb az önbántalmazás előfordulása, akár az öngyilkossági kísérlet. A mentális változások között megfigyelhető a csökkent önértékelés, a bűntudat, szégyen erősödése, az álmatlanság, rémálmok, szorongás és nyugtalanság.
Az elszigetelődés és a hallgatás jelei
„Amikor a nyolcadik osztályt kezdtem, az első tanítási napon bejött az egyik lány osztálytársam, és teljesen ledöbbentünk, mert a nyár folyamán nagyon sokat változott, lesoványodott, meg volt szürkülve, és szólt az osztályfőnökünk, hogy mostantól egyedül szeretne ülni a padban.
Október végére a két testvérével együtt eltűnt az iskolából. Annyit súgtak meg nekünk, hogy állami gondozásba kerültek, az apjuk meg börtönbe, mert mindhárom lányát megerőszakolta. Ez úgy beleégett a lelkembe.”
A történetet az első hazai Barnahus Egyesület alapítója és vezetője, az igazságügyi pszichológus szakértőként és nemzetközi kiképzésben részesült kihallgató pszichológusként tevékenykedő Lazáryné Illés Mária meséli.
Szerinte az osztálytársa a szexuálisan abuzált gyerekek három tipikus jelét is mutatta: nem eszik, hirtelen elnémul, mert titkot kell őriznie, és megpróbál elszigetelődni az iskolában, nehogy elárulja magát.
„Amikor a legbensőbb bizalmi körből kerül ki az elkövető, az a legborzasztóbb egy gyereknek. És még mindig nem égett bele a felnőtt társadalom agyába, hogyha ezt a három jelet látja egy gyereknél, akkor arra oda kell figyelni.”
Miért nehéz bizonyítani a szexuális bántalmazást?
Általánosságban elmondható, hogy nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy általában nincsenek tanúk.
Adott az elkövető, aki megfélemlíti vagy manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt, vagy magát hibáztatja.
Ezt súlyosbítja, hogy az esetek kilencven százalékában a gyerek számára ismert személy, családtag, barát, hozzátartozó vagy más ismerős követi el a szexuális erőszakot.
A gyereknek egy pillanat alatt nagyon nehéz helyzetbe találja magát, mert fél, hogy ha elmondja, mire kényszerítette őt a család barátja, nem hinnének neki.
Ezeket a lelki, érzelmi tényezőket érdemes szem előtt tartani, amikor a büntetőeljárást megindítjuk.
Jelzés és feljelentés: mi a különbség?
Amennyiben felmerül a gyermekbántalmazás gyanúja, fontos, hogy jelezzük a megfelelő hatóságnak, amelynek minden jelzést meg kell vizsgálnia.
A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyereket érő elhanyagolásra, nem megfelelő nevelésre, bántalmazásra, illetve a gyerek magatartásában észlelt, aggodalomra okot adó dolgokra.
A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban: mit mesélt, hogyan viselkedett, milyen fizikai tünetet észlelt.
A jelzésnek azt kell tartalmaznia, amit lát, tapasztal az, aki a gyerekkel találkozik, és nem azt, hogy mit gondol, ki miatt viselkedik így a gyerek.
Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál vagy gyámhivatalnál tehetünk.
Ezzel szemben feljelentést a rendőrségen lehet tenni, szóban vagy írásban, akár e-mailben vagy ügyfélkapun keresztül is. A feljelentést követően a rendőrség nyomozni kezd, bizonyítékokat keres, tanúkat hallgat meg.
A Barnahus-modell szerepe
Az idén 10. évét ünneplő, Szombathelyen található Barnahus szolgálat épp azért jött létre, hogy a szexuálisan, fizikailag vagy akár verbálisan súlyosan bántalmazott gyerekek ellen elkövetett bűnök úgy kerüljenek feltárásra, hogy az érintett gyerekek már ne traumatizálódjanak tovább, az elkövetőket viszont sikerrel lehessen vád alá helyezni.
A Barnahusnak nevezett gyerekbarát kihallgató szobák pontos másai annak az Izlandon kitalált modellnek, amit ma már 27 európai országban használnak a bántalmazott gyerekek kihallgatására.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában működő, Magyarországon már hét helyen elérhető, pszichológus és más szociális szakemberekkel ellátott, otthonosan berendezett helyiségekben a megfelelő technika kialakításával az áldozatnak elég egyetlen egyszer elmondania vallomását.
Erről kép- és hangfelvétel, majd szó szerinti jegyzőkönyv is készül, és a gyermek kihallgatás alatti viselkedését is elemzik.
Mindez nemcsak a gyerekek védelme miatt fontos, hanem azért is, mert korábban, mint Lazáryné mondja, száz feljelentésből tíz jutott el a vádemelésig, és abból is csak egyetlen egyből lett ítélet.
Mit tegyen a környezet, ha bántalmazás gyanúja merül fel?
A jelzésnek a gyerekről kell szólnia, és arról, hogy a felnőtt vagy szakember mit tapasztalt a gyerekkel kapcsolatban.
Nem azt kell bizonyítani, hogy pontosan ki követte el a bántalmazást, hanem a gyermek testi, lelki és viselkedésbeli állapotát, valamint azokat a körülményeket kell rögzíteni, amelyek aggodalomra adnak okot.
A gyerek beszámolóját komolyan kell venni, és nem szabad arra kényszeríteni, hogy újra és újra részletesen elmondja a történteket.
A hozzátartozók elfogadó és támogató attitűdje rendkívül fontos abban, hogy a gyerek megfelelő segítséget kapjon.
A trauma feldolgozása és a pszichológiai segítség
Minden olyan esetben, amikor trauma ér egy gyereket, érdemes és fontos külső segítséget is igénybe venni.
Az átélt események olyan mértékben befolyásolhatják az addigi életminőséget, hogy a szokásos, addig bevált problémamegoldó eszközökkel a gyerek nem boldogul.
A pszichológus abban nyújthat támogatást, hogy a gyerekkel együtt megtalálják azokat az erőforrásokat, képességeket, amelyek a kialakult krízis megoldását segíthetik elő.
Ez a sokat hangoztatott mondat még mindig nagyon jellemző, ha felmerül a kérdés, hogy érdemes-e segítséget kérni, pszichológushoz fordulni.
A lelki fájdalom talán nem ilyen nyilvánvaló és feltűnő módon jelentkezik, veszélyessége azonban éppen ebben rejlik.
Kész megoldásokat, válaszokat és direkt tanácsokat biztosan nem nyújt egy pszichológus, azonban egy olyan közeget teremt, ahol a gyerek biztonságban érezheti magát, ahol nyugodtan, titoktartás mellett oszthatja meg a gondolatait, érzelmeit, félelmeit, szorongásait.
Az intézmények felelőssége
Az emberi méltósághoz való jog mindenkit - így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog, amely alapján - többek között - tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása.
A 2011. évi CXC. törvény, vagyis a köznevelési törvény kimondja a zéró toleranciát a gyerekekkel szembeni erőszakkal szemben.
A Köznevelési törvény előírásai szerint a gyerekek védelmének, biztonságának és felügyeletének folyamatos szavatolása az iskola feladata.
A Kntv. 4. § 10. pontja szerint a gyermek, tanuló felügyelete a nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről való gondoskodást jelenti.
Ez a kötelezettség a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások és programok ideje alatt áll fenn.
Miért érinti az egész közösséget a bántalmazás?
Ha egy kortárs közösségen belül fordul elő bántalmazás, az mindig az egész közösséget érinti, akkor is, ha látszólag csak néhány gyereket érint.
A netes zaklatás soha nem csak a zaklatóról és az áldozatáról szól. Mindig érintettek azok is, akik megfigyelőként, kívülállóként látják, olvassák, ami történik, és tanúi az erőszaknak.
A megfigyelők szerepe elképesztően fontos, mert hozzáállásukkal és reakciójukkal befolyásolni tudják az erőszak súlyosságát.
Ha csendben maradnak, ha semmit nem csinálnak, annak ugyanúgy következménye van, mintha kiállnak az áldozat mellett, vagy ha lájkolják a bántó kommentet.
Az online tér és a gyermekek szexuális kizsákmányolása
Az UNICEF jelentése szerint egyetlen év alatt 20 millió, 12 és 17 év közötti gyermek - azaz minden ötödik fiatal - volt már kitéve olyan szexuális kizsákmányolásnak vagy bántalmazásnak, amelyet a modern technológia használata segített elő.
A jelentés becslése szerint több mint 15 millió gyermeket tettek ki nem kívánt szexuális tartalmaknak, 9 millió gyermeket akaratuk ellenére próbáltak rávenni szexuális beszélgetésekre vagy szexuális képek megosztására, 4 millió gyermekről pedig beleegyezésük nélkül osztottak meg szexuális tartalmú képeket.
A vizsgált esetek csaknem 60 százaléka olyan közösségimédia-platformokon történt, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat, a TikTok és a WhatsApp. Az esetek 14 százaléka online játékokhoz kapcsolódott.
A vizsgált országokban az esetek 57 százalékában a gyermek már ismerte az elkövetőt. Közöttük voltak kortársak, romantikus partnerek, barátok és családtagok is.
Ez megkérdőjelezi azt a feltételezést, miszerint az online bántalmazást elsősorban idegenek követik el. Ugyanakkor az esetek 38 százalékában a gyermek először online találkozott az elkövetővel.
A hallgatás következményei
A technológia közvetítésével megvalósuló szexuális kizsákmányolás és bántalmazás súlyosan befolyásolhatja a gyermekek lelkiállapotát, biztonságérzetét és másokba vetett bizalmát.
A kutatás során megkérdezett gyermekek gyakran félelemről, szégyenről, zavartságról és elszigeteltségről számoltak be, sokan pedig azt sem értették pontosan, mi történt velük, illetve azt sem tudták, hová fordulhatnának segítségért.
A jelentés szerint azok a gyermekek, akik technológia közvetítésével megvalósuló kizsákmányolást vagy bántalmazást éltek át, négyszer nagyobb eséllyel számoltak be öngyilkossági gondolatokról, illetve önsértésről, és jelentősen magasabb szorongási szintről számoltak be.
A modern technológia közvetítésével megvalósuló bántalmazások több mint 40 százalékáról a gyermekek egyáltalán nem beszéltek senkinek, és az esetek kevesebb mint egy százalékát jelentették olyan hatóságoknak, mint a rendőrség, a szociális munkások vagy segélyvonalak.
Világszerte az volt a leggyakoribb oka a hallgatásnak, hogy a gyermekek nem tudták, kihez vagy hová fordulhatnának.
A megelőzés lehetőségei
A digitális platformokat már a tervezésüknél fogva biztonságosabbá kell tenni, erősebb gyermekvédelmi és adatvédelmi garanciákkal, a felnőttek kéretlen megkereséseinek korlátozásával, biztonságosabb ajánlórendszerekkel, valamint a bántalmazás hatékonyabb felismerésével és bejelentésével.
Erősíteni kell a jogszabályokat, a szabályozást és az elszámoltathatóságot, hogy a kormányok megfelelő eszközökkel és hatósági lehetőségekkel rendelkezzenek az új típusú bántalmazások, köztük a szexuális zsarolás és a mesterséges intelligenciával létrehozott szexuális tartalmak kezelésére.
Megbízható bejelentési és segítségnyújtási rendszereket kell létrehozni a gyermekek számára, többet kell fordítani a gyermekvédelemre, az egészségügyi, igazságszolgáltatási és szociális szolgáltatásokra.
A védelem terhét nem a gyermekekre kell hárítani. A családoknak, az iskoláknak és a közösségeknek megfelelő támogatást kell nyújtaniuk, amikor egy gyermek beszámol a bántalmazásról, és segíteniük kell abban is, hogy biztonságosan jusson segítséghez.
A gyermekek felkészítése a veszélyes helyzetek felismerésére
A Lili és a bátorság című előadás éppen azért készült, hogy a gyerekeket felkészítse a felnőttek nem kívánt szexuális közeledésének felismerésére és arra, hogy merjenek segítséget kérni.
A történet egy hétéves kislányról, Liliről szól, aki egy cirkuszi társulatban él, és kapcsolatba kerül egy bűvésszel.
A férfi megpróbálja rávenni, hogy menjen be vele a sötét bűvészdobozba, és azt mondja neki, hogy mindezt tartsa titokban.
Az előadás nem mutatja meg és nem részletezi, pontosan mi történik a kislánnyal. Az előadás célja, hogy a gyerekek felismerjék a veszélyes helyzeteket.
Legyenek szavaik és eszközeik az olyan helyzetekhez, amelyekben egy felnőtt átlépi a határaikat.
A hozzá kapcsolódó drámapedagógiai foglalkozásokon szó esik a „jó” és „rossz” titkok közötti különbségről, arról, hogy a gyereknek joga van nemet mondani egy felnőttnek, és arról is, hogy baj esetén megbízható felnőtthöz kell fordulnia.
A foglalkozásokhoz külön munkafüzet készült, amely a fehérneműszabályt is elmagyarázza: ennek lényege, hogy a fehérneművel takart testrészeket mások nem érinthetik meg a gyerek engedélye nélkül.
Az előadás létrehozásában Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő is részt vett, az alapjául szolgáló, azonos című mesekönyv pedig pszichológusi szupervízió mellett készült.
Miért fontos a gyermekbarát eljárás?
Az új Büntetőeljárási törvény számos eljárásjogi garanciát vezetett be, amik a gyerekeket védik az eljárás során - függetlenül attól, hogy milyen szereplői az eljárásnak.
A Barnahus-modell egyik legfontosabb célja, hogy a gyermeknek ne kelljen többször, különböző szervek előtt újra elmondania a történteket.
Az áldozatnak elég egyetlen egyszer elmondania vallomását, amiről kép- és hangfelvétel, majd szó szerinti jegyzőkönyv is készül, és a gyermek kihallgatás alatti viselkedését is elemzik.
Ez az eljárás egyszerre szolgálja a gyermek lelki védelmét és a bizonyítás hatékonyságát.
Az ügy tanulságai az intézményi felelősségről
Pető Attila történetében nem csupán az a kérdés, hogy mi történt a gyerekkorában, hanem az is, hogyan reagáltak az intézmények az első beszámolóra, az ismételt bejelentésekre és az áldozat későbbi megkereséseire.
A gyerekek védelmének, biztonságának és felügyeletének folyamatos szavatolása az iskola feladata. A gyermekbántalmazás gyanúja esetén minden jelzést meg kell vizsgálni.
A jelzés célja nem a gyermek vagy a bejelentő hibáztatása, hanem annak biztosítása, hogy a gyerek érdekében a megfelelő szakmai és hatósági intézkedések meginduljanak.
Az ügy azt is megmutatja, milyen súlyos következményekkel járhat, ha az áldozatot nem tájékoztatják, nem kap pszichológiai segítséget, és a bántalmazás gyanújával érintett felnőtt továbbra is hozzáférhet más gyermekekhez.
Pető Attila küzdelmének saját értelmezése
„Gyerekkoromban szexuális bántalmazás áldozata voltam, amiről évekig egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudtam beszélni.
Amikor szerettem volna, hogy mindennek következményei legyenek, akkor nem kaptam segítséget azoktól az emberektől, akikre felnéztem és akikben megbíztam.
A pap, akit apámként szerettem, cserbenhagyott. A bántások, csalódások arra sarkalltak, hogy küzdjek azért, hogy mással ne történhessen meg, hogy gyerekként a papja az alsónadrágjába nyúl, és akiktől majd segítséget kér, éppen azok alázzák meg.
Ezt a célomat végig tisztelettel, tisztességesen és bűnös, jogtalan eszközök nélkül próbáltam meg elérni.
Mélyen vallásos, istenfélő ember vagyok, akinek fontos az egyháza, annak megújulása, az, hogy annak elöljárói meghallják azoknak a hangját, akik elesettek, kétségbeesettek és segítséget kérnek” - von mérleget az utóbbi 22 nehéz évéről ügyfelünk.
