Hirtelen súlygyarapodás és daganat: mikor lehet figyelmeztető jel?

A hirtelen, mással nem indokolható súlygyarapodás hátterében ritkán daganat is állhat, különösen akkor, ha a mellékvesét vagy az agyalapi mirigyet érintő hormontermelő folyamat alakul ki. A hízás azonban sokkal gyakrabban vezethető vissza hormonális, anyagcsere-, életmódbeli vagy gyógyszeres okokra, ezért önmagában nem bizonyít daganatos betegséget.

Amikor a súlygyarapodás oka nem egyértelmű, feltétlenül fontos az endokrinológiai kivizsgálás, hiszen a hirtelen hízás mögött többek közt az agyalapi mirigy problémája is állhat. Ha valaki hirtelen, mással nem indokolható súlygyarapodás miatt fordul hozzánk, többnyire más tünet is jelen van.

Hogyan kapcsolódhat a daganat a hirtelen hízáshoz?

Az agyalapi mirigy a hormontermelés karmestere, hiszen a hipofízis termeli, illetve szabadítja fel azokat a hormonokat, amelyek a testszerte megtalálható belső elválasztású mirigyek működését szabályozzák. Az agyalapi mirigy problémája valamennyi hormon termelődését befolyásolhatja, és az érintett hormon okozta tünetek is egészen változatosak lehetnek - ismerteti Skurdenka doktornő.

A hirtelen, indokolatlannak tűnő hízás mögött is nem ritkán az agyalapi mirigy elégtelenség áll, ami a pajzsmirigy stimuláló hormon hiányát is okozhatja. Ennek tünete lehet a fáradékonyság, a székrekedés, a fázékonyság, a száraz bőr és a testsúlygyarapodás.

Ugyanígy hízáshoz vezet a mellékvesekéreg fokozott hormontermelése is (Cushing-szindróma). Ennek oka kereshető magában a mellékvesében (pl. hormontermelő daganat) vagy szintén az agyalapi mirigyben.

Bizonyos esetekben a testsúlynövekedés a daganat egyik jele is lehet. Míg a legtöbb rákos betegre a gyors testsúlyvesztés jellemző, a mellékvesét vagy az agyalapi mirigyet érintő tumor a hirtelen hízás okozója is lehet.

A mellékvesét érintő daganat és a Cushing-szindróma

A Cushing-szindróma a mellékvesekéreg fokozott hormontermelésével járó állapot. Ennek oka kereshető magában a mellékvesében, például hormontermelő daganatban, vagy szintén az agyalapi mirigyben.

Ilyenkor jellegzetesek a beteg hasán megjelenő széles lila striák, a végtagok viszonylagos vékonysága, és a piros, holdvilágszerűen telt arc. A hasi hízás ezért különösen akkor érdemel kivizsgálást, ha a test többi részéhez képest aránytalan, és egyéb szokatlan tünetekkel együtt jelentkezik.

Az agyalapi mirigy elégtelenségének lehetséges tünetei

Az agyalapi mirigy termeli, illetve szabadítja fel többek között a tejelválasztást serkentő hormont (PRL), a tüszőérést serkentő hormont (FSH), a sárgatest érését serkentő hormont (LH), a pigmentsejteket serkentő hormont (MSH), az antidiuretikus hormont (vazopresszin), az oxitocint, a mellékvese-kéreg működését serkentő hormont (ACTH), a növekedést serkentő hormont (hGH) és a pajzsmirigyműködést serkentő hormont (TSH).

• Tejelválasztást serkentő hormon (PRL)
• Tüszőérést serkentő hormon (FSH)
• Sárgatest érést serkentő hormon (LH)
• Pigmentsejteket serkentő hormon (MSH)
• Antidiuretikus hormon (vazopresszin)
• Oxitocin
• Mellékvese-kéreg működését serkentő hormon (ACTH)
• Növekedést serkentő hormon (hGH)
• Pajzsmirigyműködést serkentő hormon (TSH)

Felnőttkori növekedési hormon hiány szindróma is létezik, melynek leggyakoribb tünete a fáradékonyság, a verejtékezés hiánya, fásultság, szexuális érdeklődés csökkenése és a hasi hízás.

A hormonális eltérések tünetei nem mindenkinél azonosak, és gyakran több panasz egyszerre alakul ki. A súlygyarapodás mellett ezért a közérzet, a bőr állapota, a székletürítés, a hőérzet, az izzadás, az alvás és a szexuális érdeklődés változásait is érdemes megfigyelni.

Miért fontos az endokrinológiai kivizsgálás?

Ilyenkor elsősorban nagyon alaposan kikérdezzük a pácienst, hiszen a tünetek, az anamnézis felvétel, a család kórtörténetének ismerete már nagyon sok mindent elárul - ismerteti dr. Skurdenka Beatrix, az Endokrinközpont endokrinológusa, belgyógyász főorvos.

Természetesen szükség van műszeres és laborvizsgálatokra is, amelyekkel kapcsolatban arra is lehet számítani, hogy többszöri vérvétel is szükséges lehet. Ennek több oka is van, például az, hogy bizonyos hormonok szintje - például a növekedési hormoné - napszakonként is változik, azért van szükség egy összetett kivizsgálásra, bizonyos egymásra hatások ismeretére, tekintetbe vételére és számításokra.

Amennyiben az agyalapi miriggyel kapcsolatban sérülés vagy daganat gyanúja merül fel, röntgen, CT- vagy MRI vizsgálat is szükségessé válhat. Ha pedig a folyamat végén felállítjuk a pontos diagnózist és kiderül, pontosan mi okozza a hízást és a többi tünetet, megfelelő hormonpótlással és kezeléssel a legtöbb beteg teljes értékű életet élhet.

Milyen tünetek esetén indokolt mielőbb orvoshoz fordulni?

A hirtelen súlygyarapodás akkor különösen figyelemfelkeltő, ha rövid idő alatt alakul ki, nem magyarázza meg az étrend vagy a mozgás változása, illetve más panaszok is társulnak hozzá. A tünetek, az anamnézis felvétele és a családi kórtörténet ismerete már sok mindent elárulhat.

• fáradékonyság és kifejezett kimerültség;
• fázékonyság, száraz bőr és székrekedés;
• hasi hízás a végtagok viszonylagos vékonyságával;
• széles, lila hasi striák;
• piros, holdvilágszerűen telt arc;
• szokatlan izzadási változások;
• alvászavar vagy fásultság;
• a szexuális érdeklődés csökkenése;
• menstruációs vagy termékenységi panaszok;
• tartósan fennálló, megmagyarázhatatlan testsúlyváltozás.

Ezek a tünetek nem jelentik automatikusan azt, hogy daganat áll a háttérben. A kivizsgálás célja annak megállapítása, hogy hormonális eltérés, anyagcserezavar, más betegség vagy valóban térfoglaló folyamat okozza-e a panaszokat.

A hirtelen hízásnak több, nem daganatos oka is lehet

Mindezek nagyon összetett folyamatok, azonban sajnos azt is látni kell, hogy a túlterheltség, az állandó szorongás, a felgyorsult tempó is hozzájárul a tünetek, végső soron a betegségek megjelenéséhez. Ugyanis a fokozott energiaigényt a pajzsmirigy egy nagyobb „tempóval”, a cukor-inzulin anyagcsere nagyobb tápanyag bevitellel, illetve raktározással próbálja kiszolgálni.

A súlygyarapodás folyamatát érdemes még csírájában elfojtani, mert minél jobban domborodik a hasunk, annál nagyobb kockázatnak tesszük ki egész szervezetünket. Az elhízás komplex, krónikus, visszatérő, progresszív betegség.

Előfordulhat, hogy a testsúly változását folyadék-visszatartás, csökkent fizikai aktivitás, megváltozott étkezés, alvászavar, tartós stressz vagy egyéb anyagcsere-folyamat magyarázza. A daganatos ok ezért csak megfelelő orvosi vizsgálattal különíthető el más lehetséges okoktól.

A daganatos betegségekben gyakoribb a hirtelen fogyás

A hirtelen súlyvesztés sajnos nem ritkán jelenik meg a rosszindulatú daganatok tünetei között, mivel bizonyos típusú rákos megbetegedések gyulladásokat és felszívódási zavarokat okozhatnak az emésztőrendszerben.

Azonban bármilyen daganatos betegségben előfordulhat nagymértékű súlyvesztés, ha az az egész szervezetre kiterjed. A legtöbb rákos betegre a gyors testsúlyvesztés jellemző, de ez nem zárja ki, hogy egyes hormontermelő daganatok éppen súlygyarapodást idézzenek elő.

Az emésztőrendszeri daganatok mellett a betegség, a gyulladásos folyamatok, a csökkent étvágy, a nyelési nehézség, a hányinger és a kezelések mellékhatásai is fogyást okozhatnak. A súlyvesztés ilyenkor nem tekinthető egészséges fogyásnak, mert az izmok gyengülésével járhat.

Az elhízás és a daganatok közötti kapcsolat

Az már régóta ismert, hogy az elhízás jelentősen növeli a sokszor halálos kimenetelű szív- és érrendszeri, illetve különféle mozgásszervi megbetegedések, vagy éppen a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Az azonban csak az utóbbi néhány évben vált szélesebb körben is ismertté, hogy az elhízás egyes ráktípusok kialakulásával is szoros statisztikai összefüggést mutat.

A WHO szakosodott ügynöksége, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2016-ban arra a megállapításra jutott, hogy a daganatos betegségek 13 formájánál az elhízás megnövekedett kockázatot jelent.

Ide tartoznak a menopauzát követő időszakban kialakuló emlődaganatok, a méhnyálkahártya és a petefészkek daganatai, a vastag-és végbélrákok, a nyelőcső adenokarcinómája, az epehólyag, a gyomorszáj, a máj, a pajzsmirigy, a hasnyálmirigy, a vese, és a csontvelő daganatai, valamint a lágy agyburok jóindulatú daganata (meningeoma).

Mely daganattípusok kockázata lehet magasabb túlsúly esetén?

Emlőrák

A felesleges kilók növelik a nőknél a mellrák kockázatát, kifejezetten a menopauza után. A férfiak sincsenek azonban biztonságban, a túlsúllyal együtt az ő esetükben is nő a mellrák kialakulásának kockázata.

Az NCI adatai szerint azoknál a nőknél, akik a menopauzát követően elhízással küzdenek, 20-40 százalékkal nő a mellrák kialakulásának valószínűsége az egészséges testsúllyal rendelkező társaikhoz képest. A zsírszövetek ösztrogént termelnek; a menopauzát követően ezek jelentik e hormon fő forrását a nők számára.

Ugyanakkor az ösztrogén az emlődaganatok egyes fajtái számára is tápláló hatású lehet. A túlsúly tehát extra ösztrogéntermelődést okozhat, ami emeli a mellrák kialakulásának kockázatát.

Vastagbélrák

Az NCI szerint az elhízott nők és férfiak esetében 30 százalékkal magasabb a vastagbéldaganat kialakulásának esélye a normál testtömegű emberekhez képest.

A kutatások kapcsolatot találtak a túl magas vércukorszintet eredményező inzulinrezisztencia és a vastagbélrák kialakulása között, az pedig már köztudott, hogy az elhízott emberek körében sokkal magasabb az inzulinrezisztencia kialakulásának valószínűsége.

A zsírszövetek ugyanakkor az adipokin nevű hormon termelésében is fontos szerepet játszanak, amely elősegíti a sejtek növekedését, köztük sajnos a vastagbél daganatos sejtjeinek növekedését is. Ráadásul a vastagbelet is zsírszövetek veszik körbe.

Méhnyálkahártya-rák

A méhnyálkahártya a méh „bélése”, amely különösen érzékeny a rák kialakulásához vezető rosszindulatú sejtelváltozásokra. Az NCI szerint a túlsúlyos, illetve elhízott nők körében kétszer-négyszer nagyobb ennek esélye a normális testtömegű társaikhoz képest.

Ezt a fajta daganattípust is táplálja a zsírszövetekben termelődő ösztrogén, és kapcsolatba hozható az inzulinrezisztenciával is. E hormon-, illetve anyagcserezavarok pedig a méhnyálkahártya-rák kialakulásához vezethetnek.

Nyelőcsőrák

A felesleges kilók kétszeresére növelik a nyelőcsőben, illetve torokban kialakuló speciális ráktípus, a nyelőcső adenocarcinoma kialakulásának valószínűségét. Az úgynevezett gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD), amikor a gyomorsav visszaszivárog a nyelőcső alsóbb régióiba, szintén e daganattípus egyik kockázati faktorja.

Az ACS szerint a reflux megjelenése sokkal gyakoribb az elhízott emberek körében. A krónikus reflux és a nyelőcsőgyulladás tartós fennállása hozzájárulhat a nyelőcsődaganat kockázatának növekedéséhez.

Epehólyagrák

Az NCI szerint az epehólyag-daganat kialakulásának valószínűsége a túlsúlyos emberek esetében 20, az elhízottak körében 60 százalékkal magasabb. Az epekő, ami megszilárduló és lerakódó epeváladékból alakul ki, egy 2006-ban készült tanulmány szerint az epehólyag-daganat kifejlődésének legfontosabb kockázati tényezője.

Az epekő kialakulása pedig sokkal gyakoribb az elhízott emberek esetében. A krónikus epehólyag-gyulladás szintén olyan folyamat, amely növelheti az epehólyagrák kockázatát.

Veserák

Az NCI szerint a vesesejtes karcinóma, amely a leggyakoribb vesedaganat, kialakulásának esélye közel kétszeres a túlsúlyos, illetve elhízott népesség körében.

Valószínűleg az inzulinrezisztencia is hozzájárul a veserák kialakulásához, ez a diabéteszt megelőző állapot sokkal gyakoribb a felesleges kilókkal együtt élők között. A vesék ráadásul egy „zsírágyban” helyezkednek el, amely zsírszövetek gyulladása szintén befolyásolja a vesében zajló folyamatokat.

Pajzsmirigyrák

A testtömegindex öt pontos növekedése 10 százalékkal emeli a pajzsmirigydaganat kialakulásának kockázatát. A nyakunknál található, pillangó formájú mirigy hormonokat termel és a metabolikus folyamatok irányításában játszik szerepet.

Ellentétben a mellrák kialakulásával, nem valószínű, hogy e ráktípus megjelenése kapcsolatba hozható a zsírszövetek által termelt ösztrogénnel. A pontos ok-okozati összefüggések feltárására még e területen is több vizsgálatra van szükség.

Hasnyálmirigyrák

A túlsúly helye is befolyásolja a hasnyálmirigyrák kockázatát, különösen a nők esetében magasabb a rizikó azoknál, akiknek súlytöbblete derekuk körül jelenik meg, vagyis nagyobb a haskörfogatuk.

A BMI alapján túlsúlyos kategóriába tartozó nőknél 31 százalékkal, az elhízott csoportba tartozó nőknél pedig 61 százalékkal volt magasabb a hasnyálmirigyrák kockázata. A derék- és csípőméret aránya alapján a leginkább veszélyeztetettnek azok a nők bizonyultak, akiknek súlytöbblete a derekuk körül helyezkedett el, az ebbe a csoportba soroltak kockázata 87 százalékkal magasabb volt a hasnyálmirigyrákra.

Májrák, petefészekdaganat, gyomorrák és mielóma multiplex

A májrák, a mielóma multiplex, a petefészekdaganat, a hasnyálmirigyrák, valamint a gyomorrák mind olyan további ráktípusok, ahol az elhízás és a daganat kialakulásának kockázata között egyértelmű kapcsolat állapítható meg.

Valamennyi esetben a magasabb kockázat összefüggésbe hozható a zsírszövetek által termelt ösztrogénszinttel, illetve az ezekben kialakuló krónikus gyulladásokkal, vagy éppen az inzulinrezisztenciával.

Agyhártyadaganat

Az agydaganatnak ez a formája az agyat és a gerincvelőt borító membrán sejtjeiből, az agyhártyából indul ki és jellemzően lassan növekszik. Az NCI adatai alapján elmondható, hogy az agyhártya rákos megbetegedéseinek kialakulása 20 százalékkal magasabb a túlsúlyosak és 50 százalékkal az elhízottak körében.

Azonban egyelőre nem létezik értelmes magyarázat a testsúly és ezen idegrendszeri ráktípus között tapasztalható kapcsolatra, ezért e területen nagyon sok kutatásra van még szükség.

Miért növelheti az elhízás a daganatok kockázatát?

Még nem teljesen tisztázott, hogy az elhízás milyen módon járul hozzá a daganatos megbetegedések kialakulásához. Feltételezhetően nem maga a túlsúly, hanem a következményes anyagcsere-változások, a megváltozott bélflóra, a gyulladásos folyamatok, illetve a kialakuló inzulinrezisztencia játszanak szerepet a rák kialakulásában.

Ösztrogénhatás

A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont, ösztrogént termel, annak tartósan magas szintje fokozza a hormonérzékeny emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát.

Inzulin és IGF-1

Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is.

Krónikus gyulladás

Az elhízott emberekben gyakrabban fordulnak elő olyan krónikus gyulladások, amelyek tartós fennállása növeli egyes daganattípusok veszélyét. A reflux és a nyelőcsőgyulladás miatt gyakoribb a nyelőcsőrák, a krónikus epehólyag-gyulladás az epehólyagrák, a krónikus fekélyes vastagbélgyulladás a vastagbélrák kockázati tényezője, míg a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigyrák előfordulását növeli.

A hasi, zsigeri zsírszövet szerepe

Kiderült, nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú, szakszóval abdominális vagy android elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú, ginoid elhízás.

Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le, hanem a hasüregben, zsigeri vagy viszcerális zsírszövet formájában, ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.

Az immunrendszer működésének változása

A zsírszövetben olyan proteinek termelődnek, melyek befolyásolják az immunrendszer működését, gyengítik annak tumorfelismerő funkcióját, ezáltal az immunrendszer kevésbé hatékonyan ismeri fel a kóros sejttípusokat, azokat nem tudja eltávolítani a szervezetből.

Más kutatók szerint a rákos sejtek megsemmisítését végző immunsejtek a túlzott testzsírmennyiség hatására elzáródnak a daganattól, ezért nem képesek megsemmisíteni a rosszindulatú sejteket. Szerepe lehet a túlsúly és felhalmozódott zsírszövet esetén jelentkező steril gyulladásnak, gyulladásos mediátorok felszabadulásának, de akár a zsírszövet fokozott vérellátásának is, ami akár egy daganat gyorsabb terjedését is eredményezheti.

A BMI és a hasi elhízás jelentősége

Túlsúlyról a testtömegindex (BMI) 25 fölötti értéke esetén beszélünk, míg 30 fölötti érték már elhízást jelent. A testsúly kilogrammonkénti értékét el kell osztani a magasság méterben megadott értékének a négyzetével.

Egy 90 kilogrammos, 170 centiméter magas ember BMI értéke tehát 90/(1,7×1,7) = 31,14. Ezzel az illető már mérsékelten elhízottnak számít.

Az elhízás megítélése persze ennél összetettebb, fontos a testzsír aránya is, valamint a zsírlerakódások elhelyezkedése. A derékbőség ezért a BMI mellett további információt adhat a hasi, zsigeri zsírfelesleg jelenlétéről.

Az elhízás hatása a daganatos betegség kezelésére

Az elhízás kedvezőtlen hatással lehet a daganatos betegség lefolyására, az életminőségre, a túlélésre és a kiújulásra egyaránt. Ezt támasztják alá azok a vizsgálatok, amelyeket nagyrészt emlő, prosztata és vastagbélrákos betegek bevonásával végeztek.

Több esetben igazolódott az is, hogy a túlsúlyos betegeknél a daganat agresszívebb típusai nagyobb számban fordulnak elő a normál BMI-vel rendelkező betegtársaikhoz képest, rosszabbul reagálnak a terápiára, lassabb a beavatkozásokat követő felépülés, valamint magasabb a tumor kiújulásának esélye.

Emlőrákos esetekben például összefüggést találtak az elhízás és a kezelés következtében fellépő nyirokpangás, valamint a prosztatarákkal műtött férfiak esetén a vizelet-inkontinencia előfordulásának gyakorisága között. A II. és III. stádiumú vastagbélrák kiújulásának kockázata szintén növekedést mutatott a kezdeti magas testtömeg mellett.

Diagnosztikai nehézségek

A túl magas testsúly gátolhatja a pontos diagnosztikát. A nagy zsírmennyiség például rontja az ultrahangképet, de gyengítheti a CT és az MRI felvételek minőségét is, ráadásul a test nagyobb kiterjedése miatt CT vizsgálat esetén a sugárterhelés is nagyobb.

Az izotópos vizsgálatoknál a kontrasztanyagként beadott izotóp mennyiségét ugyan testsúly alapján határozzák meg, ám a maximális dózist nem léphetik túl. Ha tehát a páciens súlya több kontrasztanyagot kívánna meg, de az a mennyiség a kockázatok miatt már nem beadható, ez esetben is romlani fog a képek minősége.

Szintén diagnosztikai nehézség, hogy a beteg követése során a tumormarker értékeire is kevésbé lehet támaszkodni. Röviden ennek az a magyarázata, hogy a nagyobb testben több vér kering, így a daganat által kibocsátott, tumormarkerként figyelt anyagok mért koncentrációja alacsonyabb lesz, ezáltal később adhat okot gyanúra, mint a normál testalkatú pácienseknél.

Műtéti kockázatok

Egy elhízott beteg operációja is mindig kockázatosabb. Egyrészt - a kísérőbetegségek nyomán is - nagyobb az aneszteziológiai, altatási kockázat, másrészt a műtét is nehezebb.

A sebész számára technikai nehézséget okozhat a nagy tömegű zsírszövet jelenléte, operáció után pedig a sebgyógyulás is lassabb lehet - ezt tetézi, hogy a többletsúly miatti megterhelés a műtét utáni mozgást, lábadozást is nehezebbé teszi.

Sugárterápia

Sugárterápiában a zsírszövetek nagy aránya azért okoz nehézséget, mert két kezelés között nagyobb lehet a besugározandó célterület elmozdulása, ezáltal folyamatos kontroll nélkül a hatásosság alacsonyabb, a mellékhatások mértéke nagyobb lehet.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelésben is általában hátrányban vannak az elhízott betegek. Az új hatóanyagok klinikai vizsgálatába ritkán vonnak be elhízott betegeket, egyrészt a nagy valószínűséggel fennálló kísérőbetegségeik, másrészt a gyógyszer hasznosulásának nehézségei miatt.

Ha ugyanis túl nagy a zsírszövetek aránya a szervezetben, s a májban is zsír halmozódik fel, az rontja a máj lebontóképességét és a kóros anyagcsere megváltoztatja a gyógyszer hatóanyagának optimális átalakulását, eloszlását.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy egyes betegségtípusok előrehaladott eseteiben előfordult az, hogy a túlsúlyos betegeknek voltak jobbak az életkilátásaik, mivel energiaraktáraik hosszabb ideig rendelkezésre álltak. Összességében és a betegek többsége számára azonban sokkal több hátrány származik az elhízásból, mint előny.

Miért nem szabad koplalni daganatos betegség mellett?

Az elhízás miatti többletkockázatok nem jelentik azt, hogy a túlsúlyos daganatos betegeknek azonnal koplalniuk kellene vagy szélsőséges megvonáson alapuló diétába szabadna fogni. Koplalni vagy szélsőséges diétába fogni ennek ellenére sem szabad.

Az onkológiai kezelések idején fokozott a legyengülés kockázata: maga a tumoros folyamat és annak kezelése is beindíthat kóros fogyást. A betegség vagy a mellékhatások, netán az evésképtelenség miatti súlyvesztés nem tekinthető egészségesnek, mivel ekkor az izmok is gyengülnek, s ez a mozgatóizmokat éppúgy sorvasztja, mint a légzőizmokat vagy a szívizmot.

Dietetikussal, gyógytornásszal egyeztetve kell kialakítani azt az étrendet, amely hozzájárulhat az egészségesebb testsúly eléréséhez, ám közben elegendő fehérjével és vitaminnal látja el a szervezetet.

Tudatos, az izomerőt megőrző fogyásra, életmódváltásra van szüksége azoknak, akik szeretnének javítani életminőségükön és életkilátásaikon. A fogyás ütemét és módját daganatos betegség, kezelés vagy jelentős társbetegségek esetén egészségügyi szakemberekkel kell egyeztetni.

A súlycsökkenés és a rákkockázat

Logikusnak tűnik, hogy a fogyással csökkenthető a daganatos betegség kialakulásának kockázata. Ezzel a témával főként azok a kutatások foglalkoznak, amelyek a fogyást segítő gyomorszűkítő vagy bélrövidítő műtétek előnyeit vizsgálják.

Összehasonlítva a műtéten átesett, valamint a súlyban és életkorban azonos, de nem műtött betegeket, jelentős rizikócsökkenés (27-59%) tapasztalható a műtöttek körében, amely a beavatkozást követő fogyással hozható összefüggésbe.

Természetesen ezek az adatok az elhízással kapcsolatos daganattípusokra érvényesek, mint például az emlő és a méhnyálkahártya daganata, amelyek esetében átlagosan 38% rizikócsökkenésről számolnak be. Biztató azonban, hogy 5-10% testsúlycsökkenés már sokat jelent az egészség szempontjából.

Mikor kérjünk orvosi segítséget?

Orvosi vizsgálat indokolt, ha a testsúly rövid idő alatt, nyilvánvaló életmódbeli ok nélkül növekszik, különösen, ha a hízás főként a hason jelentkezik, vagy lila striák, kifejezett fáradékonyság, fázékonyság, székrekedés, alvászavar, verejtékezési változás, menstruációs zavar vagy szexuális érdeklődés-csökkenés társul hozzá.

A vizsgálat során a részletes kikérdezés, a családi kórtörténet, a laborvizsgálatok és szükség esetén a képalkotó eljárások együtt adhatnak választ arra, hogy hormonális eltérés vagy daganatos folyamat áll-e a háttérben.

Ha hirtelen fogyás, tartós étvágytalanság, emésztőrendszeri panasz, vérzés, nyelési nehézség, tartós fájdalom vagy más új, magyarázat nélküli tünet is megjelenik, szintén orvosi kivizsgálás szükséges. A súlyváltozás önmagában nem alkalmas daganat diagnosztizálására, de a tartós és megmagyarázhatatlan változást nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

tags: #daganat #hirtelen #sulygyarapodas