Az elhalt terhesség diagnózisa: tünetek, ultrahangvizsgálat és a megerősítés lépései

Az elhalt terhesség, más néven abbamaradt vagy elmulasztott vetélés (missed abortion), olyan vetélés, amikor a terhesség fejlődése megszakad, a magzati szívműködés leáll, de a vetélés folyamata nem indul be, ezért a méhben még nem feltétlenül történik meg a terhességi szövetek kiürülése.

Az elhalt terhesség gyakran teljesen panaszmentesen derül ki egy ultrahangvizsgálaton, ezért a diagnózis alapja nem a tünetek megléte vagy hiánya, hanem a megfelelő időben és szakmai szempontok szerint elvégzett ultrahangvizsgálat, szükség esetén ismételt vizsgálattal megerősítve.

Mit jelent az elhalt terhesség?

Elhalt terhességről akkor beszélünk, amikor az embrió vagy a magzat fejlődése megáll, a magzati szívműködés megszűnik, de a méhnyak zárva marad, és a terhességi szövetek nem ürülnek ki azonnal.

Ezt az esetet „missed abortion”-nak hívjuk, vagyis olyan vetélés, amikor a terhesség fejlődése megszakad, nem látunk az embriónál szívműködést, de a vetélés folyamata nem indul be.

Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából).

Orvosi nyelven a vetélésnek több fajtája, több lépcsője van, és bizony az olyan terhességi veszteségeket is vetélésnek hívjuk, amikor még nem ürült ki a méh, de a terhesség nem fejlődik tovább, a magzati szívműködés leáll.

Köznyelven talán szerencsésebb inkább magzati veszteségről beszélnünk, talán ezáltal könnyebben érthető lesz a páciensnek is, mi is történt vele.

Milyen gyakori a vetélés?

A vetélés a korai terhességben gyakori; az első trimeszter során a terhesség elvesztése az igazolt terhességeknél körülbelül 10-25%.

A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint, olyan módszer azonban nincs, amellyel biztosan elkerülhetnénk egy ilyen eseményt.

A klinikailag felismert terhességek 20. hét előtti vetélési kockázata 8-20 százalék között van, a korábban már szült nőknél pedig a vetélés kockázata nagyjából 5 százalékos.

Ezen sajnálatos események többsége (nagyjából 70%) a várandósság első 12 hetében fordul elő.

A későbbiekben, azaz a 6-9.hétben az orvos által megállapított várandósságok mintegy 10-25%-a végződik vetéléssel.

Hogyan történhet elhalt terhesség vérzés nélkül?

Általában azt gondolnánk, hogy a vetélés mindig erős vérzéssel, erős fájdalommal jár, eszünkbe sem jutna, hogy néha a vetélés tényét csak egy ultrahangvizsgálat során tudjuk megállapítani.

Sajnos ez az egyik leggyakoribb jelenség a vérzés nélkül jelentkező vetélésnél, hogy a terhesnek igazán semmilyen panasza sincs.

A kismamáknak az egyik legnehezebben elviselhető hír, amikor teljesen panaszmentesen jelentkeznek vizsgálatra, és kiderül, hogy elhalt a terhességük.

Sokan nem is tudják megérteni sem, és felfogni sem, hogyan történhetett ilyen, hiszen semmilyen panaszuk nem volt.

Az elhalt terhesség tünetei nem mindig jellegzetesek, és gyakran az sem bizonyítja a terhesség életképességét, ha a terhességi tünetek még fennállnak.

Az elhalt terhesség lehetséges tünetei

Az elhalt terhesség teljesen tünetmentesen is fennállhat, és csak ultrahangvizsgálaton derül ki, hogy már nincs élő embrió.

A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra is, de néha még sincs jelentőségük.

Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen, vagy fokozatosan történő eltűnése.

Az első trimeszterben a terhességnek gyakran elég jól érzékelhető tünetei vannak: álomkór, hányinger, hányás, émelygés, ételundor, szagundor stb.

Sok kismamát tölt el aggodalommal, ha ezek a tünetek egyszer csak megszűnnek, főleg, ha még bőven a bűvös 12. hét előtt járnak.

Nos, ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, minden gond nélkül is előfordulhat, hogy elmúlnak - és igen, olykor azt jelenti, hogy nem fejlődik tovább a terhesség.

Az sem ritka azonban, hogy egy elhalt terhesség esetén valaki még a műtét előtt is rosszul van a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs.

A tünetek tehát irányadónak semmiképp sem tekinthetők.

Vérzés és barnás folyás

A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni.

Az elhalt terhesség esetén azonban előfordulhat, hogy nincs vérzés, vagy csak kevés barnás hüvelyváladék jelentkezik.

A tünetek között szerepelhet a vérzés vagy a barnás hüvelyváladék, ultrahangos vizsgálattal pedig a magzati szívműködés leállása vagy az embrió nélküli, üres petezsák is kimutatható.

A vérzést a terhesség során minden esetben kórosnak tekintjük, és ennek megfelelően mindig indokolt ilyenkor vizsgálatot végezni.

Mindemellett nagyon fontos tudnunk, hogy a vérzés terhesség alatt mást is jelenthet, és különösen a kevés, pecsételő vérzés hátterében könnyen kezelhető eltérés, mint például egy hüvelygyulladás is állhat.

Kialakulhat a petezsák körül kis vérömleny, ami adott esetben járhat friss vérzéssel is, de később jelentkező pecsételő vérzéssel is, sőt, teljesen panaszmentes terheseknél ultrahangos vizsgálat során is diagnosztizálhatja a kezelőorvos.

A vérzés lehet egyebek mellett hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, lehet egy hematóma, és igen, jelentheti azt is, hogy elkezdődött a kilökődés.

A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv (de utalhat annak kezdetére), a bő mennyiségű, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra.

Fontos ugyanakkor, hogy ne otthon próbáljuk eldönteni, hogy veszélyes-e a vérzés, minden esetben kérjünk ehhez orvosi segítséget!

Ha a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség szépen tovább is fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek, és a vérömleny is felszívódhat.

Alhasi görcs és hátfájdalom

Egy vetélés általában erős alhasi görcsökkel is járhat, de általános szabály nincs, fájdalom nélkül is elindulhat a folyamat.

A vetélés általános jelei közé tartozhatnak a görcsök, az alhasi, illetve derékfájdalom, a rossz közérzet, a gyengeség és a vérzés.

Vetéléskor enyhébb vagy erősebb hátfájdalom is fennállhat, ami gyakran kellemetlenebb, mint ami a menstruációs görcsöket szokta kísérni.

A méhösszehúzódások erős fájdalommal járhatnak, és 5-20 percenként ismétlődhetnek.

Ezek közül azonban nem biztos, hogy mindegyik jelentkezik egy vetélés során, emellett előfordulhat, hogy olyasmit is tapasztal a kismama, ami nem a tankönyvi tünetek közé tartozik.

A terhességi tünetek eltűnése

Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége.

A terhességi tünetek hirtelen vagy fokozatos megszűnése önmagában nem alkalmas az elhalt terhesség felismerésére.

Panasz, vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül.

Egyéb panaszok

Szintén egyéb tünetek lehetnek még a hányinger, rossz közérzet (holott ez korábban már megszűnt), hasmenés, erős deréktáji fájdalom.

Természetesen egy gyomorrontás is okozhat ilyen tüneteket, tehát szintén nem szabad pánikba esni azok jelentkezésénél.

Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása is kontrollvizsgálatot igényel.

Sokszor hibás tesztek, akár hibásan pozitív, vagy hibásan negatív tesztek okozhatnak félreértést, ijedtséget, amit egy orvosi vizsgálat könnyen tisztázhat.

Miért nem lehet az első ultrahang alapján mindig diagnózist mondani?

Minden nőtől egy nőgyógyászati vizsgálat során megkérdezzük, mikor volt az utolsó menstruáció első napja.

Ugyanis az esetek jelentős részében ebből tudjuk kiszámolni, hogy hány hetes is lehet egy terhesség.

Nem minden nőnek vannak ugyanis szabályos, 28 napos ciklusai, vannak, akiknek ettől hosszabb, vannak, akiknek rövidebben a ciklusaik.

Ebből az is következik, hogy a petesejtérés minden nőnél másik napra eshet, ami egy szabálytalan vérzés esetén több hetes különbséget is jelezhet.

Ezért semmiképpen sem lehet az első vizsgálattal elhalt terhességet, vagy nem fejlődő terhességet diagnosztizálni, hiszen egyszerűen lehetséges, hogy még túl kicsi a terhesség, és a fogantatás időpontja jóval később volt, mint ahogyan azt az utolsó menstruációból kiszámolhatnánk.

Egy kivétel van ilyenkor, ha a magzat, vagy az embrió mérete alapján már egyértelműen látni kellene a szívműködést is.

Gyakori, hogy még olyan korai a várandósság, hogy a pici szívhangja nem kimutatható.

Vagy nem látszik biztosra, hogy a petezsákban van-e embrió vagy üres a petezsák.

Ilyenkor hiába tudod a racionális részeddel, hogy ennek oka az, hogy túl korán nézték meg UH-án, mégis a negatív gondolatokat erősíti fel benned.

Az ultrahang sem tud minden esetben azonnal biztos választ adni, ezért a bizonytalan lelet gyakran ismételt vizsgálatot igényel.

Az elhalt terhesség diagnózisának menete

1. Kórelőzmény és panaszok áttekintése

Az orvos a vizsgálat során áttekinti a terhességi kort, az utolsó menstruáció első napját, a ciklus hosszát, a vérzés vagy fájdalom jellegét, valamint azt, hogy korábban látható volt-e embrió vagy szívműködés.

A tünetek alapján önmagában nem lehet biztosan megállapítani, hogy elhalt-e a terhesség, mert az elhalt terhesség panaszmentesen is fennállhat, a vérzés és a görcsök pedig más állapotokban is jelentkezhetnek.

2. Nőgyógyászati vizsgálat

Vetélésnél az orvosok általában már a fizikai vizsgálatnál is látják, hogy a méhszáj nyitva van, akár ujjnyira is.

Elhalt terhességnél azonban a méhszáj gyakran zárt marad, mivel a vetélés folyamata még nem indult be.

A nőgyógyászati vizsgálat önmagában nem igazolja a magzati életjelenségek hiányát, de segíthet a vérzés forrásának, a méhszáj állapotának és a vetélés típusának megítélésében.

3. Hüvelyi ultrahangvizsgálat

A vetélés diagnózisát ultrahangvizsgálattal állítják fel.

Elhalt terhesség esetén az ultrahangvizsgálat során az embrió fejlődésének megállása, a magzati szívműködés hiánya vagy az embrió nélküli, üres petezsák válhat láthatóvá.

A magzati fejlődés, szívhang leállása tünetmentesen is előfordulhat, mely csak ultrahangvizsgálaton kerül észlelésre.

Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg.

Az ultrahangvizsgálat a befejezett és a befejezetlen vetélés tényének megerősítésére is alkalmas.

A befejezett és a befejezetlen vetélés ténye ultrahangos vizsgálattal erősíthető meg.

4. Ismételt ultrahangvizsgálat

Amikor megállapít egy orvos vagy egy nőgyógyászati szonográfus egy magzati elhalást, mindig szükséges a szakma szabályai szerint egy következő vizsgálat is, hogy a leletet alátámasszuk, így nem kell attól tartania a kismamáknak, hogy élő terhességről mondanak le.

Az ismételt vizsgálat különösen akkor fontos, ha a terhesség korai, a fogamzás időpontja bizonytalan, vagy az első ultrahangon még nem látható egyértelműen az embrió és a szívműködés.

A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a terhességi kort, a ciklus szabályosságát, az embrió méretét és azt, hogy a vizsgálati lelet megfelel-e az adott fejlődési szakasznak.

Mit mutathat az ultrahang?

Ultrahangvizsgálattal láthatóvá válhat az üres petezsák, a fejlődésben megállt embrió, illetve a magzati szívműködés hiánya.

Előfordulhat, hogy a petezsák már látható, de az embrió még nem azonosítható egyértelműen.

Az is előfordulhat, hogy az embrió már látható, de a szívműködés megítélése még nem biztos.

Az embrió nélküli, üres petezsák is a nem fejlődő terhesség egyik lehetséges ultrahangos képe.

Az ultrahangvizsgálat során azt is meg lehet állapítani, hogy a méh üregében maradt-e terhességi szövet, illetve hogy a vetélés komplett vagy inkomplett módon zajlott-e le.

Ha a kismama komplett vetéléssel érkezik a kórházba, akkor jellemzően szintén hoz szövetdarabokat.

Ilyen esetben ultrahanggal még megnézik a méh üregét, de már nem találnak benne semmit.

A vetélés típusai és az elhalt terhesség helye közöttük

Fenyegető vetélés

A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez.

A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama.

A méhnyak ilyenkor zárva marad.

A fenyegető vetélésnél görcsök és minimális vérzések jelentkeznek, de a méhszáj zárt marad, az esetek 85 százalékában pedig a terhesség nem szakad meg.

Kezdődő vetélés

A kezdődő vetélés (abortus incipiens) esetén a fenyegető vetélés erősebb tünetei mellé a méhnyak hosszának rövidülése és/vagy a méhszáj kinyílása is társul, így csökken a magzat kihordásának esélye.

Kezdődő vetélésnél a tünetek az előbbihez hasonlóak, de a méhszáj már nyitott.

Befejezetlen vetélés

Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen.

A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek.

A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető.

Inkomplett vetélésnél a folyamat ugyan beindul, méghozzá bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be.

Befejezett vetélés

Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből.

A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.

A komplett vetélés a korai terhességnél fordul elő, 6 hetes korig gyakoribb.

A komplett vetélés teljes egészében spontán lezajlik, a magzat bő menstruációs vérzéssel távozik.

Elhalt, abbamaradt vetélés

Elmaradt vetélésnél az elhalt magzat a méhüregben van, a vetélés folyamata be sem indul.

Ilyen esetben orvosi beavatkozásra van szükség.

Az elhalt terhesség tehát abban különbözik a megindult vetéléstől, hogy a terhességi szövetek kiürülése nem kezdődik meg, miközben a terhesség fejlődése már megszakadt.

Lázas és szeptikus vetélés

A vetélés lehet fenyegető vetélés, kezdődő vetélés, komplett vetélés, inkomplett vetélés, elmaradt vetélés és lázas vetélés.

Szeptikus vetélésnél azonnali beavatkozás szükséges.

Ha lázas állapottal járó szeptikus vetélésről van szó, akkor a méh eltávolítására is szükség lehet - erre azonban csak extrém ritkán, nagyon szélsőséges állapotok miatt kerül sor.

Mi állhat az elhalt terhesség hátterében?

Általában valamilyen súlyos (például genetikai) eltérés lehet az oka a veszteségnek, de ez nagyon sok esetben ki sem derül, annyira kicsi lehet még a terhesség.

Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők.

A kromoszómahibák a petesejt vagy a spermium genetikai anyagának eltéréseire vezethetőek vissza, illetve az is előfordulhat, hogy az embriókezdemény osztódási folyamata során lép fel probléma.

A korai spontán vetélések legnagyobb részében az embriónál van olyan ok, ami miatt nem tud tovább fejlődni.

Ezeknek egy része genetikai.

A vetélések egy részét az esetek 50 százalékában kromoszómarendellenességek váltják ki.

Az abbamaradt vetélés oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi.

A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni.

A konkrét okot nem minden esetben tudják megnevezni.

Hormonális és anyagcsere-okok

A vetélés további okai lehetnek a hormonális problémák, a vírusfertőzések és az utóbbiak következtében kialakuló tartósan magas lázas állapot.

Elégtelen progeszterontermelésnél a vetélés kockázatát a progeszteron pótlása csökkenti, ami történhet akár szájon át, akár hüvelybe felhelyezve.

Ismert vagy feltételezett cukorbetegség esetén szükséges az állapot kivizsgálása és a vércukorértékek beállítása.

A tartósan emelkedett vércukorszint (hyperglikémia) növeli a vetélés kockázatát.

A pajzsmirigyfunkcióban bekövetkező enyhe eltéréseknek nagy jelentősége van a terhesség kimenetelét illetően.

Vetéléshez leggyakrabban a tüneteket nem okozó (szubklinikus) állapotok vezetnek, mivel ezekre nem derül fény, így kezelés sem történik.

A policisztás ovárium szindróma és a pajzsmirigy működési zavara szintén növelheti a vetélés kockázatát.

Fertőzések

Fertőzések is állhatnak a vetélések hátterében, különösen akkor, ha a fertőzés felszálló módon a méhnyakon keresztül a méhbe, a méhnyálkahártyába vagy a magzatburokhoz jut.

A vetélések hátterében nagy százalékban fordul elő valamilyen fertőzéses kórkép.

Kialakulása legtöbbször hüvelyi fertőzéssel kezdődik, melynek kezelése nem történik meg időben vagy nem megfelelő.

Ilyenkor a méhnyakon keresztül felszálló fertőzés alakul ki, mely a méh, a méhnyálkahártya illetve a burok gyulladásos állapotával jár együtt.

A Listeria monocytogenes, a brucellózis, a cytomegalovírus, a parvovirus B19, a rubeola, a herpes simplex és a toxoplasma gondii szintén növelhetik a vetélés kockázatát.

Anatómiai okok

A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is.

Lehet például olyan méhnyálkahártya alatt található képlet vagy például polip, illetve miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni.

Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak, ilyen például a méhsövény.

Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről (Asherman-szindrómáról) is, amely szintén vetéléshez vezethet.

Immunológiai és véralvadási okok

A koraterhességben bekövetkező vetéléseknek emellett immunológiai háttere is lehet.

Újabban a fokozott (veleszületett, vagyis genetikai) és a szerzett trombózishajlam vizsgálatát is elvégzik a többedszer vetélőknél, mert ez is viszonylag gyakori oka lehet a vetéléseknek.

Antifoszfolipid szindróma (APS) is okozhat magzati veszteséget, vetélést vagy méhen belüli magzati elhalást.

Az állapot felderíthető speciális antifoszfolipid (lupus anticoagulans, anticardiolipin antitestek) vizsgálatával.

Van-e jelentősége a vérvizsgálatnak?

Az ultrahangvizsgálat az elhalt terhesség diagnózisának elsődleges eszköze, de bizonyos esetekben a vérből meghatározott HCG-szint is segíthet a terhesség alakulásának követésében.

A HCG-szint önmagában nem alkalmas arra, hogy minden esetben bizonyítsa a magzati szívműködés hiányát vagy az elhalt terhességet.

Az elhalt terhesség esetén is fennmaradhatnak a terhességi tünetek a HCG hormon miatt, holott élő terhessége már nincs.

Ezért a tünetek és egyetlen laboreredmény alapján nem lehet biztos diagnózist felállítani.

Mikor szükséges sürgősen orvosi vizsgálat?

Ha a vetélésre utaló jelek valamelyikét (vagy az összeset egyszerre) tapasztaljuk, érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki képes megállapítani, hogy mi történik a szervezetünkben.

Ha egy kismamának vérzése van, ez lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés, és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megnézhessék, vetélésről van-e szó vagy sem.

Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel.

Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt.

Azonnali orvosi segítség szükséges nagy mennyiségű vagy élénkpiros vérzés, erősödő fájdalom, ájulásérzés, kifejezett gyengeség, láz, rossz általános állapot vagy folyamatos vérzés esetén.

Az inkomplett vetélésnél a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet.

Ez akár életveszélyes állapotot is jelenthet, és különösen az előrehaladottabb terhességeknél fordulhat elő.

Mi történik a diagnózis után?

A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy pedig orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához.

Ha előbbiről, tehát komplett vetélésről van szó, akkor nincs szükség külön kezelésre.

Ha elmaradt vetélésről beszélünk, akkor kis várakozási idő után - akár a spontán vetélés lehetőségét megtartva - történik a műszeres befejezés.

Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség.

A terhességi szövetek eltávolítása történhet várakozó, gyógyszeres vagy műszeres befejezéssel, az adott klinikai helyzettől, a vérzés mértékétől, a fertőzés kockázatától és a páciens állapotától függően.

Várakozó álláspont szintén elfogadható: ez általában 2 héten belül bekövetkező kiürülést eredményez, de elhúzódhat akár 3-4 hétig is.

Az esetek kb. 20 százalékában azonban műtéti befejezés így is szükségessé válik.

Műszeres befejezés

A műszeres befejezést műtéti körülmények között, altatásban végzik.

A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük.

Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzük, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt.

A beavatkozás körülbelül 15 percig tart.

A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár.

A vetélés után kontrollvizsgálatokra van szükség.

A várakozás és a beavatkozás szempontjai

Elmaradt vetélésnél kis várakozási idő után lehetőség van a spontán kiürülés megvárására, de ha a folyamat nem indul el vagy nem fejeződik be, orvosi beavatkozás válhat szükségessé.

Az elhalt terhesség kezelési lehetőségeiről az orvossal közösen kell dönteni, a lelet, a tünetek, az általános állapot és a páciens szempontjai alapján.

Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük.

Ezt az injekciót azért kapja a páciens, hogy a későbbi terhességek során ne alakulhasson ki vércsoport inkompatibilitás az anya és a magzat között.

Mikor szükséges további kivizsgálás?

Egyetlen korai vetélés után általában nem keresünk rutinszerűen minden lehetséges okot, mivel a korai vetélések nagy része kromoszóma- vagy fejlődési eltérés miatt következik be.

Fontos, hogy bár egy vetélés lelkileg fájdalmas, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valami nincs rendben velünk.

Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem is ritka, éppen ezért 1 alkalom után még nem keresünk okokat - ha az orvos zöld utat ad, és lelkiekben is minden rendben (már amennyire lehet), nyugodtan próbálkozhatunk újra.

Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, akkor már javasolt a teljes kivizsgálás.

2-3 eset után azonban már habituális vetélésről beszélünk, ami igényel további vizsgálatokat is.

Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés.

A habituális vetélés okait érdemes alaposan kivizsgálni, a pontos okot azonban így is csak a nők mintegy felénél sikerül beazonosítani.

Fontos azt is tudni, hogy az esetek kb. 40%-ában még a legalaposabb kivizsgálás esetén sem derül ki, mi okozta a vetélést.

A kivizsgálás lehetséges területei

• hormonális és endokrinológiai vizsgálatok;
• a pajzsmirigy működésének ellenőrzése;
• a vércukoranyagcsere vizsgálata;
• fertőzések célzott vizsgálata;
• a méh és a méhüreg anatómiai vizsgálata;
• immunológiai kivizsgálás;
• antifoszfolipid szindróma és trombózishajlam vizsgálata;
• genetikai vizsgálatok;
• szükség esetén a férfi partner spermiumvizsgálata.

A HABAB vizsgálata komplex módon vizsgálja ki mind a férfi, mind pedig a női szervezet anatómiáját, működését, a várandós állapot kialakulásához és a sikeres kihordáshoz szükséges feltételeket.

A szükséges vizsgálatok sorrendjét a témában járatos orvosok határozzák meg, a személyre szabott protokollt pedig reprodukciós asszisztens koordinálhatja.

Miért nem szabad önmagát hibáztatni?

A kismamák elgondolkoznak, vajon miért nem vettek észre semmit, és vajon biztosan elhalt-e a terhességük.

A megnyugtatásukra elmondhatjuk, hogy sajnos ilyenkor semmit sem tehettek volna, sem megelőzni nem tudták volna a szomorú eseményt, sem kezelni.

A korai spontán vetélések legnagyobb része olyan, amire az anyának nincs ráhatása.

A bűntudat a vetélés után gyakori érzés lehet, de a korai vetélés bekövetkezése általában nem vezethető vissza egyetlen hétköznapi cselekedetre vagy mulasztásra.

A korai vetélések nagy része nem ok nélkül történik, de ez nem jelenti azt, hogy az anya hibája miatt következett be.

Bár akik átélték ezt a szörnyűséget, azok talán nem szívesen hallják ezt, de ilyenkor legtöbbször az a helyzet, hogy természetes szelekció történik: a baba valószínűleg nem tudott megfelelően fejlődni, megtapadni, ezért szakadt meg a várandósság még az elején.

A lelki feldolgozás jelentősége

A perinatális gyászról Bármilyen várandóssági korban kell elbúcsúzni egy leendő élettől, az anya és az apa számára a fizikai megpróbáltatásokon túl a lelki teher, a veszteség kezelése éppen olyan fontos, mint az orvosi ellátás.

A korai spontán vetélésről sokan nem beszélnek, láthatatlanul zajlik és mégis óriási veszteséget tud okozni.

Ilyenkor a pici élettel együtt az elképzelt és vágyott, kihordott várandósságot, a kisbabás életet, a családdá válást és a saját születőben lévő anyaságodat is gyászolod!

Adj magadnak időt és teret ehhez!

Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet.

Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni.

Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni.

Az események után pedig mindenképpen hagyjanak időt maguknak arra, hogy feldolgozzák a történteket, és hamarosan újra próbálkozzanak a terhességgel.

Mit érdemes kérdezni az orvostól?

Amennyiben nem értik azt, hogy pontosan mi, miért történik, vagy nem értik azt, hogy mi alapján mond ki az orvosuk egy diagnózist, mindenképpen kérdezzenek, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsék, mi történik a testükben, mi történik, vagy mi történt a terhességükkel.

Készülj kérdésekkel és kérj időt!

Érdemes előre készülnöd.

Vedd sorra, hogy mire lenne szükséged az orvosnál.

Miket szeretnél megkérdezni az orvostól?

Időt és tájékoztatást kérni MINDIG lehet!

Ez alapvető jogod!

• Mi alapján állapították meg a diagnózist?
• Látható volt-e az embrió és a szívműködés?
• Szükség van-e ismételt ultrahangvizsgálatra?
• Van-e vérzés, fertőzés vagy erős fájdalom miatt sürgős teendő?
• Várható-e spontán kiürülés?
• Milyen esetben szükséges műszeres vagy gyógyszeres befejezés?
• Mikor szükséges kontrollvizsgálat?
• Szükség van-e további kivizsgálásra?

Az egyenrangú és tiszta kommunikáció ennek első számú feltétele.

Az egészségügyi szakemberek feladata az, hogy hiteles és teljes körű információkkal lássanak el.

A döntés minden esetben a tied.

tags: #elhalt #terhesseg #diagnozis