Sikertelen teherbeesés esetén mikor forduljunk orvoshoz?

Általánosságban elmondható, hogy egy egészséges pár esetén, amennyiben 35 évnél fiatalabbak, egy évnyi spontán próbálkozás sikertelensége esetén javasolt orvoshoz fordulni. 35 év felett már hat hónapnyi sikertelen próbálkozás után érdemes meddőségi kivizsgálást kérni, 40 éves kor felett pedig ennél is rövidebb sikertelen időszak után javasolt szakemberhez fordulni.

Nem szükséges megijedni attól, ha néhány hónap alatt nem sikerül a terhesség: egy 35 évnél fiatalabb, egészséges pár esetén - természetesen rendszeres együttlét mellett - a teherbeesés esélye egy év alatt 85%. Ugyanakkor rizikófaktorok, szabálytalan vagy hiányzó menstruáció, ismert endometriózis, korábbi kismedencei gyulladás vagy nőgyógyászati műtét, ismétlődő vetélés, illetve férfi eredetű probléma gyanúja esetén nem érdemes megvárni a szokásos időintervallumot.

Meddig érdemes otthon próbálkozni?

Meddőségnek nevezzük azt az állapotot, amikor egy pár fogamzásgátlás nélkül, rendszeres, az ovuláció idejére eső szexuális élet mellett egy éven belül sem ér el terhességet. A meddőség a gyermeket vállaló párok mintegy 15-20%-át érinti, és a tendencia az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő.

Egy 35 évnél fiatalabb, egészséges pár esetén egy évig általában érdemes rendszeresen, védekezés nélkül próbálkozni, ha nincs olyan tünet vagy előzmény, amely korábbi kivizsgálást indokolna. Egyes szakemberek azonban már félévnyi sikertelen próbálkozás után javasolják a kivizsgálás elindítását fiatal, egészséges pároknál is, mivel a teherbeesés esélye hónapról hónapra csökken.

A meddőség nem egy betegség, hanem ezernyi férfi, női kórkép közös tünete. A háttérben álló okot kell felkutatni és célzottan kezelni, ezért a hosszú halogatásnak nincs értelme.

Miért számít az életkor?

A termékenység a 30. életévtől fokozatosan, majd a 30-as évek végétől felgyorsulva csökken, 45 éves kor felett pedig már csak minimális. 35 éves kor felett előbb lassan, majd 40 éves kor felett meredeken csökken a teherbeesés esélye.

A termékenység az életkor előrehaladtával csökken: egy 35 éves nőnek 97% az esélye arra, hogy védekezés nélküli nemi élet mellett 3 éven belül teherbe esik, egy 38 éves nő esetében ez az esély már csak 77%. A női termékenység csökkenése elsősorban a petesejtek számának és minőségének életkorral összefüggő változásával magyarázható.

A férfiak termékenysége sem tart élethosszig. A férfiaknál a spermiumok minősége az életkor előrehaladtával fokozatosan romolhat, és 40 éves kor körül a spermiumok mozgékonysága is csökkenhet.

Mikor kell a hat hónapot vagy az egy évet sem megvárni?

Bármely életkorban indokolt korábban orvoshoz fordulni, ha már ismert olyan klinikai ok áll fenn, amely valószínűsíthetően nehezíti a teherbeesést. Ilyen lehet a rendszertelen vagy hiányzó menstruáció, az ismert endometriózis, korábbi kismedencei gyulladás, korábbi nőgyógyászati műtét, ismert hormonális betegség vagy ismert férfi eredetű probléma.

Az alábbi tünetek és előzmények esetén teljes körű kivizsgálást érdemes kérni:

• szabálytalan menstruációs ciklus;
• hiányzó vagy nagyon ritka menstruáció;
• erős vagy fokozott alhasi, illetve kismedencei fájdalom;
• ha otthon is elvégezhető teszt alapján nincs tüszőérés;
• ismert PCOS vagy más hormonális eltérés;
• korábbi nőgyógyászati vagy kismedencei műtét;
• korábbi kismedencei gyulladás vagy szexuális úton terjedő fertőzés;
• ismert endometriózis;
• petevezeték-elzáródás vagy annak gyanúja;
• többszöri teherbeesést követő korai vetélés;
• ismert pajzsmirigybetegség, inzulinrezisztencia vagy más anyagcserebetegség;
• korábbi here-trauma, felnőttkori mumpszfertőzés vagy ondóürítési zavar a férfi partnernél;
• kemo- vagy sugárterápia a kórelőzményben;
• erektilis vagy egyéb szexuális diszfunkció.

Erős vagy szabálytalan vérzés, súlyos kismedencei fájdalom, láz, hidegrázás, szokatlan váladékozás vagy a menstruációs ciklus hirtelen megváltozása esetén nem meddőségi időhatárhoz kell igazodni, hanem mielőbb orvosi ellátás szükséges.

Mennyi a spontán teherbeesés esélye?

Egy 35 évnél fiatalabb, egészséges pár esetén - természetesen rendszeres együttlét mellett - a teherbeesés esélye egy év alatt 85%, tehát semmiképp sem kell megijedni attól, ha pár hónap alatt nem sikerül a terhesség.

Ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal a ténnyel is, hogy a sikeres teherbeesés esélye hónapról hónapra exponenciálisan csökken. A kezdeti ciklusokban a legnagyobb a teherbeesés esélye, a ciklusok előrehaladtával ez az esély jelentősen csökken.

Milyen okok állhatnak a sikertelen teherbeesés hátterében?

Sikertelen teherbeesés esetén mindenképpen a kiváltó okok felderítése a cél, ugyanis annak ismeretében kezdődhet el a célzott terápia. A meddőség hátterében női, férfi, kombinált vagy olyan tényező is állhat, amelyet a szokásos vizsgálatokkal nem sikerül azonosítani.

Az esetek mintegy 40%-ában az ok a férfiban keresendő, további 40%-ában női eredetű ok található, a maradék 20%-ban pedig a tényezők kombinációja mindkettőjük részéről megállapítható. Az esetek 20%-ában egyáltalán nem derül fény a meddőség okára.

Női eredetű okok

A női eredetű meddőség hátterében alapvetően két nagy csoportba sorolható ok állhat: endokrin, vagyis hormonális, valamint nőgyógyászati, anatómiai, mechanikus eredetű elváltozás. A két csoport gyakran együtt is előfordul.

• petevezeték-elzáródás vagy -károsodás;
• endometriózis;
• peteérési vagy ovulációs zavar;
• PCOS;
• emelkedett prolaktinszint;
• pajzsmirigy-működési zavar;
• korai petefészek-elégtelenség vagy csökkent petefészek-rezerv;
• inzulinrezisztencia és egyéb anyagcserezavar;
• méhüregi polip, myoma vagy fejlődési rendellenesség;
• kismedencei összenövések;
• krónikus kismedencei gyulladás;
• szexuális úton terjedő fertőzések, például chlamydia;
• hematológiai betegségek és véralvadási zavarok;
• genetikai eltérések;
• autoimmun betegségek;
• fokozott stressz és pszichés problémák.

A petevezeték károsodása vagy elzáródása leggyakrabban korábbi kismedencei gyulladás, nemi úton terjedő fertőzés vagy műtét következménye. Az endometriózis gyulladást és összenövéseket okozhat, valamint közvetlenül is károsíthatja a petefészek működését.

A PCOS a peteérés rendszertelenségéhez vagy elmaradásához vezethet. Jelei közé tartozhat a szabálytalan menstruáció, a kóros szőrnövekedés, a pattanások és az elhízás.

Férfi eredetű okok

A férfi eredetű meddőség leggyakoribb oka a spermaképzés vagy a spermiumok működésének zavara. Ilyen állapot lehet az alacsony spermiumszám, a spermiumok lassú mozgása vagy a spermiumok alakjának eltérése.

• komolyabb here-trauma;
• felnőttkori mumpszfertőzés;
• here- vagy ivarszervi műtét;
• daganatos betegség;
• fertőzés vagy gyulladás;
• hormonális probléma;
• fejlődési rendellenesség vagy öröklött genetikai betegség;
• kemo- vagy sugárterápia;
• erektilis vagy szexuális diszfunkció;
• szélsőséges testsúly;
• tartós stressz és pszichés tényezők.

A serdülőkorú vagy felnőtt férfiak mumpszfertőzése 10-35%-ban a heréket is érinti és a termékenység csökkenéséhez vezethet. A férfi partner részéről felmerülő gyanú esetén andrológiai vizsgálat javasolt.

Ismeretlen eredetű meddőség

Megmagyarázhatatlan meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár egy év próbálkozás után sem tud teherbe esni, miközben minden standard termékenységi teszt normális eredményt ad. Ez magában foglalja az ovuláció, a sperma minőségének és a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatát.

Az ismeretlen eredetű meddőség az összes meddőségi eset körülbelül 10-30%-át teszi ki. Bár a rutin kivizsgálás nem mutat ki eltérést, fertőző, genetikai, autoimmun, környezeti vagy életmódbeli tényezők is hozzájárulhatnak a fogamzás nehézségéhez.

Kihez forduljunk?

Érdemes olyan intézményt választani, ahol a pár mindkét tagját ki tudják vizsgálni, és ahol a meddőséghez kapcsolódó összes szakterület együttesen elérhető. A kivizsgálást érintő szakterületek a következők: nőgyógyászat, andrológia, endokrinológia, hematológia, immunológia, radiológia és labordiagnosztika.

Érdemes olyan szakemberhez fordulni, akinek a termékenység a szakterülete: meddőségi specialistát, illetve férfiak esetében andrológus szakorvost célszerű felkeresni. Mivel a meddőség hátterében a nő és a férfi oldaláról is felmerülhet probléma, a pár teljes körű vizsgálata szükséges.

Hogyan kezdődik a meddőségi kivizsgálás?

1. Részletes kórelőzmény és első konzultáció

Az első lépés mindig egy részletes orvosi beszélgetés, ahol az orvos megismeri a pár egészségügyi előzményeit, életmódbeli szokásait, valamint a meddőséggel kapcsolatos próbálkozásaikat. A nőgyógyász szakorvos minden esetben egyéni kórtörténet áttekintésével és kikérdezéssel kezdi a meddőség kivizsgálását.

• Mióta próbálkoznak a teherbeeséssel?
• Volt-e korábbi terhesség vagy vetélés?
• Mennyire rendszeres a menstruációs ciklus?
• Milyen szexuális szokásaik vannak?
• Van-e korábbi orvosi vagy sebészeti előzményük?
• Van-e ismert hormonális vagy genetikai betegség?

Ez a részletes beszélgetés alapvető ahhoz, hogy az orvosok megértsék, milyen irányban kell folytatniuk a vizsgálatokat.

2. A női kivizsgálás főbb vizsgálatai

• általános nőgyógyászati vizsgálat és transzvaginális ultrahang;
• hormonális vérvételek;
• ultrahangos tüszőmérés és cikluskövetés;
• az ovuláció igazolása luteális fázisban mért progeszteronszinttel, alaphőmérséklet-görbével, vizelet LH-teszttel vagy ismételt ultrahangos follikulometriával;
• a petefészek-rezerv vizsgálata FSH-, LH-, ösztradiol- és AMH-méréssel, valamint az antrális tüszőszám ultrahangos meghatározásával;
• prolaktin- és pajzsmirigyhormon-vizsgálat;
• petevezeték-átjárhatósági vizsgálat, például HyCoSy, HSG vagy szükség esetén laparoszkópia chromopertubatióval;
• a méhüreg alaki vizsgálata ultrahanggal, SIS/HyCoSy-vizsgálattal vagy indokolt esetben hysteroscopiával;
• hüvelyváladék-tenyésztés és STD-szűrés;
• rákszűrés és HPV-szűrés;
• szükség esetén endometrium-vizsgálatok;
• trombóziskészség-vizsgálat;
• kariotipizálás és egyéb genetikai vizsgálatok;
• endokrinológiai, hematológiai, immunológiai és belgyógyászati kivizsgálás;
• inzulinrezisztencia- és cöliákia-vizsgálat;
• dietetikai és pszichológiai konzultáció.

A HyCoSy egy speciális ultrahangvizsgálat, amely során kontrasztanyagot fecskendeznek a méhbe és a petevezetékekbe, hogy megvizsgálják, van-e elzáródás. Ha endometriózis vagy más hasüregi probléma gyanúja merül fel, laparoszkópos vizsgálatot végezhetnek.

3. A férfi kivizsgálás főbb vizsgálatai

• teljes körű andrológiai vizsgálat és konzultáció;
• spermavizsgálat vagy spermiogram;
• ondóváladék-tenyésztés;
• STD-szűrés;
• szükség esetén DNS-fragmentációs vizsgálat;
• HBA-teszt;
• ROS-vizsgálat;
• MAR-teszt;
• indokolt esetben hormonális, genetikai vagy egyéb célzott vizsgálatok.

A spermavizsgálat során a spermiumok számát, mozgékonyságát és alakját elemzik. Az ondóvizsgálat eredménye önmagában lelet, amelynek értelmezéséhez teljes andrológiai kivizsgálás szükséges.

4. Genetikai és immunológiai vizsgálatok

Ha a meddőség oka nem derül ki a hagyományos vizsgálatok során, genetikai vizsgálatokra is szükség lehet. Ezekkel a tesztekkel meg lehet állapítani, hogy van-e olyan genetikai rendellenesség, amely akadályozza a természetes fogantatást, vagy amely a vetélések hátterében állhat.

Egyes esetekben immunológiai vizsgálatokat is végezhetnek, ha felmerül a gyanú, hogy a szervezet saját immunrendszere okozza a meddőséget, például amikor az immunrendszer antitesteket termel a spermiumok ellen.

Mit tehetünk a kivizsgálás előtt?

A fiatal, egy évnél rövidebb ideje próbálkozó pároknál érdemes odafigyelni az időzítés fontosságára, akár ovulációs tesztek segítségével ellenőrizni a tüszőrepedés idejét. Az ovulációs időszak pontos azonosítása és a házasélet ennek megfelelő időzítése sok esetben javíthatja a fogamzás esélyét.

Törekedni kell az ideális testsúly elérésére, érdemes leszokni a dohányzásról, mérsékelni a koffein- és alkoholfogyasztást, valamint csökkenteni a stresszt. A megfelelő étrend és a rendszeres testmozgás támogathatja a reproduktív egészséget.

Érdemes tisztában lenni a síkosítóknak a teherbeesést potenciálisan megnehezítő hatásával is, hiszen ezen anyagok károsak lehetnek a spermiumokra. A terhességi vitaminokat a próbálkozás előtt érdemes elkezdeni szedni.

Mi történik, ha eltérést találnak?

A meddőségi kivizsgálás célja annak feltárása, hogy mi lehet a háttérben, és hogy van-e mód a természetes teherbeesés elősegítésére, vagy szükséges lehet-e valamilyen orvosi beavatkozás. A kezelés mindig az azonosított okhoz és a pár egyéni körülményeihez igazodik.

Életmódbeli változtatások

Sok esetben már önmagában is javítja a fogamzás esélyét a testsúly normalizálása, a megfelelő étrend és mozgás beállítása, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása, a stressz csökkentése, valamint az ovulációs időszak pontos azonosítása.

Gyógyszeres kezelés

Hormonháztartási eltérés esetén szükség lehet a megemelkedett prolaktinszint vagy a pajzsmirigy-működési zavar korrekciójára. Ovulációindukciót, vagyis a peteérés gyógyszeres serkentését leggyakrabban PCOS vagy egyéb ovulációs zavar esetén alkalmaznak.

A PCOS kezelése életmódváltással, inzulinérzékenyítő szerekkel vagy szükség esetén ovulációindukcióval kombinálható. Gyulladásos folyamatok esetén a kiváltó fertőzés célzott kezelése szükséges.

Sebészi megoldások

Bizonyos mechanikus akadályok, például méhüregi polip, myoma, súlyosabb endometriózis, petevezeték-elváltozások vagy kismedencei összenövések szakorvosi, sebészi úton korrigálhatók, ami önmagában is javíthatja a spontán teherbeesés esélyét.

Ondóbeültetés és asszisztált reprodukció

Enyhébb fokú ovulációs zavarok, enyhébb férfi eredetű probléma, endometriózis korai stádiuma vagy ismeretlen eredetű meddőség esetén intrauterin inseminatio, vagyis ondóbeültetés jöhet szóba.

Amennyiben az egyszerűbb módszerek nem vezetnek eredményre, vagy a háttérben petevezeték-eredetű meddőség, súlyos férfi eredetű probléma, előrehaladott endometriózis vagy csökkent petefészek-működés áll, szervezeten kívüli megtermékenyítés, vagyis IVF, szükség esetén ICSI-vel kombinálva jöhet szóba.

Az asszisztált reprodukciós kezelés lépései a petefészek-stimulációtól a petesejtleszívásig, megtermékenyítésig és embrióbeültetésig tartanak. Indokolt esetben a megmaradó embriók lefagyasztása is szóba jöhet.

Hogyan kezeljük a bizonytalanságot és a lelki terhet?

A meddőség és a hosszadalmas kivizsgálási, kezelési folyamat jelentős pszichés terhet jelenthet a pár számára. A fizikai okok kezelése mellett ezért indokolt esetben pszichológiai támogatás is hozzájárulhat a kezelés sikeréhez.

Fontos, hogy a kivizsgálás ne csak az egyik félre terjedjen ki, és egyikük se okolja magát automatikusan. A meddőség hátterében mind a nő, mind a férfi oldalára visszavezethető probléma állhat, és gyakran több tényező együttesen befolyásolja a fogamzás esélyét.

A teljes körű meddőségi kivizsgálás az esetek nagy részében fényt derít a meddőség okára, és mielőbb megkezdhető a kezelés. A halogatásnak nincs értelme, egy megalapozott diagnózis általában megnyugtatóbb, mint a bizonytalanság.

tags: #sikertelen #teherbeeses #orvos