A guppi szülés betegségei és komplikációi

A guppi szülésével kapcsolatos legtöbb komplikációt a stressz, a vízhőmérséklet drasztikus változása, a rossz vízminőség, a túl kicsi vagy frissen beállított akvárium, valamint a nem megfelelő állomány okozza. A vemhes nőstény guppi különösen érzékeny, ezért a szülés közeledtével nyugodt környezetre, stabil vízparaméterekre és megfelelő búvóhelyekre van szüksége.

A nőstény guppik korai ivarérettségük (3 hónapos kor) elérésétől kezdve életük végéig folyamatosan megtermékenyített állapotban vannak és szó szerint "halgyárakként" működnek, megközelítőleg havonta adnak életet 10-30 ivadéknak. Egyébként jellemzően hajnalban szülnek meg és a terhességük ideje, azaz az utódok világra hozása körülbelül 4 hetet vesz igénybe.

A vemhes guppi felismerése

A vemhes nőstény guppit könnyű felismerni: hasa duzzadt és szögletes alakúvá válik és az ivarnyílása mögött az ún. terhességi folt még nagyobb és sötétebb lesz. Ez a folt minden nőstényen jelen van, ám sokkal intenzívebb a szülés közeledtével.

A terhesség jeleit viszonylag könnyedén észre lehet venni rajtuk. Erre utaló egyértelmű jel a nőstény ivarnyílása környékén található úgynevezett terhességi folt sötétebbé válása. A terhesség előrehaladtával az anya hasa megduzzad, mintegy szögletessé válik minden irányból.

A közvetlenül szülés előtt álló hal nyugtalan, fel-le úszkál az akvárium oldala mentén, keresi a búvóhelyeket, és gyakran visszautasítja a táplálékot. Szülés előtt nem sokkal már ne mozgassuk őket.

A szülés előtti legfontosabb kockázatok

Stressz és koraszülés

A stressz és a vízhőmérséklet drasztikus változása koraszülést, vagy halvaszületést eredményezhet. A fogságban tenyésztett guppik immunrendszere sokkal gyengébb a vadon élő rokonaikénál, ezért érzékenyebbek a hirtelen vízhőmérséklet vagy vízminőség változásokra, melyek súlyos betegséget eredményezhetnek.

Vemhes nőstényeknél különösen veszélyes lehet a fölösleges áthelyezés, a hálóval való üldözés, a szülőketrecbe történő késői behelyezés, valamint a társak folyamatos zaklatása. A vemhes nőstényeket is tartsuk együtt, vagy teljesen egyedül a nyugalmuk érdekében.

Nem megfelelő vízminőség

Nagy valószínűséggel a környezeti problémák az elsőszámú oka az akváriumban tartott guppik korai elhalálozásának. A guppi problémák nagy többségét a nem megfelelő tartási körülmények okozzák, amikor frissen kialakított akváriumban próbálják őket tartani, vagy túl kisméretű medencében, esetleg túl hideg vízben.

A vízminőségnek kiválónak kell lennie a guppik tartásához, az ammónia és nitrit szintnek nullának kell lennie, a nitrát szintnek pedig 20 ppm alatt kell tartani. A guppiknak kemény, lúgos vízre van szükségük (NK° 10-30, pH 7-8).

Az akvárium biológiai egyensúlya

Annak ellenére, hogy manapság már kereskedelemben is lehet kapni a szűrőkbe való hasznos baktérium kultúrákat, az akvaristák még sokszor veszítenek el halakat a biológiailag nem beállt, vagy csak részben beállt akvárium miatt.

Ennek oka a türelmetlenség egy új akvárium beállításakor, vagy az akaratlanul elpusztított hasznos baktériumok pl. egy gyógyszeres kezelés során, esetleg a vízhez adagolt só miatt, vagy a túl nagy mennyiségű vízcsere. Az ammónia és a nitrit mérgezés eddig is, és ezután is az egyik leggyakoribb oka lesz a díszhalak pusztulásának.

Mivel kényes halakról van szó, legjobb ha az akvárium indítása után legalább 2 hónappal telepítjük be őket. Járatni kell a szűrőket, mielőtt bármilyen halat is telepítünk.

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hogyan csináljuk, akkor inkább kérjünk segítséget. Továbbá a szűrőbaktériumok számára szükséges ammónia biztosításához elegendő lehet egy adag régi akváriumi talaj, élő növények, egy már meglévő akváriumból vett víz, vagy hasznos baktérium kultúra, amit a boltban vásároltunk.

Milyen akvárium szükséges a szülő nősténynek?

Manapság már meg sem próbálnám egy 40 literes akváriumnál kisebb medencében tartani őket. A kis akváriumok egyszerűen instabilok, nem lehet egyenletesen fenntartani bennük a kémiai és biológiai egyensúlyokat.

Szerintem a legkisebb akvárium manapság, amiben guppit szabadna tartani az 60 liter, de egy 80 literes akvárium még jobb. A guppiknak legalább 60 literes akvárium kell, de jobb, ha 80 litereset tudunk nekik biztosítani.

A kisméretű medencék halálos csapdákká válnak a halaink számára: a kis mennyiségű víz kevés puffer tartalékot jelent, a pH is gyorsabban megváltozhat, a vízhőmérséklet hamarabb felmelegedhet egy nyári napon, vagy túl gyorsan csökkenhet télen, valamint a halak közötti agresszió is felerősödhet, mert kevés az úszótér, vagy menekülési lehetőség a halak számára.

Ha a guppi tenyésztése a kifejezett cél, akkor érdemes plusz helyet biztosítani az akváriumban, hogy elegendő terület álljon az utódok rendelkezésére. Egyébként se gond, ha a lehetőségeink szerinti legnagyobb darabot választjuk tartásukra.

A megfelelő vízparaméterek szüléskor

A guppik számára kemény, és lúgos vízre van szükség (10+ NK°, pH 7-8), aminek a hőfoka 26-28 °C. A guppiknak nem való a fűtetlen akvárium, a vízhőmérsékletnek 24-28 °C között kell lennie.

Az ideális hőfok 24-28 fok. 20 fok alatt lassú úszásúvá és passzívvá válnak, valamint jelentősen lelassul a szaporodásuk.

A tesztcsíkok megfelelőek lehetnek a gyors ellenőrzéshez, de inkább folyékony teszteket használjunk, amivel rendszeresen és pontosabban mérhetjük a kritikus értékeket. Fontos, hogy pontosan kövessük az utasításokat, mielőtt leolvassuk a teszteredményeket.

Adhatunk egy kevés sót is a vízbe, viszont ne sima asztali sót használjunk, hanem tengeri sót, vagy kifejezetten akváriumba való sót. Ha csak guppikat tartasz magukban, akkor célszerű lehet 1 teáskanál sót adni 4 liter vízhez.

A szülő nőstény elkülönítése

Szülés előtt nem sokkal már ne mozgassuk őket, hanem inkább alakítsunk ki elegendő helyet a meglévő akváriumban, és helyezzünk be finom szálú vízinövényeket, ahol a kikelő kishalak elbújhatnak.

Egy ennél is jobb megoldás, ha még időben külön akváriumba helyezzük a terhes nőstényt, ahol elegendő hely áll rendelkezésre, és sűrűn beültetjük azt vízinövényekkel. Jó választás lehet valamelyik Myriophyllum, vagy Elodea, esetleg Ceratophíllum faj.

Társas akváriumban, alapszintű guppitenyésztéshez elegendő egy ivadéknevelő szülőketrec, melynek segítségével a kicsiket a közös medencében hagyhatjuk anélkül, hogy a többi hal felfalná őket.

A nőstényt nem célszerű az utolsó pillanatban hosszasan kergetni és áthelyezni, mert a befogás önmagában is erős stresszt jelenthet. A nyugodt, növényekkel sűrűn berendezett külön medence vagy a megfelelően kialakított közös akvárium mérsékelheti a szülés alatti zavaró hatásokat.

A guppiszülés lehetséges komplikációi

Koraszülés

A stressz és a vízhőmérséklet drasztikus változása koraszülést, vagy halvaszületést eredményezhet. A koraszülés veszélye nagyobb lehet akkor, ha a nőstényt szülés előtt megfogják, új környezetbe helyezik, vagy hirtelen megváltozik a víz kémiai összetétele.

A hirtelen vízminőség-változás és a vízhőfok változása nemcsak közvetlenül gyengítheti a nőstényt, hanem olyan parazitás vagy bakteriális betegségek kialakulását is elősegítheti, amelyek tovább nehezítik a szülést.

Halvaszületés

A stressz és a vízhőmérséklet drasztikus változása koraszülést, vagy halvaszületést eredményezhet. A halvaszületés hátterében a nőstény legyengült állapota, a rossz vízminőség, a mérgező ammónia vagy nitrit, illetve a tenyésztett állomány gyengébb ellenálló képessége is állhat.

Ha a nőstény a szülés közeledtével feltűnően nyugtalan, nem táplálkozik, a sarokban marad, vagy szokatlanul úszik, akkor az állapotát és a vízparamétereket is ellenőrizni kell.

Elakadt szülés és kimerülés

A nőstény guppi szülés előtt gyakran keres búvóhelyet, fel-le úszkál az akvárium oldalán, és visszautasíthatja a táplálékot. Ezek önmagukban a közelgő szülés jelei lehetnek, de ha a hal hosszabb ideig teljesen kimerült, nehezen lélegzik, vagy mozdulatlanul fekszik, akkor betegség vagy súlyos stressz is fennállhat.

A kis akváriumokban a kevés úszótér és a menekülési lehetőség hiánya felerősítheti a halak közötti agressziót. Egy kisebb akváriumban a hímek agyonhajszolják a nőstényeket, nem adnak nekik elég időt az evésre, pihenésre és a szülésre sem.

Utódkannibalizmus

Az anya hajlamos a kannibalizmusra, ezért biztosítsunk dús növényzetet, ahol a kicsik elrejtőzhetnek. Az utódok teljesen kiforrott, életképes állapotban jönnek világra és azonnal képesek önmaguk ellátására, úgy is mondhatnánk, hogy nem szorulnak szülői felügyeletre.

Azonban esetenként előfordulhat az úgynevezett utódkannibalizmus, azaz akár az anya is felfalhatja kicsinyeit. Ha szeretnénk megóvni őket, érdemes különválasztani az anyát a szülés előtt, majd a szülést követően pedig a kicsiket, hogy a többi haltól biztonságban nőhessenek fel.

Ha erre nincs mód, akkor pedig célszerű letakarni az akváriumot és elsötétíteni a környezetet, így az utódok könnyedén elbújhatnak a nagyobb halak elől a növények mögé.

Az ivadékok elpusztulása

A sűrű növényzettel átszőtt partközeli vidékek guppi-óvodaként szolgálnak az ivadékoknak. Az akváriumban lévő élő vízinövényeknek amúgy is sokkal több haszna van egy műnövényhez képest.

Az ivadékok védelmére alkalmas lehet a Myriophyllum, az Elodea vagy a Ceratophíllum valamelyik faja. A finom szálú növények között az újszülött guppik elrejtőzhetnek az anya és a többi kifejlett hal elől.

Kb. 2-3 hónapos korban elérik azt a nagyságot, amikor már nem tekintik őket prédának és beengedhetjük őket a felnőtt egyedek közé.

A nemek aránya és a szülés komplikációi

Az az elképzelés, hogy párban tartsuk a guppikat, ami megannyi más hal esetén megfelelő lehet, az elevenszülők esetén nem állja meg a helyét. Ezek a halak a természetben olyan kolóniákban élnek, ahol sokkal több nőstény jut egy hímre, ezért fogságban is így kell őket tartani.

Legjobb az ilyen elevenszülőket trióban vásárolni (1 hím és 2 nőstény), esetleg többségében nőstényeket tartani, vagy csak hímeket egy adott akváriumban. Ha nem szeretnénk tenyészteni őket, akkor a legjobb egynemű halakat tartani.

A párzás alkalmával ugyanis a hímek annyira „bezsongnak”, hogy képesek lehetnek akár a halálba is hajszolni kiszemeltjüket. Nőstény guppikból - bár nem olyan színesek mint a hímek - mindig tartsunk többet, mivel a hímek kitartó és folyamatos zaklatása nagyon megviseli őket.

1 hímre számítsunk 2-3 nőstényt. A nőstények megfelelő aránya nemcsak a szaporodás szempontjából fontos, hanem a vemhes halak pihenését, táplálkozását és szülését is segíti.

A szülés utáni teendők

Ezek a halak elevenszülők, azaz belsőleg termékenyülnek meg, ellentétben a legtöbb halfajjal, szaporodás tehát nem az ikrák környezetben való elhelyezésével történik. Az utódok teljesen kiforrott, életképes állapotban jönnek világra és azonnal képesek önmaguk ellátására.

A nevelés hiánya nem látszódik meg rajtuk, képesek önállóan táplálékot szerezni, fejlődni, később pedig tovább szaporodni. A szülés után az anyát és az ivadékokat célszerű különválasztani, ha az utódok lehető legnagyobb részét szeretnénk felnevelni.

A nőstény a szülés után sem ismer megállást, körülbelül egy hét múlva ismét készen lesz a párzásra. Az újabb terhességhez ráadásul hím sem feltétlenül szükséges, a nőstény ugyanis képes elraktározni testében a spermát, így párzás nélkül is lehetséges a guppi szaporodása.

Betegségek, amelyek szülés körül jelentkezhetnek

Az akváriumi halakat bakteriális, vírusos, paraziták okozta fertőzések, tartási hibából adódó megbetegedések és veleszületett betegségek is megtámadhatják. A szülés körüli stressz, a legyengült immunrendszer és a rossz vízminőség ezek kialakulását vagy súlyosbodását is elősegítheti.

Vannak olyan betegségek, amelyekre a guppik fogékonyabbak lehetnek, de elsősorban a tartási körülményeken kell változtatni, és csak utána próbálkozni mással. Ettől függetlenül a guppik hirtelen és rejtélyes módon elpusztulhatnak, mert manapság sajnos ezek az elevenszülők nem annyira szívósak, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Úszórothadás és uszonyelhalás

Az úszórothadást baktériumok okozzák akváriumi halaknál. A kórokozók a Pseudomonas csoporthoz tartoznak a legtöbb esetben. Gyakran a túltelepített, nem jó vízminőségű akváriumban jelennek meg.

A betegség a halak farokúszóin figyelhető meg elsőként. Majd imbolygó úszás, testszerte fekélyek, foltok jelenhetnek meg. Azonban van, hogy másodlagos bakteriális vagy gombás fertőzések is felütik fejüket, így tovább fokozva a bajt.

Az uszonyelhalás első tünete a foszlott uszony, ami a sérült széleken elveszítheti a színét. Az uszonyok megritkulnak és megrövidülnek. A betegségre jellemző, hogy a szélekről az uszony alja felé terjed.

Az uszonyelhalás többféle módon megelőzhető. Különösen az újonnan vásárolt halak karanténba helyezésével, az akvárium jó állapotban tartásával, a hőmérséklet, a pH és a vízkeménység gyors változásainak elkerülésével, valamint a fajnak megfelelő táplálék használatával csökkenthető a kockázat.

Fátyolbetegség és bársonybetegség

Ebben az esetben azt fogod látni kopoltyús barátaidon, hogy az egész testükön egy kékesfehér, opálos bevonat képződik, amely egy idő után foszlányosan válik le. Emellett láthatóan kevésbé aktívak, étvágytalanok lehetnek a halaid.

Láthatsz még olyat is, hogy gyorsan neki úsznak, dörgölőznek tárgyakhoz az akváriumi vízben. A kiváltó oka ennek a betegségnek a hirtelen vízminőség változás, vízhőfok változás okozhatja.

Maga a betegség okozója pedig egy mikroszkópos parazita, az Oodinium pillularis. Az élősködő a bőr sejtjeibe “gyökereivel” hatol be, ott támadja.

Darakór

A darakórt leggyakrabban a stressz váltja ki a halak között vagy a rossz vízminőség okozza. A darakór a halon pici apró fehér pöttyök formájában jelenik meg.

Sokan úgy vélik, hogy az okozója, Ichthyophthirius multifiliis nevű csillós, egysejtű paraziták már alapból az akvárium lakója. De csak akkor okoz tünetet, ha a hal immunrendszere gyengébb.

Hasvízkór

A hasvízkóros hal hasa megduzzadt, pikkelyei elállnak. A veséi, emésztése leáll, a méreganyagok és a víz feldúsulnak szervezetében. Ez okozza szemkidülledést is.

Ez is a bakteriális fertőzések közé tartozó halbetegségek táborába tartozik. Ugyanis ők, és az elevenszülő halak, mint a guppik is fokozottan hajlamosak erre a megbetegedésre. Gyógyszeres kezelés lehetséges, de sajnos a siker nem mindig garantált.

Ammónium- és nitritmérgezés

Az ammónia és a nitrit mérgezés eddig is, és ezután is az egyik leggyakoribb oka lesz a díszhalak pusztulásának. Főleg kezdő haltartók hibájához tartozik az ammónium mérgezés.

Gyakran a kezdő halasok kis akváriumban szeretnének a lehető minél több halacskát tartani. Azonban az akvárium érzékeny biológiai egyensúlya nem tartható így meg. Ugyanis a sok hal, sok ürülékkel fog járni.

A harmadik oka pedig az, hogy ha túl sok díszhal eledel kerül az akváriumba, és nem fogyasztják el a halak. A talajra érve pedig rothadásnak indul.

Ammónium mérgezés esetén a halak először túl aktívak lehetnek, pipálnak, majd egyszercsak elhaláloznak. A kopoltyú erőteljesen pirosas, lilás, ugyanis az ammónia tönkreteszi a nyálkahártyáját.

Haltuberkulózis

A gümőkoros halak étvágytalanok, lesoványodnak. Rosszkedvűek, majd kis sebek, fekélyek jelennek meg bárhol a testükön. Sajnos gyógyítása nem lehetséges, a beteg halat azonnal el kell különíteni, a többiek védelmében.

Azonban mindenképpen csipesszel vagy hosszú ujjú kesztyűben nyúljunk az akváriumba, ugyanis ez a betegség zoonózis. Azaz ránk, emberekre is átterjedhet sajnos.

Hogyan különböztethető meg a szülés természetes jele a betegségtől?

A közvetlenül szülés előtt álló hal nyugtalan, fel-le úszkál az akvárium oldala mentén, keresi a búvóhelyeket, és gyakran visszautasítja a táplálékot. Ezek a viselkedések a szülés természetes velejárói is lehetnek.

Ha azonban a hal tartósan a sarokban kuporog, a növényzetben rejtőzik, megszokottól eltérően úszik, nem reagál a környezetére, vagy külső elváltozások jelennek meg rajta, akkor betegség jelenlétére is gondolni kell.

Az úszók legyenek épek, szakadás mentesek. A halaink színe legyen élénk. Ha világos, vagy éppen sötét a hal egyik napról a másikra, az már intő jel lehet, hogy díszhal betegség van a háttérben.

Figyeljük meg a szemeit, formáját is. Ha azt látjuk, hogy napról napra „kikerekedik” az is gondot jelezhet. Ha a testén semmi mást nem látsz a haladon, a másik figyelmeztető jel egy hal betegség jelenlétére az abnormális viselkedés lehet.

Karantén és új guppik betelepítése

A guppik régebben sokkal szívósabbak voltak, mint manapság az ázsiai importhalak esetén. Ha lehetséges, akkor helyi tenyésztőktől vegyünk halakat.

Különítsük el őket és karanténozzuk az új halakat legalább két hétig, mielőtt betesszük őket a már meglévő halaink mellé, ezzel is csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az import halak betegségei részben, vagy teljesen elpusztítsák a már meglévő állományunkat.

Az akváriumok a természet leutánzása „kicsiben”, viszonylag sterilnek számítanak díszhal betegségek szempontjából. Azonban ez nem jelenti azt, hogy kedvenc halacskáink nem lehetnek betegek vagy kaphatnak egyes halbetegség fajtákat.

Ugyanis a halkereskedésben nem csak hazai tenyésztésű, hanem vadon befogott import halakkal is találkozni. Ezek is egy potenciális veszélyforrást jelentenek. De ezen kívül növényekkel, csigákkal stb. is behurcolhatunk különböző díszhal betegségek fajtáit.

Etetés a vemhesség és a szülés után

Nagyon jó minőségű pehely, vagy granulátum alakú száraz táp kapható manapság, amely biztosítja halainknak a megfelelő tápanyagforrást, és mentes mindenféle betegséget okozó problémától.

Néhány liofilizált és fagyasztott eleség is megfelelő lehet, de nem célszerű pl. élő vörösszúnyog lárvával etetni őket, mert az egészségügyi problémához vezethet.

Napi kétszeri etetés (vagy többször kisebb mennyiségben) megfelelő a guppik számára. Figyelni kell arra, hogy a kis ivadékok is képesek legyenek elfogyasztani az adott eledelt.

A nem megfelelő tartás miatt hiánybetegségek, fertőzésekre való fogékonyság, az ivadékokban megjelenő deformitások jelentkezhetnek.

Rendszeres vízcsere és biztonságos környezet

A halaink számára a legjobb, és legegyszerűbb módja a megfelelő környezet biztosításának a heti 25%-os vízcsere alkalmazása. Ezzel nagymértékben csökkenthetjük az élővilágra ható hosszútávú negatív hatásokat.

A legjobb megoldás, hogy talajporszívót használunk, és leszívjuk a talajba ragadt szennyeződéseket, valamint az alsó vízréteget, és ezt a vízmennyiséget állott vízzel töltjük vissza, amelyet már néhány nappal ezelőtt előkészítünk.

Használhatunk különböző klórmentesítő szereket is. Rendszeresen cserélj vizet és a megfelelő módon! A párolgás után töltés nem elegendő, és az sem elegendő, ha havi 1x cserélsz egy kevéske vizet.

Az akvárium legyen dúsan berendezve élő növényekkel és gyökerekkel. Fontos a jó szűrés, a szűrő legalább egyszer óránként forgassa át a medence térfogatának vizét.

Helyes gyógyszeres kezelés

Ne kezeljük félre, vagy ne gyógyszerezzük túl a halakat. Mindent összevetve valószínűleg több hal pusztul el a jószándékú gyógyszeres kezelés hatására, mint a valódi betegségekből adódóan.

Vegyük figyelembe, hogy minden gyógyszer egy bizonyos határon túl méreg, és a szerek egymással való kölcsönhatása megjósolhatatlan lehet. Ha egy hal táplálkozik, és jól reagál a gyógyszeres kezelésre, akkor vigyük végig a kezelést, ahogyan a szer gyártója ajánlja.

Ne kezdjünk el másik gyógyszert használni. Ha másik gyógyszert akarunk használni, akkor inkább várjunk néhány napot, hogy a hal felépül-e magától, és csak utána kezdjük el az új kúrát.

A kezelést addig kell, illetve ajánlott folytatni, és oly módon, ahogy a tájékoztatóban szerepel. Nem szabad a kezelést félbehagyni, ugyanis bizonyos, hogy akkor a probléma újból ki fog újulni.

A szülés körüli problémák megelőzése

• A guppiknak legalább 60 literes akvárium kell, de jobb, ha 80 litereset tudunk nekik biztosítani.
• Az akvárium indítása után legalább 2 hónappal telepítsük be őket.
• Járatni kell a szűrőket, mielőtt bármilyen halat is telepítünk.
• Az ammónia és nitrit szintnek nullának kell lennie.
• A nitrát szintet 20 ppm alatt kell tartani.
• A guppiknak kemény, lúgos vízre van szükségük (NK° 10-30, pH 7-8).
• A vízhőmérsékletnek 24-28 °C között kell lennie.
• Hetente 25%-os részleges vízcserét végezzünk.
• Az új halakat legalább két hétig karanténozzuk.
• 1 hímre számítsunk 2-3 nőstényt.
• A vemhes nőstényt ne mozgassuk fölöslegesen közvetlenül szülés előtt.
• Finom szálú élő növényekkel biztosítsunk búvóhelyet az ivadékoknak.
• Kerüljük a csipkelődő, agresszív vagy ragadozó társhalakat.
• Ne gyógyszerezzük a halakat diagnózis nélkül vagy túlzottan.

A guppik hirtelen és rejtélyes módon elpusztulhatnak, mert manapság sajnos ezek az elevenszülők nem annyira szívósak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ha viszont betartjuk a fenti 10 pontot, akkor a sikeres guppi tartási esélyeink sokkal jobbak lesznek.

tags: #guppi #szules #betegseg