A gyerekvállalás része nem csupán a gyermek megszületésének módja, hanem az is, hogy a várandós nő mennyire érzi magát biztonságban, mennyire kap megfelelő tájékoztatást, milyen döntési szabadsága van, és hogyan támogatják őt a vajúdás, a szülés és a gyermekágy során. A természetes, alternatív vagy családbarát szülés lényege nem egyszerűen az, hogy a baba hüvelyi úton születik meg, hanem az anya igényeinek tisztelete, a szükségtelen beavatkozások kerülése, a szabad mozgás és testhelyzet-választás, a választott kísérők jelenléte, valamint az anya és az újszülött együtt maradása.
Az alternatív szülésmódok valódi különbsége elsősorban nem a bordásfalban, a labdában, a kádban vagy a szülőszékben mutatkozik meg, hanem a szülésnél jelen lévő szakemberek szemléletében és gyakorlatában. A cél az, hogy a szülő nő kompetens személyként vehessen részt a saját szülésében, miközben szükség esetén rendelkezésre áll a megfelelő orvosi háttér és a gyors beavatkozás lehetősége.
Mit jelent valójában az alternatív szülés?
Sok szülészet hirdeti „alternatív” lehetőségeit a kismamák számára. De vajon mit is jelent ez valójában? A múlt század második felében, a kórházakban a biztonság nevében a hozzátartozókat kizárták a szülésből, az anyát és újszülöttjét elkülönítették, a szülések szinte kivétel nélkül beavatkozásokkal terheltek voltak, az asszonyoknak megmondták hogyan kell szülni (többnyire háton fekve, hogy a személyzet jól hozzáférjen, mozogni, enni, inni a vajúdás alatt nem lehetett).
Néhány orvos és szülésznő ennek a helyzetnek a nehézségeit felismerve elkezdett más szemléletben gondolkodni és dolgozni. Megjelentek az „alternatív” szülészeti iskolák, melyek azt hangsúlyozzák, hogy a várandósság, szülés, gyermekágy egy természetes folyamat, orvosi beavatkozásokra az esetek döntő többségében nincs szükség.
Tulajdonképpen ez a most újnak kikiáltott szemlélet a tradicionális kultúrák hagyományait igyekszik visszahozni az intézményes keretek között. Fontos szempont, hogy ebben a szemléletben a szülőnőt kompetens személyként tisztelik, aki képes felelősséget vállalni a vele történtekkel kapcsolatosan.
Igényeit észlelik és segítik kielégíteni, viselkedésében és döntésében szabadságot élvez és mindezt szakmai tudásukkal, szükség szerint intézkedéseikkel kísérik. A valódi alternatívák nem a tárgyi feltételekben (bordásfal, labda, szülőszék, kád) nyilvánulnak meg, hanem a szülésnél jelenlévők szemléletében és gyakorlatában.
Éppen ezért a felkészítő alkalmak szülőszoba látogatásai során - az időnként hangzatosan bemutatott tárgyi lehetőségek megtekintésekor -, érdemes rákérdezni ezeknek a használati gyakoriságára! A lényeg: akárhol is szül és akármilyen módszert is választ magának a kismama, a vajúdás és a szülés során minél kevesebb olyan körülmény zavarja meg a kismamát, ami elvonhatja figyelmét a szülés folyamatáról, és kizökkentheti nyugalmából.
A természetes szülés nem azonos pusztán a hüvelyi szüléssel
A legtöbb ember, beleértve sok szakembert is, a természetes szülést a természetes úton, azaz hüvelyen keresztül történő szüléssel azonosítja, azonban az, hogy a szülés végül nem császármetszés lett, nem egyenlő a természetes szüléssel.
A WHO (az ENSZ egészségügyi szervezete) és a Lamaze Intézet (neves, szülészettel foglalkozó intézet) 6 pontban foglalta össze, hogy mit is jelent a természetes szülés. Akkor beszélhetünk természetes szülésről, ha az alábbiak teljesülnek:
- A szülés spontán indul.
- Az anya maga választhatja meg a vajúdás során a testhelyzetét és szabadon változtathatja azt.
- Az anyával jelen lehetnek az általa választott kísérők.
- A rutin beavatkozásokat kerülni kell, azaz az “így szoktuk” szemlélet helyett az adott szüléshez igazodva kell az esetleges beavatkozásokról dönteni.
- Az anya a kitolási szakban is maga választhatja meg a testhelyzetét.
- Az anya és a baba együtt marad a szülést követően is.
Előfordulhat, hogy valamilyen szakmai okból a szülést indítani kell (ezek lehetnek anyai, vagy magzati okok is), de kutatások bizonyítják, hogy nagyobb vakószínűséggel zajlik egy szülés a természet adta rend szerint, ha minél kevesebb beavatkozás történik.
Azonban ilyenkor is igyekezni kell a többi pontból minél többet elérni, a lehetőségekhez mérten támogatni, hogy a folyamat a maga természetességében folyhasson tovább. Ha beavatkozásokra kerül sor, akkor annak okát és a várt eredményét az anyával és a jelen levő kísérővel meg kell beszélni, hiszen úgy számukra is elfogadhatók lesznek ezek a lépések.
A választás szabadsága és az alkalmazkodás fontossága
Korábban, például a ‘80-as, ‘90-es évek protokolljai szerint, zártabb és kontrolláltabb rendszerbe kerültek a kismamák. Kísérő nélkül, meghatározott pozícióban, esetenként még a lábaikat is leszíjazva mentek végig a szülés folyamatán.
- Szerencsére ez a paternalisztikus szemlélet oldódni kezdett, és az orvoslás is változott a társadalom elvárásaival együtt. Partneribb viszony alakult ki a kismama és a szülészeti team között, így a nők egyre inkább kifejezhetik igényeiket.
Jóval nagyobb hangsúly helyeződhetett magára a szülésélményre, szüléstörténetre - mondja dr. Horváth Rita, aki elsősorban terhesgondozásra, terhességgel összefüggő betegségekre, azon belül is a komplikált terhességek gondozására, a terhességi magas vérnyomásra és a praeeclampsiára specializálódott.
A szakorvos úgy látja, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a hölgyek különböző lehetőségek, természetesebb, alternatívabb körülmények közül választhassanak, miközben mégis a kórház nyújtotta biztonságban hozzák világra gyermekeiket.
- Én minden alkalommal arra bátorítom a várandósokat, hogy térképezzék fel a lehetőségeiket, ám semmit se zárjanak ki és döntsenek el pontosan, hiszen senki sem tudhatja előre, mi lesz számára abban az adott helyzetben a legmegfelelőbb.
- Érdemes hagyni egy bizonyos mértékű szabadságot, hogy alkalmazkodni tudjunk az aktuális állapotokhoz. A szülést levezető csapatnak is fontos, hogy tudja a kismama preferenciáit, milyen elképzelései, elvárásai vannak.
Természetesen ennek megfelelően igyekszünk segíteni, proaktívan a kívánt irányba terelni a szülés folyamatát, amellett, hogy biztosítjuk az orvosi hátteret, hogy mindenki teljes biztonságban legyen.
A tapasztalat azt mutatja, lehet a szülésre készülni, lehet gyakorolni a helyes légzést, választhat a kismama zenét, amit majd hallgatni szeretne a szülőszobában, kiválaszthatja a számára legmegnyugtatóbb kellékeket, a vajúdás helyszínét - de az igazság pillanata mégiscsak akkor jön el, mikor megkezdődnek a fájások.
Mert akkor hirtelen kiderülhet, hogy minden egész másképp volna jó, mint ahogy azt hónapokon át hittük… A szülés, főleg az első kisbabánál, egy annyira új és váratlan élethelyzet, hogy nem érdemes foggal-körömmel ragaszkodni egy megálmodott verzióhoz, mert az sajnos előre borítékolhatja a csalódást.
Kísérő jelenléte a szülésnél
Több évtizede annak, hogy a szülőszobák ajtaja megnyílt az édesapák számára. A törvényi szabályozás lassan követte az igényt, a szülőnőnek joga van megválasztani a hozzátartozót, aki mellette van ezekben az órákban.
A legtöbb helyen azonban még mindig csak egy személy mehet be, s a szülőnőnek választania kell a párja, édesanyja, testvére, barátnője vagy a dúla között.
Az anyával jelen lehetnek az általa választott kísérők. Ez lehet egy számára fontos családtag, dúla (aki laikus segítő), de segíti a vajúdás és a szülés menetét, ha az egy olyan szakember (szülésznő, esetleg orvos), aki felé a szülő nő nagy bizalommal van.
Dr. Horváth Rita kulcsfontosságúnak tartja, hogy már a szülésfelkészítésnél jelen legyen a partner, aki lehet akár az apa, a kismama édesanyja, testvére vagy barátnője, hiszen ott ő is elsajátíthatja, hogy mivel és hogyan nyújthat segítő kezet, hogy valóban hozzá tudjon tenni a folyamathoz, és értse, éppen mi zajlik.
Amikor hivatásos segítségben gondolkodunk, dúlára (asszonytársi segítőre) is eshet a választásunk, aki tudja, hogy aktuálisan mire lehet szüksége a vajúdó hölgynek, hiszen alapos szakmai tudással és sokrétű tapasztalattal bír.
Testhelyzetek vajúdás és kitolás alatt
A testhelyzetek szabad megválasztása is az „alternatívnak” minősített kategóriába tartozik. Pedig ez az egyik nagyon fontos része a szabadon hozott döntések sokaságának.
A vajúdás alatti testhelyzet változtatások: járkálás, állás, ülés, guggolás, négykézláb állás a legtöbb helyen elfogadott és bevált gyakorlat. A kitolási szak azonban nagyrészt az ágyon, hanyatt fekve, felhúzott-, helyenként lábtartóba tett lábakkal történik.
Ebben a helyzetben a szülőnő fizikailag és lélektanilag is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a kontroll a személyzeté. Az alternatív szemléletű szülészeteken a kitolási szakban is a nő választ testhelyzetet, és a szülésznő, orvos alkalmazkodik hozzá.
- Ha megnézzük például a 100 évvel ezelőtti bábakönyveket, észrevehetjük, hogy gyakran állva vagy bármely más pozícióban szültek a nők, de nem hanyatt fekve. Ezt az orvoslás alakította így, hiszen így férnek oda legjobban az orvosok és szülésznők, így tudják a legjobban végezni a munkájukat.
Az elmúlt évtizedekben ez valamiért berögzült a gyakorlatba. A szülészeti team egyik fő feladata az, hogy biztosítsuk a vajúdó nőt abban, hogy a teste tudja, mit csinál, és bátorítsuk, hogy bízzon az érzéseiben, és akár változtasson pozíciót, ha ő úgy érzi.
- Ha szerinte például négykézláb vagy állva kellene lennie, akkor motiválni kell, hogy nyugodtan vegye fel azt a pózt, hiszen ez előre tudja mozdítani a szülés folyamatát.
Olykor persze a gravitáció is segítségünkre lehet, hiszen akár négykézláb, akár függőleges pozícióban áthelyeződik méhen belül a magzat, változik a súlypontja, a fej pozíciója, és ehhez igazodva a kismama is érzi, hogy hol erősebb a nyomásinger, tehát érdemes ezekre a megérzésekre hallgatni, és felfigyelni a legelőnyösebb pozíciókra.
Megannyi elképzelés él arról, hogy mit hogyan „kellene” csinálni a kitolási szakban. Valaki úgy gondolja, hogy ezt vezetni kell, tehát instrukciókkal kell ellátni a vajúdó hölgyet, hogy pontosan mikor nyomjon.
Azonban egyre több szakember azt az álláspontot képviseli, hogy adott esetben ez teljesen rábízható a kismamára, mivel ő érezni fogja mindezt. És a csapat csupán olyannyira avatkozzon közbe, amennyire tényleg szükséges.
A cél nem más, mint hogy a szülő nőket megfelelő tudással vértezzük fel, és azzal az igénnyel, hogy kiálljanak a saját vágyaikért, és azt elmondják a személyzetnek. Ezeket az elképzeléseket a szakemberek próbálják a lehető legpontosabban és legbiztonságosabban teljesíteni, esetleges veszélyhelyzetekben pedig a legnagyobb rugalmassággal és szakértelemmel megoldani a problémát.
A vajúdás főbb szakaszai
Az első stádium a méhösszehúzódásokkal, a méhnyak tágulásával kezdődik. Ezt a szakaszt két részre - a kezdeti és az aktív szülésre oszthatjuk.
A kezdeti szülés akkor ér véget, amikor a tágulás 4 centis. Ez az első terhességnél általában 6- 12 órán át tarthat. A fájások eleinte 10 percenként 30 másodpercre, majd később már 5 percenként akár egy percre is jelentkezhetnek.
Az első stádiumnak az ún. aktív, átmeneti szakaszában a tágulás már 8- 10 centi. Nyomás inger jelentkezik, beindul a szülés. Ez a fázis pár perctől akár több órán át is tarthat.
A második szakaszt a kitolási szakasz fázisának hívják. Az ebben a szakaszban jelentkező összehúzódásokat és fájdalmakat könnyebben viselik a kismamák, mint az aktív fázisban. 20 perctől pár óráig tarthat.
A méhlepény megszülése már szinte észrevétlen esemény a gyermek születése okozta euphoria miatt. Ez a szakasz nem tart tovább 5- 10 percnél. Összehúzódások esetleg még másnap is jelentkezhetnek, azonban ez a fájdalom már egészen enyhe.
Fájdalomcsillapítás gyógyszerekkel és természetes módszerekkel
A fájdalomcsillapítás területén is több alternatíva jelenik meg a hagyományos gyógyszeres lehetőségek mellett. Az epidurális érzéstelenítés anélkül szünteti meg a fájdalom érzékelését a kismedence területén, hogy korlátozná az anya mozgásképességét.
A fájdalomcsillapítóból és narkotikumból álló injekciót a gerinc alsó, epidurális szakasza köré fecskendezik. Az érzéstelenítés a tágulási szakasz lezajlását némileg gyorsíthatja, a kitolási szakaszt viszont kicsit lassíthatja.
Előnye azonban, hogy - a sokak számára nehezen viselhető fájdalom kiiktatása mellett - szükség esetén a császármetszéshez kellő mennyiségre bővíthető az adagolása.
Az alternatív szülőszobákban a kismama franciaágyon fekve - a párja kezét fogva -, kádban vagy labdán ülve, sétálva, guggolva, bordásfalba, de még kötélbe kapaszkodva is enyhítheti fájdalmait.
Alternatív szülés esetén tehát a körülményeket a szülő nő igényeihez, kéréseihez alakítják, legyen szó a fények erősségéről, zenéről vagy épp csendről, és minden szülési formát támogatnak, amely nem veszélyezteti az anya és a magzat biztonságát.
Vízben vajúdás és vízben szülés
Itt a vízben vajúdásról és szülésről említünk néhány szót. A víz fokozza a biztonság és a visszavonultság érzését - alapvető támogatás a természetes szülés folyamatában.
Az anya könnyen mozgathatja magát a számára legkényelmesebb és leghatékonyabb testhelyzetben. Ez a könnyebbség, szabadság spontán mozgás és testhelyzet változtatás elősegíti a magzat leszállását.
Csökken a nyomás a hason, a felhajtóerő elősegíti a hatékony méhösszehúzódásokat, jobb a vérkeringés, ezáltal a méhizmoknak jobb az oxigén ellátottsága.
Az állandó meleg és a vízben lebegés lehetősége segít kiterjeszteni a befelé figyelést és a koncentrációt. A víz melege segít az ellazulásban, a medence alapi izmok is lazábbak, gátmetszésre alig van szükség.
Amikor a szorongás magas vérnyomást okoz, a vízbemerülés gyakran segít ezt mérsékelni. A szorongásoldás, fájdalomcsillapító hatás és ellazulás segíti a vajúdás normál lelki folyamatait, növeli az endorfin és oxytocin termelődését.
A vízben szülés finom átmenetet képez a baba számára a benti (vizes) világból a kinti világba való átmenetben. Nem elhanyagolható szempont, hogy a víz közege nagyon jó fájdalomcsillapító, hiszen segíti a relaxációt, a légzés megnyugtatását, ezáltal a fájdalomingerek létrejötte és továbbterjedése is csökken.
Sőt, segíti a tágulást, és ha a kismama kellőképpen relaxált, ehhez hozzáadódik a kellemesen meleg víz hatása, könnyebbek lesznek a mozgások. Jusson eszünkbe a víz felhajtó ereje, ami szárazföldi körülmények között nincs a segítségünkre, ellenben itt egy nagyobb, terhes pocakkal könnyebbé válik a forgolódás, testhelyzet-változtatás!
Többféle kád létezik a vízben szüléshez, ezek körülbelül másfélszer olyan szélesek, mint a szokványos kádak. Sőt, a sarokkád is jó opció lehet, amiben még könnyebbé válhat a mozgás. Emellett különféle kiegészítők is rendelkezésre állnak, ilyen például a lábtartó és a fejtámla.
A kádban ülő kismama ráadásul a víz felhajtó erejének köszönhetően tehermentesíti gerincét, s könnyebben tud testhelyzetet váltani. Kutatások bizonyítják, hogy a vízben vajúdás esetenként enyhébb fájdalmakkal járhat, mert a langyos víz lazítja az izmokat.
A vízben szülés fokozott orvosi figyelmet igényel, a szülésznek rendszeresen ellenőriznie kell a magzat szívhangját, a méhnyak tágulását, és időben a szülőágyhoz kell kísérnie az édesanyát.
A vízben szüléssel kapcsolatos gyakori tévhitek
A leggyakoribb tévhit a fertőzésveszélytől való indokolatlan félelmen alapul, ám erről semmiféle evidencia nem született, pedig a vízben szülés egy részletekbe menően kutatott témakörré vált.
Nyilvánvalóan szükség van a szigorú higiénés szabályok betartására, hogy a kádak megfelelő eszközökkel, módon és gyakorisággal legyenek tisztítva.
Gyakori aggály még, hogy a kádban tartózkodás megnehezíti a gyors cselekvést vészhelyzet esetén. Dr. Horváth Rita arra hívja fel a figyelmünket, hogy bár előfordulhat, hogy valami gond adódik, és kétkesztyűs (azaz azonnali) császármetszésre kell váltani, ám akkor is körülbelül 30 másodpercbe telik, hogy a szülő nőt kisegítsék a kádból, de ez a gyakorlatban nem okoz valódi hátrányt.
Sőt, ilyen helyzetben mindenki rögtön ott terem a személyzetből és segítő kezet nyújt. A vízben szülés továbbá erősebb vérzés miatt is ellenjavalt lehet.
Sokan attól is tartanak, hogy a kisbaba vizet nyelhet. Ez azonban nem történhet meg, ugyanis az anyaméhben eleve vízben van, és bár méhen belül is végez légzőmozgásokat, de a méhlepényen keresztül kap oxigént a vérkeringésébe.
A szülést megelőző 24-48 órában megnövekszik a prosztaglandin szint a szervezetében, ami miatt csökkenni fognak a légzőmozgásai (ami ultrahangon is követhető). Azt, hogy az újszülött valóban levegőt lélegezzen be, az úgynevezett búvárreflex biztosítja, ami csak akkor engedi a tüdők feltöltését, ha a baba arca levegővel érintkezik.
Mikor ellenjavallt a vízben szülés?
A vízben szülés hivatalosan az alacsony kockázatú terhességek mindegyikénél választható alternatíva, kivéve ikervárandósság és farfekvéses kisbabák esetében.
A korábbi császármetszés kérdése határterület - nincs világszinten egyetértés, egyéni mérlegelést igényel. A magas vérnyomásos és praeeclampsiás kismamák számára nem ajánlott a vízben szülés, ugyanis a testhőmérsékletű víz további vérnyomás-emelkedéshez vezethet.
Ha magzati oxigénhiányos állapot felmerül, nem engedélyezett a vízben szülés. Ha az oxigénhiány akutan lép fel, azt azonnal észreveszik a szívhangok monitorozása által, így szükség esetén gyorsan át tudnak váltani szárazföldi szülésmódszerekre.
Gyöngéd születés és az újszülött első órái
Ha bepillantunk néhány szülőszobába, többnyire mit látunk: az újszülött a szülőcsatornából nehezen kijutva azonnal idegen kezek közé kerül, majd első ellátása után (a még pulzáló köldökzsinórt a legtöbb helyen rögtön elvágják, szondát dugnak a pici orrába, a nyelőcsövébe, hideg és csípős folyadékot cseppentenek a szemébe, gyakran fejjel lefelé lógatva hurcolják, megmosdatják, erős szálú kefével súrolják végig finom bőrét, megmérik, végül felöltöztetik…) bebugyolálva adják át édesanyjának.
Az egyik legismertebb - Frederic Leboyer nevéhez fűződő - alternatív módszer, az ún. Gyöngéd Születés metódusa szerint a szülést követően a gyermeket az anya hasára teszik és a köldökzsinór elvágásával is várnak addig, míg abban meg nem szűnik a vér áramlása.
Az újszülöttet nem fürdetik meg, hiszen a magzatmáz értékes tápanyagokat tartalmaz, amik így a kicsi bőrén keresztül felszívódhatnak. Nagyon fontos az újszülött szeretetteli, türelmes, gyöngéd érintése.
Mindemellett nem alkalmaznak sem beöntést, sem gátvágást, helyette aktív gátvédelmet alkalmaznak. A francia orvos a keleti kultúra és filozófia hatására alakította ki ezt a módszert, mely a szültés alkalmával a legzavartalanabb átmenetet próbálja biztosítani a kicsinek.
Leboyer a születés utáni pillanatokban a méh által nyújtott környezetet igyekezett újra megteremteni a csenddel, félhomállyal és a meleggel.
Bőrkontaktus, késleltetett beavatkozások és rooming-in
A Bababarát Kórház kezdeményezés egyik nagyon fontos szempontja az anya és újszülött együttes elhelyezése, hiszen az anyatejes táplálás megkezdésében és fenntartásában alapvető az első órák és napok történései.
Közvetlenül megszületés után az újszülött az édesanyja mellkasára kerül, bőrkontaktusban van vele. Az első szoptatás - amennyiben a szülés rendben történt és az anya-baba páros készen áll erre -, már a szülőszobán megtörténhet.
A gyermekágyas osztályon is folyamatosan együtt vannak, ez az úgynevezett rooming-in. Az újszülött ellátásának az elsődleges szempontjai az anyával való hosszantartó (legalább 60 perces!) bőrkontaktus, a köldökzsinór pulzáció utáni elkötése, a rutin beavatkozások (mérés, fürdetés, öltöztetés) későbbre halasztása.
Mindezek a szakmai ellátás biztonságát nem csökkentik, a szülés-születés természetes, jó élményét elősegítik. Az anya és a baba együtt marad a szülést követően is.
Ennek az időszaknak a legfontosabb célja a zavartalan “aranyóra” biztosítása, amely sokkal inkább 2 óra, de akár több is legyen. Ebben az időszakban a babák önállóan el tudnak jutni az anyamellre és onnan a számukra nagyon fontos előtejet (colostrum) tudják elfogyasztani, mely kiváló energiaforrás az újszülött számára.
Az újszülött által ilyenkor adott inger a szoptatás sikerességét hosszútávon is befolyásolja. Mindeközben az anya mellkasa inkubátor-szerűen melegíti a babát.
A fizikai bőr-bőr kontaktus egyben roppant fontos pszichés köteléket alakít ki az anya és a baba között, amely a kettejük egymáshoz való viszonyát befolyásolja. Sokan hisznek abban, hogy ha a babák gyengéden születnek, felnőve gyengédebb felnőttek lesznek és nagyobb képességük lesz arra, hogy a problémáikat erőszakmentesen oldják meg.
A családbarát ellátás alapja az együttműködés
A családbarát ellátás alapja az együttműködés. Ennek fontos része az anya igényeinek tiszteletben tartása a várandósság és szülés körüli időszakban, beleértve a szülés alatti történéseket is.
Ilyenkor a szakmai feltételek megléte mellet az anya igényeinek maximális figyelembevétele a legfontosabb. A szülésfelkészítő alkalmak tökéletes platformok a lehetőségek ismertetésére, át lehet beszélni a különféle szülésmódokat, pro-kontra érveket lehet gyűjteni, és természetesen a tévhiteket is meg lehet cáfolni.
Minél nagyobb mértékben tudunk közösen dolgozni, annál jobb lesz a szülés élménye mindannyiunk számára. A pozitív szülésélmény pedig nagyobb esélyt ad arra, hogy a megszületett babának a későbbiekben kistestvére is születhessen.
Császármetszés: mikor válhat szükségessé?
Világszerte és Magyarországon is évről évre emelkedik a császármetszések száma. A KSH 2011-es adatai szerint hazánkban 35%-os a császárarány, azaz minden 3. kisbaba operáció által jön világra.
Az édesanya és a baba állapota egyaránt indokolhatja a császármetszést. Előfordul, hogy az anya egészségügyi állapota nem teszi lehetővé a vajúdást és a hüvelyi szülést (pl. súlyos szívbetegség, aktív genitális herpesz, vagy súlyos toxémia esetén).
Máskor a kisbaba szempontjából döntenek a műtéti szülés mellett már a várandósság vagy a vajúdás alatt (pl. a méhszájon tapadó lepény, előreesett köldökzsinór vagy akutan romló szívhangok esetén).
A harmadikként azok az okok említhetőek, amelyek nem indokolják feltétlenül a császármetszés elvégzését, de az orvos mérlegelését követően mégis császármetszésre kerül sor. Ilyenek pl. hosszú, elhúzódó vajúdáskor, előzetes császármetszésnél, farvégű fekvésben elhelyezkedő magzat vagy ikrek esetében, vagy először szülő 40 évesnél idősebb anya esetében.
A lelkiállapot szerepe a vajúdásban
A vajúdás során a lelki folyamatok legalább olyan hangsúlyosak, mint a testiek. Ha a szülő nő fél, esetleg nem bízik az orvosában vagy segítőiben, vagy az addigi élete súlyos és feldolgozatlan terheit magával hozza a szülőszobára, az nagyban megnehezítheti a folyamatot.
A szülés az elengedésről szól, és nagyfokú bizalom, biztonságérzet és intimitás szükséges hozzá. Az olyan vajúdási környezet, amely biztonságos és szeretetteljes, megkönnyíti az édesanya számára az ellazulást, és a vajúdásnál és szülésnél alapvető oxitocin hormon termelődését.
Ennek ellenkezője is igaz: a szülőszobán a feszültség, rossz hangulat vagy a bizonytalanság az adrenalin hormon termelődését fokozza, ami az oxitocin ellenében hat.
Szüléskíséréseim során úgy tapasztalom, a fő kulcsszó a biztonság és az intimitás. Fontos, hogy a szülő nő bízzon önmagában, a testében, a szülni-tudásában, másrészt olyan helyen és olyan személyek kíséretében vajúdjon, ahol és akikben maximálisan megbízik.
A várandósság hónapjai alatt nagyon alaposan utána kell járni annak, hogy számára a legmegfelelőbb és támogató szülészeti intézményt és segítőket (orvost, szülésznőt, dúlát) találjon.
A szülés intimitása, meghitt hangulata is segíti a vajúdási folyamatot és a kisbaba természetes úton való megszületését.
Felkészülés a szülésre és a császármetszés lehetőségére
Ahogy egy kedves szülésznő kolléganőm mondta: mindig a normalitásra készülünk. Ez azt jelenti, hogy a szülésre való felkészülés során a normál lefolyású élettani vajúdás és szülés áll a fókuszban, de emellett természetesen szóba kerülnek a lehetséges beavatkozások - így a császármetszés - is.
Ismert tény, hogy egyre emelkedik a császármetszések száma - a legfrissebb, 2011-es statisztika szerint Magyarországon a császármetszések aránya 35 százalék körül van - sőt, egyes intézményekben meghaladja az 50 százalékot is -, így ez kikerülhetetlen téma a szülésre készülés során.
Fontos arról beszélni, hogy miért és mikor szükséges mindenképp a műtét, illetve hogy hogyan zajlik, mire számíthat operáció esetén a kismama.
A legfontosabb tehát az alkalmazkodás iránya: ne az orvos, hanem a kismama döntsön arról, neki mi a legjobb, és ehhez biztosítson hátteret a szülészorvos.
Felépülés császármetszés után
A császármetszést követő első nap szokott a legnehezebb lenni, azután napról napra javul a helyzet. A műtét után 4-12 órával mindenkit felállítanak, amihez biztos, hogy segítségre lesz szükség.
Az első napon a baba ellátása sem egyszerű - a legjobb, ha van valaki (férj, dúla), akinek a segítségére számítani lehet a mellre tételben és a baba körüli teendők ellátásában.
A tejtermelést valójában a lepény leválását követő hormonális változások indítják be. A problémát sokkal inkább az okozza, hogy a műtéti úton született kisbabák általában később és ritkábban kerülnek mellre, mint hüvelyi úton érkezett társaik.
Nagyon fontos, hogy a császáros kismama szakszerű szoptatási segítséget kapjon a kórházi tartózkodása alatt.
Általában a 4-7. napon szedik ki a varratokat, majd az első 2-3. hét után nagyjából megszűnnek a fájdalmak, és a 6. hét végére várható, hogy az anya élete visszatér a normál kerékvágásba.
A gyermekágyas napokban tapasztalható fájdalmat szerencsére nem kell tűrni, többféle fájdalomcsillapító szer létezik, ami szoptatás mellett is szedhető.
Segít a felépülésben, ha a kismama a műtét után mihamarabb felkel és mozog. A haskötőt használata is segíthet járkálás és emelés közben, és ügyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre illetve a rostdús étkezésre.
A seb tisztán tartására is fontos, és amíg be nem gyógyul teljesen, nem szabad a babánál nehezebb dolgokat emelni. Hazaérkezve jó, ha van az első hetekben segítség, aki a házimunkát, a főzést elvégzi.
Császármetszés után is lehetséges hüvelyi szülés
Sok anyukát az tölt el félelemmel, hogy sokszor hallani, hogy “ha egyszer császár, mindig császár”. Mivel tudod biztatni ezeket az anyukákat?
Szerencsére ez nem feltétlenül igaz! Számít, hogy az előzetes császármetszés milyen indokkal történt. Ha ez az ok nem ismétlődik, akkor nagy esély van a természetes szülésre.
Több olyan édesanya szülését kísértem már, aki császármetszés után természetes hüvelyi úton szült (angolul rövidítése alapján VBAC-nek, magyaruk CSUSZ-nak, császármetszés utáni szülésnek is említik).
Ebben az esetben különösen fontos a szülésre való felkészülés: az előző császáros szülésélmény feldolgozása, az információk gyűjtése és a szülés körülményeinek gondos megválasztása.
Na és persze azt se felejtsük el, hogy egyre több sikeres példa van a VBAC-re (vaginal birth after cesarean), azaz a császármetszés utáni hüvelyi szülésre vagy egy sokkal jobban felkészült császármetszésre, ami begyógyíthatja az előző szülés által okozott sebeket.
A császármetszés utáni szülésélmény feldolgozása
„A lényeg, hogy egészséges!” - hallja a legtöbb császáros anyuka szülés után, ám sokaknak mégis sokáig tart feldolgozni és elfogadni, hogy nem sikerült természetes úton életet adni a gyermeküknek.
Ez az olykor ambivalens érzés független a gyermek iránt érzett szeretettől és hálától, hogy az valóban egészséges. Fontos kiemelni, hogy mint bárkiben, úgy egy császármetszéssel szült anyában is rengeteg érzés kavaroghat.
A császármetszés sokaknak megváltás, életmentő műtét vagy akár a könnyebb út, mert sokan rettegnek a természetes szüléstől, így van, aki kifejezetten kéri a programozott császárt.
A kudarc és a hiány érzése
Kevés jelentőségteljesebb dolog van egy nő életében, mint életet adni a gyermekének. Ott van bennünk az a rejtett üzenet, hogy egy nő „tud szülni”, hiszen ükanyáink, dédanyáink, nagymamáink és anyáink is megcsinálták, arról nem beszélve, hogy a nők akkor is szültek, amikor még nem is létezett császármetszés.
A szülés sokak fejében egy természetes folyamat, amire minden nő képes. Nem véletlen tehát, hogy sok nő kudarcként éli meg, hogy az élet egyik legfontosabb feladatát nem tudta természetes úton teljesíteni, ahogyan azt az ősei tették, így nem tudta átélni ezt a mindent elsöprő energiát annak minden fájdalmával együtt, amiről olyan sokat beszélnek.
Különösen igaz lehet ez olyan nők esetében, akiknél nehezített volt a fogantatás, esetleg mesterséges megtermékenyítésre volt szükség, mert ők még inkább azt érezhetik, hogy nem elég, hogy „teherbe esni nem tudtam, de még szülni sem”.
Ha egy egészséges várandósság vagy egy természetesnek induló szülés végül császármetszéssel végződik, az sok anyában okozhat hiányt amellett, hogy közben amúgy rendkívül hálás lehet a tudománynak, hogy mind ő, mind a baba egészségesek.
Altatásos vagy sürgősségi császárnál ez különösen nagy sokk, hiszen egyszer csak azon kapja magát az anya, hogy ugyan beértem a „célba” és megszületett a babám, de nem is tudom, hogy jutottam oda vagy hiába vajúdtam a végét, az igazi katarzist mégsem élhettem át.
A kontroll elvesztése és a trauma
Különösen azokban az anyákban, akik programozott császármetszéssel szülnek (függetlenül, hogy ez indokolt-e vagy az ő kérésükre történik-e) gyakran merül fel az az érzés, hogy beleszóltak a természet dolgába, így a babájuk „nem akkor született meg, amikor ő szeretett volna”, „nem a saját ütemében” vagy „nem magától indult be a szülés”.
Erős lehet a félelem bennük, hogy a babának szüksége lett volna a természetes születés élményére, hogy végig küzdje magát az úton, ahogyan arra is, hogy ő dönthesse el, mikor akar megérkezni.
Emellett sokan kötik a szoptatási, kötődési és hozzátáplálási nehézségeket is a császármetszéshez.
A szülés elmedikalizálódása nagyjából a 18. században kezdődött, azaz ekkor kezdett a szülés egyre inkább áthelyeződni az otthonokból a kórházakba, elsősorban a mesterséges érzéstelenítők megjelenése miatt, amit veszélyes lett volna otthon adagolni.
Ez azonban egy másik lavinát is elindított amellett, hogy nyilvánvalóan fantasztikus, hogy a szülés fájdalmának csillapítására ma már számos módszer van. Sajnos előfordul, hogy a kelleténél gyakrabban alkalmaznak rutinszerű szülésindítást, gyógyszeres méhösszehúzódás-erősítést, ami megzavarhatja az amúgy természetes folyamatot, és így az indokoltnál gyakrabban végződhet a szülés traumatikusan, császármetszéssel vagy akár mindkettővel.
Napjainkban rengeteg nő szenved el kórházi traumát (a szülés módjától függetlenül), a fejlett országokban pedig a császármetszések aránya különösen magas.
Sok esetben a nők nem kapnak kellő tájékoztatást, így rengeteg olyan kórházi beavatkozáson esnek keresztül, amire nincsenek felkészülve, elválasztják őket a babájuktól az első pár órában, nem lehet jelen az édesapa, amit egy frissen szült nő nagyon komoly traumaként élhet meg.
Ugyan ma már létezik gyengéd császármetszés is, ami intimebb körülmények között zajlik, nem vágják el egyből a köldökzsinórt és a babát egyből az anya mellkasára helyezik, ám ez sajnos még eléggé gyerekcipőben jár.
Segítség a szülésélmény feldolgozásához
A szülésélmény feldolgozása fontos az önértékelés, az önbizalom, valamint a babával és a férjjel való kapcsolat szempontjából is. Nagyon fontos azonban tudatosítanunk magunkban, hogy semmi sem visszafordíthatatlan.
Attól még, hogy például kimaradt az aranyóra, egy életem lehet a gyermekemmel kapcsolódni. Ahogyan az sem életbiztosítás, ha egy baba az első pillanatban mellre kerül, akkor onnantól zökkenőmentes lesz az anya-gyerek kapcsolat.
Merjünk beszélni a szüléssel kapcsolatos érzéseinkről, hiszen minden érzésnek létjogosultsága van. Ha kell, keressünk fel egy szülésfeldolgozó csoportot vagy pszichológust, de számos könyv, videó, cikk és támogató csoport is elérhető már a témában.
Mit érdemes mérlegelni a szülés megtervezésekor?
A szülésfelkészítő alkalmak tökéletes platformok a lehetőségek ismertetésére, át lehet beszélni a különféle szülésmódokat, pro-kontra érveket lehet gyűjteni, és természetesen a tévhiteket is meg lehet cáfolni.
Érdemes előre tisztázni, hogy az adott intézményben milyen gyakran használják a kádat, a labdát, a bordásfalat, a szülőszéket vagy más segédeszközöket, és milyen feltételek mellett lehet szabadon mozogni, illetve testhelyzetet változtatni.
Fontos azt is megkérdezni, hogy jelen lehet-e a választott kísérő, biztosított-e a bőrkontaktus, késleltetik-e a rutin újszülött-ellátást, és megvalósulhat-e az anya és a baba folyamatos együttléte.
A szülést levezető csapatnak is fontos, hogy tudja a kismama preferenciáit, milyen elképzelései, elvárásai vannak. Ugyanakkor érdemes hagyni egy bizonyos mértékű szabadságot, hogy alkalmazkodni tudjunk az aktuális állapotokhoz.
Az alternatív szülésmódoknak nem az a céljuk, hogy az orvosi segítséget kizárják, vagy minden körülmények között elkerüljék a beavatkozásokat. Az alternatív szülőszobákban minden szülési formát támogatnak, amely nem veszélyezteti az anya és a magzat biztonságát.
A családbarát ellátás lényege az együttműködés: a kismama és a családja ismerje a lehetőségeket, a szülészeti team pedig tiszteletben tartsa az anya döntéseit, miközben szükség esetén a legnagyobb rugalmassággal és szakértelemmel avatkozik be.
SZÜLÉSI POZÍCIÓK A KÖNNYEBB SZÜLÉSÉRT | Nyissa meg a medence minden szintjét
tags: #gyerekvallalas #szules #helyett