A lány magzat vetélésének okai, tünetei és kezelése

A lány magzat vetélése ugyanazokat az orvosi folyamatokat jelenti, mint bármely más korai terhesség elvesztése: a várandósság a terhesség 20., illetve 24. hete előtt megszakad, vagy a magzat súlya 500 grammnál kisebb. A magzat neme önmagában nem határozza meg a vetélés tüneteit vagy kezelését, de bizonyos genetikai eltérések, például a kizárólag lányokat érintő Turner-szindróma, különösen nagy vetélési kockázattal járhat.

A vetélés leggyakoribb jele a hüvelyi vérzés és az alhasi vagy deréktáji, görcsös fájdalom, de a terhesség fejlődésének megszűnése vérzés és fájdalom nélkül is bekövetkezhet. Vérzés, erős görcsök, szövetdarabok távozása, láz, gyengeség vagy a magzatmozgás feltűnő csökkenése esetén mielőbb orvosi vizsgálat szükséges.

Mit nevezünk vetélésnek?

Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 24. hete vagy 500 grammos magzati súly elérése előtt megszakad. A vetélés orvosi kifejezését spontán abortusznak nevezik. Spontán vetélésről van szó, ha az embrió korai elvesztése bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következik be.

A 20. hét előtt befejeződő terhességet is vetélésnek nevezik, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. A vetélés szempontjából vízválasztónak tekinthető a betöltött 24. terhességi hét: onnantól kezdve már szülésről van szó.

A vetélések döntő többsége az első trimeszterben történik. Ezen sajnálatos események többsége, nagyjából 70%-a, a várandósság első 12 hetében fordul elő. A 12. és a 24. terhességi hét között már ritkábban történik ilyesmi.

A korai terhességi veszteségek egy része még a terhesség megállapítása előtt bekövetkezik. A kémiai terhesség a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő, és a terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg.

Milyen gyakori a vetélés?

A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint. Az ismert terhességek körülbelül 10-25%-a végződik vetéléssel, és az esetek több mint 80%-a a terhesség első három hónapjában következik be.

Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken.

A gyakoriság több tényezőtől, egyebek mellett az anya korától függ: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés. A nők teherbeesési képessége az életkor előrehaladtával csökken. 40 év feletti terhességek nagy százalékban már veszélyeztetett terhességek lehetnek, aminek az elvetélés is az egyik kockázata.

A lány magzat vetélésének genetikai okai

A korai spontán vetélések legnagyobb részében az embriónál van olyan ok, ami miatt nem tud tovább fejlődni. Ezeknek egy része genetikai. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők.

A kromoszómahibák a petesejt vagy a spermium genetikai anyagának eltéréseire vezethetőek vissza, illetve az is előfordulhat, hogy az embriókezdemény osztódási folyamata során lép fel probléma. A vetélések mintegy 50 százalékát kromoszómarendellenességek váltják ki.

A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki. Nem teljesen ismert, hogy ez miért történik. A korai spontán vetélések legnagyobb része olyan, amire az anyának nincs ráhatása.

A Turner-szindróma kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség. A Turner-szindróma a terhességek zömében, a becslések szerint mintegy 98 százalékában, a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik.

A betegséggel ténylegesen érintett lányok száma emiatt alacsony. A Turner-szindrómával érintett terhességek többsége már a korai várandósságban megszakad, ezért a ténylegesen megszülető lányok száma jóval kisebb, mint a fogamzáskor létrejövő érintett terhességeké.

A vetélés további lehetséges okai

Anyai betegségek és hormonális eltérések

A terhesség sikertelenségének oka lehet az anya szervezetében lévő eltérés, például méh- illetve méhnyak-rendellenesség. Krónikus betegségek, hormonális problémák lehetnek az esetek egy részében a vetélés hátterében.

Cukorbetegség esetén a szervezetet nem tud akadály nélkül felkészülni a terhességre, ilyenkor a szakorvosi segítség és szoros kontroll segíthet. A pajzsmirigy működési zavara is emeli a rizikót: alulműködésnél, Hashimoto-betegség esetén például nagyobb eséllyel jelentkezhet vetélés.

Gyakori vetélési ok a hormonszintek eltéréséből adódik. A megfelelő progeszteronszint szükséges a méh felkészüléséhez a terhesség során. A sárgatestek rendellenessége miatt az alacsony progeszteronszint okozhat vetélést.

Betegséget jelenthetnek a hormonzavarok, például a policisztás ovárium szindróma, a pajzsmirigy-rendellenességek, a diabétesz vagy a túl magas prolaktinszint. Növeli a kockázatot a jódhiány, a lisztérzékenység, az alacsony folátszint és az extrém túlsúly is.

A méh, a méhnyak és a méhnyálkahártya eltérései

A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is. Lehet például olyan, a méhnyálkahártya alatt található képlet, polip vagy miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni.

Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak, ilyen például a méhsövény. Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről, Asherman-szindrómáról is, amely szintén vetéléshez vezethet.

Korai vetéléshez vezethet az is, ha a megtermékenyített petesejt nem képes beágyazódni a méhfalba, például az endometrium gyulladása, elváltozásai vagy eltolódott implantációs ablak miatt.

A méhnyak elégtelensége akkor okozhat problémát, ha a méhszáj a terhesség későbbi szakaszában, gyakran a 20. hét körül, fájdalom és egyéb tünetek nélkül megnyílik. Elsődleges méhnyak-elégtelenséget általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okoz.

Másodlagos méhnyak-elégtelenségről pedig egy nem szakszerű terhesség-megszakítás, vagy egy korábbi szüléskor jelentkező méhnyakzáróizom-sérülés utóhatásaként beszélhetünk.

Fertőzések és immunológiai tényezők

A fertőzések, illetve a tartósan magas lázzal járó állapotok növelhetik a vetélés kockázatát. A Listeria monocytogenes bakteriális fertőzés vetélést is okozhat, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is.

A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Más fertőzések, így például a parvovirus B19, a rubeola, a herpes simplex és a Toxoplasma gondii szintén növelik a vetélés kockázatát.

A korai terhességben bekövetkező vetéléseknek immunológiai háttere is lehet. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma miatt is, amelyben a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök és az antitestek károsító hatásai okozhatják a terhesség elvesztését.

A korai vetélések hátterében autoimmun betegségek, például lupus, valamint veleszületett vagy szerzett trombózishajlam is állhat. Ismétlődő vetélések esetén immunológiai kivizsgálásra is szükség lehet.

Életmódbeli és környezeti kockázatok

Néhány olyan, a várandósság előtti és alatti életmódot érintő tényező létezik, ami kis mértékben növelheti a spontán vetélés esélyét. Ilyen a várandósságot megelőző időben a rendszeres és nagy mértékű alkoholfogyasztás, a dohányzás, valamint a túlsúly és a kóros soványság.

A terhesség ideje alatti dohányzás jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is emeli a rizikót.

A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is. A rendkívüli mértékű koffeinfogyasztásról feltételezik, hogy vetélést okozhat.

A táplálkozás és a vetélés kockázata között a vizsgálatok mutatnak valamennyi összefüggést, de nem jelentőset. A krónikus stressz és a spontán vetélés között nem találtak összefüggést a vizsgálatok.

Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, a stressz vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó szedése önmagában vetélést okozna. A legtöbb vetélésnek semmi köze ahhoz, amit az egyén tett vagy nem tett.

A vetélés típusai

Fenyegető vetélés

A fenyegető vetélésnél görcsök és minimális vérzések jelentkeznek, de a méhszáj zárt marad. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama.

A fenyegető vetélésnél az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg. Ha a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség szépen tovább is fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek.

Kezdődő vagy elkerülhetetlen vetélés

Kezdődő vetélésnél a tünetek a fenyegető vetéléshez hasonlóak, de a méhszáj már nyitott. A méhnyak hosszának rövidülése és a méhszáj kinyílása miatt csökken a magzat kihordásának esélye.

Komplett vetélés

A komplett vetélés a korai terhességnél fordul elő, 6 hetes korig gyakoribb. A komplett vetélés teljes egészében spontán lezajlik, a magzat bő menstruációs vérzéssel távozik.

Egy befejezett vetélés során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik. Teljes vetélés után általában nincs szükség külön kezelésre, de orvosi kontrollvizsgálat szükséges.

Inkomplett vagy befejezetlen vetélés

Inkomplett vetélésnél a folyamat beindul, méghozzá bő, darabos vérzés és görcsök kíséretében, de nem fejeződik be. A méh nem ürül ki teljesen, és a méh üregében visszamaradt szövetek miatt műszeres befejezésre lehet szükség.

Az inkomplett vetélésnél a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet. Ez akár életveszélyes állapotot is jelenthet, és különösen az előrehaladottabb terhességeknél fordulhat elő.

Elmaradt vagy missed abortion

Elmaradt vetélésnél az elhalt magzat a méhüregben van, a vetélés folyamata be sem indul. Ez a típusú vetélés nem mindig jár tünetekkel, így sok kismama előtt észrevétlen maradhat.

Az is előfordul, hogy csak az ultrahangvizsgálat állapítja meg, hogy üres a petezsák vagy az embrió nem fejlődött tovább. A magzati fejlődés és a szívműködés leállása tünetmentesen is előfordulhat.

Ismétlődő vagy habituális vetélés

Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti.

Ha két egymást követő spontán vetélés történik, már javasolt a teljes kivizsgálás. Ilyenkor hormonális és immunológiai kivizsgálásra is szükség van, de vizsgálni kell a méh anatómiáját is.

A vetélés tünetei

A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni. A vetélés jelei és tünetei azonban esetenként eltérnek, és nem mindenkinél jelentkezik minden panasz.

• barnás pecsételés vagy élénkvörös hüvelyi vérzés;
• alhasi, kismedencei vagy deréktáji görcsös fájdalom;
• enyhébb vagy erősebb hátfájdalom;
• ismétlődő, 5-20 percenként jelentkező méhösszehúzódások;
• fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás;
• vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása;
• gyengeség, rossz közérzet vagy súlyvesztés;
• láz, illetve véres vagy bűzös folyás;
• a korai terhességi tünetek hirtelen vagy fokozatos megszűnése;
• a magzati szívműködés leállása vagy a terhesség fejlődésének megszűnése, amely akár tünetmentesen is bekövetkezhet.

Vérzés a terhesség alatt

A terhesség során jelentkező vérzést minden esetben kórosnak tekintjük, és ennek megfelelően mindig indokolt ilyenkor vizsgálatot végezni. A vérzés lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés, de önmagában nem bizonyítja a vetélést.

A terhességek 20-30%-ában lép fel vérzés a korai szakaszban, de ezeknek a fele később teljesen egészséges várandósság lesz. A barnás pecsételés nem feltétlen jelez vetélést, a bő vérzés viszont már nagyon veszélyes állapot.

A beágyazódás folyamata járhat kisebb vérzéssel, a házasélet során az érzékeny méhszáj vérezhet. A várandósság alatt végzett rákszűrés is okozhat néha kisebb vérzést, illetve a méhszájhoz közel tapadó lepény is.

A kevés, pecsételő vérzés hátterében könnyen kezelhető eltérés, például hüvelygyulladás is állhat. Kialakulhat a petezsák körül kis vérömleny, amely friss vagy később jelentkező pecsételő vérzést okozhat, de teljesen panaszmentes terheseknél ultrahangvizsgálattal is felismerhető.

Amennyiben a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség tovább fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek, és a vérömleny is felszívódhat. Vérzés esetén azonban nem szabad otthon megpróbálni eldönteni, hogy veszélyes-e a folyamat; minden esetben orvosi segítséget kell kérni.

Vérzés nélküli vetélés

Vérzés nélkül is el lehet vetélni, mert a magzati veszteség kezdetben a méhen belül zajlik, és a kilökődés nem feltétlenül indul meg azonnal. A kismama teljesen panaszmentesen is jelentkezhet vizsgálatra, és kiderülhet, hogy a terhesség elhalt.

Általában valamilyen súlyos, például genetikai eltérés lehet a veszteség oka, de ez nagyon sok esetben ki sem derül, annyira kicsi lehet még a terhesség. Ilyenkor semmit sem tehetett volna a kismama a szomorú esemény megelőzéséért vagy kezeléséért.

A terhességi tünetek, például a hányinger, az emlőfeszülés vagy a rossz közérzet hirtelen vagy fokozatos eltűnése önmagában nem jelenti biztosan a vetélést. Az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat lehet, és néhányaknál már a 9-10. héten bekövetkezik.

Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása kontrollvizsgálatot igényel. Sokszor hibás tesztek, akár hibásan pozitív, akár hibásan negatív eredmények okozhatnak félreértést, amit egy orvosi vizsgálat tisztázhat.

A magzatmozgás csökkenése

Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel. Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt.

Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni?

Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz menni. Ha a kismamának vérzése van és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megállapíthassák, vetélésről van-e szó.

• bő, élénkvörös vérzés;
• erősödő vagy ismétlődő alhasi, kismedencei és deréktáji fájdalom;
• nagyobb mennyiségű vérrög vagy szövetdarab távozása;
• szédülés, ájulásérzés, kifejezett gyengeség;
• láz, hidegrázás vagy bűzös hüvelyi folyás;
• a magzatmozgás jelentős csökkenése vagy megszűnése;
• erős fájdalommal járó méhösszehúzódások 5-20 percenként;
• terhesség alatt jelentkező bármilyen bizonytalan vagy aggasztó tünet.

A komplett vetélés akár otthon is lezajlik bő menstruációs jellegű vérzéssel, de ebben az esetben is szükség van orvosi vizsgálatra. Inkomplett vetélésnél a folyamatos vérzés és a romló általános állapot sürgős ellátást igényel.

A vetélés diagnózisa

A vetélés diagnózisát nőgyógyászati vizsgálattal, ultrahangvizsgálattal, szükség esetén Doppler-vizsgálattal és hormonszint-vizsgálattal állítják fel. Az orvosok fizikális vizsgálat során azt is ellenőrzik, hogy a méhszáj nyitva van-e.

A diagnózist leggyakrabban ultrahangvizsgálattal erősítik meg. A vizsgálat során ellenőrzik a petezsákot, az embrió fejlődését és a magzati szívműködést. Vérvizsgálattal a humán koriongonadotropin, vagyis a hCG szintje is mérhető.

Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ilyenkor a vérzés magától elállhat vagy gyógyszeresen elállítható, a vetélés pedig nem feltétlenül következik be.

Ha minimális pecsételés és enyhe görcsök mellett az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg. Ha a kismama szövetdarabokat is hoz magával, ultrahangvizsgálattal megállapítható, hogy a méh kiürült-e teljesen.

Miért lehet szükség ismételt ultrahangra?

Az ultrahang sem tud minden esetben azonnal biztosat mondani. Gyakori, hogy még olyan korai a várandósság, hogy a pici szívhangja nem kimutatható, vagy nem látszik biztosan, hogy a petezsákban van-e embrió.

Az utolsó menstruáció első napjából számított terhességi kor nem mindenkinél pontos, mert a ciklusok hossza eltérő lehet. A petesejtérés ezért minden nőnél másik napra eshet, ami szabálytalan ciklus esetén több hetes különbséget is okozhat.

Ezért az első vizsgálattal nem lehet minden esetben elhalt vagy nem fejlődő terhességet diagnosztizálni, mert lehetséges, hogy a terhesség még túl kicsi. Amikor magzati elhalás merül fel, a leletet a szakma szabályai szerint egy következő vizsgálattal is alá kell támasztani.

A vetélés kezelése

A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához. A kezelés célja a méh biztonságos kiürítése, a nagy vérzés és a fertőzés megelőzése, valamint az anya testi állapotának stabilizálása.

Várakozó kezelés

Komplett vetélés esetén nincs szükség külön beavatkozásra, ha az ultrahangvizsgálat alapján a méh teljesen kiürült. Elmaradt vetélés esetén kis várakozási idő után, a spontán vetélés lehetőségét megtartva, történhet a további ellátás.

A várakozó kezelés során az orvos ellenőrzi a vérzés erősségét, az általános állapotot és azt, hogy a méh kiürülése megtörténik-e. Ha a szövet nem távozik vagy szövődmény alakul ki, gyógyszeres vagy műszeres befejezésre lehet szükség.

Gyógyszeres kezelés

Ha a vetélést progeszteronhiány okozza, progeszteronpótlással támogatható a terhesség. Elégtelen progeszterontermelésnél a vetélés kockázatát a progeszteron pótlása csökkenti, ami történhet akár szájon át, akár hüvelybe felhelyezve.

A fenyegető vetélésnél ágynyugalommal és progeszteronnal a terhesség még visszafordítható lehet. A hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is.

Ha az elhalt terhesség nem ürül ki magától, az orvosok olyan gyógyszereket írhatnak fel, amelyek segítik a méhet a terhességi szövetek kiürítésében. A gyógyszeres kezelés alkalmazhatóságát a terhesség kora, a vérzés és az anya általános állapota határozza meg.

Műszeres befejezés

Ha az elmaradt vetélést követően sem történik meg a vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, műszeres befejezésre van szükség. A méhűri revízió során eltávolítják a méhben visszamaradt terhességi szöveteket.

A műszeres befejezést műtéti körülmények között, altatásban végzik. A beavatkozás során a méhszájat kitágítják, majd a fennmaradó szöveteket óvatosan eltávolítják.

Ha az érintett korábban már szült, akkor a méhszájat nem szükséges érlelni, vagyis tágítani. Ha még nem történt szülés, akkor a méhszájat mechanikus módszerekkel vagy gyógyszeresen tágítani kell a méhszáj kímélete miatt.

Szeptikus vetélés kezelése

Szeptikus, lázas vetélésnél azonnali beavatkozás szükséges. A fertőzés kezelése és a méh kiürítése sürgős orvosi feladat.

Szövődmény akkor lehet, ha a vérzés miatt a várandós kismama kivérzett állapotba kerül. Ilyen esetekben szükség lehet véradásra is. A méh eltávolítására csak extrém ritkán, nagyon szélsőséges állapotok miatt kerül sor.

A vetélés utáni kontroll és felépülés

A vetélés után kontrollvizsgálatokra van szükség. Ultrahanggal ellenőrizhető, hogy maradt-e terhességi szövet a méhben, és szükség esetén további kezelés határozható meg.

A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges. Akkor is így van, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be.

A következő teherbeesés időzítését a testi felépülés, az esetleges alapbetegség, az orvosi kontroll és a lelki állapot együttesen határozza meg. Egy ilyen komoly trauma után akkor érdemes ismét próbálkozni, amikor a pár mind testileg, mind mentálisan készen áll rá.

Megelőzhető-e a vetélés?

Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. A korai spontán vetélések legnagyobb része olyan okból következik be, amelyet az anya nem tud befolyásolni.

Ha azonban már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornázni, egészségesen táplálkozni és csökkenteni a stresszt, amennyire lehet.

• a dohányzás, az alkohol és az illegális drogok kerülése;
• az egészséges testsúly fenntartása;
• kiegyensúlyozott táplálkozás;
• folsavpótlás már a terhesség tervezése előtt;
• az orvossal egyeztetett vitamin- és ásványianyag-pótlás;
• a krónikus betegségek, például a cukorbetegség és a pajzsmirigybetegség megfelelő kezelése;
• a fertőzések megelőzése és szükség esetén kivizsgálása;
• a koffeinbevitel mérséklése;
• a gyógyszerek alkalmazásának orvossal történő egyeztetése;
• rendszeres, a várandóssághoz igazított testmozgás;
• rendszeres terhesgondozás és kontrollvizsgálat.

A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító hormonális, immunológiai, genetikai, anatómiai és fertőzéses tényezőket.

Mikor indokolt a kivizsgálás?

Egyetlen korai vetélés után sok esetben nem lehet pontos okot találni, és rutinszerűen nem mindig szükséges minden lehetséges vizsgálatot elvégezni. Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, már javasolt a teljes kivizsgálás.

A kivizsgálás során szükség lehet hormonális, immunológiai és genetikai vizsgálatokra, valamint a méh anatómiájának ellenőrzésére. A méh fejlődési rendellenességei, a méhsövény, a polip, a mióma és a méhösszenövés megfelelő vizsgálatokkal értékelhető.

A koraterhességi vetéléseknél a hímivarsejtek rendellenességeire is gondolni kell. A pár mindkét tagjának egészségi állapota szerepet játszhat a fogamzás és a terhesség sikerességében.

A vetélés lelki hatásai

A korai spontán vetélésről sokan nem beszélnek, láthatatlanul zajlik, és mégis óriási veszteséget tud okozni. Ilyenkor a pici élettel együtt az elképzelt és vágyott várandósságot, a kisbabás életet, a családdá válást és a saját születőben lévő anyaságot is gyászolhatja a kismama.

A vetélés felkavaró élmény lehet, amelyben boldogság, félelem, kétely, szorongás és várakozás vegyül. A bizonytalanság különösen erős lehet akkor, amikor a terhesség láthatatlanul fejlődik, és az anya kevés kontrollt érez a folyamat felett.

Adj magadnak időt és teret a gyászhoz. Mindent, ami segíti, hogy a fájdalmadat és csalódottságodat átengedd magadon, azt érdemes megadni magadnak.

Lehet levelet írni a meg nem született kicsinek, vagy egy szertartás keretében lelkileg is elengedni. Bármi, ami neked jóleső és elképzelhető, azt használd.

Hosszú távon és a következő várandósságok lehető legkiegyensúlyozottabb megélése miatt is jó, ha nem azonnal szállsz vissza a hétköznapok rohanásába. A meg nem gyászolt kisbabát övező veszteség és a vetélés feldolgozatlan élményei a következő várandósságot szorongással terhelhetik meg.

Bűntudat a vetélés miatt

A korai spontán vetélések legnagyobb része olyan, amire az anyának nincs ráhatása. A vetélés miatt nem hibáztathatja magát, mert a legtöbb esetben semmit sem tehetett volna a történtek megakadályozásáért.

Fontos, hogy ne a saját alkalmatlanságát lássa a vetélésben, és ne vonjon le belőle hamis következtetést a későbbi várandósságára nézve. A bűntudat nem visz előre, sőt korlátoz.

A vetélés nem jelenti, hogy másodszor vagy többedszer is ez fog megtörténni. Vetélés után nagy esély van újra teherbe esni és egészséges kisbabát szülni.

Az orvosi és diagnosztikai lehetőségeket, a kapott információkat használhatod úgy, hogy azok a lehető leginkább a javadat szolgálják. Tudd, hogy ha szeretnél döntéseket hozni, akkor arra minden jogod megvan, az egészségügyi szakemberek feladata pedig az, hogy hiteles és teljes körű információkkal lássanak el.

Ha nem érted pontosan, mi és miért történik, mindenképpen kérdezz. Az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsd, mi történik a testedben, mi történik vagy mi történt a terhességeddel.

Érdemes előre felírni, mit szeretnél megkérdezni az orvostól. Időt és tájékoztatást kérni mindig lehet, ez alapvető jogod.

tags: #lany #magzat #vetelese