Hashimoto és a sikeres inszemináció esélyei

A Hashimoto-thyreoiditis és az ahhoz társuló pajzsmirigy-alulműködés megnehezítheti a teherbeesést, de megfelelő kezeléssel a sikeres fogamzás és az egészséges terhesség Hashimoto esetén is lehetséges. Az inszemináció eredményességét elsősorban a pajzsmirigyhormonok beállítottsága, a petevezetők átjárhatósága, az ovuláció, a spermiumok megtermékenyítő képessége, a nő életkora és a meddőség egyéb okai határozzák meg.

Ha az inszemináció megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban történik, a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15 százalék körüli, hat beavatkozásra számítva 30-40 százalék. Ezek általános arányok, ezért Hashimoto mellett sem lehet egyetlen, minden párra érvényes százalékot megadni.

Mi a Hashimoto-thyreoiditis?

A Hashimoto-thyreoiditis, más néven krónikus lymphocytás vagy autoimmun thyreoiditis, olyan állapot, amelynél a szervezet immunrendszere tévesen a saját pajzsmirigyszövetét idegen anyagként kezeli, és ellenanyagokat, vagyis autoantitesteket termel ellene. Ez a folyamatos támadás krónikus gyulladáshoz, majd a pajzsmirigysejtek fokozatos pusztulásához vezet.

A betegséget 1912-ben írta le először Hakaru Hashimoto japán orvos, akiről a nevét kapta. A Hashimoto-thyreoiditis a pajzsmirigy autoimmun betegsége, amely a hormonális egyensúly felborulása miatt gyakran okozhat menstruációs zavarokat és termékenységi problémákat.

A Hashimoto-thyreoiditis egy betegség, míg a pajzsmirigy-alulműködés egy olyan állapot, amely miatta alakulhat ki. Nem minden Hashimoto-betegségben szenvedőnél jelentkezik pajzsmirigy-alulműködés, ugyanakkor ez a betegség egyértelműen a leggyakoribb oka.

A betegség kezdeti szakaszában a pajzsmirigy még képes elegendő hormont termelni annak ellenére, hogy a gyulladásos folyamat már zajlik. Ezt hívják szubklinikai szakasznak, amikor a laborértékek, elsősorban az antitestek, már eltérést mutathatnak, de a hormonszintek még normálisak, és tünetek is alig vagy egyáltalán nincsenek.

Ahogy a károsodás előrehalad, a pajzsmirigy egyre kevésbé képes elegendő hormont termelni, és megjelennek az alulműködés klasszikus tünetei. Ez a folyamat nem hirtelen, hanem évek, akár évtizedek alatt zajlik.

Hogyan függ össze a Hashimoto a termékenységgel?

A pajzsmirigyhormonok az emberi test valamennyi sejtjére hatással vannak, és lényegében nincs olyan folyamat a szervezet működésében, amelyhez ne lennének elengedhetetlenek. Egyértelműen hatással vannak a női és a férfi reproduktív egészségre is.

A pajzsmirigyhormonoknak kiemelt szerepük van a petesejt-növekedés összes szakaszában, a hímivarsejtek érésében, illetve a megtermékenyített petesejt túlélésében is. A T3, vagyis a trijód-tironin segít a méhnyálkahártya megvastagításában, amely nélkülözhetetlen feltétele a petesejt beágyazódásának.

A T3 emellett abban is segíti a megtermékenyített petesejtet, hogy a petevezetéken keresztül eljusson a méhbe, ahol megtörténik a beágyazódás. A pajzsmirigy-alulműködés megzavarhatja a nemi hormonok egyensúlyát, az ovulációt és a menstruációs ciklust.

A pajzsmirigy-alulműködés megzavarja az ösztrogén hormon metabolizmusát, és a tesztoszteron, az FSH és az LH megnövekedett szintjéhez vezethet. Ez megváltoztatja az ovuláció folyamatát és rendellenes menstruációs ciklusokat eredményezhet.

• Akadályozhatja vagy kiszámíthatatlanná teheti az ovulációt.
• Megzavarhatja az ösztrogén- és progeszteronháztartást.
• Rendellenes menstruációs ciklust okozhat.
• Megnehezítheti a méhnyálkahártya megfelelő felkészülését.
• Ronthatja a megtermékenyített petesejt beágyazódásának feltételeit.
• Növelheti a korai vetélés kockázatát.

A Hashimoto-thyreoiditis, illetve az azzal nagyon gyakran együtt járó pajzsmirigy-alulműködés sajnos megnehezítheti a teherbeesést. A betegség jelenléte és az anti-TPO, valamint az anti-TG antitestek megemelkedett szintje megduplázza a termékenységi problémák kockázatát.

Egyes adatok szerint a teherbeesési nehézségekkel küzdő nők esetében 10-ből 4-nél szubklinikus pajzsmirigy-alulműködés áll fenn, ami azt jelenti, hogy egyértelmű tünetek nincsenek és a normálistól csak kismértékben térnek el a vizsgálati eredmények.

Hashimoto és az inszemináció kapcsolata

Az inszemináció, vagyis az IUI, intrauterine insemination, azzal segít, hogy közelebb juttatja a hímivarsejteket a petesejthez, közvetlenül a méh üregébe injektálva a spermiumokat. Hatékony megtermékenyítést elősegítő módszer azokban az esetekben, amikor a meddőség oka a petesejtek és az egészséges hímivarsejtek találkozásának nehezítettsége.

Az inszemináció ugyanakkor nem nyújt segítséget akkor, ha a meddőségnek más oka van. A Hashimoto önmagában nem teszi automatikusan indokolttá az inszeminációt, és nem is jelenti azt, hogy az IUI biztosan sikertelen lesz.

Hashimoto mellett az inszemináció akkor lehet ésszerű része a kezelésnek, ha a pajzsmirigy működése rendezett, az ovuláció megtörténik, a petevezetők átjárhatók, és nincs olyan súlyos férfi vagy női eredetű eltérés, amely inkább lombikkezelést tenne indokolttá.

Mikor alkalmazható az inszemináció?

Az inszemináció mindig a meddőség okának alapos kivizsgálásán alapszik. A mesterséges ondóbevitel leggyakoribb javallata a férfi eredetű meddőség, amikor a spermiumok számával vagy minőségével mérsékelt problémák vannak.

• Férfi eredetű meddőség: a spermiumok számával, mozgékonyságával vagy minőségével kapcsolatos mérsékelt problémák.
• Női eredetű meddőség: méhnyak-átjárhatósági problémák, egyes kisebb fokú eltérések, ovulációs problémák és az endometriózis bizonyos esetei.
• Közösülési vagy ejakulációs képtelenség, például szervi elváltozás vagy pszichés ok miatt.
• Ismeretlen eredetű meddőség, amikor a meddőség okára alapos kivizsgálás után sem derül fény.

A kezelés elvégzésének alapfeltétele a petevezetők bizonyított átjárhatósága, mert lezárt petevezetők esetén ez a módszer sem segít. Amennyiben mindkét oldali kürt lezárt, úgy lombikprogramba, vagyis in vitro fertilizációra irányítják a párt.

Ellenjavallat a súlyos endometriózis is. Harmincnyolc-negyven éves női életkortól az inszemináció sikerének kisebb az esélye, így ha történik is beavatkozás, valószínűleg hamarabb javasolják majd a párnak a lombikeljárást.

Az inszemináció sikerességi esélyei

Ha az inszeminációt megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban végzik, úgy a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15 százalék körüli, hat beavatkozásra számítva 30-40 százalék.

Sikertelenség esetén alapesetben összesen hat alkalommal kísérlik meg az eljárást. Ezt követően a meddő párnak a lombikbébi-kezelést, vagyis az IVF-et ajánlják fel.

Hogy hány alkalommal ajánlott próbálkozni, azt ténylegesen több tényező befolyásolja, így sok esetben már hamarabb indokolt lehet más eljárás. Harmincöt éves életkor fölött már három-négy sikertelen kísérlet után javasolt lehet az IVF.

A döntésben szerepet játszik a meddőség pontos oka, a spermakép és a petefészek-tartalék pontos értéke, valamint a nő életkora. Harmincnyolc-negyven éves életkortól az inszemináció sikerének kisebb az esélye, ezért ebben az életkorban a lombikkezelés felé hamarabb fordulhat a kezelés.

Hashimoto esetén a sikerességi esélyt nem önmagában az anti-TPO-érték nagysága alapján kell megítélni. Fontosabb, hogy a pajzsmirigy hormonális működése rendezett legyen, az ovuláció megfelelően működjön, és ne álljon fenn más, kezeletlen meddőségi tényező.

Hogyan zajlik az inszemináció?

Lehetséges normál ciklusban figyelni a petesejtérést, és az alapján kiválasztani a megfelelő időpontot az inszeminációra. Biztosabb azonban a siker, ha a petefészket gyógyszerekkel serkentik arra, hogy legyen tüszőérés.

Ilyenkor biztosabb és kiszámíthatóbb a tüszőrepedés időpontja, sőt sokszor gyógyszeresen váltják ki azt, növelve a terhesség létrejöttének esélyét. A gyógyszeres petefészek-stimuláció ugyanakkor enyhébb, mint IVF esetében, csökkentve a többes terhesség valószínűségét.

Ha túl sok tüsző fejlődik ki, gyakran az inszemináció elhalasztását javasolják a következő ciklusra. A petefészek működését serkentő gyógyszeres kezelés csak rendszeres orvosi kontroll mellett javasolt.

A beavatkozás nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban. Fontos a megfelelő hüvelyi tisztaság, ezzel kivédhető az esetleges fertőzés felvitele a kismedencébe.

A hímivarsejteket mossák, előkészítik és finom, steril műanyag csövön keresztül juttatják a méh üregébe. A sperma előkészítése javítja azok minőségét és az egészséges terhesség létrejöttének esélyét.

A beavatkozás után néhány percen, körülbelül 15 percen át fekve kell maradni. Egyes esetekben progeszterontartalmú készítmények alkalmazásával támogatható a méhnyálkahártya megfelelő állapotának fenntartása, ezáltal az embrió beágyazódása.

Az alkalmazás szükségességéről minden esetben a kezelőorvos dönt. Az inszemináció után a korábbi életvitelen nem kell változtatni, és terhességi vitamin szedése javasolt a beavatkozás előtti és utáni időszakban is.

Az inszemináció típusai

Amennyiben a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteket, akkor az inszeminációt kizárólag a férj vagy élettárs ondójával végzik el. Ezt a beavatkozást homológ inszeminációnak, vagyis AIH-nak nevezzük.

Ha a partner a beavatkozás tervezett idején nincs elérhető közelségben, vagy speciális okok miatt korábban tároltatott saját hímivarsejtet, például kemoterápia vagy sugárkezelés előtt, spermabankban tárolt, lefagyasztott, majd kiolvasztott spermium is felhasználható.

Ha a pár férfi tagjának ondója hímivarsejtet nem tartalmaz vagy nagyon alacsony a teljes motilis spermaszám, és életképes spermium valószínűleg a hereszövetben sincs, lehetőség van donor sperma felhasználására. Ezt a típusú beavatkozást donorinszeminációnak, vagyis AID-nak nevezzük.

Milyen vizsgálatok szükségesek Hashimoto és sikertelen inszemináció esetén?

Pajzsmirigyvizsgálatok

A Hashimoto diagnózisa fizikális vizsgálattal, a pajzsmirigy tapintásával, valamint speciális vérvétellel történik, amely méri a TSH-szintet és a specifikus autoantitesteket, az anti-TPO és az anti-TG szintjét.

Az emelkedett antitest-szint önmagában megerősítheti az autoimmun eredetet, még akkor is, ha a hormonszintek, vagyis a TSH és a T4, egyelőre normálisak. Szükség esetén pajzsmirigy-ultrahang egészíti ki a kivizsgálást.

A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő terhes nőknél erősen ajánlott a szérum TSH-szint szoros monitorozása. A TSH-szintet levotiroxin segítségével az adott trimeszterben normálisnak számító tartományban szükséges tartani.

A megadott értékek szerint ez teherbeesés előtt és az első trimeszterben 2,5 mIU/L alatti, a második és harmadik trimeszterben pedig 3,0 mIU/L alatti értéket jelent. A családalapítás szempontjából a TSH körülbelül 1 mIU/l-es értéke tekinthető kedvezőnek.

A kezelés során azonban nem kizárólag a TSH-t kell figyelembe venni, hanem a szabad T4-et, szükség esetén a szabad T3-at, az anti-TPO-t, az anti-TG-t és a klinikai tüneteket is. A gyógyszer adagját kizárólag a kezelőorvos módosíthatja.

A női termékenység vizsgálata

Az inszemináció előtt és sikertelenség esetén ellenőrizni kell az ovulációt, a petefészek-tartalékot, a hormonális állapotot és a petevezetők átjárhatóságát. A hormonális kivizsgálás során az FSH, az LH, az ösztrogén, a progeszteron és a prolaktin értékei is szerepet kaphatnak.

A peteérést cikluskövető ultrahangvizsgálattal, hormonvizsgálatokkal és szükség esetén ovulációs teszttel lehet ellenőrizni. Az AMH-vizsgálat a petefészek-tartalék megítélésében nyújthat segítséget.

A kezelés alapfeltétele a petevezetők bizonyított átjárhatósága. Lezárt petevezetők esetén az inszemináció nem tudja áthidalni az akadályt, ezért kétoldali elzáródásnál általában IVF jön szóba.

A férfi tényező vizsgálata

A spermiumok számának, motilitásának és morfológiájának meghatározásához részletes spermavizsgálat szükséges. Normálisan az ondó milliliterenként legalább 16 millió hímivarsejtet tartalmaz.

Bár a megtermékenyítéshez egyetlen spermium kell, a gyakorlatban a 16 millió/ml határérték alatt a természetes úton történő megtermékenyítés létrejötte valószínűtlen. A hímivarsejteknek viszontagságokkal teli az útjuk a petesejtig, ezért nagyon sok elvész, és csak kevés jut el a megtermékenyítés helyéig.

A számbeli eltérések mellett korlátozza a terhesség létrejöttét az is, ha a spermiumok motilitásával, vagyis mozgékonyságával van gond, vagy morfológiai rendellenességek miatt áll fenn a meddőség.

Sikertelen inszemináció esetén férfi oldalon HBA-teszt és DNS-fragmentációs vizsgálat is szóba jöhet. Ezek lényeges információt hordozhatnak a sperma megtermékenyítő képességéről.

A pajzsmirigy beállítása a teherbeesés előtt

Korábban diagnosztizált Hashimoto-thyreoiditis esetén fontos, hogy a tervezett teherbeesés időpontja előtt konzultálj orvosoddal. Vérvizsgálattal megállapítható, hogy optimálisak-e a hormonszintek a terhességhez.

A pajzsmirigy-alulműködés kezelésének alapja a levotiroxin nevű hormonpótló gyógyszer. A levotiroxin működése megegyezik a pajzsmirigy által termelt T4 hormonéval.

A kezelés célja a megfelelő hormonszint visszaállítása és fenntartása. Ez Hashimoto esetén gyakran hosszú távú, akár egész életen át tartó kezelés.

Teherbeesés után a pajzsmirigyeredmények és a gyógyszer dózisának folyamatos monitorozására lesz szükség. A várandósság előrehaladtával a gyógyszer dózisa változhat, ezért a terhesség teljes időtartama alatt rendszeres ellenőrzés szükséges.

A kezelés célja nem az anti-TPO teljes megszüntetése, hanem a pajzsmirigyhormonok megfelelő szinten tartása és a szervezet hormonális egyensúlyának biztosítása. Az antitestek jelenléte önmagában nem jelenti azt, hogy az inszemináció vagy a terhesség sikertelen lesz.

Hashimoto, anti-TPO és a sikeres terhesség

Fontos tudni, hogy a sikeres fogamzás és egészséges terhesség Hashimoto-thyreoiditis esetén is lehetséges. A lehető legjobb esély akkor van erre, ha a megfelelő gyógyszeres kezelés helyes életmóddal és szoros orvosi felügyelettel társul.

A betegség kontrollálása és az orvosi előírások betartása mindenképpen szükséges a terhesség teljes időtartama alatt is, hiszen a kezeletlen Hashimoto-betegség fokozhatja a vetélés, a koraszülés, a preeklampszia, valamint a születési rendellenességek, az intellektuális és fejlődési problémák kockázatát.

Az inszeminációval létrejött terhességekben a beavatkozással összefüggésben nem magasabb sem a vetélés kockázata, sem a veleszületett rendellenességek kockázata. A némileg magasabb arányok többnyire azért tapasztalhatók, mert mesterséges megtermékenyítésre gyakrabban kerül sor az átlagostól idősebb pároknál és egészségi problémák fennállása esetén.

Hashimoto tünetei és jelentőségük a családtervezésben

A Hashimoto betegség tünetei lassan, fokozatosan jelentkezhetnek, és hosszú ideig enyhék lehetnek. Sokaknál a betegség hosszú ideig teljesen tünetmentes marad, még akkor is, ha a laborvizsgálatok már kimutatják az emelkedett antitest-szintet.

A kezdeti, átmeneti túlműködés tünetei

• Szapora szívverés.
• Fogyás.
• Idegesség, feszültség és ingerlékenység.
• Alvászavar.
• Remegés.
• Magas vérnyomás.

A betegség korai szakaszában a károsodott pajzsmirigysejtekből a tárolt hormon hirtelen a keringésbe szabadulhat fel, ezért átmeneti túlműködés, úgynevezett Hashitoxicosis jelentkezhet. Miután a raktározott hormonkészlet kimerül, a tartós alulműködés veszi át a helyét.

Az alulműködés gyakori tünetei

• Fáradtság és alacsony energiaszint.
• Súlygyarapodás.
• Hidegérzékenység.
• Száraz bőr és hajhullás.
• Hangulati levertség, depresszió vagy szorongás.
• Koncentrációs és memóriazavar.
• Székrekedés és emésztési panaszok.
• Menstruációs zavar.
• Nehezített teherbeesés.
• Pajzsmirigy-megnagyobbodás, vagyis golyva.

A pajzsmirigy-alulműködés a menstruációs ciklusra és a termékenységre is hatással van. A hormonális egyensúly felborulása megnehezítheti a teherbeesést, súlyos esetben pedig akár meddőséghez vezethet.

Életmódbeli támogatás Hashimoto mellett

Rendszeres mozgás

Bármilyen pajzsmirigy-rendellenességről is legyen szó, a rendszeres fizikai aktivitásnak kiemelt szerepe van a kezelésben. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a testmozgás segít a súlygyarapodás, a fáradtság és a depresszió leküzdésében.

Hashimoto-thyreoiditis esetén heti 150 perc alacsony vagy közepes intenzitású aerob mozgás javasolt, például gyaloglás, futás, kerékpározás vagy úszás. Emellett hasznos lehet heti két-három jógaedzés beiktatása is.

A rendszeres mozgás a testsúly rendezésében is segítséget nyújthat. A zsírszövet egyfajta ösztrogénraktár, így a súlyfelesleg ösztrogéndominanciához vezethet, ez pedig akadályozhatja a teherbeesést.

Kiegyensúlyozott étrend

A kiegyensúlyozott, tápanyagban gazdag étrend elegendő fehérjét, egészséges zsírokat, zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz. A mediterrán étrend a friss zöldségekre, gyümölcsökre, halra, teljes értékű gabonákra, olajos magvakra, diófélékre, hüvelyesekre és egészséges zsírokra, például extra szűz olívaolajra helyezi a hangsúlyt.

A vörös húsok, a vaj, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása viszont kerülendő. A cukor, az alkohol és a gyorsételek szintén korlátozandók.

Ez nem jelenti azt, hogy minden Hashimoto-betegnek kötelezően speciális autoimmun diétát kell követnie. Inkább a tudatosan összeállított, változatos, kevésbé feldolgozott ételeken alapuló étrend lehet hasznos, dietetikus segítségével személyre szabva.

Glutén és cöliákia

A cöliákia, vagyis a lisztérzékenység, a Hashimoto egyik ismert társbetegsége. Ha igazolt cöliákia vagy gluténérzékenység áll fenn a Hashimoto mellett, a szigorúan gluténmentes étrend a társbetegség kezelésének elengedhetetlen része.

Ha nincs igazolt cöliákia vagy gluténérzékenység, a gluténmentes étrend Hashimotónál való hasznossága kevésbé egyértelmű. A gluténmentes étrendet nem érdemes a kivizsgálás előtt elkezdeni, mert a cöliákia vérvizsgálata és szükség esetén a vékonybél-biopszia gluténtartalmú étrend mellett értékelhető megbízhatóan.

Szelén, D-vitamin és egyéb mikrotápanyagok

A szelén a pajzsmirigyben fordul elő a legmagasabb koncentrációban, és fontos alkotóeleme bizonyos, a pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen enzimeknek. Kutatások fordított összefüggést találtak a szelénszint és az autoantitest-szint között.

A szelén emellett a T4-T3 hormonátalakulás nélkülözhetetlen kofaktora is. A szelénpótlás pozitívan hathat a pajzsmirigy antitestjeinek szintjére és a hangulatra is, de az adagolást orvossal kell egyeztetni.

Kutatások összefüggést találtak a D-vitamin-hiány és a Hashimoto-thyreoiditis között. A D-vitamin szintén immunmoduláló hatással bír, és Hashimoto-betegeknél gyakrabban mérnek alacsonyabb D-vitamin-szintet, mint az átlagpopulációban.

A cink, a vas, a réz és az omega-3 zsírsavak szintén fontosak lehetnek, de a táplálékkiegészítők alkalmazása előtt endokrinológussal kell egyeztetni, mert bizonyos készítmények, különösen a nagy dózisú jód, ronthatják az autoimmun pajzsmirigybetegség állapotát.

A jód kérdése

A jódpótlást Hashimotónál csak orvosi javaslatra, körültekintéssel szabad elkezdeni, sosem önkényesen, nagy dózisban. Mind a jódhiány, mind a túlzott jódbevitel hozzájárulhat a betegség kialakulásához vagy súlyosbodásához.

Autoimmun pajzsmirigybetegség esetén a jód túladagolása fokozhatja a gyulladásos folyamatot, ezért a várandósság előtt és alatt alkalmazott vitaminkészítmények összetételét is érdemes kezelőorvossal áttekinteni.

Stressz, alvás és káros szenvedélyek

Az autoimmun betegségek, köztük a Hashimoto, súlyosbodását vagy fellángolását stressz is kiválthatja vagy fokozhatja. A rendszeres relaxáció, a megfelelő, pihentető alvás és a mérsékelt, rendszeres testmozgás mind hozzájárulhatnak az idegrendszer és a hormonális egyensúly támogatásához.

Nemcsak a pajzsmirigy egészséges működése, hanem a termékenység szempontjából is fontos a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a rekreációs drogok elhagyása. A koffeinfogyasztást is érdemes mérsékelni.

Az inszemináció lehetséges kockázatai

A petefészek működését serkentő gyógyszeres kezelés csak rendszeres orvosi kontroll mellett javasolt. A petefészek esetleges túlserkentése ugyanis súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhat.

Amennyiben az inszemináció megfelelő laborháttérrel, körültekintően, steril körülmények között történik, a méhüreg fertőződésének esélye nagyon alacsony. A beavatkozást követően ritkán enyhe alhasi fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek fél-egy órán belül maguktól megszűnnek.

Az ikerterhesség előfordulása IUI esetén az átlagosnál nagyobb, körülbelül 5 százalék, ennek a petefészek gyógyszeres serkentése az oka. Ha túl sok tüsző fejlődik ki, gyakran az inszemináció elhalasztását javasolják.

Mikor lehet indokoltabb a lombikkezelés?

Amennyiben mindkét oldali petevezető lezárt, az inszemináció nem jelent megoldást, ezért lombikprogramba irányítják a párt. Lombikkezelés hamarabb is indokolttá válhat, ha a nő életkora magasabb, csökkent a petefészek-tartalék, jelentős a spermiumok DNS-fragmentációja, vagy több jól időzített inszemináció sikertelen volt.

Harmincöt éves életkor fölött már három-négy sikertelen kísérlet után javasolt lehet az IVF. Harmincnyolc-negyven éves női életkortól az inszemináció sikerének kisebb az esélye, ezért sok esetben hamarabb javasolják a lombikeljárást.

Hashimoto esetén a lombikkezelés előtt is szükséges a pajzsmirigyhormonok beállítása. A pajzsmirigy megfelelő működése nem garantálja a lombik sikerét, de a kezeletlen vagy rosszul beállított alulműködés ronthatja a reprodukciós kimenetelt és növelheti a terhességi szövődmények kockázatát.

A Hashimoto tehát önmagában nem zárja ki sem az inszeminációt, sem a lombikkezelést. A sikeres kezeléshez azonban a pajzsmirigy gondozása, a női és férfi tényezők célzott kivizsgálása, valamint az életkorhoz és a leletekhez igazított reprodukciós stratégia szükséges.

tags: #hashimoto #sikeres #inszeminacio