A „Mária altatója” a kis Jézus elaltatásának meghitt jelenetét idézi fel: Szűz Mária ringatja gyermekét, és szeretetteljes énekkel kíván neki békés álmot. A dal központi gondolata a gyengéd anyai szeretet, amelyben a bölcső, az altatás és a karácsonyi áhítat egyszerre jelenik meg.
A mű a „Mária altatója - Aludj el magzatom - Repülj szellő” című zenei részlethez kapcsolódik, amelyben az édesanya a még meg nem született, majd megszületett gyermekéhez fordul. A dal vallásos és népzenei képekkel meséli el Jézus születésének történetét, miközben altatóként is megszólal.
A dal helye a karácsonyi zenei hagyományban
Kovács Nóri karácsonyi műsorának témáit az egyházi és a világi zene területeiről válogatta, arra törekedve, hogy az egyházi zenén belül is több zenei irányzatot, például gregorián éneket, imádságot, egyházi népéneket bemutasson, valamint a keresztény hitvilág sokszínűségét is a közönség elé tárja.
Ezért válogatott műsorába egyaránt katolikus, református, evangélikus egyházi népénekeket, valamint saját feldolgozásokat. A magyar népzenében is fellelhető számos ilyen irányú téma, de az ember érzelemvilágának kifejezésére is nagy hangsúlyt fektetett a koncerten.
A dalok egy részét a’capella énekelte, de gyakran vonós hangszerek is kísérték. Az egyórás műsorban a bibliai Jézus születését énekelte meg, és a fogantatástól mesélte el a történetet, amelyet Gábriel angyal ad hírül Máriának Istentől, a szálláskeresésen át, a születésig, a pásztorok jövetelén és örvendezésén túl, addig az ünnepélyes áhítatig, amit a magyar keresztény ember él meg karácsonykor.
„Mária altatója” - a szöveg képei és jelentése
A dal egy látomásos, mennyei képpel kezdődik. A megszólaló feltekint a magas Mennyországba, ahol nyitva látja a Mennyország kapuját és annak ajtaját, mögötte pedig egy rengő bölcsőcskét pillant meg.
Felkelék én jó reggel, hajnalba, Megmosdottam minden bűneimtől. Megkendőztem arany kendezőmvel, Kimenék én ajtóm elejibe. Feltekinték magas Mennyországba, Nyitva látám Mennyország kapuját. Azon belül Mennyország ajtóját, Azon fejel egy rengő bölcsőcskét.
A bölcső mellett Szűz Mária jelenik meg, aki a lábával ringatja gyermekét, szájával pedig altatódalt mond neki. A megszólítás egyszerre anyai és vallásos: a gyermek „Istennek báránya”, aki a világ megváltására jött.
Mellette van Anyánk, Szűz Mária, A lábával rengetgette vala. A lábával rengetgette vala, A szájával mondogatta vala: Aludjál, aludjál Istennek báránya, Mert te jöttél világ váltságára!
Az altató következő képei a szeretet bensőségességét hangsúlyozzák. Mária gyöngyvirágnak és arany ágnak nevezi gyermekét, fényes szemecskéjének lehunyására kéri, és arról énekel, hogy ha lehetne, szívébe és lelkébe zárná őt.
Én es szépen zengek néked, gyöngyvirágom, Hunyd bé fényes szemecskédet, arany ágom! Ha lehetne, s a szüvembe fogadnálak, Ha lehetne, a lelkembe bézárnálak.
A dalban a test és a lélek is otthonná válik a gyermek számára. Mária a kebelét ágynak, lelkét pedig lakóháznak képzeli el, így fejezve ki a teljes oltalmazás és az anya-gyermek közötti bensőséges kapcsolat képét.
Kebelembe vetnék ágyat, gyöngyvirágom, Lelkem lenne lakóházad, arany ágom. Köszöntlek a pásztorokval, kis Jézuskám, Imádlak az angyalokval, kis fiacskám. Én es szépen zengek néked, gyöngyvirágom, Hunyd bé fényes szemecskédet, arany ágom!
A bölcső és az altatás visszatérő motívuma
A „Falu végén van egy házikócska” kezdetű rész a betlehemi születés egyszerűségét állítja középpontba. A házikóban rengő bölcső áll, amelyet Mária a lábával ringat, miközben a szájával fújdogálja, altatja gyermekét.
Falu végén van egy házikócska, Falu végén van egy házikócska, Abban van egy rengengő bölcsőcske, Abban van egy rengengő bölcsőcske, A lábával rengengeti vala, A lábával rengengeti vala, A szájával fújdogolja vala, A szájával fújdogolja vala: Aludj, aludj, Istennek báránya, Aludj, aludj, Istennek báránya, Szerelemből jöttél a világra, Szerelemből jöttél a világra.
A refrénszerű ismétlés az altatók jellegzetes nyugalmát teremti meg. A visszatérő sorok nemcsak a ringatás ritmusát idézik, hanem a dal fő üzenetét is megerősítik: Jézus szeretetből jött a világra.
A szöveg ugyanakkor előreutal Jézus későbbi szenvedésére és küldetésére. A katona, a gazdag és a halál alakja a gyermek jövőjének komorabb lehetőségeit idézi fel, miközben az ágacska, a keresztfa, a magocska és a töviskorona a keresztény szimbolika képeit hordozza.
Keres már a katona, hogy elvezet, Keres már a gazdag, hogy kinevet, Keres a halál, hogy megszeret, Keres már a halál, hogy megszeret. Zöldellik ágacska - a keresztfád, Ébred a magocska - töviskoronád, Szeretne mégis ez a világ, Szerethetne mégis ez a világ.
A komor képek ellenére a dal nem veszti el szeretetteljes hangulatát. A bölcső, az altatás és a „szerelemből” való világra jövetel keretezi a szenvedésre utaló sorokat, ezért a szövegben a gyengédség, az előre megsejtett áldozat és a remény egyszerre van jelen.
A betlehemi szegénység képei
A következő rész a jászol egyszerűségét mutatja be. A megszólított gyermeknek nincs más otthona, csak a jászol, nincs más párnája, csak a szalma, és nincs más lámpája, csak a szeme fénye.
Nincsen semmi másod, Istenfiú Jászol csak a házad, Istenfiú Szalma a párnád, Istenfiú Szemed fénye a lámpád, Istenfiú.
A rövid, tömör képek a betlehemi történet egyik legfontosabb ellentétét fejezik ki: a gyermek egyszerre kiszolgáltatott és isteni. A jászol és a szalma a földi szegénységet, a „szemed fénye” pedig a jelenlétből fakadó belső ragyogást idézi.
Az altató ezután békét és igaz álmot kér az éjszakára. A jászol kis szamarának melege is megjelenik a kívánságban, majd az „Áj, áj, aludjál, csíja, baba” ismétlése visszavezeti a dalt az altatás nyugodt, ringató világába.
Adjon igaz álmot az éjszaka, Meleget a jászol kicsi szamara, Áj, áj, aludjál, csíja, baba. Áj, áj, aludjál, csíja, baba.
A kántálás és a közösségi éneklés
A kántálás ünnepek előestéjén vagy ünnepi időszakokban csoportosan, házról házra járva elismételt éneklés, amelynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak.
A „Mária altatója” több részletében is megőrzi ezt a közösségi, ismétlő jellegű megszólalást. A „Jó estét, jó estét” kezdetű rész a karácsonyi köszöntés hangulatát idézi, és a Jézuska, Mária, a Nap és a Hold képével tágítja ki a születés eseményét.
Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia, Te vagy a Jézuska, ő Mária, Bátyád aranyos Nap sugara, Húgocskád ezüstös Hold sugara.
A következő sorokban a kántálás közvetlenül altatóénekké válik. A „Csicsíja, baba” ismétlése egyszerű, könnyen megjegyezhető dallami és szövegi fordulatot teremt, míg a Máriánál lévő vacsora és az Isten fia által ivott édes tej a gyermek gondozásának otthonos képeit jeleníti meg.
Csicsíja, baba, csicsíja, baba, Ne sírj, Máriánál van vacsora! Tejet iszik az Isten fia, Édes tejet iszik Isten fia.
A „Falu végén” kezdetű versszak később ismét visszatér, ami a ringatás körkörös mozdulatát és az altatás ismétlődő ritmusát is felidézi.
Falu végén van egy házikócska, Falu végén van egy házikócska, Abban van egy rengengő bölcsőcske, Abban van egy rengengő bölcsőcske, A lábával rengengeti vala, A lábával rengengeti vala, A szájával fújdogolja vala, A szájával fújdogolja vala: Aludj, aludj, Istennek báránya, Aludj, aludj, Istennek báránya, Szerelemből jöttél a világra, Szerelemből jöttél a világra.
A dal előadásának háttere
2009. dec. 23-án a budapesti Szent István Bazilikában adtam karácsonyi koncertet a Matokabinde zenekarral. Az ebből készített koncert DVD-t a Duna TV rögzítette.
Kovács Nóri karácsonyi műsorában a szeretetből és köszönetből szeretett volna egy falatnyit átadni, emellett elénekelte Jézus születésének történetét. A műsorban az egyházi és a világi zene, a magyar népzene, a különböző felekezetek énekei és a saját feldolgozások egymás mellett kaptak helyet.
Az előadó számára a karácsonyhoz az együtt töltött idő, a családi éneklés, a citerázás és az ünnepi szentmise is hozzátartozik. A „Mária altatója” ebben a környezetben nem csupán egy vallásos ének, hanem az ünnepi együttlét, az anyai gondoskodás és a kiszolgáltatott gyermek iránt érzett szeretet zenei kifejezése.
A felvétel adatai
| Megnevezés | Adat |
|---|---|
| Cím | Mária Altatója |
| Kapcsolódó album | Mendika |
| Megjelenés | 2007. január 1. |
| Kiadó | 4Kids Network / Andante |
A „Mária Altatója” 2007. január 1-jén jelent meg a 4Kids Network / Andante kiadásában, a Mendika című album részeként. A dalhoz kapcsolódó szövegváltozatokban az „Aludj el magzatom” és a „Repülj szellő” megnevezés is szerepel.
Mária altatója
A „Repülj szellő” hangulata
A „Repülj szellő” cím az altatás finom, légies mozdulatát idézi. A szellő képe a gyermek körül megteremtett nyugalmat, a halk ringatást és az álom felé vezető átmenetet fejezheti ki, miközben a Mária által énekelt sorok a mennyei és földi világot kapcsolják össze.
A dal hangulatát az ismétlődő altatósorok, a bölcső mozgása, a gyengéd megszólítások és a karácsonyi képek alakítják. A „gyöngyvirágom”, az „arany ágom”, a „kis Jézuskám” és a „kis fiacskám” megszólítások mind az anya szeretetét és a gyermek közelségét hangsúlyozzák.
Az ének egyszerre hordoz népi, egyházi és személyes jelleget. A bibliai történet a magyar népi vallásosság képeivel, a kántálás hagyományával és az altató bensőséges hangjával együtt válik megszólaló karácsonyi történetté.