Az „Ott, ahol zúg a négy folyó” kezdetű magyar dal a rónák, a hegyek, Erdély, a történelmi emlékezet és a visszatérés vágyának képeit kapcsolja össze. Szövegében a nyári délibáb, az érő bor, az öreg akácfák, a tó, a tárogató és a Hargita jelenik meg.
A dal központi visszatérő sora a négy folyó zúgásához, az áldozathoz és az ezeréves múlthoz kapcsolja a tájat. A refrénben megszólal az ősi vár kürtje, feltűnik a Hargitán álló honvéd, és a magyar turulmadár képe zárja a látomást.
A dal első versszaka
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
A visszatérő refrén
Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.
A táj és az emlékezet képei
A dalszöveg nyitó képe a nyári rónaság, ahol a délibáb ring, a fény vakítóan ragyog, a dombokon érik a bor, az öreg akácfák pedig menyasszonycsokorra emlékeztetnek.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
A természeti képek között egyszerre jelenik meg a síkság és a hegyvidék. A rónán ringó délibáb, a dombok ormain érő bor, a tó kékes-ezüst fénye és a Hargita szent bércei egyetlen történelmi tájjá kapcsolódnak össze.
Az éjszakai tárogatószó nem pusztán zenei motívumként jelenik meg, hanem az emlékezés hangjaként is. A kürt és a tárogató hangja a versszakokban a múltat, a legendákat és a közösségi emlékezetet idézi fel.
Erdély, a négy folyó és a történelmi múlt
Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél.
A négy folyó képe a dalban olyan tájat jelöl, amelyhez egyszerre kapcsolódik a természeti szépség és a történelmi szenvedés. A folyók zúgása, a vér emléke és az ezeréves múltról mesélő szél ugyanannak a történelmi látomásnak a része.
Hol csodás tündéri tó felett kacag S nézi benne tűzarcát a nap Hol regék születnek, száll a dal Búg a kürt az ős szilaj S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár
A tündéri tó fölött nevető nap, a regék születése és az Erdély kéklő bércei mitikus hangulatot teremtenek. Ebben a környezetben a turulmadár nem egyszerű természeti kép, hanem a dal egyik legfontosabb jelképe.
A turulmadár és a kürt motívuma
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.
A várfokon megszólaló kürt és a Hargitán álló honvéd a védelem, az őrség és a történelmi jelenlét képeit hordozza. A turulmadár mozgása összeköti az eget, a hegyeket és az emlékezetet.
Visszaszáll a magyar turulmadár.
Ez a sor a dal egyik legerősebb visszatérő képe. A turul visszatérése a refrénben a múlt folytonosságát és a történelmi reményt fejezi ki.
A dal második nagy képsora
Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek. Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek. Még az égen is, hadak útja jár, s a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó. Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.
Ebben a képsorban a fellegek Magyarföldről Székelyföldre haladnak, miközben kigyúlnak a magyar tüzek és lobogó szemek jelennek meg. Az égi hadak útja és a paripára szálló legendás hős a dal mitikus világát tovább erősíti.
A nyár, az ősz és a hó szépsége a táj minden évszakát magába foglalja. Kolozsvár piros, fehér, zöld lobogója pedig a dal történelmi és nemzeti jelképrendszerének részeként jelenik meg.
Kolozsvár visszatérése
Ott, ahol zúg a négy folyó. Ott ahol szenvedni jó. Ott ahol kiömlött annyi drága vér. Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
A „Kolozsvár visszatér” sor a dal egyik legközvetlenebb történelmi kijelentése. A refrén addigi képei - a négy folyó, a szenvedés, a kiömlött vér és az ezeréves múlt - ebben a sorban kapcsolódnak össze a visszatérés gondolatával.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.
A teljes dalszöveg visszatérő szerkezete
A dal szerkezete a természet leírását, a történelmi emlékezést és a refrénszerű visszatérést egymás mellé helyezi. A nyári rónaság képei után minden alkalommal a négy folyó, a vér, az ezeréves múlt, az ősi vár és a turulmadár motívuma következik.
Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb. Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó. Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.
Ott ahol zúg az a négy folyó, ott ahol szenvedni jó, Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél, Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán. S Erdély szent bércére zúgva száll, Vissza száll a magyar turul madár!
A dal fő motívumai
| Motívum | Kapcsolódó képek |
|---|---|
| Rónaság | Nyár tüze, délibáb, vakító fény |
| Termékeny táj | Érő bor, pázsit, öreg akácfák |
| Víz és ég | Négy folyó, tündéri tó, kék ezüst |
| Történelmi emlékezet | Kiömlött vér, ezer év, regék |
| Őrzés és jeladás | Ősi vár, kürt, tárogató, honvéd |
| Mitikus jelkép | Magyar turulmadár |
| Visszatérés | Kolozsvár visszatér |
Az ismétlődő refrén változatai
Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
A refrén különböző változataiban az „annyit drága vér” és az „ezredévről mesélő szél” képe mellett a dal megszólaltatja Kolozsvár visszatérését is. A változatok közös alapja a négy folyó, a szenvedés, a vár, a Hargita, Erdély és a turulmadár.
Énekelt változat akkordmenettel
Am E Am / Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Am E Am E Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Am E F C Dombok ormain érik már a bor, Dm Am Dm E S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Dm Am E / Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó, Dm E Am E Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Am / / / / Am / E / Ott, ahol zúg a négy folyó, Dm G C / Ott, ahol szenvedni jó, E / Am Dm Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, Dm G C E Egy ezredévről mond mesét a szél
Am / E / Búg a kürt az ősi vár fokán, Dm G C / Honvéd áll a Hargitán, E / Am / Erdély szent bércére zúgva száll, Dm / E E| Visszaszáll a magyar turulmadár.
Az énekelt szöveg további változata
Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Hol csodás tündéri tó felett kacag S nézi benne tűzarcát a nap Hol regék születnek, száll a dal Búg a kürt az ős szilaj S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár
Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, Zeng a dal, Kolozsvár visszatér Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.
A szöveg hangulata
A dal hangulata egyszerre ünnepélyes, látomásos és történelmi. A fényes nyári táj, a tó, a pázsit és az érő bor békés képei mellett megjelenik a vér, a szenvedés és a várakozás emlékezete.
A csendes éjszakában felhangzó tárogató, az ősi vár kürtje, a Hargitán álló honvéd és a zúgva szálló turulmadár fokozatosan emeli a dal hangját a természetleírástól a történelmi-mitikus látomásig.
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató. Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kűrt az ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
