A PCOS, vagyis a policisztás ovárium szindróma nem zárja ki a sikeres terhességet: sok nő PCOS mellett is spontán, asszisztált reprodukció nélkül esik teherbe. A peteérés ilyenkor gyakran nem szűnik meg teljesen, hanem rendszertelenné válik, ezért a természetes fogantatás esélye megmaradhat.
A teherbeesés PCOS-sel ugyanakkor kiszámíthatatlanabb lehet, hosszabb időt vehet igénybe, és bizonyos esetekben orvosi segítségre van szükség. A megfelelő diagnózis, az inzulinrezisztencia és más társbetegségek kezelése, az életmódváltás, valamint szükség esetén a peteérés serkentése jelentősen javíthatja a fogamzás esélyét.
Mi a PCOS?
A policisztás ovárium szindróma egy komplex endokrin zavar, amely a petefészkek működését és az egész szervezet hormonális egyensúlyát érinti. A PCOS egy nagyon összetett nőgyógyászati betegség, amelynek a kialakulásában a hormonális változások és az anyagcsere-zavarok egyaránt kimagasló szerepet játszhatnak.
A tapasztalatok és a mai tudományos ismeretek alapján a policisztás ovárium szindróma kialakulását a női szervezetben megnövekvő férfi hormonok mennyisége, a genetikai hajlam, az inzulinrezisztencia, a gyulladásos anyagcsere-folyamatok, illetve ezek kombinációja idézi elő. A PCOS pontos okai még nem teljesen ismertek, de azt már tudjuk, hogy az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is nagy szerepet játszik benne.
A „policisztás” elnevezés arra utal, hogy a petefészkekben sok apró, éretlen tüsző (folyadékkal telt képlet) látható, amelyek nem tudnak normálisan megérni és kilökődni. A név megtévesztő lehet, ugyanis a diagnózishoz nem feltétlenül szükségesek ciszták; a kórkép lényege a hormonális egyensúly felborulása.
PCOS esetén a petefészkek működése felborul. A peteérés gyakran rendszertelenné válik vagy el is marad, miközben a szervezetben túlsúlyba kerülnek az androgének (férfihormonok, például tesztoszteron).
Milyen tünetek utalhatnak PCOS-re?
A hormonális egyensúlyzavar hatással van a menstruációs ciklusra, a bőrre, a testsúlyra és az anyagcserére is. A PCOS leggyakoribb tünetei közé tartozik a ritka vagy rendszertelen menstruáció, a nehezített teherbeesés, a fokozott szőrnövekedés az arcon vagy a testen, a pattanásos bőr, a hajhullás, valamint a testsúlygyarapodásra való hajlam.
A betegség leggyakoribb tünetei: rendszertelen, a kb. 28 napos ciklusnál jóval rövidebb, esetleg hosszabb menstruáció, a menstruáció hiánya, aknés, pattanásos bőr és egyéb bőrproblémák, emelkedett vércukorszint, túlzott szőrnövekedés akár az arcon is, hajhullás, jelentős túlsúly, ami különösen a has és a csípő környékére rakódik le.
Az emelkedett androgén (férfi) hormonszint pedig számos egyéb kellemetlen tünetet okozhat, például: pattanásos, zsíros bőr, rendszertelen menstruáció, terméketlenség, hajhullás vagy férfias típusú kopaszodás, kóros elhízás, vagy erős szőrnövekedés.
Gyakran társul hozzá inzulinrezisztencia is (amikor a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a vércukorszintet szabályozó hormonra), ami tovább rontja a hormonális helyzetet. Ezek a tünetek nemcsak fizikailag megterhelők, hanem lelkileg is, különösen akkor, ha évekig nem kapunk magyarázatot arra, mi történik velünk.
Hogyan befolyásolja a PCOS a termékenységet?
A természetes fogamzás alapfeltétele női oldalról a rendszeres menstruáció, vagyis az érett petesejt havi kilökődése a petefészekből. Amennyiben ez elmarad vagy zavart szenved, a teherbeesés akadályozottá válik.
A PCOS és a termékenység kapcsolatának kulcsa az ovulációs zavarokban rejlik. A PCOS-es petefészkekben számos apró, éretlen tüsző (folliculus) található, amelyek a hormonális zavarok miatt nem képesek egy domináns tüszővé érni, amelyből a petesejt kiszabadulhatna.
A hormonális egyensúly felborulása miatt ugyanis a tüszők elkezdenek fejlődni ugyan, de a legtöbbször nem tudnak beérni, emiatt nem lesz olyan petesejt sem, amely megtermékenyíthető lenne. Ennek eredményeként az ovuláció - a peteérés és tüszőrepedés - ritkává válik vagy teljesen elmarad (anovuláció).
Ovuláció nélkül pedig a természetes fogantatás nem lehetséges. PCO szindrómában a petefészekben található tüszők nem kapnak hormonális jelet a tüszőérésre, így nem indul meg a tüszőérés, és így nincs megtermékenyíthető petesejt sem.
Ezt hívjuk anovulációs ciklusnak, azaz olyan menstruációs ciklusnak, amikor a petefészekben nincs tüszőérés, ezért nincs lehetőség terhességre sem. A kórkép esetén tehát gyakran megfigyelhető a ritkább peteérés, kiszámíthatatlanabbá válik a ciklus, ami rögösebbé teszi a természetes fogantatásig vezető utat, emiatt csökkenti a spontán teherbeesés esélyét.
Lehetséges spontán teherbeesés PCOS mellett?
Igen, a PCOS mellett is lehetséges a spontán teherbeesés. Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy nemcsak a statisztikák, hanem a saját tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a PCOS diagnózisa nem jelenti automatikusan azt, hogy a páciens meddő.
Tény, hogy a policisztás ovárium szindróma csökkenti a természetes megtermékenyítés esélyét, de számos esetben a nők ilyenkor is képesek spontán, asszisztált reprodukció nélkül is teherbe esni. A peteérés ugyanis PCOS esetén nem szűnik meg, csak rendszertelenné válik, így a ciklusok során továbbra is bekövetkezhet ovuláció, ami mellett a természetes fogantatás esélye egyaránt megmarad.
Tüszőérés ritkán azért mégis előfordulhat, ekkor menzesz is jelentkezik. Ezért lesz a ciklus rendszertelen. PCO-szindrómában tehát lehet valaki várandós, akár spontán is.
A PCOS diagnózisa nem jelenti automatikusan azt, hogy a páciens meddő. A PCOS nem akadályozza meg a sikeres várandósságot, azonban tudatosan kell foglalkozni a problémával és szakértő segítségét kell kérni a kezelése és a termékenység javítása érdekében.
Mit mutatnak a statisztikák?
A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korú nők egyik leggyakoribb hormonális és anyagcsere-eredetű nőgyógyászati betegsége. A felnőtt nők mintegy 10-15 százalékát érinti világszerte, más becslések szerint a fogamzóképes nők 12-18%-át érintheti.
A PCOS a meddőség egyik leggyakoribb oka, de ez nem jelenti azt, hogy a PCOS-sel élő nők ne lehetnének édesanyák. A statisztikák azt mutatják, hogy a PCOS-ben szenvedő nők körülbelül 70-80%-a tapasztal valamilyen termékenységi nehézséget, de a megfelelő kezeléssel és életmód-terápiával a többségük számára a gyermekvállalás reális cél.
A PCO szindrómában a páciensek 70% -a küzd meddőséggel. Az infertilitás oka általában a megváltozott hormonszintek, az androgének és az inzulin nevű hormonok túlsúlya, amely a tüszőérés zavarát okozza.
Az enyhe vagy mérsékelt PCOS esetén, ahol a menstruációs ciklusok bár rendszertelenek, de nem maradnak el teljesen, a spontán teherbeesés esélye meglepően jó lehet, különösen fiatalabb korban. Ha egy nőnek évente akár csak néhány ovulációja is van, a tudatos időzítéssel és a ciklus követésével jó eséllyel megvalósulhat a fogantatás.
A teherbeesés PCOS-sel kezelés nélkül ugyan több időt vehet igénybe - a próbálkozás akár 12-24 hónapig is elhúzódhat -, de ez idő alatt is sokan sikerrel járnak. A modern orvostudománynak köszönhetően a kezelt PCOS esetén az esélyek drámaian javulnak.
Mi határozza meg a spontán fogamzás esélyét?
A PCOS súlyossága
A PCOS súlyossága nagyban meghatározza a spontán fogantatás valószínűségét. Enyhe PCOS esetén, amikor a ciklus hossza például 35-45 nap között ingadozik és időnként van peteérés, a spontán teherbeesés reális cél.
Ilyenkor gyakran már az életmódváltás és a ciklus tudatos követése is elegendő a sikerhez. Súlyos PCOS-ről beszélünk, ha a menstruáció hónapokig, akár évekig elmarad (amenorrhoea), és spontán ovuláció szinte soha nem történik.
Ebben az esetben a spontán teherbeesés esélye minimális, és szinte mindig orvosi beavatkozásra van szükség az ovuláció elindításához. Azonban még súlyos esetekben sem szabad feladni, hiszen a célzott kezelések rendkívül hatékonyak lehetnek.
Életkor
Az életkor döntő tényező. A 20-as és korai 30-as éveikben járó nők petesejtjei általában jobb minőségűek, és a szervezetük jobban reagál a kezelésekre is.
Egy 25 éves, PCOS-sel diagnosztizált nő esélyei a teherbeesésre lényegesen jobbak, mint egy 38 éves, azonos diagnózisú nőé, ezért az időben történő diagnózis és kezelés kulcsfontosságú. 35 éves kor előtt javasolt elkezdeni a családtervezést, mert előfordulhat, hogy meddőségi kezelésre van szükség, amely akár egy-két évig is eltarthat.
Inzulinrezisztencia és androgéntúlsúly
A PCOS-hez gyakran társuló inzulinrezisztencia tovább bonyolítja a helyzetet: a szervezet sejtjei kevésbé reagálnak az inzulinra, ami magasabb inzulinszinthez vezet. Ez a magas inzulinszint serkenti a petefészkeket a további androgéntermelésre, ördögi kört hozva létre.
Az inzulin ugyanis fokozza a nőknél a férfihormonok termelését, ami tovább rontja a tüszőérést, az ovulációt és az egyes panaszokat. A kialakult inzulinrezisztencia esetén a petefészkek több férfi nemi hormont termelnek, amely gátolhatja a spontán teherbeesést.
Testsúly és anyagcsere
Az elhízást és a túlsúlyt ma már a WHO is önálló betegségként, nem egyfajta állapotként kezeli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elhízás nem sorolható a PCOS kiváltó okai közé, a tüneteket azonban jelentős mértékben súlyosbíthatja.
Az elhízás cikluszavart okoz, növeli a petesejtek kromoszóma-rendellenességeinek a számát, valamint megnehezítheti az embrió beágyazódását, és növeli a vetélés kockázatát. A PCO szindróma súlygyarapodáshoz vezet, a túlsúly pedig fokozza az androgén hormonok termelését, mely inzulinrezisztenciához vezet, mely tovább fokozza PCOS-ben a panaszokat.
Ez egy ördögi kör. Ha csökken a testsúly, általában a tünetek is javulnak.
Hogyan segítheti az életmód a spontán teherbeesést?
Az életmódváltás a PCOS kezelésének és a termékenység javításának legfontosabb, megkerülhetetlen alapja. Hangsúlyozni kell, hogy nem diétáról, nem átmeneti megoldásról van szó, hanem egy olyan tartós életmódváltásról, amely hosszabb távon is fenntartható.
Ehhez elengedhetetlen a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozás, a megfelelő alvás, valamint a stresszcsökkentés is. Ezek nemcsak az életminőséget javíthatják, hanem természetes úton elindíthatják a fogyást, megkönnyíthetik az egészséges testsúly elérését.
Nagyon fontos, mert már mérsékelt fogyás esetén is javulhat a páciens hormonális egyensúlya, ezzel pedig a peteérés folyamata. Már 5-10 százalékos testsúlycsökkenés is sokat segíthet a nőknek abban, hogy egyrészt mérsékeljék az inzulinérzékenységet, javítsák a menstruációs ciklusukat, az ovuláció gyakoriságát, ezzel pedig növeljék a természetes teherbeesés lehetőségét.
5-10 %-os testsúlycsökkenés, még ha az nem is az ideális testsúly, segít a tüszőérés helyreállításában. A kívánt eredményt lehetőleg fokozatosan érjük el.
Táplálkozás
A táplálkozás terén a finomított szénhidrátok (fehér liszt, cukor) és feldolgozott élelmiszerek kerülésére kell törekedni. Helyettük egy alacsony glikémiás indexű, rostban, sovány fehérjékben és egészséges zsírokban (pl. avokádó, olívaolaj, magvak) gazdag étrend javasolt.
Ez segít stabilizálni a vércukor- és inzulinszintet. Dietetikus segítségével érdemes tehát kidolgozni azt az étrendet, amely alapvetően zöldségekre, gyümölcsökre, sovány húsokra és tejtermékekre, egészséges zsírokra és teljes kiőrlésű gabonákra építve csökkenti az inzulinszintet és hozzájárul a hormonális egyensúlyhoz.
A megfelelő diéta és rendszeres mozgás ugyanakkor mindenkinél segítheti az optimális inzulinszint elérését, a tünetek javulását, hozzájárul a meddőség kezelésének sikerességéhez, továbbá a metabolikus szindróma és a cukorbetegség kockázatának csökkenését eredményezheti.
Testmozgás
A rendszeres testmozgás szintén kulcsfontosságú. Hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgás, mint a gyors séta, kerékpározás, úszás vagy tánc, nemcsak a fogyást segíti, de önmagában is javítja a sejtek inzulinérzékenységét.
Az edzésterv felépítésében mozgásterapeuta tud segíteni, hiszen bizonyított, hogy a rendszeres mozgás fokozza a szervezet inzulinérzékenységét és a peteérés rendszeressé válásához is hozzájárul. Ehhez legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 75 perc magas intenzitású tréning szükséges hetente.
Alvás és stresszkezelés
A stresszkezelés sem elhanyagolható: a krónikus stressz és a magas kortizolszint tovább ronthatja a hormonális egyensúlyt. A jóga, a meditáció, a légzőgyakorlatok és a megfelelő, napi 7-9 óra alvás mind hozzájárulhatnak a hormonrendszer harmonikus működéséhez.
Mind a PCOS, mind a meddőség jelentősen növeli a stressz, a szorongás, sőt a depresszió szintjét, ezért tudatosan kell foglalkozni ennek kezelésével. Már csak azért is, mert a kiegyensúlyozott lelki állapot önmagában hozzájárulhat a fogamzáshoz.
Ehhez mindenkinek meg kell találni a számára elfogadható módszert, legyen az sport, jóga, meditáció vagy éppen mentálhigiénés szakember, pszichológus segítsége. Súlyosabb hangulatzavar esetén fordulj szakemberhez!
Az ovuláció felismerése és a megfelelő időzítés
A teherbeesés PCOS-sel egyik alappillére az ovuláció idejének azonosítása. Mivel a ciklusok kiszámíthatatlanok, érdemes több módszert kombinálni.
Az ovulációs tesztek (LH-tesztek) a vizeletből mérik a luteinizáló hormon (LH) szintjének hirtelen megugrását, ami az ovulációt megelőzi. Fontos tudni, hogy PCOS esetén az LH szintje krónikusan emelkedett lehet, ami tévesen pozitív teszteket eredményezhet.
Ezért ajánlott ezt a módszert más jelekkel együtt értékelni. A bazális testhőmérséklet (ébredési hő) mérése visszamenőlegesen igazolja a peteérést: az ovuláció után a progeszteron hormon hatására a testhő enyhén megemelkedik és a következő menstruációig magasan marad.
A méhnyaknyák állagának figyelése is segít: a termékeny időszakban a nyák áttetszővé, síkossá és nyúlóssá, tojásfehérjeszerűvé válik. Ezen jelek együttes figyelése és naplózása segít feltérképezni a test egyedi működését és elcsípni a termékeny napokat.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Ha a felsorolt tünetek közül esetleg többre is ráismertünk a saját panaszaink között, vagy gyermeket szeretnénk, de rendszeres, védekezés nélküli együttlétek ellenére sem jön létre a terhesség, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni.
PCOS diagnózis esetén azonban, ha a ciklusok nagyon rendszertelenek (pl. 45-50 napnál hosszabbak) vagy teljesen hiányoznak, nem érdemes várni; javasolt már a próbálkozás megkezdésekor orvosi konzultációt kérni.
Az általános iránymutatás szerint 35 év alatti nőknek 12 hónap sikertelen próbálkozás után, míg 35 év felett már 6 hónap után javasolt meddőségi specialistát (reprodukciós endokrinológust) felkeresni.
Az első lépést jelentheti például egy általános nőgyógyászati kivizsgálás, ami során elmondjuk panaszainkat és kezelőorvosunk ennek fényében javasolhat további kivizsgálást.
Hogyan állapítják meg a PCOS-t?
A PCOS sok esetben későn derül ki, vagy megbújik, ezért diagnosztizálása nem mindig könnyű. A pontos diagnózis felállításához endokrinológiai és nőgyógyászati vizsgálat egyaránt szükséges.
Az orvos részletes kivizsgálást végez, amely hormonpaneleket, hüvelyi ultrahangot (a petefészkek és a méhnyálkahártya felmérésére) és inzulinrezisztencia-vizsgálatot foglal magában. A kivizsgálás során hormonvizsgálatok, ultrahang és anyagcsere-tesztek segítenek pontos képet kapni az állapotról.
A menstruációs zavarok és a nem rendszeres tüszőérés esetén a vizsgálatok része a női és férfi nemi hormonok szintjének mérése, a prolaktin szint vizsgálata, és a pajzsmirigy funkció mérése is. Szükség lesz terheléses vércukor mérésre is.
A hormon vizsgálatokat érdemes a ciklus 7. és 21. napjain is elvégeztetni. A tünetek jellegétől függően vizsgálni lehet többek közt a szőrnövekedés, a hajhullás mértékét, a haskörfogatot, a vérnyomást, a lipidszintet és a szénhidrát anyagcserét.
A betegség pontos okainak felderítése céljából a hormonértékek eltérő időszakokban történő mérésére is szükség van. A diagnózis birtokában kezdődhet a kezelés, amelynek első lépése a hormonszintek normalizálása.
Gyógyszeres lehetőségek a peteérés támogatására
Az ovuláció indukció célja, hogy gyógyszeres kezeléssel elősegítsék a rendszeres peteérést. Erre olyan esetekben van szükség, amikor az életmódváltás ellenére sem áll helyre a spontán peteérés, vagyis a teherbeesésnek fizikai akadályai vannak.
Az első lépés a kezelésben általában az ovulációindukció. Ez gyógyszeres kezelést jelent, amelynek célja a petefészkek serkentése, hogy egy érett petesejtet termeljenek.
Leggyakrabban szájon át szedhető gyógyszereket, például letrozolt vagy klomifén-citrátot alkalmaznak. Klomifén-citrát hatóanyagú gyógyszert lehet alkalmazni az ovuláció kiváltására olyan nőknél, akiknél nem történik rendszeresen peteérés.
Ezt a hatást a készítmény úgy éri el, hogy a luteinizáló és tüszőstimuláló hormonok szintjét emeli. A letrozol nevű hatóanyagot eredetileg a mellrák kezelésére fejlesztették ki, azonban kiderült, hogy PCOS-betegeknél meddőség esetén is alkalmazható, sőt újabban első választandó kezelésnek ajánlják.
Ovulációindukciós gyógyszerekkel (például letrozol vagy klomifén-citrát) a nők akár 80%-ánál elérhető a sikeres peteérés, és közülük sokan 6-12 cikluson belül teherbe esnek.
Inzulinrezisztencia kezelése
Az inzulinrezisztencia kezelése központi elem, mivel a PCOS-ben szenvedő nők jelentős részénél fennáll. Az enyhébb inzulinrezisztenciát az életmódváltás, a fogyás is képes mérsékelni rövid időn belül, azonban vannak esetek, amikor nincs idő várni, esetleg a páciens állapota annyira súlyos, hogy azon már az életmód megváltoztatása sem segít.
Ilyenkor célzott gyógyszeres készítményekkel lehet normalizálni az inzulinszintet, amivel a hormonális egyensúly rövid időn belül helyreáll, a ciklusok újra szabályosak lesznek, beindul a természetes peteérés, összességében pedig növekszik a teherbeesés valószínűsége.
Metformin hatóanyagot tartalmazó gyógyszert elsősorban inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség esetén rendelnek el, ezek viszont gyakran járnak együtt PCOS-sel is. A gyógyszer képes csökkenteni az inzulin- és vércukorszintet, aminek hatására a szervezet újra megfelelő mennyiségben tudja előállítani a reproduktív hormonokat, így nőhet a teherbeesés esélye.
Hatóanyagként gonadotropint akkor rendelhet el az orvos, ha az első vonalbeli gyógyszerek nem váltak be. Ennek adagolásával folyamatosan manipulálni lehet a hormontermelést, befolyásolva a peteérést, illetve a petesejtek növekedését az FSH-hormonok által.
A kezelés ellenőrzése
A kezelés során a tüszőérést ultrahanggal követik (follikulometria), hogy a szakember pontosan lássa, hogyan reagál a szervezet a gyógyszerre, és meg lehessen határozni a közösülés vagy az inszemináció optimális időpontját.
A terápiás mód megválasztását a panaszok és tünetek határozzák meg. Elképzelhető, hogy a beteg aktuális kezelését évekig tartó gondozás követi, amely során a terápia is módosulhat.
Táplálékkiegészítők és természetes módszerek
Az életmódbeli változtatások mellett bizonyos természetes módszerek és kiegészítők is támogathatják a hormonális egyensúly helyreállítását. Az inozitol, különösen a myo-inozitol és a D-chiro-inozitol megfelelő arányú kombinációja, az egyik legjobban kutatott és leghatékonyabb táplálékkiegészítő PCOS esetén.
Az inozitol egy vitaminszerű anyag, amely a sejtek inzulinszignál-útvonalában játszik szerepet. Pótlása bizonyítottan javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti az androgénszintet, elősegíti a rendszeres menstruációs ciklus kialakulását és növeli az ovulációs rátát.
A D-vitamin pótlása szintén fontos lehet, mivel a PCOS-es nők körében gyakori a D-vitamin-hiány, ami összefüggésbe hozható az inzulinrezisztenciával és a termékenységi problémákkal. A folsav szedése minden babát tervező nő számára elengedhetetlen a velőcső-záródási rendellenességek megelőzése érdekében.
Mielőtt bármilyen kiegészítőt kezdene szedni, mindenképpen konzultáljon orvosával vagy dietetikusával.
Mikor van szükség asszisztált reprodukcióra?
Amennyiben a konzervatív kezelések nem hoznak eredményt és nem történik meg a természetes teherbe esés, akkor asszisztált reprodukcióra vagy más néven mesterséges megtermékenyítésre van szükség.
Ha a szájon át szedhető gyógyszerek nem hozzák meg a várt eredményt, a következő lépés lehet az injekciós hormonkészítmények alkalmazása, illetve a mesterséges megtermékenyítési (asszisztált reprodukciós) eljárások, mint az inszemináció (IUI) vagy a lombikprogram (IVF).
Inszemináció
Inszemináció: Ebben az esetben a spermiumokat közvetlenül a méhüregbe juttatják az ovuláció időszakában, hogy ezzel segítsék elő a méhen belüli megtermékenyülést.
In vitro fertilizáció
In vitro fertilizáció: Ez az úgynevezett lombikprogram, amikor a petesejteket és a hímivarsejteket laboratóriumi körülmények között, azaz méhen kívül termékenyítik meg, majd az embriókat később a méhbe ültetik.
Fontos tudni, hogy PCOS esetén a lombikkezelés sikerességi rátája rendkívül jó, mivel általában sok petesejt nyerhető. Ezek a reprodukciós eljárások valamennyi PCOS-től szenvedő nőnek segítenek abban, hogy saját gyermekük születhessen.
PCOS és terhesség: milyen kockázatokkal kell számolni?
A legtöbb PCOS-sel élő nő komplikációmentes várandósságot él meg, azonban fontos kiemelni, hogy bizonyos szövődmények esetükben gyakrabban fordulhatnak elő. A policisztás petefészek betegség önmagában még nem jelenti azt, hogy nem tudunk egészséges terhességet kihordani vagy egészséges babát szülni, de bizonyos szövődmények kockázatát sajnos növelheti ez az állapot.
- Terhességi cukorbetegség: Különösen inzulinrezisztencia esetén gyakori, hogy PCOS és terhesség együttes fennállásakor növekszik a gesztációs diabétesz kialakulásának a valószínűsége, ami fokozott odafigyelést, gyakoribb ellenőrzéseket kíván.
- Magas vérnyomás: Leginkább a súlyproblémáktól szenvedő pácienseknél gyakori, hogy terhesség esetén a PCOS hatásai miatt magas vérnyomás alakul ki.
- Koraszülés: Kutatások igazolják, hogy a PCOS-sel diagnosztizált terhes kismamáknál nagyobb a koraszülés kockázata.
- Vetélés: A tudomány régóta vizsgálja a PCOS és a vetélés kapcsolatát, és bár az összefüggés mechanizmusa nem tisztázott, a hormonális- és anyagcsere-zavarok megnövelhetik a vetélés kockázatát.
A hormonális egyensúly felborulása miatt a korai vetélés kockázata is magasabb lehet, ami tovább erősíti a bizonytalanságot és a félelmet. A PCOS betegek esetén a korai vetélés aránya pl. 15% helyett akár 35% is lehet.
Az első trimeszter normál terhesség esetén is kritikus időszak, de akik PCOS-ben szenvednek, azoknál a várandós időszak vége is lehet veszélyes. Olyan kockázati faktorokkal kell ugyanis számolni a terhesség alatt, mint: a terhességi diabetes, magas vérnyomás, veseelégtelenség, koraszülést.
Ha valaki tehát diagnosztizáltan PCOS terhességet hord ki, akkor a terhesgondozási időszak szigorúbb szakorvosi felügyeletet kíván meg. Gyakoribb vizsgáltokra lesz szükség, több nyugalomra és a szülés megtervezése is komolyabb odafigyelést igényel.
A PCOS nem zárja ki az egészséges baba születését
Tapasztalataink szerint - illetve a statisztikák is ezt igazolják -, a PCOS-sel diagnosztizált nők túlnyomó többsége problémamentes terhességről számol be és egészséges gyermeket hoz a világra.
Bár a várandósság esetükben fokozott figyelmet igényel, azonban a modern diagnosztikai eszközök és kezelési lehetőségek javítottak a gyermekvállalási esélyeken. Jó hír azonban, hogy PCOS után létrejött terhességből is teljesen egészséges gyermek születhet.
Ehhez nagyon fontos, hogy a PCOS időben felismerésre kerüljön; a páciens személyre szabott kezelésben részesüljön; rendszeres orvosi kontrollvizsgálatra járjon; társbetegségeit kezeltesse; és egészséges életmódra, teljes életmódváltásra törekedjen.
Azt javasoljuk, hogy tartsa be pontosan a diétát, konzultáljon gyakran a dietetikussal, és ne feledkezzen el a mozgás fontosságáról! Sétáljon, tornázzon minden nap, ez rengeteget segít, hogy tényleg egészségesnek érezhesse magát a kismama.
Gyakran ismételt kérdések
Mennyi idő alatt lehet teherbe esni PCOS esetén?
Ez páciensenként eltérő, hiszen különösen PCOS mellett a terhesség esélyét befolyásolja az életkor, a testsúly, az ovuláció gyakorisága, az életmód, az inzulinrezisztencia, de a partner termékenysége és más nőgyógyászati betegségek is.
Általánosságban PCOS esetén hosszabb időre van szükség a fogantatáshoz, a megfelelő kezeléssel azonban a sikeres terhesség esélye jelentősen növelhető. A szindróma terápiája hosszú folyamat, sok egyéni vizsgálatra lesz szükség közben is, nem lehet megjósolni a teherbeesés gyorsaságát.
Mire kell figyelni várandósság alatt PCOS diagnózisa esetén?
Leginkább arra, hogy betartsuk a nőgyógyász utasításait, részt vegyünk a rendszeres kontrollvizsgálatokon, fenntartsuk az egészséges életmódot, illetve odafigyeljünk a vércukorszintünkre és a vérnyomásunkra.
Melyik kezelés a leghatékonyabb PCOS esetén?
Ez minden esetben páciensfüggő. Valakinél már az életmódváltás is elegendő ahhoz, hogy teherbe tudjon esni, másnál azonban hónapokig vagy évekig tartó kezelés mellett sem jön össze természetes úton a baba, de a mesterséges megtermékenyítés ilyenkor jó alternatíva.
Növeli a PCOS az ikerterhesség esélyét?
Maga a PCOS nem, de a kezelések vagy a mesterséges megtermékenyítés hatására statisztikailag gyakrabban alakul ki ikerterhesség. A gyakoribb ikerterhesség is növeli a rizikófaktorok számát.
Befolyásolja a PCOS a szoptatást?
A legtöbb kismama problémamentesen tudja táplálni gyermekét, azonban az erős hormonproblémáktól szenvedők vagy az inzulinrezisztencia például hatással lehetnek a tejtermelésre.
Változnak a PCOS tünetei a szülés után?
Igen, nagyon sok nő számol be a panaszok változásáról. Sokaknál enyhülnek a tünetek, másoknál azonban továbbra is megmaradnak.
Fontos, hogy a szülés nem gyógyítja meg a PCOS-t, ezért a rendszeres vizsgálatok utána is elengedhetetlenek.
Lehet egynél több sikeres terhesség PCOS mellett?
Természetesen, a PCOS nem zárja ki a többszöri gyermekvállalás lehetőségét, a gyakorlati tapasztalatok alapján nagyon sokan több egészséges kisbabát is kihordanak, akár spontán, akár mesterséges megtermékenyítés útján fogant a gyermek.
Befolyásolhatja a PCOS a szülés módját?
Önmagában a PCOS nem jelenti azt, hogy a kismamának automatikusan császármetszéssel kell világra hoznia gyermekét, de tény, hogy a gyakrabban lehet szükség rá az érintett pácienseknél.
Ezt azonban mindig a kismama állapota, a magzat egészsége és helyzete, valamint az esetleges szövődmények határozzák meg.
tags: #pcos #spontan #teherbeeses