Rappcsányi Jakab: Az anyaság története

Rappcsányi Jakab Az anyaság története című műve az anyaság helyzetét és értelmezését vizsgálja a különböző népek, kultúrák és történelmi korszakok életében. A könyv alapgondolata szerint az utódokról való gondoskodás a nemzetek és országok jövőjének egyik alapja, ezért az anyaság nem pusztán magánéleti szerep, hanem művelődéstörténeti, társadalmi, vallási, néprajzi és orvostörténeti kérdés is.

A mű a nők családi, jogi, vallási és társadalmi helyzetét az őskortól kezdve az iráni népeken, a babiloniakon, az asszírokon, az egyiptomiakon, az indusokon, a zsidókon, a kínaiakon, a japánokon, a görögökön és a rómaiakon át a kereszténység, az arabok, a germánok, a magyarok és számos európai nép történetéig követi.

A könyv szemlélete és témakörei

Az egyén benső ösztönből életének és fajának fenntartásáért küzd, tehát a nemzetek és országok jövőjének alapja az utódokról való gondoskodás. A faj biztosítását szolgáló törekvésekben főhivatás vár a nőre. Érdemének jeléül a műveltség fokán álló emberiség tömjénes szarujából bőven ráhinti jutalmát és elismerését, de a népek nagy részénél, a félművelt és vad törzseknél a megértést, közbecsület és jogbirtoklást nélkülözve, kénytelen misszióját teljesíteni.

A könyv egyszerre tartozik a művelődéstörténet, a kultúra, a kultúrantropológia, az életmód- és magánélettörténet, a néprajz, az orvostudomány története, valamint az anya- és nőismeret tárgykörébe.

A könyv felépítése

A tartalomjegyzék alapján a kötet bevezetéssel kezdődik, majd az őskor, az iráni népek, a babiloniak és asszírok, az egyiptomiak, az indusok, a zsidók, a kínaiak, a japánok, a görögök és a rómaiak anyasággal kapcsolatos világát tárgyalja.

A további fejezetek a kereszténység, az arabok, a germánok, a magyarok, a németek, a franciák, az angolok, a törökök, az olaszok, a svájciak, a spanyolok és portugálok, a hollandok, a skandinávok, a finnek, az észtek és a lappok, az eszkimók, az oroszok, a szlávok, valamint a vadnépek történetét mutatják be.

Az anyaság mint társadalmi és kulturális szerep

Az anyaság története nem választható el attól, ahogyan az egyes közösségek a családot, a rokonságot, a gyermeknevelést, a női munkát, a vallást és az öröklést értelmezték. A gyermek megszületése minden társadalomban kapcsolatot teremtett a magánélet és a közösség fennmaradása között.

Az anyai szerephez egyszerre kapcsolódhatott tisztelet, vallásos jelentőség, jogi korlátozás, gazdasági kiszolgáltatottság és mindennapi munka. A nő sok közösségben úgy teljesítette anyai feladatát, hogy közben nem rendelkezett teljes körű közbecsüléssel vagy jogbirtoklással.

A könyv történeti áttekintése arra irányítja a figyelmet, hogy az anyaság jelentése soha nem volt teljesen változatlan. Más elvárások vonatkoztak az anyára az őskori közösségekben, az ókori birodalmakban, a keresztény társadalmakban, a paraszti kultúrákban és a modern családokban.

Az anyaság testi és egészségügyi vonatkozásai

Az anyaság története az orvostudomány történetével is szorosan összefügg. A fogamzás, a várandósság, a szülés, a szoptatás, a gyermekágy és a csecsemőgondozás minden korszakban olyan tapasztalatokat jelentett, amelyekhez sajátos tudás, szokásrendszer és hiedelem kapcsolódott.

A modern felvilágosító irodalom már a fogantatással és a születéssel kapcsolatos kérdésekre is igyekszik érthető választ adni. A történet Oszkár és Mia nagyon izgatottak, ugyanis hamarosan kistestvérük érkezik. De hogyan került a baba - Jakab - anya hasába?

A gyermekek számára készült magyarázatok között olyan kérdések szerepelnek, mint: Mennyi ideig van a kisbaba az anyuka hasában? Fiú vagy lány? Mekkora most a baba? Szilva, körte vagy vízibomba? Hogyan növekednek az ikrek az anya hasában? Mi a mesterséges megtermékenyítés? A hormon-csodaturmix Mi a méhlepény?

További kérdések vonatkoznak arra, mit csinál a baba az anyuka hasában, milyen a magzatvíz íze, mekkora és milyen súlyú ilyenkor a baba, mikor koraszülött egy baba, van-e haja a babának, és minden kisbaba kórházban születik-e.

A várandósság tapasztalata a jelenkorban

A pocakos hónapok a legboldogabb időszak egy nő életében. Így kezdődnek legalábbis a kismamáknak szóló magazinok és a babaáruházi prospektusok. Vagy tényleg kivirulunk, vagy nagyon is problémás hónapok ezek: lábdagadás, terhességi cukor, kinyíló méhszáj, szigorú fekvés, és akkor egyrészt bűntudatunk van, amiért a pokolba kívánjuk az egész gyerekezést, másrészt hallgatunk, amikor a csillogó szemű rokonok mondják, hogy a babavárás a legszebb időszak egy nő életében.

Mindenképpen óriási fesztivál. Felkészülés, orvosi vizsgálatok, szakkönyvek, életbiztosítások összehasonlítása, babakelengye személyi kölcsönből, magzati kapcsolatanalízis, újraélesztő tanfolyam, hordozás elöl és háton, őssejtlevétel részletfizetéssel, travel system, isofix.

A lényeg, hogy lazán, magától értetődően, amúgy bokor alatt nem lehet megélni ezt az állapotot. Folyton kérdezgetik, ráöntik a sztereotípiákat, közügy lesz mindenestül.

A kismama természetesen hónapokig nem szexel, viszont szívesen olvas erről az újságokban, amelyeket előfizetett (Tíz kényelmes póz pocakkal). Később, amikor kistesót szeretne, ennek egyetlen akadálya, hogy magához kéne engednie végre a szegény kiéhezett férjét.

A várandóssághoz kapcsolódó társadalmi elvárások

A kismama természetesen kívánta és boldogan várja a babáját, és körülötte is mindenki örül, még a termékminták kísérőlevelei is megdicsérik. Ha nem várta a gyereket, csak jött, szégyenkezik, hogy árt a magzatnak a negatív gondolatokkal.

Esküvőt is tervez esetleg, és ez legalább megakadályozza, hogy begolyózzon a terhességtől. Egyébként azok a negatív gondolatok nagyon is reálisak. Hihetetlen életminőségromlás fenyeget, és nem is elsősorban a pénz miatt, nem a testi változások matt, hanem azért, mert egy anya nem teheti meg, hogy…, valamint a párkapcsolat törvényszerű átalakulása miatt.

Folyton mások sztorijaival traktálják a kismamát, ő pedig elhelyezi magát a mátrixban. A fórumokon nincs kétely, kudarc, csak idült, csöpögős boldogság, kicsinyítőképzős még az AFP-vizsgálat is.

Az első baba kötelező, afféle női alkalmassági teszt (lásd még: babaprojekt), a nő letépi homlokáról a szinglihorda bélyegét: na végre, elkeltél és szaporodsz (persze csak egyetem, karrierépítés és egzisztenciateremtés után, különben felelőtlenség).

A kistesó, főleg, ha más nemű, helyeslendő, de csak három-öt év korkülönbséggel. Az ikerszülés jópofa, öt darab kötelező kérdéssel (egypetéjűek? két kisfiú? mit szólt a férjed? egyformán öltözteted őket? egy osztályba járnak majd?), amúgy érthetetlen mutatvány, egyedül a dupla gyes irigylendő.

A harmadik vagy többedik gyerek gyanús, ezt fejezi ki a három gyerek után járó adókedvezmény is: ebben a mai világban? A paneles-hétvégiházas-ladás-kétgyerekes Kádár-kor reflexe ez is. Amúgy meg fogy a magyar.

Az apa, a család és a szülés körüli szerepek

A férjek döbbenten nézik, mennyire átalakul a nő, mennyire leköti a gyerektéma, és csak a kollégákkal, ivócimborákkal háborognak, mert suttyó, aki ezt otthon szóvá teszi. A trubadúr és az ősember dulakodik ilyenkor minden férfiban.

Ők egyrészt meg vannak hatva, és vásárolnak mindenfélét, másrészt fociznak, cigiznek, kapcsolatépítenek (ott a kollégák babás rémtörténeteit és szar poénjait szenvedik el), és nézik a pornót, ahogy eddig.

A kismama gyámoltalan. Örökké bizonytalanul kérdezgetni kell, mije fáj, be kell neki vinni a citromos vizet, autóval kell a magánrendelőbe fuvarozni, besegíteni a kocsiba, és megigazítani a tizennégyezer forintos övterelőjét, mert ő nem ért az ilyen bonyolult szerkezetekhez.

Így kell a kismamát infantilizálni, és ettől teljesen el is idegenedni tőle. A szüléskor egy kicsit csodáljuk, kezét szorítjuk, orvost borítékkal üldözünk, patikába rohanunk, és egészen a tejfakasztó buliig olyan fiúk vagyunk, amilyeneket mindig is kiröhögtünk, de tényleg, még pornót is csak terhesszex módjával nézünk, aztán hajrá, ez is megvolt, megy tovább az élet.

A szülés utáni időszak és az anyai munka láthatatlansága

Túl a gratulációkon, a kismama tevékenysége komolytalan. Ő most babázik, a pillanat kimerevedik, erről nincs mit kérdezni, hagyjuk nyugodtan babázni.

Ez annyit jelent, hogy igazi értéket nem teremt: otthon van, akkor kel, amikor akar, vagyis amikor a gyerek felordítja. Mereszti a seggét. Én mondtam, hogy ne szoptasson ennyit.

Takarítgat, pürésít, nyakig kakisan pelenkáz, majd mondókázik, alvásidőben megnézi a fél évadot, közben ezért mindenféle alamizsnákat kap az államtól. Szerencsétlen kiesett a munkaerőpiacról, tudása elavul.

Dolgozni nem tud a gyerek mellett, csóró, reménykedik valami jó munkalehetőségben, ami ha jönne, nem kapna bölcsődei helyet, a magánbölcsi pedig nem éri meg a munkába járás költségeivel együtt.

És mélységes depresszióba zuhan, és olvassa az újságban, hogy a nyár is okozhat szezonális depressziót, nem csak a szülés és a szoptatás.

A valódi okról nem szabad beszélni: hogy úgy érzi, ő maga mint integrált egész megszűnt, hogy naphosszat nem beszél felnőttel, de ha mégis, akkor csak a gyerekről, meg hogy a férje szótlan, aggodalmas avagy zsörtölődő lett, későn jár haza, már nem is szól a szex miatt, és tíz évet öregedett és hét kilót hízott az apaságban.

A bezártság és a mindennapi gondozás

A kismama élete tehát unalmas, a négy fal között él, esetleg a boltig és a játszótérig jut el, ha az apa által összeszerelt monstre babakocsit beerőszakolta a liftbe.

Rossz időben (szeptember-május) nem látni az utcán kismamát, mert együtt köhög, valamint depressziós a kicsivel. Aki mégis kimerészkedik, az nem csak az overallal, a tömött busszal és a sáros tépőzárú csizmácskával kínlódhat, hanem lesik a nénik is, bélelt-e a sapka, és nem fázik-e meg a kis keze.

Nem unatkoznak azért az otthon maradottak sem: sóoldattal öblögetik a kicsi járatait, szirupot imádkoznak a makacs csecsemőbe, berregtetik az orrszívót, majd el is mossák.

Aztán mindezt meg kell írniuk a mamamin, délután az anyjuknak, este pedig a férjüknek is elmesélik.

Az anyai aggodalom és az információk túlterhelése

A kismama tele van aggodalommal. Folyton a picikéjéért retteg, nem bízik sem a saját józan eszében, sem a dolgok működésében, sem a csecsemő beépített szoftverében.

Elveszett az információk között, ki van éhezve az idősebb nők tanácsaira, és megkérdezi a védőnőt, az orvost, a magazin tanácsadóját, a fórumtársakat (topikot is nyit Csöpög a csőrös pohár címmel), felhívja a lalecseligát és a dúla unokatestvérét is, majd összeomlik az ellentmondásoktól.

Mit rontottam el? Eszik-e, hízik-e? Nem eszik-e túl sokat? Normális, hogy egy hét hónapos ennyit alszik? Huszonegyes a lába másfél évesen, ez nem valami ritka betegség tünete?

A szomszéd kis Ricsije már számol és vonaltól vonalig színez, igaz, hogy tíz hónappal idősebb, de ebben az ütemben tíz hónap alatt sem hozza be Vivien. Fejlesztő pedagógus? Gekkó? Helen Doron?

Mindent megteszünk érte, hogy boldog és/vagy sikeres legyen. Mindez az önmarcangolás és röhejes buzgólkodás azért van, mert a huszadik század elidegenítő gyereknevelési gyakorlatában felnevelkedett és a reklámdömpingtől agymosott, jómódú kismama nem bízik a gyerekében, és megteheti, hogy költséges és időigényes pótcselekvésekkel árassza el inkább.

A természetes gondoskodás és a bébiipar

Ha kényszerek irányítanák az anya életét, ha nem lenne a lakásban huszonhárom fok (évek óta találgatom: hogy bírják kifizetni?), mérleg és üveges bébiétel, meg műanyag tárgyak százai, akkor magára kötné a csecsemőt, és egyszerűen megszoptatná, ha nyikkan.

És akkor, mert így találták ki ezt nekünk az évmilliók, találkozna vele. Akkor nem vonná kétségbe eredendően hibátlan működését, akkor helyeselné őt, nem méregetné, nem öltöztetné túl, és nem szigetelné el magát tőle az áthatolhatatlan aggodalmakkal, amelyeket egész környezete is forszíroz.

A nőgyűlölet ezúttal nyugtalanító kérdésekben nyilvánul meg, amelyekből egy teljesíthetetlen eszmény mozaikja áll össze, és amelyektől sem az anya, sem a többiek nem látják magát a gyereket.

De azt sose kérdezik meg, hogy mi esne jól, szeretnél-e színházba menni, hogy mikor csináltál utoljára olyasmit, amit te akartál, csak te, vagy tetszik-e így a cicid, hasad, gátad.

Nem csoda, ha sokan egy gyerek után megelégelik ezt a drága és bűntudatkeltő hercehurcát, és a babázás rövid időszakát a normális életről leválasztható, elszigetelt időszaknak tekinti a közgondolkodás, az anyák meg úgy gondolják: na, ezt soha többet.

Az anyaöl és a modern termékek helyettesítő szerepe

Itt van előttem egy népszerű, inkább középáras babaáruház és partnereinek katalógusa. Döbbenten lapozgatom: nekem három gyerekem van, viszont semmi az itt bemutatott termékek közül.

Nincs fagyasztott őssejtünk, digitális bébiszitterünk, autósülésünk (autónk se), etetőrendszerünk (cumik és üvegek), babaszobánk faldekorációval, de még kiságyunk és babakocsink se.

A sógornőm egyszer meg is jegyezte: de hiszen így egy gyerek nem is kerül semmibe. Bizisten, nem azért, hogy jobban kijöjjünk, mert gyerekruhából például mindig jó minőségűt és vadonatújat veszek, szigorú ízléssel.

A józan eszem tartott vissza a rengeteg kacat megvásárlásától. Megrázó felismerésem volt, hogy az anyaöl-anyatej kombinációt a modern bébiipar hányféle termékkel próbálja helyettesíteni.

Az anyamellet tápszerrel, cumival és cumisüveggel, a meleget overallal, infralámpával, takarókkal, báránybőrrel és baldachinos kisággyal, a biztonságot bébiőrrel és légzésfigyelővel, a ringatást babakocsival és elektromos hintával próbálja helyettesíteni.

Az anyai test és a női szerepek ellentmondásai

A kismamák egyébként elhíznak, reménytelenül küszködnek a rajtuk ragadt pluszkilókkal, miközben irigykedve bámulják a butaújságban a szülés után hat héttel csúcsformába lendült Heidi Klumot az ezüstlurex miniruhájában.

Van a hagyományos, népnemzeti-keresztény fajta: „a kismama puritán és természetes, nincs is ideje másra”, illetve az agresszív ellenreakció, a combközépig érő lakkcsizmás, tetovált szemöldökű plázatípus: „attól, hogy szültem, még lehetek csinos és ápolt” (kitartott kurva, drótanya).

Az első változatnak alibije van arra, hogy igénytelen és kövér, kócosan rúg a duplóba, hogy estig nem öltözik fel, hátsó fogait a nagy ünnepeken mossa csak meg, a szex egy másik bolygó, és szidja azt, aki nála csinosabb, hogy a műköröm fontosabb, mint a gyereke, már a celebek kivételével, mert őket mohón tanulmányozza.

Az anyaság idealizálása

Az anyaság a legszebb hivatás! A nemzet megmaradásának záloga az áldozatkész anya. Nem önmegvalósít ám, mert attól széthullik a család és a társadalom.

Éjjel is ápolt, betakargatott, aggodalommal kísérte felcseperedésemet, névelőt nem teszek. Szép szóval, szelíd korholással terelgetett az élet tengerén.

Fogalmazást írunk róla. Az én anyám nem hordott párizsi ruhát. Édesanya. Édes kisfiam.

Ha kávé keserű, ha a mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy anyu, mert apu úgyis a meccset nézi, mindjárt porcukor (porcukor, bazz!) hull kávéba, mártásba…!

Őt köszöntjük virággal anyák napján.

Az anyaság történeti változásai népek és korszakok szerint

A mű nagy ívű szerkezete arra épül, hogy az anyaságot nem egyetlen kultúra vagy történeti korszak tapasztalataként mutatja be. Az őskor, az ókori keleti népek, a görög és római világ, a kereszténység, az arabok, a germánok, a magyarok és az európai nemzetek különböző intézményekben és szokásokban fejezték ki a gyermekhez, a nőhöz és a családhoz való viszonyukat.

Az egyes fejezetek a családi élet, a szülés, a gyermeknevelés, a vallásos elképzelések, a nő jogi helyzete, a közösségi elvárások és a mindennapi élet szokásai felől közelítik meg az anyaságot.

• Az őskor a közösségi fennmaradás és az utódokról való gondoskodás kezdeti formáit jelenti.
• Az ókori keleti népek az anyaságot vallási, családi és társadalmi szabályok között értelmezték.
• A görög és római világban a női és anyai szerepek a család, az öröklés és a társadalmi rend részei voltak.
• A kereszténység új vallási jelentéseket kapcsolt az anyasághoz, a családhoz és az áldozathoz.
• A középkori és újkori európai társadalmakban a népszokások, a vallás és a háztartási munka együtt formálták az anyai szerepet.
• A modern korban az orvostudomány, a fogyasztói kultúra, a média és a pszichológiai elvárások alakítják a várandósság és a gyermeknevelés képét.

A magyar anyaság és a népi kultúra

A magyar fejezet a könyv tartalomjegyzéke szerint a 69. oldalon kezdődik, és a kötet egyik jelentős része. A magyar anyaság történetéhez a családi élet, a gyermekáldás, a szüléshez kapcsolódó hiedelmek, a paraszti munkamegosztás, a női házimunka és az ünnepi szokások egyaránt hozzátartoznak.

A magyar népi kultúrában az anyai szerep nem korlátozódott a gyermek megszülésére. A háztartás, az élelem előállítása, a gyermekek nevelése, az egészség megőrzése, a betegápolás és a családi hagyományok továbbadása is az anyai és női munka része volt.

A modern anyaság ábrázolása ezzel szemben gyakran a várandósságot, a szülést és a csecsemőgondozást különálló, szakértőkkel és termékekkel körülvett életszakaszként kezeli. A történeti nézőpont lehetővé teszi, hogy ezek a mai elvárások összehasonlíthatók legyenek a korábbi közösségek gyakorlatával.

A mű jelentősége

Az anyaság története azért jelentős, mert az anyaságot nem kizárólag érzelmi vagy családi fogalomként kezeli. A téma kapcsolatba kerül a kultúrával, a társadalmi renddel, a vallással, a néprajzzal, az orvostudománnyal, a munkamegosztással és a női jogok történetével.

A könyv felépítése széles földrajzi és történelmi áttekintést kínál. Az egyes népek és korszakok bemutatása lehetőséget ad annak megfigyelésére, hogyan változott a gyermekhez fűződő viszony, miként alakult a nő társadalmi megbecsülése, és hogyan kapcsolódott össze a személyes anyai tapasztalat a közösség fennmaradásának gondolatával.

A modern részletkép a várandósság idealizálásának, a kismamára nehezedő társadalmi nyomásnak, a szülés utáni elszigeteltségnek, az anyai munkával kapcsolatos előítéleteknek, az információs túlterhelésnek és a bébiipar térnyerésének ellentmondásait mutatja be.

Az anyaság így egyszerre jelenik meg biológiai tapasztalatként, társadalmi feladatként, kulturális szerepként, vallási szimbólumként, gazdasági munkaként és személyes élethelyzetként.

tags: #rappcsanyi #jakab #az #anyasag #tortenete