A CTG, vagyis a kardiotokográfia olyan vizsgálat, amely egyszerre követi a magzat szívműködését és a méh aktivitását, ezért a vajúdás alatti fájások és a baba szívfrekvenciájának kapcsolatáról is információt ad. A felső görbe a magzati szívfrekvenciát, az alsó görbe pedig a méhtevékenységet ábrázolja.
A CTG-vizsgálat fájdalommentes, az anya és a magzat számára veszélytelen, és szükség esetén ismételhető. A görbe értelmezése azonban szakember feladata, mert a szívfrekvencia, a változékonyság, a gyorsulások, a lassulások, a magzatmozgások és a méhösszehúzódások együttes értékelése szükséges.
Mi a CTG-vizsgálat?
A CTG a Cardiotokográf rövidítése. Ez egy olyan speciális műszer, amelynek segítségével a magzat szívműködése és a méh aktivitása egyszerre figyelhető meg, és mindezeket folyamatosan egy papírszalagra rögzíti.
A CTG-vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy mérje a születendő kisbaba pulzusát, monitorozza a magzati szívhangot, valamint a méh összehúzódásait is. A készülék az eredményeket az EKG-hoz hasonló grafikus módszerrel jeleníti meg.
A vizsgálat célja a magzat pulzusszámának, a méh összehúzódásának és a magzatmozgásnak az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon való rögzítése. A magzat oxigénhiányos állapotában a méh összehúzódásakor többnyire a magzati szívfrekvencia átmeneti, súlyosabb esetben tartós lassulása figyelhető meg.
Így a vizsgálat segítségével lényeges információk nyerhetők a magzat méhen belüli állapotáról. A CTG a szülés előtti időszakban és a vajúdás alatt is lehetőséget ad a magzat életjeleinek megfigyelésére, illetve az esetleges komplikációk korai felismerésére.
Hogyan történik a CTG-vizsgálat?
Az esetek döntő többségében a CTG-vizsgálatot külsőleg végzik el, vagyis a monitorozáshoz szükséges eszközöket a kismama hasára helyezik. A CTG-nek két érzékelője van: az egyik a magzat szívműködését figyeli, a másik a méhizomzat tónusfokozódását és összehúzódásait érzékeli.
Mindkét detektort a hasra rögzítik egy-egy puha pánttal. A szívműködést érzékelő vizsgálófejet a hasfal azon pontjára helyezik, ahonnan a magzat szívműködése a legjobban észlelhető.
A szívfrekvencia mérését végző érzékelő többnyire ultrahangos, úgynevezett Doppler-elven működik. A vizsgálófej és a kismama hasbőre között zselés anyagot használnak, amely elősegíti az ultrahanghullámok terjedését.
A másik vizsgálófej a méhizomzat összehúzódásait érzékeli. Ez a tokográf a méh összehúzódásakor bekövetkező nyomásváltozást méri, majd a méhtevékenységet az alsó görbén jeleníti meg.
A készülék a magzati szívverést hallhatóvá is teszi, de valójában nem egyszerűen a baba szívhangját erősíti fel, hanem a szívmozgásokat alakítja át hallható hanggá és leírható görbévé.
A vizsgálat alatt gyakran egy gombot is adnak a kismama kezébe, amelyet minden alkalommal meg kell nyomnia, amikor a baba megmozdul. A magzatmozgások rögzítése további információt ad a baba állapotáról.
A mérést általában körülbelül 20 percig végzik ülő vagy félig fekvő helyzetben. A vizsgálat 20-40 percig tarthat, vajúdás alatt pedig a regisztrálás időtartama és gyakorisága az eredménytől, valamint az adott helyzettől függ.
Hogyan működik a kardiotokográf?
A kardiotokográf ultrahanggal, úgynevezett Doppler-elv alapján érzékeli a magzati szívlüktetést. Két szívösszehúzódás között eltelt időből kiszámítja a pillanatnyi, egy percre vonatkoztatott szívfrekvenciát, amelyet folyamatosan regisztrál.
A magzati pulzusszám pillanatnyi értéke a terhesség 36. hetétől általában 120-160/perc között tekinthető normálisnak. A magzati szívfrekvencia szinte állandóan változik, ezért a görbe apró, fűrészfogszerű ingadozást mutat.
Ez a változékonyság, más néven oszcilláció vagy variabilitás, fontos jelzője a magzat állapotának. Az oszcilláció nagysága és időbelisége szintén fontos információt ad.
Az alapfrekvencia rövid időn belüli változásai a görbe emelkedését, vagyis akcelerációt, illetve süllyedését, vagyis decelerációt okozhatják. Ezek a jelek a magzat oxigénellátottságáról adnak felvilágosítást.
Mit mutat a CTG-görbe?
A CTG-eredmény általában két görbéből áll. A felső vonal a magzati szívfrekvenciát, az alsó görbe pedig a méhösszehúzódásokat, illetve a méhtevékenység erősségét ábrázolja.
A két görbét nem önmagában, hanem egymással összefüggésben kell értékelni. A vizsgálóorvos azt figyeli, hogyan változik a baba szívfrekvenciája a magzatmozgások és a méhösszehúzódások hatására.
A magzati alapfrekvencia
Normális terhesség során a magzat pulzusszáma, vagyis az alapvonal frekvenciája, nyugalmi állapotban 120-160/perc között van.
Ha a szívfrekvencia tartósan 110/perc alatti értékeket mutat, az gyakran oxigénhiányra utalhat. A tartósan 120/perc alatti magzati szívfrekvencia az oxigénhiány egyik fontos jele lehet, ezért gyors szakmai értékelésre és szükség esetén további vizsgálatokra van szükség.
A túl magas, tartósan 160/perc feletti szívfrekvencia szintén eltérést jelezhet. Ennek hátterében oxigénhiány, az anya lázas állapota, magas vérnyomása, pajzsmirigy-túlműködése, méhen belüli fertőzés, a magzat vérszegénysége vagy különböző gyógyszerek hatása is állhat.
Variabilitás és oszcilláció
A magzati szívverés nem olyan egyenletes, mint a felnőtt szívfrekvenciája, hanem pillanatról pillanatra változik. A görbe ezért nem egyenes, hanem egy adott érték körül fűrészfogszerűen ingadozik.
A megfelelő változékonyság általában a magzat jó oxigénellátottságát tükrözi. Oxigénhiány vagy rossz méhlepény-keringés esetén a variabilitás csökkenhet, ritkán meg is szűnhet, és a görbe kiegyenesedhet.
A beszűkült görbe súlyosabb állapotra is utalhat, de az értékeléshez figyelembe kell venni a vizsgálat időtartamát, a magzat alvási vagy aktív állapotát, a méhtevékenységet és az egyéb klinikai körülményeket.
Akceleráció, vagyis gyorsulás
A magzat mozgása következtében egészséges esetben a szívfrekvencia rövid időre megemelkedik. Ezt a rövid ideig tartó, átmeneti frekvenciaemelkedést akcelerációnak, vagyis gyorsulásnak nevezik.
Az NST-vizsgálat 20-40 perce alatt legalább 2-5, magzatmozgáshoz társuló gyorsulásnak kell megjelennie ahhoz, hogy a görbe reaktív legyen. A mozgásokra jelentkező gyorsulások általában jó alkalmazkodóképességre és megfelelő oxigénellátottságra utalnak.
Deceleráció, vagyis lassulás
A deceleráció a magzati szívfrekvencia átmeneti vagy tartós csökkenése. Rövid ideig tartó, néhány másodperces, nem ismétlődő lassulás nem feltétlenül jelent kóros eltérést.
Ha azonban a lassulás rendszeresen, a fájásokat követően vagy a fájásoktól függetlenül jelentkezik, és percekig tart, a magzat veszélyeztetettségének jele lehet.
A méh összehúzódásaira a baba szívfrekvenciája változik, és ezt a CTG-n is látni kell. Ha a szívverés az összehúzódás után felgyorsul, majd rövid időn belül normalizálódik, az megfelelő szívműködésre utal.
Ha viszont a baba szívverése az összehúzódások után vagy azok kései szakaszában lelassul, és ez az állapot sokáig eltart, akkor a gyermek nem érzi jól magát odabent. A szívverés lassulása önmagában az összehúzódások kezdeti időszakában lehet normális.
A CTG és a szülési fájások kapcsolata
A CTG-n látható méhaktivitás nem jelent automatikusan szülési fájásokat. A méh terhességen kívül is naponta többször összehúzódik, és ez a normális méhaktivitás megjelenhet a CTG alsó görbéjén.
A méhizom nyugalmi állapotában is aktív. A méhtestben percenként több kisebb ingerhullám terjed végig, amelyek a várandósság alatt fokozódhatnak.
Időnként egy-egy erősebb méhtevékenység is regisztrálható anélkül, hogy a kismama ezt érezné vagy fájásként élné meg. Ezeket Braxton-Hicks-kontrakcióknak nevezik, és teljesen élettaniak lehetnek.
A CTG-n fájásra utalhat az egy-egy erősebben kiemelkedő, hosszabb ideig tartó szakasz. A fájásgörbe nem hegyes, hanem inkább ovális vagy kerek tetejű lehet, mert az összehúzódás egy ideig fennmarad.
A jósló fájások esetében gyakran csak egy-egy kiugrás látható a leleten. A valódi fájástevékenységre a szabályos, egymást követő hullámok utalhatnak.
A CTG-görbe alsó vonalának cikkcakkjai nem a baba mozgásait jelentik. A magzatmozgások nem képesek méhösszehúzódásokat létrehozni a leleten, még akkor sem, ha a baba nagyon erősen mozog.
A CTG-n mért erősségi értéket nem lehet önmagában a szülés megindulásának bizonyítékaként értelmezni. A fájások jelentőségét az összehúzódások alakja, időtartama, gyakorisága, szabályossága, a méhszáj állapota és a kismama panaszai együtt határozzák meg.
Megjósolható-e a szülés időpontja CTG-vel?
A CTG-görbe nem ad biztos előrejelzést a szülés pontos időpontjára. Attól, hogy a vizsgálat időpontjában a műszer nem mutatott aktív méhtevékenységet, néhány órán belül még megindulhat a vajúdás.
Gyakran hetekig eltartanak a jóslófájások anélkül, hogy beindulna a szülés, más kismamáknál pedig a vajúdás előtt nem látható egyértelmű jel. A CTG elsősorban a vizsgálat időpontjában fennálló állapotról ad képet.
Ha valódi, szabályos fájástevékenység látható a CTG-n, az a szülés közeledésére utalhat, de a szülés pontos időpontját ez sem határozza meg.
CTG, NST és EFM: mi a különbség?
A CTG a kardiotokográf, vagyis a magzati szívhangot és a méhtevékenységet mérő készülék, illetve az ezzel végzett vizsgálat megnevezése. Angol nyelvterületen ugyanezt a készüléket EFM-nek, vagyis elektronikus magzati monitorozásnak is nevezik.
Az NST a non-stressz teszt rövidítése. Az NST egy nyugalmi állapotban végzett CTG-vizsgálat, amelynek során elsősorban a magzati szívfrekvenciát és annak a magzatmozgásokra adott változását figyelik.
Az NST során általában a magzat szívműködését követik, és a kismama egy nyomógombbal jelzi a magzatmozgásokat. A CTG ezzel szemben a méh aktivitását, a keményedéseket és a fájástevékenységet is rögzíti.
| Vizsgálat | Mit figyel? | Érzékelők száma |
|---|---|---|
| NST | A magzat szívműködése és a mozgásokra adott reakció | Általában egy |
| CTG | A magzati szívfrekvencia és a méhtevékenység együtt | Kettő |
| EFM | Elektronikus magzati monitorozás | A használt rendszer szerint |
A köznyelvben az NST és a CTG elnevezést gyakran felcserélik, mert mindkét vizsgálat ugyanazzal a kardiotokográfos készülékkel történhet. A különbség főként abban áll, hogy az adott vizsgálat során a méhtevékenységet is rögzítik-e.
Az NST eredményeinek értékelése
Az NST eredménye háromféle lehet: reaktív, gyanús vagy nem reaktív. A rögzített görbe alapján az orvos értékeli az alapvonal-frekvenciát, az oszcillációt, az akcelerációkat és a decelerációkat.
Reaktív NST
Reaktív eredmény esetén a görbe megfelelő, a magzat aktív, és a magzatmozgások hatására rövid ideig tartó emelkedések, vagyis akcelerációk jelennek meg.
A reaktív görbe általában jó oxigénellátottságra és a magzat általánosan megnyugtató állapotára utal.
Gyanús, vagy suspect NST
Gyanús eredménynél kisebb eltérések láthatók a görbén, amelyek nem egyértelműen kórosak. Előfordulhat, hogy a magzat egyszerűen alszik vagy inaktív a vizsgálat idején.
Ilyenkor gyakran megpróbálják felébreszteni a magzatot, majd 30-60 perc múlva megismétlik a vizsgálatot. A nem megfelelő első eredmény ezért önmagában még nem jelenti azt, hogy a babával biztosan probléma van.
Nem reaktív NST
Nem reaktív eredménynél a görbe nem mutat megfelelő reakciót a magzatmozgásokra, vagy kóros jelek jelennek meg. Ilyen lehet a tartósan alacsony vagy jelentősen magas szívfrekvencia, a beszűkült variabilitás vagy az ismétlődő deceleráció.
A nem reaktív görbe oka lehet átmeneti inaktivitás, de oxigénhiányra is utalhat. Ilyen esetben ismételt CTG-re és szükség szerint további vizsgálatokra, például ultrahangra vagy flowmetriára lehet szükség.
A pillanatnyi eltérés lehet átmeneti jelenség is, ezért az elhamarkodott beavatkozás nem minden esetben indokolt. Ha azonban veszélyállapot gyanúja áll fenn, a szakorvosnak a magzat állapotát és a teljes klinikai képet kell mérlegelnie.
Meddig tart és mikor végzik a CTG-t?
Normál esetben a CTG 20-30 percet vesz igénybe, de ha az eredmények nem megfelelőek vagy a magzat keveset mozog, akár 50-60 percig is eltarthat.
Panaszmentes terhesség esetén a rutinszerű vizsgálat kezdésének időpontja intézményi és szakmai protokolltól függhet. Sok helyen a 36. terhességi héttől kezdve hetente végeznek NST-t, míg egyes helyeken későbbi időpontban kezdik.
A CTG-vizsgálat a 20. terhességi héttől elvégezhető, szükség esetén pedig már a 24. héttől is alkalmazható, például koraszülés vagy magzati veszélyállapot gyanúja esetén. Ebben a korábbi időszakban azonban a vizsgálat kevésbé informatív lehet.
A terhesség utolsó heteiben a vizsgálatot általában hetente, indokolt esetben gyakrabban végzik. A terminus túllépése után a vizsgálatot gyakran 1-3 naponta javasolják, a pontos gyakoriságot azonban az anya és a magzat állapota határozza meg.
Vajúdás és szülés alatt a magzati állapot ellenőrzése történhet időszakos CTG-regisztrálással vagy folyamatos monitorozással. Ha az eredmények megnyugtatók, bizonyos helyzetekben elegendő lehet a szakaszos szívhang-ellenőrzés.
Mit érdemes tenni a vizsgálat előtt?
A rutin CTG-ellenőrzést célszerű a magzat aktív, erőteljes magzatmozgásokkal jelzett ébrenléti állapotában végezni. Alvó vagy inaktív magzat esetén a vizsgálat kezdetben nem adhat elegendő információt a baba állapotáról.
A vizsgálat előtt a kismama mozoghat egy keveset és ehet is. A magzat külső hangok, a hasfal ingerlése vagy simogatása hatására szintén felébreszthető.
Ha a baba nem aktív, ajánlott lehet magas szénhidráttartalmú ételt vagy italt fogyasztani, például egy kis csokoládét vagy szőlőcukrot. Ez segíthet abban, hogy a magzat aktívabb legyen és a görbe értékelhetőbbé váljon.
A kismamának kényelmes testhelyzetet kell felvennie, amely lehet ülő vagy fekvő pozíció. A vizsgálat során a testhelyzetet az anya állapota, a terhesség körülményei és az intézményi gyakorlat alapján választják meg.
Miért lehetnek kihagyások a görbén?
A görbén látható kihagyások nem mindig jelentenek kóros eltérést. Gyakran csak azt jelzik, hogy a baba elmozdult vagy túl aktív volt, ezért a műszer átmenetileg nem érzékelte pontosan a szívhangot.
A jelentős túlsúly szintén megnehezítheti a CTG-vizsgálat kivitelezését, és az eredmény technikailag kevésbé megbízható lehet. Nem megfelelő mérés esetén először gyakran a vizsgálat megismétlése indokolt.
A CTG-mérések ritkán tévedhetnek, ezért egyetlen bizonytalan vagy nem megfelelő eredményből nem szabad önmagában végleges következtetést levonni.
CTG magas kockázatú terhességben
Alacsony és magas kockázatú terhesség esetén is szükség lehet a szülés előtti időszakban CTG-vizsgálatra. Magas kockázat esetén azonban az eredmények gyakrabban, szorosabb ellenőrzés mellett és más vizsgálatokkal együtt értékelendők.
Anyai és szülészeti kockázati tényezők
- anyai alapbetegségek;
- terhességi cukorbetegség;
- magas vérnyomás;
- asztma;
- szülészeti szövődmények;
- ikerterhesség;
- túlhordott terhesség;
- korábbi császármetszés;
- méhen belüli növekedési retardáció;
- veleszületett rendellenességek;
- megrepedt magzatburok.
Egyéb kockázati tényezők
- a várandósgondozás hiánya;
- dohányzás;
- kábítószerfogyasztás;
- fertőzés, például herpesz, hepatitis vagy HIV;
- vérzés;
- lázas állapot.
Magas kockázatú terhesség esetén a CTG eredményét nem önmagában, hanem az ultrahangvizsgálatokkal, a flowmetriával, a laboreredményekkel és az anya, illetve a magzat aktuális állapotával együtt értékelik.
CTG a vajúdás alatt
A vajúdás alatt minden méhösszehúzódáskor átmenetileg romolhat a méhlepény oxigénszállító kapacitása. Egészséges, jól működő méhlepény esetén azonban elegendő tartalék áll rendelkezésre ahhoz, hogy a magzat megfelelő mennyiségű oxigént kapjon.
A tágulási szakban a magzat állapotáról a szívhang hallgatásával és több alkalommal készített CTG-vizsgálattal győződhetnek meg. Bizonyos esetekben folyamatos ellenőrzésre van szükség.
A folyamatos CTG percről percre követi a magzati szívfrekvenciát és a méhtevékenységet, ugyanakkor a módszer csak az aktuális vagy a közelmúltbeli állapotról ad képet, és nem képes biztosan előre jelezni, mi fog történni a következő órákban.
A vajúdás alatti folyamatos CTG értékelése összetett, mert a szívfrekvencia változását több tényező befolyásolhatja. A görbe értelmezéséhez ezért szülésznői és szakorvosi tapasztalat szükséges.
Mikor lehet szükség folyamatos CTG-re?
Folyamatos CTG-re lehet szükség, ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor ellenőrizni kell a méhösszehúzódások és a magzati szívfrekvencia kapcsolatát.
Ugyanez vonatkozhat arra az esetre is, ha a szülés megindításakor prosztaglandint tartalmazó méhszájérlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez túlstimulálhatja a méhet.
Folyamatos monitorozás válhat szükségessé epidurális érzéstelenítés alkalmazásakor, illetve akkor, ha a terhességgel, a szüléssel vagy a magzattal kapcsolatban kockázati tényező merül fel, például igazolt terhességi cukorbetegség.
Alacsony kockázatú terhességben és alacsony kockázatú vajúdásban egyes szakmai ajánlások a folyamatos CTG helyett a szakaszos szívhang-ellenőrzést részesítik előnyben. A konkrét monitorozási módot mindig az anya és a magzat állapota alapján választják meg.
A folyamatos CTG lehetséges korlátai
A folyamatos CTG egyik gyakorlati korlátja, hogy a pántok és az érzékelők korlátozhatják a mozgást és a szabad testhelyzet-választást. Ez megnehezítheti a vajúdás alatti mozgást, a derékmasszázst vagy a meleg borogatás alkalmazását.
Az érzékelők elmozdulhatnak, és előfordulhat, hogy a készülék átmenetileg nem a magzat, hanem az anya pulzusát érzékeli. A monitorozás eredményét ezért a klinikai állapottal és más megfigyelésekkel együtt kell ellenőrizni.
A folyamatos CTG önmagában nem előzi meg valamennyi súlyos szövődményt, és egy eltérő görbe nem mindig jelent valódi magzati veszélyállapotot. A kórosnak tűnő jelenségek megítélése ismételt regisztrálást és szükség esetén kiegészítő vizsgálatokat igényelhet.
Terheléses CTG-vizsgálatok
A nyugalmi NST-vizsgálattól megkülönböztetjük a terheléses CTG-vizsgálatot, amelynek során a méhlepény működését művi úton terhelik, és közben vizsgálják a magzati szívműködés változását.
A terhelés alatt a méh és a méhlepény vérkeringése kissé csökken. Ha a lepényi keringésnek nincsenek tartalékai, a CTG-n kóros elváltozások jelenhetnek meg.
Terhelést lehet kiváltani fizikai megterheléssel, például tornával, guggolással, szobakerékpározással vagy lépcsőzéssel. Ezt fizikális terheléses tesztnek, vagyis FTT-nek nevezik.
A terhelés oxitocininfúzióval is kiváltható, ez az oxitocin-terheléses teszt, vagyis OTT. Ritkábban az emlőbimbó stimulációjára kialakuló méhösszehúzódást használják, amelyet emlőstimulációs tesztnek, vagyis EST-nek neveznek.
Manapság a terheléses CTG-vizsgálatokat ritkábban végzik, és az ultrahanggal végzett áramlásvizsgálatok, vagyis a flowmetria részben kiváltották ezeket.
A CTG-vizsgálat biztonságossága
A CTG-vizsgálat teljesen veszélytelen és fájdalommentes eljárás. Külső vizsgálat esetén a hasfalra helyezett érzékelők figyelik a magzati szívfrekvenciát és a méhtevékenységet.
A vizsgálat ultrahangos technológiára épül, és nem jár röntgensugárzással vagy egyéb ionizáló sugárterheléssel. Szükség esetén tetszőlegesen ismételhető, a vizsgálat alatt az anya általában ül vagy félig fekvő helyzetben van.
A CTG nem diagnosztizál minden magzati problémát, és nem helyettesíti az ultrahangvizsgálatot, a flowmetriát vagy a szakorvosi vizsgálatot. A lelet értékelése minden esetben egészségügyi szakember feladata.
Gyakran ismételt kérdések
Fájdalmas a CTG-vizsgálat?
Nem. A CTG-vizsgálat nem jár fájdalommal vagy kellemetlenséggel, és sem az anya, sem a magzat számára nem jelent veszélyt.
Mit jelent, ha a baba keveset mozog a vizsgálat alatt?
A kevés mozgás jelentheti azt, hogy a magzat alszik vagy inaktív. Ilyenkor a vizsgálat meghosszabbítható, a magzatot megpróbálhatják felébreszteni, vagy 30-60 perc múlva megismételhetik a regisztrálást.
Mit jelent az alacsony szívfrekvencia?
Ha a magzati szívfrekvencia tartósan 110-120/perc alatti értékeket mutat, az oxigénhiányra vagy más eltérésre utalhat, ezért további vizsgálatok szükségesek.
Mit jelent a magas szívfrekvencia?
A tartósan 160/perc feletti szívfrekvencia oxigénhiányt, anyai lázat, magas vérnyomást, fertőzést, magzati vérszegénységet vagy gyógyszerhatást is jelezhet, ezért mindig a teljes klinikai képpel együtt kell értékelni.
Mit jelent, ha a baba szívhangja mozgáskor felgyorsul?
A magzatmozgáshoz társuló rövid szívfrekvencia-emelkedés, vagyis akceleráció, általában megfelelő reakciót és jó oxigénellátottságot jelez.
Mit jelent, ha a szívhang mozgáskor leesik?
A mozgással összefüggő ismétlődő szívfrekvencia-csökkenés eltérésre utalhat, de egyetlen rövid lassulás önmagában nem feltétlenül jelent veszélyállapotot. A jelenséget a szakembernek a teljes görbe és a vajúdás körülményei alapján kell értékelnie.
A CTG megmutatja, mikor indul be a szülés?
Nem. A CTG a vizsgálat időpontjában fennálló méhtevékenységet és magzati állapotot rögzíti, de nem jósolja meg pontosan a szülés kezdetét.
Mit jelent, ha a CTG-n fájások láthatók?
A méhtevékenység megjelenése nem mindig jelent valódi vajúdást. A méh terhesség alatt is összehúzódhat, ezért a fájások jelentőségét az összehúzódások szabályossága, időtartama, erőssége, a kismama érzései és a méhszáj állapota alapján határozzák meg.
Miért kell megnyomni a gombot?
A gombbal a kismama jelzi, amikor érzi a baba mozgását. Így a szakember össze tudja vetni a magzatmozgásokat a szívfrekvencia változásaival.
Összefügg-e a CTG eredménye a császármetszéssel?
A gyanús vagy kóros CTG-eredmény önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy császármetszésre van szükség. Ha azonban a további értékelés tartós magzati veszélyállapotot igazol, a szülés mielőbbi befejezése válhat szükségessé.