A szülés körüli fertőzések az anyát, az újszülöttet vagy mindkettőjüket érinthetik. A fertőződés történhet a méhen belül, a szülőcsatornán való áthaladás közben, ritkábban pedig közvetlenül a születés után.
A kockázatot jelentősen csökkenti a terhesség alatti szűrés, a fertőzések időben megkezdett kezelése, a szükséges védőoltások, valamint az újszülött célzott ellátása. Különösen fontos a B csoportú Streptococcus, a herpes simplex vírus, a hepatitis B, a HIV, a szifilisz, az E. coli, valamint egyes hüvelyi és húgyúti fertőzések felismerése.
Hogyan fertőződhet meg a magzat vagy az újszülött?
A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik időszakában megbetegíthetik a magzatot, anélkül, hogy tünetekkel járó betegséget okoznának.
Az újszülött fertőzése eredhet méhen belül, a szülés közben vagy a születés utáni időszakban. A méhen belüli fertőzés a méhlepényen és a magzatvízen keresztül, a szülés alatti fertőződés pedig leggyakrabban a szülőcsatornában jelen lévő kórokozókkal való érintkezés útján alakul ki.
A fertőzések lefolyásának súlyosságát a kórokozók megbetegítő-képessége (virulencia), a szervezet ellenállóképessége, valamint a kórokozók száma határozza meg.
A magzatra is veszélyes vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat megbecsülni: szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető.
Ennél persze lényegesen több az észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az anyában nem okoz kárt.
Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez hozzászámítjuk a többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az esetek körülbelül 7-10 százalékában ismernek fel - ezek nagy része a méhen belül észrevétlen marad.
Miért lehetnek fogékonyabbak a várandósok?
A fertőző betegségeket számos kórokozó, baktériumok, vírusok, gombák, paraziták is előidézhetik és a fertőződés módja is változatos, emberről emberre, állatok, víz vagy élelmiszer által terjedhetnek.
Bizonyos populációknál, így a kismamáknál is felerősödik a fertőzésekre való hajlam, aminek több oka is van.
A megváltozott immunfunkciók, mint a T- és B-sejtek, és a természetes ölő sejtek aktivitásának csökkenése, valamint bizonyos idegsejtek (dendritikus sejtek) aktivitásának növekedése mind hozzájárulnak a nagyobb fogékonysághoz.
Terhesség során az anyai szervezet arra van felkészülve, hogy egy genetikailag félig ismeretlen, így a teste számára részben idegen szervezetet neveljen sok hónapon át.
Egy terhesség során a várandós szervezetében rengeteg fiziológiás változás következik be, és ennek része az immunrendszer működésének a változása is.
Éppen ezért sohase várjuk, hogy a terhesek szervezete minden fertőzésre ugyanúgy reagál, és ugyanúgy megküzd azokkal, mint a nem terhes egészséges felnőtteké.
A fertőzések lehetséges következményei
A terhesség vagy a szülés során a magzatra átterjedő fertőzések vetélést, fejlődési rendellenességeket, koraszülést, akár halvaszületést vagy súlyos csecsemőkori megbetegedést is okozhatnak.
Ezek a megbetegedések - amelyeket gyakran emlegetnek TORCH-fertőzésekként is - okozzák a veleszületett rendellenességek nagyjából 2-3 százalékát.
A fertőzés következménye függ a kórokozó típusától, a fertőzés időpontjától, az anya immunállapotától, a magzat érettségétől és attól is, hogy a fertőzés mely szerveket érinti.
A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt.
Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni.
A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg.
További segítséget nyújtanak a kialakult betegség tünetei, bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve maradnak.
Pontos diagnózist a megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további teendőket a fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell meghatározni.
TORCH-fertőzések és egyéb, magzatot veszélyeztető fertőzések
A TORCH betűszó azon mikroorganizmusok nevének kezdőbetűjéből áll össze, amelyek komoly veszélyt jelenthetnek a magzatra.
- T - toxoplazmózis;
- R - rubeola;
- C - cytomegalovírus;
- H - herpes simplex vírus;
- O - egyéb mikrobák, például szifilisz, HIV, bárányhimlő és parvovírus B19.
Ezen a négyen kívül azonban még számos olyan fertőzés ismert, amely képes átterjedni az anyáról a magzatra, ezzel pedig veszélybe sodorja a babát.
B csoportú Streptococcus-fertőzés
A Streptococcus agalactiae, vagyis a B csoportú Streptococcus gyakori baktérium, amely sok nő hüvelyében vagy végbelében tünetmentesen jelen lehet.
Ez a veszélyes fertőzések közt a leggyakoribb típus, amely az újszülöttet és esetleg az anyát is veszélyeztetheti.
A fertőzés a szülés során terjedhet át a gyermekre, amikor az újszülött áthalad a baktériumot hordozó szülőcsatornán.
Az említett kórokozóval a születő gyermek a szülés során fertőződhet.
Az említett baktérium a születés után kialakuló fertőzések egyik igen fontos okozója.
Részben korai, részben kései fertőzéseket okozhat.
Ezen kórképek lehetnek az egész szervezetet érintő, szisztémás betegségek, de okozhat tüdőgyulladást, agyhártya-gyulladást is.
A fertőzés formája lehet például tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás vagy vérmérgezés, a kezelés antibiotikummal történik, kórházi körülmények közt.
Az újszülöttkori fertőzés legsúlyosabb formája a generalizált fertőzés, amely több szerv működését is veszélyeztetheti.
A diagnózis és a kezelés még napjainkban is nagyon komoly feladat, és sajnálatos módon megfelelő kezelés ellenére is gyakran számolhatunk az érintett gyermekek károsodásával, számottevő a halálozási arány is.
Szűrés és megelőző antibiotikum-kezelés
Elvileg jó lenne minden anyát a szülés előtti napokban szűrni, hogy időben felfedjük a születendő magzat veszélyeztetettségét, illetve a megfelelő terápiás módozatokat meg lehessen találni.
Amennyiben az anyánál kimutatható ez a baktérium, úgy az két adag megelőző célzatú antibiotikum adással kezelendő.
A megelőző kezelés célja, hogy a szülés alatt csökkentse az újszülött fertőződésének esélyét.
Az újszülött antibiotikumot kaphat, ha az anya ismert hordozó, ha a szülés körül kockázati tényezők jelentkeznek, vagy ha a csecsemőn fertőzésre utaló tünetek alakulnak ki.
Mivel az antibiotikum-kezelés időben megkezdve nagy valószínűséggel elkerülhetővé teszi a későbbi megbetegedést, a kórokozó felismerése fontos része a szülés körüli ellátásnak.
Milyen tünetekre kell figyelni az újszülöttnél?
A legnyilvánvalóbb jele lehet az esetleges fertőzésnek a láz.
Emellett a gyermek rossz állapota, gyengébb étvágya, hányás, rossz közérzet vagy megváltozott viselkedés is figyelmeztető jel lehet.
Az újszülött fertőzésére utalhat a nehezített vagy kapkodó légzés, a szokatlan aluszékonyság, a szokatlan nyugtalanság, a bőrszín megváltozása, a táplálás elutasítása vagy a haspuffadás is.
Ha valamiért nem tetszik a gyermek állapota, akkor orvosnak kell megmutatni.
E. coli-fertőzés
Az E. coli az emberi szervezetben általánosan előforduló bélbaktérium, amely egyébként egészséges és ép immunitású szervezetben nem okoz betegséget, kivéve bizonyos altípusait.
Az újszülött immunológiailag - védekező rendszerét tekintve - veszélyeztetett, ezért az E. coli fertőzéseket, akár az egész szervezetet érintő, generalizált fertőzéseket is okozhat.
Különbséget kell tenni azonban aközött, hogy „csak” bakteriológiai leoltással mutatható ki az újszülöttnél a baktérium, azaz betegségi tünetei nincsenek - szaknyelven ezt mondjuk kolonizációnak -, vagy valamilyen fertőzéses kórkép kórokozójaként találták meg azt.
Amennyiben ez utóbbiról van szó, antibiotikummal kezelendő.
Ilyen újszülöttkori fertőzés eredhet méhen belül, vagy szülés közben is keletkezhet.
A veszélyek megítéléséhez szükséges, hogy tudjuk, hova lokalizálható a fertőzés, milyen általános tünetek kísérik, milyen súlyosságú kórkép alakult ki, és milyen a gyermek klinikai állapota.
Hüvelyi fertőzések és bakteriális vaginózis
A leggyakrabban bakteriális vaginózis és gombás fertőzés fordulhat elő, melyek közül a bakteriális vaginózis a legsűrűbben diagnosztizált hüvelyi fertőzés.
Ennek fő oka, hogy a terhesség során felborul a hüvelyflóra egyensúlya.
Legtöbbször nincs feltűnő jele a fertőzésnek, de egyes esetekben szokatlan, kellemetlen szagú folyásról számolnak be a kismamák.
A kezelés azért fontos, mert a kezeletlen betegség növeli a koraszülés kockázatát.
A legtöbb egyszerű hüvelyfertőzés semmilyen problémát nem okoz terhesség alatt, és a második trimesztertől könnyedén kezelhetőek elsősorban helyi, de szükség esetén szájon át szedhető gyógyszerekkel is.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a kórokozókat nehezebb kiirtani, azok megtelepedhetnek a méhszájban, és időnként semmilyen panaszt nem okozva egy krónikus fertőzést alakítanak ki.
Ezek a baktériumok okozhatnak komoly gyulladást is felszálló fertőzésként a méhben és a húgyutakban, ami miatt vetélés, koraszülés, és nagyon ritkán, de az egész szervezetet érintő szeptikus, életet veszélyeztető gyulladásos folyamat is kialakulhat.
Vannak köztük olyan kórokozók, melyek az anya szervezetére nem jelentenek nagyobb veszélyt, míg szülés során a magzatot megfertőzhetik, miközben a szülőcsatornán áthalad.
Ilyenkor leggyakrabban az újszülött osztályon nagyon hamar észreveszik a fertőzést, és megfelelő antibiotikumokkal kezelik is azt.
A legegyszerűbb megelőzés az, hogy panaszok esetén mielőbb orvosi vizsgálatot kell kérni, hogy megfelelően legyen minden betegség kezelve.
Kérdéses esetekben tenyésztéses vizsgálatra is sor kerülhet, ami segíti, hogy a probléma forrását célzottan kezeljék.
Gombás fertőzés vagy candidiasis
A gombás fertőzés azért érinti gyakrabban a terhes nőket, mert a várandósság alatt megnő a hüvelyváladék ösztrogénszintje és glikogéntartalma is.
A nőgyógyász javasolhat akár recept nélkül kapható, helyileg alkalmazandó szereket is a kezelésre, amelyeknél minimális a magzatra való átterjedés kockázata.
Súlyosabb esetben mérlegeli a szájon át szedhető gyógyszerek elrendelését.
Húgyúti fertőzések
A várandós nők 10-15%-ánál van jelen a húgyúti fertőzés tünetmentesen, ami azonban így is növeli az olyan komplikációk kockázatát, mint a koraszülés.
Terhesség esetén gyakrabban fordulnak elő hólyaggyulladások, melyek sokszor panaszmentesek is lehetnek.
Ennek az orvosi neve a tünetmentes bakteriuria, ami szó szerint azt jelenti, hogy mindenféle tünet nélkül baktériumok vannak jelen a vizeletben.
Első lépésként fontos elkülöníteni, hogy a baktériumok valóban a húgyutakban vannak-e, vagy csak hüvelyváladék keveredett a vizeletbe a mintaadás során.
Emiatt is nagyon fontos a vizeletminta leadásának a módja: alapos mosakodás után középsugaras vizeletből.
A húgyutakban jelen lévő baktériumok minden esetben kezelést igényelnek, mert bizony a tünetmentes terheseknél is koraszülés, idő előtti burokrepedés és a méhbe felszálló fertőzés lehet a következménye.
Szerencsére egy egyszerű vizeletvizsgálattal könnyen kimutatható a fertőzés jelenléte, amely leggyakrabban antibiotikumos kezelést igényel.
Emellett fontos a nyomon követés, látni kell, hogy a baktériumok valóban eltűntek, vagy szükség esetén mikrobiológiai tenyésztéses vizsgálattal lehet specifikus baktériumot keresni, és annak ismeretében megfelelően kezelni azokat.
A terhesség alatt jelentkező vesegörcs esetén is ellenőrizni kell a baktériumok jelenlétét, mert a vesemedence-gyulladás is gyakrabban fordulhat elő.
Herpes simplex vírus és szülés
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2.
Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon és a szem szaruhártyáján, míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken okoz elváltozást.
A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át.
A vírus nagyon könnyen terjed és fertőz.
A fertőzésen a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb körülmények között élők több mint háromnegyede átesik.
Anyai és magzati fertőződés
A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése.
Ha a baba a méhben megfertőződött, az ultrahangvizsgálattal mutatható ki.
A méhen belüli fertőzés ritka, de súlyos fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet.
A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek.
Veszélyesnek kizárólag azok az esetek minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos.
Ez egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében.
Fertőződés a szülőcsatornán keresztül
A születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül.
A szülés során az anya fertőzése - amennyiben az a szülőcsatornát érinti - nagy eséllyel megfertőzheti a babát is a szülőcsatornán keresztül.
A szülés alatt aktív herpeszes kiütésekkel érintkező újszülöttek közel harmada kapja el a fertőzést.
Az újszülöttkori fertőzés származhat méhen belüli, szülés közbeni vagy az utáni fertőződésből.
A vírus jellemzően az újszülött belső szerveit támadja meg, nem ritkán az agyat is.
Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nők esetében császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat.
A genitális herpesz jelentette veszélyeket pedig programozott császárral - vagyis a baba tervezett császármetszéssel történő világra segítésével - lehet minimalizálni.
Hepatitis B és a szülés alatti fertőződés
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok - ondó, hüvelyváladék, nyál - terjesztik.
A fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik.
Ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet.
A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár életük végéig is fertőzőképesek maradhatnak.
A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő.
Amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható.
Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható.
A vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése azonban különleges jelentőséggel bír, mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat.
Az újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást.
Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az újszülöttnek.
HIV-fertőzés és szifilisz
A szifilisz egy klasszikus nemi úton átvihető betegség, mely kezeletlen pácienseknél nagyon komoly magzati fejlődési rendellenességet is okozhat.
A szifilisz antibiotikummal kezelhető, és hazánkban a terhesgondozásban kötelezően szűrni is kell.
A HIV-fertőzéstől sokan rettegnek, de megfelelő kezeléssel a magzati fertőzés esélye jelentősen csökkenthető.
Teljesen egészséges magzatot hordhatnak ki a fertőzött anyukák is.
Emiatt rendkívül fontos, hogy amennyiben tudomása van valakinek arról, hogy HIV-fertőzése van, mielőbb megfelelő kezelésben részesüljön.
Egyrészt a fertőzés progressziója, azaz előrehaladása jelentősen csökkenthető, másrészt terhesség esetén kiemelkedő szerepet kapnak azok a gyógyszerek, melyek csökkentik a magzati fertőződés esélyét.
Gonorrhoea, Chlamydia, HPV és egyéb szexuális úton terjedő fertőzések
Vannak olyan kórokozók, amelyek már a teherbeesést is megnehezítik, ilyen például a Chlamydia vagy a Gonorrhoea.
Ezek krónikus kismedencei gyulladást és összenövéseket okozhatnak, valamint növelik a méhen kívüli terhesség kialakulásának esélyét.
A Gonorrhoea jelenléte a szülőcsatornában a magzatot születés közben megfertőzheti, ez pedig igen súlyos magzati szemfertőzéshez vezethet.
Hasonló kórokozó a herpeszvírus és a humán papillomavírus is, melyek a szeméremtesten aktív betegséget okozva szintén a születő magzatot fertőzik meg.
Ezt a magzati fertőzésveszélyt aktívan jelen lévő betegség esetén legkönnyebben császármetszéssel lehet elkerülni.
Toxoplazmózis
A toxoplazmózis nem vírus vagy baktérium okozta betegség, hanem egy élősködő, a mikroszkopikus méretű Toxoplasma gondii okozza.
A kórokozó nyers vagy nem rendesen átsütött hús, illetve nem hőkezelt tej fogyasztásával kerülhet a legnagyobb eséllyel az emberi szervezetbe, de gyakori terjesztők a házimacskák is.
A fertőzés ugyan normál esetben nem terjed emberről emberre, a méhlepényen keresztül azonban átjuthat a magzathoz.
A betegségre általában influenzaszerű tünetek hívják fel a figyelmet, ám gyakran semmilyen panasz nem jelenik meg az érintetteknél.
A magzatkori toxoplazmózis leggyakoribb szövődményei közé sorolható például az agyvelőgyulladás, a vízfejűség és a halvaszületés is.
A betegséget nyers vagy nem megfelelően hőkezelt, esetleg szennyezett hús, mosatlan zöldség, gyümölcs, szennyezett víz terjesztheti, de a szennyezett talajjal és a macskaürülékkel való érintkezés is veszélyes lehet.
- Ha van macska, az alom ürítését célszerű másra bízni.
- Kerülni kell a kóbor állatokat.
- A húst mindig jól át kell sütni vagy főzni.
- Minden zöldséget és gyümölcsöt alaposan meg kell mosni.
- A rendszeres kézmosás fontos megelőző intézkedés.
Ha a toxoplazmaszűrés eredménye negatív lesz, tehát még nem estünk át életünk során a fertőzésen, akkor a terhesség során 2-3 havonta ajánlott megismételni a tesztet.
Így időben kiderülhet, ha a kismama a várandóssága idején találkozik a kórokozóval, és célzott kezeléssel elejét lehet venni a magzati károsodásnak.
Rubeola
A rubeola gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, amely a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során.
A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget.
A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani.
Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet.
Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő.
A placentán átjutó fertőzésnek vetélés, kihordott terhesség esetén pedig értelmi fogyatékosság, vakság, siketség, májkárosodás vagy akár szívfejlődési rendellenesség is lehet a vége.
Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne.
A vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is.
A már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés megelőzése a legfontosabb.
Cytomegalovírus
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus, más néven cytomegáliavírus felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában.
A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt.
A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően.
A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust.
A CMV előfordulása újszülöttekben 0,4-2,3 százalék között mozog, de csak minden tizedik baba mutat a betegségre utaló tüneteket.
A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte.
Halláskárosodás, vagy akár méhen belüli elhalás is lehet a fertőzés következménye.
A CMV-fertőzés korai stádiumban gyógyszerekkel is kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Parvovírus B19
A parvovírus B19 gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget.
A vírus cseppfertőzés révén terjed, ezért a legnagyobb veszélynek azok a várandós anyák vannak kitéve, akik ilyen korú gyermekekkel találkoznak.
A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik.
A tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő.
Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül, és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés.
A parvovírus B19-cel történő fertőződés nem okoz magzati rendellenességet.
Varicella-zoster vírus és bárányhimlő
A varicella-zoster vírus jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő.
Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben.
A betegség cseppfertőzés - már a lappangási idő alatt - és pörkök útján terjed.
A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg.
Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt, vagyis a szervezet immunrendszerének gyengülését követően újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban.
A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati rendellenességet.
Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg.
A terhesség utolsó hetében elkapott fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka nem éli túl.
A bárányhimlő elleni védőoltás ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára.
A rubeolához hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a családtervezés során ellenőrzik, hogy rendelkezik-e az anya védettséggel.
Influenza és egyéb légúti fertőzések
Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell.
A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet.
Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát.
A várandós kismamák mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben magas láz, mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik.
Az influenza elleni védőoltás adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen.
Előnye, hogy az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig.
Maga a védőoltás elölt vírusokat tartalmaz, így attól nem kell tartania senkinek sem, hogy a védőoltás miatt influenzás lehet.
Egyszerű megfázás esetén nagyobb kockázat nem jelentkezik a terhes anyukáknál, amire viszont sokkal jobban kell náluk figyelni, az a láz.
Mindenképpen fontos a megfelelő lázcsillapítás és ezzel együtt a megfelelő folyadékpótlás is.
A betegség megelőzésére a megfelelő személyi higiénia, a rendszeres kézmosás és a kézfertőtlenítés is fontos.
Érdemes kerülni a felső légúti tünetekben szenvedő embereket és a zsúfolt helyeket.
Hogyan történik a kivizsgálás?
A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg, és a betegségnek lehetnek tünetei, sokszor azonban nincsenek.
A terhesgondozás során, felhasználva a korszerű labordiagnosztika és ultrahang-technika adta lehetőségeket, a veszélyt idejekorán felismerve, a megfelelő kezelést alkalmazva sok esetben kedvezően tudják befolyásolni a fertőzés kimenetelét.
Az ultrahangvizsgálat során a magzat, a méhlepény és a magzatvíz eltéréseit is vizsgálják.
Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni.
Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni.
Az ellenanyagvizsgálatok értelmezésénél különbséget kell tenni az IgG és az IgM típusú ellenanyagok között.
Az IgG típusú ellenanyag jelenléte általában már nem friss fertőzésre utal, különösen akkor, ha nincs szintjükben emelkedés.
A friss fertőzések esetén először IgA, illetve IgM típusú ellenanyagok jelennek meg.
Az IgM típusú ellenanyagok nem jutnak át a placentán, így azoknak a csecsemőből való kimutatása annak fertőződésére utalhat.
Az újszülött vizsgálata során szükség lehet vérvizsgálatra, mikrobiológiai tenyésztésre, képalkotó vizsgálatra, szemészeti, fülészeti és neurológiai ellenőrzésre.
Idegrendszeri és érzékszervi eltérések megfelelő módszerekkel mérhetők és vizsgálhatók.
Ha klinikai gyanú van ilyen betegségre, a szokványos gyermekgyógyászati vizsgálaton túl neurológiai, fejlődés-neurológiai, szemészeti, fülészeti, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok végezhetők, illetve végzendők.
A kezelés alapelvei
A kezelés minden esetben gondos mérlegelést igényel.
A lehető legkisebb kockázat mellett elérhető legnagyobb nyereség elvét alkalmazzák, hogy a magzat és az anyuka is a legnagyobb biztonságban élhesse meg a várandósságot és a szülést.
A bakteriális fertőzések egy része antibiotikummal kezelhető, de a gyógyszer kiválasztásánál figyelembe kell venni a terhességi kort és a magzatra gyakorolt lehetséges hatásokat.
Vírusfertőzések esetén a kezelés a kórokozótól, a fertőzés időpontjától és a kialakult eltérésektől függ.
A legrosszabb esetben sajnos a terhesség megszakításának felajánlása is szóba jöhet, jobb esetben azonban a gyógyszeres kezelés vagy a szülésig tartó egyszerű megfigyelés is elegendőnek bizonyulhat.
Az intrauterin, illetve újszülöttkori fertőzések igen súlyos betegségek.
Megfelelő antibiotikum és tüneti, kiegészítő kezelés mellett azonban jó esély van a gyógyulásra.
Az, hogy mennyi idő alatt érhető el javulás, számtalan tényezőtől és azok együtthatásától függ: a kórokozó tulajdonságaitól, a fertőzés súlyosságától, az érintett szervektől, a gyermek még éretlen védekező rendszerétől, valamint a társuló betegségektől és szövődményektől.
Ezért nehéz megmondani, hogy adott gyermek adott betegsége mennyi idő alatt javul, illetve gyógyul.
A megelőzés legfontosabb lehetőségei
A komolyabb problémák jó eséllyel elkerülhetők, ha a családtervezés, később pedig a terhesgondozás során elegendő figyelmet fordítunk a kismamák vizsgálatára.
A teszteket célszerű még a teherbeesés előtt elvégeztetni, hogy felmérhessük a lehetséges kockázatokat, illetve megelőzhessük a problémákat.
Vérvizsgálattal könnyen kideríthetjük, hogy átestünk-e már korábban például toxoplazmózison, tehát kialakulhatott-e a fertőzés ellen immunvédelmünk, illetve mekkora a veszély más kórokozók okozta károkra a várandósság idején.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy a rubeola és/vagy a bárányhimlő ellen nincs védettségünk, akkor érdemes beadatnunk magunknak a védőoltásokat a terhesség előtt.
Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A várandósság alatt különösen fontos a kézmosás, a megfelelő élelmiszer-higiénia, a kockázatos élelmiszerek kerülése és a fertőző betegekkel való szoros érintkezés csökkentése.
A szülésig mindenesetre javasolt lemondani a kockázatos élelmiszerekről, és lehetőleg ne a terhes nők takarítsák házi kedvencük után a macskaalmot.
Amennyiben mégis elkapunk valamilyen betegséget, mielőbb orvoshoz kell fordulni a megfelelő és időben elkezdett kezelés érdekében, hogy a lehetséges szövődményeket, következményeket, amennyire lehet, elkerüljük.
tags: #szulesnel #fertozes #betegsegek