A kisbaba kezének jegeléséhez a rendelkezésre álló információk nem tartalmaznak konkrét, biztonságos eljárást vagy pontos útmutatást. Ha bizonytalanok vagyunk a megfelelő feladatokban, mindenképp érdemes szakembert felkeresni.
A csecsemő kezének és egész testének mozgatásakor különösen fontos a nyugodt, biztos megtámasztás, mert az újszülött és a fiatal csecsemő még nem képes önállóan stabilan tartani a fejét és a törzsét.
A baba kezének fejlődése és érzékenysége
Az újszülött, illetve aztán a 1-2 hónapos csecsemő végtagjain még a flexiós, hajlított tartás dominál, de emellett az érintés a kommunikáció legfőbb formája, így rendkívül sok folyamat indul el. A hajlított végtagokat lehet, illetve Ő is tudja nyújtani, de rugószerűen visszapattannak. A csecsemő kezét is először nagyrészt ökölben tartja és ezután kezdi el nyitogatni.
Számos reflex is segíti a csecsemőt. Ezek közül itt mindenképp meg kell említenünk a fogó reflexet, aminek során, ha a baba tenyerét nyomás éri becsukódnak az ujjai.
0-1. hónap: Fokozott izomtónus miatt a végtagokon hajlított tartás látható, primitív csecsemőkori reflexek aktív jelenléte. Testének mozdulatai még nem akaratlagosak, hanem elsősorban reflexesek. Kezét általában ökölben tartja.
1-2. hónap - Hason fekvésben pár pillanatra fölemeli a fejét, oldalra fordítva leteszi. Lazán köröz a kezével és a lábával, rúgkapál.
2-3. hónap - Hason fekvésben felkönyököl, felemeli a mellkasát, és a fejét magasra tartja akár 10 másodpercen át. A kezét már többnyire nem szorítja ökölbe - leépülő fogó-reflex -, kezével felfedezi a saját arcát, szemét, száját, a megfogott tárgyat szájához viszi.
4-5. hónap - Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik, fejét minden irányba elforgatja. A látott tárgyak után nyúl, azokat szándékosan rázza, lóbálja, ütögeti.
A kéz biztonságos megtámasztása
Amíg nem tud ülni és a fejét nem tartja biztonsággal, addig hátát, fejét mindig meg kell támasztani a szabad kezünkkel. Ez a megtámasztás a baba mozgatásakor és a kezének érintésekor is fontos.
Ezért széles, kitárt tenyérrel nyúlj utána, széttárt ujjakkal, hogy megtámaszd az egész hátát és jó, ha a nyakát is kitámasztod villaszerűen kitárt ujjaiddal.
Újszülöttet és fiatal csecsemőket, akik még fejüket nem tudják tartani, nemcsak törzsüknél, hanem fejüknél is alá kell támasztani. Úgy vesszük fel őket háton fekvésből, hogy bal kezünket nyitott ujjakkal válluk, illetve nyakuk alá csúsztatjuk, fejük a tenyerünkben talál támaszt.
Nyújtott ujjainkkal a tarkót és a vállat is megtámasztva alkarunkra csúsztatjuk a csecsemőt, jobb kezünket oldalról az ülepe alá és így emeljük fel. Amikor már felemeltük, feljebb csúsztatjuk a bal karunkra, könyökhajlatunkkal tartjuk a törzsét, vállát, felkarunkkal támasztjuk alá a fejét, és jobb kezünk felülről karolja át a gyermek medencéjét, combját.
Amikor már 3-4 hónapos a baba, akkor a háton fekve a tarkója alatt bal kezünket átcsúsztatjuk, hogy a feje a karunkon kényelmesen feküdjék. Bal karját váll közelben átkulcsoljuk, jobb kezünket oldalról, nem a lábai között, a popsija alá tesszük és felemeljük.
Mozgatás közben kerülendő mozdulatok
Hasra és visszafordításkor vigyázzunk, hogy a csecsemőt közben ne emeljük fel az alapról, karjánál fogva ne húzzuk! Fordítás közben és hason fekve is mindkét karja könyökben kissé behajlítva, a feje mellett maradjon.
Amikor lefektetjük, először a popsija alól húzzuk ki a kezünket, azután a fejét tesszük óvatosan az alapra. A jobb kezünkkel segítünk, miközben a balt kivesszük a tarkója alól.
Vagyis egyik kezünkkel a fejét fogjuk, miközben az ülepét csúsztatjuk az alapra, s csak ha már az egész törzse az alapon fekszik, csúsztatjuk ki tenyerünket a feje alól. Közben ügyeljünk arra, hogy testének minél nagyobb része legyen alátámasztva.
A baba kezének érintése és megfigyelése
Mivel az érintés, simogatás ennyire fontos szerepet játszik, érdemes ezekre sok lehetőséget teremteni. 2-4 hónapos korban a flexiós tartás láthatóan el kezd csökkenni és ezzel együtt a kezét mostmár nyitogatja.
Egyre jobban elkezdni felfedezni vele a körülötte lévő világot és benne saját magát, rengeteg tapogat, markolászik. Ha látóterébe kerülnek az ujjai fel is figyel rájuk.
4-6 hónapos korban egyre élénkebben próbálkozik a baba a tárgyak megfogásával, az értük való kapálózással és az elengedésükkel is. Egyre többet tud célirányosan a tárgyak felé nyúlni a test középvonalában, majd a forgás ügyesedésével, megkezdésével párhuzamosan egyre inkább ettől távolabb is.
Az ujjak után egyre nagyobb területet képes uralni a baba a mozgásaiban, így 5-6 hónapnál megjelenik a tenyérfogás és a két tenyér befelé fordítása is. A sok próbálgatás eredményeként már csak egy kézzel nyúl a tárgyakért és már tudatosan ejtegeti ki a kezéből a játékokat a marokra fogásból.
Figyelem a kézbe kerülő tárgyaknál
6-10 hónapos kor között a nagymozgások fejlődése látványos változásokat hoz a hétköznapokba. A forgás és kúszás során egyre változatosabb tárgyak elérése, a karok/kezek mozgásba erősen bevonódása egy egészen más perspektívát hoz a finomabb mozgásokban is.
Az apró dolgok felszedése nagyon jellemző kis mozdulata ennek az időszaknak. Bármilyen kis szöszt tudnak percekig aranyosan vizsgálni. Itt viszont fontos ennek a veszélyére is felhívni a figyelmet, hiszen az elsődleges megismerés eszköze számukra a szájuk, úgyhogy elengedhetetlen nagyon odafigyelni a kezükbe kerülő dolgoknál!
Ezek a csippentő próbálkozások vezetnek oda, hogy a hüvelykujj szembefordul a többivel. Ami egyrészt stabilabb, másrészt precízebb fogást is eredményez.
Mikor indokolt szakember segítségét kérni?
A baba egész testének tartása és a tónus megfelelő szabályozása ad alapot a finommotorika jó irányú fejlődésének is, így ezek ügyesítésével, fejlesztésével támogathatjuk a folyamatot. Ha bizonytalanok vagyunk a megfelelő feladatokban, mindenképp érdemes szakembert felkeresni.
A fogó reflex fennmaradása akadályozza a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint megakadályozza lépéskor a gördítést.
Ha a pici nem képes kijönni magától ebből a pózból, vagy a reflex hat hónapos kora után is megmarad, az a motoros idegek problémájára utalhat.
Minden gyermek egyedi ezért eltérő gyorsasággal érik meg bizonyos fejlődési lépések megtételére. Ez érvényes a szoptatás elhagyására, a pelusról való leszoktatásra, az ülés, kúszás, mászás vagy járás elsajátítására.
