Az „üssön meg, babám, a ménkű” a „Csihánba nem üt a ménkű” szólás jelentéséhez kapcsolódó kifejezés. A szólás értelme: hitvány emberrel nem szokott nagy baj történni; a mondat tréfásan azt is kifejezheti, hogy „ne féltsetek engem!”.
A ménkű, illetve mennykő jelentése villám. A régi elképzelés szerint Isten a lakhelyéből, a mennyből izzó követ dob le, amely nagy robajjal csapódik egy házba vagy fába. Ez a mennykőcsapás az, amit ma villámcsapásnak nevezünk.
A „Csihánba nem üt a ménkű” szólás jelentése
A „Csihánba nem üt a ménkű” jelentése: hitvány emberrel nem szokott nagy baj történni. A kifejezés másik értelme lehet: ne féltsetek engem!
A szólás a „Mala herba non interit” kezdetű latin mondásból és a mindennapi megfigyelésből indult útjára, majd egész Európában elterjedt.
Mit jelent a csihán és miért kapcsolódik hozzá a villám?
A csihán a csalán egyik elnevezése. Sok helyütt az a hit társult a szóláshoz, hogy a csalán megvédi a villámcsapástól az embert és a házat is.
Hitték, hogy a csalán annyira szúrós, hogy még a mennykő is fél tőle, és nem csap oda, ahol csalán van. A csalánnal sokszor a tűztől is védték a házat, különösen a serfőzőpincéket.
A „ménkű” és a régi villámhiedelmek
Régen azt gondolták, hogy Isten a lakhelyéből, a mennyből izzó követ dob le, ami nagy robajjal csapódik egy házba vagy fába. Ez a mennykőcsapás, amit ma úgy hívunk: villám.
Az a hiedelem még ma is él, hogy a villám a magas, kiemelkedő dolgokat keresi, hogy belecsapjon. A villám ritkán csap bele az aljnövényzetbe.
Az igazság azonban az, hogy a villám kiszámíthatatlan és bárhová lecsaphat, érdemes elkerülni inkább.
Miért jelenthet a szólás hitvány embert?
A szólás képes értelme a növények és az emberek közötti hasonlóságra épül. A hitvány ember nem hasonlítható szép szál, masszív, egyenes fához, hanem csak olyan csalánféléhez.
A magas, erős, kiemelkedő fa a régi elképzelés szerint könnyebben válik villámcsapás célpontjává, míg a csalán alacsony és jelentéktelen növény. Innen érthető a tréfás gondolat: a hitvány embert talán nem éri nagy baj, mert nem olyan feltűnő és kiemelkedő, mint a magas fa.
Az „üssön meg, babám, a ménkű” értelme a dalban
A „Már minálunk, babám” kezdetű népdal és tréfás dalváltozatai játékos, pajkos szövegeket használnak. A dalban a termés szedése, a fa megmászása és a szerelmesek évődése keveredik egymással.
A dal egyik változatában ez a játékos hangulat a ménkő képével is összekapcsolódik. Az „üssön meg, babám, a ménkű” fordulat nem feltétlenül szó szerinti kívánság, hanem túlzó, tréfás vagy évődő mondás.
A „ménkű” itt a villámot jelenti, az „üssön meg” pedig a villámcsapás képére utal. A megszólítás, a „babám”, közvetlen és bizalmas hangulatot teremt.
A „Már minálunk, babám” dal szövegének motívumai
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba, hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!
Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba, hogy nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára,a makkfa tetejére, lerázza a makkot, te meg babám babám kapkodd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba, hogy nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára,a megyfa-makkfa tetejére, lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd,a rózsás kötényedbe!
Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba, hogy nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére, lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk babám, márminálunk babám az jött a szokásba, hogy nem szedik a sóskát, nem szedik a sóskát fedeles kosárba. Kimegy a leány a rétre, a sóska föld közepébe, leszedi a sóskát, öleli a Jóskát a rózsás kötényébe!
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba, Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a leány a fára, a meggyfa tetejére, Alánéz a legény, majd' megvakul szegény, mind a két szemére!
Már minálunk babám. már minálunk babám az jött a szokásba, Nem táncol a legény, nem táncol a leány véle a csárdába'. Alacsony a csárda, a mestergerendája, Föléri a babám, föléri a babám rózsás bokrétája.
A kifejezés hangulata és használata
Az „üssön meg a ménkű” típusú fordulat erős, túlzó kívánságot vagy felkiáltást fejez ki. A „babám” megszólítással együtt azonban a dalban inkább játékos, évődő hangulatú, nem pedig komoly átokként értelmezendő.
A ménkő, a villám és Isten haragja a magyar szólásokban gyakran kapcsolódik egymáshoz. A villámcsapást régen Isten haragjának megnyilvánulásaként is értelmezték.
A szólás mai értelmezése
Mai értelemben a „Csihánba nem üt a ménkű” elsősorban tréfás vagy ironikus mondás. Olyan helyzetben használható, amikor valaki azt akarja kifejezni, hogy a jelentéktelennek, gyengének vagy hitványnak tartott ember különös módon elkerüli a nagy bajt.
Az „üssön meg, babám, a ménkű” ezzel szemben nem ennek a szólásnak a pontos jelentése, hanem a ménkővel, vagyis a villámmal kapcsolatos játékos fordulat. A két kifejezést a közös szó és a villám régi képzete kapcsolja össze.
