A nyelvelsajátítás az a természetes folyamat, amely során a beszélni még nem tudó újszülött fokozatosan elsajátítja az anyanyelvét. Ez egy ösztönös és tudattalan mechanizmus, amely kisgyermekkorban automatikusan működik. A gyermek nyelvi fejlődését veleszületett képességei és a társadalmi környezetből érkező nyelvi ingerek együtt alakítják.
A csecsemők kivételes előfeltételekkel rendelkeznek a nyelvelsajátítás területén. Képesek és kellőképpen motiváltak arra, hogy a szociális környezetük releváns aspektusait multiszenzorosan érzékeljék, integrálják, továbbá hogy kapcsolatba lépjenek vele, valamint hogy tapasztalatokat szerezzenek. Az optimális fejlődés feltételei ennek alapján elsősorban a baba környezetén múlnak.
Mi a nyelvelsajátítás?
Az anyanyelv az a nyelv, amelyet elsőként birtokol a gyermek. Az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul, és amellyel a beszélőt anyanyelvi beszélőként azonosítják, a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelv. Ezen a nyelven kommunikál - tanul, fejezi ki magát - a legtökéletesebben az egyén, bármilyen nemzetiségű is legyen.
Erre épül mindennemű kommunikáció, az idegen nyelvek tanulása is. Az anyanyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem sajátos szemlélet, sajátos logika is. A nyelvelsajátítás során az agy automatikusan dolgozza fel a nyelvi ingereket, és az anyanyelvet a gyermek teljesen természetes módon sajátítja el.
A nyelvelsajátítás és a nyelvtanulás között alapvető különbség van. Nem kell külön tanulnia, hiszen a környezetéből érkező beszéd ingerek elégségesek számára. Ezzel szemben nyelvtanulásnak azt nevezzük, amikor egy tudatos, strukturált folyamat során sajátítunk el egy idegen nyelvet.
Ez általában szabályok, szókincs és szerkezetek célzott tanulmányozását jelenti, amelyhez gyakran tanárok, tankönyvek és gyakorlati feladatok nyújtanak segítséget. Az első nyelv elsajátítása természetesen zajlik, míg egy második nyelvet már csak tanulás útján tudunk megismerni.
Veleszületett képességek és környezeti hatások
Noam Chomsky elmélete szerint az emberek egy veleszületett nyelvelsajátító berendezéssel rendelkeznek, amely segít a nyelvi szabályok felismerésében és alkalmazásában. A kutatások szerint a nyelvelsajátítás képessége genetikai tényezőkkel is összefügg.
Léteznek azonban olyan veleszületett képességekkel rendelkező emberek is, akik sérült kognitív funkcióik ellenére kiváló nyelvi készségekkel bírnak. Habár a nyelvelsajátítás alapjai genetikailag meghatározottak, ez nem jelenti azt, hogy „magától” zajlana.
Ha nincsenek nyelvi ingerek, nem következik be. A gyermekek születésüktől fogva folyamatos nyelvi ingereknek vannak kitéve, hiszen a társadalmi környezetben az emberi kommunikáció az életük része.
A fentebbiekből adódik, hogy a gyerek anyanyelvének semmilyen része sem létezik a szervezetében magában - és az is rendkívül vitatott, hogy az elsajátításhoz szükséges szabályok mennyiben adottak előre. Az agyat igen nagy mértékben a tapasztalat és fejlődés formálja, a nyelvtan-gén és hasonlók megtalálására irányuló próbálkozások kudarcot vallottak.
A gyermek nem egyszerűen passzívan befogadja a környezetében hallott mondatokat. A nyelvelsajátítás folyamatát a környezet által beszélt nyelv passzív befogadására redukálni félrevezető, mert a gyermek a hallott nyelvi mintákat érzékeli, összehasonlítja, értelmezi, utánzás útján gyakorolja, majd saját rendszerének megfelelően alakítja tovább.
A nyelvelsajátítás kritikus időszaka
Nyelvelsajátítás kritikus időszaka: ha a nyelvi fejlődés nem indul meg ezen időszakon belül, akkor annak elsajátítási szintje erősen kérdéses marad. Biológiai sorompó: 6-7 éves kor: utolsó időpont, hogy a gyermek megkezdje az anyanyelv-elsajátítást ahhoz, hogy maradéktalanul sikeres lehessen.
Biológiai sorompó: 10-13 éves között időszak: nyelvelsajátítás igen nagy mértékben korlátozódik, a gyermek nyelvtudása soha nem fogja elérni az életkorának megfelelő szintet. A nyelvelsajátítási képesség azonban nem marad meg örökre.
A kutatások szerint ez a készség körülbelül 13-14 éves korban fokozatosan megszűnik, és ezután az új nyelvek tanulása már más mechanizmusokon alapul. Aki nem találkozik beszéddel, bizony nem tanulja meg maga sem.
A csecsemők auditív figyelmének fejlődése
Az auditív figyelem fejlődése csecsemőknél fokozatosan zajlik. A gyermek először a hangok forrására figyel, majd egyre pontosabban különbözteti meg a beszéd dallami és hangalaki sajátosságait.
- A babák fejüket fordítják a hangforrás irányába.
- Az anya hangja felé irányítják figyelmüket szelektíven.
- Az anyai beszédmód melodikus kontúrjaira irányítják figyelmüket, a nem nyelviekre is.
- Fokozatosan képesek prototipikus kontúrok különbségének és hasonlóságainak megkülönböztetésére.
- Megfigyelik a hangszekvenciákat.
Az újszülött megkülönbözteti az emberi beszédet más hangoktól. A csecsemő már megpróbálja utánozni a hallott hangokat. Kezdetben nehéz azonosítani és megérteni a gyermekek szavait, mert a határ az első szó és a gagyogás között nem éles.
A fonológiai fejlődés és a korai beszéd
A kisgyermekkor 1-3 éves korban a fonológiai fejlődés az elsődleges fejlődés szintje. Évekbe kerül, míg anyanyelvük hangjainak kiejtését tökéletesen elsajátítják, és némely hangokat különösképpen nehezen tudnak elsajátítani.
Kisgyermekek torzítják a felnőttek által ejtett szavakat, a kiejtést egyszerűsítés jellemzi, és artikulációs könnyebbséget jelent. A gőgicsélés és gagyogás során a csecsemő már megpróbálja utánozni a hallott hangokat.
Az első szavak megjelenésekor a gyermek egyéni szavakat használ a kommunikációra. A nyelvtani szabályok felismerése során elkezd szabályokat alkotni és alkalmazni a nyelvhasználatban. Az összetett mondatok alkotásakor a gyermek kifejezőkészsége fokozatosan fejlődik, és megtanulja a nyelvi kivételeket is.
A 2,5-3 éves gyermek beszédfejlődése
A beszédfejlődés a kisgyermekek egyik legfontosabb és legizgalmasabb mérföldköve, különösen a 2,5 éves kor körül, amikor a kommunikációs képességek robbanásszerűen fejlődnek. A 2,5 -3 éves gyermekek általában a szókincs és a nyelvtani szerkezetek intenzív fejlődésének időszakában vannak.
3 évesen a gyermek szókincse 900-1000. Ebben a korban a legtöbb gyermek képes egyszerű mondatokat alkotni. A mondatok általában két-három szóból állnak, de egyes gyermekek már ennél összetettebb szerkezeteket is használnak.
Például képesek lehetnek többnyire alanyból, állítmányból és tárgyból álló mondatokat mondani, mint például: „Anya eszik almát.” A nyelvtani fejlődés is felgyorsul ebben az időszakban.
Bár még nem alkalmaznak minden nyelvtani szabályt helyesen, egyre inkább megértik a szórend fontosságát, és próbálják utánozni a felnőttek beszédét. Gyakran előfordul, hogy hibásan használják a ragokat és az időket, de ezek a hibák természetes részei a tanulási folyamatnak.
Például előfordulhat, hogy egy gyermek azt mondja: „Én megcsináltam,” amikor „Én megcsinálom” lenne a helyes. A nehezebb szabályokat, rendhagyó alakok ragozását, stb. akár 7-8 évesen is eltéveszthetik a gyerekek.
A gyermekek beszédfejlődésének egyéni különbségei
A gyermekek beszédfejlődése egyénenként nagy különbségeket mutathat. Vannak, akik gyorsabban tanulnak beszélni, míg mások lassabban haladnak. Fontos tudni, hogy ezek az eltérések gyakran normálisok, és nem feltétlenül utalnak fejlődési problémákra.
A beszédfejlődés sebességét több tényező befolyásolja, például a genetika, a környezeti hatások, valamint a családi háttér. A gyermek beszédfejlődését nagyban befolyásolja az őt körülvevő nyelvi környezet.
Azok a gyermekek, akiket gyakran beszélgetnek meg, mesélnek nekik vagy aktív kommunikációra ösztönzik őket, általában gyorsabb fejlődést mutatnak. A beszédre való ösztönzés mellett fontos szerepe van a hallott szavaknak és mondatoknak, amelyeket a gyermekek folyamatosan feldolgoznak és utánoznak.
Az anya és a környezet szerepe
Bruner szerint anya és gyermek ugyanolyan fontos szerepet játszanak a nyelvelsajátítás folyamatában. A gyermek nyelvelsajátítása közös problémamegoldó folyamatot igényel anya és gyermek részéről.
Ebben a folyamatban az anya reagál gyermeke nyelvi szárnypróbálgatásaira, a folyamatnak megfelelően azt a gyermekre leképezve, neki megfelelően, individuális módon. A gyermek számára ez a folyamat a dialógusba való behatolás folyamatát jelenti, ami legelőször is nonverbálisan történik.
Az anya arca sem statikus, hanem állandó mozgásban van, ami a hangjával egységet alkot. Mindkét résztvevő egymás szándékait és közléseit interpretálja, ahogyan az anya a nyelvi elemeket használja a gyermekének mozdulataira, reakcióira szabva.
Minél inkább képesek voltak az anyák gyermekükkel interakcióba lépni, annál fejlettebb szókinccsel rendelkeztek a picik 21 hónapos korukra. Az aktív interakciók, ahol a gyermek lehetőséget kap a válaszadásra, különösen hasznosak.
A szülők által biztosított beszédhelyzetek, például az esti meseolvasás, a közös játék vagy az egyszerű hétköznapi beszélgetések lehetőséget nyújtanak a gyermek számára, hogy gyakorolja a nyelv használatát. A beszélgetések közben a szülők kérdéseket tehetnek fel, vagy bátoríthatják a gyermeket arra, hogy megfogalmazza saját gondolatait.
A dajkanyelv jellemzői
A dajkanyelv, vagy modern kifejezéssel „gyermek felé irányuló beszéd” számos egymástól meglehetősen különböző kultúrában megtalálható, habár nem mindenhol. A csecsemőkhöz gyakran dajkanyelven beszélünk - egyszerűsített szerkezetekkel, magasabb hanglejtéssel -, amely elősegíti a nyelvi fejlődést.
A dajkanyelv olyan nyelv, amelyhez az artikulált vagy artikulálatlan hangcsoportokat gügyögő kisgyermek bizonyos kezdetleges, de állandóan visszatérő hangjaihoz vagy hangsorozataihoz a gyermek környezetében élő felnőttek bizonyos fogalmakat kapcsolnak. Például: papi, bibis.
Szavainak jellemző sajátossága a szótagismétlés, a reduplikáció. A dajkanyelv jellegzetességei egyszerű mondatok, egyszerű szavak, egyszerű, tiszta, egyértelmű hangsúlyozás, magas hangfekvés, kérdő jellegű intonáció a mondatvégeken.
A dajkanyelv nem nélkülözhetetlen a nyelvelsajátításhoz, de számos jótékony hatása van. A kicsik jobban odafigyelnek rá, könnyebben megtalálják benne a szóhatárokat, és így tovább.
Ha úgy beszélünk a kicsikkel, ahogy az jól esik nekünk, és ügyelünk arra, hogy változatos beszédhelyzetekbe kerülhessenek, akkor nem kell aggódnunk. Túlhajtott használata károsan befolyásolja a gyermeket a rendes beszéd megtanulásában.
A gyermek felé irányuló beszéd öt fontos tényezője
Öt tényező tűnik fontosnak a beszédelsajátítás sikere szempontjából:
- A hangfekvés: az anya magas hangfekvésben beszél (400-600 Hz).
- A mondat dallama: az anya túlzó intonációt használ. Megemeli a hangszintet a mondat végén.
- Az akcentus eltolása: az anya a fontos szavakra hangsúlyozással hívja fel a figyelmet.
- A kontrasztképzés: bizonyos hangképzésekkel figyelemfelkeltést végez, például: ba-ba-ba.
- Az irányított nyelv: az anya, miközben beszél, szemkontaktusban van a gyermekkel.
Az anya új szituációkat teremt a gyermek figyelmének felkeltése és fenntartása érdekében. A felnőttek a természetes környezet által adott dolgokról, személyekről beszélnek, olyasmiről, ami spontán módon itt és most jelen van.
A kicsik jobban odafigyelnek a gyermek felé irányuló beszédre, habár egyes kutatási eredmények szerint ezt a hatást az érzelmi tartalom okozza. A változatos nyelvi ingerek mindenképpen elősegítik a beszédfejlődést.
A szülők „súgóművészete”
A szülők nemcsak nyelvet adnak át, hanem spontán és intuitív módon olyan környezetet alkotnak, amely fejleszti a gyermekek nyelvi elsajátításának folyamatát. Beszélgetnek olyan dialógusban, amikor a gyermek még nem tud beszélni, úgy, hogy a gyermeki hangocskáknak értelmet tulajdonítanak.
A gyermek tevékenységét beszéddel kísérik, arról beszélnek, amit a gyermek lát, megfog, amit fel akar fedezni, folytatni óhajtják a beszélgetést, egyszerű nyelvtani konstrukciókat használnak.
Bevonják a gyermeket a környezetbe, ezzel is magyarázva, hogy a világ megértése a nyelv megértésével kéz a kézben fejlődik. Kompetens beszédpartnernek tekintik a gyermeket.
A gyermek akkor kap új ismereteket, ha ezt az igényét jelzi a szülő felé. A gyermek nyelvi megnyilatkozásait megragadva nemcsak utánozzák azokat, hanem szabályszerűen modellezik és kiegészítik őket.
Grimm szerint az anya egy implicit pedagógiát követve lehetőséget nyújt gyermekének, szituációkat teremtve, saját viselkedése és az anyai reakciók között kapcsolatot teremteni. A szülők és gondozók központi szerepet játszanak a gyermek beszédfejlődésében.
Az utánzás szerepe
A gyermek konfrontálódik az anyai beszéddel, és lehetőséget kap annak utánzására. A gyermek leszűkítve utánoz, tehát a gyermek utánzásai nem pontosak, hanem a szülői beszédet adja vissza leegyszerűsítve.
Az utánzás fontos eszköze a beszéd tanulásának. A gyermekek a felnőttek szavait és hanglejtését utánozva tanulják meg a nyelvet. Azért imitál, hogy az éppen megtanultat gyakorolja.
Az utánzás területén a gyermekek életkorának függvényében három fázis különböztethető meg:
- Azonnali utánzás egyéves korban: rögtön ismétli a hallottakat.
- Késleltetett utánzás 1,9 évesen: néhány másodpercet várva utánoz, vagyis támogató nyelvi környezetben gyakorol.
- Kérdező utánzás 2,4-3 évesen: az utánzás később következik be, percek, de akár egy nap is eltelhet az ismétlésig, és a gyermek saját komponensekkel egészíti ki a hallottakat.
Az utánzás az életkor előrehaladtával csökken: míg 2 éves korukban a gyermeki megnyilatkozásuk 20%-a utánzás, addig 3 éves korra ez lecsökken 2%-ra. Elsősorban szótanulás céljából imitálnak a gyerekek, illetve az új értelmetlen szavaknak igyekeznek - azokat mondatba foglalva - számukra egyértelmű jelentést adni.
Az utánzás tehát a saját rendszer kibővítésének eszköze, amelyen keresztül társas szerepeket gyakorol, ad vissza a gyermek. A nyelvet elsajátító gyermek éppoly kevéssé ismétlőgép, mint amennyire nem egy szuverén nyelvteremtő; hanem az utánzás és a spontaneitás összjátékából alakul ki a nyelvi fejlődése.
Természetesen a szülő is utánoz, de ő éppen ellenkező irányba kiterjesztve teszi ezt, kiegészíti a gyermeke által elmondottakat. A szülői modell így egyszerre biztosít ismétlést, értelmezést, javított nyelvi formát és további beszédlehetőséget.
Példák a gyermeki beszéd fejlődésére
A baba mosolyog
Anya: Ó, milyen aranyos kis mosoly! Igen, ugye aranyos? Itt. Itt a kis mosoly.
A kisbaba böfizik
Anya: De pompás böfike még hozzá! Igen, most jobb, ugye? Igen. Igen.
A baba gőgicsél
Anya: Bizony! Aranyos hangocska!
Korai szókezdemények
Anya: Gomb? Jancsika: Atty.(?) Anya: Egy? És hol a kettő? Wanda: Pápa //apa. (Párna//apa). Anya: Apáé az a párna? Apáé? Wanda: Páha. (Párna)
Miki, 1;11
Anya: itt is keressünk neked játékot? Miki: gyeje. Anya: ne keressünk játékot? Miki: homo. Anya: majd lemegyünk homokozni, de most nem tudunk. Miki: apó ap ezt. Anya: azt is visszük. felkapcsoljuk a lámpát? Miki: én is. Anya: te is, igen. Miki: csücs.
Miki, 2;4
Miki: föjébjedtek. Anya: igen. Miki: de ez mindig edől. Anya: hm. Miki: nézi a maci a a ájjatokat. Anya: igen. Miki: adtam neki ö ö ciflit. Anya: kinek adtál kiflit? Miki: annak a macinak. Anya: jól van. hát most mit szeretnél csinálni maci? Miki: még hamit.
Miki, 2;11
Anya: miért nincs neki ajándéka? Miki: mejt a Mikujás nem hoz. Anya: miért nem hoz neki a Mikulás? Miki: azéjt mejt mejt ezt csinálta amit én. Anya: és te mit csináltál, Miki? Miki: akkoj én adtam.
Anya: adtál neki ajándékot? te olyan aranyos vagy! Miki: figyelj, én veszek neki egy ilyen könyvet. Anya: tényleg, még egy ilyen könyvet is veszel neki? Miki: igen. és még anyukát is. Anya: anyukát? Miki: én kettő anyukát szejetnék venni. azért mert hogy apunak is jegyen anyukája.
A nyelvi környezet és a beszédhelyzetek jelentősége
A gyermek számára a család az elsődleges nyelvi minta. A beszédfejlődés szempontjából a mindennapi helyzetek különösen fontosak, mert a gyermek olyan szavakat és mondatokat hall, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a cselekvésekhez, tárgyakhoz, személyekhez és érzelmekhez.
A felnőttek a természetes környezet által adott dolgokról, személyekről beszélnek, olyasmiről, ami spontán módon itt és most jelen van. A gyermek tevékenységét beszéddel kísérik, arról beszélnek, amit a gyermek lát, megfog, amit fel akar fedezni.
A nyelvi ingerek akkor különösen hatékonyak, ha a gyermek figyelmét, érdeklődését és aktuális tevékenységét követik. A gyermek nyelvi megnyilatkozásait megragadva a felnőttek nemcsak utánozzák azokat, hanem szabályszerűen modellezik és kiegészítik őket.
A beszélgetések a narratív kompetenciákat is fejlesztik. A gyermek megtanulja elmondani, mi történt, megnevezni a szereplőket, összekapcsolni az eseményeket, kérdésekre válaszolni és saját szándékait nyelvi formában kifejezni.
Gyakori tévhitek a gyermekkori nyelvelsajátításról
„A gyerek csak akkor tanul meg helyesen beszélni, ha tanítják”
A tipikusan fejlődő gyerekek akkor is megtanulják a környezetükben élő felnőttek nyelvét, ha arra nem tanítják őket; persze ehhez az kell, hogy ezek az emberek beszéljenek, de nem muszáj pont a kicsikhez beszélniük.
Elinor Ochs nyelvész-antropológus Nyugat-Szamoán végzett terepmunkája szerint abban a kultúrában a babák túl alacsony társadalmi helyzetűnek számítanak ahhoz, hogy egy felnőtt szóljon hozzájuk, így ezt a feladatot a szülők nagyobb testvéreikre vagy más gyerekekre bízzák. Előbb-utóbb mégis mindenki megtanul szóban kommunikálni.
Ebből következik, hogy kicsink mondatait nem kell kényszeresen javítgatni sem. A nyelvelsajátításban fontos szerepet játszik a gyakoriság: ha a gyerek sokszor hallja a megfelelő formákat, előbb-utóbb maga is azokat fogja használni, de ez nem feltétlenül következik be egyik pillanatról a másikra.
„A gyerekkel nem szabad gügyögni”
A dajkanyelv számos egymástól meglehetősen különböző kultúrában megtalálható. Nem nélkülözhetetlen tehát a dajkanyelv a nyelvelsajátításhoz, de számos jótékony hatása van.
Ha a gyerek egyáltalán nem tud kommunikálni, a szülő beszél helyette is, akár úgy, hogy maga elé tartja. Ha mégis valamilyen probléma jelentkezik, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni, de a legtöbb esetben maga a nyelvelsajátítás nem igényel különleges intézkedéseket a szülőtől.
„A gyerek az anyanyelvét a szüleitől örökli”
Ez az elképzelés tapasztalati úton nagyon könnyen megcáfolható: például az USA-ban nagy számban örökbe fogadott kínai és afrikai árvák természetesen az amerikai angolt beszélik anyanyelvükként, mindennemű akcentus nélkül.
Maga az „anyanyelv” szó kissé félrevezető, hiszen a nyelvet nem csak az anyától lehet megtanulni, hanem bárkitől, aki maga is tudja - habár az kétségtelen, hogy a gyerekek általában az anyjuktól hallják-látják a legtöbbet.
„Minden egészséges gyerek megtanul valamilyen nyelven beszélni”
Habár a nyelvelsajátítás alapjai genetikailag meghatározottak, ez nem jelenti azt, hogy „magától” zajlana. Ha nincsenek nyelvi ingerek, nem következik be.
A valóság ezzel szemben az, hogy aki nem találkozik beszéddel, bizony nem tanulja meg maga sem. Ide tartoznak azok a hallássérült gyerekek is, akiknek későn észlelik vagy nem megfelelően kezelik érzékszervi problémáit.
A szülői támogatás gyakorlati formái
- A szülők beszélgessenek a gyermekkel akkor is, amikor a gyermek még nem tud szavakkal válaszolni.
- A felnőttek kísérjék beszéddel a gyermek tevékenységét.
- Nevezzék meg azokat a tárgyakat, személyeket és eseményeket, amelyekre a gyermek figyel.
- Használjanak egyszerű nyelvtani konstrukciókat, de ne korlátozzák tartósan a gyermek nyelvi környezetét túlságosan leegyszerűsített beszédre.
- Biztosítsanak lehetőséget közös játékra, mesélésre, éneklésre és mondókázásra.
- Adjanak időt a gyermeknek a válaszadásra.
- A gyermek közléseit ne csak javítsák, hanem helyes nyelvi mintával egészítsék ki.
- Ösztönözzék a gyermeket saját gondolatainak megfogalmazására.
- Tartsák fenn a szemkontaktust és a közös figyelmi helyzetet.
- Beszéljenek változatos helyzetekben, mert a változatos nyelvi ingerek elősegítik a beszédfejlődést.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Bár a beszédfejlődés természetes folyamat, egyes gyermekeknél előfordulhatnak késések vagy nehézségek. Ha egy 2,5-3 éves gyermek például kevesebb, mint 50 szót használ, vagy nem alkot egyszerű mondatokat, érdemes megvizsgálni a lehetséges okokat és szakemberhez fordulni.
Beszédfejlődési késést jelezhet az is, ha a gyermek nem érti a számára egyszerű utasításokat, vagy ha folyamatosan visszatérő hangzóproblémái vannak. A beszédfejlődési problémák korai felismerése és kezelése rendkívül fontos, mivel a korai beavatkozás javíthatja a gyermek hosszú távú kommunikációs képességeit.
A logopédusok és fejlesztő pedagógusok segíthetnek a probléma diagnosztizálásában és a megfelelő fejlesztési terv kialakításában. A nyelvi zavarok pedig gyakran családi halmozódást mutatnak, úgyhogy az érintetteket nem feltétlenül érik teljesen váratlanul.
Az óvoda szerepe az anyanyelvi nevelésben
Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel - az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van.
Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.
Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára - mint életkori sajátosságra -, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.
Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek - érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás, alkotóképesség - fejlesztése.
Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása fontos feladat. A játékos tevékenységek, mesék, versek és énekek gazdag nyelvi élményeket biztosítanak, és örömteli módon járulnak hozzá az anyanyelvi készségek kibontakozásához.
Nyelvfejlődés, tanulás és játék koragyermekkorban Kathy Hirsh-Pasek PhD-vel
A nyelvelsajátítás és a társadalmi beilleszkedés
Általánosságban elmondható, hogy egy nagyóvodás vagy kisiskolás gyermek már helyesen alkalmazza a nyelvtani szabályokat, érti a nyelvi humort, célzásokat, és könnyedén fejezi ki magát. Ez lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben beilleszkedjen a társadalomba.
A gyermek számára a nyelvelsajátítás elengedhetetlen a társadalmi beilleszkedéshez. A nyelv segítségével kapcsolatokat alakít ki, kifejezi szükségleteit, megérti a környezetében élő emberek szándékait, részt vesz a közös tevékenységekben, és fokozatosan elsajátítja a társas szerepeket.
A nyelv megértése és a világ megértése kéz a kézben fejlődik. A gyermek a nyelv segítségével rendszerezi tapasztalatait, megnevezi az eseményeket, felidézi a múltat, elképzeli a jövőt, kérdéseket tesz fel és magyarázatokat keres.
tags: #a #kisgyermekek #nyelv #elsajatitasa