A bölcsőde a gyermek családon kívüli társas környezetének egyik első meghatározó színtere, ahol a kisgyermek kortársakkal, gondozókkal és új szabályokkal találkozik. A bölcsődei szocializáció kedvező hatással van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésére, jótékonyan hat a kommunikációs és szociális képességek fejlődésére.
Egyéves kortól egyre kevésbé kockázatos, ha a gyermek a napjának egy részét kortársakkal tölti. Sőt az sem gond, ha a gyerek akár 6-8 órát is a bölcsődében tölt, amennyiben a nap hátralévő részében a szülő szeretettel és figyelemmel foglakozik vele, vagyis abban az időben teljes mértékben a gyermeknek szenteli a figyelmét, az együtt töltött idő minőségi.
A gyermek társas lényként fejlődik
A gyermek születésétől fogva társas lény. Egy nagyon erős program működik benne, ami arra készteti, hogy szüntelenül figyelje a környezetében élőket és tanulja el tőlük, amit csak lehet.
Azok a tapasztalatok, amelyek gyakran ismétlődnek, mélyen bevésődnek, és valamilyen módon meg fognak jelenni a viselkedésében. Szocializációnak azt a folyamatot nevezzük, mely során a gyermek lépésről lépésre találkozik a nagyvilággal és bevezetődik, beilleszkedik a társadalomba.
Ennek során megismeri a környezetét és önmagát, kialakítja személyes identitását („ki vagyok én”). Normákat, értékeket, szerepeket, viselkedésmódokat sajátít el, valamint megtanulja az együttélés szabályait.
Az ezekhez szükséges alapkészleteket és mintákat elsősorban a család (az anya, az apa, a testvér, a nagyszülők) nyújtja, ami a szocializáció elsődleges színtere. Majd a gyermek növekedésével egyre nagyobb szerepe lesz a tágabb környezetnek, a kortársaknak és végső soron az egész társadalomnak, kultúrának.
A családtól a bölcsődei közösségig
A gyermeknevelés, a szocializáció folyamata a társadalomba való bevezetést is magába foglalja, így a családon kívüli kapcsolatok és közösségek nagyon fontos szerepet játszanak a gyermek életében.
A tágabb kapcsolati hálóba beletartozhatnak a szomszédok, a rokonok, a barátok, az ismerősök vagy valamilyen közösség tagjai. A társas kapcsolatok egyrészt biztonságot, hátteret és támaszt adnak a családnak, másrészt a rokonokkal, barátokkal való rendszeres találkozás, és a közösséghez tartozás alakítja, és erősíti a gyermekben a „hová tartozom” érzését, továbbá személyes identitásának kialakulását.
Mivel a szocializáció során a gyermek kezdetben az utánzás és a modellkövetés, később pedig az azonosulás útján sajátítja el a megfelelő viselkedésformákat, így a tágabb kapcsolati háló a társas szituációk és modellszemélyek sokféleségét is biztosítja a számára.
Emellett lehetővé teszi a különböző szokásokkal, embertípusokkal való megismerkedést, azok elfogadását és a hozzájuk való alkalmazkodást.
A bölcsőde szerepe a társas fejlődésben
A nők munkába állása, a munkaerőpiaci változások szükségessé, a higiéniás és intézményi feltételek pedig lehetővé teszik a csecsemők és kisgyermekek intézményes csoportos gondozását.
A bölcsődei szocializáció kedvező hatással van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésére, jótékonyan hat a kommunikációs és szociális képességek fejlődésére.
Ez különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében lényeges. Az ő esetükben különösen fontos, hogy intézményi keretek között megkapják az egészséges fejlődésükhöz szükséges feltételeket (életkornak megfelelő játékok, mesekönyvek, egészséges ételek, rendszeres orvosi ellenőrzés) (Vajda és Kósa, 2005).
Azonban azt is meg kell említeni, hogy azok a gyerekek, akik első éveiket otthon töltötték az anyával, a kezdeti, szociális kompetencia fejlődésében tapasztalható lemaradásukat hamar behozzák az óvodába lépéskor (Vekerdy, 2001).
A kortársakkal való kapcsolat sajátosságai
Amikor a gyermek elkezd járni, fontossá válik a környezetének felfedezése. Már egyre több személy jelenik meg az életében, találkozik más gyermekekkel, a család barátaival, ismerőseivel.
A társas készségek kibontakozása és gyakorlása érdekében lényeges, hogy a gyermek minél többet találkozzon kortársakkal is. Ehhez remek lehetőséget adnak a játszóterek, játszóházak.
A gyermekek hároméves korukig csak egymás mellett játszanak, az együttjátszás még nem jellemző. Azonban utánzás révén az egymás melletti játszásból nagyon sokat tanulnak.
Megtanulják a másokkal való együttműködés és a társas helyzetek kezelésének alapjait. Ezek a tapasztalatok a bölcsődei közösségben is fontos szerepet kapnak, ahol a gyermek naponta találkozik hasonló életkorú társakkal.
Játék, utánzás és együttműködés
A kisgyermek a társas viselkedés számos elemét utánzás útján sajátítja el. Figyeli, hogyan kezdeményeznek kapcsolatot mások, hogyan kérnek el egy játékot, hogyan reagálnak a visszautasításra, és hogyan oldanak meg egy-egy konfliktust.
Ezekben a szituációkban lényeges a szülő jelenléte, aki segít a gyermeknek abban, hogy például hogyan adjon oda vagy kérjen el egy játékot, ha az megtetszett neki, és hogyan kell azt megköszönni.
Ezt a kisgyermek egyedül még nem tudja megcsinálni, és nem elég szóban elmondani neki vagy rászólni, hogy „ezt nem szabad”, hanem cselekvésesen meg kell neki mutatni, hogyan csinálja.
A bölcsődében a gondozó hasonló módon támogatja a társas tanulást: megfelelő mintát ad, megnevezi a helyzeteket, és segíti a gyermeket abban, hogy fokozatosan önállóbbá váljon a kapcsolatteremtésben.
A felnőttek szerepe a társas helyzetekben
Érdemes megtalálni az egyensúlyt a segítségadás és a háttérbe húzódás között. Nem szükséges a gyermekek minden összetűzésébe beavatkozni.
Fokozatosan engedjük, a gyermekek maguk próbálják megoldani a nézeteltéréseiket, hogy ezáltal alakuljanak, fejlődjenek a társas készségek. Csak akkor szükséges közbelépni, amikor már láthatóan nem tudják kezelni a helyzetet.
A felnőtt feladata nem az, hogy minden konfliktust azonnal megszüntessen, hanem hogy a gyermek biztonságát megőrizve olyan segítséget nyújtson, amely mellett a kisgyermek tapasztalatot szerezhet a várakozásról, a megosztásról, a kérésről, az elutasítás elfogadásáról és a megegyezésről.
A bölcsődei gondozás jellemzői
Kiscsoportban történik, egy gondozóra 3-6 gyerek jut. Ennek célja, hogy a fejlődéshez szükséges személyes légkört biztosítsák.
A szocializáció szempontjából alapvető fontosságú a gondozás minősége. Fontos, hogy a gondozó türelmes, elfogadó attitűddel rendelkezzen, odafigyeljen a gyerekre és válaszoljon a kérdéseire.
| A bölcsődei környezet eleme | Jelentősége a gyermek számára |
|---|---|
| Kiscsoportos gondozás | A fejlődéshez szükséges személyes légkör biztosítása |
| Türelmes, elfogadó gondozó | Biztonságérzet és társas támogatás |
| Kiszámítható napirend | Tájékozódás és érzelmi biztonság |
| Ritmikus tevékenységek | A bölcsődei helyzetek előre jelezhetősége |
| Életkornak megfelelő játékok | Értelmi, kommunikációs és szociális fejlődés |
A gondozó mint társas és nyelvi minta
A bölcsődés gyermek a nyelvelsajátítás érzékeny időszakában van, ezért lényeges, hogy a gondozó milyen mintát nyújt neki.
Nemcsak a tiszta, érthető beszéd, hanem a helyes nyelvhasználat is ide tartozik, nem mindegy milyen a gondozó nyelvhelyessége, nyelvi igényessége.
A gondozó személyisége kihat a gyermek személyiségfejlődésére is. A bölcsődei időszakra esik az éntudat kialakulása és kibontakozása, ezért nagy hatással van a gyerekre a gondozó viselkedése mint utánozható minta, de a gyerek - gondozó kapcsolat is befolyásolja a gyerek fejlődését.
A kisgyermek a felnőtt reakcióiból is tanulja, hogyan lehet figyelni másokra, hogyan lehet kifejezni a szükségleteit, és hogyan lehet kapcsolatot fenntartani egy társas helyzetben.
Biztonságérzet és kiszámíthatóság
A gyermek biztonságérzete megrendülhet a bölcsődébe kerüléssel. A kiszámítható bölcsődei napirend, a tevékenységek ritmikus ismétlődése növeli a biztonságérzetet.
Bár a gyermek nem tud időmértékben gondolkodni, a napi tevékenységek kialakult sorrendje segíti a tájékozódását.
A bölcsődei helyzetek ismétlődése lehetővé teszi, hogy a gyermek fokozatosan előre lássa, mi következik: a játékot gondozási helyzet, étkezés, pihenés vagy újabb közös tevékenység követi.
A kiszámíthatóság nemcsak a napi alkalmazkodást könnyíti meg, hanem a társas kapcsolatok kialakítását is támogatja, mert a gyermeknek több figyelme marad a társak megfigyelésére és a közös játékra.
A szeparációs szorongás és a bölcsődébe kerülés
A hathónapos és hároméves kor közötti időszak egy nagyon érzékeny periódus a gyermek életében. Ekkor alakul ki a szeparációs szorongás, ami azt jelenti, hogy nehezen viseli az édesanya távollétét (pl.: ha más vigyáz rá).
Fokozatosan kell hozzászoktatni az anya távollétéhez. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az édesanyja jelenlétében megismeri, megszokja azt a személyt, aki vigyázni fog rá.
Majd először néhány percre kimegy az anya a szobából, utána apródonként lehet növelni az időt (pl.: az édesanya leszalad a sarki boltba).
A gyermek viselkedése (pl.: mennyi ideig sír az anya után, mennyire lehet megnyugtatni) alapján lehet lassanként növelni a távollét idejét.
Az új helyzetekhez való sikeres alkalmazkodás feltétele az anya és a gyermek közötti biztonságos kötődés, de alkati sajátosságok is szerepet játszanak az ismeretlen helyzetekre adott reakciókban.
A szeparáció (anyától való elválás) akkor káros hatású, ha nincs rendszeres napi kapcsolat a szülővel (Vajda és Kósa, 2005).
A bölcsődébe kerülés nemcsak a gyereket viselheti meg, hanem sokszor az anyákat is. A bölcsőde támogató attitűdje a szülőket is segíti a szorongásuk leküzdésében.
A szülőkkel való együttműködés
A szülőkkel való pozitív kapcsolat nemcsak a szülők bölcsődébe vetett bizalmát erősíti, hanem lényeges a gyerek fejlődése szempontjából is.
A gyermek számára könnyebb az új közösségi helyzethez való alkalmazkodás, ha a család és a bölcsőde között együttműködés alakul ki, és a gyermek azt tapasztalja, hogy a számára fontos felnőttek kapcsolatban vannak egymással.
A nap hátralévő részében a szülő szeretettel és figyelemmel foglakozik vele, vagyis abban az időben teljes mértékben a gyermeknek szenteli a figyelmét, az együtt töltött idő minőségi.
Szokások és önállósodás
A bölcsődei nevelés feladata az alapvető szokások kialakulásának az elősegítése, pl.: evés, öltözködés, tisztálkodás.
Ez sokszor megkönnyíti a szülők feladatát a szokások kialakításában, pl.: szobatisztaságra nevelés, evőeszköz használata.
A közös napirendben a gyermek nemcsak az önellátáshoz kapcsolódó készségeket gyakorolja, hanem azt is megtapasztalja, hogyan lehet a társas együttélés szabályaihoz alkalmazkodni.
Az étkezés, az öltözködés és a tisztálkodás olyan mindennapi helyzetek, amelyekben a gyermek várakozik, figyel a többiekre, elfogadja a felnőtt segítségét, majd fokozatosan önállóbbá válik.
A társas kapcsolatok jelentősége
Az ember társas lény, megfelelő fejlődése érdekében szüksége van a közösségre, szociális kapcsolatokra. A társas kapcsolatok döntő hatással vannak személyiségfejlődésükre, és társadalmi beilleszkedésükre.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontosak a társas kapcsolatok az egészségünk és a lelki jóllétünk szempontjából is.
A társas támogatás elengedhetetlen segítség ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az élet kihívásaival és kudarcaival. Legtöbben az emberi kapcsolatokban érezzük át a szeretet érzését, és ez az egyik legfontosabb boldogságforrásunk.
Csoportunkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek érdeklődjenek egymás iránt, elfogadják, segítsék egymást és szívesen játszanak együtt.
A társas érdeklődés támogatása a mindennapokban
A gyermekek társas helyzetének fejlődését segíti, ha a közösségi életben rendszeresen lehetőségük van egymás megfigyelésére, közös tevékenységekre és önálló próbálkozásokra.
A foglalkozást Bartos Erika: Bogyó és Babóca - Barátság című meséjét néztük meg a gyerekekkel, majd megbeszéltük miért fontos a barátság.
Téma lezárásaként a gyerekek megépítették a csoportunk Varázsvárát.
Az ilyen közös élményekben a gyermekek érdeklődhetnek egymás iránt, gyakorolhatják az együttműködést, és megtapasztalhatják, hogy a közös játékhoz figyelemre, segítségre és egymás elfogadására van szükség.
tags: #bolcsodeben #a #gyermekek #tarsas #helyzete