A „buborék-szindróma” nem egységes, hivatalos orvosi diagnózis, ezért a kifejezés önmagában nem határozza meg pontosan, milyen magzati eltérésről van szó. A terhesség alatt használt hasonló megnevezések mögött többféle állapot állhat, köztük kromoszóma-rendellenesség, fejlődési rendellenesség vagy a magzatvíz mennyiségének kóros eltérése.
A pontos értelmezéshez a terhességi kor, az ultrahanglelet, a magzatvíz mennyisége, a magzat fejlődése, valamint az esetlegesen elvégzett genetikai szűrések és diagnosztikai vizsgálatok eredménye szükséges. A Patau-szindróma, a Potter-szekvencia, a Down- és Edwards-szindróma, illetve más genetikai eltérések különböző betegségek, ezért nem szabad őket kizárólag egy általános elnevezés alapján azonosnak tekinteni.
Mit jelenthet a buborék-szindróma kifejezés?
A „buborék-szindróma” megnevezés a köznyelvben vagy egyes leírásokban olyan ultrahangos képhez kapcsolódhat, amelyben folyadékkal telt képletek, cisztásnak tűnő eltérések vagy szokatlanul nagy folyadéktartalmú terek láthatók. Az ultrahangon észlelt „buborék” azonban nem feltétlenül jelent önálló betegséget.
A magzati fejlődési rendellenességek szűrésében az ultrahang egy szervet vagy egész szervrendszert vizsgálhat, illetve a magzati kromoszóma-rendellenességek is kiszűrhetőek vele. A modern képalkotó diagnosztikai eszközöknek köszönhetően már nagy pontossággal felismerhetőek a magzat egészségét veszélyeztető rendellenességek.
Ha a „buborék-szindróma” kifejezés egy konkrét leleten szerepel, annak jelentését a vizsgálatot végző szülész-nőgyógyász vagy magzati medicina szakember tudja pontosítani. A leletben szereplő pontos anatómiai megnevezés, az eltérés helye és a terhességi kor nélkül nem lehet megbízható következtetést levonni.
A Patau-szindróma mint lehetséges kromoszóma-rendellenesség
A Patau-szindrómát 1657-ben figyelte meg elsőként Thomas Bartholin, de a betegség kromoszomális jellegét dr. Klaus Patau állapította meg 1960-ban. A 13-as triszómiának is nevezett rendellenesség esetében a 13-as kromoszóma egyes darabjai, vagy maga a teljes kromoszóma is eggyel több példányban van jelen a magzat sejtjeiben.
Az is előfordulhat, hogy a felesleges kromoszóma vagy kromoszómadarab egy másik kromoszómához kapcsolódik. Ritka esetben a 13-as triszómia nem az összes testi sejtben, hanem csak a sejtek egy részében található meg. Ebben az esetben mozaikosságról van szó.
A Patau-szindróma a legtöbb esetben nem öröklött betegség: a petesejtben vagy hímivarsejtben bekövetkező rendellenes sejtosztódás eredményeként jön létre. Az édesanya életkorának előrehaladtával azonban növekszik a kockázata annak, hogy a magzat ezzel a rendellenességgel születik.
A Patau-szindróma szűrővizsgálatok hiányában minden tízezredik terhességben fordul elő. A rendellenségben érintett magzatoknak csak 1%-a születhet meg, ám 50%-uk egy hónapon belül, és közel 100 %-uk egy éven belül meghal.
A Patau-szindróma magzati és újszülöttkori jelei
A Patau-kóros csecsemők sokszor nem növekednek megfelelően az anyaméhben, így alacsony születési súllyal jönnek a világra. A magzati lét során elsősorban az agy és a gerincvelő, a vese és a szív fejlődése szenvedhet komoly hátrányt.
A babák 80%-a valamilyen szívfejlődési rendellenességgel jön a világra. A betegség súlyos velejárója lehet a vakság, a süketség, az epilepszia és a mentális retardáció. Gyakoriak a nemi szerveket és a húgyivarrendszert érintő rendellenességek is.
A Patau-szindróma kísérő tünetei többek között a fej és az arc rendellenességei: a mikrokefália (csökkent fejméret), az ajak-és szájpadhasadék, az egymáshoz közel elhelyezkedő kis szemek és a szokásosnál lejjebb található fülek. Előfordulhat, hogy a fejen hiányzik a fejbőr.
Jellemző tünet a kézen és lábon található extra ujj, illetve a második és harmadik lábujj összenövése. A kéz- és lábujjak meggörbült helyzetben lehetnek. A Patau-szindrómával született gyermekek jellemzően laza izomtónussal rendelkeznek.
A babák születését követően életveszélyes komplikációk alakulhatnak ki: etetési, szoptatási nehézségek és átmeneti légzéskimaradás is jelentkezhet.
A Patau-szindróma diagnózisa és kezelése
Amennyiben felmerül a Patau-kór lehetősége, az újszülöttnek megvizsgálják a szívét a lehetséges szívfejlődési rendellenességek miatt. A belső szervek rendellenességeit röntgen vagy ultrahangvizsgálat tisztázhatja.
Mivel a Patau-szindrómára jellemző, hogy a két agyfélteke nem fejlődik ki megfelelően, így szükség lehet CT vagy MRI vizsgálatra is. A Patau-szindróma gyógyíthatatlan rendellenesség, a gyermek kezelését minden esetben egyéni állapota határozza meg.
A gyermek születését követően sebészeti beavatkozás válhat szükségessé a szívelégtelenségek, az ajak hasadék és farkastorok miatt.
A Potter-szindróma és a magzatvíz hiánya
A Potter-szindróma, más néven Potter-szekvencia, egy ritka veleszületett állapot, amely a terhesség alatti magzatvíz hiányából ered, ami a magzat fejlődési rendellenességeinek sorozatához vezet.
A Potter-szindróma az oligohidramnion miatt kialakuló fizikai deformitások csoportjára utal, amely állapotot a magzatot körülvevő elégtelen magzatvíz jellemez. Ez a folyadékhiány különféle szövődményekhez vezethet, beleértve a tüdő alulfejlettségét (pulmonális hypoplasia), a végtagdeformitásokat, az arcdeformitásokat és más szervfejlődési rendellenességeket.
A szindróma Dr. Edwin Potterről kapta a nevét, aki először írta le az állapotot a 20. század elején. Ez az állapot nemcsak a magzati fejlődésre gyakorolt hatása miatt jelentős, hanem a családokra és az egészségügyi szolgáltatókra gyakorolt mélyreható következményei miatt is.
A Potter-szindróma okai és kockázati tényezői
Bár a Potter-szindróma pontos oka változhat, bizonyos fertőző ágensek és környezeti tényezők hozzájárulhatnak az oligohydramnion kialakulásához.
- Vírusos fertőzések: A terhesség alatti fertőzések, mint például a citomegalovírus (CMV) vagy a rubeola, befolyásolhatják a magzati fejlődést és hozzájárulhatnak az oligohydramnionhoz.
- Környezeti toxinok: Bizonyos környezeti toxinoknak vagy gyógyszereknek való kitettség a terhesség alatt növelheti az oligohydramnionok kockázatát is.
- Kromoszóma rendellenességek: Az olyan állapotok, mint a 18-as triszómia vagy a Turner-szindróma, oligohydramnionhoz és a kapcsolódó deformitásokhoz vezethetnek.
- Örökletes állapotok: Bizonyos örökletes rendellenességek hajlamosíthatják az egyéneket olyan állapotok kialakulására, amelyek oligohidramniont eredményeznek.
- Anyai egészség: Az olyan állapotok, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás, befolyásolhatják a magzatvíz szintjét.
- Táplálkozás: A terhesség alatti rossz anyai táplálkozás magzati fejlődési problémákat okozhat.
Számos kockázati tényező növelheti a Potter-szindróma kialakulásának valószínűségét, beleértve az anyai életkort, az anya korábbi egészségügyi állapotait, például a vesebetegséget, valamint bizonyos környezeti tényezőket.
A Potter-szindróma tünetei
A Potter-szindróma tünetei a betegség súlyosságától és a jelenlévő specifikus deformitásoktól függően nagymértékben változhatnak.
- Arcdeformitások: Ez magában foglalhatja a lapos orrot, az alacsonyan tűzött füleket és a süllyesztett állat.
- Végtag deformitások: Előfordulhatnak olyan rendellenességek, mint a lábfej deformitása vagy a végtag reszekciója.
- Pulmonális hypoplasia: A fejletlen tüdő légzési nehézségekhez vezethet születéskor.
- Hasfali defektusok: Olyan állapotok is előfordulhatnak, mint az omphalocele vagy a gastroschisis.
A szülőknek és a gondozóknak tisztában kell lenniük az azonnali orvosi ellátás szükségességét jelző figyelmeztető jelekkel, beleértve a súlyos légzési distresszt, a táplálkozási képtelenséget és a súlyos deformitásokat.
A Potter-szindróma diagnózisa
A Potter-szindróma diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik, amely magában foglalja az anya egészségi állapotáról, a terhességi előzményekről és az ismert kockázati tényezőkről szóló információk összegyűjtését.
A prenatális ultrahang segíthet az oligohidramnion és a lehetséges magzati rendellenességek azonosításában. Bizonyos esetekben mágneses rezonancia képalkotást alkalmaznak a magzati anatómia részletes képalkotására.
Az amniocentézis felhasználható a magzatvíz genetikai vizsgálat céljából történő elemzésére és a magzati egészség felmérésére. Fontos figyelembe venni más, hasonló tünetekkel járó állapotokat is, például a veleszületett rekeszizomsérvet és az egyéb genetikai eredetű szindrómákat.
A Potter-szindróma kezelése
A Potter-szindróma kezelése gyakran multidiszciplináris megközelítést igényel. A specifikus szerkezeti változásoktól függően szükség lehet sebészeti beavatkozásra a strukturális rendellenességek kezelésére.
A tüdőhypoplasiában szenvedő újszülötteknél mechanikus lélegeztetésre vagy más légzéstámogatásra lehet szükség. Az újszülött megfelelő táplálásának biztosítása különösen fontos akkor, ha etetési nehézségek állnak fenn.
A fizikoterápiával történő korai beavatkozás segíthet a végtagdeformitásokkal küzdő gyermekek mobilitásának és funkciójának javításában. A csecsemőknek és a gyermekeknek folyamatos felügyeletre és támogatásra lehet szükségük a növekedésük során.
A Potter-szindróma szövődményei és kilátásai
Kezelés nélkül vagy rosszul kezelve a Potter-szindróma számos szövődményhez vezethet, többek között légzési elégtelenséghez és fertőzéshez, különösen a húgyutakban.
A rövid távú szövődmények közé tartozhatnak az azonnali légzési nehézségek és az etetési nehézségek, míg a hosszú távú szövődmények között fejlődési késések és krónikus egészségügyi problémák szerepelhetnek.
A Potter-szindrómában szenvedők prognózisa a betegség súlyosságától és a kapcsolódó szövődmények meglététől függően széles skálán mozog. A korai diagnózis és beavatkozás jelentősen javíthatja az eredményeket.
A magzati kromoszóma-rendellenességek szűrése
A Patau-szindróma megelőzésében csak a genetikai szűrővizsgálatok jelenthetnek támpontot a szülőknek. A Down-szindrómához hasonló magzati kromoszóma-rendellenességek napjainkban már viszonylag korán és pontosan felismerhetőek.
A terhesség első trimeszterében, a 11. és 14. hét között végzik az első átfogó vizsgálatot, a kombinált teszt pedig az ultrahangos és a vérvizsgálatot is magában foglalja. Ebben az időszakban már kimutathatóak olyan kromoszóma-rendellenességek, mint például a Down-szindróma, illetve az Edwards-szindróma.
A kockázatelemző vizsgálatokkal szűrjük még a 13-as, illetve 18-as kromoszóma triszómiát, melyek azonban jóval ritkábban előforduló kromoszóma rendellenességek.
Az első trimeszteri genetikai ultrahang
Az ultrahangos vizsgálat során megmérik a tarkóredőt, illetve megvizsgálják az orrcsontot is, a kromoszóma-rendellenességben érintett magzatoknál ugyanis valamivel nagyobb a tarkóredő, illetve az orrcsont is később fejlődik ki.
A magzat még igen pici ebben az időszakban, így a pontos, precíz méréseknek nagy szerepe van - néhány milliméternyi elváltozás is árulkodhat esetleges fejlődési rendellenességekről.
Az NT azaz a nyaki redő önmagában 70-75%-os hatékonysággal él. Segítségével a kombinálva más markerekkel illetve biokémiai vizsgálattal szűrővizsgálat hatékonysága 95% feletti is lehet.
A Down-szindróma jelei láthatók az első trimesztertől ezért fontos, hogy ép-e a koponya, az arc, a szív normálisan fejlődött-e, kamrái és pitvarai rendben megvannak, végtagfejlődés halad-e az útján. Látható a mellkas, hasüreg is.
Az orrcsont egyik legfontosabb jele a magzati genetikai eltéréseknek, ezért vizsgálata minden esetben kiemelten fontos.
A kombinált teszt
A kombinált tesztet a terhesség 11-14. hetében végzik el. Az első genetikai ultrahang során a tarkóredő vastagságát is megmérik, valamint az orrcsont jelenlét is vizsgálják.
Emellett az anyai szérumban két hormon koncentrációját (szabad β-hCG, PAPP-A) mérik. Az ultrahang vizsgálat és a vérvizsgálat kombinációjából történik a kockázatbecslés.
A kombinált teszt szűrési hatékonysága: 85-93% A kombinált teszt szakirodalmi adatok alapján jelentős hatékonysággal képes szűrni az Edwards- és Patau-szindrómákat is, a szűrés hatékonysága 95% körül van.
A kombinált teszt egy szűrővizsgálat, ezért nem mondja meg teljes bizonyossággal, hogy a magzat hordozza-e az adott kromoszóma-rendellenességet. A pozitív eredmény nem jelenti azt, hogy a magzat biztosan hordozza az adott rendellenességet, ezért magzati kromoszóma vizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy a magzat valóban rendelkezik-e kromoszóma rendellenességgel.
A kombinált teszt fő elemei
- A terhességi kor és a magzat méreteinek meghatározása.
- A tarkóredő vastagságának vizsgálata.
- Az orrcsont jelenlétének vagy hiányának vizsgálata.
- Az anyai vérben található szabad β-hCG koncentrációjának mérése.
- Az anyai vérben található PAPP-A koncentrációjának mérése.
- Az anyai életkor és az ultrahangos, illetve laboratóriumi eredmények alapján történő kockázatbecslés.
A kombinált teszt és az Integrált teszt hasonló érzékenységgel mutatja ki a kromoszóma- rendellenességeket, a Kombinált teszt azonban már 12-13 hetesen eredményt ad.
A második trimeszteri vizsgálatok
A 18-20. héten genetikai ultrahang-vizsgálattal történik meg a nyitott-gerinc szűrése, vizsgáljuk a csontok, a belső szervek fejlődését, illetve a szív működését.
Az AFP koncentrációja nyitott gerinc esetén gyakran jelentősen megemelkedik, míg Down-kór esetén átlagosan 20-30%-kal lecsökken, így az anyai életkori kockázathoz hozzáadva az AFP értéket, a Down-kór kiszűrésének esélye 30%-ra emelkedett.
Nyitott gerinc magas kockázati eredményekor (AFP 2,5 MoM felett van) 18-20 hetesen részletes ultrahang-vizsgálatra van szükség. Szinte minden anencephalia (koponyahiány) és a nyitott gerinces esetek legalább 95%-a kiszűrhető ezzel a módszerrel.
Az ultrahang-szűrés hatékonysága függ az ultrahang készüléktől, illetve a vizsgálatot végző szakember rutinjától.
NIPT: magzati DNS vizsgálata anyai vérből
Szemben a hagyományos kombinált-tesztekkel, az anyai szérumból történő magzati DNS vizsgálatot (NIPT- nem-invazív (beavatkozást nem igénylő) prenatális szűrőteszt) már a várandósság 9. hetétől el lehet végeztetni egészen a 20. hétig.
Ezek a korszerű szűrőtesztek egy egyszerű anyai vérvétel során képesek felmérni a magzat kromoszóma-rendellenességeit - így a Patau-szindrómát is -, érzékenységük pedig akár 99%-os is lehet.
A NIPT tesztek a legmodernebb, és legmegbízhatóbb nem-invazív, azaz beavatkozással nem járó vizsgálatok. Ezek alapja, hogy a magzat örökítőanyaga (DNS) a terhesség alatt átkerül az anyai vérbe, amely ma már kellő pontossággal elkülöníthető az anyai DNS-től, így anélkül vizsgálhatók a magzat kromoszómái, hogy közvetlenül tőle vennénk mintát.
A NIPT-tesztek megbízhatósága minden eddigi szűrővizsgálaténál pontosabb, legyen szó bármely elérhető tesztről, 99% feletti. A 10-18. várandóssági héten elvégezhetők.
Fontos megjegyezni, hogy az ultrahang vizsgálattal szemben az NIPT nem add információt a magzat struktúrális (szívfejlődési, szervfejlődési vagy végtagfejlődési) rendelleneségeiről, így a drága vizsgálat önmagában nem adhat választ a magzat egészségi állapotáról.
A NIPT korlátai
A NIPT szűrővizsgálat, nem diagnosztikai vizsgálat. A pozitív eredményt invazív mintavétellel kell megerősíteni, mert a lepény és a magzat genetikai anyaga nem mindig azonos.
A chorion vagy lepényboholy mintavétel hatékonysága a mozaikosság miatt gyengébb. A lepény és a magzat genetikai anyaga nem mindig azonos. Emiatt tévesen pozitív és tévesen negatív leletek is előfordulnak.
Invazív vizsgálatok: mikor adható biztosabb válasz?
Amennyiben felmerül a betegség gyanúja, akkor a méhlepényből vagy magzatvízből történő mintavétel (CVS/amniocentézis) is ajánlott. A mintavétel célja, hogy magzati sejtekhez jussanak, melyeken kromoszóma-vizsgálatot végezhetnek.
Ez a vizsgálat, melynek során a hasfalon keresztül vesznek mintát a méhlepényből vagy magzatvízből, a 12-20. terhességi hét között végezhető el.
Az amniocentézist a 15-19. héten végzik. Ultrahang segítségével a hasfalon keresztül egy tűvel mintát vesznek a magzatvízből. Az így nyert magzati sejtekből végzik a kromoszóma vizsgálatot.
A korionboholy biopsia (chorionic villus sampling, CVS) során a placentából (lepényszövetből) vesznek mintát a hasfalon keresztül, szintén egy tű segítségével. Erre a vizsgálatra a 10-12. héttől kerülhet sor. Előnye a korai diagnózis.
A kromoszóma rendellenességek biztos,99,9%-os diagnózisa csak invazív módszerrel (magzatvíz minta vétel (amniocentézis), vagy köldökzsinór vérvételel útján oldható meg.
A diagnosztikus (invazív) vizsgálat során magzati genetikai mintából (magzatvíz, lepényboholy, magzati vér) állapítják meg a magzat kromoszóma állományát. A vizsgálat értéke közel 100 %-os.
Hátránya, hogy körülbelül 0,5-1%-os vetélési szövődménnyel járhat. Ezért van egyre nagyobb igény hatékony szűrővizsgálatokra, amelyek eredménye segíti a párt az invazív vizsgálatokról való döntésben.
Hogyan kell értelmezni a szűrővizsgálat eredményét?
Az anyai szérumból történő kockázatszámítás nem diagnosztikai eljárás, hanem egy szűrőteszt, azaz nem szűri ki az összes Down-kóros, Edwards- vagy Patau-szindrómás, illetve nyitott gerinccel rendelkező magzatot, előfordulhat álnegatív, illetve álpozitív eredmény.
Az eredmények értékelésekor fontos megkülönböztetni a szűrővizsgálatot és a diagnosztikai vizsgálatot. A szűrővizsgálatok során a kromoszóma rendellenességek esélyét határozzuk meg és az eredmény soha nem 100 %-os.
Előfordulhat tévesen pozitív és tévesen negatív eredmény is. Pozitív eredmény, azaz magas kockázat, ha egy kromoszóma rendellenességnek a kockázata 1:150-nél nagyobb.
Ha a rizikó kisebb, mint 1:150, negatív eredményről beszélünk. A negatív eredmény nem zárja ki a rendellenességek meglétét, mindössze azok alacsony valószínűségére utal.
A pozitív eredmény nem jelenti azt, hogy a magzat biztosan hordozza az adott rendellenességet, ezért magzati kromoszóma vizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy a magzat valóban rendelkezik-e kromoszóma rendellenességgel.
Miért fontos a genetikai tanácsadás?
Ha egy párnak már volt Patau szindrómás gyermeke vagy magzata, és újabb gyermeket szeretnének, akkor érdemes genetikai konzultáción részt venni.
A Patau-kórnál általában nem jellemző az örökletesség, de egyes esetekben ez is előfordulhat. Ilyenkor kromoszóma-áthelyeződés (transzlokáció) is kimutatható a beteg gyermeknél vagy magzatnál.
Ezekben az esetekben a szülők genetikai tesztje is ajánlott, annak tisztázása végett, hogy a következő terhességnél mekkora eséllyel fordul elő újra a rendellenesség.
A terhesség alatti genetikai vizsgálatok eredményeit mindig a terhességi korral, a családi előzményekkel, az ultrahanglelettel és a szülők egyéni körülményeivel együtt kell értékelni.
Mikor szükséges mielőbb orvosi vizsgálat?
Azonnal orvoshoz kell fordulni, ha az újszülött súlyos légzési nehézséget, táplálási nehézségeket vagy egyéb aggasztó tüneteket mutat.
A szülőknek és gondozóknak azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha az alábbi súlyos tünetek bármelyikét észlelik újszülöttnél:
- Súlyos légzési nehézség vagy cianózis
- Képtelenség enni vagy nyelni
- Észrevehető fizikai deformitások, amelyek sürgős beavatkozást igényelhetnek
