A csecsemő gerincének fejlődése a születéstől az önálló járásig

A csecsemő gerince születéskor még egy nagy, hátrafelé domborodó „C” alakot formál, a felnőttkorra jellemző görbületek pedig fokozatosan, a mozgásfejlődés során alakulnak ki. A nyaki lordosis a fej emelésével, a háti kyphosis az önálló felüléssel, az ágyéki lordosis pedig a felállással és a járással fejlődik ki.

A folyamatot nem szabad mesterségesen gyorsítani: a csecsemőt nem javasolt korán ültetni, felállítani vagy járatni, mert a tartóizmoknak és a csontozatnak előbb maguktól kell megerősödniük. A szabad, változatos mozgás, a hason fekvés, a kúszás és a mászás fontos szerepet játszik a gerinc, a törzsizmok és az egész mozgásrendszer természetes fejlődésében.

A gerinc természetes görbületei

Az evolúció folyamán emberben a gerincoszlop görbületei a felegyenesedett járáshoz alkalmazkodva alakultak ki, ugyanez a folyamat követhető végig az egyénben újszülött kortól a növekedés befejeződéséig. Nyílirányúnak nevezzük a has-háti síkban kialakult gerincgörbületeket.

Az előrefelé görbületet (homorulat) nevezzük lordosisnak, a hátrafelé görbületet (domburulat) pedig kyphosisnak. A gerinc normális (anatómiai) görbületei tehát a nyaki lordosis, a háti kyphosis és az ágyéki lordosis.

Az egészséges gerincoszlop hátulról megtekintve egyenes, oldalról nézve pedig kettős „S” alakú. A gerinc „C” alakja tehát nem betegség az újszülöttnél, hanem a fejlődés kezdeti, életkorhoz kötött állapota.

Miért „C” alakú a csecsemő gerince?

Minden újszülött C alakú gerinccel jön a világra, hiányoznak még természetes gerincgörbületek. Az újszülött gerince még gyakorlatilag egyenes, a jellegzetes görbületek fokozatosan alakulnak ki a csecsemő fejlődésével és mozgásával.

A kisbaba amikor megszületik eleinte egy nagy „C”-t, domborulatot (kifózis) mutat az egész gerincoszlopa, tehát hátrafelé konvex (dorsal) konvex. A csecsemő gerincének alakulását kezdetben nem a tudatos testtartás, hanem a veleszületett izomtónus, a reflexes mozgások és a fokozatosan fejlődő mozgásminták határozzák meg.

A görbületek kialakulásához a csecsemő ágyban való mozgása, a fej és a nyak hátraszegése, majd a fokozatos felegyenesedés és két lábon járás járul hozzá. A csontok erősödése a megfelelő vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálkozással biztosítható.

A nyaki lordosis kialakulása

A nyaki gerinc homorulata a hason fekvésben fejemeléstől alakul ki. A kisbaba nagyjából 3 hónapos kora körül egyre érdeklődőbb lesz, ezért elkezdi emelgetni és fordítani a fejét jobbra és balra, ezzel fokozatosan létrehozza a nyaki homorulatot (lordózist).

Az első hónapokban a csecsemő még csak rövid időre képes megemelni a fejét. Hason fekvésben pár pillanatra fölemeli a fejét, oldalra fordítva leteszi. Később hason fekvésben felkönyököl, felemeli a mellkasát, és a fejét magasra tartja akár 10 másodpercen át.

Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik, fejét minden irányba elforgatja. A fej és a törzs mozgásainak összekapcsolása fokozatosan elkezdődik, és a nyaki izmok mellett a vállöv, a hát és a törzs izmai is egyre aktívabbá válnak.

A fej egyoldalú tartásának jelentősége

Ha a kiságy egyik oldala a fal felé néz, a baba nyilván csak abba az irányba tekinget, amerről a hangokat hallja. Mivel még nem tud átfordulni, a szülő feladata, hogy átfordítsa a babát, segítve az izmok egyensúlyban való fejlődését.

A legtöbb esetben a baba feje mindig a kiságy egyik irányába néz az egyedfejlődés egyik fontos szakaszában. Itt még nem tud a baba megfordulni magától, tehát a mi felelősségünk, hogy hol az egyik, hol a másik irányban legyen a fejecskéje és ezáltal mindig az ellenkező oldalra tudjon kitekinteni a kiságyból.

Egyenletesebben fognak fejlődni a nyaki izmai, a mély hátizmok és a törzs stabilizálásában részt vevő izomcsoportok. Később, amikor már tud ide-oda gurulni, már megoldja ezt a problémát.

A hason fekvés szerepe

A hason fekvés a mozgásfejlődés beindulásának feltétele, hanyatt fekve nem lehet kúszni, mászni. A hason fekvés biztosítja azt a helyzetet, amelyben a csecsemő gyakorolhatja a fej emelését, a könyöktámaszt, a tenyértámaszt és a törzs fokozatos stabilizálását.

Játék közben minél többet hasra kell fektetni. Hasalás közben a csecsemő nemcsak a nyakizmait használja, hanem a vállöv, a hát, a has és a medence körüli izomzat is bekapcsolódik.

A vállak megerősödése a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb eleme, a karok önálló mozgásának az alapja, így a hasalás, háton játék megtartás helyes gyakorlása hasznos segítséget jelent a baba számára.

A háti kyphosis kialakulása az önálló ülés során

Az önálló felülés eredménye a háti gerinc domborulat. Következik 4-16 hónapos kor, amikor már nem csak a gurulás, átfordulás megy jól, hanem felül a baba. Ekkor kezd kialakulni a háti domborulat (kifózis), és tovább erősödik a nyaki homorulat.

A körülbelül 6-13 hónapos korszakban kezd felülni a kisbaba, és kezd kialakulni egy szép hosszú háti domborulat (dorsolumbalis kyphosis). Ebben a korszakban tovább erősödik a nyaki lordózis is.

A háti görbület kialakulása a törzs stabilitásának fejlődésével függ össze. A csecsemőnek az üléshez nem pusztán a fejét és a hátát kell tartania, hanem a medencét, a törzset és a vállövet is összehangoltan kell használnia.

Miért nem szabad idő előtt ültetni?

Ültetni tilos, amíg önállóan, magától nem ül. Annak a gyermeknek, akit idő előtt felültetnek, nem erősödnek meg a hátizmai, így a gerince túlterhelődik.

A háti és az ágyéki gerinc görbületei megfordulnak: a hát homorodik, az ágyéki gerinc domborodik. Ez később többek között a pubertáskori gerincferdülés táptalaja lehet.

Az önálló ülés nem egyszerűen egy olyan helyzet, amelybe a gyermeket be lehet állítani, hanem a megfelelő törzs- és hátizom-erő, az egyensúly, a medencekontroll és az idegrendszeri érés eredménye.

A kúszás és a mászás jelentősége

Kúszástól alakulnak ki a felső hátizmok. A négykézlábon hintázástól, mászástól az alsó hátizmok, farizmok megerősödnek.

A csecsemő 6-7 hónapos korában megpróbál kúszni a távolabbi tárgyak felé; a hasán fekve a lábával hajtja magát előre, és a kezével irányítja a mozgást. A 7-8 hónapos csecsemő inkább kúszik, mintsem mászik, kúszva vagy gurulva közlekedik a lakásban.

Négykézlábra áll, és előre-hátra ringatja magát. A 9-10 hónapos csecsemő négykézláb mászik, bútorokra és lépcsőre is felmászik.

Mászás az ember ősi mozgásformája. A mászás, mint magasan szervezett mozgás-magatartásforma a fej, a törzs és a négy végtag térben és időben összerendezett egysége.

Előfeltételei közé tartozik még a mozgásirány becslése és a tájékozódás az aszimmetrikus mozgásminta közben. A mászás során a csecsemő a törzs két oldalát összehangoltan, de nem teljesen szimmetrikusan használja.

Nagyon fontos, hogy a 4-5 hónapos korban begyakorolt tenyértámasz a mászás során rögzül, a gyermek megtanulja, hogy „a kezem mindig előrébb kell hogy legyen, mint a fejem”. Ez a statikus-kinetikus támaszkodás hozzátartozik az ülés, térdelés és guggolás stabilitásának fenntartásához, valamint aktivizálódik el- és leeséskor, mint védekező mechanizmus.

Ha a mászás kimarad, nagy az esély rá, hogy iskoláskorban diszfunkciós lesz a gyerek. A mozgásfejlődés egyéni, ezért a mászás megjelenésének időpontja gyermekenként eltérhet, de a csecsemőnek lehetőséget kell biztosítani a szabad mozgásra.

Mozgásra születtünk, tehát hagyjuk őt mozogni és fejlődni a maga ütemében. A csecsemő mozgásfejlődését nem a teljesítményhez, hanem a saját érési üteméhez kell igazítani.

Az ágyéki lordosis kialakulása felálláskor és járáskor

Az önálló felállás hatására szép lassan, a járással az ágyéki homorulat is kialakul. Ezután jön az az időszak, amikor a várva várt pillanat megtörténik: a baba feláll. Ezzel kezdetét veszi az ágyéki homorulat (lumbális lordózis) kialakulása.

A felállás időszakában fog kialakulni az ágyéki homorulat (lordózis), tehát a hosszú háti domborulat visszaszorul a háti gerincre. A járás megjelenésével a gerincnek már a testsúly megtartásához és az alsó végtagok mozgásához is alkalmazkodnia kell.

A 9-10 hónapos csecsemő bútorokba kapaszkodva feláll, kapaszkodva már lépeget. A 11-12 hónapos gyermek kapaszkodva lépeget, rugózó talajon ugrál, és le tud guggolni.

A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg biztosan járni. Meghatározó, hogy mit örökölt, mekkora a felfedező kedve, a testsúlya, és hatással vannak rá az esetleges rossz élmények, betegségek is.

Tehát akkor teszi meg első óvatos lépéseit, amikor az izmai, testi állapota és a hangulata ezt lehetővé teszi. A járás kezdetének időpontja önmagában nem határozza meg a gyermek későbbi mozgásfejlődését.

Miért nem szabad korán felállítani vagy járatni?

A folyamatot mesterségesen nem szabad gyorsítani, a csecsemőt fokozottan forgatni vagy korán lábra állítani nem javasolt. Az egyedfejlődés nem egyforma, óriási, több hónapos csúszások lehetnek egy-egy gyerek között, ami teljesen normális.

Amikor a gyerek még nem áll, nem jár, a szülő ne próbálja siettetni a két lábra való állást. Egyrészt erővel felemeli és „sétáltatja”, másrészt járókát vesz neki.

Mind a kettő helytelen, mert még nem alakultak ki a megfelelő erősségű tartóizmok, és idejekorán kapja a gerincoszlop a nagy terhelést. Károsodhat a gerincoszlop mind a két művelettől.

Hagyjuk a kisembert magától felállni, tudja az ő szervezete, hogy mikor jött el az a pillanat, amikor megteszi az első lépéseket. Ahhoz, hogy ez a fejlődési folyamat egészséges legyen, a maga tempójában kellene megtörténnie.

A keresztcsonti görbület kialakulása

A felállás után, ahogyan idősödik a gyerek, fokozatosan kialakul a keresztcsonti domborulat is (sacralis kyphosis), és még fokozódnak a gerinc görbületei.

Ahogy a kisgyerek erősödik, egyre többet jár és mozog, kialakul a keresztcsonti domborulat (szakrális kifózis) is, a meglévő gerincgörbületek pedig egyre hangsúlyosabbak lesznek.

A kisgyermek első két évében ezért jelentős változások történnek: a kezdeti „C” alakú gerincből fokozatosan kialakulnak azok a görbületek, amelyek később a felegyenesedett testtartást, a stabilitást és a rugalmasságot szolgálják.

A csecsemő mozgásfejlődésének főbb állomásai

0-1 hónapos kor

• Fokozott izomtónus miatt a végtagokon hajlított tartás látható, primitív csecsemőkori reflexek aktív jelenléte.
• Testének mozdulatai még nem akaratlagosak, hanem elsősorban reflexesek.
• Spontán módon megriad a Moro-reflex miatt.
• Kezét általában ökölben tartja.
• Ha az ujjait szétnyitjuk, megfogja a csörgőt vagy más játékot, de hamar elengedi.
• Arcának és szájának gyengéd érintésére az inger irányába fordítja a fejét, és szopásra készen tartja a száját.
• Ha ülő helyzetbe felhúzzák, a fejét a gerincével egy vonalban tartja.
• Rácsodálkozik a tárgyakra, de még nem nyúl értük.
• Hátáról félig oldalra fordulhat.

1-2 hónapos kor

• Hason fekvésben pár pillanatra fölemeli a fejét, oldalra fordítva leteszi.
• Ülő helyzetben megtartja a fejét, bár még eléggé bizonytalanul.
• Fényre, hangra és mozgásra figyel.
• Lazán köröz a kezével és a lábával, rúgkapál.
• Játék közben minél többet hasra kell fektetni.

2-3 hónapos kor

• Hason fekvésben felkönyököl, felemeli a mellkasát, és a fejét magasra tartja akár 10 másodpercen át.
• A kezét már többnyire nem szorítja ökölbe.
• Kezével felfedezi a saját arcát, szemét és száját.
• A megfogott tárgyat a szájához viszi.
• A nyúlás és fogás már nem reflexes, hanem kérgi irányítás alatt áll, és vizuálisan vezérelt.
• Háton fekve is képes már megemelni kissé a fejét, oldalra fordul.
• Izomtónusa normalizálódik, testtartásával segít, amikor felemelik.

4-5 hónapos kor

• Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik, fejét minden irányba elforgatja.
• Hasára és hátára fordul.
• Háton fekvésből, ha kezét fogják, próbál felülni.
• Háton fekve fölemeli a lábát annyira, hogy a térdét vagy a lábujját meg is érintheti.
• A látott tárgyak után nyúl, azokat szándékosan rázza, lóbálja és ütögeti.
• Hason fekve kinyújtja a karját és a lábát, fölemeli és hátrahajtja a fejét.

6-7 hónapos kor

• A fej és a törzs mozgásainak összekapcsolása elkezdődik.
• Megpróbál kúszni a távolabbi tárgyak felé.
• A hasán fekve a lábával hajtja magát előre, és a kezével irányítja a mozgást.
• Könnyedén forgatja a fejét, testét minden irányban elfordítja és kicsavarja.
• Egyedül is megül, ha megtámasztják, közben stabilan tartja a fejét.
• A tárgyakat egyik kezéből a másikba teszi.
• Amikor a hátáról oldalra fordul, már majdnem ülő helyzetbe kerül.

7-8 hónapos kor

• Inkább kúszik, mintsem mászik.
• Kúszva vagy gurulva közlekedik a lakásban.
• Négykézlábra áll, és előre-hátra ringatja magát.
• Háton is mozog, fenekét fölemeli és leteszi.
• Tárgyak fogásánál használja az ujjait is.
• Tárgyakat egymáshoz ütöget.
• Biztosan ül, ha felültetik.

9-10 hónapos kor

• Magabiztosan felül, széken biztosan ül, kúszik, gurul és négykézlábra áll.
• Feltérdel, közben kezeit használja.
• Állásból és négykézláb helyzetből leül.
• Ülésből lefekszik.
• Bútorokba kapaszkodva feláll, kapaszkodva már lépeget.
• Négykézláb mászik, bútorokra és lépcsőre felmászik.
• Automatikussá válik a tárgyért nyúlás.
• Hüvelykujj és mutatóujj segítségével, csipeszfogással felemeli a tárgyat.

11-12 hónapos kor

• Nagyon szeret mászni.
• Tud lábujjhegyen állni, és le tud guggolni.
• Labdát szeret ide-oda gurítani.
• Rugózó talajon ugrál.
• Kapaszkodva lépeget.
• Öltöztetésnél és vetkőztetésnél segít.
• Kézfunkciói finomodnak: tárgyakat egymásba vagy egymásra tesz, könyvet lapoz.

12-15 hónapos kor

• Önállóan áll.
• Oldalra lépeget.
• Leejtett játékért lehajol és felveszi, közben kapaszkodik.
• Labdát gurít.
• Még mindig szeret mászni, mert ez még hatékonyabb, mint a járás.
• Guggolásból is fel tud állni.
• A legtöbb baba 12-15 hónapos kora között tanul meg biztosan járni.

Az újszülöttkori reflexek és a mozgásfejlődés

A csecsemő első mozgásai jelentős részben reflexesek. Ezek a veleszületett reflexek kezdetben segítik a táplálkozást, a védekezést, a testhelyzet-változtatást és a környezethez való alkalmazkodást, később pedig fokozatosan leépülnek vagy beépülnek az akaratlagos mozgásokba.

Moro-reflex

A baba szétlöki a karjait, kezét és ujjait kimerevíti és felsír, mintha megrémült volna valamitől. Ezután közelebb húzza testéhez a végtagjait, mintha próbálna belekapaszkodni valamibe.

Többnyire akkor jelentkezik, amikor az újszülött feje hirtelen helyzetet változtat, hirtelen megváltozik a hőmérséklet vagy egy erős zaj megijeszti a picit. A Moro-reflex a baba 2 hónapos kora körül kezd megszűnni.

Kapaszkodó- és fogóreflex

Amikor a baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat és el sem engedi, olyan, mintha szándékosan fogná a kezünket, pedig ez csak reflex. A tudatos megfogás és elengedés kialakulásával azonban a fogóreflex fokozatosan leépül.

A csecsemő kezét először nagyrészt ökölben tartja, ezután kezdi el nyitogatni. A tenyérre gyakorolt nyomás hatására az ujjak becsukódnak, később azonban a fogás egyre inkább célirányossá és tudatossá válik.

A fogóreflex fennmaradása akadályozza a kézügyesség fejlődését és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint megakadályozza lépéskor a gördítést.

Keresőreflex

Ha a baba arcát vagy száját megérintjük, ösztönösen abba az irányba fordul az érintés tárgyát keresve. Ez a reflex az első időkben segíti a szoptatást, azzal, hogy segít az újszülöttnek megtalálni a mama mellét.

A keresőreflex a baba 4 hónapos kora körül kezd eltűnni.

Szopóreflex

A szopóreflex létfenntartó ösztön, amely a csecsemő táplálékhoz jutását hivatott segíteni. A szopóreflex akkor váltódik ki, ha a baba szájpadlásához hozzáér valami, ekkor automatikusan szopó mozdulatokat végez.

A 4. hónap végére a gyermekek általában elhagyják ezt a reflexet. Ekkor már a tudatos táplálkozás a jellemző rájuk.

Tónusos nyaki reflex

A tónusos nyaki reflex az újszülött 1 hónapos kora körül jelenik meg és nagyjából a negyedik hónapig marad meg. Ha az újszülött fejét oldalra fordítjuk, az ezen az oldalon lévő karját kiegyenesíti, míg a másikat behajlítja.

Ez a reflex valószínűleg a szem-kéz koordináció fejlődésének az előfutára és abban is segít majd a picinek, hogy spontán megragadjon dolgokat maga mellett. Ha a reflex hat hónapos kora után is megmarad, az a motoros idegek problémájára utalhat.

Lépegető reflex

Bár egy újszülött természetesen még nem képes megtartani a saját súlyát a lábával, de ha megtartjuk úgy, hogy a talpa szilárd talajhoz érjen, úgy tesz, mintha járna, egyik lábát a másik elé teszi.

Ez a reflex 6 hetes kora körül eltűnik és nem is jelenik meg újra, csak mikor már megérik a járásra.

Gerincvelői vagy Galant-reflex

Ha a baba gerincét végigsimítjuk, egész testével a simítás irányába egyenesedik ki. A törzse előre-hátra mozog, szinte vonaglik, ha elegendő inger éri a picit.

Ez a reflex segít az újszülöttnek végigfészkelődni a szülőcsatornán, amint a hüvely falának nyomása végigsimítja a hátát. A reflex a pici 4-6 hónapos koráig marad meg.

Ha 6 hónapos kora után is megmarad a gerincvelői reflex, az kóros problémákra is utalhat.

Babkin-reflex

A Babkin-reflex a baba mindkét tenyerén alkalmazott enyhe nyomásra adott különböző reakciókat jelenti. Ezek lehetnek a fej elforgatása, a nyak behajlítása, a száj kinyitása vagy akár ezek kombinációja.

A koraszülöttek sokkal hajlamosabbak erre a reflexre.

Úszó- vagy merülőreflex

Ha egy csecsemőt arccal lefelé vízbe helyezünk, elkezd úszó mozdulatokat végezni. Mindazonáltal kockázatos a babát még ebben a korban úsztatni, hiszen akár nagy mennyiségű vizet is lenyelhet.

Talpi vagy Babinski-reflex

A talpi reflex lényege, hogy a baba meghajlítja a lábfejét, lábujjai enyhén kitekerednek, nagylábujja enyhén elemelkedik a lábfej síkjától. Ennek az az oka, hogy ebben a korban az idegi összeköttetések még nem fejlődtek ki teljesen, így az agy még nem tudja teljesen átvenni a test fölötti irányítást.

A megfelelő mozgáskörnyezet kialakítása

Egy csecsemőnek a mozgásra is ugyan olyan nagy hangsúlyt kell fektetni. Sok szülő esik abba a hibába, hogy a gyermekének megvesz minden hasznosnak vélt zizegő, zenélő és csörgő játékot, amivel épp az ellenkezőjét érhetjük el.

A csecsemő számára a mozgás belső motivációja akkor tud kibontakozni, ha nem minden tárgy van karnyújtásnyira, és a környezet arra ösztönzi, hogy elforduljon, nyúljon, guruljon, kússzon vagy másszon.

A mozgáshoz tér kell. A forgás beindulása után célszerű letenni egy puha plédet, biztosítva ezzel a mozgáshoz a teret.

A gyermekünket körülvevő ingereket meg kell szűrni, mert vannak hasznos és haszontalan ingerek. A mozgás, a beszéd, az éneklés, a mondókázás és a közös játék olyan kapcsolatot teremt, amely a mozgásfejlődést is támogatja.

Kenguru, bébikomp és járóka

Kenguru

A kenguru 3 hónapos kor után ajánlott, amikor a csecsemő már biztosan tartja a fejét hason, alkaron támaszkodva.

Bébikomp

A bébikomp nem segíti, hanem gátolja a gyermek mozgásfejlődését. A kompos gyermek nem tanul meg esni.

Az a gyermek, aki nem tud állni és járni, annak sem a csontjai, sem az izmai nem elég erősek, így az ízületei és csontjai túlterhelődnek, kóros deformitások jöhetnek létre, például bokasüllyedés.

Járóka

A járóka szinte csak a felfelé irányuló mozgást támogatja, gátolva ezzel a csecsemő normális mozgásfejlődését. A mozgásfejlődéshez nemcsak a felállás és a járás, hanem a forgás, a kúszás, a mászás, a leülés és a különböző irányú helyváltoztatás is hozzátartozik.

A finommotorika és a törzs stabilitása

A törzs stabilitásának fejlődésével a karok is egyre aktívabb szerepet tudnak betölteni. A csecsemő mozgásfejlődése során a kéz és az ujjak használata szorosan összefügg a fej, a törzs, a vállöv és a gerinc megfelelő stabilizációjával.

A 3-4 hónapos csecsemő már a test középvonaláig tud koordinálni, így a kezeit a mellkasa előtt össze tudja fogni vagy képes akár egy csörgőért is hadonászni. Ezeknek a folyamatoknak részei a szem és a kéz összehangolása, azaz a szem-kéz koordináció és a hallás fejlődése is.

4-6 hónapos korban egyre élénkebben próbálkozik a baba a tárgyak megfogásával, az értük való kapálózással és az elengedésükkel is. A hasalás ügyesedésével egyre inkább hason fekve is nyitogatja a tenyerét, tapogatja a szőnyeget és a takarót.

6-10 hónapos kor között a nagymozgások fejlődése látványos változásokat hoz a hétköznapokba. A forgás és kúszás során egyre változatosabb tárgyak elérése, a karok és kezek mozgásba erős bevonódása egészen más perspektívát hoz a finomabb mozgásokban is.

A mászás és ülés kialakulásánál az egész térérzet és a karok egyre nagyobb felszabadulása ad új teret a manipulációban. A csecsemő át tudja venni egyik kezéből a másikba a játékokat, hosszan tudja tartani azokat, és hason fekve ki tud nyúlni játékért.

A baba egész testének tartása és a tónus megfelelő szabályozása ad alapot a finommotorika jó irányú fejlődésének is. A megfelelő törzsstabilitás nélkül a kézmozgások és a tárgyak célirányos használata is nehezebben fejlődik.

A természetes mozgásfejlődés támogatása a mindennapokban

A gyermeknek lehetőséget kell biztosítani a szabad és változatos mozgásra a saját igénye szerint. Futkározni, ugrálni, fára mászni, kerékpározni és kirándulni is fontos tapasztalatokat ad a mozgásrendszer számára.

A kisgyermeknek 6-7 éves kora előtt bőven elegendő, ha sokat van a szabadban, játszótéren hasonló korúakkal jön-megy, futkározik, kúszik, átbújik, leesik és feláll, fára mászik, valamint kirándul a családdal.

Gyakori hiba, hogy a szülők nagyon korán elkezdik egyoldalúan sportoltatni a gyermeket, amikor még sem a csontozata, sem az izomzata, sem a gerince nem alkalmas rá. Ez szintén táptalaja lehet a későbbi gerincproblémáknak, például a hanyag tartásnak.

A mozgás nem feltétlenül valamilyen sportot jelent, hanem azt, hogy lehetősége van a gyereknek a szabad és változatos mozgásra az ő igénye szerint.

Milyen jelek miatt érdemes szakemberhez fordulni?

Ebben a fejlődési időszakban fokozatosan figyeljünk a gyermekünkre, és ha bármi rendellenességet vélünk felfedezni, akkor forduljunk szakemberhez, hogy még időben lehessen korrigálni a gerinc deformitásait.

Ha gyanús jelet észlelünk, szokatlan görbületet látunk, vagy nem vagyunk biztosak a gerinc és a testtartás milyenségét illetően, kérdezzük szakorvos, illetve gyógytornász véleményét.

Az izomrendszer gyengeségére utalhat a lúdtalp, az előreeső vállak és a laza ízületek. Gyermekünk testtartását rendszeresen vizsgáljuk meg kihúzott tartásban, vagyis aktív testtartásban, illetve a megszokott, „hanyag” tartásban.

A kezelés és korrekció mielőbbi megkezdése nagyon javasolt, hiszen kamaszkorban a görbületek könnyebben kiegyenesíthetők. A csecsemőkorban és kisgyermekkorban észlelt eltéréseket azonban mindig az életkor, a fejlődési ütem és az egész mozgásmintázat figyelembevételével kell értékelni.

A gerinc egészséges fejlődésének alapelvei

• A csecsemőt ne ültessük, amíg önállóan nem képes ülni.
• Ne állítsuk fel és ne járassuk kézen fogva a saját fejlődési ideje előtt.
• Biztosítsunk elegendő helyet a forgáshoz, kúszáshoz és mászáshoz.
• Támogassuk a hason fekvést és a fej emelésének gyakorlását.
• Figyeljünk arra, hogy a baba ne mindig ugyanabba az irányba fordítsa a fejét.
• Ne használjunk olyan eszközt, amely a természetes mozgásfejlődést akadályozza.
• Engedjük a gyermeket a saját tempójában fejlődni.
• A változatos mozgás fontosabb, mint a korai teljesítmény.
• Szokatlan tartás vagy mozgás esetén kérjünk szakmai véleményt.

tags: #csecsemo #gerinc #fejlodese