Elhalt magzat és cisztás petefészek: okok, kivizsgálás és újabb terhesség tervezése

Az első trimeszterben bekövetkező, tünetek nélkül felismert magzati elhalás leggyakoribb háttere kromoszóma- vagy genetikai rendellenesség, ezért egyetlen ilyen veszteség önmagában általában nem utal hormonális zavarra, meddőségre vagy az anya hibájára. A kilenc évig szedett fogamzásgátló rendszerint nem okoz elhalt terhességet, és a korábban szabályos menstruáció mellett a hormonális ok kevéssé valószínű.

A petefészekben talált, 3,5×4 cm-es ciszta külön kérdés: az ilyen elváltozás lehet átmeneti, hormonális eredetű ciszta, amely kezelés vagy megfigyelés mellett felszívódik, de a visszatérő vagy tartós fájdalom miatt nőgyógyászati kontroll és ultrahang indokolt. A legtöbb nő egy korai vetélés vagy műszeres befejezés után később egészséges terhességet hord ki.

Mit jelent az elhalt terhesség?

Ha a terhesség fejlődése megáll, de a szervezet egy ideig még nem érzékeli ezt, továbbra is fennállhatnak terhességi tünetek, a terhességi teszt pozitív maradhat, és akár hetekig sem jelentkezik vérzés. Az ultrahangvizsgálat azonban kimutathatja, hogy nincs szívhang, vagy csak egy üres petezsák látható.

Ezt az állapotot a köznyelv gyakran „üres petezsáknak” nevezi, orvosi értelemben pedig elhalt vagy visszamaradt vetélésről beszélnek. A háttérben legtöbbször kromoszóma-rendellenesség áll, vagyis az embrió nagyon korán leállt a fejlődésben.

A vetélések többsége az első trimeszterben, vagyis a 12. hét előtt történik. Az ismert terhességek körülbelül tíz-húsz százaléka végződik vetéléssel, de a valós szám ennél magasabb is lehet, mert sok nagyon korai terhesség még azelőtt megszakad, hogy a nő felismerné, hogy babát vár.

A szakemberek szerint a megtermékenyített petesejtek akár 30-50 százaléka is elveszhet már a beágyazódás környékén. Ezt nevezik kémiai terhességnek: ilyenkor a terhességi teszt már pozitív lehet, de a menstruáció csak néhány napot késik, és a várandósság nagyon korán megszakad.

Elhalt terhesség, vetélés és halvaszületés

Ha a terhesség 20. hete előtt veszítik el a babát, azt jellemzően vetélésnek nevezik. Amikor a nők a terhesség 20. hete és a szülés között elveszítik gyermeküket, azt halvaszületésnek nevezik.

A halvaszületés az, amikor a baba a terhesség 20. hete után meghal. A baba hetekkel vagy órákkal a szülés előtt is elpusztulhatott a méhben. A baba ritkán hal meg a szülés során.

Az orvosok a halvaszületést három típusba sorolják: korai halvaszületés, késői halvaszületés vagy terminus halvaszületés. A halvaszületést gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő.

Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik; ez esetben késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg. A korai terhességben felismert, nyolchetes fejlődési korban bekövetkezett magzati elhalás azonban nem halvaszületésnek, hanem korai vetélésnek vagy elhalt terhességnek minősül.

Miért nem feltétlenül vannak tünetek?

A halvaszületésnek általában nincsenek figyelmeztető jelei. Hasonlóan, a korai elhalt terhesség sem mindig jár erős vérzéssel vagy görcsökkel.

Nem minden vetélés jár erős vérzéssel vagy görcsökkel. Megeshet, hogy a terhesség fejlődése megáll, de a szervezet egy ideig még nem érzékeli ezt.

A vetélés leggyakoribb tünete a hüvelyi vérzés vagy pecsételés. Ez lehet enyhe barnás folyás, de erősebb vérzés is.

• alhasi görcsök;
• a menstruációs fájdalomhoz hasonló összehúzódások;
• derékfájás;
• medencetáji nyomásérzés;
• szövetdarabok távozása;
• a magzatmozgások csökkenése vagy megváltozása előrehaladott terhességben.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a korai terhesség alatti vérzés önmagában még nem jelent biztos vetélést. Sok nő tapasztal enyhe pecsételést az első hetekben, és ezeknek a várandósságoknak jelentős része teljesen normálisan folytatódik.

A figyelmeztető jel inkább az, ha a vérzéshez erősödő görcsök, fájdalom vagy egyéb panaszok társulnak. A nőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha ilyen tünetek jelentkeznek.

Mikor szükséges azonnali orvosi vizsgálat?

Terhesség alatt minden erősebb vérzést vagy görcsöt komolyan kell venni. Azonnali orvosi vizsgálat szükséges, ha élénkpiros vérzés jelentkezik, erős hasi fájdalom alakul ki, vállba sugárzó fájdalom jelentkezik, szédülés vagy gyengeség lép fel, illetve láz vagy rossz szagú folyás jelentkezik.

A fájdalom egyoldalisága szintén fontos figyelmeztető jel. A hasonló tünetek méhen kívüli terhességre is utalhatnak, ami sürgős ellátást igénylő állapot.

Azonnal orvosi segítséget kell kérni hüvelyi vérzés vagy egyéb nyugtalanító tünet esetén. A terhesség alatt jelentkező hüvelyi vérzést és fájdalmat az orvosnak jelezni kell.

A leggyakoribb ok: kromoszóma-rendellenesség

A leggyakoribb ok a kromoszóma-rendellenesség. Az első trimeszteri vetélések 50-70 százalékában valamilyen genetikai hiba miatt az embrió nem képes megfelelően fejlődni.

Az esetek 95 %-ban az elhalt terhességeknek genetikai oka van. Más összefoglalók szerint a fejlődési rendellenességek a halvaszületések több mint egytizedét okozhatják.

Nagyon fontos: a vetélés legtöbbször nem az anya hibája. Sok nő mégis bűntudatot érez a veszteség után, pedig az esetek többségében semmit sem tehetett volna másképp.

A vetélést nem okozza a stressz, a munka, a sport, a szex, egy kisebb esés vagy az, hogy valaki korábban fogamzásgátlót szedett. A hosszú ideig tartó fogamzásgátló-szedés nem okoz elhalt terhességet.

Okozhatott-e hormonális zavart a fogamzásgátló?

Miután a menstruációja rendben volt a terhesség előtt, ezért a hormonális ok gyakorlatilag kizárható. A kilenc évig szedett fogamzásgátló önmagában nem magyarázza az elhalt terhességet.

A fogamzásgátló abbahagyása után hat hónappal bekövetkező terhesség esetében nincs olyan adat, amely alapján a korábbi, hosszú ideig tartó szedést az elhalt terhesség okának lehetne tekinteni.

Hormonális problémák vagy pajzsmirigybetegségek bizonyos esetekben növelhetik a vetélés kockázatát, de egyetlen, tünetmentes korai terhességi veszteség és szabályos ciklus mellett rutinszerű, széles körű hormonvizsgálat általában nem adna érdemi magyarázatot.

A hormonális vizsgálat értelmetlen lehet akkor, ha sem a kórelőzmény, sem a menstruációs ciklus, sem a fizikális vizsgálat nem utal hormonális problémára. Célzott vizsgálat azonban indokolt lehet, ha ismétlődő vetélés, szabálytalan menstruáció, pajzsmirigybetegségre utaló panasz vagy más klinikai gyanú áll fenn.

A petefészekciszta és az elhalt terhesség kapcsolata

A petefészekben talált ciszta nem jelenti automatikusan azt, hogy a nő nem eshet teherbe, és önmagában nem bizonyítja, hogy ez okozta a terhesség elvesztését. A petefészekciszta és a korai embrió fejlődési zavara két különálló probléma is lehet.

Terhességben a ciszta gyakran a sárgatest hormonális működésével függ össze. A sárgatest a korai terhesség fenntartásában vesz részt, és az általa termelt hormonok mellett átmeneti ciszta is kialakulhat.

Az ilyen elváltozás ebben a méretben gyakori jelenség. Rendszeres terhességi ellenőrző ultrahangos vizsgálatok követhetik a ciszta sorsát.

Ha a ciszta később is megmarad vagy tovább növekszik, akkor eldönthető, hogy laparoszkóposan eltávolítandó-e, vagy nincs szükség beavatkozásra. A növekedő, tartósan fennálló, összetett szerkezetű vagy panaszokat okozó cisztát nőgyógyászati kontroll mellett kell értékelni.

Mit jelenthet a jobb oldali, 3,5×4 cm-es ciszta?

A 3,5×4 cm-es petefészekciszta sok esetben átmeneti, hormonális eredetű elváltozás. A leírt esetben hormonkezelés mellett elmúlt, felszívódott, és azóta a menstruáció rendszeressé vált.

Ez a lefolyás inkább működéses, átmeneti cisztával egyeztethető össze, de a diagnózist mindig az ultrahang szerkezeti jellemzői, a kontrollvizsgálat és a tünetek alapján kell felállítani.

A ciszta eltűnése kedvező jel, ugyanakkor a petefészek felől jelentkező, menstruációtól független fájdalmat nem célszerű figyelmen kívül hagyni. Ilyenkor kontroll nőgyógyászati vizsgálat és ultrahang javasolható.

A fájdalom hátterében többféle ok állhat, ezért pusztán a panasz alapján nem lehet megmondani, hogy fennmaradt ciszta, újabb működéses ciszta, endometriózis, összenövés vagy más nőgyógyászati eltérés okozza-e.

Milyen kivizsgálás szükséges korai elhalt terhesség után?

Az orvos általában ultrahangvizsgálatot és vérvételt kér. A vérben található hCG nevű terhességi hormon szintjét ellenőrzik, amely normál esetben folyamatosan emelkedik a korai várandósság alatt.

Az ultrahang segít megállapítani, fejlődik-e az embrió, van-e szívhang, megfelelő méretű-e a terhesség, illetve fennáll-e méhen kívüli terhesség. Néha néhány nap múlva ismételt vizsgálatra is szükség lehet, mert a nagyon korai terhességben még nehéz egyértelmű következtetést levonni.

A vetélést követő kontrollvizsgálat annak ellenőrzésére is szolgálhat, hogy a méh teljesen kiürült-e, illetve megfelelően csökken-e a terhességi hormon szintje.

Ha az anya Rh-negatív vércsoportú, vetélés vagy vérzés után szükség lehet anti-D vagy Rh-immunglobulin injekcióra. Ez azért lehet indokolt, mert ha a magzat Rh-pozitív, az anya szervezete ellenanyagot termelhet a magzati vérsejtekkel szemben, ez pedig egy későbbi terhesség során problémát okozhat.

Mikor indokolt részletesebb kivizsgálás?

Egyetlen korai vetélés önmagában még nem utal meddőségi problémára. Részletesebb kivizsgálást általában ismétlődő, két vagy három egymást követő vetélés után javasolnak.

Célzott kivizsgálásra lehet szükség akkor is, ha a kórelőzményben pajzsmirigybetegség, cukorbetegség, autoimmun betegség, szabálytalan ciklus, méhfejlődési rendellenesség, jelentős véralvadási probléma vagy korábbi, késői terhességi veszteség szerepel.

Az életkor előrehaladtával nő a kromoszóma-rendellenességek esélye. Egy negyvenéves nőnél körülbelül kétszer akkora a vetélés kockázata, mint egy húszévesnél.

Az ismételt vetélési kockázatot növelheti a korábbi vetélés, a kezeletlen cukorbetegség, bizonyos autoimmun betegségek, hormonális problémák, pajzsmirigybetegségek, egyes fertőzések, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a droghasználat, bizonyos környezeti mérgező anyagok, valamint egyes méh- és méhnyakproblémák.

Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik, vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz.

Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás és pajzsmirigy-rendellenesség szintén emelhetik a vetélés kockázatát. Egyes vizsgálatok felvetik, hogy bizonyos nem szteroid gyulladáscsökkentő készítmények fokozhatják a vetélés kockázatát, ezért koraterhességben alkalmazásukról orvossal kell egyeztetni.

Hogyan történhet a méh kiürítése?

A vetélést követő kezelés attól függ, hogy a szervezet hogyan reagál, illetve fennáll-e fertőzés vagy erősebb vérzés veszélye. A lehetséges eljárások közé tartozik a természetes lezajlás, a gyógyszeres kezelés és a műtéti beavatkozás.

Várakozó kezelés

Sok esetben a szervezet magától befejezi a folyamatot. Ilyenkor a terhességi szövetek spontán távoznak, ami erősebb menstruációhoz hasonló vérzéssel és görcsökkel járhat.

A várakozó álláspont általában két héten belül kiürülést eredményezhet, de a folyamat három-négy hétig is elhúzódhat. Az esetek körülbelül 20 százalékában műtéti befejezésre is szükségessé válik.

Gyógyszeres kezelés

Előfordulhat, hogy gyógyszer segíti a méh kiürülését. A gyógyszeres kezelés alkalmazhatóságát a terhesség kora, a vérzés, a fájdalom, a fertőzés lehetősége és az általános egészségi állapot alapján határozzák meg.

Műszeres befejezés

Bizonyos esetekben műszeres befejezésre van szükség. Ez általában rövid altatásban vagy bódításban történik, és rutinbeavatkozásnak számít.

A műszeres befejezést vénás altatásban, TIVA-val végzik, vagyis nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzenek, a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart.

Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítik, majd hüvelyi feltárást végeznek. A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10 mm nagyságúra tágítják, és Curette-kanál vagy vákuum-szívó segítségével kiürítik a méhüreget.

A beavatkozást követő három-négy órával a páciens otthonába távozhat. A későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azoknál, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágításra lehet szükség.

Ez történhet tágító pálcával vagy gyógyszeres méhszájtágítással. Ezek kíméletesen puhítják a méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség.

A műszeres befejezés lehetséges szövődményei

A műszeres befejezés alacsony kockázatú beavatkozás, de szövődmények ritkán előfordulhatnak. Az esetek körülbelül 1%-ában maradhat vissza véralvadék vagy embrionális szövet a méhüregben.

Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz vagy elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére lehet szükség.

Előfordulhat gyulladás, amely kevesebb mint 1%-ban jelentkezik, és antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek közé tartozhat a fájdalom, a láz és a kellemetlen szagú folyás.

Szintén kevesebb mint 1%-ban fordul elő perforáció. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül vagy átlyukad.

Ezt a műtét során észlelik, és a sérülés mértékétől függően szoros megfigyelést alkalmaznak, vagy hastükrözéses, illetve hasmegnyitásos technikával megvarrják a méhet.

Teendők a műszeres befejezés után

A műtéti beavatkozást követően két hétig kerülni kell az ülőfürdőt, a szexuális életet és a tamponhasználatot. Egyéb megszorítás általában nincs.

A beavatkozást követően hat héttel kontrollvizsgálat javasolt. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik, de a műtétet követően legkésőbb három hónapon belül jelentkeznie kell.

A fizikai felépülés többnyire néhány hét alatt megtörténik. Vérzés és enyhébb görcsök még napokig vagy hetekig jelentkezhetnek, a menstruáció pedig általában négy-hat héten belül tér vissza.

A méhlepény-szülés aktiválja a női tejtermelő hormonokat. A nők hét-tíz napig tejet termelhetnek, mielőtt a tejtermelés leállna, és tejtermelést csökkentő gyógyszert is kaphatnak.

Erős fájdalom, láz, rossz szagú folyás, fokozódó vérzés vagy rossz általános állapot esetén orvosi vizsgálat szükséges. Kontrollon ellenőrizhető, hogy a méh teljesen kiürült-e, és megfelelően csökken-e a terhességi hormon szintje.

Mikor lehet újra teherbe esni?

A halvaszületés nem okoz meddőséget. A legtöbb nő később teljesen egészséges terhességet hord ki.

A következő terhesség befogadására a szervezet onnantól alkalmas, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott. A lelki felépülés azonban ugyanolyan fontos, mint a fizikai regeneráció.

Egy korábbi orvosi tanács szerint a műtéttől számított fél év elteltével érdemes ismét próbálkozni a teherbe eséssel. A következő terhességet akkor érdemes tervezni, amikor fizikailag és lelkileg is készen állunk rá, és a kezelőorvossal megtörtént a szükséges kontroll.

Az egyetlen korai vetélés önmagában nem utal meddőségi problémára. A legtöbb nő a veszteség után ismét teherbe eshet, és egészséges baba születhet.

Mit érdemes tenni a következő terhesség előtt?

A nők csökkenthetik bizonyos kockázatokat, ha újabb terhesség előtt kivizsgáláson vesznek részt. Ha cukorbetegségben, magas vérnyomásban, pajzsmirigybetegségben vagy más krónikus betegségben szenvednek, orvosukkal kezelhetik és ellenőrizhetik ezeket.

• rendszeres terhesgondozásban kell részesülni;
• kerülni kell a dohányzást, az alkoholt, a marihuánát és más kábítószereket;
• gondoskodni kell a fertőzések megelőzéséről;
• genetikai ok gyanúja esetén genetikai tanácsadóhoz kell fordulni;
• vérzés vagy fájdalom esetén azonnal orvosi segítséget kell kérni;
• a következő terhességben minden szokatlan tünetet jelezni kell a kezelőorvosnak.

A nők nem tudják teljesen megakadályozni a halvaszületést, mivel sok tényező nem kontrollálható. Az orvosok azonban rendszeresen ellenőrzik a magas kockázatú terhességeket, és sürgősségi intézkedéseket tehetnek, ha a babán a veszélyeztetettség jelei mutatkoznak.

Mikor szükséges genetikai tanácsadás?

Ha genetikai tényezők okozták az előző terhességi veszteséget, genetikai tanácsadó felkeresése javasolható még az újabb terhesség előtt. A genetikai vizsgálat segíthet az ismétlődés kockázatának becslésében.

Halvaszületés után a kariotípus vizsgálata hasznos lehet, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Nagyobb a kóros kariotípus esélye akkor, ha a magzat fejlődési rendellenességet vagy fejlődési elmaradást mutatott, illetve ha a magzati elhalás a terhesség korai szakaszában következett be.

A normális kariotípus nem zárja ki a halvaszületés potenciális genetikai okait. Örökletes tünetegyüttesek és monogénes rendellenességek is vezethetnek magzati elhaláshoz, ezért tisztázatlan esetekben fontos a részletes családi kórelőzmény és az aprólékos ultrahangvizsgálat.

A késői magzati elhalás kivizsgálása

A halvaszületés okainak tisztázása azért fontos, mert elősegítheti a történtek érzelmi lezárását, segítheti az ismétlődés kockázatának becslését, és olyan szülészeti beavatkozásokra nyújthat módot, amelyek javíthatják a későbbi kimenetelt.

Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, a fizikális vizsgálat, a perinatalis boncolás és a kariotipizálás ajánlott. Elsősorban a gyakori és valószínű állapotokra kell gondolni, például súlyos magas vérnyomásra, magzati növekedési elmaradásra vagy szembetűnő rendellenességekre.

Ha ezek az okok kezdetben nem nyilvánvalóak, szélesebb körű vizsgálódást kell kezdeményezni. Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától, vagyis a Kleihauer-Betke-teszttől, valamint az antitestszűréstől.

A magzati vörösvérsejtek és az anyai antitestek még hetekig jelen lehetnek a keringésben, ezért a vizsgálat elvégzése még a szülés után is hasznos lehet.

Célzott laboratóriumi vizsgálatok

Placentaelégtelenség klinikai jelei, például magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion, illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek esetén mérlegelni kell a lupus anticoagulans és az anticardiolipin antitestek meghatározását.

Ilyenkor szóba jöhetnek a gyakori örökletes thrombophiliák vizsgálatai, például az V. faktor Leiden-mutációja és a prothrombin G20210A mutációja. Thrombosis szempontjából terhelő családi kórtörténet esetén hasznos lehet az antithrombin III, továbbá a protein-C- és protein-S-hiány vizsgálata.

Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók olyan esetekben, ahol nem bizonyítható a magzati halálozás nyilvánvaló oka, különösen akkor, ha hydrops fetalis is észlelhető.

Az egyéb fertőzések kizárását célzó szűrés, például a toxoplasmosis, rubeola, cytomegalovirus és herpes simplex vírus vizsgálata, akkor járulhat hozzá a helyzet tisztázásához, ha specifikus tünetek vagy szövettani, illetve ultrahangos jelek is felmerülnek.

Toxikológiai szűrés, valamint a cukorbetegség vagy pajzsmirigybetegség vizsgálata akkor indokolt, ha klinikai gyanú merül fel. A TSH vagy a glikált haemoglobin rutinszerű meghatározása nem minden esetben javasolt.

Intrahepaticus cholestasis gyanújakor hasznos lehet az anya vizsgálata a kórosan magas epesavszintek kimutatására.

Perinatalis boncolás és a placenta vizsgálata

A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, javíthatja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését.

A perinatalis boncolás információt nyújthat a kóros magzati növekedésről, a veleszületett rendellenességekről, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról.

Ha a család elutasítja a boncolást, lényeges adatok nyerhetők a dysmorphiás jegyek külső megtekintéséből, a röntgen- vagy MR-felvételekről és a részleges boncolásból.

Függetlenül attól, hogy a család beleegyezik-e a boncolásba, a placenta, a magzatburkok és a köldökzsinór makroszkópos, valamint szövettani vizsgálata javasolt.

Ez adatokat nyújthat a fertőzésről, gyulladásról, thrombosisról, infarctusról, a köldökzsinór elzáródásáról vagy szakadásáról, illetve a halvaszületés egyéb lehetséges okairól.

Antifoszfolipid-szindróma és későbbi terhesség

Az antifoszfolipid-szindróma a magzati elhalás ritka oka. A diagnózis felállításához a laboratóriumi eltérés ismételt igazolása és megfelelő klinikai esemény szükséges.

A több mint 12 hetes különbséggel megismételt laboratóriumi tesztek ismételt pozitivitása, valamint a tisztázatlan okú magzati elhalás együttesen felvetheti az antifoszfolipid-szindróma lehetőségét.

Amennyiben más tényező nem igazolódik a magzati elhalás hátterében, a későbbi terhességek során célszerű felajánlani a betegnek az antifoszfolipid-szindróma kezelésének lehetőségét. Ennek optimális menetét azonban minden esetben egyénileg kell meghatározni.

A profilaktikus heparin- vagy kis molekulatömegű heparin-kezelésről a szülészeti és hematológiai szakorvos dönthet. A gyógyszeres kezelés gyakorlata folyamatosan változik, és minden betegnél más-más egyéni körülményt kell mérlegelni.

Az antifoszfolipid-szindrómában szenvedő várandósoknál a placentaelégtelenség és az ehhez kapcsolódó szövődmények veszélye miatt fokozott terhességi ellenőrzésre lehet szükség.

Ez magában foglalhatja a sorozatos ultrahangvizsgálatokat a magzat növekedésének és a magzatvíz mennyiségének nyomon követésére, valamint a non-stress tesztet vagy a biofizikális profil vizsgálatát a terhesség későbbi szakaszában.

A lelki felépülés jelentősége

A vetélés nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteség is lehet. Sok nő gyászt, bűntudatot, haragot vagy akár szégyent él át, miközben a környezet gyakran nem is sejti, min megy keresztül.

Az elhalt terhesség érzelmileg megterhelő lehet, és a baba elvesztése a párkapcsolatot is érintheti. A nők bűntudatot érezhetnek, noha ritkán felelősek a terhességi veszteségért.

Fontos beszélni a veszteségről, támogatást kérni, és időt adni magunknak a feldolgozásra. Segíthet a partner támogatása, a család és a barátok jelenléte, pszichológus vagy gyászfeldolgozó csoport, illetve más érintettekkel való kapcsolódás.

Elhúzódó hangulatzavar vagy depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni. A következő terhességet akkor érdemes tervezni, amikor lelkileg is készen állunk rá.

A legtöbb nő, aki korai terhességi veszteséget vagy későbbi halvaszületést szenvedett el, később egészséges babát szülhet. Egyetlen veszteség legtöbbször nem jelenti azt, hogy a következő terhesség is hasonlóan végződik.

tags: #elhalt #magzat #cisztikus #pete