HIV-teszt a lombikprogram előtt és alatt

A lombikprogram megkezdése előtt a pár mindkét tagjánál HIV-szűrést kell végezni, mivel a HIV-fertőzés szexuális úton, vér útján, anyáról gyermekre, illetve nem megfelelően végzett asszisztált reprodukciós kezelés során is továbbadható. A szerológiai vizsgálat részeként a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B-, hepatitis C-, RPR- (szifilisz-) és HIV-szűrés szükséges.

A HIV-teszt célja nemcsak a leendő anya és apa egészségének védelme, hanem a laboratóriumi munkafolyamatok biztonságának megteremtése, a fertőzés továbbadásának megelőzése, valamint a magzat védelme. Pozitív vagy bizonytalan szűrőeredmény esetén további, megerősítő vizsgálatokra és HIV-szakorvosi konzultációra van szükség.

Miért része a HIV-szűrés a lombikprogram kivizsgálásának?

Az asszisztált reprodukciós programba megfelelően kivizsgált és kezelt pácienseket kell beléptetni, ezért a lombikbébiprogram elkezdése előtt a pár mindkét tagjánál szükséges elvégezni bizonyos vizsgálatokat. A szűrővizsgálat során egy konzultációt követően a pár mindkét tagjánál megtörténnek az elsődleges (Hepatitis B, Hepatitis C, HIV és Lues) vizsgálatok, ezután következnek a leendő kismamát érintő (Chlamydia és anti-Müller hormon) vizsgálatok.

A meddőségi klinikákon a mindennapi gyakorlat és a kivizsgálás részét képezi a páciensek HIV, ill. hepatitis B és C vírusokra való szűrése. Az említett kórokozók szexuális úton terjednek, de fertőzhetnek nem megfelelő körültekintéssel végzett asszisztált reprodukciós kezelések, vagyis inszemináció, illetve lombik-kezelés során is, és átjuthatnak akár az anyáról magzatára is.

Természetesen előfordulhat, hogy a páciensről kiderül, hogy hordozza valamelyik vírust, ilyenkor pedig a megszokottnál is körültekintőbb asszisztált reprodukciós labormunkára van szükség, hogy kizárjuk a fertőzés továbbterjedését. Természetesen elengedhetetlen a hordozó páciens házastársának, illetve élettársának az adott vírussal szembeni azonnali immunizálása is. Sajnos jelenleg még csak az említett vírusok közül egyedül a hepatitis B ellen létezik védőoltás.

Milyen vizsgálatok szükségesek az első lombikkezelés előtt?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről. Ez tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz, többek között a szükséges vizsgálatok tekintetében is.

• A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása
• Méhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata
• Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat
• Spermiumvizsgálat
• Méhnyakrákszűrés (cytológia)
• Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett)
• Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat
• Belgyógyászati kivizsgálás
• Krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja
• A petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt

A HIV- és hepatitis-szűrést a lombikprogramban részt vevő férfinál és nőnél is el kell végezni, függetlenül attól, hogy korábban volt-e már hasonló vizsgálatuk. A pontos időzítést és az esetleges ismétlés szükségességét az asszisztált reprodukciós centrum, illetve a kezelőorvos határozza meg.

Mi a HIV, és miért fontos a felismerése?

A humán immundeficiencia-vírus (HIV) egy olyan vírus, amely a szervezet immunrendszerét támadja meg. A HIV elsősorban szexuális érintkezés útján terjed, és a szexuális úton terjedő fertőzések (STI-k) közül az egyik legaggasztóbb.

Szerencsére az időben megkezdett HIV-kezelések nagyon hatékonyak, és az érintettek nagy valószínűséggel egészségesek maradnak, és normális várható élettartammal számolhatnak. Ha viszont a HIV kezeletlenül marad, a betegség szerzett immunhiányos szindrómához (AIDS) vezethet, amelynek következtében az immunrendszer kevésbé képes felvenni a harcot a fertőzésekkel és a betegségekkel szemben.

A HIV korai felismerése és kezelése nagyon fontos az egészség védelme érdekében. A HIV-gyógyszerek segíthetnek a vírus kordában tartásában és az immunrendszer további károsodásának megelőzésében.

Hogyan terjedhet a HIV a gyermekvállalás szempontjából?

A HIV egyik emberről a másikra terjed a testnedvek szexuális vagy nem szexuális úton történő cseréjével. A HIV-et terjesztő testnedvek az alábbiak:

• Sperma
• Előváladék
• Hüvelynedvek, beleértve a menstruációs vért is
• Anyatej
• Vér
• Anális váladék

A védekezés nélküli szex, beleértve a hüvelyi, anális vagy orális érintkezést, továbbíthatja a vírust egyik személyről a másikra. A HIV vírus a véráramba kerülve is okozhat fertőzést vérátömlesztés, injekciós eszközök, tűk, fecskendők közös használata során, vagy nem steril eszközök használatakor - tetoválásnál és piercingnél.

A HIV nem szexuális érintkezéssel is átadható, többek között az alábbi módokon:

• Közös tűhasználat
• Rekreációs drogok intravénás beadása
• Anya-gyermek közötti érintkezés
• Vérátömlesztés
• Tűszúrásos sérülések
• Szerv- vagy bőrátültetés
• Termékenységi kezelésekhez használt sperma

Egy HIV-pozitív terhes nő a terhesség, a szülés vagy a szoptatás során is átadhatja a fertőzést a gyermekének. Ha Ön gyógyszeres kezelésben részesül, nagyon alacsony a kockázata annak, hogy gyermeke HIV-fertőzött lesz.

A HIV nem terjed levegőn, vízen, rovarcsípésen, könnyeken, ürüléken, vizeleten, nyálon vagy verejtéken keresztül. Egészséges, ép bőrön keresztül nem lehet megfertőződni a HIV-vel.

Mit jelent az ablakperiódus?

Amikor a HIV bejut a szervezetbe, gyorsan gazdasejtet keres magának. A beépülés után szaporodni kezd, majd a sejtből újonnan képződött vírusok jutnak a vérplazmába.

Az első 2-4 hét az úgynevezett ablakperiódus, amikor a HIV-fertőzött személynél semmilyen átlagos laboratóriumi módszerrel nem kimutatni a HIV-pozitivitást. Ezt az időszakot követi a fertőződéstől számított 4-6 héttel, maximum 3 hónappal kezdődő ellenanyag-termelés időszaka.

„Ablak” periódusnak azt az időszakot nevezzük, amíg a HIV vírus jelenlétét semmilyen laboratóriumi vagy egyéb eljárással nem lehet kimutatni. Ez az időszak a fertőződést követő 2-4 hétig tart. Ez alatt a vírus hordozója már továbbadhatja a fertőzést.

A kezdetben alkalmazott, hagyományos HIV-tesztek ezeket az ellenanyagokat mutatták ki, melyek élethosszig megmaradnak; így három hónapot is kellett várni a szűréssel. Ma már nem kell ilyen sokat várni az eredményre: a legújabb tesztek már nem csupán a HIV ellenanyagait mutatják ki, hanem a vírus úgynevezett antigénjét is.

A kombinált antigén/antitest-tesztekkel mapjainkban a fertőzést követő 2-4 hét elteltével is eredményes szűrés végezhető. A fertőzést követően leghamarabb 4 hét után már kimutatható megfelelő laboratóriumi vizsgálattal.

Ez azt jelenti, hogy egy esetleges fertőzési kockázat után minimum 4 hetet kell várni a teszt elvégzésével, vagyis az úgynevezett ‘ablakperiódus’ letelte után! Ha nagymértékben ki van téve a HIV-fertőzésnek, akkor az első vizsgálat után 4-6 héttel ajánlott megismételni a tesztet.

Miért lehet szükség a HIV-teszt megismétlésére?

Habár a magyar törvények szerint hazánkban minden, asszisztált reprodukcióra jelentkező pár átesik a megfelelő szűrővizsgálatokon, kérdéses, hogy vajon érdemes-e minden próbálkozás előtt megismételni a szűrést, és ezzel kizárni, hogy ha legelőször negatívnak is bizonyult az illető, nem az adott vírusra jellemző ablakperiódus (amikor még olyan alacsony a szervezetben az ellenanyagok szintje, hogy nem mutatható ki) fennállása miatt született a negatív diagnózis?

Egy spanyol kutatócsoport tanulmányában azt vizsgálta, hogy milyen gyakorisággal fordul elő a két hepatitis vírus és a HIV a petesejt-donorok és a meddőségi kezelésben résztvevők körében, valamint hogy mennyire gyakori az ablakperiódus-jelenségre visszavezethető negatív eredmény az első szűréskor.

A vizsgálathoz felhasznált adatokat több mint 10 spanyol klinika elmúlt 13 évének páciensanyagából gyűjtötték össze - összesen félmilliónál is több szűrővizsgálatot elemeztek.

Az egészségesnek bizonyult páciensek újraszűrését átlagosan az első szűrés után másfél évvel végezték. Egymillió páciensre vetítve alig 5 új HIV, 20 hepatitis B, valamint 6 hepatitis C fertőzést találtak.

A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a jelenleg hatályban lévő törvényi szabályozás, miszerint a pácienseket és donorokat a kivizsgálás részeként kell szűrni, megalapozott, és szükségszerű, hiszen a páciensek egészségének védelme alapvető fontosságú.

Milyen gyakori volt a HIV a vizsgált meddőségi páciensek között?

A tapasztalatok szerint a HIV hordozók a meddőségi páciensek körülbelül másfél ezrelékét tették ki, míg a hepatitis B vagy C formájával fertőzöttek aránya 6,0-6,5 ezrelék körül mozgott.

Ennél jóval alacsonyabb arányban találtak vírushordozókat a petesejt-donornak jelentkezők körében. Kiderült, hogy a meddő csoportban a férfiak a nagyobb arányban fertőzöttek, igaz, a meddőségi kezelés szempontjából nincs jelentősége, hogy a pár melyik tagja a vírushordozó.

Hogyan történik a HIV-szűrés?

A HIV-fertőzés vérvizsgálattal kimutatható. Ehhez egy egyszerű, egyszer használatos eszközzel, ujjbegyből vesznek két csepp vért vagy vénás vérvétel történik vérvételi csőbe.

Gyakoribb eljárás a vérteszt végzése. A fertőzési kockázat kimutatásához ez esetben is 3-4 hétnek kell eltelnie, az eredmény gyorsteszt esetén néhány perc alatt megvan, a vérvételes teszteknél általában néhány hetet kell az eredményre várni.

A teszt különbözik a normál laborvizsgálattól, előfeltétele nincs, nyugodtan egyél-igyál előtte! A vérvételt minden alkalommal, kizárólag egyszer használatos eszközökkel végezzük!

A HIV-tesztet ha vénából vett vérrel végezzük, akkor azt szaklaboratóriumban, a legmodernebb tesztanyagokkal dolgozó orvos munkatársaink vizsgálják. A levett vért egy személyi vonalkóddal ellátott, egyszer használatos vákuum csőben tároljuk.

Gyors- és laboratóriumi tesztek

Ma már az európai Unióban, de Magyarországon is van lehetőség ellenőrzött körülmények között, orvosi rendelőkben nyálteszt elvégeztetésére. Ez azon alapul, hogy bizonyos ellenanyagok, antitestek, melyeket a vírus ellen termel szervezetünk, nemcsak a vérből, de a nyálból is kimutathatók.

Az egyszer használatos nyálteszt használata egyszerű: a mellékelt lapocskát a szájba kell venni, majd speciális folyadékba kell mártani. Az eredmény 10 perc múlva rendelkezésre áll.

Fontos tudni, hogy a gyorstesztek nem adnak diagnózist. Pozitív eredmény esetén a fertőzöttség tényét további speciális laborvizsgálatokkal állapítják meg kétséget kizáróan.

A HIV tesztet legalább 10 nappal a fertőzés gyanúja után célszerű elvégezni. A HIV-teszthez a karjából vagy az ujjából vett vérmintára van szükség.

Mit jelent a negatív eredmény?

Ha a szűrővizsgálat (gyors tesztek) negatív eredményt ad, a vizsgált személy HIV negatívnak minősül. A negatív eredmény azonban csak az adott vizsgálat által kimutatható időszakra vonatkozik, ezért friss fertőzési kockázat vagy fennálló ablakperiódus esetén ismételt vizsgálatra lehet szükség.

Negatív eredmény esetén nincsenek antitestek a vérben, amely alapján nagy valószínűséggel nem áll fenn HIV fertőzés.

Mit jelent a pozitív vagy reaktív eredmény?

Amennyiben az első vizsgálat során pozitív (reaktív rapid teszt) eredményt kapunk, az a HIV pozitivitás alapos gyanújaként értelmezendő. Ilyenkor további vizsgálatra van szükség, amely vagy igazolja a pozitivitást, vagy cáfolja azt.

A szűrőteszttel az esetek egy részében ál-pozitív választ kaphatunk. Ál-pozitív eredmények születhetnek a HIV-vel azonos családba tartozó vírusfertőzés (retrovírusok) egyidejű jelenléte, vagy más, a vizsgálattal egyidejűleg zajló betegség eseteiben (ezek igen ritka esetek), esetleg a közelmúltban beadott védőoltás miatt.

Ezért a pozitivitás gyanúja esetén további vizsgálatra van szükség. A valódi pozitivitás bizonyítását többlépcsős vizsgálat előzi meg, éppen azért, hogy a fent említett ál-pozitív lehetőségeket kiszűrjük.

A HIV fertőzöttség diagnózisát csak több, egybehangzóan pozitív eredményű vizsgálati eredmény esetén lehet kimondani. A szűrővizsgálatok - és ide tartozik az anonim szűrés is - nem a diagnózis felállítására alkalmasak, hanem arra, hogy a HIV fertőzöttség gyanúját megerősítsük vagy elvessük.

Mikor érdemes HIV-tesztet végeztetni?

A HIV-tesztet tartós kapcsolat, vagy házasság és gyermekvállalás előtt mindkét félnek javasolt elvégeztetnie. Vizsgálat indokolt gyakori partnerváltás, védekezés nélküli szexuális együttlét, illetve óvszer elszakadása vagy lecsúszása esetén.

Közös tű vagy fecskendő használata után 4 hét múlva szintén indokolt a vizsgálat. Új szexuális kapcsolatok megkezdése előtt is érdemes HIV-tesztet csináltatnia.

Abban az esetben is ajánlott a HIV-teszt elvégzése, ha terhes vagy családalapítást tervez, hogy megelőzze a gyermeke megfertőzését.

Ha az elmúlt 72 órában védekezés nélküli szexuális kapcsolatot létesített, azonnal forduljon egészségügyi szolgáltatóhoz vagy menjen el egy helyi kórház sürgősségi osztályára, és kérjen tájékoztatást a PEP-ről, vagyis az expozíció utáni profilaxisról.

Mi történik, ha a HIV-teszt pozitív?

Ha a HIV-tesztje pozitív, forduljon HIV-szakorvoshoz, aki megvizsgálja a CD4-sejtjeit és a vírusszintjét. Orvosa e vizsgálatok eredményei alapján fogja felírni a megfelelő gyógyszeres kezelést.

A HIV-nek nincs gyógymódja. A HIV azonban már nem életveszélyes, ha korán felismerik és a HIV-szakorvos hatékonyan kezeli azt.

A HIV-et egy erősen aktív antiretrovirális terápiának (HAART) nevezett gyógyszerrel és életmódbeli változtatásokkal kezelik. Azok a HIV-fertőzöttek, akik betartják a kezelésüket, egészségesek maradnak és normális életkilátásokkal rendelkeznek.

Rendszeres találkozókra és vérvizsgálatokra fog járni, hogy ellenőrizze, hogy a gyógyszer hatása érvényesül-e. Ha pozitív a tesztje, értesítenie kell a legutóbbi szexuális partnereit.

Hogyan befolyásolhatja a HIV a lombikkezelés menetét?

Ha a páciensről kiderül, hogy hordozza a HIV-et, a meddőségi kezelés nem kezelhető egyszerűen a szokásos folyamat változatlan folytatásaként. A fertőzés ismeretében körültekintőbb asszisztált reprodukciós labormunkára van szükség, hogy kizárják a fertőzés továbbterjedését.

A HIV-státusz ismerete lehetővé teszi, hogy a kezelőorvos és az embriológiai labor a beteg egészségi állapotához igazodó biztonsági és kezelési tervet alakítson ki. A pár másik tagjának kivizsgálása szintén alapvető, mivel a meddőségi kezelés szempontjából nincs jelentősége, hogy a pár melyik tagja a vírushordozó.

A kezelés időzítéséről, az alkalmazható reprodukciós eljárásokról, a gyógyszeres kezelésről és az embriók kezelésének laboratóriumi feltételeiről minden esetben HIV-szakorvosnak és asszisztált reprodukciós specialistának kell döntenie.

A lombikprogram fő lépései

Röviden összefoglalva a mesterséges megtermékenyítés során kinyerik a petesejtet a petefészekből, azt laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik az ondósejttel, majd a sejtosztódás megindulását követően az embriót beültetik az anyaméhbe.

1. Petefészek-stimuláció

A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.

Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást.

2. Petesejtleszívás

A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menned, éhgyomorra.

A hüvelybe vezetnek egy ultrahangfejet, amire egy tű van erősítve (ez a punkciós tű) - ennek segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot leszívják. A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba, szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak.

3. Megtermékenyítés és embriótenyésztés

A petesejteket, 4-5 órával a leszívás után, megtermékenyítik az előkészített spermiumokkal. A spermium mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján.

A megtermékenyülést követően a sejtosztódás folyamatát a megtermékenyítést követő napokban mikroszkóp segítségével nyomon követik, majd a szakember kiválasztja a legjobb osztódási tulajdonságokkal bíró embriókat.

4. Embrió-visszaültetés

A megtermékenyült, szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást.

Az embriókat egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy kis pihenő, körülbelül 30 perc után haza is mehetsz.

Az embriók visszaültetése után kezdődik a kéthetes várakozás - ennyi időbe telik, míg kiderül, hogy létrejött-e a terhesség.

Hogyan kapcsolódik a HIV-teszt a petesejt-donációhoz?

A meddőség kezelésének egy ritkábban emlegetett formája a petesejt donáció, más néven petesejt adományozás. A petesejt-donorok kivizsgálása során is szükség van a HIV, valamint a hepatitis B és C vírusok szűrésére.

Az említett spanyol vizsgálatban azt is elemezték, hogy milyen gyakorisággal fordul elő a HIV és a két hepatitisvírus a petesejt-donorok körében, illetve milyen gyakori az ablakperiódus miatt kialakuló kezdeti álnegatív eredmény.

A donorok szűrése a recipiens, a donor, a laboratóriumi személyzet és a létrejövő embriók védelmét egyaránt szolgálja. A pontos vizsgálati követelményeket és a szükséges ismétléseket az adott reprodukciós centrum protokollja és az érvényes szakmai szabályok határozzák meg.

Mit kell tudni a HIV-ről a kezelés alatt?

A HIV-fertőzés korai szakaszában egyeseknél nem jelentkeznek tünetek. A HIV-fertőzés korai tünetei általában 4-6 héttel a fertőzés után jelentkeznek.

Ezek közé tartozik a fáradtság, láz, duzzadt mirigyek, bőrkiütések, izomfájdalom és torokfájás. Ezt a korai szakaszt követően a tünetek akár 10-15 évre is eltűnhetnek.

A vírus azonban akkor is aktív, és károsítja az immunrendszert, ha nincsenek tünetek. Mivel ezek a tünetek nem csak a HIV-re jellemzőek, egyedül teszteléssel lehet egyértelműen kimutatni a HIV-fertőzöttséget.

Ha a HIV-et nem kezelik, a CD4-sejteknek nevezett immunsejtek száma csökkenni kezd. A CD4-sejtek létfontosságúak a fertőzések és más betegségek elleni védekezésben.

Gyakori kérdések a HIV-tesztről lombikprogram esetén

A HIV-tesztet csak a nőnek kell elvégeznie?

Nem. Szerológiai vizsgálatként a pár mindkét tagjánál egy éven belül HIV-szűrés szükséges. A férfi és a nő vizsgálata egyaránt fontos, mivel a fertőzés bármelyik félnél fennállhat.

A negatív eredmény mindig kizárja a HIV-fertőzést?

A negatív eredmény az adott vizsgálat időpontjában és kimutatási tartományában nem jelez HIV-fertőzést, de friss fertőzési kockázat esetén figyelembe kell venni az ablakperiódust. Ha a vizsgálat túl korán történik, a fertőzés még nem feltétlenül mutatható ki.

A reaktív gyorsteszt biztosan HIV-fertőzést jelent?

Nem. A reaktív gyorsteszt a HIV-pozitivitás alapos gyanúját jelenti, ezért további, megerősítő laborvizsgálatra van szükség. A diagnózist csak több, egybehangzóan pozitív eredményű vizsgálati eredmény esetén lehet kimondani.

Fájdalmas a HIV-teszt?

A HIV-teszt általában ujjbegyből vagy vénából vett vérmintával történik. Az ujjbegyes mintavétel néhány csepp vérrel jár, a vénás vérvétel pedig a szokásos vérvételhez hasonló.

Lehet enni és inni a HIV-teszt előtt?

A tesztnek nincs olyan előfeltétele, amely miatt éhgyomorra kellene érkezni, nyugodtan egyél-igyál előtte!

Folytatható-e a lombikprogram HIV-fertőzés esetén?

A folytatás lehetőségéről és feltételeiről minden esetben HIV-szakorvosnak és asszisztált reprodukciós specialistának kell döntenie. A HIV korai felismerése és kezelése nagyon fontos az egészség védelme érdekében, és a megfelelő kezelés jelentősen csökkenti a fertőzéshez kapcsolódó kockázatokat.

Védhető-e a gyermek a HIV-fertőzéstől?

Egy HIV-pozitív terhes nő a terhesség, a szülés vagy a szoptatás során is átadhatja a fertőzést a gyermekének. Ha Ön gyógyszeres kezelésben részesül, nagyon alacsony a kockázata annak, hogy gyermeke HIV-fertőzött lesz.

Milyen életmódbeli szempontokat érdemes figyelembe venni?

A termékenységet, egészséges terhességet segítő lépések ugyanolyan fontosak (ha nem fontosabbak) lombikbébi-kezelés esetén is. Ide tartozik a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a káros szokások (dohányzás, túlzott koffeinbevitel, alkohol, drog) elhagyása.

A HIV-fertőzés megelőzése érdekében a bőr vagy a nyálkahártya épségét megsérthető eszközöknek személyesnek, sterilnek vagy eldobhatónak kell lennie (fecskendők, tűk, beleértve a tetováláskor piercingnél használtakat, fogkefék, manikűr és borotválkozó eszközök).

Szexuális kapcsolat létesítésekor a gumióvszer használata elengedhetetlen. A HIV fertőzés esélye jelentősen csökken biztonságos, megfelelő védekezéssel történő szexuális közösülés esetén.

tags: #hiv #teszt #lombik